+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
07
  Indiának sem sikerült...
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző : Frey Sándor

A második indiai holdszonda, a júliusban indított Csándráján-2 (Chandrayaan-2) egy leszállóegységet (Vikram) és egy holdjárót (Pragyan) is magával vitt. Ezekkel szeptember 6-án, magyar idó szerint 22:23-kor kísérelték meg a leszállást a Holdon, 70,9° déli szélességnél. A kijelölt térség közelebb volt az égitest déli pólusához, mint eddig bármelyik űrszondáé vagy űrhajóé, amelyek elérték a Holdat.

Ha sikerül a sima leszállás a Hold felszínén, India lett volna a negyedik űrnemzet, amely végrehajtja ezt a bravúrt. Emlékezetes, hogy idén áprilisban ugyancsak szerencsétlenül végződött a magánfinanszírozással épült izraeli Beresit leszállási kísérlete a Holdon.



A Csándráján-2 űrszonda holdi leszállóegységével percekkel a felszín elérése előtt megszakadt a kapcsolat. A Vikram az égitestbe csapódhatott. (Fantáziakép: ISRO)

A nevét az indiai űrprogram atyjáról (Vikram Sarabhai) kapó leszállóegység tervezett manőverei mintegy 15 percen át tartottak, ennek a periódusnak az utolsó perceiben szakadt meg a kommunikációs kapcsolat a szondával. Kezdetben minden a tervek szerint alakult, egészen a 2,1 km-es felszín feletti magasság eléréséig. A hiba okát egyelőre nem tudják, folynak a vizsgálatok.

A fékezőrakéták 22:07-kor indultak be, feladatuk az 1,6 km/s vízszintes irányú sebesség nullára csökkentése, a leereszkedés lehetővé tétele volt. A négy hajtóműfúvóka 11 percen át dolgozott és a jelek szerint rendben végezte dolgát. A Vikram ekkor 7,4 km magasban volt a Hold felszíne fölött. Ekkor kapott szerepet a lézeres magasságmérő és a Hold felszínét a kockázatos leszállás elkerülése érdekében pásztázó kamera. Ezeknek az adatait a fedélzeti számítógépes rendszerbe táplálták, amely az űreszköz navigációját vezérelte. A leszállás folyamatába a földi irányítóknak természetesen nem volt módjuk beavatkozni, azt a Vikram autonóm módon kellett végrehajtsa. Az egységet úgy programozták, hogy először 400 m magasságban, majd 100 km magasságban „körülnézzen”, mielőtt négy lábát a felszínre helyezi egy biztonságos, sima, szikláktól mentes terepen. A középső hajtóműfúvóka feladata volt a fékezés a leszállás végső másodpercei alatt, 13 m magasságról kezdve. Erre azonban a jelek szerint már nem került sor, a Vikram minden valószínűség szerint a Holdba csapódott.

Az űrkorszak kezdete óta a holdi leszállási kísérleteknek több mint fele végződött kudarccal.

forrás:/urvilag/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
07
  Mesterséges intelligenciával elemzik a genti szárnyas oltárt
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Az University College London, a Duke Egyetem és a Brit Nemzeti Galéria munkatársai megvizsgálták a genti Szent Bávó Katedrálisban található szárnyas oltárt, amely becsukva és széttárva is külön jeleneteket ábrázol. A nem mindennapi alkotást Hubert és Jan van Eyck készítették a 15. században. A művet Hubert kezdte el készíteni, majd halála után a testvére fejezte be.

Az oltár különlegessége, hogy a kitárható szárnyainak mind a két oldalán találhatók festmények, amelyekről a kutatók nagy felbontású digitális röntgenképeket készítettek, majd azokat a mesterséges intelligencián alapuló algoritmus segítségével elemezték ki. A szakemberek azt remélték, hogy az innovatív eljárással olyan értékes információkhoz juthatnak, amelyek hasznosak lehetnek az alkotás megismerése szempontjából és a restaurátorok számára.



A kutatók részben a mű készítését fejtenék meg, részben a restaurátoroknak segítenének.

Hélene Dubois, a Brit Királyi Kulturális Örökség Intézet (KIK-IRPA) restaurációs csapatának vezetője nagy reményeket fűzött az új eljáráshoz. Mint hangsúlyozta, a mesterséges intelligencia és a röntgenképek egyaránt értékes eszközök, ha arról van szó, hogy az adott műnél használt anyagokat kell azonosítani és az alkalmazott festési technikát megfejteni. Az eljárás ráadásul segít annak megállapításában is, hogy mennyire stabil az oltár alapjául szolgáló anyag, jelen esetben a fa, s az egyes színrétegek miként épülnek egymásra. A különleges elemzésnek köszönhetően mind az eredeti munkák, mind a későbbi javítások láthatóvá válnak, s megismerhetők a két testvér technikái.

A tudósok az Artificial Intelligence for Art Investigation: Meeting the Challenge of Separating X-ray Images of the Ghent Altarpiece című anyagukban összesítették az eddigi tapasztalataikat. A kutatást az EPSRC és a Simons Alapítvány finanszírozza.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
05
  Azonosítatlan gélszerű anyagot találtak a Hold túlsó oldalán
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző::Molnár Csaba

A kínai Csango-4 holdszonda furcsa színű, gélszerű anyagra bukkant a Hold túlsó oldalán. A szondából kigördülő rover, a Yutu-2 (Jáde Nyúl-2) a nyolcadik holdon töltött napján botlott az anyagba, amely arra késztette a kutatókat, hogy elhalasszák a korábban eltervezett célpontok megközelítését, és arra utasították a szondát, hogy tüzetesebben vizsgálja meg az ismeretlen masszát.



A Yutu-2 felvétele egy közeli kráterről (Fotó: China Lunar Exploration Project)

A nyolcadik holdnap kezdete július 25-re esett. Egy holdnap az az időtartam, amíg a Hold egyszer megfordul tengelye körül. Ez egybeesik a Hold Föld körüli keringési idejével, hossza 29 földi nap. A Yutu-2 éppen egy ösvényen haladt, melyet mindkét oldalról kisebb-nagyobb meteorbecsapódásokból visszamaradt kráterek szegélyeztek.

Július 28-án éppen arra készültek a földi irányítók, hogy szunyókálni küldjék a Yutut, amelyet a holdnapok közepén így védenek a túlmelegedéstől és megnövekedett sugárzástól. Az egyik irányító éppen a rover fő kamerája által készített fotókat ellenőrizte, amikor az egyik közeli kráterben megpillantott valami furcsa színű anyagot, amely markánsan különbözött a környező - szó szerint - holdbéli tájtól.

Az izgatott irányítók gyorsan konzultáltak kollégáikkal, és úgy határoztak, hogy elhalasztják a rover nyugati irányú továbbhaladását, és inkább arra utasítják az eszközt, hogy vizsgálja meg jobban az anyagot. A rover a látható és a közeli infravörös fénytartományban üzemelő spektrométerrel is megvizsgálta az anyagot.



A Yutu-2 felvételi saját keréknyomáról (Fotó: China Lunar Exploration Project)

Mindeddig ennyit tudhat a közvélemény az anyagról, a kínai űrügynökség több információval nem szolgált. Az adatokhoz hozzá nem férő, független kutatók azt valószínűsítik, hogy az anyag talán a meteorbecsapódás alkalmával megolvadt üveg lehet. Közelebb vihetnének a megoldáshoz a spektroszkópos mérések eredményei, de a kínaiak ezekről sem árultak el semmit

forrás:/index/(Live Science)
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
05
  Összeállt a James Webb-teleszkóp
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
A NASA kapcsán több alkalommal írtunk arról, hogy a soron következő nagy lépés a James Webb útnak indítása lesz, ez azonban a többszöri csúszás miatt eddig nem valósult meg. A tervek szerint nagyjából 2 év múlva jön el a start, most azonban végre összeállt az értékes és rendkívül fontos eszköz, így jöhetnek az utolsó tesztek.

A hivatalos bejelentésből kiderül, hogy az űrteleszkóp két fő részét, a tudományos modult, valamint a nemes egyszerűséggel busznak is nevezett, a fenti modult az űrben hordozni hivatott elemet augusztus utolsó hetében állították össze a Northrop Grumman mérnökei az erre kijelölt dél-kaliforniai telephelyen. Összesen 6 nagyobb mechanikai kapcsolódást kellett összeilleszteni, illetve ezt követően megvizsgálni, ezt azonban tucatnyi, elektronikai összeköttetést biztosító kábel egészíti ki, amelyek a jövőben értékes adatokat továbbítanak majd a két modul között.



A két fő modul összekapcsolása után jönnek a fontos tesztek, majd pedig a start.

Legalább ilyen fontos azonban a fő műszereket hidegen, -223 Celsius-fokos hőmérsékleten tartó, azokat a Nap sugárzásától védő nappajzs tesztelése, itt ugyanis korábban több gyűrődést észleltek, míg a kihajtásért felelős egység a jelek szerint túl gyorsan veszít eredeti hatékonyságából.

A teljes projekt több mint 10 milliárd dollárt emészt majd fel a rajt pillanatáig, a korábbi összeget csak a legutóbbi halasztás 1 milliárddal tolta feljebb. A költségek legnagyobb részét a NASA állja az általuk biztosított 9,7 milliárd dollárral, a rajtra azonban egy európai fejlesztésű Ariane-5 rakéta segítségével kerül majd sor, a tervek szerint 2021 márciusában, Francia Guyana területén. Addig (a mostani összeszerelést követően) további elektronikai, vibrációs, valamint akusztikus teszteket végeznek majd el, hogy meggyőződjenek a megfelelő állapotról, majd pedig összecsomagolják az űrteleszkópot, hogy ezzel felkészítsék azt a meglehetősen rázós rajtra – attól függően, hogy az egyes elemeket miként számoljuk össze, a James Webb összesen több mint 300 lépésben csomagolja majd ki magát az űrben.

Az eddigi csúszások egy részét az esetet vizsgáló független bizottság a cég által elkövetett hibákkal indokolta, ezt a Northrop Grumman nyilván nem szeretné újabb malőrrel tetézni – a fejleményekről mindenképpen beszámolunk majd.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
03
  Élet lehet egy közeli exobolygón
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Az elmúlt napokban egyszerre több tanulmány is napvilágot látott, amelyek az exobolygók területén mutatnak fel további következtetéseket, illetve konkrét, megfigyeléseken nyugvó eredményeket. Egy közeli rendszerben bukkantak 4 planétára, míg mások azt emelik ki, hogy az élet egyes bolygókon még a Földinél is jobb körülményekre támaszkodhat.
Ez azonban csak egy példa a sok közül, a feltételek máshol még jobbak lehetnek.


A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society oldalán tették közzé az első munkát, amelynek főbb részleteit egyéb portálokon is megtalálhatjuk. Eszerint a tőlünk mindössze 17,5 fényévre található GJ1061-rendszerben bukkantak egyszerre 3 exobolygóra, ezeket pedig jó eséllyel egy negyedik példány egészíti ki. Az érdekes kísérők nem sokkal lehetnek nagyobbak a Földnél, erre az M-típusú törpecsillag apró mozgásából következtetnek, ahogy a bolygók visszahatnak saját csillagukra. A Chilében található ESO révén azt vázolják fel, hogy mindhárom visszaigazolt bolygó közel kering csillagához, azt mindössze egyetlen nap alatt kerülik meg, amivel viszont a lakható zónán belül helyezkednek el – problémát jelent viszont, hogy az ilyen M-típusú törpék meglehetősen zaklatott életúttal rendelkeznek, így az erős sugárzás által bombázott felszínek jó eséllyel nem túl kedvező körülményeket biztosítanak.



A Gj 1061 Galaxy fantáziaképe ( mixed media by Edward Wolverton)

Egy másik munkában, amelyet a Barcelona városában megrendezett Goldschmidt Geochemistry Congress alatt ismertettek, azt fejtik ki, hogy az élet egyes exobolygókon még a Földinél is jobb körülményekre támaszkodhat, bár ezt egyelőre csak különböző számítógépes modellek és szimulációk révén állíthatjuk, hiszen a konkrét eredmények hiányoznak. Visszaigazolt exobolygókból már nincs hiány, több ezer példányt ismerünk, a köztünk lévő nagy távolság viszont eleve megakadályozza, hogy eszközeinket a helyszínre juttassuk el, és ott vizsgálódjunk. A Goddard Intézet által kifejlesztett ROCKE-3-D szoftver alkalmazásával azonban arra a következtetésre jutottak, hogy lehetnek olyan bolygók, amelyeken az óceánok felfelé való áramlása erősebb, a kontinensek mérete és elhelyezkedése pedig ideálisabb, mint a Földön, ezáltal az élet is kedvezőbb feltételekkel találkozik.

Az ehhez hasonló tanulmányokat később, az egyelőre javaslat formájában létező LUVOIR és HabEx teleszkóp-projektek megvalósítását követően használhatják majd fel, konkrét adatokkal vetve össze az eredeti feltételezéseket.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
03
  Rubik-kockát készítettek polimerekből a vegyészek, adattárolás céljából
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
A struktúra színes hidrogél kockákból áll, amelyek alakra ugyanolyanok és ugyanúgy működnek, mint a valódi Rubik-kocka. A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem játék céljára készítették, információk tárolásának és detektálásának új útjait keresik. A játékkockához hasonlóan ez a szerkezet is tartalmaz forgatható önálló oszlopokat és oldallapokat, ám a merev Rubik-kockával ellentétben ezt önkötő hidrogélből alkották meg, egy olyan vizenyős polimeranyagból, amely képes nagy mennyiségű víz felszívására és új kémiai kötések kialakítására, amikor a régi kötések megszakadnak.



Polimerekből építettek Rubik-kockát amerikai és kínai vegyészek, hogy új módot találjanak információtárolásra.

A polimerek olyan kémiai vegyületek, amelyek nagyszámú, egy vagy többfajta azonos típusú atomcsoportból, úgynevezett monomer egységből épülnek fel, és ezeket az építőelemeket primer kémiai kötések kapcsolják össze. Elvileg végtelen sok ismétlődő egységből állhatnak.

"Gondoljunk csak a QR-kódra, amely fekete és fehér pixelek mintázata egy kétdimenziós felületen, és amelyet információtárolásra használnak. Keressük az információtárolás lehetőségeit színes mintázatokban és három dimenzióban, ami elméletileg jóval nagyobb információsűrűséghez vezethet el" - idézte Jonathan Sessler professzort, az Advanced Materials című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány társszerzőjét a Phys.org tudmányos-ismeretterjesztő hírportál.

Matematikusok bizonyították, hogy összetettsége miatt összesen 43 252 003 274 489 856 000-féle (negyvenháromtrillió- kétszázötvenkétbilliárd- hárombillió-kétszázhetvennégymiliárd- négyszáznyolcvankilencmillió- nyolcszázötvenhatezer; kb. 4,3.1019) Rubik kockaállás hozható létre, ami azt sugallja, hogy egyetlen kocka hatalmas mennyiségű információt képes tárolni.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. aug.
31
  Sikertelen iráni start
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Frey Sándor

Augusztus 29-én az indítóállásban robbanhatott fel a rakéta, amellyel egy távközlési műholdat szerettek volna felbocsátani Iránból. A Nahid-1 nevű (jelentése: Vénusz) műhold sorsáról hivatalos információ nem látott napvilágot, de elemzők nagyfelbontású kereskedelmi földmegfigyelő műholdak felvételei alapján okkal feltételezik, hogy egy műszaki probléma miatti startbaleset történt. Feltehetőleg az előkészületek, esetleg a hajtóanyaggal való feltöltés közben keletkezhetett a robbanás. A kudarc tényét a Reuters hírügynökség beszámolójában egy név – és további részletek említése – nélkül nyilatkozó iráni illetékes is elismerte.




Az Irán északi részén fekvő, Khomeini ajatollahról elnevezett űrközpontban augusztus 29-én az indítóállásban robbant fel a hordozórakéta, legalábbis a füstfelhő erre utal. (Műholdkép: Maxar Technologies / Reuters)

Az űrindítási kísérletre az Egyesült Államok tiltakozása ellenére került sor. Az amerikaiak attól tartanak, hogy az űrprogram révén Irán valójában hosszú hatótávolságú, akár nukleáris robbanófejek célba juttatására is alkalmas ballisztikus rakétáit fejleszti.



Egy másik aznapi műholdkép a bázisról még nagyobb füstöt mutat. A Safir rakétával a baleset valószínűleg rövid idővel a földmegfigyelő műhold elrepülése előtt történhetett. (Kép: Planet Labs Inc. / Middlebury Institute of International Studies)

Idén év elején ugyancsak sikertelenül végződött egy (vagy két) indítási kísérlet Iránban. Az ország először 2009-ben állított pályára műholdat Omid (Remény) néven. Ezt 2011-ben a Rasad (Megfigyelés) követte. Irán harmadik műholdja a szintén hazai gyártású, 2012-ben indított Navid (Ígéret) volt. Negyedikként a Fajr (Hajnal) indult 2015-ben.

forrás:/urvilag.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. aug.
31
  Nem fogsz örülni, ha megtudod, milyen szinten áll a civilizációnk a tudósok szerint
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
szerző: Bobák Áron
képek: Star Wars


Nikolaj Kardasev asztrofizikus 1967-ben alkotta meg az úgynevezett Kardasev-skálát, ami két szempont alapján határozza meg egy civilizáció fejlettségét, és hát mi tagadás, az emberiség eddig nem teljesít valami fényesen.
A két szempont az energiatermelés és a technológiai fejlettség, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak: minél több felhasználható energiával rendelkezünk, annál gyorsabban tud fejlődni a technológia, és minél fejlettebb a technológia, annál hatékonyabban tudjuk kitermelni az energiát.


Kardasev eredetileg csak három kategóriát különböztetett meg: azokat a civilizációkat, amelyek tökéletesen uralják a saját bolygójuk erőforrásait, aztán azokat, amelyek uralják a csillagjuk erőforrásait is, és végül azokat, amelyek az egész galaxis erőforrásai felett rendelkeznek. A skálát azóta jócskán kibővítették további négy kategóriával, de ez az emberiséget nem igazán érinti.



0-ás típusú civilizáció; - Olyan civilizáció, amely az energiát nyersanyagokból, például növényi és állati maradványokból nyeri (lásd: kőolaj, kőszén), és a bolygóját sem igazán tudja elhagyni. Kitaláltad, a földi civilizáció ebbe a kategóriába tartozik. Öröm az ürömben, hogy Carl Sagan 1973-ban úgy saccolt, hogy az emberi civilizáció fejlettsége 0,7 körül lehet, vagyis ha lassan is, de közeledünk a következő kategóriához, ami az...

1-es típusú civilizáció:- Olyan globális civilizáció, amely képes hasznosítani a bolygó összes rendelkezésre álló erőforrását. Nem hangzik lehetetlennek, ugye? Csakhogy ahhoz, hogy ezt elérjük, képesnek kell lennünk arra is, hogy adott esetben befolyásoljuk az időjárást, kihasználjuk a lemeztektonikai mozgásokat, sőt, a földrengéseket és vulkánkitöréseket is. Emellett 100%-ban újra kell hasznosítanunk mindent. Az utóbbi már önmagában is elég kemény meló lesz, de az optimistábbak szerint azért ez a szint még belátható időn belül összejöhet.



2-es típusú civilizáció: - A csillagcivilizáció, avagy egy olyan társadalom, amely maximálisan kiaknázza a csillagjában rejlő lehetőségeket. Persze nem úgy, hogy lerak a mezőre néhány napelemet, aztán azzal melegíti a vizet, hanem például a csillagot teljesen körbevevő Dyson-gömbbel, amely a csillag által megtermelt összes energiát továbbítja a bolygóra. És hogy mire lenne jó ennyi energia? Például arra, hogy teljesen uralmunk alá hajthatnánk a naprendszert - ha ahhoz lenne kedvünk, akár a bolygók mozgását is befolyásolhatnánk, és tökéletes kontroll alatt tarthatnánk a meteorokat és aszteroidákat is, vagyis nem kéne amiatt aggódnunk, hogy egy eltévedt kő egyszer csak kitörli az emberiséget az univerzumból. A tudósok szerint ettől a fejlettségi szinttől az emberiség jó esetben is ezer évekre van.

3-as típusú civilizáció: -A galaktikus civilizáció a teljes galaxis ura, vagyis egy egész galaxis erőforrásai állnak a rendelkezésére. Ez a Tejútrendszer esetében alsó hangon is százmilliárd csillagot és annak összes bolygóját jelentené, valamint nagyjából százmillió fekete lyukat és egyéb égitesteket. A szakértők szerint mire egy civilizáció eléri ezt a fejlettségi szintet, jó eséllyel tökéletesíti saját magát akár génmanipulációval, akár úgy, hogy kiborggá (részben gép, részben emberi létforma) alakítják magukat, a munka nehezét, vagyis a galaxis meghódítását pedig olyan robotokra bízná, amelyek képesek reprodukálni és sokszorosítani önmagukat.

A 3-as típusú civilizáció energiakészlete nagyjából tízmilliárdszorosa a 2-es típusúénak, így akár arra is képes lehet, hogy tetszés szerint mozgasson bolygókat egyik bolygórendszerből a másikba, vagy akár teljesen új csillagokat alkosson. Ezt az achievementet még minimum százezer év, mire teljesítjük, de kevésbé optimista becslések szerint akár egymillió évünkbe is telhet, mire meghódítjuk a teljes galaxist.



4-es típusú civilizáció: - Az univerzum-civilizáció az egész világmindenség energiaforrásai felett rendelkezik, így akár arra is képes, hogy szabadon alakítsa a téridőt, és jó eséllyel halhatatlan is. Mivel az univerzum teljes energiáját használják, így annak tágulását is lassítják vagy akár teljesen megállítják, emellett valószínűleg olyan energiaforrásokat is használnak, amelyek ellentmondanak az általunk ismert fizika szabályainak.

5-ös típusú civilizáció: - Uralja az egész multiverzumot. Itt már olyan civilizációról beszélünk, amelynek sikerült átjutnia a párhuzamos univerzumokba, így a létező összes univerzum minden energiája a rendelkezésére áll. Bár egyelőre nem tudhatjuk, hogy a multiverzum tényleg létezik-e, de elképzelhető, hogy Stephen Hawkingnak köszönhetően a nagyon távoli jövőben majd képesek lehetünk átjutni egy másik univerzumba.



6-os típusú civilizáció: - Az elképzelhető legfejlettebb civilizáció, amit igazából jellemezni sem nagyon tudunk. Az ilyen civilizáció felette áll az időnek és a térnek, így képes akár új univerzumokat is létrehozni, vagyis nagyon közel áll ahhoz, ahogyan az isteneket elképzeljük.

Ha most egy kis amőbának érzed magad, akkor annyit azért tegyünk hozzá, hogy a Kardasev-skála merőben elméleti dolog, hiszen jelenleg nem ismerünk a sajátunkon kívül egy civilizációt sem, vagyis azt sem tudhatjuk, hogy létezik-e az emberiségnél fejlettebb civilizáció. Amikor pedig a kutatók arra tippelnek, hogy mennyi idő alatt érhetjük el az egyes fejlettségi szinteket, figyelmen kívül hagynak olyan lehetőségeket, mint a technológiai szingularitás, ami a mesterséges intelligencia megjelenésével előbb-utóbb szinte garantáltan be fog következni, és tökéletesen megjósolhatatlanná teszi a fejlődés ütemét.

Ha pusztán elméleti síkon gondolkodunk, azt azért így is ki lehet következtetni, hogy mivel a Napunkat még jól láthatóan senki sem csapolta meg, a galaxisunkban még nem jött létre olyan civilizáció, ami elérte volna a hármas szintet. Ugyanígy kikövetkeztethető, hogy az univerzumban sehol fejlődött ki négyes szintű civilizáció, és amennyiben létezik is multiverzum, még egyik párhuzamos univerzumban sem jutott el senki arra a fejlettségi szinte, hogy az egész multiverzumot uralni tudná.

forrás:/player.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. aug.
31
  Valószínűleg megtalálták II. András sírját
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző; Urfi Péter

A bánsági Egresen (Igris) végzett ásatások során a kutatók feltételezhetően megtalálták annak a két sírépítménynek az alapját, amelyben egykor II. András magyar királyt és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát temették el.



Régészek a II. András magyar király temetkezési helyéül szolgáló ciszter kolostor feltárásán a bánsági Egresen (Igris) 2019. augusztus 28-ánFotó: Rosta Tibor/MTI/MTVA

Langó Péter régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az MTI-nek szerdán elmondta, a két sírépítmény elhelyezése alapján valószínűsítik, hogy ezeken feküdhetett az a két kőszarkofág, amelyben a királyi párt temették el.

A nagylaki határátkelőhelytől légvonalban kevesebb mint tíz kilométerre, a Maros bal partján fekvő településen 2013-ban kezdődött meg a Pázmány Régészettudományi Intézete és a helyileg illetékes temesvári Bánsági Múzeum közös kutatási programja, amelynek legfőbb célja a királyi sír megtalálása volt.

Ez egy ilyen nap: szintén mai hír, hogy a kutatók szerint II. Lajos király nem a Csele-patakba fulladt bele.

forrás:444.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. aug.
29
  A sötét anyag idősebb lehet a világegyetemnél
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Sódor Ádám

Hát az meg hogy lehetséges?! – kaphatja fel a fejét joggal az olvasó. – Nem úgy van, hogy a világegyetem – a világmindenség – tartalmaz minden fizikai létező dolgot? És ha a világegyetem kora véges – hisz jól tudjuk, hogy 13,8 milliárd évvel ezelőtt az ősrobbanással vette kezdetét – akkor semmilyen fizikai entitás nem lehet idősebb nála?

Nos, hosszú ideig így gondolták a fizikusok is. Ám az utóbbi évtizedben egyre több kozmológus szerint számos közvetett bizonyíték támasztja alá a multiverzum-hipotézist. Ennek értelmében a mi világegyetemünk egy csupán a sok, talán végtelen számú párhuzamos univerzum közül, amely az egymásból fürtszerűen előbukkanó és felfúvódó világegyetemek láncolatának, vagy más hasonlattal a téridő-buborékok habjának csak egyetlen eleme. Ha ez igaz, akkor a mi világegyetemünk mégsem a világmindenség, és akár örökölhetett is dolgokat a szülőuniverzumától.

Erre talált most közvetett, matematikai bizonyítékot Tommi Tenkanen asztrofizikus, az Amerikai Egyesült Államokbeli John Hopkins Egyetem posztdoktori kutatója.




A rejtélyes sötét anyag, amely csak gravitációs hatása révén, közvetetten nyilvánul meg előttünk, az asztrofizikusok számításai szerint a világegyetem anyagának 80%-át teszi ki. Ennek az anyagnak a mibenléte és részletes tulajdonságai a modern fizika legfontosabb megválaszolatlan kérdései. Tenkannen számításainak eredménye csak tovább fokozza a rejtélyt, eszerint ugyanis ez az anyag már az ősrobbanás előtt is létezhetett.

Az intergalaktikus hidrogéngáz nagy léptékű eloszlása a világegyetemben. Bár a sötét anyagról nyilvánvaló okokból nem tudunk felvételt mutatni, de jelenléte és tulajdonságai hatással vannak a fénylő anyag eloszlására, ami pedig már közvetlenül vizsgálható a csillagászati műszereinkkel. Forrás: Phys.org/Vid Iršič.
„A vizsgálatom új kapcsolatot tárt fel a részecskefizika és a csillagászat között. Ha a sötét anyag olyan újfajta részecskékből áll, amelyek már az ősrobbanás előtt is léteztek, akkor ennek sajátos nyomot kell hagynia a galaxisok égbolton megfigyelhető eloszlásában. Ez a kapcsolat feltárhatja a sötétanyag-részecskék mibenlétét, és az ősrobbanást megelőző időszakra vonatkozó következtetések is levonhatóak lehetnek belőle” – magyarázza Tenkanen.

Annak ellenére, hogy alig tudunk valamit az eredetéről, a kozmológusok kimutatták, hogy a sötét anyag fizikai tulajdonságai kulcsszerepet játszottak a galaxisok és galaxishalmazok keletkezésében. Így, bár közvetlenül nem látjuk, a kutatók a világegyetem látható anyagának mozgásai és eloszlása alapján teljesen bizonyosak a létezésében. okáig azt képzelték, hogy a sötét anyag az ősrobbanás valamiféle maradványa lehet, ám az összes ilyen irányú keresési kísérlet eredménytelen maradt. „Ha a sötét anyag az ősrobbanás után maradt volna vissza, akkor annak nyomát a fizikusoknak már meg kellett volna találniuk a részecskefizikai kísérletekben” – húzza alá Tenkanen.



Tenkanen egy egyszerű új matematikai módszerrel mutatta ki, hogy a sötét anyag az ősrobbanás előtti kozmikus felfúvódás korszakában jöhetett létre, amikor a tér rendkívül heves táguláson ment keresztül. Ez a folyamat hatalmas mennyiségben hozott lérte úgynevezett skalárrészecskéket. Egyelőre csak egy ilyen típusú részecskét ismerünk, a Higgs-bozont. „Nem tudjuk, mi alkotja a sötét anyagot, de ha köze van a skalárrészecskékhez, akkor régebbi lehet az ősrobbanásnál. Ezzel az új matematikai módszerrel nem szükséges feltételeznünk a gravitációs kölcsönhatáson túl egyéb erőket a látható és a sötét anyag között, a gravitációs kölcsönhatásáról pedig már eddig is tudtunk” – folytatja Tenkanen.

Habár az ötlet nem teljesen új, korábbi elméletek nem tudtak a sötét anyag ősrobbanás előtti eredetére vonatkozó számításokkal előállni. Az új tanulmány értelmében az ilyen eredetű sötét anyag a világegyetem anyageloszlásán is megfigyelhető nyomokat hagyhatott. A Euclid űrszonda 2022-re tervezett indítását követően a sötét anyag eredetéről is többet tudhatunk majd.

forrás: /csillagaszat.hu/John Hopkins Egyetem/

kapcsolódó: Az ősrobbanás előtt keletkezett a sötét anyag Katt ide!
Azt hitték megoldották a sötét anyag rejtélyét, de tévedtek Katt ide!
Megoldódott a sötét anyag nélküli galaxis rejtélye Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:   <<        >>  
Hírkategóriák