+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
21
  Pórázon vezetett műhold
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Both Előd

Pontosabban űrszonda, mert a Hold körül keringne. Két, egyenként 12 egységes CubeSatot 180 kilométeres kötéllel kötnének össze.

A NASA kutatói azt remélik, hogy ilyen módon a két Hold-műhold egyike a felszín közvetlen közelébe merészkedve tüzetesen megvizsgálhatná a Hold felszínén száznál is több helyen megfigyelhető, különös, világos árnyalatú erezetre emlékeztető alakzatokat.

Az erezetek úgy néznek ki, mintha valamilyen erő szétfújta volna az ősi eredetű port a Hold felszínén. Annyit már sikerült megállapítani, hogy bár a Holdnak nincs általános mágneses tere, az erezetek környezetében különös módon, erős mágneses tér mérhető.

Az erezeteket az 1970-es évek vége óta ismerik, keletkezésükre azonban mindeddig nincs egyértelmű magyarázat.

A legtöbb szakember által elfogadott elmélet szerint a kimutatott mágneses tér eltéríti a napszéllel és más kozmikus forrásokból érkező, elektromosan töltött részecskéket, ezért megvédi a felszínt azok folyamatos bombázásától, így ősi, erodálatlan állapotában őrzi meg a felszínt borító anyagot.

Az okfejtés elfogadható, egyetlen problémája, hogy nem magyarázza meg a lokális mágneses terek eredetét, forrását.

Rejtélyes erezetek a Hold felszínén. (kép: NASA)

Az alakzatokat azonban nehéz közelről megvizsgálni, mert a felszín közvetlen közelében keringő űrszonda pályáját erőteljesen módosítják a Hold gravitációs terének egyenetlenségei (elsősorban a felszín alatti tömegkoncentrációk, az úgynevezett masconok), így a szonda könnyen egy kráter mélyén végezheti. Az apró műholdak ráadásul nem tudnak elég üzemanyagot magukkal vinni ahhoz, hogy az anomáliák okozta pályaváltozásokat korrigálva megmaradjanak az alacsony keringési pályán. Kiutat jelenthet egy új terv, a BOLAS (Bi-sat Observations of the Lunar Atmosphere above Swirls), vagyis az erezetek fölötti holdi légkört két műholddal vizsgáló küldetés. A két, kötéllel egymáshoz erősített kis műhold közül az egyik 190 km magasan keringne a Hold felszíne fölött, a másik viszont 10 km-re megközelítené a felszínt.

A terv szerint a két műholdat együtt állítanák Hold körüli pályára, majd a tömegközéppontjuk későbbi pályájának megfelelő pálya elérése után távolítanák el őket egymástól, annyira, hogy a kötél megfeszüljön. (Ezután már az árapályerők feszesen tartanák a kötelet.) A gravitációs anomáliák hatása annál erősebb, minél közelebb kering a műhold a Hold felszínéhez. Ebben az esetben ezt a hatást a távolabb keringő társ kiegyenlíti, vagyis az alsó műhold úgy tudja 10 km-re megközelíteni a felszínt, hogy a rá ható gravitációs anomáliák csak akkorák, mintha 100 km magasan (a közös tömegközéppont magasságában) keringne. Ily módon a páros akár egy évig is keringhetne a Hold körül.

A projektet kigondoló kutatók, a NASA Goddard Űrközpont munkatársai szerint a BOLAS nemcsak a holdi erezeteket és a környezetükben lévő mágneses teret tanulmányozhatná, hanem a Hold hidrogénciklusát is, amelynek során a mikrometeoritokból és a napszélből hidrogén rakódik le a Hold felszínére, a felszín pedig időnként kipöfögi az űrbe az összegyűlt gázt.

A két CubeSat közös tömegközéppontja Kepler-pályán kering a Hold körül (sárga, szaggatott ív), miközben a gravitációs tér gradiense (az árapályerő) függőleges irányban eltávolítja egymástól a két műholdat, így az egyik kellően közel kerülhet a felszínhez. (kép: NASA)

forrás:/urvilag/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
21
  Gigantikus barlangra bukkantak a Holdon
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Egy csaknem 50 kilométer hosszan futó barlangot fedeztek fel a Hold felszíne alatt a japán űrkutatási hivatal tudósai az égitest körül keringő Kaguja japán űrszonda adatainak elemzése révén.

A szakemberek szerint egy ilyen képződménynek fontos szerepe lehet a jövőbeli holdi expedíciókban, mivel menedéket nyújthat az űrhajósoknak a Napból érkező sugárzással és a kozmikus sugarakkal szemben.

A barlang, amelyről úgy vélik, hogy egy nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett úgynevezett lávacsatorna lehet, a vulkanikus Marius Hills-régió alatt található.

A holdbarlang bejáratának képe az űrszondáról
(Forrás: JAPAN AEROSPACE EXPLORATION AGENCY)


Egy vulkánkitörés után a lávafolyásoknak először a külső "burka" szilárdul meg, és miután alóla kifolyik a még olvadt anyag, hosszú alagút marad mögötte - ez a lávacsatorna vagy lávacső.

Az akár több kilométer hosszú lávacsatornák idővel kihűlnek, helyenként felszakadoznak, ezek lehetnek a felszínen látható mélyedések, az esetleges barlangok bejáratai.



A japán szonda eredetileg egy nagyjából 50 méter átmérőjű és 50 méter mély üreget talált és a területen végzett további vizsgálatok vezettek végül a lávacsatorna felfedezéséhez.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
21
  Valami akkorát villant az égen, hogy kivilágosodott Rohod felett
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző: Bodnár Zsolt

Nem tudom mi lehetett, de 23:20- kor valami akkorát villant az égen, hogy kivilágosodott! - jelezték a legnagyobb közösségi oldalon többen is.



A video inditasahoz: Katt ide!

Természetesen kommentekbe beindult a találgatás, egyesek tudni vélik, hogy egy orosz műhold robbant fel, mások kínaira tippelnek. Furcsa, hogy amerikai műholdra senki nem tippel, előfordul hogy azok nem szoktak felrobbanni? Persze lehetett egy nagyobb aszteroida is, vagy ahogyan az egyik hozzászóló írta "Neutroncsillag robbanás"!

Bármi is volt a villanás, észak-északkeleti irányban volt látható, és 2-3 másodpercig tartott! Rohod községtől kaptuk meg a térfigyelő felvételeit, és az Önkormányzat engedélyével közöljük. Köszönjük az Rohod Község Önkormányzatának, és Éles Tibor polgármesternek!

forrás:/harmashatar/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
19
  Van egy kis gond: éppen a Föld felé zuhan a 8500 kilós, irányíthatatlanná vált űrállomás
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Tavaly szeptemberben szakadt meg a rádiókapcsolat a Tienkung–1 (Mennyei Palota–1) nevű kínai űrállomással, és már akkor figyelmeztettek a tudósok, hogy az irányíthatatlanul keringő űreszköz hatalmas darabjai valamikor 2017 őszén fognak a Földre zuhanni. A hatalmas műszer magassága most hirtelen zuhanni kezdett.



Jobb esetben hónapokra, rosszabban hetekre vagyunk attól, hogy a Föld felé zuhanó Tienkung–1 űrállomás elérje az atmoszféra alsóbb rétegeit. A Guardiannek nyilatkozó harvardi asztrofizikus, Jonathan McDowell szerint az űreszköz eddig viszonylag stabil pályán mozgott, de az utóbbi napokban hirtelen rengeteget vesztett magasságából – zuhan a Föld felé.

A tudós szerint a Tienkung-1 most már a Föld felszínéltől mért kevesebb mint 300 km magasságban mozog, az atmoszféra sűrűbb rétegeiben jár. McDowell úgy számol, legkésőbb 2018 elejéig eléri a kritikus pontot. Egy ilyen, irányíthatatlanná vált űreszköz esetében nehéz sokkal hamarabb, sokkal pontosabban megmondani a földet érés időpontját.

Az űrállomás jelentős része elég ugyan az atmoszférában, emberi számítások szerint néhány nagyobb, több mint 100 kilós darabja túléli ezt, és a földfelszínre zuhan majd. Hogy a hatalmas darabok a Föld mely részeire zuhanhatnak, arról a harvardi asztrofizikus korábban egy térképet is közölt.



McDowell egyelőre csak igen tág zónát tudott meghatározni: a visszazuhanó egységek valahol az északi szélesség 43. foka és a déli szélesség 43. foka között fognak földet érni. Ez Európa több országát (Spanyolország, Olaszország, Szerbia, Görögország), Ázsia és benne Kína jelentős részét, az USA nagyobb részét foglalja magában, valamint a déli féltekén szinte minden lakott területet. A piros négyszögön belül bárhova zuhanhatnak a darabok.

Ennél pontosabban csak az esemény előtt néhány órával tudják majd megmondani, hova zuhannak vissza az űrállomás darabjai..

forrás:/hvg/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
19
  "Görbe tükörben" Fábián Béla kisplasztikái Csengerben
Kategória: Programajánló (film, irodalom, expo) - Közzétette: nordi
szerző: nordi

Éppen a tárlatvezetőnkhöz Fábián Laci bácsihoz ugrottam be a múzeumba, valami érdekes anyagért a honlap számára, aki éppen valami agyagszobrokat rendezgetett. Az üdvözlés után rá is tértem a lényegre. Meghallgatott majd bemutatkozott: Fábián Béla vagyok a Laci ikertestvére, aki kiment egy percre de rövidesen itt lesz...
Lányos zavaromban makogtam valamit aztán elmondta hogy a szobrokat ő csinálta és 2o-án lesz a kiállitás megnyitója. A testvére érkezéséig pedig elbeszélgettünk és ebből lett egy érdekes cikk az oldalra:



Fábián Béla 1950-ben született Csengerben, majd a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakát elvégezve 1973-ban visszakerült Csengerbe tanítani .

Ezután Debrecenben tanított 77-86-ig, s jelenleg szintén Csengerben él nyugdíjasként, két már nagykorú gyereke van.

A szobrászkodással, pontosabban szólva a kisplasztikával csak 2000-ben ismerkedett meg. A csengeri múzeum udvarán a nyári napközis gyerekek agyagoztak, a ekkor próbálkozott meg a háromdimenziós ábrázolással.

Mint elmondta, két-három keserves tanulóidő alatt sajátította el az agyaggal való munka fortélyait, és pár éven belül már kialakult a rá jellemző karakterisztikus- humoros ábrázolásmód.

Meghivó az október 20. kiállitásra

Példaképének tartja az erdélyi Benczédi Sándor művészetét, aki szintén görbe tükröt mutat az emberi gyarlóságokról és jól ismeri a két éve elhunyt szatmárnémeti művész Hiripi Zsuzsa munkáit is, akivel többször dolgozott együtt.



Fábián Béla témáinak nagy többsége egy már tovatűnt paraszti világot mutat be, esetlenül csetlő-botló figurái se nem szépek, se nem csúnyák, hanem olyanok , mint maga az élet....isznak, duhajkodnak, gőgösek, alamusziak., elesettek.....
A kisplasztika jellegéből ugyanis szinte adódik az egyéni karakter szatirikus megjelenítése....

Kiállításai : 2001-ben Kisvárdán mutatkozott be egy közös tárlaton, majd 2006-ban Vaján láthatták műveit,, 2012-ben a partiumi Tasnádon is szerepelt a csengeri alkotók között. 2013-ban majd fél évig a Mátészalkai Szatmár Múzeumban voltak láthatóak a figurák, s legutóbb Kisvárdán tavaly volt kiállítása. Csengerben voltak már ugyan kisebb bemutatkozása még valamikor a kétezres évek legelején, de ilyen átfogó jelleggel még nem jelent meg szülővárosában.

A kiállitáson bemutatott kisplasztikák egy része megvásárolható és értékes karácsonyi meglepetés lehet szeretteinknek.
A kisplasztikán kívül pár éve paraszti-kispolgári bútormaketteket is " gyárt", mérethű kicsinyítéssel. A makettekre és szobrokra valamint a kiállitás sikerére rövidesen visszatérünk.

(paramoral)



Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
17
  80 ezer évente egyszer fordul elő ilyen kozmikus jelenség
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Balla Sándor

A neutroncsillagok kisméretű, nagyjából 20 kilométer átmérőjű, rendkívül sűrű égitestek, amelyek bizonyos szupernóva-robbanás után maradnak vissza. A tudósoknak pedig múlt hónapban első alkalommal sikerült megfigyelniük a kozmikus jelenséget gravitációs hullámjelek mellett elektromágneses sugárzás formájában is.

Az augusztus 17-én, magyar idő szerint 14 óra 41 perckor két, mintegy 1,1 és 1,6 naptömegű neutroncsillag nagyjából 300 kilométerre megközelítette egymást, majd egyre gyorsulva, spirális pályán összeütközött, miközben mintegy 100 másodpercen keresztül gravitációs hullámjeleket keltettek. A kozmikus jelenség viszonylag közel, a Földtől nagyjából 130 millió fényévnyire következett be.
Mindez a többcsatornás csillagászat korszakának kezdetét jelölheti, amikor egyazon eseményről két fizikailag teljesen különböző méréssel is információhoz juthatnak a tudósok.

Szimuláció két neutroncsillag esetleges „összetalálkozásáról”

A gammakitörés jeleinek két másodperces késése a gravitációs hullámokhoz képest Albert Einstein egy újabb jóslatát is igazolja, mivel bizonyítékot jelent arra, hogy a gravitációs hullámok valóban fénysebességgel terjednek.

A Frei Zsolt Széchenyi-díjas asztrofizikus és kutatócsoportja – Bécsy Bence, Dálya Gergely, Frei Zsolt és Raffai Péter – által összeállított, mintegy 2,5 millió galaxist tartalmazó katalógus, a Glade is segítette a tudósokat a felfedezésben.



A neutroncsillag – leszámítva a néhány centi vastag légkörét és a nagyon sűrű külső kérgét – lényegében olyan, mint egy óriási atommag. Egy kávéskanálnyi 3 milliárd tonnát nyom belőle, míg az egész objektum olyan nehéz, mint a Napunk. A csillag saját fényét is erősen eltéríti, továbbá amennyiben leejtenénk egy testet 1 méter magasról a felszínén, az becsapódáskor már a fénysebesség egyharmadával száguldana.

A ritka esemény átformálhatja az univerzum működésével kapcsolatos gondolkodásunkat is. A háttérszámítások szerint ugyanis egy ilyen erősségű neutroncsillag-összeolvadás kevesebb mint egyszer fordul elő 80 ezer évente, éppen ezért az észlelésre az egyik leginkább tanulmányozott asztrofizikai jelenségként fog emlékezni a történelem.

A LIGO még 2016 februárjában, Washingtonban jelentette be, hogy a világon először sikerült észlelnie azt a gravitációs hullámot, amit még Albert Einstein jósolt meg 1916-ban, ám kézzel fogható bizonyítékot ezidáig nem kaphattunk rá.
A LIGO most az öt európai partnerország – közte Magyarország – összefogásával létrejött Európai Gravitációs Obszervatóriummal, a VIRGO-val közösen adott ki egy közleményt, amelyben csak a bejelentés pontos időpontja szerepelt.

Okt. 16-án délután a felfedezésről 70 másik obszervatórium is sajtótájékoztatót tartott. A bejelentést az amerikai Nemzeti Tudományos Alap és az Európai Déli Obeszervatórium weboldala is élőben is közvetítette.

forrás:/player.hu, mti, zoom.hu/

kapcsolódó: Új típusú gravitációs hullámról szólnak a pletykák Katt ide!
Kozmikus navigáció a neutroncsillagok új NASA megfigyelései alapján? Katt ide!
Rablás az űrben - Megfejtették a nagy szupernóva rejtélyt Katt ide!
Az univerzum eddig ismert legfényesebb, legtávolabbi pulzárjára bukkantak Katt ide!
Láthatóvá váltak egy ősi robbanás repeszei Katt ide!
Megvan, mi okozhatja a rejtélyes rádiókitöréseket Katt ide!
Új típusú fekete lyukat találtak Katt ide!
Egy lépéssel közelebb a kozmikus füttyszó forrásához Katt ide!
Igazolták Einstein 100 éves előrejelzését Katt ide!
A legerősebb mágnesek hajtják az univerzum legnagyobb robbanásait Katt ide!
Megtalálták a kozmológia szent grálját Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
17
  Katalónia, az Európa-ellenes puccs
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
szerző: Ion M. Ioniță

Most minek ez a függetlenségesdi? Hát nem jó, ahogy van? A többség szépen elnyomja a kisebbségeit, és kész. Mi az, ami a szeparatista erők propagandáján túlmenően Barcelonában történik? A demokrácia megnyilvánulása, ahogy azt Carles Puigdemont szeparatistái állítják? A függetlenségpárti mozgalmat a katalán társadalomnak csak egy kis része támogatja, ahogy azt éppen a szeparatisták által közzétett népszavazás eredményei mutatják. De a katalán nacionalista vezetők nem adják fel, és annak a törvénynek a rendelkezéseire hivatkoznak, melyet szintén ők fogadtattak el a helyi parlamentben.

A hatalomnak egy politikai kisebbség által a többség ellenében történő megkaparintása lényegében puccs, ahogy Mario Vargas Llosa is minősítette a barcelonai szeparatisták cselekedeteit.
Ezt a helyzetet érzékelve, több százezer katalán vonult utcára, hogy elítéljék a nacionalisták veszélyes cselekedeteit, akik azzal fenyegetőznek, hogy bármilyen áron elfogadják a függetlenségi nyilatkozatot.

Kinek használ ez az akció, mellyel szétszakítanak egy európai nemzetet? A katalánoknak semmiképpen sem. Katalónia lakói számára a függetlenség kikiáltása, amit a Spanyolországtól való elszakadás követ, az Európai Unióból és a NATO-ból való kizárást, a pénzügyi leminősítést, a nagy cégek és tőke exodusát jelentené, és mindezek közvetlen hatást gyakorolnának az egyszerű polgárok helyzetére.
Az emberek életszínvonalát tápláló jólét egyik napról a másikra elpárolog, de úgy tűnik, ez nem hatja meg a szeparatistákat.

Katalónia Európa térképének az a pontja, ahonnan megkezdhető a kontinens feldarabolása. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), a nacionalista, idegengyűlölő és Európa-ellenes szervezeteket összefogó mozgalom Moszkva támogatását és nagylelkű vendéglátását élvezi.

Egy egységes és erős Európa automatikusan globális játékossá válik. A világ legnagyobb piaca, a legjobban teljesítő gazdaság, a legjobb szociális támogatási rendszer, eddig ezek voltak az Európai Unió tulajdonságai. Az EU Franciaország és Németország által kívánt, de Spanyolország és Olaszország, vagyis – Nagy-Britannia távozása után – az Unió többi nagy országa által is támogatott újraalapítása a szó igazi értelmében vett szuperhatalommá változtatná Európát. Ahhoz a gazdasági és diplomáciai erőhöz, amivel Európa már most is rendelkezik, sokkal hatékonyabb vezetés és egy közös európai hadsereg társulna.

Ezt nem akarják. Európa ellenségei új frontvonalat találtak, a szeparatista mozgalmakat. Európa középkori szintű feldarabolása a végső céljuk.

forrás:/foter.ro/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
14
  Megtalálták a világegyetem hiányzó anyagának nagy részét
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Sódor Ádám

A világegyetemben megfigyelt mozgások arra utalnak, hogy a galaxisokat és galaxishalmazokat a látható, fénylő anyagnál jóval nagyobb tömegek gravitációs hatása tartja össze. Ha ez a gravitációs többlet nem volna jelen, a galaxisoknak és galaxishalmazoknak már szét kellett volna hullaniuk, mivel bennük számos égitest mozgási sebessége meghaladná a szökési sebességet. Sok csillagász, köztük a 2016 decemberében elhunyt Vera Rubin munkája nyomán vált széles körben elfogadottá a sötét anyag létezése.

A sötét anyag ma a kozmológia standard modelljének elengedhetetlen része, ugyanakkor a mibenlétéről nem sokat tudunk.
Még az is kérdéses, hogy szokványos – protonokból és neutronokból álló, azaz barionos – anyagról, vagy valami egzotikusabb, az elektromágneses sugárzással egyáltalán nem kölcsönható, csak gravitációs hatást kifejtő részecskékről van-e szó. Az asztrofizikusok többsége ma egyetért abban, hogy a sötét anyag nagyobbik része nem barionos anyag.

A világegyetem nagy skálájú szerkezete egy szimuláció szerint.
Az új felfedezések alátámasztják, hogy a galaxisok és a világegyetem nagy struktúráinak keletkezésére vonatkozó legtöbb elképzelésünk helyes.
(forrás: Millennium Simulation Project)


Most egy Hideki Tanimura által irányított kanadai, és egy Anna de Graaf vezette brit székhelyű csillagász kutatócsoport egymástól függetlenül, ám egyszerre fedezett fel annyi hiányzó szokványos anyagot a világegyetemben, ami másfélszeresére növelte az ismert barionos anyag mennyiségét. Az újonnan felfedezett anyag a galaxisokat összekötő keskeny, híg és forró gázhidak, filamentumok formájában van jelen. Ez a gáz túlságosan ritka és nem eléggé forró ahhoz, hogy az általa kibocsátott sugárzás bármilyen csillagászati műszerrel kimutatható legyen. A csillagászok ezért nem egyedi képződményeket kerestek, hanem sok ilyen gázhíd együttes hatásának a nyomait vizsgálták. Az ötletes módszer mindkét csoport esetében ugyanaz volt, ám nem azonos mintán végezték a vizsgálatokat.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás legpontosabb térképét az ESA Planck műholdja készítette. Forrás: ESA
A csillagászok a Szunyajev–Zeldovics-effektus segítségével vizsgálták a képződményeket. Ezt a jelenséget az ősrobbanásból visszamaradt kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) forró gázokkal való kölcsönhatása okozza. A CMB fotonjai szóródnak a forró gáz elektronjain, amitől egy forró gázfelhő irányában kissé megemelkedik a CMB sugárzási hőmérséklete. A CMB egy gyakorlatilag statikus mikrohullámú mintázat az égbolton, amit az Európai Űrügynökség (ESA) Planck műholdja térképezett fel a legalaposabban. Ám a galaxisokat összekapcsoló egyedi gázfilamentumok hatása a mégoly pontos mérések ellenére is megfigyelhetetlenül csekély erre a magától is kissé fluktuáló, foltos mintázatra. A kutatók ezért több százezer galaxispár, illetve a köztük húzódó tartomány CMB térképét összegezték megfelelő összeforgatás és skálázás után. Ezen az összegképen már egyértelműen kimutatható volt a galaxisok közötti gázhidak jelenléte, és mérhető volt azok átlagos sűrűsége.



A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás legpontosabb térképét az ESA Planck műholdja készítette. (forrás: ESA)

A két csoport eredményei egymással összhangban arra mutatnak, hogy nagyon jelentős mennyiségű barionos anyag van jelen ezekben a ritka, ám összességében hatalmas térfogatú képződményekben. Ennek az anyagnak a létezését már több évtizede előre jelezték a szimulációk, és most végre megfigyelésekkel is a nyomára bukkantak. „Tulajdonképpen mindenki tudta, hogy ennek az anyagnak ott kell lennie, ám most először sikerült egyértelműen kimutatni – éspedig nem kevesebb, mint két kutatócsoportnak is egyszerre.” – mondta el Ralph Kraft, a Massachusetts-i Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatóintézet munkatársa. – „Ez azért is jelentős lépés, mert alátámasztja, hogy a galaxisok és a világegyetem nagy struktúráinak keletkezésére vonatkozó legtöbb elképzelésünk helyes.”

forrás:/csillagaszat.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
14
  Nyakunkon az újabb világvége
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
Ha túlélte a szeptember 23-i apokalipszist ne örüljön sokáig, október 15-én ugyanis jön az újabb világvége. Az önjelölt asztronómus és numerológus, David Meade szerint egy ismeretlen csillagászati objektum okozza majd végzetünket, amely tüzet, szenvedést és halált hoz az amúgy is meggyötört bolygónkra.

Valószínűleg nem lepett meg senkit a szeptember 23-i végítélet elmaradása. Maga Meade is beismerte, hogy tévedett, de azóta újra leellenőrizte számításait, és immár biztos abban, hogy a hét éven át tartó megpróbáltatások október 15-én kezdődnek. Ez alatt az idő alatt hurrikánok, cunamik, valamint atomrobbanások fogják tizedelni az emberiséget, míg végül – talán a mindent túlélő csótányokon kívül – semmi és senki nem marad a Földön.

Eltekintve a nukleáris fegyverek lődözésétől, természeti csapások igen gyakran érnek bennünket, valahogy azonban idáig nem pusztultunk ki tőlük. A másik igen érdekes kérdés, hogy miért tartana pont hét évig a teljes pusztulás? Valószínűleg erre sem tudnának épkézláb magyarázatot találni a világvége-teória hirdetői.

Ahogy az előző „jóslat” esetében is, a végítélet hírnöke egy sokat emlegetett titokzatos bolygó, a Nibiru, amelynek létezését a NASA már számtalanszor cáfolta.

Honnan ered ez az egész nibirus marhaság?
Minden egy tévedéssel kezdődött. Két kutató, William Pickering és Percival Lowell matematikai számításai azt mutatták, hogy egy felfedezetlen bolygó keringhet a Naprendszerben.

....csak a Nap ragyogjon.....
...csak a Hold az égen... (nordi)


E tudósok megvizsgálták az Uránusz és a Neptunusz mozgását, és mivel eredményeik eltértek az elméleti értékektől, arra következtettek, hogy egy ismeretlen, ám jelentős tömegű bolygó található rendszerünkben. Még a keringési időre is kidolgoztak egy becslést, eszerint a rejtélyes planéta 3500 év alatt kerüli meg központi csillagunkat.

Természetesen utólag kiderült, hogy a két úriember számításai hibásak voltak.Hogy miért, arra egy amerikai csillagász, Myles Standish világított rá 1992-ben: Pickering és Lowell idejében a mérési eszközök pontatlanok voltak. Ez azt eredményezte, hogy a Neptunusz tömegét túlbecsülték, és így hibás pályaadatokat kaptak a szakemberek.

Bár a legújabb kutatások azt feltételezik, hogy csakugyan lehet egy kilencedik bolygó a Naprendszerben, ez nem azonos a szóban forgó Nibiruval.
A nyilvánvaló tévedés ellenére a misztikus bolygó gyökeret vert a köztudatban, olyannyira, hogy egy amerikai újságíró, Zecharia Sitchin külön legendát körített az égitest köré.

Alaposan lehúzták a szélhámos könyvét: Meade annyira meg van győződve igazáról, hogy még könyvet is írt belőle. Műve - amely az X Planéta: a 2017-es érkezés (Planet X – The 2017 Arrival) címet kapta – persze nem aratott osztatlan sikert az olvasók körében, különösen az után, hogy az általa jósolt szeptemberi világvége „kitolódott”. Akadt olyan rajongó, aki azért adott hangot csalódottságának, mert nem történt semmilyen tűzesővel és halálos csapásokkal tarkított kataklizma a kérdéses napon.

forrás:/origo/


kapcsolódó: Ezért nem volt világvége: Módosított a jóslatán az önjelölt próféta Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
14
  Tintahalaknak álcázzák az amerikai katonákat
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Amerikai kutatók olyan szintetikus bőrt fejlesztettek ki, mint a polipé vagy a tintahalé, amelyik álcázásul a környezetéhez hasonlóra változtatja a felületét, hogy elrejtőzzön.

A polip és a tintahal álcázási képességeinek csak egyike a színváltás, ezek a puhatestűek gyorsan és visszafordíthatóan változtatják bőrük felületét olyan struktúrájúvá is, mint a környezetükben lévő hínár, korall vagy bármilyen tárgy, ami a rejtőzéshez rendelkezésükre áll - számolt be a Science tudományos lap pénteki számában megjelent tanulmányról a Phys.org.

A Cornell Egyetem mérnökei olyan anyagot fejlesztettek ki, amelynek textúrája programozható, így a polipéhoz és a tintahaléhoz hasonló "álcabőrré" válhat.

Jól álcázott tintahal egy korallzátonyon (forrás: Biosphoto/© Jean Cassou / Biosphoto - Droit géré - Oeuvre protégée par copyright - - - -/Jean Cassou)

A tudósok a lábasfejűek titkainak feltárásához Roger Halton biológus, a Woods Hole-i Tengerbiológiai Laboratórium munkatársa segítségét kérték. James Pikul és Robert Shepherd kutatócsoportja a lábasfejűek bőrének "szemölcseit" vette alapul, amelyek a másodperc egyötöde alatt dudorodnak ki veszély esetén, majd simulnak el, amikor az állat elúszik a helyszínről, hogy ne növelje a víz ellenállását.
"Szemölcsei, mirigyei sok állatnak vannak, de nem tudják őket hirtelen kimereszteni és visszahúzni, mint a polip vagy a tintahal. Ezeknek a puhatestűeknek nincs háza, kagylója, elsődleges védekezésük az alak- és színváltó bőr" - mondta Hanlon, akinek kutatócsoportja elsőként írta le ezeknek a szemölcsöknek a szerkezetét és működését.

"A mérnökök a lágy, rugalmas anyagok felületváltoztatásának sokféle izgalmas módját dolgozták ki, ám mi olyan módszert akartunk, ami gyors, erőteljes és egyszerű. Lenyűgözött bennünket, milyen jól működik a lábasfejűek álcabőre: az ő izmaik inspirálták a mi fejlesztésünket" - magyarázta James Pikul.
Hanlon szerint a biológia inspirálta technológia klasszikus példája a szintetikus álcabőr.

Az új technológia például arra használható, hogy egy anyag hőmérsékletét befolyásolják: "kétdimenziósan" visszaverheti a fényt, háromdimenziós formájában elnyelheti azt - mutatott rá a biológus.

forrás:/origo.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:       >>  
Hírkategóriák