+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
03
  A budapesti maratoni futóversenyen a cél előtt, meghalt egy francia résztvevő
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
szerző: Gábor Juhos

Grafomán típus lévén viszonylag gördülékenyen bánok a szavak írásával, de vannak helyzetek, amikor nem érzem, melyik billentyű következne, hogy leírjam, amit érzek.
A vasárnap lezajlott budapesti maratoni futóversenyen a cél előtt, azaz a negyvenegyedik kilométernél összeesett és meghalt egy francia illetőségű huszonéves fiatalember. Ő már a negyedik a sorban az általam futott maratonokon.




A fénykép készítése idején a háttérben látható mentőautó mellett, még zajlik az újraélesztés.

Nagyon megrendített az aszfalton fekvő tehetetlen sportos testének a látványa. Én jóval korábban célba értem, már visszafelé sétáltam, mikor egy a járdán szirénázó motoros mentő elől kellett félrehúzódnom. A motorost egy sietve visszafordult futótárs vezette szapora léptekkel a vérző fejjel a betonon heverő sporttárshoz, aki már egy ideje nem adott életjeleket. Mire én odaértem gőzerővel folyt az újraélesztése, pár perc múlva három mentőautó is érkezett a helyszínre. A mellkasát dögönyöző mentők között láttam a srác arcát és egy pillantást vetettem a rajtszámára, amelyről csak a nevét tudtam leolvasni. Azóta elfelejtettem, az arcát viszont sohasem fogom.

Sok évvel ezelőtt jómagam öngyilkossági szándékkal vágtam neki felkészületlenül az első 42,195 km távnak, de nekem nem sikerült. Nekem semmi sem sikerül. Így történt, hogy azóta kb. kétszáz alkalommal lefutottam, és végig kellett néznem olyan sportemberek akaratlan búcsúját az élettől, akik egészen más szándékkal álltak rajthoz. A többieket csak periférikusan láttam vagy csak hallottam a halálhírükről, de ez a fiatalember tőlem kb. két méterre halt meg. Nem tudtam és nem is akartam megközelíteni, hisz mentésre kiképzett szakemberek vették körül, de csendben imádkoztam, kértem a Jóistent, hogy hagyja meg az életét. Nem hallgatott rám. De az is lehet, hogy későn kezdtem imádkozni, ő már akkor messze járt. Kb. húsz percig reménykedtem sokakkal egyetemben, hogy visszajön és befejezi a versenyt, de neki a Teremtő egy másik célkaput épített. A mentők lemondó magatartásából és síró emberek arcáról leolvasható volt, hogy meghalt, de azt hittem, hogy rendkívüli esetnek számít és a média hírblokkokban részleteket is megtudhatok róla, de tévedtem. Néma csend mindenhol. Csak ma bizonyosodtam meg, hogy a fiatalember valóban a mennyország célkapuja felé vette az irányt a negyvenegyedik kilométertől. És azóta mindenkitől kérdezem, vajh miért? Miért nem képvisel hírértéket egy fiatal sportember verseny közbeni váratlan halála, miért nem hangzik el a médiában, hogy a maratoni távfutás egy veszélyes sport?

Nyugtatom magam és ezúttal is kérem a Jóistent, hogy bocsássa meg neki minden földi bűnét és fogadja be az Ő országába. Egyben reménykedem, hogy a verseny második felében a mentők aktivitásából következtethető nagyüzem nem rejt több áldozatot. Mert a hírek valamiért zárolva vannak. Mindenesetre jövő vasárnap én Kassán dacolok ismét barátaim körében a maratoni távval és valamiért hiszem, hogy nekem nem ilyen halált szánt, aki adta az életet. Ha mégis ilyet szánt volna, csak azt kérem, hogy engedje befejeznem a versenyt.

forrás:/Juhos Gábor FB oldala/


kapcsolódó: Maratont futottam Juhos Gáborral Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon