+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
16
  Mintát vett az aszteroidáról a japán szonda
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
A japán űrügynökség Hayabusha 2 névre keresztelt küldetését gyakorlatilag annak elindulása óta figyelemmel követjük, elsősorban azért, mert a Ryugu aszteroida megközelítése, majd pedig az azon való leszállás kiemelt jelentőségű fejlemény. Most második alkalommal valósult meg a landolás, ezt követően pedig a mintavétel is összejött.



Több felvétel igazolja a sikeres manővert, valamint a mintavételt, jöhet a visszatérés

A JAXA hivatalos beszámolóját számos felvétel egészíti ki, ami annak köszönhető, hogy egyszerre 2 kamera is rögzítette a fontosabb eseményeket. A főkamera a navigációs feladatokban segít, míg a finanszírozás tekintetében közösségi alapokra helyezett második példány már a mintavételi eszköz mellett területet mutatta meg nekünk, így nemcsak magát a leszállást, hanem egy, a közelben elhelyezkedő kisebb kődarabot is szemügyre vehettünk, mégpedig a mintavétel előtti és utáni pillanatokban, jól érzékeltetve ezzel a két állapot közötti különbséget. A megközelítés ezúttal is hosszú órákat vett igénybe, az illetékesek nagyon óvatosan csökkentették a távolságot, majd pedig (a célterületet jelző, korábban kibocsátott fehér anyagot megpillantva) megkezdődött a leszállás.

A sikeres manőver után egy tantálból készült golyó segítségével ütöttek apró sebet az aszteroidán (azért választották ezt az anyagot, mert maga az objektum nem tartalmaz ilyen összetevőt, vagyis a minta szennyeződése esetén ezt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják), a kilövellő törmelék egy részét pedig befogták, hogy ez az erre kijelölt tartályban eltárolva várja további sorsát. Korábban egy kisebb rézbombával alakítottak ki mesterséges krátert, az áprilisi próba után most azonban a mintavételen volt a hangsúly, itt pedig elsősorban a felszín alatt lévő anyagok iránt érdeklődnek, hiszen ezeket jóval kisebb behatás érte az idők folyamán.

A szonda a tervek szerint az év végén hagyja el a helyszínt, ezután nagyjából egy éven át utazik majd vissza a Földre, immár értékes mintáival együtt.

forrás:/sg.hu/

kapcsolódó: Hayabusa-2: sikeres mintavétel a földközeli kisbolygó felszínéből Katt ide!
Készül a japán Hayabusa-2 Katt ide!
A lövés nyoma Katt ide!
Leszálltak a japán miniszondák az aszteroidán Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
16
  Mert mindannyiukat nem tudják megállítani
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Több mint 250 ezer ember iratkozott fel a Facebookon egy eseményre, aminek célja, hogy fellebbentsék a fátylat a 20 század egyik legnagyobb rejtélyéről: vannak-e földönkívüliek az 51-es körzetben – jelentette a Fox 10. Az amerikai televízió cikke szerint a “Rohamozzuk meg az 51-es körzetet, mindannyiunkat nem tudnak megállítani” nevű eseményt szeptember 20-án tartanák.



A leírás szerint a résztvevők hajnali 3 órakor találkoznának a nevadai sivatagban található titkos katonai létesítménynél, ahol az összeesküvés-elméletek szerint földönkívüli technológiákat kutatnak, és ahol földönkívüli lényeket is lehet találni. Aztán egyszerre mindannyian lerohannák a bázist.

A Fox10 cikke szerint a negyedmillió résztvevő mellett még további 280 ezer ember jelezte, hogy érdekli az egyértelműen viccből csinált esemény. Ahol a leírás szerint “Naruto futással” rohannák le a titkos katonai bázist. Úgy, mint a Naruto című japán anime sorozatban szereplő ninják: hátra tett kézzel, mert akkor olyan gyorsan tudnak majd szaladni, hogy nem érik őket utol a golyók.

Most már csak az a kérdés, hogy lesznek-e, akik komolyan veszik az egészet, és megjelennek a szigorúan őrzött létesítménynél, aminek létezését csak 2013-ban ismerték el hivatalosan is az amerikai hatóságok.

forrás:24.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
13
  Nyilvános az új napvitorla vezérlőpultja
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Még évekkel ezelőtt számoltunk be arról, hogy sor került a LightSail első küldetésére, amely meglehetősen rövidre sikerült, kisebb-nagyobb zökkenőkkel tarkítva az utat. Az illetékesek most a második példányt is útnak indították, itt pedig a nagyközönség bevonása terén is előreléptek.



A LightSail 2 a SpaceX legutóbbi útján indult útnak, amely egy robbanás ellenére sikeresnek minősült. Ennek során több eltérő eszközt állítottak megfelelő pályára, így pedig a sorrendben második prototípus is megkezdte küldetését, hogy ismét értékes adatokat küldjön vissza a Földre.

A Bill Nye által vezetett nonprofit Planetary Society most magát a vezérlőpultot is nyilvánosan elérhetővé tette, így gyakorlatilag minden érdeklődő percről-percre nyomon követheti az aktuális helyzetet és állapotot, beleértve az eddig eltelt időt, a vitorla helyzetét, az akkumulátor állapotát, vagy akár a belső hőmérsékletet. A nyilvánosság bevonása mindig is kiemelt szempontnak számított, hiszen annak idején több mint 1 millió dollárt gyűjtöttek össze a Kickstarter oldalán, többek között arra emlékeztetve az érdeklődőket, hogy már a hetvenes években is igyekeztek felhívni a figyelmet a projektben rejlő lehetőségekre.

A vezérlőpulton közzétett adatok és információk akkor futnak be, amikor maga a napvitorla megfelelő közelségben tartózkodik, vagyis egy felszíni kommunikációs központ hatósugarán belül helyezkedik el. Ennek megfelelően az illetékesek néha idejétmúlt adatokkal dolgoznak, viszont itt minden apróbb részletet azonnal megismerhetünk, tulajdonképpen ugyanazon összképet véve szemügyre, mint a küldetés résztvevői. Egy térképet is láthatunk, amelyen pontosan jelölik a LightSail 2 aktuális pozícióját, ez pedig segít annak meghatározásában, hogy mikor halad majd el fejünk felett az értékes eszköz.

A láthatósággal nem lesz gond, amint a napvitorlát kibontják, ez azonban csak a következő lépés lesz.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
13
  Miért nem pusztult ki az élővilág Csernobil körül?
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa az emberek számára egyet jelent a halállal és az óriási egészségkárosító hatásokkal, tudósok szerint azonban a környékbeli élővilág számára pozitív fejleményeket is hozhatott. Az erőmű körül létrehozott 2600 négyzetkilométeres kizárási zóna valóságos vadrezervátummá vált állatoknak és növényeknek egyaránt – pontosan azért, mert az emberek elhagyták a területet.



Farkasok a csernobili zónában

A növényvilág különösen nagy hasznát élvezte az elmúlt évtizedek során annak, hogy képes ellenállni a radioaktív sugárzás rákkeltő hatásainak, a fák, bokrok és virágok jobbára károsodás nélkül éltek túl.

A szakértők szerint még a leginkább sugárzás sújtotta területeken is már a katasztrófa után három évvel már elkezdett visszatérni a növényzet. Az atomerőmű körüli kiterjedt erdőségekbe a farkasok, vaddisznók és medvék is visszatértek.

A The Conversation című lapnak írt elemző cikkében Stuart Thompson, a Westminsteri Egyetem vezető növényi biokémikusa elmagyarázta, a növények miért képesek ellenállni a sugárzásnak, és miért virágzik újra a vadvilág a zónában.

“A csernobili katasztrófa a maga módján megmutatja a bolygóra gyakorolt környezeti hatásunkat.” – írta Thompson. “Bármennyire káros is volt, az atombaleset jóval kevésbé volt pusztító hatású az ökoszisztémára, mint mi. Azzal, hogy kiűztük saját magunkat a térségből, teret hagytunk a természetnek, hogy visszatérjen. Mostanra már ez Európa egyik legnagyobb természeti rezervátuma, az ökoszisztéma pedig több életnek ad otthont, mint valaha, még akkor is, ha ennek az életnek minden egyéni ciklusa egy kissé rövidebb ideig tart.”

Amikor az emberi sejteket eltalálják a magas energiatöltetű részecskék és hullámok, amelyeket az instabil, bomló radioaktív anyagok bocsátanak ki, felépítésük megbomlik, és olyan kémiai reakciók indulnak el, amelyek károsítják működésüket. A DNS különösen érzékeny az e részecskék által okozott kárra, mivel a sejtek különféle szervecskéi pótolhatók, azonban az adott sejtben lévő DNS nem.



Bölények a kizárási zónában 2011-ben

Magas sugárdózis esetén a DNS teljességgel szétzilálódik, a sejtek pedig gyors elhalásnak indulnak, ezáltal pedig megjelennek a sugárfertőzés klasszikus tünetei.

Ezek közé tartozik a legyengültség, a fáradtság, az ájulás és a zavarodottság, az orr, a száj, az ínyek és a végbél vérzése, a gyulladások, az égésnyomok és nyílt sebek a bőrön, valamint a kiszáradás, a hasmenés, a láz és a hajhullás.

Az állatok esetében ez a folyamat az esetek túlnyomó többségében halálos. A mechanizmusokhoz, amelyek szerint az állati sejtek működnek, az adott sejt minden szervecskéjére (és azok helyes működésére) szükség van – a növényeknél azonban ez nincs így.

Thompson szerint a csernobili zóna legradioaktívabb területein az emberek és állatok megöléséhez szükséges sugárzás többszöröse volt jelen. Az alacsony dózisú sugárzás nem okoz azonnal változásokat az egészségben, de a sejtkárosodás által okozott mutációk növelik az élet során kialakuló rák kockázatát.



A csernobili katasztrófa által okozott rákos megbetegedések számáról a becslések igen széles skálán mozognak.
Az eleve nehéz feladat elé további akadályokat gördít a szovjet, valamint az orosz és az ukrán állam titkolózása a tragédiával kapcsolatban.

Egyes szakértők szerint 53 000-re, illetve 27 000-re becsülhető az átlagos előforduláson felüli rákos megbetegedések, illetve halálozások száma, amelyek a balesetnek tudhatók be – e becslésekbe azonban nem számolhatók bele a pajzsmirigyrák esetei.

A növények az állatoknál és embereknél sokkal rugalmasabbak, és a környezeti ingerekre sokkal hatásosabb válaszokra képesek – legfőképpen amiatt, hogy képtelenek helyet változtatni a veszély elkerülése érdekében. A növényi sejtek meglehetősen alkalmazkodóképesek, és környezetüktől függően képesek változtatni működésük módján.

E válaszok közé tartozhat a magasabbra növés vagy a gyökerek mélyebbre eresztése, attól függően, milyen kémiai jelzéseket érzékelnek maguk körül. Ezek mellett a fény, a víz és a felszívható tápanyagok mennyisége, valamint a hőmérséklet is indikátorokként szolgálnak számukra.

Az állatokkal ellentétben a növények emellett jóval könnyebben tudnak bármilyen szükséges sejttípusból újat létrehozni, és elhalt sejtjeiket is jóval könnyebben képesek pótolni. Ennek köszönhetően a radioaktív sugárzáshoz jobban tudnak alkalmazkodni, illetve az általa okozott károkat lényegesen könnyebben tudják orvosolni.

Habár a növényekben is alakulhatnak ki daganatok, ezek nem képesek az élőlény más részeire is átterjedni, ahogy az az állatoknál és embereknél gyakran megtörténik. Ez a növényi sejtek rideg, kevésbé áthatolható sejtfalainak köszönhető.



A “beépített” természetes ellenálló-képességük mellett azonban a csernobili erőmű közelében élő növények úgy tűnik, genetikai múltjukban „tárolt” ősi mechanizmusokra is hagyatkoznak DNS-ük védelmében.

A földi élet kialakulásának kezdetén a természetes környezetben lényegesen magasabb volt a radioaktív sugárzás szintje, mint napjainkban, és a növények kénytelenek voltak e viszonyokhoz adaptálódni

A szakértők szerint a katasztrófa e korai túlélési mechanizmusok „ébredését” idézhette elő a környékbeli flórában. Thompson cikkében hozzátette: “Az élet ma virágzik Csernobil körül. Számos növény- és állatfaj populációja valójában nagyobb, mint a katasztrófa előtt volt. Az emberéletek Csernobil következtében történt tragikus vesztesége és rövidülése mellett a természet e visszatérése meglepő lehet.”

“A radioaktivitásnak vannak kimutatható negatív hatásai a növényvilágra, és lerövidítheti az egyes növények és állatok életét. De ha az élet fenntartásához szükséges források elegendő mennyiségben rendelkezésre állnak, és a terhek nem halálosak, az élet virágzásnak indul. A legfontosabb tényező az, hogy Csernobilnél a radioaktivitás által jelentett teher enyhébb, mint az emberek távozása által jelentett pozitívumok.” – írta Thompson.

Forrás: mult-kor.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
13
  A "Nagyszebeni Kézirat" egy rakéta űrbe történő kilövéséről számol be, melyre 1555-ben került sor
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Sok elfelejtett ősi kézirat létezik titokban és szem elől tévesztve a könyvtárak poros pincéiben a világ különböző részein.
1961-ben Doru Todericiu, a Bukaresti Egyetem tudomány és technológia professzora egy régi dokumentumba, az úgynevezett "Nagyszebeni Kéziratba" botlott bele. A 450 oldalas kézirat, amelyet egyetlen nagy kötetbe foglaltak, mintegy 1570-ig nyúlik vissza. A kézirat többlépcsős rakétákkal, tüzérségi és ballisztikai műszaki adatokkal foglalkozik.




A felfedezés az idő múlásával elveszett, hiszen a történészek soha nem említették, hogy a találmány ilyen nagy jelentőséggel bírt a korai repülést illetően.

A dokumentumot 1967-ben Romániában hozták nyilvánosságra "A Nagyszebeni Kézirat" (Doru Todericiu, Revue Roumaine d'histoire, 1967, Académie de la république Socialiste de Roumanie) címmel.


A "Nagyszebeni Kézirat" harmadik része részletes jelentést tartalmaz egy nagy hatótávolságú "repülő gerelyről" és egy többlépcsős rakéta indításáról Nagyszeben városában, ahol több ezer ember volt tanúja az eseménynek, amely teljes sikerrel végződött 1555-ben.

A háromlépcsős, szilárd tüzelőanyagú űrrakéták alapelveit leíró dokumentumot a találmányra vonatkozó rajzokkal együtt Conrad Haas (1509–1576) osztrák tüzérségi tisztviselő írta.

Conrad Haas 1550 és 1570 között Nagyszeben tüzérségi raktárának vezetője, és osztrák vagy erdélyi szász katonai mérnök volt a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben.

Az ilyen típusú rakétákat a 20. században a Cape Kennedy-n, ma Kennedy Űrközpontban indították útnak, és használták a Mercury, a Gemini és az Apollo programokban.

A Nagyszebeni Kézirat az első olyan dokumentum a világon, amely rakéták műszaki paramétereit írja le.

Haas a rakétát két lépcsősre tervezte és építette, mindegyikük különböző átmérőjű, melyek egymásba illeszkedtek. Az 1555-ben végzett kísérlet során Haas háromlépcsős rakétát tesztelt.

Conrad Haas kézirata még ma is létezik, és dokumentált bizonyítéka a mintegy 500 évvel ezelőtti találmánynak.

Technikai fejlesztései és megoldásai között szerepel például:

✔ Előrevetítve a modern űrhajózás gondolatát a többlépcsős rakéta (kétlépcsős gyújtórakéta és háromlépcsős rakéta).
✔ A rakéta tüzelőanyag annak mennyiségi elrendezésével a rakéta fokozatban.
✔ Folyékony üzemanyag és különböző keverékeinek használata a rakéta típusától, hatótávolságától, teljesítményétől és alakjától függően.
✔ Delta szárnyak használata a rakéta stabilizálásához.

A bizonyíték megtalálható a Nagyszebeni Múzeumban, Romániában.

forrás:/mult-kor/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
11
  A hely, ahol csak 151 nap egy év
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Amerikai csillagászok felfedeztek egy új, szokatlan aszteroidát.
A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) közlése szerint a 2019 LF6 jelű, sziklás objektum nagyjából 1 kilométeres, és 151 földi napnak megfelelő idő alatt kerüli meg a Napot. Röppályáján az aszteroida túllendül a Vénusz pályáján, egyes részeken pedig közelebb kerül a Naphoz, mint a Merkúr, amely 88 naponként kerüli meg a Napot.


"Manapság nem gyakran találni kilométeres méretű aszteroidákat. Harminc évvel ezelőtt az emberek módszeresen szervezték az aszteroidakutatást, ekkor még nagyobb objektumokat fedeztek fel. Manapság azonban, hogy a legtöbbet megtalálták, a nagyobbak már meglehetősen ritkák" - mondta Je Csüan-cse, a Caltech munkatársa, aki felfedezte a 2019 LF6-ot.



A 2019 LF6 egyike annak a húsz ismert, úgynevezett Atira-aszteroidának, melyek röppályája teljesen a Föld pályáján belül halad. (A kép: illusztráció forrás: Pixabay)

A szakértő szerint a 2019 LF6 mind méretét, mind röppályáját tekintve különleges. Utóbbi ad magyarázatot arra, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen nagy aszteroida kitérhetett az évtizedek óta kutató szakértők vizsgálódásai elől.

Az aszteroidát a Caltech Palomar Obszervatóriumában, San Diegóban található Zwicky Transient Facility (ZTF) különleges kamerával fedezték fel, mely minden éjjel tünékeny objektumok, például robbanó és felvillanó csillagok, valamint mozgó aszteroidák után kutatva vizsgálja át az égboltot.

"Napkelte előtt vagy napnyugta után mindössze 20-30 percünk van, hogy észleljük ezeket az objektumokat" - mondta Je.
A ZTF eddig mintegy 100 földközeli aszteroidát talált, a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben pedig mintegy kétezret fedezett fel.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
11
  Erdőkkel kell teletelepíteni a bolygót, ha le akarjuk győzni a klímaváltozást
Ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a klímaváltozással, drámaian csökkentenünk kell a légköri szén-dioxid-szintjét.Bár az éghajlatváltozás már napjainkban érezhető hatásokkal jár, eddig meglehetősen keveset tettünk a szén-dioxid kibocsátásának csökkentéséért. Bár a szakértők folyamatosan dolgozzák ki az újabbnál újabb ötleteket, a döntéshozók eddig nem igazán élnek a felkínált lehetőségekkel.



..... én már el is kezdtem udvaron... (foto nordi)

Az ETH Zürich munkatársai most egy alternatív megoldással álltak elő, a tömeges faültetéssel – írja az IFLScience. Számításaik alapján jelenlegi állapotában a Föld plusz 1,6 milliárd hektárnyi erdőt tudna fenntartani a jelenlegi 2,8 milliárd hektár mellett. Jean-François Bastin, a csapat vezetője szerint elemzésük során kizárták a mezőgazdasági és városi területeket, hiszen az embereknek ezekre szükségük van.

A kutatók úgy gondolják, hogy egy ennyire erdősített bolygón a növények 205 milliárd tonna szén-dioxidot tudnának elraktározni. Ez az iparosodás kezdete óta a légkörbe áramló gázmennyiség kétharmadát teszi ki. Thomas Crowther, a csapat tagja szerint eddig is tudták, hogy a fatelepítés hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, azt azonban nem hitték, hogy ilyen mértékben.

Mivel az új erdőknek évtizedekbe telhet a fejlődése, gyors cselekvésre van szükség, a projekt megvalósításához pedig nemzetközi összefogásra lesz szükség. A kutatók következő célja az, hogy felmérjék, mely területeken van szükség minél előbb az ültetésekre, illetve hogy reális célokat dolgozzanak ki. A szakértők úgy vélik, hogy az erdősítés segítségével elég időt nyerhetünk ahhoz, hogy ne csak a tünetet, azaz a magas szén-dioxid-szintet, hanem a betegség okozóját, a kibocsátást is enyhítsük.

forrás:/nat-geo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
09
  Párhuzamos világba készül átjárót nyitni egy kutatócsoport
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Az Oak Ridge-i Nemzeti Labor kutatói megpróbálnak „átjárót nyitni" egy párhuzamos univerzumba. Ha létezik a hipotetikus parallel világ, az majdnem teljesen hasonló lenne a miénkhez, az általunk ismert részecskék, bolygók, s talán az élet tükörképét tartalmazná.

A kísérlet során annak vezetője, Leah Broussard szubatomi részecskéket fog egy 15 méteres alagúton keresztül nekiütköztetni egy áthatolhatatlan falnak. A fizikus azt várja, hogy bizonyos részecskék saját tükörképükké fognak átalakulni, amikor keresztülhatolnak a falon.



Amennyiben a részecskéknek sikerül áthatolniuk az akadályon, az közvetlen bizonyítékot fog nyújtani a párhuzamos univerzum létezéséről; ehhez elég lesz egyetlen „tükörrészecskének" létrejönnie.

Egy ilyen eredmény a tudósok szerint alaposan kibővítené a fizika törvényeiről alkotott ismereteinket.
Ez egy elég egyszerű kísérlet, amit már meglévő eszközökkel tervezünk végrehajtani. Ha valami újat fedezünk fel, az megváltoztatja az eddigi játékszabályokat" – nyilatkozta Broussard az NBC-nek.

forrás:/origo/Ibi Times/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
08
  Meteoritkráter Expedíció az Apollo-terepgyakorlati helyszínen
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
szerző: Rezsabek Nándor

A Meteoritkráter Expedíció ugyan néhány napja már maga mögött hagyta a németországi Ries és Steinheim ikerkátereket, egy-egy poszt erejéig azonban még vissza-visszatérünk a kutatóút érdekes részleteire.
Számomra az egyik legfelemelőbb momentum az Apollo-terepgyakorlati helyszínek felkeresése volt a nagyobbik, 24 km-es kráterben. Az UNESCO Geopark Ries Lindle geotopján, a Siegling kőbánya adott helyszínt 1970-ben négy Apollo-asztronauta geológiai kiképzésének.




Háttérben az Apollo-terepgyakorlati helyszín, a Siegling kőbánya.

Két fő közülük utóbb az Apollo-14-el a Holdra repült (Mitchell, Shepard), egy űrhajós a tartalékszemélyzet tagja volt (Engle), s az Apollo-17 egy további asztronautája (Cernan) is részesévé vált a felkészítésnek.



Az Apollo-terepgyakorlatról (is) tájékoztató geopark-tábla.

A Meteoritkráter Expedícióhoz hasonlóan három napot töltöttek a terepen, s bár eleinte nem tűntek többnek amerikai turistáknál, idővel igen keményen dolgozva hajtották végre előírt geológiai vonatkozású feladataikat.

(Köszönjük támogatóink segítségét: Geopark Ries, Geopark Schwäbische Alb, Lelkes ÁsványBörze, Élet és Tudomány, UtazniJó Utazási Iroda, Dome Facility Services Group.)

forrás:/www.planetology.hu/ Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
06
  Azonosították egy kozmikus kitörés helyét - Azt azonban még nem tudjuk, hogy maga a jel természetes vagy mesterséges eredetű.
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Az úgynevezett gyors rádiókitörések kérdése számos szakembert és laikust foglalkoztat, bár a terület meglehetősen újnak számít, hiszen az első ilyen jeleket eredetileg még 2007-ben észlelték. Tavaly mi is beszámoltunk arról, hogy rejtélyes rádiókitöréseket regisztráltak, most azonban végre sikerült a kitörés helyét is azonosítani, legalábbis az egyik jel esetében.



A közzétett tanulmány szerint az alig néhány milliszekundumig tartó, meglehetősen nehezen észlelhető kitörések egyike (az FRB 180924) egy tőlünk 4 milliárd fényévre található galaxisból, pontosabban annak széléről ered.

Ez nagy áttörésnek nevezhető, hiszen korábban mindössze egyetlen alkalommal sikerült hasonló beazonosítást elvégezni, a 2017-es eredmény azonban egy úgynevezett ismétlő jel (az FRB 121102) kapcsán született, amelynek természete eleve megkönnyítette a munkát – akkor egy tőlünk 3 milliárd fényévre elhelyezkedő törpegalaxis volt a forrás, ami arra utal, hogy számos eltérő aspektus játszik szerepet ezen kitörések jellemzőinek kialakulásában. A friss kutatás szerint előbbi galaxis hasonlít a Tejútrendszerre, ami viszont azt jelzi, hogy nagyon eltérő környezetből erednek ezek a jelek.

Azt sajnos még nem tudjuk, hogy milyen jelenség kapcsán születnek meg a jelek, itt a potenciális jelöltek között kapnak helyet a neutroncsillagok, valamint az idegen civilizációk esetleges űrhajói, viszont a pontos hely meghatározása segíthet a rejtély megoldásában. A most feldolgozott jelet eredetileg a 36 rádióteleszkópból álló Australian Square Kilometre Array Pathfinder segítségével észlelték, itt még az egyes tányérok észlelése közötti időbeli különbséget is sikerült kimutatni (ami a nanoszekundum tizedét jelenti) ezt követően pedig több másik eszköz, így a Very Large Telescope, a Gemini South, valamint a Keck-teleszkóp is közreműködött a helyszín pontosabb és részletesebb leírásában. A forrást magát persze nem látjuk, hiszen ezt a rendkívül nagy távolság eleve megakadályozza, viszont az eredmény így is biztató.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:       >>  
Hírkategóriák
---
.
---