+ A | - a | Visszaállít
2017. ápr.
27
  Megkezdte utolsó útját a Cassini űrszonda
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
Küldetésének utolsó szakaszához érkezett a Cassini űrszonda, amely a Szaturnuszba csapódva hamarosan megsemmisül

Az eredetileg négy évesre tervezett küldetést már kétszer meghosszabbították, szerdán viszont tényleg az utolsó fázisába lépett, és a pályamódosításokkal megkezdődik a Cassini nagy fináléja. A szonda többszöri pályamódosítás után végül szeptember közepén fog a Szaturnuszba csapódni.

A Cassini-küldetés vezetői azért választották a szonda megsemmisítésének ezt a módját, hogy a Szaturnusz holdrendszerét még véletlenül se tegyék ki emberi eredetű szennyezésnek. Ha ugyanis a szonda műszereit egyszerűen csak kikapcsolják, akkor előfordulhat, hogy az akkor már kontrollálhatatlan pályán mozgó szonda valamelyik holdra zuhan, és földi eredetű szennyezést szállít oda, amit feltétlenül el kell kerülni, hiszen a kutatások egyik célja éppen az élet lehetőségeinek keresése a Naprendszer más égitestjein.
A következő hónapokban a szonda minden korábbinál jobban megközelíti a Szaturnuszt: minden keringése során a gyűrűk belső pereme és a Szaturnusz között halad át, tehát az elkövetkező 22 keringés alkalmával egészen közelről tudja tanulmányozni a bolygót és a legbelső gyűrűket is.

Magyar munka is van benne - A Szaturnusz vizsgálatára tervezett Cassini-Huygens-űrszondát 1997. október 15-én indították. Az amerikai NASA anyaszondája, a Cassini (amerikai űrkutatási hivatal, NASA) feladata az volt, hogy a Szaturnusz körül keringve vizsgálja a bolygót és annak gyűrű- és holdrendszerét. A Cassinivel együtt utazott az európai ESA űrügynökség Huygens nevű leszállóegysége is, amelyet a Titan óriáshold részletes helyszíni vizsgálatára küldtek.

A Huygens fedélzetén magyar közreműködéssel készített berendezések is helyet kaptak. Az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (ma már MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont) szakemberei a fedélzeti magnetométer és a plazmaspektrométer földi ellenőrző és kalibráló rendszerét alkották meg.


A szondapáros 2004. július 1-jén állt pályára a Szaturnusz körül. A Huygens 2004. december 25-én vált le az anyaszondáról, majd 2005. január 14-én sima leszállást végzett a Titan addig teljesen ismeretlen felszínére.
A küldetés sok új és meglepő eredménnyel szolgált, például:

Ez volt az első sima leszállás egy külső naprendszerbeli holdon, a Titanon. Ennél távolabbi égitesten még nem szállt le ember alkotta eszköz.


A Titanon a földihez hasonló felszíni képződményeket talált a Huygens: folyómedreket, erózió pusztításának nyomait, habár ott víz helyett metántartalmú csapadék esik, folyókat, tavakat és tengereket is létrehozva.
Fontos felfedezés volt az élet lehetősége a Szaturnusz rendszerében. Teljes meglepetésként érte a szakembereket, hogy egy másik nagyobb hold, az Enceladus felszínéből vizet tartalmazó anyag áramlik, sőt lövell ki. A hold felszíne alatt nagy kiterjedésű vízóceán lehet.


Jelentős eredmény a Iapetus hold rejtélyes kétarcúságának megfejtése. A Iapetus egy világos és egy jóval sötétebb – rossz fényvisszaverő képességű – félgömbből áll, de ennek oka eddig ismeretlen volt. Kiderült, hogy a Iapetus pályája mentén elszórtan elhelyezkedő rossz fényvisszaverő port a hold besöpri, és ez az anyag a Iapetus vezető féltekéjén gyűlik össze.

Fontos eredmény az óriás hurrikánok felfedezése a bolygó mindkét pólusa környékén, és az északi poláris hexagon teljes feltérképezése. A küldetés végső szakaszában a hatszög alakú képződmény – valójában elképesztően erős örvényzóna – további vizsgálatával talán sikerül kideríteni a jelenség okát.

forrás:/mti/


kapcsolódó: Utolsó feladatára készül a Cassini Katt ide!
Lezárult az Enceladus közeli megfigyelése Katt ide!
Indul a Szaturnusz gyűrűinek megfigyelése Katt ide!
Egyre nagyobb az esély az élet jelenlétére az Enceladuson Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon