Hír: Emborgia a földön
(Kategória: Programajánló (film, irodalom, expo))
Küldte: nordi
kedd 11 december 2018 - 04:33:58

szerző: Wong Hu Li

Az írás részlet a szerző az Emborgia és az idegenek című , most készülő sci-fi regényéből. Ígérete szerint több részletet is a rendelkezésükre bocsát , így tehát mi vagyunk az elsők akik bepillanthatunk az író műhelytitkaiba és elsőkként olvashatunk Emborgia varázslatos és izgalmas világáról (nordi)

Valami belém harapott pontosabban az orromba. A hegyes kis tűfogak egyre dühödtebben harapdálták az orrom, ennek ellenére igyekeztem tovább aludni. Mélyen reméltem, hogy az álmom messze űzi a jeges fuvallatot, amit éreztem. Ám nem volt szerencsém. Most a lábam is eltűnt, a jobb, bokáig egy hatalmas nyálas szájban, mely békésen finoman csámcsogott rajta.

Tisztuló tudatommal kezdtem felfogni, hogy itt szó sem lehet további alvásról. Mirke az orromról áthelyezte tevékenységét a szemeimre, érdes nyelvével akkurátusan próbálta eltávolítani a csipát.

Kihúztam a lábam a hatalmas kutya állkapcsai közül és a nyáltól csöpögő jobb sorsra érdemes, amúgy elég formás lábfejem a papucsba csúsztattam, szinte egy időben a felülésemmel, melyet a termetes macska elégedett dorombolása díjazott. Szembe találtam magam a nyitott ablak párkányán ücsörgő és rám bámuló sólyommal.

- Aha! Akkor ez volt az a hűs fuvallat- gondoltam, kóválygó fejjel az ágy szélén ücsörögve. Egyetlen dolog, amit biztosan tudtam, hogy ezek az én csatolmányaim. Az már kérdéses volt, hogy hol vagyok, ki vagyok és most mi a frászt kéne csinálnom.

Az biztos, hogy fürdésre van szükségem, na de merre menjek? Dörmi felvezetésével megtaláltam a fürdőszobát. Megpróbáltam kizárni az élővilágot, de ez heves ellenállásba ütközött. Még Konc is a nyitott ajtó tetejére szállt. Nyugtalanságuk valahogy megértettem, engem is zavart a memóriámban tátongó űr. Bemásztam a kádba és megengedtem a kellemesen forró vizet, ilyenkor mindig mindent tökéletesnek érzek, mintha a forró zuhany eltüntetné a bajokat.

A horzsolásaim csípte kissé az antibakteriális szappan, de ez nem igazán zavart az ellazulásban. Már törülközés közben gondolkodtam el azon, hogy vajon hol szereztem őket a néhány kékes-zöldes folttal egyetemben.

- Aranyom nem jössz reggelizni?- hangzott fel egy kedvesen csilingelő női hang. - Ki lehet ez? Morfondíroztam miközben a szobámban lévő gondosan kikészített ruhákat magamra cibáltam. Lehömpölyögtünk a lépcsőn, majd az illatokat követve be a konyhába.

Ahol egy kontyos, arányos testalkatú, korához képest igen fürge mozgású magas hölgy tüsténkedett vidáman. Lehuppantam a nagy asztalhoz. Apró termetem szinte elveszett az öblös masszív székben, amit mintha egy rönkből faragtak volna ki. Hála a sok odakészített párnának azért felértem az asztalt. Körülnéztem, ebben a házban mintha mindent óriásoknak terveztek volna. Még a magas hölgy is kicsinek tűnt a hatalmas térhez és a túlméretezett berendezéshez képest. Természetesen az elsők az állatok voltak. Esküdni mertem volna, hogy az a csont amivel Dörmi lelkesen kirohant egy dinoszaurusz lábszára volt fénykorában. Végre elém is megérkezett egy bögrényi gyanús lötty.

(paramoral)


Ezen hír származási helye:
( http://paramoral.eu/news.php?extend.8409 )