A Csang'o-4 kínai űrszonda Jáde Nyúl-2 (Yutu-2) nevű holdjárója 318,62 métert tett meg a Hold távoli oldalán, és tudományos kísérleteket végzett az érintetlen területen - közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) holdkutató központja.Mind a holdjáró, mind az űrszonda befejezte a 11. holdi nappalra kitűzött munkáját, és alvó módra váltott át. A Yutu-2 jelenleg a leszállóegységtől 218,11 méter távolságra van északnyugatra.




A 2018 decemberében útnak indult Csang'o-4 volt az első űrszonda, mely puha landolást hajtott végre a Déli-sark-Aitken-medence Kármán Tódor magyar-amerikai fizikusról, repülőmérnökről elnevezett, 180 kilométer széles Von Karman-kráterében január 3-án.

Egy holdi nap és egy holdi éjjel 14-14 földi napnak felel meg. A napenergia hiánya miatt a holdi éjjeleken a Csang'o-4 alvó módozatra kapcsol.
A 11. holdi nap során a holdjáró és a leszállóegység tudományos műszerei is remekül működtek a közlés szerint, egy újabb adag tudományos adatot küldtek le a központi kutatócsoportnak elemzésre.
A kutatók jelenleg a rover következő felfedezőútjainak útvonalát tervezik.

forrás:/origo/

A Microsoft bejelentette, hogy üvegből egy olyan adattárolót készített, amelyről az elmentett tartalom akár 1000 év múlva is tökéletesen kiolvasható lesz. A megoldás alapját az a rendszer jelenti, amely lézerrel ír adatokat üveglemezekre és amelyet a Southamptoni Egyetem már 2016-ban megalkotott. A Microsoft ezt fejlesztette tovább a Silica projekt keretében és nemrég komoly áttörést ért el, mivel sikerült egy teljes filmet egy üveglemezre felírni.




Az amerikai óriáscég mesterséges intelligenciát alkalmaz a felvitt adatok kiolvasására. A különböző tartalmakat egy lézer segítségével égetik bele apró 3D-s felületek formájában az üveg adattárolóba. Az eljárásnak köszönhetően egy egyedülálló textúra jön létre. A szakemberek a Warner Bros filmstúdió 1978-as Superman című filmjét vitték fel egy 7,5 x 7,5 centiméteres méretű és 2 mm vastag üveglemezre, majd a művet az Azure szolgáltatás által használt mesterséges intelligencia segítségével olvasták ki.
Mark Russinovich, a Microsoft menedzsere a blogbejegyzésében azt írta, hogy ez egy hatalmas mérföldkő, ugyanakkor rámutatott, hogy még közel sem oldottak meg minden problémát. Éppen ezért tovább dolgoznak a rendszer finomításán és újabb kísérleteket fognak elvégezni.

A Warner Bros szakembereivel való együttműködés egyébként nem véletlen, mert a filmipart már régóta foglalkoztatja az adatok hosszú távú és biztonságos megőrzésének a kérdése - különösen igaz ez a klasszikus művek esetében. Most a filmstúdiónak a színes és a digitális alkotásait minden harmadik évben új eszközökre kell másolnia. A Microsoftot pedig a felhőszolgáltatásaiban tárolt fájlok miatt érdekli a hosszú távú és biztonságos adatmegőrzési lehetőség. De az egészségügyi vagy az adózási adatok esetében is igény lenne a fájlok hosszú ideig való eltárolására. A költségek hatalmasak, miközben igazán megbízható és tartós megoldás jelenleg nem létezik.

Az üveglemezek mindenesetre elég strapabírónak tűnnek, hiszen a tesztek során előbb 500 Celsius-fokra hevítették azokat, majd mikrohullámokkal bombázták, végül pedig acélgyapottal dörzsölték, s még ezután is tökéletesen olvashatók voltak.

forrás:/sg.hu/

szerző: Edgár

Néha még a kelet-európai ember is meglepődik, de már meg se lepődik rajta.
Az Arad megyei Nagyzerinden van egy útkereszteződés, és annak a kellős közepén ott áll egy villanyoszlop tanácstalanul – nem tudja szegény eldönteni, merre menjen. A pózna ráadásul komoly veszélyt jelent a Feketegyarmat felé letérő autósokra, akik, ha nem figyelnek telibe kapják a betonoszlopot.




Az esetre egy temesvári férfi hívta fel a figyelmet, aki arra járva majdnem eldobta az agyát a látottaktól, és a Facebook-oldalán osztott meg néhány képet.
Az Adevărul meg is kereste a helyi polgármestert, aki jó reggelt kívánt nekik, és közölte, hogy a cucc már vagy öt éve áll az út közepén, és hiába küldözgeti a panaszokat az útügyi hatóságnak. Különben azt is elmondta, hogy voltak már balesetek az oszlop miatt.

A „munkálatot” az Arad-Nagyvárad út felújítása keretében az olasz Astaldi cég végezte el annak idején, és mivel éppen útban volt az a fránya oszlop, hát egyszerűen körbeaszfaltozták.
Sebaj, mert az útügyisek a helyzet magaslatán voltak, és megtalálták a megfelelő megoldást: azóta sem vették át az elkészült utat a kivitelezőtől.

Ezzel a zerindiek nem sokat érnek, de ez van.
„Itt állok, másként nem tehetek” – nyilatkozta a villanyoszlop, aki azóta sem tudja, szegény, merre induljon.

forrás:/foter.ro/

szerző: Sódor Ádám

A fekete lyukak megfigyelése terén kétségkívül forradalmi előrelépést hozott az első feketelyuk-összeolvadás gravitációs hullámainak megfigyelése 2015 szeptemberében. A csillagászok most a fekete lyukak terén új módszert vetettek be annak érdekében, hogy ezekből a gravitációs jelekből még több információt nyerhessenek az őket kisugárzó égitest kezdeti és végállapotáról. Ez a módszer, a szeizmológia nem ismeretlen a geofizikusok és a sztellár-asztrofizikusok előtt. A geofizikusok a Föld belsejében terjedő rengéshullámok révén következtetnek bolygónk számunkra fizikai valójában hozzáférhetetlen mély rétegeinek tulajdonságaira. Hasonlóképp, a helio- és asztroszeizmológusok a Napban és a távoli csillagokban terjedő rengéshullámok által az égitest színképében és fényességében okozott időbeli változásokból következtetnek a csillagok belső szerkezetére. Maximiliano Isi, az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) asztrofizikusa és munkatársai most a szeizmológia eszközeivel vizsgált meg több feketelyuk-összeolvadásból származó gravitációs hullámot, megnyitva a megfigyelési feketelyuk-szeizmológia új fejezetét.




A két fekete lyuk összeolvadásából keletkező új, nagyobb tömegű fekete lyuk gerjesztett állapotban látja meg a világot, amit egy összenyomott léggömbhöz hasonlíthatunk. A magára hagyott léggömbhöz hasonlóan ez a fekete lyuk is a legalacsonyabb energiaállapotnak megfelelő gömb formára törekszik, miközben az energiatöbblet rezgéseket kelt benne. A rezgések a fölös gerjesztési energia gravitációs hullámok formájában való kisugárzódása révén nagyon gyorsan, a másodperc tört része alatt lecsengenek. Ám amíg tartanak, addig árulkodnak a fekete lyuk fizikai tulajdonságairól.

Albert Einstein általános relativitáselmélete szerint a fekete lyukak rendkívül egyszerű objektumok, melyek mindössze három fizikai mennyiséggel, a tömegükkel, a perdületükkel és az elektromos töltésükkel tökéletesen jellemezhetőek. Ezt a tulajdonságukat írta le John Wheeler szemléletesen úgy, hogy „a fekete lyukak kopaszok”. Nincsen „hajuk”, ami az egyéb tulajdonságaikat reprezentálná. Ám a fizikusoknak komoly elvi problémájuk támadt ezzel az egyszerű képpel 1974-ben, amikor Stephen Hawking kimutatta, hogy a fekete lyukak mégsem tökéletesen feketék. Ez a probléma az információs paradoxon. Hawking eredményei arra mutatnak, hogy a fekete lyukak is bocsátanak ki sugárzást, amely révén tömeget veszítenek, míg végül teljesen elpárolognak. Ennek a jelenségnek a neve Hawking-sugárzás.

S hogy miért probléma ez? Ha egy fekete lyuk tökéletesen azonos módon fog kinézni azután, hogy belezuhant három tonna homok vagy ugyanennyi levéltári dokumentum, akkor a világegyetem állapotára vonatkozó információnak veszett nyoma. No de ezzel még hajlandóak lettek volna megbékélni a fizikusok – és a levéltárosok sem elégedetlenkedtek. Mindaddig, míg bízhattak abban, hogy az információ, habár a fekete lyuk eseményhorizontja mögé végérvényesen bezárva, ám továbbra is a világegyetemünk részeként megőrződött. De ha a fekete lyukak a világegyetem vége előtt megsemmisülhetnek, magukkal víve titkaikat a halálba, az már valóban komoly elvi probléma. Mert ezek szerint elvileg is tartozhat azonos jelen különböző múltakhoz. – Ennek már a fizikusok mellett a történészek sem örülnének!

Nem csoda, hogy a kérdés vizsgálata fontos helyet foglalt el az elmúlt évtizedek feketelyuk-kutatásaiban. A fizikusok jelenlegi konszenzusa szerint a fekete lyukak mégsem tökéletesen kopaszok, az eseményhorizontjuk nem teljesen sima. A fekete lyukakba hullott dolgok emlékét megőrzik a felszínük kicsiny torzulásai, ami pedig maga után vonja azt, hogy a Hawking-sugárzás nem lesz tökéletesen feketetest-szerűen termikus, sem izotrop. Vagyis az információt a sugárzás visszacsempészi a világegyetembe. Ha ez valóban így van, vagyis a fekete lyukak nem kopaszok, az a feketelyuk-szeizmológiával ellenőrizhető kell legyen.




Isi és munkatársainak első lépései ezen az új szakterületen ígéretesek. Új elemzési módszereikkel meglepően sok olyan jelet sikerült kinyerniük az összeolvadási események ütközés utáni, lecsengő fázisáról, amit a korábbi elemzők a detektorok jelenlegi érzékenysége mellett lehetetlennek tartottak. Ezek a vizsgálatok azonban egyelőre nem mutatnak eltérést a tökéletesen szimmetrikus feketelyuk-geometriától. Ám ez nem jelenti azt, hogy a fekete lyukak kopaszsága megerősítést nyert. Csupán azt, hogy az ellenkezője jelenleg nem bizonyítható. A tudomány és a technika azonban természetesen fejlődnek, az idővel felgyülemlő nagyobb statisztikai mintával, valamint az érzékenyebb megfigyelésekkel reményeink szerint a közeli jövőben már okosabbak leszünk az információs paradoxon igen fontos elvi kérdésében is.

forrás:/csillagaszat.hu/

Tíz perc alatt feltölthető lítiumion-akkumulátort fejlesztettek ki elektromosautók számára a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói, akik a Joule című tudományos folyóiratban mutatták be fejlesztésük eredményét.
"Bemutattuk, hogy lehetséges tíz perc alatt egy elektromosautó feltöltése, amellyel 360-480 kilométer megtételére képes" - idézte az egyetem közleménye Wang Chao-Yang vegyészprofesszort, az egyetem elektromechanikai központjának igazgatóját. Azt mondják, ezt a sebességet 2500 töltési cikluson át fent lehet tartani, ami egyenlő mintegy 800 000-1000 000 kilométer megtételével. "A gyors töltés a kulcsa annak, hogy széles körűen elterjedhessenek az elektromos gépkocsik" - mutatott rá Wang a nyilvánvalóra.



A lítiumion-akkumulátor élettartama azonban gyengül, ha gyorsan töltik fel 10 Celsius-fok alatt, mert ahelyett, hogy a lítiumionok egyenletesen tapadnának a szénalapú anódhoz, a lítium tüskeszerűen lerakódik az anód felszínén. Ez a lítiumbevonat csökkenti a cella kapacitását és üzemzavart okozhat. Magasabb hőmérsékleten való töltése hatékonyabb lenne, de a magas hőmérséklet hosszú távon szintén rontja a cella kapacitását.

Wang és kutatócsoportja rájött arra, hogy nem alakulnak ki ilyen lítium tüskék, és nem csökken a cellakapacitás, ha az akkumulátort felmelegítik 60 Celsius-fokra tíz percig, majd lehűtik a környezet hőmérsékletére - olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon. Az akkumulátort elvileg ugyan tilos lenne 60 Celsius-fokra fűteni, mivel ez veszélyt jelent az anyagokra, drasztikusan csökkenti az akkumulátor élettartamát, de a gyors visszahűtéssel ez megelőzhető.

Idén a Svéd Tudományos Akadémia a lítiumion-akkumulátor kifejlesztéséért ítélte oda a kémia Nobel-díjat John Goodenough amerikai, Stanley Whittingham brit és Josino Akira japán tudósoknak. A könnyű, újratölthető és tartós lítiumion-akkumulátorokat napjainkban a mobiltelefonoktól a laptopokon át az elektromos autókig használják. Világszerte ezekkel működnek a hordozható elektronikai eszközök, amelyeket a kommunikációhoz, a munkához, a tanuláshoz vagy például a zenehallgatáshoz használnak. Jelentős mennyiségű nap- és szélenergiát tudnak elraktározni, lehetővé téve ezzel akár a jövőben egy fosszilis energiától teljesen mentes társadalmat.

forrás:/mti/

szerző: Bodnár Judit Lola

Hiába minden puskapor, a Terminátor: Sötét végzet nem tudott érdemi érdeklődést vonzani a hétvégén a jegypénztáraknál, így gyengécske 29 millió dolláros bevétellel zárt az észak-amerikai (USA és Kanada) piacokon, és globális összbevételei sem haladták meg a 123 milliót, ami annál kellemetlenebb, ha hozzátesszük, hogy a film büdzséje a marketingköltségek nélkül is 185 millióra rúg. Pedig tényleg mindent bevetettek: a fedélzeten James Cameron, és Arnold Schwarzenegger mellett a Terminátor 2 óta először Linda Hamilton is visszatért.




A Terminátor 6 nem lett olyan rettenetesen komolykodó, mint a Rambo 5, de így sem tud többet nyújtani a nosztalgiánál.
A Warner viszont továbbra is örülhet, a Joker ugyanis folytatja menetelését előre, globális összbevételei már 934 milliónál jár, és mivel az érdeklődés a film iránt alig csökken, elég nagy esély van rá, hogy meglegyen az egymilliárd dolláros álomhatár. A Warnernek ezen kívül premierfilmje is debütált a hétvégén, éspedig a Stephen King klasszikus, A Ragyogás folytatása, az Álom doktor, mely egyelőre hazai terepen nem, kilenc másik országban viszont már mozikba került, és össze is hozott 5,6 milliót, ami persze aprópénz ahhoz képest, ami az észak-amerikai forgalmazás megkezdése után várható. A filmet az Államokban – és egyébként nálunk is – ezen a héten mutatják be.

A Disney a hazai piacon 12, globálisan 40 milliót keresett a Demóna folytatásával, így A sötétség úrnője összbevételei már a 400 milliót közelítik. A hétvége ezen kívül néhány kisebb bevételre számító film premierjét hozta, a rabszolgasorból kitört hős Harriet Tubman életéről szóló Harriet, az Edward Norton rendezésében és főszereplésével készült Árva Brooklyn, és egy kisköltségvetésű animációs film, a Sarkvidéki akció került forgalmazásba, ezek a bevételi lista negyedik, kilencedik és tizedik helyére voltak jók.

forrás:/24.hu/

szerző: Pál Bernadett

Majdnem 2 centimétert ásott lejjebb az elmúlt hét során a NASA InSight leszállóegység robotkarjának segítségével a “vakond” néven ismert hőszonda önbeverő tüskéje. Bár ez nem tűnik túl nagy haladásnak, de a mozgás jelentőségteljes: az eszközt úgy tervezték, hogy akár 5 méter mélységig le tudjon ásni, hogy ott a bolygó belsejéből kiszökő hőt megmérje. Ennek ellenére 2019 februárja óta, amióta kalapálni kezdett, a vakond csak részben tudta magát beásni.




A legutóbbi mozgás egy új stratégiának köszönhető, mellyel azután álltak elő, hogy alapos földi tesztek során kiderült, váratlanul erős marstalaj tartóztatja fel a vakondot. Neki ugyanis ahhoz, hogy képes legyen haladni, súrlódásra van szüksége a körülvevő talajból. Enélkül a kalapálással járó visszarúgás következtében csak egy helyben fog pattogni. A „pinning” névre keresztelt új technika során az InSight robotkarjának lapátját a vakondnak nyomják, ami úgy tűnik elegendő súrlódást biztosít ahhoz, hogy ásni tudjon.



2019. október 8-a óta a vakond 220-szor kalapált 3 különböző időpontban. Az űreszköz kameráiból kapott felvételek tanúsága szerint fokozatosan halad lefelé a marstalajban. Ahhoz viszont, hogy a csapat meglássa, mennyire mélyre tud így lejutni, több időre, és még több kalapálásra lesz szükség. A vakond a Heat Flow and Physical Properties Package vagy HP3 elnevezésű berendezés része, melyet a Német Légügyi és Űrkutatási Központ (DLR) fejlesztett. Vezető kutatója, Tilman Spohn (DLR) elmondása szerint az, hogy látjuk a vakondot haladni, azt jelenti, hogy nem egy kő állja el az útját. Ez pedig remek hír, így bíznak benne, hogy képes lesz folytatni az ásást.


A NASA Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE kamerájának eddigi legjobb felvétele az InSight leszállóegységéről, 2019. szeptember 23-án. (NASA/JPL-Caltech/University of Arizona)
Az InSight missziót a NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratory intézete vezeti, ahol a robotkar működését az InSight és a vakond valós méretű másodpéldányainak segítségével tesztelték. Mérnökeik továbbra is vizsgálják, mi történne akkor, ha a vakond a jelenleg segítő kar számára túl mélyre kerülne. Ha akkor ismét leállna, az egyik terv szerint a vakondot beásva adnának plusz terhelést, ami ellenállna a kalapáló mozdulat visszarúgásának.

Ha semmilyen más opció nem marad, megfontolják azt is, hogy felülről közvetlenül a vakondot nyomják le, közben viszont nem lesz egyszerű elkerülni a roppant érzékeny kábeleket; az eszköz ezeken keresztül kap ugyanis áramot és itt továbbítja az adatokat is. „Még bőven van hová fejlődni, de roppantul örülünk, hogy újra ásni látjuk” – mondta Troy Hudson (JPL), a vakond mentését vezető mérnök és kutató. „Mikor először szembesültünk a problémával, összetörtünk. De úgy gondoltuk, talán van esélyünk, ne adjuk még fel.”

forrás:/csillagaszat.hu/

A napokban több beszámoló is megjelent, többek között a nyugati sajtóban, amelyekben már azt emelték ki, hogy egy érdekes kínai helikopter erősen emlékeztet a korábban látott, mára kultikussá vált ufókra, azok kinézetére. A jelek szerint azonban az amerikaiak is dolgoznak új, eddig nem látott, illetve meg nem valósított technológiákon, amelyek közül némelyik hatalmas előrelépést jelentene.




Az amerikai fél évek óta több különböző projekten dolgozik, ami önmagában nem túl meglepő, bár az utóbbi időben már azt is láthattuk, hogy a hadsereg és a haditengerészet módosította korábbi álláspontját az UFO-jelentésekkel kapcsolatban, ennek eredményeként pedig már nem ugyanazon tagadásokat, illetve hivatalos magyarázatokat látjuk a megszokott csatornákon keresztül. A To the Stars Academy 2017-es közleményében ráadásul a Lockheed Martin részéről már leszögezték, hogy olyan elektromágneses járművet fejlesztenek, amely a víz alatt és a légkörben is rendkívül gyorsan közlekedne, imitálva ezzel azon érdekes jelenségeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben a pilóták figyeltek meg, többek között a nyugati partok mentén.

A Naval Air Warfare Center Aircraft Division keretein belül dolgozó Salvatore Cezar Pais több érdekes szabadalmi kérelmet nyújtott be ezen időszak alatt, itt láthattunk már szobahőmérsékleten alkalmazható szupravezetőt, elektromágnesesmező-generátort, valamint gravitációshullám-generátort is, miközben az is felmerült, hogy hordozható fúziós energiaforrást is ki tudnánk alakítani, amely nagy valószínűséggel a tervezett járműveket szolgálná ki – ezzel kapcsolatban azonban maga Pais szögezte le, hogy bár több projekt is létezik erre vonatkozóan, amelyek közül a Lockheed Martin Skunk Works Compact Fusion Reactor (LM-CFR), az EMC2 Polywell fusion koncepció, valamint a Princeton Field-Reversed Configuration (PFRC) érdemel említést, itt komoly problémát jelent a plazma mágneses mezővel történő kordában tartása, ennek fenntarthatósága, ami viszont elengedhetetlenül szükséges az energia előállításához.

Nem úgy tűnik tehát, hogy közel vagyunk a forradalmi változáshoz, viszont mindenképpen jelzésértékű, hogy a jelenleg zajló fegyverkezési verseny részeként már az UFO-megfigyeléseken alapuló objektumokat is igyekeznek lemásolni, azokat megépíteni.

forrás:/sg.hu/

szerző: Frey Sándor

Az újra felhasználható, titkos katonai célú programot végrehajtó X-37B-ből eddig két példány épült. Közülük az első 2010 áprilisában indult és 224 nap múlva szállt le. A második 2011–2012-ben már 469 napot tartózkodott az űrben. A sorrendben harmadik X-37B repülésre ismét az első példány indult, 2012 decemberében, és 675 nappal később, 2014 októberében landolt. Negyedszerre már nem közölték, hogy melyik példányt bocsátották fel, 2015–2017-ben majdnem pontosan két évet, 718 napot töltött a Föld körül. Ez után indult a vasárnap véget ért küldetés – hogy melyik géppel, azt most sem hozták nyilvánosságra. A start 2017. szeptember 7-én történt Floridából, egy Falcon-9 rakétával. (Az első négy X-37B repülés Atlas-5 rakétákkal indult.) Az időtartam rekordja ezúttal is megdőlt, a floridai visszaérkezésre idén október 27-éig (pontosabban magyar idő szerint 8:51-ig) kellett várni.




A Boeing által gyártott X-37B (más néven Orbital Test Vehicle, OTV) maga nem titkos, a pályán végrehajtott manőverei és kísérleti programja azonban lényegében az. Az Amerikai Légierő illetékesei a landolásának időpontját sem jelentették be előre. Annyit azonban közleményükben leszögeztek, hogy a rekordhosszúságú küldetés sikeres befejezésével immár minden kitűzött célt teljesítettek. A mostani repülés kapcsán egyedül a Légierő kísérleti laboratóriumnak egy technológiai programjáról lehetett tudni, és arról, hogy az X-37B kis műholdakat is magával vihetett. Ha ez igaz, és az űreszközök önállósodtak is (vagyis nem maradtak az X-37B-hez rögzítve), akkor nem jelentek meg a hivatalos listákon, ami az Egyesült Államok által ratifikált ENSZ regisztrációs egyezmény semmibe vételét jelentené...

Az újra felhasználható űreszköz hagyományos hordozórakétával állítható pályára. Már a Föld körül kibontja napelemeit és kinyitja a rakodóterének ajtajait. Míg a NASA embereket is szállító – és sokkal nagyobb, mintegy négyszer olyan hosszú – űrrepülőgépe, a Space Shuttle legfeljebb három héten át tartózkodhatott az űrben, addig a jelek szerint az X-37B számára több év sem lehetetlen. Az automata mini-űrrepülőgép 8,9 m hosszú, szárnyainak fesztávolsága 4,5 m.

Titkok ide vagy oda, amatőr műholdmegfigyelők azért követni tudták az X-37B manővereit. 2018 áprilisában például 356 km magasan húzódó, 54,5°-os – a korábbi küldetések során alkalmazottnál nagyobb – hajlásszögű körpályán repült. Innen a Föld felszínének nagyobb része belátható, így a spekulációk szerint akár titkos földmegfigyelési feladatokat is elláthatott. Később többször változtak a pálya paraméterei. A legutóbbi időszakban 274 km magasan repült. Bár korábban a leszállásokat megelőzően kisebb volt a pályamagasság, a csökkenés arra utalt, hogy közel lehet a leszállás napja.

A következő, immár hatodik X-37B küldetés indítása jövő április és június között várható, ismét egy Atlas-5 hordozórakétával.

forrás:/urvilag/