+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
07
  Fabula
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
szerző: Papp Gábor

Történt ,- nem is olyan régen - ,hogy megrohamozták és elözönlötték a hatalmas erdőt a migránsadejoszojék (egy újfajta, génmutáción átesett faj). Elszántságukban betörnek az erdőkerülő tiltakozására is . A helybéli őzek megriadva gyűltek össze az erdő bölcse elé .



A junkerfarkas (egy génmutáción, néha a korláton is ) átesett ordas meghallgatta az erdőlakókat és bölcs döntésre határozta el magát : engedjétek be őket.

Fogadjátok be barlangotokba és ne nézzetek arra ,amikor randalíroznak. Tűrjetek és ne féljetek . Ne ijedjetek meg, ha átharapott (elmetszett) torokkal látjátok valamelyik erdőlakót. És attól se féljetek , hogy erőszak áldozatai lesztek , hiszen frissíteni kell a vért és a fajt…
– Nem kérünk belőlük, hangoztatják egyes erdőlakók, akik bölcsebben gondolkoznak, mint a junkerfarkas és falkája. A mi erdőrészünk a miénk, és másak nem telepedhetnek le ide , mert azok az idegen erdőből jött fajták , csak rombolást és szomorúságot hoznak be hozzánk…

Túl a ''Nagy vizeken'' él (még mindig ) egy kiöregedett, két mutáción átment gazdag sárkány ,aki elindította ezt a folyamatot. Riadás , terror , szemfogak kattogása érződik , hallatszik az erdő legbelsőbb bozótjaiból. Az őzikék , már-már egybeverődnek és sokan közülük kelet felé tekintve , ösztönösen várják a felszabadító medvét …

forrás:/FB/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák