Hír: Nem vagyok elég jó
(Kategória: Ezotéria és hasonlók)
Küldte: fulldragon
vasárnap 02 augusztus 2015 - 05:30:10
szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus
A lélekfejlődésed egy sarkalatos pontja Önmagad szeretete. Ehhez ugye el kell önmagad fogadnod feltétel nélkül, minden hibáddal, hiányosságoddal együtt. Tudomásul kell venned, hogy NINCS tökéletes ember... mert őt nem embernek hívják már. A földi lét alaptermészete a "hiba", ami kijavításra, megélésre hivatott. Ez adja lélekfejlődésünket, tapasztalásunkat.
A boldogságot úgy lehet csak megélni, ha végigmész a folyamatokon. Megéled, megérzed a fájdalmat, mert az is tanít. Szembesít Önmagaddal, felszínre hozza a félelmeid, hogy megismerd önmagad. Az önmunka soha nem könnyű. Sokkal félelmetesebb szembenézni önmagad hiányaival, mint az ellenséggel a csatamezőn. Ott is félhetek, hogy meghalok, de legalább hősként, aki megpróbálta. De elismerni azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, nagyon nehéz. Az egó védelmi mechanizmusa miatt. Mert ha beismernénk, hogy nem vagyunk hibátlanok, akkor kevesebbnek gondolnak bennünket, elveszítjük a hitelünk, megmutatjuk a gyenge pontunkat, és ezzel kiszolgáltatjuk magunkat.
De ez csak az egó félelme. Az egó fél attól, hogy támadni fogják, és védekeznie kell, védenie téged.
Nem mutathatod meg magad, mert azzal elismered gyengeséged, és kevesebb leszel. Pedig nem. Én azokat az embereket értékelem a legnagyobbra, akik képesek szembenézni magukkal, és azt mondani: nem vagyok tökéletes, igen, vannak hibáim. Imádom azokat, akik mernek sírni, felvállalni gyengeségüket...ezzel mutatva meg pont az erejüket, hisz kijöttek a falak mögül. Vállalták a kockázatot, hogy bánthatják őket, sérülhetnek. Ehhez kell bátorság.
E védelmi mechanizmus miatt sokan hazugságban élnek. Még önmaguknak is hazudnak. Nem mernek szembenézni valódi énükkel, titkolni próbálják gyengeségeiket még saját maguk előtt is. Ha nem nézel szembe magaddal, önmagad rabjává válsz. A védekezés természetessé válik, és már senkivel nem leszel képes őszinte lenni. Így kapcsolódásra alkalmatlanná válsz (vagy csupán csak szerepeket játszol, amiért szerepeket is kapsz cserébe, önzetlen szeretet helyett), és a lefelé húzó spirál már be is indult. Csalódni fogsz, még jobban bezársz, még inkább nem mered vállalni magad.... és ennek nincs vége. Kétségbeesetten ülsz Önmagadban, segítséget várva, de bizalmatlanul, mert félsz mindenkitől.
Nehéz az első lépés, de indulj el. Félni fogsz, fájni fog. Nem hazudok. De a szabadság, amit ezzel nyersz kárpótol mindenért. Segíthetek neked ebben?
forrás:/facebook/
Ezen hír származási helye:
( http://paramoral.eu/news.php?extend.6302 )
(Kategória: Ezotéria és hasonlók)
Küldte: fulldragon
vasárnap 02 augusztus 2015 - 05:30:10
szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus
A lélekfejlődésed egy sarkalatos pontja Önmagad szeretete. Ehhez ugye el kell önmagad fogadnod feltétel nélkül, minden hibáddal, hiányosságoddal együtt. Tudomásul kell venned, hogy NINCS tökéletes ember... mert őt nem embernek hívják már. A földi lét alaptermészete a "hiba", ami kijavításra, megélésre hivatott. Ez adja lélekfejlődésünket, tapasztalásunkat.
A boldogságot úgy lehet csak megélni, ha végigmész a folyamatokon. Megéled, megérzed a fájdalmat, mert az is tanít. Szembesít Önmagaddal, felszínre hozza a félelmeid, hogy megismerd önmagad. Az önmunka soha nem könnyű. Sokkal félelmetesebb szembenézni önmagad hiányaival, mint az ellenséggel a csatamezőn. Ott is félhetek, hogy meghalok, de legalább hősként, aki megpróbálta. De elismerni azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, nagyon nehéz. Az egó védelmi mechanizmusa miatt. Mert ha beismernénk, hogy nem vagyunk hibátlanok, akkor kevesebbnek gondolnak bennünket, elveszítjük a hitelünk, megmutatjuk a gyenge pontunkat, és ezzel kiszolgáltatjuk magunkat.De ez csak az egó félelme. Az egó fél attól, hogy támadni fogják, és védekeznie kell, védenie téged.
Nem mutathatod meg magad, mert azzal elismered gyengeséged, és kevesebb leszel. Pedig nem. Én azokat az embereket értékelem a legnagyobbra, akik képesek szembenézni magukkal, és azt mondani: nem vagyok tökéletes, igen, vannak hibáim. Imádom azokat, akik mernek sírni, felvállalni gyengeségüket...ezzel mutatva meg pont az erejüket, hisz kijöttek a falak mögül. Vállalták a kockázatot, hogy bánthatják őket, sérülhetnek. Ehhez kell bátorság.
E védelmi mechanizmus miatt sokan hazugságban élnek. Még önmaguknak is hazudnak. Nem mernek szembenézni valódi énükkel, titkolni próbálják gyengeségeiket még saját maguk előtt is. Ha nem nézel szembe magaddal, önmagad rabjává válsz. A védekezés természetessé válik, és már senkivel nem leszel képes őszinte lenni. Így kapcsolódásra alkalmatlanná válsz (vagy csupán csak szerepeket játszol, amiért szerepeket is kapsz cserébe, önzetlen szeretet helyett), és a lefelé húzó spirál már be is indult. Csalódni fogsz, még jobban bezársz, még inkább nem mered vállalni magad.... és ennek nincs vége. Kétségbeesetten ülsz Önmagadban, segítséget várva, de bizalmatlanul, mert félsz mindenkitől.
Nehéz az első lépés, de indulj el. Félni fogsz, fájni fog. Nem hazudok. De a szabadság, amit ezzel nyersz kárpótol mindenért. Segíthetek neked ebben?
forrás:/facebook/
Ezen hír származási helye:
( http://paramoral.eu/news.php?extend.6302 )