+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
05
  A halál árnyékában - egy állatmentő feljegyzései
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
szerző: Vidra Betty (PCAS Állatmentés)

Eljön a pillanat mikor annyira megkeseredik a lelked, hogy képtelen vagy már a normák szerinti "normális" életet élni. Képtelenné válsz önfeledten örülni és boldognak lenni. Megtanulod viszont azt, hogy a holnap most van! Ha naponta kell szembenézned a szenvedéssel és mások elmúlásával, a halál ezer arcával, ezáltal a saját léted mulandóságával is.... egy idő után óhatatlanul megkövesedik egy részed. Az a részed amelyik önfeledt lendülettel és boldogsággal tervezi a jövőbeni életét. Az a részed amelyik még évekkel ezelőtt tudott örülni, kikapcsolódni, gondtalanul nevetni. Mindez elmúlt. Vége. Nincs többé. Nem ezt akartad. Nem ezért csináltad, de ez lettél. Ezzé válsz.

Ez is a folyamat része. Beszélek itt önmagamról, de beszélek nagyon sok állatmentő sorstársamról is akik vagy még nem akartak vagy nem tudtak szembenézni ezzel vagy magukra ismernek. Van ami sosem változik már, és ez a keserű íz ami minden pillanatban ott van és rányomja bélyegét a létezésedre. Az a fajta keserű íz, ami már a részed és soha nem lesz édes. Amit elfogadsz vagy elviselsz. Egyszerűen megtanulsz vele élni és igyekszel elfogadni hogy ő már van. Benned van és már csak a haláloddal fog eltűnni, de lehet még azzal sem. Észrevétlenül leszel a folyamat része. Olyan mint egy vírus. Beléd mászik, meglapul és kellő időben lecsap és megmutatja az igazi arcát. Folyamatosan harcolsz ellene és az elején cserélődnek az erőviszonyok egészen addig, amíg végül maga alá gyűr, de életben tart. Meg nem gyilkol. Sokan megkérdezik tőlem "hogy bírod ezt minden nap lelkileg... Én belehalnék".
A válasz egyszerű...... Mi már rég belehaltunk csak nem vettük észre. Szóval eljön az a pont ahonnan már nincs visszaút.
Csinálod tovább, mert jobb már úgy sem lesz. Az állatok iránti szeretet és tenni akarás besétáltatott egy olyan csapdába amiből már nincs kiút. Nincs az a nyaralás, táj, alkohol, buli a barátokkal, ami feledtetni tudná veled a valóságot. A te valóságodat, melyet csak nagyon kevesek szeme lát tömény valójában és melyet csak oly kevesen értenek meg . Mikor a zenei fesztivál legjobb partyján még 3 pohár ital után is azon jár az eszed most ki hogy hal meg, mert te itt bulizol. Vajon holnap kit tudok megmenteni, kinek lesz rám szüksége és kiket kell kórházba szállítani. Kit kivel tudnék összerakni, hogy legyen még valakinek egy üres helyem.... Baromság. De ez van.

A képen: Betty Vidra (forrás: facebook)

A lelkiismeretfurdalás folyamatos érzés, ha nem a "dolgunkat" tesszük, hanem próbálunk "kikapcsolódni". Persze ez már rég nem az, de megtanulod ezt is nagyon jól eljátszani.... És elég lesz az illúziója is pont annyira, mint régen a valóságos érzésvilága. Nem siránkozásnak szánom eme írásomat, csupán válaszként a sok nekünk feltett kérdésre és megerősítésként állatmentő társaimnak. Ez az, amit nem lehet abbahagyni. Olyan mint a drog. Tudod hogy megöl mégis menned kell....

De van benne jó is, ha megtanulod a természetét. Lehet hogy a felhőtlen öröm és boldogság képességét örökre elvesztetted, de sokkal többet nyersz helyette. Valami olyat, amit csak az tud, aki így él, valami olyat amit csak átélni lehet, ki mondani, beszélni róla nem. Mert egyszerűen nincsenek rá földi szavak. A millió megváltott élet a sok hálás tekintet, a vizes puszik, örömfutkosások mind mind sokkal több fizetség néhány csak rólad szóló boldog óránál.

Élet a halál árnyékában..... Egy részem örökre az övék marad. Ezt már senki nem veheti el tőlük. Egy idő után pedig ami önfeladásnak tűnik mások szemében vagy lehet még önmagadnak is, átalakul egy természetes folyamattá, ami már csak a kívülálló szemnek ijesztő. A te szívednek teljesen hétköznapi, hogy a sorrend változott és nem, nem te vagy magadnak az első.

forrás:/facebook/



Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon