Legalább egymillió éve kering "menetiránnyal szemben" egy kis aszteroida a Jupiter pályájának közvetlen közelében.
A mindössze három kilométeres kőzet már mintegy ezer kört megtett a szokásos "menetiránnyal" szemben – mondta el Paul Wiegert, a kanadai Londonban lévő Nyugat-Ontariói Egyetem kutatója, aki munkatársaival a Nature című tudományos lapban mutatta be vizsgálatai eredményét.




A csak 2015-ben felfedezett aszteroida keringés közben nemcsak a Jupiterrel, hanem az azt követő mintegy hatezer másik aszteroidával való összeütközést is elkerüli. A Naprendszerben szinte minden égitest ugyanabban az irányban kering, mint a Föld a Nap körül. Csupán mindössze egymillió aszteroida ismert, amely a "forgalommal szemben" mozog. De a most bemutatott, BZ509 katalógusszámú aszteroida az egyetlen, amely ilyen közel van egy bolygó pályájához.

A Jupiter nehézségi erejének előbb-utóbb magához kellene vonzania az aszteroidát, vagy eltérítenie a pályájáról. Meglepő módon azonban a csillagászok számításai szerint a BZ509 már legalább egymillió éve stabil pályán mozog, ráadásul ez így marad legalább további egymillió éven át.

"A Jupiterhez egy kör megtétele alatt kétszer kerül viszonylag nagyon közel, de egyik alkalommal a Jupiter pályáján kívül, másik alkalommal azon belül van, így a bolygó zavaró hatásai érdekes módon kiegyenlítik egymást" – mondta Martin Connors, a kanadai Athabasca Egyetem kutatója.


forrás/origo.hu/

Erre gyanakodnak a szakemberek, a leletek alapján ugyanis a fiatal részek tovább „éltek”.
Az elmúlt néhány hónapban több érdekes eredményről számolhattunk be a különböző kanadai kutatásokkal kapcsolatban, amelyek közül kiemelkedik a kétmilliárd éves víz. Egy másik csapat most ősi kőzetmintákat vett közelebbről szemügyre, ezek alapján pedig arra gyanakodnak, hogy a Föld korábban eltérő mechanizmusokon keresztül újította meg magát.

A manapság oly divatos „zöld” eljárásokra utalnak az írásban, valamint az erről szóló beszámolókban, amelyek a Science magazinban jelentek meg. Jonathan O’Neil csapata az észak-amerikai kontinens legrégebbi, mintegy 2,7 milliárd éves múltra visszatekintő kőzeteit vizsgálta meg, amelyek Kanada középső részén találhatók, hiszen a kontinens szélei a az idők során mindkét irányban fokozatosan terjeszkedtek, kiépítve az ezt körülvevő régiót.
A szakemberek a Neodímium-142 izotóp jelenlétét mutatták itt ki, ami azért érdekes, mert ez a Föld első 500 millió éve során jött létre, ami arra utal, hogy ez a „mag” a 4,3 milliárd évvel ezelőtt az ősi óceán mélyén elhelyezkedő legrégebbi kőzetből ered.

A kutatók számára nagy kérdés, hogy mi mehetett végbe az itt megjelenő 1,4 milliárd éves időszak alatt. Itt jön be a „zöld” kifejezés, hiszen a Föld manapság viszonylag gyorsan dolgozza fel újra külső burkát, az óceánok közepén megjelenő új kőzetek mintegy 200 millió év alatt buknak ismét alá, ahogy beleütköznek egy kontinensbe. A jelenleg rendelkezésre álló adatok viszont arra utalnak, hogy ez az említett időszakban jóval lassabban, nagyjából 1 milliárd év alatt ment végbe, vagyis egy ettől eltérő folyamatnak is jelen kellett itt lennie. Egyes feltevések szerint egyetlen, jóval kevésbé töredezett külső kéreg létezett ekkoriban, de ezzel kapcsolatban még hiányoznak a perdöntő bizonyítékok.




Tekintettel arra, hogy a fenti izotóp kimutatására alkalmas eljárások csak az utóbbi 12 évben váltak elérhetővé, számos más kőzet vár még részletesebb vizsgálatra. Ennek elvégzése után tisztábban látunk majd.


forrás:/sg.hu/

Ha a Trunjan nevű balinéz falu lakói közül valaki elhalálozik, társai az elhunytat egy teljesen egyedülálló temetkezési szokás szerint helyezik örök nyugalomra. Elhamvasztás vagy temetés helyett a közeli dzsungelbe viszik, ahol lefektetik a földre, ruhákkal és egyfajta bambuszketreccel fedik be, majd megvárják, amíg a test elbomlik.

Az Indonéziához tartozó Bali szigetének egy félreeső, izolált részén, a Batur-tó keleti partján, egy vulkán lábánál fekszik a Trunjan nevű falucska, amely legkönnyebben csónakkal érhető el. Lakosai a sziget őslakói, a „bali agák” közül kerülnek ki, akik egyes elméletek szerint még a Jáva szigetéről érkező, 1340-es évekbeli bevándorlás előtt is ott éltek. Ezen hegyi emberek főként abban különböznek Bali síkvidéki lakóitól, hogy még a hindu-buddhista vallás érkezése előtt elterjedt ősi rituálékat gyakorolják.

Egy rézlemezen talált felirat szerint a falu temploma a 10. században épülhetett, ám a helyiek szentül meg vannak győződve arról, hogy a falu ennél évszázadokkal régebbi.

Trunjan lakosai egy sehol máshol nem látható szokás keretében búcsúznak el halottaiktól. Elhamvasztás vagy temetés helyett a közeli dzsungelbe viszik, ahol lefektetik a földre, ruhákkal és egyfajta bambuszketreccel fedik be, majd megvárják, amíg a test elbomlik. Habár a falu közvetlen szomszédságában zajlik e folyamat, az élőket nem zavarják bomló elhunytjaikból származó szagok, ugyanis a helyi taru menjan nevű (jelentése: jó illatú fa), léggyökeres fák teljesen semlegesítik a rothadó emberi szövetek nem kívánt szagát. A helyi mítosz szerint a növény nevéből származik a falu neve is.

Mikor az elhunyt teste teljesen lebomlott, a koponyáját általában a kb. 450-500 méterrel északra található lépcsős kőoltárra helyezik, amelyet csupán csónakkal lehet megközelíteni. Ám ez a különös temetkezési lehetőség csak azokat illeti meg, akik házasságot kötöttek életükben, a hajadonok, illetve agglegények, esetleg fiatalon elhunyt falubeliek maradványait a temetőben földelik el. A kőoltárt csupán férfiak közelíthetik meg, a hitvilág szerint ha élő nő lépne be oda, a falut földrengés vagy vulkánkitörés pusztítaná el.

Holtak dzsungele – a balinéz falu, ahol az erdő közepén hagyják az elhunytakat

E temetkezési szertartás a neolit korból származó Agama Baju vallási közösség idejére nyúlik vissza, amely a hindu időszak előtti Bali hat legfontosabb vallási-spirituális szektájának egyike volt. Az Agama Baju hívői a csillagokat és a szelet imádták.


forrás:/mult-kor.hu/

szerző: Pesthy Gábor

A kutatók (és a laikusok is) már évtizedek óta játszadoznak a gondolattal, hogy az univerzumunk valójában egy óriási hologram – vagy legalábbis az volt valamikor. Ebben a fizika törvényeihez csupán csak két dimenzióra van szükség, de számunkra minden három dimenzióban jelenik meg.

Könnyű belátni, hogy ezt a hipotézist nem egyszerű bizonyítani, de egy nemrég megjelent tanulmányukban fizikusok azt állítják, hogy megfigyelési bizonyítékaik vannak a korai univerzumból arra, hogy a világegyetem ugyanolyan tökéletesen beilleszthető az úgynevezett hologramelvbe, amennyire a standard Nagy Bumm, azaz az ősrobbanás modellbe.

Csak a múltban volt kétdimenziós
Javasoljuk a holografikus univerzum használatát, ami nagyon eltér az általánosan elfogadott és a gravitáción és táguláson alapuló ősrobbanásos modelltől”

A holografikus univerzum modellje (forrás: Paul McFadden)

– mondta a csoport egyik tagja, Niayesh Afshordi, a kanadai Waterlooi Egyetem asztrofizikusa.
Tegyük egyértelművé: a kutatók nem azt mondják, hogy a jelen pillanatban hologramban élünk. Ők azt állítják, hogy a világegyetem nagyon korai állapotaiban, néhány százezer évvel a Nagy Bumm után – minden egy kétdimenziós határról volt három dimenzióba kivetítve.

Az egész „a világegyetemünk egy hologram” történet az 1990-es évekre nyúlik vissza, amikor Leonard Susskind fizikus népszerűsítette azt az elképzelést, miszerint a fizika törvényeihez (amennyire értjük azokat) a szó szoros értelmében nem szükséges a három dimenzió.

Hogyan nézhet ki 3D-snek a 2D-s univerzum?
Az alapvető elképzelés az, hogy a világegyetem térfogata egy határfelületre – más szóval a megfigyelőtől függő gravitációs horizontra – van kódolva, ami azt jelenti, hogy eggyel kevesebb dimenzióra van szükség, mint ami a látszatból következne.
Tehát éppúgy, ahogy egy 3D-s hologramot egy kétdimenziós lapról vetítenek ki, a hipotézis azt állítja, hogy az univerzumunk három dimenziója egy kétdimenziós határfelületről vetül ki.

Mikrohullámú háttérsugárzás
1997 óta több mint 10 ezer cikk jelent meg, amely támogatja az elképzelést, tehát sokkal kevésbé őrült gondolat, mint amilyennek első hallásra tűnik.
Most Afshordi és csoportja arról számolt be a Phisical Review Letters folyóiratban, hogy miután megvizsgálták a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást – az ősrobbanás „utóragyogását” – erős bizonyítékot találtak a korai világegyetem holografikus magyarázatára.

„Képzeljük el, hogy bármi, amit látunk, érzünk és hallunk a három dimenzióban (és még az időérzet is) valójában egy lapos, kétdimenziós területről sugárzódik ki” – mondta Kostas Skenderis, a csoport egyik tagja, a Southamptoni Egyetem munkatársa.
„Az elképzelés hasonló egy szokványos hologramhoz, ahol a háromdimenziós képet egy kétdimenziós felület kódolja, például egy hitelkártyán. Ebben az esetben azonban az egész univerzum be van kódolva” – tette hozzá Skenderis.

Miért tetszik a fizikusoknak az elmélet?
A fizikusok közül sokan megfontolásra érdemesnek tartják a hologramelvet. Ennek fő oka az, hogy noha az ősrobbanás standard elmélete sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik, mint a hologramelv,
a Nagy Bumm elméletében akad néhány olyan alapvető lyuk, ami jelenlegi fizikai tudásunkkal megmagyarázhatatlan.

A Nagy Bumm szerint például az univerzum jószerivel rögtön golflabda méretűre dagadt a szubatomi méretből. Ehhez pedig a fénysebességnél is gyorsabban kellett volna tágulnia, aminek mechanizmusára jelenleg még ötlet szinten sincs magyarázat.



A holografikus világegyetem feltételezése kiküszöböli ezeket a problémákat és a jelenlegi adatokkal jó összhangban van. Egy buktatója azonban van. Az egész csak addig illeszkedik az univerzum modelljébe, amíg a világegyetem szélessége (a kezdőponttól nézve) nem nagyobb 10 foknál.

A mai világ háromdimenziós
A kutatók azt mondják, hogy természetesen még messze vannak annak bizonyításától, hogy a korai univerzum valójában egy holografikus kivetülés, de az a tény, hogy a való világból származó megfigyelési bizonyítékok két dimenzióban képesek megmagyarázni a fizikai törvényszerűségek hiányzó részeit, arra utal, hogy nem lenne észszerű eleve kizárni a feltételezést.
Tehát mindez azt jelenti, hogy van arra esély, hogy valamennyien egy hologramban élünk itt és most?
Nem egészen, mondta Afshordi a Gizmodo magazinnak.
Modelljük csak a világegyetem nagyon korai szakaszaira alkalmazható.

Hogy miként játszódhatott le a két dimenzióról a három dimenzióra való átmenet, arról senkinek sincs fogalma.

„Azt mondanám, hogy nem élhet senki egy hologramban, de lehetséges egy kiút a hologramból” – mondta Afshordi a Gizmodo magazinnak. „Jelenleg egyértelműen három dimenzió létezik.”


forrás:/origo.hu/

A 3D nyomtatás és az őssejtkutatás fejlődése egy nap akár azt is eredményezheti, hogy nem lesz szükség donorokra: az átültetést igénylők számára laboratóriumban növeszthetjük majd a szerveket. Bár a cél még nagyon távoli, már napjaink tudósai is igen figyelemreméltó alternatívákat dolgoznak ki.


A tudomány egy ideje már képes szívszöveteket előállítani, igaz, a sejtek nem életképesek megfelelő vérellátás nélkül. A vér áramoltatásához pedig még bonyolultabb szövetekre van szükség, melyeknek előállítása komoly kihívást jelent.

A Worcester Politechnikai Intézet szakértői most egy meglepő módszert dolgoztak ki a vér sejtekhez való eljuttatására.

A kutatók egy evolúciós szempontból tőlünk igen messze álló élőlényhez, a spenóthoz fordultak.

Tanulmányukban arról írnak, hogy bár az állatok és növények különböző módszereket használnak a folyadékok, vegyületek és makromolekulák szállításához, az élőlények érhálózata mégis sokban hasonlít.
Egy új technológiát felhasználva a szakértők eltávolították a spenót fotoszintetizáló anyagát, így a csapat egy szinte tökéletesen átlátszó levelet kapott, melyben szépen kirajzolódott a teljesen ép erezet.

Ezután laboratóriumban előállított szívsejteket fecskendeztek a levelekbe, melyek néhány nap elteltével nem csupán szaporodni kezdtek, hanem spontán kapcsolódni is, éppen úgy, ahogy egy valódi emberi szívben is szoktak. A jelenség az alapvető sejt-sejt kommunikációs eszköz, a kalcium ionok kicserélése után is megfigyelhető volt.

A kísérlet valóban figyelemreméltó, azonban fontos leszögezni, hogy egyelőre igen távoli célnak tűnik egy teljes, valóban működő emberi szív spenótból történő felépítése. Igaz, a növénynek számtalan hasznos tulajdonsága van: olcsó, könnyen hozzáférhető, és viszonylag kevés energia szükséges a szövetté való alakításához. Éppen ezért nem lehetetlen, hogy a jövőben valóban alapja legyen egy új technológiának.


A kutatás bebizonyította, hogy a cellulóztól megszabadított növények alkalmasak lehetnek a mesterséges szövetek kialakítására. A világ szakemberei azonban egyéb meglepő ötleteket is kidolgoztak már, tavaly például egy csapat vattacukorgépet használt az apró vérerek létrehozásához.


forrás:/24.hu/

Napjaink építészei sokszor lélegzetelállító terveket dolgoznak ki. Igaz, néha azért túlzásba esnek - gondoljunk csak a 150 méter magas dubaji aranykeretre. Mérnökök egy csoportja most újabb elképesztő ötlettel állt elő: olyan felhőkarcolót alkotnának, amely egy 50 000 kilométerre keringő aszteroidáról lógna.

A New York-i Clouds Architecture Office – amely egyébként korábban jégkunyhót is tervezett a Marsra – lenyűgöző grafikákat készített. Az Analemma Tower a legmagasabb ember alkotta épület lehetne, hiszen talapzatát egy Föld körül keringő bolygóra helyeznék.

A vállalat szerint a felhőkarcoló a “Universal Orbital Support System” (UOSS) segítségével állhatna, a komplexumot elképesztően erős kábelek rögzítenék a kisbolygóhoz. A szakemberek úgy vélik, nem lehetetlen, hogy a jövőben hasonló módon manipuláljuk és hasznosítsuk az aszteroidákat, hiszen a NASA már 2021-re azt tervezte, hogy elfog és eltérít egy ilyen égitestet – igaz, ez a projekt az űrhivatal legújabb költségvetésében már nem szerepel.

Az érintett objektum egy 24 órás, nyolcas alakú pályán keringene, amely a déli és az északi félgömböt is érintené. A felhőkarcoló így olyan nagyvárosok felett is elhaladna, mint Havanna, Panamaváros, vagy New York.

Analemma Tower (kép: Clouds AO)

Az építmény minden nap végén kiindulási pontjába térne vissza.
A komplexum egyébként inkább lenne teljes metropolisz, semmint egyetlen felhőkarcoló. Az egyes szintek más-más feladatokat látnának el: lenne bevásárló, szórakoztató, étkező, irodai, mezőgazdasági és lakó rész is. Sőt, a tervezők szerint egy vallásgyakorláshoz kapcsolódó emelet is helyet kapna az épületben.

A felhőkarcoló egyébként alaposan kihasználhatja egyedi helyzetét: az energiát napelemekkel állíthatná elő, a hatalmas rendszer működéséhez szükséges ivóvizet a felhők és eső páralecsapódásából nyerhetné ki.




Egyelőre természetesen nem úgy néz ki, hogy a lenyűgöző elképzelés valaha is megvalósulhatna. Mai technológiánk mellett ugyanis több probléma is megoldhatatlannak tűnik: nem tudnánk utaztatni az embereket a Föld és az épület közt, képtelenek lennénk az ilyen extrém időjárással megbirkózó szerkezet létrehozására, és nem mellesleg, esélytelen, hogy egy aszteroidát a Földhöz “láncoljunk”.

A terv talán csak vágyálom, vagy jó reklámfogás, de az sem lehetetlen, hogy betekintés a jövőbe. Az mindenesetre biztos, hogy a tudomány és technológia fejlődésének köszönhetően a szakemberek egyre vakmerőbb elképzeléseket dolgozhatnak ki.


forrás:/24.hu/

Egy távoli galaxis központjából kilökött, szupernagy tömegű fekete lyukat talált az amerikai űrkutatási hivatal. A NASA szakértői szerint a jelenséget gravitációs hullámok ereje okozhatta.

Bár több helyen sejtették "elszökött" fekete lyukak jelenlétét, eddig egyetlen létét sem sikerült bizonyítani. A csillagászok szerint a Hubble-űrteleszkóp által észlelt eset nagyon erőteljes.



A szupernagy tömegű fekete lyukak általában galaxisok központjában helyezkednek el, de az újonnan felfedezett fekete lyuk, amelynek tömege a Nap egymilliárdszorosa, a neki otthont adó galaxis magjától távoli régióban található. A 3C 186 nevet viselő galaxis a Földtől nyolcmilliárd fényévnyi távolságra van.

A fényes pont a 3C 186 galaxis központjából távolodó kvazár, ami a közelben lévő fekete lyuk biztos jelzése - NASA
A kutatók becslése szerint százmillió egyidejűleg robbanó szupernóva erejének megfelelő erőre lehetett szükség a fekete lyuk kilökéséhez. A legvalószínűbbnek tűnő magyarázat erre a nagy erőre az lehet, hogy a lökést olyan gravitációs hullámok eredményezték, amelyeket két nagyon nagy tömegű fekete lyuk összeolvadása idézett elő a galaxis központjában.

A tudósok kalkulációi szerint a fekete lyuk már 35 ezer fényévnyi utat tett meg a galaxis magjától, ami több mint a Nap és a Tejútrendszer központja közti távolság. Útját 7,5 millió kilométer/órás sebességgel folytatja. Ezzel a sebességgel a fekete lyuk három perc alatt jutna el a Földről a Holdra. Ez elég gyors ahhoz, hogy húszmillió év alatt kikerüljön otthont adó galaxisából, hogy azután az univerzumban bolyongjon örökkön örökké.


forrás:/mti/

Az emberi agy és a számítógép közvetlen összekapcsolásának lehetőségét tanulmányozza Elon Musk amerikai feltaláló és üzletember - értesült a Wall Street Journal (WSJ) című üzleti lap.

A 45 éves milliárdos egy közeli munkatársa megerősítette a lapnak, hogy a Tesla villanyautógyár és a SpaceX űripari cég alapítójának részesedése van a Kaliforniában tavaly júliusban bejegyzett, egyelőre meglehetős homály fedte Neuralink cégben, amelyet a bejegyzés szerint orvostudományi kutatások céljából hoztak létre.

A WSJ értesülése szerint a Neuralink olyan miniatűr agyi elektródákat akar kifejleszteni, amelyekkel egy napon le- és feltölthetővé válnának a gondolatok a számítógép és az emberi agy között. A meg nem nevezett forrás, aki egyike az alapítóknak, úgy tudja, hogy Musk alapvetően maga akarja finanszírozni a kutatást, amely azonban még embrionális stádiumban van.

Elon Musk már egy tavalyi konferencián arról beszélt, hogy a jövő egyik fontos technológiájának tartja a komputerekkel való kapcsolattartásra szolgáló mesterséges idegszöveteket.
Szerinte ez a technológia segíthetne az embernek lépést tartani a mesterséges intelligenciával, amelynek lehetséges túlhatalmától Musk már többször óva intett. A technológiazseni akkor az agykéreghez kapcsolódó közvetlen interfészről beszélt, de csak nagy vonalakban, így nem volt egyértelmű, hogy már egy konkrét projektről vagy csak technológiai fantáziálásról van-e szó.

A WSJ-t tájékoztató forrás szerint tárgyaltak a projektben való részvételről Peter Thiel milliárdossal is, akit Musk már a Paypal közös alapítása óta ismer, és aki Donald Trump elnök kevés Szilícium-völgyi rajongója egyikeként ismert.


forrás:/origo.hu/

Rob Lowe új realitysorozatában szellemek és más rejtélyes lények nyomában járja keresztül-kasul az Egyesült Államokat, de természetesen nem ő az első, aki ilyesmire adja a fejét, Leonard Nimoy annak idején az elsők között szállt be a kutatásba. Volt, akinek a Ragyogás-t ihlető hotelben köszöngetett valaki a teljesen üres folyosón, máshoz feszítővasat vágott egy kísértet – a természetfeletti jelenségek után nyomozó realitykből válogattunk.

Hamarosan indul a The Lowe Files, amelyben Az elnök emberei és a Testvérek sztárja, Rob Lowe két fiával együtt ered kísértetek, ufók, jetik és más különös lények nyomába. A család elsősorban tudományos szempontból igyekszik megközelíteni az egyes eseteket, de persze akadnak önmagukat médiumnak mondók vagy egyszerű hívők is, akik pont a természetfeletti jelenségek létezését próbálják bizonyítani különféle tévéműsorokban.

Nem egy szellemvadász reality készült már, ezekből mutatunk be párat, néhányban valóban tanúi lehettünk hátborzongató sztoriknak.

Rob Lowe és két fia is beszáll a szellemvadászatba (forrás: Christopher Polk / Getty Images North America / AFP)

In Search of...
A műfaj alapjait valószínűleg az 1976 és 1982 között futott In Search of... fektette le, ebben a Star Trek egykori Spockja, Leonard Nimoy ment utána rejtélyes eseteknek. Szóba került itt sok minden, a természetfeletti jelenségek mellett olyan megoldatlan (bűn)ügyek is, mint Hasfelmetsző Jack gyilkosságai vagy Amelia Earhart eltűnése.


Külön adást kaptak az ufók, Óriásláb, illetve a Loch Ness-i szörny,
de foglalkoztak szellemekkel is, az egyik epizódban a kor neves szellemvadásza, az Amityville horrornál is nyomozó Hans Holzer látogatott el egy kísértetjártának mondott faluba. Nézze meg, mi történt ott vele:


Holzer munkássága az okkult tudományokban egyébként annyira meghatározó volt, hogy magát a "szellemvadász" kifejezést is neki köszönhetjük, első könyve, az 1963-as Ghost Hunter után terjedt el szélesebb körben.

Szellemvadászok
A Discovery már 1996-ban indított egy magyarul szintén Szellemvadászok-ra keresztelt műsort, a paranormális jelenségeket vizsgáló realityk közül azonban talán a Syfy csatorna 2004-ben indított sorozata volt a népszerűbb: egészen tavalyig, 12 évadon keresztül ment, és több spin-offot is kapott.

A széria főszereplői Jason Hawes és Grant Wilson voltak, akik
nappal vízvezeték-szerelőként dolgoztak, éjjelente azonban szellemek nyomába eredtek,
olyan eseményeket vizsgálva ki, amelyek nem magyarázhatók a fizika törvényeivel.


Voltak elég ijesztő sztorijaik, a Ranker felhasználói szerint az volt a legjobb epizód, amikor a Ragyogás filmváltozatának is helyet adó Stanley Hotel alagsorában mászkáltak, és a tök üres folyosókon valaki állandóan hellót kiabált nekik:



Most Haunted
Még a Szellemvadászok-nál is jobban tapadnak a nézők a Most Haunted-ra, amely áprilisban már a 19. évadját kezdi, 2002 óta fut az Egyesült Királyságban. A realityben épp tavaly történt egy igen különös eset, amely a sokat látott stábot is meglepte: a műsor egyik arca, Yvette Fielding arról számolt be, hogy egy kísértet megpróbálta megölni.

"Mind nagyon hangosak voltunk. Aztán
egyszer csak a semmiből elrepült egy feszítővas a fülem mellett,
pár hüvelyknyire a fejemtől. Csak mi voltunk, senki más nem volt a helyiségben, de valami nekem dobta azt a feszítővasat. Ha csak egy hüvelykkel jobban megközelíti a fejemet, megölt volna. Erőszakosan dobták oda" – mondta a Shrewsbury börtönben zajló forgatásról.

"Mindannyian elhallgattunk, és akkor suttogást hallottunk felülről. És lépéseket. Nagyon lassú lépteket. Felmentünk, és a szoba végében egy árnyékot láttunk, de amikor közelebb mentünk, eltűnt" – tette hozzá akkor.


forrás:/origo.hu/

szerző: Kovács József

Az ESO VLT távcsőegyüttesével végzett új megfigyelések szerint kb. 10 milliárd évvel ezelőtt, a galaxiskeletkezés csúcspontján a nagy csillagontó spirálisok korongjaiban a lokálisan jellemzőnél kevesebb sötét anyag volt.

Közönséges vagy barionos anyagnak nevezzük az univerzum magáról elektromágneses sugárzás formájában hírt adó, a világító por- és gázködöket, a csillagokat, bolygókat és minden egyéb, közvetlenül megfigyelhető objektumot alkotó anyagát.

A korai (jobbra) univerzum és napjaink (balra) spirálgalaxisai forgó korongjainak sematikus rajza. Az új megfigyelések szerint a korai galaxisok korongjaiban a bíbor színnel jelölt sötét anyag – kisebb koncentrációja miatt – sokkal kevésbé volt meghatározó. Ennek eredményeként a távoli galaxisok külső részei sokkal lassabban forognak, mint a közeliek megfelelő régiói.(forrás: ESO/L. Calçada)

A jóval titokzatosabb sötét anyag ilyen módon nem fedi fel magát, nem bocsát ki, nem nyel el, és nem ver vissza sugárzást, létéről csak gravitációs hatása tanúskodik.

A sötét anyaggal magyarázható, hogy a közeli spirálgalaxisok külső részei miért forognak sokkal gyorsabban annál, mint amit akkor várhatnánk, ha csak közönséges, közvetlenül is látható anyagból állnának. A spirálgalaxisok korongjainak rotációs periódusa több száz millió év. Magjukban nagyon magas a csillagkoncentráció, kifelé haladva azonban csökken a világító anyag sűrűsége. Ha egy galaxis pusztán közönséges anyagból állna, akkor a ritkább külső régióknak sokkal lassabban kellene forogniuk, mint a centrum körüli sűrű területeknek. A lokális univerzum spirálgalaxisainak az elmúlt 6-7 évtized során végzett megfigyeléseiből azonban kiderült, hogy azok belső és külső régiói közel azonos sebességgel forognak a középpont körül. A “lapos rotációs görbe” annak a jele, hogy a spirálgalaxisok korongját olyan haló övezi, amely nagy mennyiségben tartalmaz sötét anyagot, azaz olyan szubsztanciát, amely nem bocsát ki elektromágneses sugárzást.

A Reinhard Genzel (Max Planck Institute for Extraterrestrial Physics) által vezetett nemzetközi kutatócsoport az ESO VLT távcsőegyüttesének KMOS és SINFONI műszereivel a KMOS3D és SINS/zC-SINF égboltfelmérések keretében nyert adatok alapján a távoli, 10 milliárd évvel ezelőtti univerzum hat nagy tömegű, csillagontó galaxisának rotációs görbéjét határozta meg. A két felmérés az első olyan átfogó vizsgálat, amelynek során nagy számú, z ~ 0,6 és z ~ 2,6 közötti vöröseltolódású galaxis dinamikai viselkedését tanulmányozták.

Genzel és munkatársai meglepetésükre azt találták, hogy a mai univerzum spirálisaival ellentétben a távoli galaxisok külső régiói sokkal lassabban rotálnak, mint a maghoz közeli területeik, ez pedig azt sejteti, hogy bennük a vártnál kevesebb sötét anyag van. A vizsgált galaxisok rotációs görbéi nem laposak, hanem a centrumtól mért távolsággal lecsengenek, ennek pedig Genzel szerint valószínűleg két oka lehet. Az egyik az, hogy a korai, nagy tömegű galaxisokban tényleg a közönséges anyag dominált, és a sötét anyag sokkal kisebb szerepet játszott, mint a lokális univerzumban. A másik lehetőség az, hogy a korongjaik jóval turbulensebbek voltak, mint a kozmikus szomszédságunkban megfigyelhető spirálgalaxisok diszkjei. Mindkét hatás egyre erőteljesebbnek tűnik, ahogyan egyre messzebb tekintünk: 3-4 milliárd évvel az ősrobbanás után a galaxisokban a gáz lényegében már a lapos, forgó korongokba rendeződött, míg a sötét anyagból álló halók átmenetileg sokkal nagyobbak és kiterjedtebbek maradtak, a sötét anyagnak még több milliárd évre volt szüksége a kondenzációhoz és a hasonló struktúra eléréséhez, így a rotációs görbékre gyakorolt hatása csak a közeli galaxisokban mutatható ki. Ez a magyarázat azzal a megfigyelési ténnyel is összhangban áll, hogy a korai galaxisok gázban sokkal gazdagabbak és kompaktabbak voltak, mint a mai társaik.




Az új eredmény tehát nem kérdőjelezi meg a sötét anyag mint az univerzum alapvető összetevője létezésének szükségességét, de még a teljes mennyiségét sem. Inkább arra utal, hogy a korai univerzum galaxisaiban a sötét anyag másként oszlott el a galaxisok korongja és halója között, mint azt a lokális univerzumban láthatjuk.

Az egyedi galaxisok tanulmányozása mellett a kutatók más galaxisok gyengébb jelei alapján egy átlagos rotációs görbét is felvettek, ez szintén mutatja a hat nagy galaxis esetében megfigyelt rotációssebesség-csökkenési trendet, de két másik tanulmányban vizsgált 240 csillagontó galaxis korongjának rotációs sebessége is hasonló lefutást mutat, alátámasztva Genzelék eredményét. Részletes modellszámítások alapján a vizsgálatok végkövetkeztetése az, hogy míg a közönséges anyag átlagban a galaxisok teljes tömegének jellemzően a felét adja, nagy vöröseltolódásoknál teljes egészében meghatározza a galaxisok belső dinamikáját.


forrás:/csillagaszat.hu/