+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
16
  Viszlát, Ryugu
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Frey Sándor

A Japán Űrügynökség (JAXA) ma reggel rövid hírben erősítette meg, hogy az űrszonda végrehajtotta a Földről kapott utasítást, és november 13-án, magyar idő szerint 2:05-kor elhagyta a Ryugu környezetét. A Hayabusa-2 űrszonda kémiai hajtóművei éjféltől léptek működésbe, és egy öt és fél órán át tartó, előre programozott manőversorozatot hajtottak végre automatikusan, amelynek lépéseit a földi irányítók az előző napon töltötték fel a fedélzeti számítógép memóriájába.


A japán Hayabusa-2 űrszonda megkezdte hazafelé vezető útját a Ryugu kisbolygó mellől.

A Hayabusa-2-t közel 5 évvel ezelőtt, 2014 decemberében indították. 2018 júniusában érkezett meg a Ryugu nevű földközeli kisbolygó közelébe. Először távérzékelési módszerekkel tanulmányozta az égitestet, majd apró leszállóegységeket juttatott a felszínre, később pedig mintát vett a kisbolygó anyagából. A Ryugu felszíne a vártnál tagoltabbnak bizonyult, így a tervezetnél hosszabb időbe telt, mire biztonságos mintavételi helyeket találtak számára. A japán kisbolygókutató szonda fő feladata a minták hazahozatala tüzetes laboratóriumi vizsgálatok céljára. A Ryugu anyagát tartalmazó kapszula a tervek szerint jövő decemberben landol a Földön.

Olvasóink a Hayabusa-2 programjának eddigi fontos lépéseit időrendi sorrendben a lap alján olvasható korábbi cikkeink alapján idézhetik vissza. Amitől korábban még nem írtunk, az a harmadik MINERVA-II leszállóegység sorsa. Mint emlékezetes, a Hayabusa-2-ről lebocsátott két kis ugráló szerkezet együtt érte el az égitestet 2018 szeptemberében, és képeket is közvetítettek róla. Miután időközben sikeresen megtörténtek a mintavételek, még egy hasonló leszállást terveztek egy harmadik ugráló roverrel. Az utolsó MINERVA-II végül október 3-án hagyta el az anyaszondát. Mivel már a lebocsátás előtt tudták, hogy műszaki hiba lépett fel az egységgel, s így nem tudott volna adatokat közvetíteni a felszínről Hayabusa-2-re, inkább „csak úgy” eleresztették, hogy mozgásának megfigyelése nyomán többet tudjanak meg az égitest gravitációs teréről. Végül október 8-án, passzív módon beleütközve érte el a felszínt a harmadik MINERVA-II.

forrás:/Űrvilág/

kapcsolódó: Hayabusa-2: sikeres mintavétel a földközeli kisbolygó felszínéből Katt ide!
Mintát vett az aszteroidáról a japán szonda Katt ide!
A lövés nyoma Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
16
  Félelmetesen közel megy el hétfőn a Föld mellett egy aszteroida
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
A NASA által „potenciálisnak veszélyesnek" besorolt 2019 UR2 azonosítójú égitest jövő hétfőn, november 18-án kerül a legközelebb a Földhöz.
A Wembley stadionnál is nagyobb, mintegy 220 méter szélességű űrszikla 0,046 csillagászati egység (kevesebb mint 7 millió kilométer) távolságra repül el a Föld mellett, ami csillagászati értelemben véve szinte köpésnyi távolság.




Az aszteroida fantáziarajza (forrás: NEWS NATION) .

A szikladarab 48 240 kilométer/óra sebességgel süvít el a bolygónk közelében. Az objektum az úgynevezett Apollo aszteroidák közé tartozik, amelyek pályája keresztezi a Földét, és ezért potenciálisan veszélyesek
A 2019 UR2 pályaadatainak számítása azt mutatja, hogy a következő néhány évszázadban nem valószínű egy Földdel való ütközés, ami jó hír, mert egy karambol óriási pusztítást idézne elő.

forrás:/origo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
16
  Az időutazás lehetetlen- bizonyítva!
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
Azt mondják, Albert Einstein elméletileg bebizonyította, hogy az időutazás lehetséges. Azzal viszont kevesen vannak tisztában, hogy Stephen Hawking a gyakorlatban igazolta, hogy az időutazás lehetetlen. A kísérlet éppen annyira egyszerű, mint amennyire ötletes.



A tudós tartott egy úgynevezett időutazó partit, méghozzá 2009. június 28-án, amire a jövőből érkező személyeket hívott meg. De csak másnap, vagyis június 29-én hirdette meg az eseményt, vagyis a partin tényleg csak az tudott volna részt venni, aki képes visszautazni az időben. Talán mondani sem kell, de az eseményen Hawking teljesen egyedül maradt, ezzel bizonyítottá vált, hogy a jövőben soha senki nem fogja megépíteni az időgépet. Mert a következő, mondjuk egymillió év során nagyon sokan tudomást szerezhetnek Hawking különleges rendezvényéről és ha rendelkezésükre áll az időugró masina, akkor megtehetnék, hogy felbukkannak Hawking mellett – a tudós legnagyobb meglepetésére.

Azonban, mint tudjuk, a parti már régen véget ért és egyetlen vendég sem érkezett. Vagyis soha nem fog megvalósulni az időutazás.

forrás:/hihetetlenmagazin/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
11
  Felvázolják a sötét anyag és sötét energia eloszlását
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Két új eszközről is befutottak az első képek, amelyek révén jobban megértjük majd az Univerzumot.
A csillagászok (és sok laikus) számára továbbra is komoly fejtörést okoz, hogy nem ismerjük a Világegyetem pontos összetételét, a látható anyag ugyanis ennek csak egy kisebb részét teszi ki. A szakemberek most, csaknem egyszerre, két új eszköz első képeit is megkapták, ezek révén pedig idővel eljuthatunk oda, hogy részletesen is felvázolhatjuk majd a sötét anyag és a sötét energia pontos eloszlását.


Német kutatók jelezték a napokban, hogy megérkeztek az eROSITA névre keresztelt új űr-obszervatórium első felvételei, amelyek egyrészt a szomszédos Nagy Magellán-felhő, valamint az igencsak távoli, tőlünk mintegy 800 millió fényévre lévő, A3391/3395 néven jelzett klaszterek rendszerét, annak szerkezetét mutatja meg nekünk.



Az eROSITA névre keresztelt új űr-obszervatórium (kép: ESA)

Fontos részlet, hogy az eszköz ezúttal röntgensugarakkal operál, ezek pedig nemcsak a galaxisok középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukakat, hanem a forró gáz eloszlását, valamint az SN1987A-hoz hasonló szupernóva-maradványok lenyomatait is látványosan ábrázolják. A tervek szerint 4 évig tartó, közös orosz-német küldetés esetében a klaszterek jelentik a fő célpontot, itt a szakemberek azt remélik, hogy akár 100 ezer ilyen rendszert, valamint aktív fekete lyukak milliót figyelhetjük majd meg, ezzel pedig magát az Univerzumot is jobban megértjük majd.

Október második felében a Dark Energy Spectroscopic Instrument (DESI) első fotói is megérkeztek, ezek azonban már az arizonai Mayall-teleszkóp révén készülhettek el. Nevének megfelelően ez az eszköz nemcsak a galaxisok közötti távolságot, hanem a sötét energia eloszlását is felvázolja majd nekünk, ezzel pedig a Világegyetem szerkezetét is részletesebben megismerhetjük. A fény spektrumának, valamint a kémiai elemek lenyomatának vizsgálata nagyon körülményes munka, és bár itt a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) révén több mint egymillió galaktikus vöröseltolódást térképeztünk már fel, ezek azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy az úgynevezett sötét energia jóval nagyobb arányban van jelen. A DESI a maga részéről több tízmillió ilyen vöröseltolódást vázol majd fel nekünk, akár 10 milliárd fényéves távolságban, ezzel pedig egy jóval részletesebb és pontosabb térképet kapunk majd.

Az adatok révén elméletileg választ adhatunk majd arra a kérdésre, hogy vajon a sötét energia egy kozmológiai állandó, vagy esetleg egy változó érték, itt pedig számos, a gravitációval kapcsolatos elméletet negligálhatunk majd, ezzel egy időben visszaigazolva Einstein általános relativitáselméletét.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
11
  Nem fogja elhinni, a dinoszauruszok a galaxis másik végén éltek
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
A fenti cím nem azt jelenti, hogy az őshüllők egy másik planétáról pottyantak a Földre. Sok-sok millió évvel ezelőtt szülőbolygónk még a Tejútrendszer egy másik pontján volt jelen.
A NASA egyik kutatója, Jessie Christiansen animációt készített arról, milyen elképesztően hosszú ideig uralták az őshüllők a Földet, és mi, emberek milyen rövid ideje vagyunk jelen a bolygón. Ennek szemléltetéséhez a Naprendszer Tejútrendszeren belüli mozgását modellezte.


A Nap körülbelül 250 millió év alatt kerüli meg egyszer a galaxisunk centrumát. Amikor bolygónk utoljára a jelenlegi pozícióban volt, a dinoszauruszok épp hogy megjelentek a planétán.



Mire a legikonikusabb fajok – például a rettegett Tyrannosaurus rex – kifejlődtek, és teljesen meghódították a világot, a Naprendszer éppen a Tejút egy másik részén helyezkedett el. A video inditásához Katt ide!

A videó természetesen csak erősen leegyszerűsítve szemlélteti az eseményeket, a csillagok, naprendszerek mozgása ennél jóval komplikáltabb; példának okáért a Tejút belsejéhez közelebb eső bolygórendszerek sokkal gyorsabban mozognak, mint a centrumtól távol lévők, és még a keringési pályák is eltérnek. Sőt, maga a Tejútrendszer is mozog, egyre közelebb kerül az Androméda galaxishoz. Mindezek miatt csak látszólag érkezünk vissza ugyanarra a pontra, a kozmikus szomszédságunk eközben teljesen megváltozik.

Szerencsére a Naprendszer galaktikus pályája nem esik közel a Tejút centrumához, ahol erős sugárzás, és barátságtalan környezet uralkodik, ennek is köszönhető, hogy a Földön jelen lehet az élet.

forrás:/origo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
11
  Közösen kutatja a földönkívüli életet a NASA és a SETI
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
A NASA TESS névre keresztelt űrteleszkópja kapcsán már többször írtunk arról, hogy további érdekes példányokkal bővülhet a meglévő exobolygó-katalógus, itt legutóbb pedig már egy igencsak érdekfeszítő égitestről is beszámolhattunk. Most a SETI illetékesei közölték, hogy a megfigyelt exobolygókat ők is tüzetesebben megvizsgálják.

A két szervezet összefogását a napokban jelentették be az amerikai fővárosban, bár ez jelen pillanatban a SETI, valamint a TESS-projekt részleges összefonódását jelenti csak, hiszen az ez utóbbi keretében megfigyelt és visszaigazolt távoli bolygókat a SETI Breakthrough Listen hálózata is megfigyeli majd, az élet jelei után kutatva. Az orosz milliárdos, Jurij Miller, által még 2015-ben alapított program kifejezetten ez, vagyis a földönkívüli élet jelei után kutakodik, bár azt még a SETI részéről is elismerik, hogy nem pontosan tudják, mi alapján dől majd el a lényeg.



A SETI a TESS által megfigyelt exobolygókra is kiterjeszti megfigyeléseit.

Kénytelenek ugyanis kijelenteni, hogy bár az elmúlt években sikerrel eltávolították magukat és a szervezetet az UFO-k és az áltudományok területétől, itt még mindig nem igazán tudjuk, hogy mit is kellene megfigyelni ahhoz, hogy visszaigazoljuk a földönkívüli élet jelenlétét. A legtöbb esetben az élet jelenlétét a technológia visszaigazolásával helyettesítjük be, miközben az is komoly lehetőségként merül fel, hogy a Marson előbb fogunk mikrobákra bukkanni, mint egy távoli galaxisban intelligens idegenekre. Itt továbbra is nagy adag türelmet javasolnak, ami a projektben résztvevők számára is szinte kötelező, hiszen nagy előrelépésre nincs garancia, viszont a TESS által visszaigazolt mintegy ezer további exobolygó mindenképpen érdekes célpontnak számít, így ennek kapcsán hamarosan talán további izgalmas fejleményekről számolhatunk majd be.

A munkában a Listen-hálózat több teleszkópja is részt vesz majd, ezek között a Green Bank és a Parkes, a MeerKAT, valamint az Automated Planet Finder érdemel említést, de egyes partnerek eszközei (így például a VERITAS, a NenuFAR, a FAST, a Murchison Widefield Array, a LOFAR írországi és svédországi állomásai, a Jodrell Bank Observatory és az e-MERLIN, a Keck Observatory, illetve a Sardinia Radio Telescope) is bekapcsolódnak majd ebbe, mint ahogy a SETI Institute saját, Allen Telescope Array, névre keresztelt állomása is kiveszi majd részét ebből.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
08
  A Jáde Nyúl megkezdte a Hold felderítését
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
A Csang'o-4 kínai űrszonda Jáde Nyúl-2 (Yutu-2) nevű holdjárója 318,62 métert tett meg a Hold távoli oldalán, és tudományos kísérleteket végzett az érintetlen területen - közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) holdkutató központja.Mind a holdjáró, mind az űrszonda befejezte a 11. holdi nappalra kitűzött munkáját, és alvó módra váltott át. A Yutu-2 jelenleg a leszállóegységtől 218,11 méter távolságra van északnyugatra.



A Jáde Nyúl-2 eltávolodik a Csang'o-4 kínai űrszondától (kép: CNSA)

A 2018 decemberében útnak indult Csang'o-4 volt az első űrszonda, mely puha landolást hajtott végre a Déli-sark-Aitken-medence Kármán Tódor magyar-amerikai fizikusról, repülőmérnökről elnevezett, 180 kilométer széles Von Karman-kráterében január 3-án.

Egy holdi nap és egy holdi éjjel 14-14 földi napnak felel meg. A napenergia hiánya miatt a holdi éjjeleken a Csang'o-4 alvó módozatra kapcsol.
A 11. holdi nap során a holdjáró és a leszállóegység tudományos műszerei is remekül működtek a közlés szerint, egy újabb adag tudományos adatot küldtek le a központi kutatócsoportnak elemzésre.
A kutatók jelenleg a rover következő felfedezőútjainak útvonalát tervezik.

forrás:/origo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
08
  Üveg adattárolót fejlesztett ki a Microsoft
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
A Microsoft bejelentette, hogy üvegből egy olyan adattárolót készített, amelyről az elmentett tartalom akár 1000 év múlva is tökéletesen kiolvasható lesz. A megoldás alapját az a rendszer jelenti, amely lézerrel ír adatokat üveglemezekre és amelyet a Southamptoni Egyetem már 2016-ban megalkotott. A Microsoft ezt fejlesztette tovább a Silica projekt keretében és nemrég komoly áttörést ért el, mivel sikerült egy teljes filmet egy üveglemezre felírni.



A redmondi cég az új eszközzel a merevlemezek és a CD-k legnagyobb problémáját akarja megoldani
A videó inditásához: Katt ide!

Az amerikai óriáscég mesterséges intelligenciát alkalmaz a felvitt adatok kiolvasására. A különböző tartalmakat egy lézer segítségével égetik bele apró 3D-s felületek formájában az üveg adattárolóba. Az eljárásnak köszönhetően egy egyedülálló textúra jön létre. A szakemberek a Warner Bros filmstúdió 1978-as Superman című filmjét vitték fel egy 7,5 x 7,5 centiméteres méretű és 2 mm vastag üveglemezre, majd a művet az Azure szolgáltatás által használt mesterséges intelligencia segítségével olvasták ki.
Mark Russinovich, a Microsoft menedzsere a blogbejegyzésében azt írta, hogy ez egy hatalmas mérföldkő, ugyanakkor rámutatott, hogy még közel sem oldottak meg minden problémát. Éppen ezért tovább dolgoznak a rendszer finomításán és újabb kísérleteket fognak elvégezni.

A Warner Bros szakembereivel való együttműködés egyébként nem véletlen, mert a filmipart már régóta foglalkoztatja az adatok hosszú távú és biztonságos megőrzésének a kérdése - különösen igaz ez a klasszikus művek esetében. Most a filmstúdiónak a színes és a digitális alkotásait minden harmadik évben új eszközökre kell másolnia. A Microsoftot pedig a felhőszolgáltatásaiban tárolt fájlok miatt érdekli a hosszú távú és biztonságos adatmegőrzési lehetőség. De az egészségügyi vagy az adózási adatok esetében is igény lenne a fájlok hosszú ideig való eltárolására. A költségek hatalmasak, miközben igazán megbízható és tartós megoldás jelenleg nem létezik.

Az üveglemezek mindenesetre elég strapabírónak tűnnek, hiszen a tesztek során előbb 500 Celsius-fokra hevítették azokat, majd mikrohullámokkal bombázták, végül pedig acélgyapottal dörzsölték, s még ezután is tökéletesen olvashatók voltak.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
08
  Egy romániai településen öt éve áll az útkereszteződés közepén egy pózna, és nem tudja, merre induljon
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
szerző: Edgár

Néha még a kelet-európai ember is meglepődik, de már meg se lepődik rajta.
Az Arad megyei Nagyzerinden van egy útkereszteződés, és annak a kellős közepén ott áll egy villanyoszlop tanácstalanul – nem tudja szegény eldönteni, merre menjen. A pózna ráadásul komoly veszélyt jelent a Feketegyarmat felé letérő autósokra, akik, ha nem figyelnek telibe kapják a betonoszlopot.




Energiája még csak lenne a továbblépéshez, csak hát az elhatározás…

Az esetre egy temesvári férfi hívta fel a figyelmet, aki arra járva majdnem eldobta az agyát a látottaktól, és a Facebook-oldalán osztott meg néhány képet.
Az Adevărul meg is kereste a helyi polgármestert, aki jó reggelt kívánt nekik, és közölte, hogy a cucc már vagy öt éve áll az út közepén, és hiába küldözgeti a panaszokat az útügyi hatóságnak. Különben azt is elmondta, hogy voltak már balesetek az oszlop miatt.

A „munkálatot” az Arad-Nagyvárad út felújítása keretében az olasz Astaldi cég végezte el annak idején, és mivel éppen útban volt az a fránya oszlop, hát egyszerűen körbeaszfaltozták.
Sebaj, mert az útügyisek a helyzet magaslatán voltak, és megtalálták a megfelelő megoldást: azóta sem vették át az elkészült utat a kivitelezőtől.

Ezzel a zerindiek nem sokat érnek, de ez van.
„Itt állok, másként nem tehetek” – nyilatkozta a villanyoszlop, aki azóta sem tudja, szegény, merre induljon.

forrás:/foter.ro/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. nov.
04
  Kopaszok-e a fekete lyukak? – a feketelyuk-szeizmológia hajnala
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Sódor Ádám

A fekete lyukak megfigyelése terén kétségkívül forradalmi előrelépést hozott az első feketelyuk-összeolvadás gravitációs hullámainak megfigyelése 2015 szeptemberében. A csillagászok most a fekete lyukak terén új módszert vetettek be annak érdekében, hogy ezekből a gravitációs jelekből még több információt nyerhessenek az őket kisugárzó égitest kezdeti és végállapotáról. Ez a módszer, a szeizmológia nem ismeretlen a geofizikusok és a sztellár-asztrofizikusok előtt. A geofizikusok a Föld belsejében terjedő rengéshullámok révén következtetnek bolygónk számunkra fizikai valójában hozzáférhetetlen mély rétegeinek tulajdonságaira. Hasonlóképp, a helio- és asztroszeizmológusok a Napban és a távoli csillagokban terjedő rengéshullámok által az égitest színképében és fényességében okozott időbeli változásokból következtetnek a csillagok belső szerkezetére. Maximiliano Isi, az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) asztrofizikusa és munkatársai most a szeizmológia eszközeivel vizsgált meg több feketelyuk-összeolvadásból származó gravitációs hullámot, megnyitva a megfigyelési feketelyuk-szeizmológia új fejezetét.



Szimulált ábra két, közvetlenül összeolvadás előtt álló fekete lyukról.
Forrás: Simulating eXtreme Spacetimes (SXS) Project.

A két fekete lyuk összeolvadásából keletkező új, nagyobb tömegű fekete lyuk gerjesztett állapotban látja meg a világot, amit egy összenyomott léggömbhöz hasonlíthatunk. A magára hagyott léggömbhöz hasonlóan ez a fekete lyuk is a legalacsonyabb energiaállapotnak megfelelő gömb formára törekszik, miközben az energiatöbblet rezgéseket kelt benne. A rezgések a fölös gerjesztési energia gravitációs hullámok formájában való kisugárzódása révén nagyon gyorsan, a másodperc tört része alatt lecsengenek. Ám amíg tartanak, addig árulkodnak a fekete lyuk fizikai tulajdonságairól.

Albert Einstein általános relativitáselmélete szerint a fekete lyukak rendkívül egyszerű objektumok, melyek mindössze három fizikai mennyiséggel, a tömegükkel, a perdületükkel és az elektromos töltésükkel tökéletesen jellemezhetőek. Ezt a tulajdonságukat írta le John Wheeler szemléletesen úgy, hogy „a fekete lyukak kopaszok”. Nincsen „hajuk”, ami az egyéb tulajdonságaikat reprezentálná. Ám a fizikusoknak komoly elvi problémájuk támadt ezzel az egyszerű képpel 1974-ben, amikor Stephen Hawking kimutatta, hogy a fekete lyukak mégsem tökéletesen feketék. Ez a probléma az információs paradoxon. Hawking eredményei arra mutatnak, hogy a fekete lyukak is bocsátanak ki sugárzást, amely révén tömeget veszítenek, míg végül teljesen elpárolognak. Ennek a jelenségnek a neve Hawking-sugárzás.

S hogy miért probléma ez? Ha egy fekete lyuk tökéletesen azonos módon fog kinézni azután, hogy belezuhant három tonna homok vagy ugyanennyi levéltári dokumentum, akkor a világegyetem állapotára vonatkozó információnak veszett nyoma. No de ezzel még hajlandóak lettek volna megbékélni a fizikusok – és a levéltárosok sem elégedetlenkedtek. Mindaddig, míg bízhattak abban, hogy az információ, habár a fekete lyuk eseményhorizontja mögé végérvényesen bezárva, ám továbbra is a világegyetemünk részeként megőrződött. De ha a fekete lyukak a világegyetem vége előtt megsemmisülhetnek, magukkal víve titkaikat a halálba, az már valóban komoly elvi probléma. Mert ezek szerint elvileg is tartozhat azonos jelen különböző múltakhoz. – Ennek már a fizikusok mellett a történészek sem örülnének!

Nem csoda, hogy a kérdés vizsgálata fontos helyet foglalt el az elmúlt évtizedek feketelyuk-kutatásaiban. A fizikusok jelenlegi konszenzusa szerint a fekete lyukak mégsem tökéletesen kopaszok, az eseményhorizontjuk nem teljesen sima. A fekete lyukakba hullott dolgok emlékét megőrzik a felszínük kicsiny torzulásai, ami pedig maga után vonja azt, hogy a Hawking-sugárzás nem lesz tökéletesen feketetest-szerűen termikus, sem izotrop. Vagyis az információt a sugárzás visszacsempészi a világegyetembe. Ha ez valóban így van, vagyis a fekete lyukak nem kopaszok, az a feketelyuk-szeizmológiával ellenőrizhető kell legyen.



A GW150914 jelű úttörő esemény gravitációs jelei a két LIGO detektorból (sárga és kék vonalak), illetve a jelek frekvencia-idő diagramja (fölöttük színárnyalatokkal). Isi és munkatársai most a legfényesebb árnyalatokkal jelölt összeolvadási eseményt követő lecsengési fázist elemezték igen behatóan. Forrás: ApJL.

Isi és munkatársainak első lépései ezen az új szakterületen ígéretesek. Új elemzési módszereikkel meglepően sok olyan jelet sikerült kinyerniük az összeolvadási események ütközés utáni, lecsengő fázisáról, amit a korábbi elemzők a detektorok jelenlegi érzékenysége mellett lehetetlennek tartottak. Ezek a vizsgálatok azonban egyelőre nem mutatnak eltérést a tökéletesen szimmetrikus feketelyuk-geometriától. Ám ez nem jelenti azt, hogy a fekete lyukak kopaszsága megerősítést nyert. Csupán azt, hogy az ellenkezője jelenleg nem bizonyítható. A tudomány és a technika azonban természetesen fejlődnek, az idővel felgyülemlő nagyobb statisztikai mintával, valamint az érzékenyebb megfigyelésekkel reményeink szerint a közeli jövőben már okosabbak leszünk az információs paradoxon igen fontos elvi kérdésében is.

forrás:/csillagaszat.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:       >>  
Hírkategóriák