+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
23
  Magyar mérnököt evakuáltak az Antarktiszról
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: Róza
szerző: Bihari Dániel

Az Antarktisz földünk egyik legbarátságtalanabb helye, a klímaváltozás még veszélyesebbé teszi. Geréb Gábor a 24.hu-nak mesélt róla elsőként, mit élt át a helyszínen. Geréb Gábor régi nagy álma volt eljutni a déli, hó és jég borította kontinensre, de nem készült sarkkutatónak, maradt a realitások talaján. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett villamosmérnökként, utána a környezetvédelem felé indult. Mérnökként dolgozott Budapesten miközben saját startup vállalkozását vezette.

Az álom megvalósult

Az életét megváltoztató kaland ötlete érdekes módon a barátnőjén keresztül jutott el hozzá 2016-ban: a British Antarctic Survey (BAS) világszerte munkatársakat keresett különböző munkakörökre, többek között antarktiszi kutatóállomásaira.

A BAS egy patinás, nagyon komoly brit állami kutatóintézet, amit az Antarktisz kutatására hoztak létre 1962-ben. Európányi területen végzi a kutatásokat az örök hó és jég birodalmában, és áldoznak is rá rendesen.

Tereptábor (fotó: Geréb Gábor)

Telepek, kutatóállomások, hajók, repülők, helikopterek és persze a legmodernebb műszerek, felszerelés – mondja Geréb Gábor.

A fiatalember szinte gondolkodás nélkül jelentkezett, és pár hónap múlva már az Antarktiszon volt. Szerződése 2016 augusztusától 2018 márciusáig szól, ebből két nyarat és egy telet, összesen 16 hónapot kell a hetedik kontinensen töltenie. Feladata a műszaki eszközök fejlesztése, telepítése, karbantartása.
Tavaly novemberben érkezett meg az Antarktiszi-félszigeten kiépített Rothera állomásra, ahol egy hónapot töltött felkészüléssel, majd egy újabb hónapot a Weddel tenger jegén terepmunkával. Végül januárban érte el a úticélját, a Halley VI állomást, ahol a természet hamarosan kimutatta foga fehérjét.

Átköltöztették, majd evakuálták a bázist

Az állomás a tengerbe nyúló jégtömegen fekszik. Gábor érkezésekor már folyt az állomás áthelyezése a kontinens és a tábor között húzódó repedés miatt. Évtizedek óta figyelemmel kísérték, de tavaly óta akkorára nőtt, hogy már veszélyesnek nyilvánították és úgy döntöttek, hogy az állomást a repedés kontinens felőli oldalára vontatják.

Természetes folyamat ez, a szárazföldről lassan lefelé mozgó jég egy idő után saját súlyától a tengerbe roppan. Aztán januárban már az egész telepet evakuálni kellett, a szakember küldetése megszakadt. Az újra biztonságosnak hitt selfen ugyanis most egy, a tenger és a szárazföld között futó repedés jelent meg. Halloweennek nevezik, mert pont az ünnep napján fedezték fel, és igencsak veszélyesnek tűnik: naponta 500 méternyit halad előre.
Közvetlen és azonnali veszélyt ugyan nem jelentett, de emberi életeket nem lehet kockáztatni, amikor megeshet, hogy a fél Magyarországnyi jégtömb nagy reccsenéssel letörik, darabokra szakad, és az állomás a jeges vízbe vész.

Óriási jéghegy szakadt le az Antarktiszról

A leválás miatt a Larsen C-jégself mérete most már tíz százalékkal kisebb a korábbi állapotához képest. Télre nem merték őket otthagyni

Az ellenséges környezetben a személyzet jókora része csak a biztonságért felel, vérprofikról van szó. Gyorsan, zökkenőmentesen menekítették az embereket, a felszerelést, téliesítették, lezárták az állomást. Ez utóbbiból is látszik, hogy nem számolnak elvesztésével, de azért igen nagy a baj, hiszen 50 év óta először nincs téli személyzet a fontos tudományos kísérleteket végző helyszínen.

A telet gyakorlatilag izolálva kellett volna eltölteni, az elképesztő erejű szél és hóviharok miatt, a hónapokig tartó sötétségben nem merték megkockáztatni, hogy ott hagyjanak minket a bizonytalanban, hiszen télen szinte megközelíthetetlen az állomás.
Pánik nem volt, de izgalom annál inkább.
Minden tervszerűen, ám a megszokottnál sokkal gyorsabban, hetek helyett napok alatt zajlott – mondja Geréb Gábor.

A Halley VI-ot könnyű költöztetni (fotó: Geréb Gábor)

Amíg nálunk nyár van, a déli féltekén tél, a személyzet februárban hagyta el a Halley VI kutatóállomást, és novemberig kell várnia a visszatérésre. Addig Cambridgeben dolgoznak azon, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló fennakadás a tudományos munkában.

WC és fürdés őrült szélben, -20 fokban

Gábor így is hihetetlen élmények részese volt, a legizgalmasabb persze a terepi munka. Említettük, a britek tevékenysége körülbelül egy Európányi területen zajlik, ám a távoli helyszínekre eljutni még kedvező időjárás esetén is napok kérdése. A kis repülők kapacitása és a még nyáron is zord időjárás nem enged gyorsabb haladást. Egymástól bizonyos távolságokra reptereken, bázisokon kell megállni, pontról pontra lehet csak haladni, mint a sakktáblán.

A terepen sátorokban húzzák meg magukat, Amundsen óta használt és bevált – ám most már kerozinnal működtetett – melegítőkkel fűtenek és főznek, hegymászóknak kifejlesztett ételeket esznek. Kalóriadús és kellő mennyiségű chilivel megszórva még az íze is egész jó.
Nyáron az a jó, hogy soha nincs sötét, a Nap nem bukik a horizont alá, és a hőmérséklet is elviselhető. Mínusz 10-20 fok, mint egy keményebb tél Magyarországon. Viszont őrült szelek és hóviharok képesek kerekedni. Ilyenkor az ember a legmodernebb ruhában is rövid idő alatt átázik, átfagy odakint.
A sátort egész melegre fel lehet fűteni, és a hálózsákok is kiválóak, de van, amikor mégis muszáj kimenni. A munkát el kell végezni, a sátrat pedig bizonyos időközönként ki kell ásni a hóból, ha nem akarunk végleg alatta ragadni.
Érdekes a wc-zés is, a hósivatagban elvileg az ember ott könnyít magán ahol tud,de a környezet és a saját, olvasztott ivóvizük szennyezésének elkerülése miatt csak zászlóval jelölt helyeken lehetett elvégezni a kisdolgot. A nagyobbakat pedig vödörbe gyűjtötték és kirepítették a kontinensről. A fürdés ilyenkor gyakorlatilag lehetetlen.
Az ember próbálkozik mindenféle előre gyártott törlőkendőkkel, de hosszabb távon nem pótolják a zuhanyzást: Az egyik legfelemelőbb élményem volt terepen, amikor egy tál meleg vizet zúdíthattam a nyakamba tisztálkodás gyanánt.

Süllyed a bázis, összenyomja a hó

Egy-egy küldetés után a bázisra visszatérve az ember a Hiltonban érzi magát – pedig még véletlenül sem az. Gábor “központja” ugye az év elején evakuált Halley VI állomás volt, és a szám nem azt jelenti, hogy ilyen sok testvére lenne – hanem öt alkalommal kellett újraépíteni.
Jégre telepítették, ami bizony az Antarktiszon nem a hosszú élet záloga. Tudni kell, hogy itt a jég a hó összetömörödéséből jön létre, az újabb és újabb csapadékréteg roppant súlya alatt válik jéggé. Vagyis az Antarktisz felszíni jege folyamatosan süllyed, a Halley VI környékén évente jó 1,5-2 métert.

Az első három “Halleyt” kíméletlenül betemette és összeroppantotta a hó, a negyedik bírta a nyomást, de hamarosan túl mélyre került. A cölöpökre épített ötödik már a felszínen maradt, de a jégself növekedésével végül túl közel került a tengerhez. A jelenlegi építmény már képes megemelni önmagát, és sítalpain odébb is vontatható. Tényleg varázslatos: odébb csúsztatható, emelhető, durván ezer négyzetméteres építmény a fagyos, sivár holdbéli tájon. De komfortos, egyszemélyes hálók, közösségi tér, ami egyben ebédlő, konyha, raktár, minden ami kell. A fűtést, világítást, energiaellátást kerozinnal oldják meg. Az Antarktisz az egyetlen kontinens, ahova semmiféle kábel, vezeték nem irányul. A külvilággal való kapcsolat kizárólag a hajók és repülők révén, illetve műholdas eszközökkel lehetséges.

Esküvő az Antarktiszon

A Rothera állomás a másik, ahol Gábor hosszabb időszakot töltött. Ez egészen más, mint a Halley VI, egy könnyűszerkezetes épületekből álló “falut” képzeljünk el. Sziklába alapozták, süllyedésétől és a tengerbe szakadásától nem kell tartani.

Nyári személyzete 100 fő, télen 16-an lakják, idén valamivel többen, mert a Halley-árvák egy része is idekerült a télre. Érdekes fintora a sorsnak, hogy a hegymászó pár, akik egyébként külön töltötték volna ezt a nyolc hónapot, az evakuálással egy helyre kerültek, és az Antarktisz történetében először az izolált állomáson kötöttek házasságot.



A Rothera állomás (Fotó: Geréb Gábor)

Végezetül az étel, el lehet képzelni mivel kell beérni a legközelebbi termőterülettől, gazdaságtól több ezer kilométerre. Kérdésemre a válasz viszont meglepő: kifejezetten jó a kaja, séfek főznek kiváló alapanyagokból. Napi ötszöri étkezés van, kiemelt figyelmet fordítanak a kalóriamennyiségre is, ami esetükben több a brit katonák fejadagjánál.
Kell az energia a hidegben, és nem spórolnak vele. Pedig először naivan azt hittem, az Antarktiszon talán ledobok pár kilót. Fordítva sült el. Amiből néha hiány van, az a friss zöldség és gyümölcs, de az Antarktiszon ez nyilván nem felróható – ismeri el.

Dióhéjban ennyi Geréb Gábor története, de ígérjük, nem hagyjuk pihenni az Antarktiszon dolgozó magyar szakembert, újabb és újabb történetekkel, tapasztalatokkal jelentkezünk.


forrás:/24.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
23
  A nikkel kulcsfontosságú tényezője a Föld mágneses terének
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: Róza

A forró földmagban lévő húsz százaléknyi nikkel kulcsfontosságú szerepet játszik a Föld mágneses erőterének létrehozásában egy kutatócsoport szimulációs kísérletei szerint.

A Föld mágneses terét elsősorban a nagyrészt vasból álló belső mag folyékony részének dinamóhatása hozza létre. Csupán a vassal azonban ezt a hatást nem lehet megmagyarázni, szükséges hozzá a 20 százaléknyi nikkel is - állapították meg würzburgi és bécsi fizikusok szimulációk segítségével, kutatásukat a Nature Communications című szaklap friss száma ismertette. A mintegy 7000 kilométer átmérőjű földmag alkotja a Föld fémes belsejét. Nagyjából akkora, mint a Hold és olyan forró, mint a Nap felszíne. Nyomása több száz gigapascal, ami ahhoz hasonlítható, mint több mozdony egyetlen négyzetmilliméteren fejtene ki nyomást.



Eddig csak részmagyarázata van a Föld mágneses tere által okozott komplex áramnak a külső magban. (illusztráció, forrás: Scinexx.de© TU Wien)

"Ilyen körülmények között az anyagok egészen másképp viselkedhetnek, mint amit megszoktunk. Nehéz ilyet laboratóriumban előállítani, de bonyolult szimulációval ki tudjuk számítani, hogy viselkednek a földmag fémjei a kvantummechanika szintjén" - idézte a Science Daily Karsten Heldet, a Bécsi Műszaki Egyetem kutatóját, a tanulmány egyik szerzőjét. A földmag hőjének utat kell találnia fölfelé: a forró anyag a bolygó felsőbb rétegei felé szállva úgynevezett konvekciós áramlatokat kelt. Ugyanekkor a Föld forgása is nagy erőt hoz létre, az úgynevezett Coriolis-erőt és a két erő együtt a forró anyag bonyolult, spirális áramlását kelti.

"Ha egy ilyen áramlásrendszerben elektromos áram keletkezik, az mágneses teret hozhat létre, amely tovább erősíti az elektromosságot és így tovább, míg végül a mágneses erő olyan nagy lesz, hogy a Föld felszínén is mérni tudjuk" - magyarázta Alessandro Toschi, a tanulmány egy másik szerzője, szintén a Bécsi Műszaki Egyetem kutatója. Eddig azonban nem volt tisztázott, miért jönnek létre egyáltalán a Föld magjában a konvekciós áramlatok. A vas ugyanis jó hővezető, ez a képessége nagy nyomás hatására még jobb lesz. "Ha a földmag kizárólag vasból állna, az elektronok a vasban viszonylag szabadon mozognak, így a meleget elszállítanák a magból egyedül is, nem lenne szükség a konvekciós áramlatokra. Ha így lenne, a Földnek nem lenne mágneses tere" - mondta Karsten Held.

A földmag nikkelének eddig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. "A nikkel nagy nyomás alatt másképp viselkedik, mint a vas, jóval gyakoribb benne az úgynevezett elektronszóródás, mint a vasban, ebből következik, hogy a nikkel és így a földmag hővezető képessége is sokkal gyengébb, mint a vasé" - magyarázta Toschi. A nikkel nagy aránya miatt a forró mag hője nem tudna a földfelszín felé mozogni, ha csak az elektronok mozgására lenne utalva. Ennek eredménye, hogy konvekciós áramlatok jönnek létre, melyek végül a Föld mágnesességét létrehozzák - írták a kutatók.


forrás:/sg.hu/


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
23
  Gyökeresen változtatja meg a világot a mesterséges intelligencia
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: Róza
Ezekre a változásokra fel kell készülni, és ebben kiemelkedő szerepe van az oktatásnak - mondta az MTI-nek Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) ügyvezető igazgatója annak kapcsán, hogy a társaság a napokban ingyenes, az IT-biztonságról szóló tankönyvet jelentetett meg, és a robotikával, valamint a mesterséges intelligenciával foglalkozó tananyagon is dolgozik.

Alföldi István emlékeztetett arra, hogy a társaság névadója, a világhírű magyar matematikus, Neumann János már a múlt század közepén gyors technológiai fejlődésről beszélt, és utalt arra, hogy az tovább fog gyorsulni. Mára eljutottunk odáig, hogy a technológiai fejlődés sebessége exponenciálissá vált.

Ma már mindennapos téma, hogy a hazafelé tartó önvezető autóból miként lehet az otthoni hűtőgépet szabályozni, hogy megfelelő hőmérsékletűre hűtse a sört, vagy épp intézkedjen a hiányzó ital beszerzéséről. Ezek olyan dolgok, amelyek gyakorlatilag már napjainkhoz tartoznak – mutatott rá.

Kiborg-robot, illusztráció:(forrás:fantastikart)

A technológia olyan szintet ér el, hogy már nemcsak egyszerűen technikai vívmányokról beszélünk, hanem a napi életben megjelenő, az emberi intelligenciával versenyre kelő megoldásokról. A mesterségesintelligencia-rendszer összefüggéseket ismer fel, önmagát fejleszti és okosabbá válhat, mint mi vagyunk. A rendszer okosabb lesz, mint a tervezője – fogalmazott Alföldi István, hozzátéve, hogy amikor egy ilyen rendszer elkészül, még annyit sem tud, mint az őt készítő ember. De azután elkezd tanulni, és egy bizonyos idő után, ha ezt az öntanulási folyamatot nem úgy valósítjuk meg, hogy az kontrollálható legyen, elképzelni sem tudjuk, hogy hová fejlődik.

Ez a magyarázata annak, hogy egyre több utalás történik a szingularitásra, egy olyan eseményre vagy pontra, amely után semmi nem úgy lesz, ahogy eddig volt. Egyes előrejelzések szerint a mostani évszázad harmincas éveire eljutunk odáig, hogy gyakorlatilag minden, ami eddig igaz volt, megváltozik.


Egy olyan fajta intelligencia, olyan fajta életforma valósul meg, amely ma még elképzelhetetlen. A mesterséges intelligencia túlhaladja az embert, a vészforgatókönyvek szerint átveszi a hatalmat felette – hangsúlyozta a szakértő.

Alföldi István utalt egy másik előrejelzésre is, amely szerint tíz-húsz év múlva a Föld lakosainak a száma meghaladja a tízmilliárdot. Jelenleg 7-7,5 milliárdnál tartunk, de már most is hatalmas ellátási gondok vannak. Nem véletlen az óriási népvándorlási hullám, amelynek nemcsak politikai, hanem gazdasági okai vannak. Felmerül a kérdés, hogy miként lehet ellátni ezeket az embereket, akiknek ráadásul azzal is szembe kell nézniük, hogy azoknak a munkáknak a nagy részére, amelyeket a szerencsésebbek ma még végezhetnek, nem lesz szükség, mert a beprogramozott gépek, a robotok az alacsony képzettséget igénylő, egyszerű tevékenységeket sokkal pontosabban és gyorsabban tudják elvégezni – emelte ki a szakértő.

Jönnek a kooperatív robotok

A megoldást Alföldi István szerint a “kobotok” jelenthetik. Ma már dolgoznak azon, hogy a robotokat az úgynevezett kooperatív robotok, azaz az ember és gép együttműködésén alapuló “kobotok” váltsák fel. Ha nem sikerül elérni, hogy egyesüljön a robot precizitása és az ember ma még mindenképp fölényben lévő kreativitása, akkor nemcsak az lesz a probléma, hogy nincs elég élelem vagy ivóvíz, hanem az is, hogy nem lesz munka. Egyes előrejelzések szerint ez a veszély a harmincas évekre akár a munkahelyek felét érintheti.


A “kobotok” előnye, hogy az embert is hagyják érvényesülni. Az egészségügyben például óriási lehetőség nyílik a kooperatív robotok számára. Egy jól felkészült orvos és egy precíz robot együttműködése óriási lépést jelent előre. Nemzetközi méretekben már számos példa van erre – mondta Alföldi István.

Mint rámutatott, ezzel a problémával a politikának szerte a világon foglalkoznia kell. A felkészülést haladéktalanul meg kell kezdeni, mivel a technológiai fejlődés exponenciálisan gyorsul, sőt annak sebessége is exponenciális. Miközben ez a fantasztikus eredményeket produkáló technológiai fejlődés zajlik, befogadására rendkívül felkészült emberekre van szükség. Ebben pedig mérhetetlenül nagy szerepe van a gondolkodásra nevelő, korszerű oktatásnak – tette hozzá.

Kiemelte, hogy az NJSZT ezt hirdeti, és igyekszik mindent elkövetni ennek elősegítése érdekében a technológiai eredmények közismertté tételével, kiállításokkal és konferenciákkal, mindazzal, amit egy nonprofit, tudományos egyesület erőforrásai lehetővé tesznek.


forrás:/mti/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
21
  Ennél kisebb csillagot még nem találtak
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
szerző: Kovács József


Minden eddiginél kisebb hidrogénégető csillagot fedezett fel egy népes nemzetközi kutatócsoport. A Szaturnusznál mindössze egy hajszálnyival nagyobb objektum felszínén a gravitációs gyorsulás 300-szorosa a Föld felszínén mérhetőnek.

A csillag valószínűleg annyira kicsi, amennyire egy normál csillag csak lehet, azaz éppen annyi anyagot gyűjtött össze, hogy a belsejében beindulhasson a hidrogén fúziója. Ha csak egy picivel is kisebb lenne, a magjában a nyomás már nem lenne elegendő arra, hogy fenntartsa ezt a folyamatot. Ezek a nagyon kicsi és nagyon halvány csillagok a legígéretesebb jelöltek arra, hogy körülöttük földméretű, szilárd felszínükön folyékony vizet hordozó bolygókat találhassunk. Ilyen például a TRAPPIST-1 is: az ultrahideg törpe körül hét, a Földével összemérhető nagyságú világ kering.

Az újonnan felfedezett, EBLM J0555-57Ab katalógusjelű objektum nagyjából hatszáz fényévre van tőlünk, és egy kettős rendszer egyik komponense, amit az alapján fedeztek fel, hogy elhaladt sokkal nagyobb társa előtt, azaz olyan módszerrel, amelyet manapság inkább bolygók és nem csillagok detektálására használnak.

Ez a csillag jóval nagyobb társával fedési kettőst alkot, azaz a Földről nézve időről időre elhalad előtte.(kép: t102.iheart.com)

A csoport vezetője, Alexander Boetticher (University of Cambridge, Cavendish Laboratory and Institute of Astronomy) egyetemi hallgató szerint felfedezésük megmutatja, milyen kicsi lehet egy csillag. Ha az EBLM J0555-57Ab valamivel kisebb tömeggel jött volna létre, a magjában nem maradhatott volna fenn a hidrogén fúziója által fedezett önálló energiatermelés, és az objektum csillag helyett inkább barna törpévé alakult volna. (A fehér törpék és neutroncsillagok méretre ugyan még kisebbek, de a tömegük nagyobb, és azokban nem zajlik fúzió.)

Az EBLM J0555-57Ab-t a keeli, a warwicki, a leicesteri egyetemek és a St. Andrews Egyetem által működtetett WASP bolygókereső programban fedezték fel. A csillag jóval nagyobb társával fedési kettőst alkot, azaz a Földről nézve időről időre elhalad előtte. Jelenlétét a nagyobb komponens 7,8 nap periódusú fényességcsökkenése jelezte. A speciális konfiguráció miatt a kutatók meg tudták határozni a kisebbik tag méretét és tömegét, ez 0,084 napsugár és 0,081 naptömeg (vagy a Jupiter sugarának 0,84-szorosa, tömegének pedig 85-szöröse). Az utóbbihoz szükséges sebességméréseket a CORALIE nevű spektrográffal rögzített színképek alapján végezték.



A legkisebb csillag mérete alig haladja meg a Szaturnuszét. (Amanda Smith)

Boetticher szerint az EBLM J0555-57Ab az eddig detektált gázóriás exobolygók legtöbbjénél kisebb és valószínűleg hűvösebb is. Az ilyen kis tömegű csillagok méretét gyakran nehezebb is meghatározni, mint sok nagyobb bolygóét. Szerencsére a bolygókereső programok műszereivel detektálhatók, amint jóval nagyobb társuk körül keringenek. Bár hihetetlenül hangzik, de időnként nehezebb megtalálni egy csillagot, mint egy bolygót – mondja Boetticher.


A csoport egyik tagja, Amaury Triaud (University of Cambridge, Institute of Astronomy) szerint az EBLM J0555-57Ab tömege a TRAPPIST-1 becsült tömegével mérhető össze, a sugara azonban mintegy 30%-kal kisebb. A legkisebb csillag optimális körülményeket nyújthat a földméretű exobolygók detektálásához, és azok légkörének felderítéséhez. A bolygókeresés előtt azonban a csillag természetét kell kiismernünk, ez alapvető fontosságú.


Bár az Univerzumban legnagyobb számban előforduló csillagokról van szó, a Nap méretének és tömegének kevesebb mint 20%-át elérő csillagokról nagyon keveset tudunk, mivel kis méretük és alacsony fényességük miatt nehéz detektálni őket. Az EBLM projekt ezt a rést szeretné betömni.


forrás:/csillagaszat.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
21
  Kozmikus sugárzás miatt veszélyesek a zivatarok
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: Róza
szerző: Bihari Dániel


A zivatar idején lecsapó villámok töltése sokkal gyengébb, mint egy autó akkumulátoráé, mégis ölni tudnak, tüzet okoznak. Ráadásul kozmikus sugárzás nélkül nem is lennének képesek lecsapni a földre.

Idén egy vasárnap reggel közvetlenül egy fiatal nő mellett csapott be a villám Zuglóban. A környéken lakók hatalmas durranás miatt szaladtak az ablakhoz, a nő összeesett, fájt a mellkasa, zsibbadtak a karjai, kórházba szállították. Már csak azért is rémisztő, mert bevallva vagy sem, de az elmúlt napokban sokan még a biztonságosnak hitt szobából is nyakukat behúzva, félelemmel teli csodálattal nézték az elemek tombolását.

Hogyan csaphat a villám Budapesten, a házak között, villámhárítók erdejében közvetlenül egy utcán sétáló ember mellé? Teljesen érthetetlen. Az egyetlen magyarázat, lokálisan alakultak úgy a körülmények, hogy ez megtörténhessen. Mint amikor egy focipálya gyepébe vág a villám dacára a stadion védelmi rendszerének – mondta el Tasnádi Péter fizikus, meteorológus, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének nyugállományú egyetemi tanára.

A feszültség kiegyenlítődik

A természet egyetlen pusztító erejű jelenségétől, így a villámtól sem kell rettegni, de azért érdemes tartani tőle főleg, ha a “félelem” óvatosságot szül. És persze megismerni, mert csak így lehet elkerülni az esetleges sérüléseket, minimalizálni a károkat.

A feszültség kiegyenlítődik
A villám röviden szólva töltéskiegyenlítődéssel járó szikrakisülés – éppen olyan, mint amikor a száraz hajat fésülve kis szikrák pattannak át a fésű és hajunk között.

A becsapó villám olyan elektromos kisülés, ami töltéseket szállít a zivatarfelhőből a földre. Az emberi szem számára érzékelhetetlenül gyorsan történik minden, de ha lelassítjuk a folyamatot jól látszik, amint a villám lecsap a földbe, majd “visszafordul”, és többször egymás után megint lefelé mozog. Mindaddig, amíg a feszültség meg nem szűnik – magyarázza a professzor.

Időbeli lefolyása – amint a gyorsfilm felvételek mutatják – rendkívül bonyolult, többszöri szünetekkel, összességében néhány száz milliszekundum alatt lezajló jelenség. A villám általában negatív töltéseket szállít a földre a felhő és a föld között kialakuló feszültség hatására. Villámkisülés akkor keletkezik, ha a felhő és a föld közötti térben az elektromos térerősség igen nagy lesz, meghaladja a levegő átütési szilárdságát.


Kozmikus támogatás és az akkumulátor

Érdekes, hogy a levegő átütési szilárdsága – vagyis az a pont, ahol a szigetelő anyag a nagy térerősség hatására már vezetővé válik – nagyon magas, pontosabban elég magas ahhoz, hogy villámok ne jöhessenek létre. Egy-egy zivatar alkalmával mégis százával, ezrével keletkeznek.

A magyarázat: a kozmikus sugárzással gamma részecskék érkeznek a légkörbe, amelyek elektronokat aktiválnak, és ezek a “plusz töltések” helyileg csökkentik a levegő átütési szilárdságát. A villámokat tehát valószínűleg a sugárzás indítja el.

Zivatar idején a felhőből a földbe csapó egyetlen villám 5-6 coulombnyi töltést szállít, az összehasonlítás kedvéért az autó akkumulátorában 1-2 millió Cb töltést tárolunk. Miért veszélyesek mégis a villámok? Ennek oka az, hogy a villám kicsiny töltése rendkívül rövid idő alatt áramlik át a Föld és a felhő között.

Áramerőssége akár 80-100 ezer amper is lehet, és hatalmas feszültség hatására jön létre. A levegőben keletkező fénylő csatorna pedig, amit villámként észlelünk, több ezer fokot is elérhet. A mennydörgés is a hirtelen felmelegedő villámcsatorna hirtelen, robbanásszerű tágulásának a következménye.

Az igazi veszélyt mégis a “sebesség” jelenti: az ember a földön állva vezetővé válik a villám számára: ha ez az önmagában nem nagy töltés nagyon hirtelen, néhány milliszekundum alatt átszalad a testen, felforrósítja, megégeti azt – emeli ki Tasnádi Péter. Ez az oka, hogy villámlás után mennydörgést hallunk: a villámcsatornában és környékén több tízezer fokra forrósodó levegő gyakorlatilag felrobban.

A villámhárító megvéd

És ha már eljutottunk a veszélyhez nem törvényszerű, de ökölszabályként elmondható, hogy a villám általában a magasabb, csúcsos tereptárgyakba csap bele. Legyen az egy fa, épület vagy ember.

Benjamin Franklin zseniális találmánya, a villámhárító ilyen magasba helyezett, leföldelt csúcs, ami a földbe vezeti a töltéseket, a villámhárítóval felszerelt épületben tehát biztonságban érezhetjük magunkat.

A villámhárító csúcsán nagy térerősség alakul ki, így a csúcs közelében könnyen megindul a töltésáramlás, mintegy magához vonzza a villámot, és ha jól van szerelve, elvezeti a földbe.
Ha nincs villámhárító, akkor bizony baj van, ha a villám beüt, az épület könnyen lángra kaphat. A velencei Szent Márk székesegyház például története során hét alkalommal lett villám okozta tűz martaléka, mígnem villámhárítót szereltek rá. Azóta büszkén tűri az égiháborúkat.



villám (Array)


Mi baj lehet a lakásban?

A villámhárító megvédi ugyan a házat, de a kinti kommunikációs kábeleken és a fém vízvezetékeken keresztül a villám mégis bejuthat a lakásba. Ha tehát otthon vagyunk, és kint villámlik:
- a TV-ből érdemes kihúzni a set-top-boxból érkező kábelt, mert ezen keresztül a kint becsapó villám is tönkre teheti a készüléket, ugyanígy a kinti villámcsapás túlfeszültséget okozhat az elektromos hálózatban, ezért
- érdemes túlfeszültség-védelmi berendezést használni, vagy vihar idején kihúzni a konnektorból az értékes háztartási gépeket, számítógépeket, hifit, házimozit, miegymást, maga a villámlás képes megváltoztatni a számítógépekben lévő félvezetők működését, így megeshet, hogy a közelben cikázó villámok hatására a computer kissé “megbolondul”, a fémből készült vízvezetékek az elektromosságot is vezetik, ezért
- vihar idején ilyen épületekben óvatosságból inkább ne fürödjünk, zuhanyozzunk.

Mi baj lehet, ha úton vagyunk?

Utazás közben minden azon múlik, milyen közlekedési eszközön tartózkodunk. És a szerencsén:
- A repülőgépekbe ugyan belecsap a villám, de ha nem sérül a gép, nem pont a kerozintartály robban fel, akkor a bent ülők biztonságban vannak. Egy fémmel, akár fémhálóval határolt területre külső elektromos tér ugyanis nem hatol be – a repülő Faraday-kalitkaként védi utasait. ugyanez igaz az autókra, buszokra, minden zárt és fémből készült járműre.
- A motor és a bicikli viszont veszélyes, a villámlás idejére ajánlott leszállni a járműről és jó 5-10 méteres távolságra tőle a földre kuporodni.

Mi baj lehet a természetben?

A legrosszabb, ha az embert gyalogosan kapja el a vihar, és nem tud fedett, védett helyre húzódni:
- A természetben törekedjünk arra, hogy ne mi legyünk a legmagasabb tereptárgy. Hegygerincen, sík mezőn a vihar idejére érdemes minél kisebbre összekuporodni, fejünket a térdeink közé húzni.
- Semmiképp ne álljunk fa alá, mert főleg a magas példányok villámhárítóként működnek. Ha valakit erdőben ér a vihar, keressen egy alacsonyabb fát, és álljon minél messzebb a törzsétől.
- A legrosszabb hely ilyenkor a víz, ami kiváló vezető: vihar közeledtével azonnal hagyjuk el a tavat, folyót, de még a közvetlen vízpartot is.
Épp a cikk elején idézett eset a bizonyíték rá, hogy igazán nincs jó, minden helyzetben működő stratégia a villámcsapás elkerülésére. Bizony sok múlik a szerencsén, pontosabban azon, hogy adott területen milyen a lokális töltéseloszlás sűrűsége. Ha éppen magasabb, mint a környezetben akár a magasabban lévő tárgyak körüli érték, akkor a villám lecsap az utcára, a focipályára, azaz sík, lapos területre is.


forrás:/24.hu/


kapcsolódó: Bru­tá­lis, mit mű­velt az éj­sza­kai szu­perc­ella Katt ide!
Rejtélyes, és akár halálos következményei lehetnek a zivatarnak Katt ide!
Neten is élőben követhető a természet egyik legfélelmetesebb jelensége Katt ide!
Először szondáztak természetes gömbvillámot Katt ide!
Megtanultunk villámokat szórni Katt ide!
Porig égett a játékgyár Pettyénben Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
21
  Úszó robotot küldtek a fukusimai atomerőműbe - megdöbbentek

Eddig még csak nem is sejtették, hogy mi minden történt a leolvadáskor.
A japán Fukusima 1-es atomerőmű 2011. március 11-ei katasztrófája után ma készültek olyan felvételek a helyszínről, amelyek segíthetnek a további mentesítésben.

Az erőműveket üzemeltető TEPCO vállalat ugyanis speciálisan erre a területre fejlesztett, úszó, vízi érzékelőkkel ellátott robotot küldött a földrengés és cunami sújtotta 3-as blokkba. A szökőár több mint 19 ezer ember halálát okozta a távol-keleti országban, a Fukusima-1 erőmű súlyos megrongálódása és a nukleáris sugárzás veszélye miatt pedig több mint 160 ezer embert kellett kitelepíteni. Többek között robbanás történt 2011. március 12-én a Fukusima Daiicsi atomerőmű 1-es, majd március 14-én a 3-as reaktorblokkjában is.

Ezt a víalatti képet a Nemzetközi Nukleáris Leszerelési Kutató Intézet robotja készítette szerdán, 2017 július 19-én, az atomerőmű sérült platformja belső egységéröl Japánban (forrás: nydailynews/AP)

Az atomerőmű balesete után a hatóságok lezárták a Fukusima-1 harminc kilométeres körzetét. A robotot július 19-én indították útjára, és 20-án már közölte is a képeket a szonda. A tervek szerint a felvételek alapján a vállalat a kormánnyal együttműködve megpróbálja mentesíteni a területet a nukleáris fűtőanyagtól.

A robot által küldött képeken egy összeomlott állványt látni az atomreaktorban. Ezeket karbantartási munkálatokra szeretlék be a nyomástartály alá, még a reaktor biztonságos működését szolgáló konténmenten belül, a 3-as reaktorban.

Nagyon valószínű, hogy az olvadt nukleáris fűtőanyag a nyomástartályon keresztül meggyengítette az állványt, ami végül összeomlott. Sőt az is feltételezhető, hogy a 3-as számú reaktorban lévő összes nukleáris fűtőanyag megolvadva a leszakadt nyomástartályon átjutva itt a konténment alján gyűlt össze. A tartályban lévő hűtőfolyadék körülbelül 6,4 méter mély. Ez alapján elképzelhető, hogy tényleg sikerül a TEPCO terve és kihozhatják a radioaktív hulladékot. Már csak az a kérdés, hova akarják tenni...


forrs:/ma.hu/

kapcsolódó: Fukusima az új Csernobil Katt ide!
Fukusimánál nagyon nagy a baj Katt ide!
Fukusima most már a világ segítségét kéri Katt ide!
Még pár nap és kinyírják a földet! - Újabb üzemi baleset a fukusimai atomerőműben. Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
20
  A Tejútrendszert is lekörözi: csodagalaxisra bukkantak a csillagászok
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
Felfedezték az eddigi egyik legfényesebb galaxist: az univerzum fiatal korszakából származó távoli galaxis ezerszer fényesebb, mint a Tejútrendszer. Az Astrophysical Journal Letters című szaklapban bemutatott tanulmány szerint a felfedezést a spanyolországi Kanári-szigeteken lévő Gran Telescopio Canarias (GTC) teleszkóp segítségével tették.

"A valóságosnál 11-szer nagyobbnak és fényesebbnek tűnik a galaxis, köszönhetően annak a teleszkópként működő gravitációs lencsének, amelyet a forrás és a köztünk lévő galaxishalmaz hozott létre" - mondta el Anastasio Díaz Sánchez, a tanulmány szerzője.

Ez egy úgynevezett Einstein-gyűrű, a gravitációs lencsék egy különleges típusa, amelynél két nagytömegű égitest a megfigyelővel pontosan egy vonalba esik, és a közelebb lévő objektum gravitációs mezeje a távolabbi objektum képét úgy képezi le, hogy az gyűrűnek látszódik.

Einstein általános relativitáselmélete szerint ha egy fénysugár egy nagytömegű objektum közelében halad el, az objektum gravitációs ereje magához vonzza a fotonokat és eltéríti őket, ezáltal elhajlítja a fénysugarat.

A Hubble Űrteleszkóp képeiből készített képen több helyzetben is látható a galaxis (fotó: Instituto de Astrofísica de Canarias - IAC)

Ez a gravitációs lencseként is ismert jelenség hasonlóképpen viselkedik, mint egy nagyítólencse, megváltoztatja az eredeti objektum látható képének méretét és intenzitását. Ezt a hatást kihasználva fedezték fel a Cartagenai Műszaki Egyetem (UPT) és a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (IAC) kutatói a nagyon távoli, mintegy tízezer millió fényévnyire lévő galaxist.

Ez a szubmilliméteres tartományban lévő legfényesebb galaxis, amelyet eddig felfedeztek.Különlegessége, hogy nagy arányban észlelhető benne csillagképződés: évente ezer naptömegnyi csillag keletkezik benne, míg a Tejútrendszerben évente két naptömegnyi.



A Gran Telescopio Canarias (GTC) La Palma szigetén található, mintegy 2400 méter magasságban a Roque de los Muchachos megfigyelőközpontban (szerző: Pablo Bonet, forrás:iac.es)

Hogy megtalálják a legfényesebb galaxisokat, a tudósok az egész égboltra kiterjedő kutatásokat végeztek, vegyítve a NASA Wise nevű teleszkópjának és az Európai Űrügynökség (ESA) Planck műholdjának adatbázisát.


forrás:/mti/


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
20
  Sikeresen teleportáltak 1203 kilométerre, meg nem is
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: Róza
szerző: Bihari Dániel

A kínaiak állítólag teleportáltak egy fotont az űrből a Földre. Józan paraszti ésszel képtelenség felfogni, hogy két foton egymástól 1203 kilométeres távolságból is egy egységet alkothat. Pedig így van, a tudósok bizonyították, tesztelik. Ez teleportáláshoz és titkosított csevegéshez kiváló alapot nyújt.

Érdekes hír futott végig a sajtón: kínai kutatók 1203 kilométerre sikeresen teleportáltak egy fotont, ami fontos lépés többek között a hipergyors kommunikáció létrehozásához. A teleportálás nyilván befészkeli magát a laikus elméjébe, már látjuk is magunkat belépni egy budapesti ajtón, ami egy tetszőlegesen kiválasztott helyszínen nyílik mondjuk New Yorkban vagy Londonban. Pedig nem.

A kínai kísérletben szó sincs teleportálásról és a fénysebességnél gyorsabb kommunikációról – szögezi le a 24.hu-nak Patkós András fizikus, az ELTE Fizikai Intézetének emeritusz professzora, az MTA rendes tagja.

A 2016. decemberi kompozit fényképe a kínai kvantum műhold Micius és a Tibeti Autonóm Régió földi állomásai között létrejött kapcsolat. (forrás:Jin Liwang / Xinhua keresztül ZUMA vezeték)

A komoly tudományos és főleg sajtóvisszhangot kapott kísérletben úgynevezett „összefont állapotot” sikerült fenntartani a korábbinál egy nagyságrenddel nagyobb távolságra két eltávolodott kvantumrészecske között.
A kínai fizikusok teljesítményének értékeléséhez tehát mindenek előtt a kvantumállapotok összefonódásának fogalmát kell tisztázni.

Mimcs két egyforma, és mégis

Utunk a kvantummechanika, az elemi részecskék világába vezet, ami a laikus számára misztikus, emberi ésszel felfoghatatlannak témának tűnik. A hiba nem bennünk van, sok jelenség előtt a legnagyobb elmék is értetlenül állnak.
A természet emberi méretekben ismeretlen törvényeivel nézünk szembe. Könnyen beláthatjuk, hogy köznapi világunkban nincs két egyforma tárgy, ahogy haladunk a részletek felé, egyre-másra bukkannak elő a különbségek – ha közelről nézzük, két tojás sem egyforma.

Most vegyünk egy hélium atomot azzal a tudással, hogy a mag körül található két elektront 4 jellemzővel, úgynevezett kvantumszámmal írhatjuk le. Ha ez a négy jellemző egyezik, a két elektron megkülönböztethetetlen, semmilyen természeti kölcsönhatással nem lehet különbséget tenni közöttük.
A mikrovilágban tehát vannak tökéletesen azonos objektumok.

Csakhogy Wolfgang Pauli a húszas években elméleti alapelvként vezette be: a hélium két elektronjának csak legfeljebb három jellemzője lehet azonos, a negyediknek mindenképp el kell térnie. Azonos pályajellemzők esetén a különbséget az úgynevezett spinállapot hozza: ha az egyiknél pozitív, a másiknál negatívnak kell lennie.

Megkülönböztetni nem tudjuk a két elektront, mindkettőnél meg kell engedni mindkét lehetőséget, de ki kell zárni azokat az eseteket, amelyekben mindkettő pozitív vagy mindkettő negatív.

Ha az egyik spinállapotát meg tudnánk mérni, a másikét a Pauli-elv miatt már mérés nélkül tudjuk: az ellenkezője. És mindez igaz lenne akkor is, ha a két elektron távol kerülne egymástól – ez az összekapcsoltság a kvantumtulajdonságok összefonódásának egyik korai példája.
Ám a XX. század közepéig a mikrovilág mérettartományában nem tudtak méréseket végezni.

Schrödinger macskája

Az 1970-es évekig kellett várni, míg francia kutatók (Alain Aspect és munkatársai) mérhetővé tették az összefonódást, méghozzá fotonokkal. Az elemi részecskék polarizációja ugyanúgy két állapotban lehet, mint az elektron spinje.

Fotonpárokat hoztak létre kalcium atom gerjesztésével: miközben a gerjesztett két elektron visszaállt az alapállapotba, egy-egy fotont bocsátott ki egymással ellentétes irányba – magyarázza a professzor.

A fotonok polarizációja haladási irányukhoz képest azonos, de egymáshoz mérten ellentétes: mintha két, egymás felé fordított csavaron fel-le tekernénk az anyacsavart.

A fotonok is vagy balra, vagy jobbra csavarodnak, de nem tudjuk, hogy melyik merre, sőt egyszerre mindkét irány azonos esélyű. Azaz abszolút értelemben mindkét fotonban mindkét polarizáltsági állapot benne van.

Itt jön még egy kemény dió: a fotonoknak a mérés, mint fizikai behatás során keletkezik az adott pillanatban érvényes tulajdonsága.
Ám ez esetben vagy mindkét foton haladási iránya körül jobbra cirkulárisan polározott, vagy minkettő balra. A másik két kombináció előfordulási esélye nulla. (Jeleztük az elején, hogy “józan paraszti ésszel” már-már felfoghatatlan…) A fotonoknál is igaz éppen ezért, hogy ha az egyik polarizációját polárszűrővel sikerül mérni, abból tudjuk a másik polarizáltságát is, akármilyen távolra repült is el.

Nem megváltozik, hanem a polarizáció két esélye közül az egyik fotonon végzett mérés hatására az egyik megvalósul és egyidejűleg összeomlik a másik alternatíva.
Viszont a megvalósuló alternatíva az egyik fotonon végzett méréssel a kiválasztás pillanatában a másik fotonra is kihat, az ő polarizációs állapota is egyértelművé válik. Ha valaki ismeri Schrödinger macskáját, hát róla van szó. Ha nem, itt összebarátkozhat vele.

Lufiként növekvő állapot

Az összefonódás révén a foton ikerpár mért állapota azonos a másikéval, legyen az akár az univerzum egy távoli szegletében. És ez nem azért van, mert teleportálták volna, hanem azért, mert a két fotonból álló rendszer keletkezésének pillanatától kezdve egy egészként viselkedik: ha az egyikben a polarizációs tulajdonság egyértelművé vált, az a másikban is létrehozza azt az állapotot.


Ha a Naprendszert egy rendszernek tekintjük és elképzeljük, hogy a Föld valamilyen okból elhagyja a pályáját, kikerül a Nap gravitációs mezejéből, akkor már csak és kizárólag két különálló testként tekinthetünk rájuk, a rajtuk bekövetkező folyamatok nem gyakorolnak hatást a másik égitestre.

Ha a Föld elhagyja a Nap körüli pályát, két különálló égitestként viselkednek Fotó: Getty Images
A fotonpár viszont úgy viselkedik, mint egy végtelenre fúvódó „buborék”. Patkós András szavaival: a két ikerfoton egyetlen nagy, makroszkopikus méretre növő kvantumállapotot alkot.


A két részecske egy egész, a lokális mérés a tőle ezer és ezer kilométerre lévő párjában is hatást hoz létre. Olyan, mint ha behajlítanám a jobb hüvelykujjam, és behajlana a bal is.

Miért és hogyan? Ez még a természet Nobel-díjat érő titka. A kvantummechanika matematikai szabályaival az összefonódottságot le tudjuk írni, de nincs bizonyított mechanizmusa kialakulásának és megszűnésének.

Nem teleportáltak semmit

A teleportálás viszont nem a foton (vagy más részecske) átvitele, hanem kvantumtulajdonságainak hibamentes átmásolása egy távoli azonos fotonba (részecskébe), miközben az eredeti foton (részecske) elveszti e tulajdonságait.

Állapotot, tulajdonsághalmazt tehát át tudunk írni egyik fotonról a másikra, de klónozni nem tudjuk. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy az összefont fotonpárok a teleportáció eljárásában alapvető részegységek – mondja a professzor.
Két egymástól 1000 kilométernél távolabbra elvált összefont fotonpár elvben használható lesz arra, hogy egy laboratóriumban előkészített harmadik(!) foton tulajdonságát átírják a másik távolban tárolt ikerfotonra.



Kína elindítja a hack-proof kvantum szatellitet, nagy lépés az űrkutatásban

A kínai kutatók eredménye tehát: a két tibeti obszervatóriumba eredményesen eljuttatták egy 500 km-es magasságú pályán keringő műholdon előállított összefont fotonpár egy-egy tagját egymástól 1203 kilométerre. Fontos technikai jellegű előrelépés az ilyen alapvető kísérletek jövőbeli megvalósításához.

A minden milliomodik fotonpár sikeres célba juttatása nagy technikai bravúr, a távolság minden eddigi rekordot megdöntött, és gyakorlatban bizonyítja, hogy megmarad az összefonódottság, a fotonpár egymástól ilyen nagy távolságban is egy egység marad.

Műhold és hegytető azért kellett hozzá, mert a földfelszín közelében ilyen távolságon a fotonokat elnyelte, eltérítette, polarizációs állapotukat megváltoztatta volna a sok légköri zavar.

Kémek ellen kiváló lesz

A kvantummechanikában egészen biztosan korszakalkotó lehetőségek vannak, ám alkalmazási területeit ma még csak keresgélik a szakemberek – ilyen lehet például a már szelíden említett teleportálás és kvantumkriptográfia.
Utóbbit is félreértették néhányan, és “pillanatszerű kommunikációról” beszéltek, amely lehetővé tenné a valós idejű kommunikációt mondjuk egy Mars-szondával. Nem erről van szó, összefont kvantumállapotokkal sem lehet fénysebességnél gyorsabb kommunikáció – emeli ki az ELTE professzora.

A kvantumkriptográfia számítógépes rendszerek, kommunikációs csatornák biztonságát szolgálná, most úgy véljük: feltörhetetlen. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ha valaki kívülről méri, vagyis le akarja “hallgatni”, azzal egyben megszünteti az összefontságot, amit az érintett partnerek (a fotonpárok „tulajdonosai”) azonnal észlelnének és kódot váltanának.

Fontos viszont hozzátenni: a titkos üzenet elkészítésének és megfejtésének kvantumkulcsát összefont fotonpárokkal szét lehet osztani a két helyszín között, de üzenetet még nem kísérleltek meg elküldeni ilyen nagy távolságra.


forrás:/24.hu/


kapcsolódó: Kínai kutatók megdöntötték a teleportálás rekordját Katt ide!
Tudósok állítják: lehet embert teleportálni Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
20
  Drámai jóslat: három éven belül végleg eldőlhet a Föld sorsa

Az elmúlt félmilliárd év legmelegebb éghajlata van kialakulóban a Földön - állítja egy, a nature.com hasábjain megjelent új tanulmány. Egy másik kutatócsoport szerint az emberiségnek már csak három éve maradt arra, hogy visszafordítsa a negatív változásokat.

A légköri szén-dioxid-koncentráció lassacskán az elmúlt 200 millió év legmagasabb szintjére emelkedik, de a naptevékenység változásának is van szerepe abban, hogy példátlan meleg légköri viszonyok vannak kialakulóban bolygónkon. Közben kutatók egy másik csoportja arra figyelmeztetett, az emberiségnek körülbelül mindössze három éve van arra, hogy megelőzze a változások visszafordíthatatlanná válását.

Olyan, de mégsem
A Föld légköre a múltban is nem egyszer ment át a maihoz hasonló változásokon, a mostani folyamat egyetlen, ám annál fontosabb tekintetben mégsem illeszkedik a sorba, mégpedig elsősorban a sebessége miatt.

(forrás: CDP Carbon Majors Report 2017)


A korábbi változások zöme hosszú évmilliók alatt ment végbe. Ezzel szemben a jelenlegi felmelegedési periódus mindössze 150 évvel ezelőtt kezdődött, de már ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet körülbelül 1 Celsius-fokkal emelkedjen, a jégsapkák és a gleccserek radikálisan visszahúzódjanak, ennek következtében pedig a tengerszint jelentősen emelkedjen.

Példátlan magasságok
A kutatások alapján legkevesebb 66 millió év telt el azóta, hogy a Föld légkörének szén-dioxid-koncentrációja a maihoz hasonló gyorsasággal emelkedett volna. Amennyiben a jelenlegi pályán halad tovább az emberiség és kihasználja a bolygó teljes fosszilis energiakészletét, úgy a szén-dioxid-emisszió és az ennek nyomán tapasztalható felmelegedés valószínűleg az elmúlt 420 millió évet tekintve példátlan magasságokba fog emelkedni - állítják a tanulmány szerzői.

Erősítő hatás
Az új tanulmány mindemellett arra is rávilágít, hogy a szén-dioxid-koncentráció mostani emelkedése nagyobb mértékű felmelegedéshez vezetne a jövőben, mint a korábbi, hasonló légköri viszonyok. A Föld légköri hőmérséklete ugyanis nem csupán a szén-dioxid, és az egyéb üvegházgázok légköri koncentrációjától függ. Kevésbé köztudott, de a naptevékenység intenzívebbé válása ugyancsak ebbe az irányba hat, így a két folyamat hatása összeadódik.


Mindössze három év?
Kutatók egy másik csoportja nyílt levélben arra figyelmeztet, az emberiségnek körülbelül mindössze három éve van arra, hogy megakadályozza a változások visszafordíthatatlanná válását. A többek között az ENSZ korábbi klímavédelmi főnöke, Christiana Figueres által jegyzett levél azonnali cselekvésre szólítja fel a kormányokat, vállalatokat, tudósokat és gyakorlatilag a Föld teljes népességét.
Következtetésük szerint, amennyiben az üvegházgáz-kibocsátás szintjét 2020-ig sikerülne érdemben mérsékelni, a globális hőmérséklet vélhetőleg nem lépné át a már visszafordíthatatlan változásokat eredményező szintet/küszöböt. További részletek a Portfolio cikkében.


forrás:/inforadio.hu/


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. júl.
19
  Megmagyarázhatatlan földönkívüli jeleket vett az obszervatórium
Kategória: UFO-k és földönkí­vüliek - Közzétette: Róza
Egy 11 fényévnyi távolságban lévő csillag felől érkező "különös jeleket" észleltek a Puerto Ricó-i Arecibo Obszervatórium csillagászai.

A kutatók akkor észlelték a pulzáló jeleket, amikor egy csoport vörös törpét figyeltek meg, hogy kiderítsék, keringenek-e körülöttük bolygók vagy más objektumok. A tudósok áprilisban és májusban rögzítették a Ross 128 és további hat vörös törpe megfigyeléséből származó adatokat. Az elemzés során azonban egy furcsaságra figyeltek fel.

Különös rádiójelek
A Szűz csillagképbe tartozó Ross 128 különös rádiójeleket küldött.
Abel Méndez, a Puerto Ricó-i Egyetem lakható bolygókat kutató laboratóriumának igazgatója egy blogbejegyzésben közölte, hogy a rádiójelek eredete ismeretlen.

Mint írta: a Ross 128 megfigyelésekor észlelték a különös, tízperces dinamikus spektrumban érkező jeleket. A jelek leírása szerint szélessávú, kváziperiodikus, nem polarizált impulzusok, amelyek nagyon erős diszperziós jellegűek".
Hozzátette: úgy vélik, hogy a jelek nem a helyi rádiók okozta interferenciából származnak, ugyanis a közvetlenül a Ross 128 előtt és után megfigyelt vörös törpék esetében nem fogtak fel hasonló jeleket.

Az Arecibo Obszervatórium Puerto Ricóban, ahol az aszteroidák formáját és pályáját is képesek meghatározni (forrás: NASA)

Három elmélet
A tudósok három elméletet állítottak fel a jelekkel kapcsolatban. Eszerint a jeleket napkitöréshez hasonló jelenség okozhatja, vagy egy másik objektum bocsáthatja ki őket, amely a csillag látómezejében van, vagy egy távol keringő műholdtól származhatnak.

Méndez szerint azonban mindhárom feltételezésnek vannak buktatói. A napkitörés sokkal kisebb frekvencián jelentkezik, és a szóródás alapján a jelnek távolabbi forrásból kellene érkeznie, esetleg sűrű elektronmező lehet jelen. Emellett a Ross 128 látómezejében nincs túl sok közeli objektum, és még sohasem észleltek műholdtól hasonló jelet.

Az emberiségnek az Arecibo távcsővel 1974-ben a világűrbe sugárzott üzenete (a színezés csak a jobb szemléltetést segíti, a valóságban nem küldtek színadatokat) (forrás: Frank Drake (UCSC) et al., Arecibo Observatory, Cornell, NAIC)

Földönkívűliek?
A tudós megjegyezte, hogy a földönkívüliekkel kapcsolatos hipotézis mégis számos, annál sokkal valószínűbb magyarázat legvégén szerepel.



Különös rádiójeleket észlelt az Arecibo Obszervatórium (forrás: Danielle Futselaar)

A jelek forrásának megállapítására a hétvégén további megfigyeléseket végez az Arecibo Obszervatórium csillagászcsoportja, és más obszervatóriumok, a földönkívüli életet kutató SETI csillagászai is bekapcsolódnak a munkába.

Méndez a Newsweeknek elmondta: azt reméli, hogy a jövő héten már magyarázattal tudnak szolgálni a különös jelenségre.
"Már bekészítettem egy Pina Coladát, ha kiderülne, hogy csillagászati jelekről van szó" - árulta el a tudós.


forrás:/mti/


kapcsolódó: 2035-re megtaláljuk a földönkí­vülieket Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:       >>  
Hírkategóriák