+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
21
  A Föld mint exobolygó, avagy hogy láthatnak minket az idegenek
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
szerző: Pál Bernadett

Már akkor is szerencsésnek számítanak a csillagászok, ha Naprendszerünkön kívüli exobolygók megfigyelésekor akár csak egyetlen fényfoltot is sikerül megfigyelni. Hogyan jöhetnénk rá, hogy az adott bolygó alkalmas lehet-e az általunk ismert élet fenntartására? Annak a megfejtésére, hogyan tudhatnánk meg többet, egy kutatócsoport tagjai megfordították a kérdést. Lakható Földünkről készítettek felvételeket, majd annak megfelelően változtatták meg őket, vajon mit láthatnának fényévekre tőlünk élő idegen civilizációk megfigyelői.

A csoport a NASA Deep Space Climate Observatory (DSCOVR) űrszondájának nagyjából 10 000 felvételével kezdett, mely a Föld és a Nap közötti gravitációsan stabil pont körül keringve mindig a bolygónk napos oldalát látja. A képeket 10 meghatározott hullámhosszon készítették körülbelül 1-2 óránként 2016 és 2017 között. A távoli nézőpont szimulálásához a felvételeket minden hullámhosszon egyetlen fényfolttá egyszerűsítették. Így tehát 10 „pont” az eredmény, melyeket idő szerint ábrázolva 10 fénygörbét kapunk, mely azt mutatja, vajon mit láthat egy távoli megfigyelő, aki 2 éven át folyamatosan megfigyelte a „Föld nevű exobolygót”.



A Földről mint exobolygóról készített 2 dimenziós felszíntérkép, bal oldalon a feltételezett képpel, melyet több fényév távolságban levő megfigyelő láthat. Jobb oldalon látható a Föld globális szárazföld / víz térképe. (Fan et al. 2019)

A fénygörbéket kiértékelve és az eredeti felvételekkel összevetve kutatók meg tudták állapítani, a görbék mely paraméterei felelnek meg a szárazföldnek és a felhőtakarónak. Miután ezeket az összefüggéseket megállapították, kiválasztották a szárazföldhöz legközelebbi paramétert és a Föld 24 órás forgásához igazítva elkészítették a fenti kontúrtérképet, melyet hamarosan a The Astrophysical Journal Letters tudományos folyóiratban fognak publikálni.

A fekete vonalak, melyek a szárazföld paraméterének medián értékeit jelölik, felelnek meg a körülbelüli partvonalaknak. Kivehetőek Afrika (középen), Ázsia (jobbra fent) és Amerika (balra) durva körvonalai. Bár ez nyilván nem helyettesíthet egy exobolygóról készült valódi felvételt, hasznos lehet a jövő csillagászainak arra, hogy kiderítsék, vajon vannak-e óceánok, felhők vagy jégsapkák egy exobolygón – melyek kulcsfontosságú elemei egy lakható világnak.

Forrás:/csillagaszat/ Science
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
21
  3 ezren vettek részt az 51-es körzet milliósra tervezett ostromán
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
szerző: Bolcsó Dániel

Helyi idő szerint péntek hajnalban rohanták volna meg a legelszántabb ufó- és konteóhívők a nevadai 51-es körzetet, hogy egyszer és mindenkorra lerántsák a leplet az amerikai kormány földönkívüliekkel kapcsolatos titkairól. Az esemény Facebook-oldalán 2,1 millióan jelezték, hogy részt vennének, de a Reuters beszámolója szerint végül csak mintegy 3 ezren jelentek meg..




A bázis lerohanása helyett inkább bulihangulatú volt az esemény, de azért néhány embert bevittek a rendőrök (Fotó: Bridget Bennett / AFP


A helyszínen készült képek alapján leginkább egy kutyapártos áltüntetésre hasonlíthatott a Strom Area 51, beöltözött emberekkel és vicces transzparensekkel (például: "A kormány engedje szabadon E.T.-t!"). Egy alkalommal fordult csak elő rendbontás, miutn egy kb. 150 fős csoport hajnali 3-kor, az esemény eredetleg meghirdetett időpontjában összegyűlt a bázis bejáratánál. Három embert azért tartóztattak le, mert az Area 51 területére lépett, egy embert azért, mert a bejárat mellé vizelt, az ötödiket pedig alkoholfogyasztás miatt.

Az eseményt egy Matthew Roberts nevű 20 éves srác hirdette meg a Facebook-oldalán, méghozzá viccből, de pillanatok alatt hatalmas felhajtás kerekedett körülötte, és már a hatóságok is aggódni kezdtek, hogy komoly biztonsági incidensbe torkollhat, ha tényleg milliók vonulnak az összeesküvés-elméletek hívőinek Mekkájaként számontartott katonai bázishoz.

Végül maga Roberts is visszavonulót fújt, és inkább egy közeli helyszínre kezdett fesztivált szervezni, de még ez is olyan kockázatos lett volna ennyi emberrel, hogy aztán erről is letett. Bár ez utóbbi ötletét végül mások felkarolták és Las Vegasba telepítették át, az 51-es körzet nagy ostroma időközben ugyanolyan gyorsan jelentéktelenedett el, mint amilyen hirtelen szenzációvá hízott.

Ennek ellenére a legelszántabbak mégis megjelentek az eredeti helyszínen a megadott időpontban, de az ostromból annyi valósult meg, hogy néhány tucat embert, köztük pár alufóliasisakos résztvevőt terelgettek a rendőrök. A legkomolyabb atrocitás egyetlen őrizetbe vétel volt, az is nyilvános vizelésért történt.

forrás:/index/

kapcsolódó:Szükségállapottal készülnek az 51-es körzet ostromára Nevadában Katt ide!
Az amerikai légierő figyelmezteti a fiatalokat, hogy nagyon veszélyes lenne megrohamozni az 51-es körzetet Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
19
  Olyan objektumot fedeztek fel a világűrben, ami a fizika határait feszegeti
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Az eddig észlelt legnagyobb tömegű neutroncsillag felfedezéséről számoltak be csillagászok, olyanról, amely lényegében nem is létezhetne – írja a CNN.
A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok, ezek elviekben a legkisebb csillagok az univerzumban. Átmérőjüket általában a szakemberek egy-egy város méretéhez hasonlítják, például Chicagóhoz vagy Atlantához. Hihetetlenül sűrűek, tömegük pedig nagyobb mint a Napé.




Az újonnan felismert J0740+6620 neutroncsillag esetében a Föld tömegének a 333 ezerszereséről, a Nap tömegének pedig 2,17 tizedszereséről van szó. 4600 fényévre van a Földtől, gyorsan forog. Pulzárról beszélhetünk, hiszen rádióhullámot bocsát ki a mágneses pólusokból.(kép:aerospacedefencetalks)

A most felfedezett neutroncsillagot a Green Bank távcső észlelte Nyugat-Virginiában. Kutatók nem kifejezetten keresték ezt a csillagot, akkor észlelték, amikor gravitációs hullámokat kerestek.
Titokzatos természetük miatt a csillagászok még sok kérdésre keresik a választ a neutroncsillagokkal kapcsolatban, ezért ez az egyedülálló felfedezés ezen is segíthet. Arra is kíváncsiak például, hogy a zúzott neutronok úgynevezett szuperfolyadékká válnak-e, vagy hogy néz ki a bontásuk.

forrás:/narancs.hu /
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
19
  Hihetünk egyszerre Istenben és a földönkívüliekben
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
“Hihetünk Istenben és a földönkívüliekben. El lehet fogadni más világok és más életek létezését, akár olyanokét is, amelyek fejlettebbek a miénknél anélkül, hogy megkérdezőjeleznénk a teremtésbe, a megtestesülésbe és a megváltásba vetett hitünket” – így vélekedik José Gabriel Funés, a Specola Vaticana, a Szentszék Castel Gandolfó-i csillagvizsgálójának igazgatója.

Az 56 esztendős argentin jezsuita atya, aki 2006 augusztusa óta vezeti az obszervatóriumot, a Vatikán hivatalos lapjának, a L’Osservatore Romanónak adott interjúban úgy vélekedett: annak ellenére, hogy számos csillagász minden alkalmat megragad ateizmusának nyilvános tanúságtételére, csupán mítosz annak állítása, hogy az asztronómia segíti az ateista világlátást.



The Vatican has joined the search for alien life Photo: AP/20TH CENTURY

“Számomra úgy tűnik, hogy éppen az, aki a Specolában dolgozik, tanúsíthatja a lehető legjobban, hogy lehet Istenben hinni és komoly tudományos munkát végezni” – mondta Funes, aki szerint, ahogyan sokféle teremtmény létezik a Földön, lehetnek más, Isten teremtette intelligens lények is. Ez nem ellenkezik a keresztény hittel, mivel az ember nem szabhat határokat Isten alkotói szabadságának. “Ha a földi teremtményeket Szent Ferenccel mondva fivérnek és nővérnek nevezhetjük, miért is ne beszélhetnénk földönkívüli fivérről? Elvégre ő is a teremtés része lenne” – tette hozzá a Specola igazgatója.

Ami pedig az ismeretlen világok lényeinek megváltásával kapcsolatos problémákat illeti, Funes atya megjegyezte: “Még ha léteznek is más intelligens lények, nem biztos, hogy szükségük van a megváltásra. Elképzelhető, hogy teljes barátságban maradtak Teremtőjükkel”. De mi van akkor, ha ezek a földönkívüliek bűnös lelkek? A jezsuita páternek erre is megvan a válasza: “Jézus egyszer s mindenkorra megtestesült. A megtestesülés egyszeri és megismételhetetlen történés. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy valamilyen módon számukra is megadatna az isteni könyörületesség, ahogyan az embereknek.”

A Specola igazgatója az interjúban kitért arra is, hogy az ősrobbanás elmélete nem mond ellent a bibliai teremtéstörténetnek. “A Biblia alapvetően nem tudományos könyv, hanem a szeretet levele, amelyet Isten népének írt két- vagy háromezer éves nyelvezettel. Akkoriban természetesen ismeretlen volt egy olyan elmélet, mint az ősrobbanásé. Éppen ezért nem kérhetünk számon a Bibliától tudományos választ. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a jövőben nem lesz-e az univerzum eredetének teljesebb magyarázata.” – mondta José Gabriel Funes atya, aki szerint éppen ezért kell begyógyítani olyan sebeket, mint a Galilei-ügy, és megvalósítani az együttműködést az egyházi és a tudományos közösség között.

“Hiszem, hogy a tudomány és hit közötti problémák egyike a tudatlanság. Egyfelől a tudósoknak meg kellene tanulniuk helyesen olvasniuk a Bibliát, és megérteni hitünk igazságát. Másfelől a teológusoknak és az egyházi embereknek naprakésznek kellene lenniük a tudományos fejlődésben, hogy hatékony válaszokat adhassanak a folyamatosan felmerülő kérdésekre” – figyelmeztetett a vatikáni csillagász.

forrás: MTI/index.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
17
  Lefényképezték a csillagközi térből érkező titokzatos látogatót
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Sikerült képet készítenie a Gemini Obszervatóriumnak a C/2019 Q4 (Borisov) nevű objektumról. Ez lehet a második ismert égitest, ami a csillagközi térből érkezett.
A képalkotást az északi Gemini-teleszkópra szerelt műszer, a Gemini Többtest-spektrográf tette lehetővé. A képen jól látszik, hogy a napsugárzás hatására az égitest felszínéről anyag távozik. Ez az úgynevezett kigázosodás az üstökösök jellemző tulajdonsága.




Az idegen üstökös jelenleg közel van a Naphoz, ezért tanulmányozása nem egyszerű feladat.

Múlt héten számoltunk be róla, hogy egy amatőr csillagász, Gennady Borisov különös objektumot szúrt ki a saját maga által tervezett távcsővel. Már az első megfigyelés alkalmával kiderült, az égitest pályája hiperbola, nem elliptikus, mint a Nap körül keringő égitesteké, ez pedig megerősítette a távoli eredet tényét.

2017-ben figyelték meg az első, másik csillagrendszerből érkező égitestet a Naprendszerben. Az Oumuamua nemcsak furcsa, hiperbola alakú pályájával hívta fel magára a figyelmet, hanem különös alakjával is, leginkább egy szivarra emlékeztetett. Esetében ugyanakkor nem lehetett a C/2019 Q4-hez hasonló kigázosodást megfigyelni.

forrás:/origo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
17
  A szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknál
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Példátlan módon viselkedik egy, a Földtől 250 millió fényévre fekvő galaxis, a GSN 069 közepén található fekete lyuk – írja a Live Science. Az objektum 9 óránként rendkívül erős röntgenjeleket bocsát ki, a szakértők pedig egyelőre nem tudják, mi áll a folyamat hátterében.



Az objektum egy aktív fekete lyuk, ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségű anyagot nyel el, amely az eseményhorizont felé közeledve felmelegszik, és erős sugárzást hoz létre. 2018-ban a szakértők felfedezték, hogy az objektum a röntgenspektrumban 9 óránként nagyjából százszor fényesebbé válik.

Ez teljesen váratlan volt – mondta Giovanni Miniutti, a jelenséget bemutató tanulmány vezető szerzője és a Spanyol Asztrobiológiai Központ munkatársa. A szakértő hozzátette, a gyors és ismétlődő változások példátlanok a fekete lyukak között.

A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, hogy mi is idézi elő a folyamatot, de az megállapítható, hogy az objektum körüli por- és gázlemez instabil, vagy egy lyuk van benne. Lehetséges, hogy a közelben egy másik fekete lyuk kering, amely megzavarja a lemezt.

Bár hasonlót még nem láttak más objektumoknál, Miniuttiék szerint elképzelhető, hogy egyéb fekete lyukakra is jellemző az ilyen ciklikusság. A GSN 069 fekete lyuka viszonylag kicsi, a 9 órás periódus pedig feltételezhetően forgási sebességével áll kapcsolatban. Lehetséges, hogy a nagyobb objektumoknál azért nem figyeltek meg még hasonlóan gyors változásokat, mert egyszerűen lassabban pörögnek.

forrás:/24.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
14
  Vándorló idegen civilizációk népesíthetik be a Tejútrendszert
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Tóth Imre

Egy amerikai kutatócsoport modelleken alapuló eredményei szerint a Tejútrendszerben fejlett idegen civilizációk vándorlásukkal benépesíthették a Galaxis lakható bolygóinak többségét, de a Naprendszernek a Tejútrendszer spirálkarjai között megbújó, nagyon nehezen elérhető csendes zugáig nem jutottak el.

Jonathan Carroll-Nellenback és Adam Frank, a Pennsilvania Egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékének kutatói, Jason Wright, a Pennsilvania Egyetem Csillagászati és Asztrofizikai Tanszékének, illetve az Exobolygók és Lakható Világok Kutatóközpontjának, valamint a NASA Exobolygó Rendszerek Tudománya Nexus Kutatóközpontja munkatársa, továbbá Caleb Sharf (NASA Nexus) részletes matematikai modellezésen alapuló kutatást végeztek arról, hogyan népesítheti be egy vagy több fejlett idegen civilizáció (exo-civilizáció) a Tejútrendszert.


A Tejútrendszer térképe a fősíkra merőleges tengely irányából nézve. A Nap (Sun) helyét fehér nyíl jelöli. A Galaxis spirálkarjai és ágai, a Cygnus, Perseus, Orion, Sagittarius, Scutum-Crux és Norma is feliratokkal azonosíthatóak. A méretskála (10 ezer fényév) a kép bal alsó sarkában látható (Atlas of the Universe)

Ma már ismert – főleg a NASA Kepler-űrtávcsöve sikeres felfedezéseinek köszönhetően, hogy a Tejútrendszerben nagyon gyakoriak lehetnek a bolygók más csillagok körül (exobolygók), így olyanok is szép számmal akadnak, amelyeken az élet kialakulásához is kedvezőek voltak a feltételek, és értelmes lények, sőt fejlett technikai civilizációk is kifejlődhettek.



A művész elképzelése szerint a Galaxisban gyakran előforduló, a Földhöz hasonló – kicsit kisebb, kicsit nagyobb – exobolygók ilyenek lehetnek (NASA)

A csillag körüli lakhatósági zónában keringő Kepler-452b exobolygó 1,5-szer akkora, mint a Föld, és egy példa lehet a benépesítésre. Egyébként a Kepler-452 egy G2V színképtípusú csillag, a Földtől 1402 fényévre van a Cygnus (Hattyú) csillagkép irányában, V-ben mintegy 13,4 magnitúdó látszó fényességű.



A Kepler-452b a Földtől csak kissé nagyobb exobolygó, mintegy 1402 fényévre tőlünk. A Föld (jobbra) és az exobolygó (balra) méretének összehasonlítása a művészi kép segítségével (NASA Kepler Space Telescope)

Az amerikai kutatók tehát abból indultak ki, hogy nagyon sok bolygón kialakult az élet, ami eljutott az értelmes lényekig, és több bolygón a magasan fejlett technikai civilizáció is létrejött. Ezeknek az exo-civilizációknak egy része vagy akár mindegyike elkezdett terjeszkedni a Galaxisban, de mindig csak a legközelebbi, legkönnyebben elérhető lakható bolygókat tűzte ki célul, és a Tejútrendszer kialakulása óta eltelt időben lépésről-lépésre elterjedt az egész Galaxisban. A kutatók részletes számítógépes modellt dolgoztak ki, amely figyelembe veszi a csillagok mozgását is a Tejútrendszerben, ami alapján meg lehet adni azt a pillanatot, amikor egy már benépesített bolygóról át lehet utazni a hozzá legközelebbi másik lakható bolygóra. Az ilyen kedvező alkalomra hosszú időt kell várni, továbbá a két bolygó közötti út is sok időt vesz igénybe a fényénél jóval kisebb sebességgel, de több milliárd év alatt végül is a Galaxis így benépesíthető. A dolgozat természetesen nem tárgyalja a lehetséges technikai megoldásokat, de mindeddig ez a legkidolgozottabb modell a Tejútrendszer dinamikai és kinematikai tulajdonságai (csillagok mozgása) alapján.

A modelleknek az is érdekes eredménye, hogy a Galaxisban kialakulhattak a térben viszonylag egymáshoz közeli telepek (betelepített bolygórendszerek), amelyek kisebb csomókat, csoportokat alkotnak – persze a Galaxis dinamikája következtében a csillagok eltávolodnak egymástól és az eredeti csomók, “halmazok” szétszóródnak, de amíg ez bekövetkezik, több millió vagy több tízmillió év is eltelik, tehát ezek a civilizáció-csoportok hosszú időn keresztül együtt maradhatnak.



Jonathan Carroll-Nellenback és munkatársai által kidolgozott modellben a Galaxisban a betelepített bolygórendszerek helyenként viszonylag közel helyezkedhetnek el egymáshoz és “csomókat”, csoportokat alkothat egy adott civilizációhoz tartozó telephalmaz (a képen azonos színnel jelölve az ilyeneket). Az (X,Y) sík a Galaxis fősíkja, a távolságok parszekben vannak megadva (J. Carroll-Nellenback és szerzőtársai munkája)

Egy másik következtetése az amerikai kutatók mostani munkájának, hogy mindig léteznek olyan lakható bolygók, amelyeket nem értek el és nem is népesítettek be a Galaxisban vándorló civilizációk a nagy távolságok és egy adott bolygón a civilizációk élettartamának véges volta miatt (pontosan nem tudjuk ez milyen hosszú még a Föld esetében sem), így a Földről nem is kaphatunk róluk információt, nem szerezhetünk tudomást a létezésükről. A kutatók mostani eredményei szerint azért sem érhettek el a Naprendszerbe a Galaxisban vándorló civilizációk, mert a Nap a spirálkarok közötti térben tartózkodik, és elég messze van a karoktól ahhoz, hogy egyszerűen csak “át lehessen ugrani” valami “hipertechnológiájú” űreszközzel a karon belüli csillagok bolygóiról.

Már csaknem 70 éve annak, hogy Enrico Fermi (1901-1954) olasz-amerikai fizikus 1950-ben feltette azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a fejlett földön kívüli civilizációk nagy valószínűséggel léteznek a Tejútrendszerben, de mégsem találjuk a rájuk vonatkozó bizonyítékokat. Ez a felvetés, Fermi gondolatmenete Fermi-paradoxonként vált ismertté. A Fermi-paradoxon tehát feltételezhető ellentmondás a földönkívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között.

A fentieket összegezve tehát elég messze vagyunk ahhoz, hogy rádiójelek vételével, illetve akár vándorló civilizációk közelünkbe kerülésével tudomást szerezzünk fejlett civilizációkról, illetve a földi rádiójelek sem érték még el a legközelebbi spirálkarok csillagait. Ez lehet a Fermi-paradoxon egy lehetséges feloldása.

Jonathan Carroll-Nellenback és munkatársai által most közzétett kutatásokban a szerzők nem foglalkoznak a fejlett idegen civilizációk motivációival, céljaival, társadalmi hátterével, vándorlásuk galaktikus következményeivel, így az általuk talált lakható bolygók esetlegesen ott létező ősi élőlényeinek vagy szintén fejlett civilizációinak sorsával sem.

Érdemes itt emlékezni arra, hogy Stephen Hawking (1942-2018) a “Life in the Universe” (“Élet a Világegyetemben”) című előadásjegyzete (Cambridge-i Egyetem) szerint a földönkívüliek ellenségesek is lehetnek: a találkozás fejlett idegen létformákkal katasztrofális következményekkel járhat. Így például olyasmik következhetnek be, mint amik a különböző földrészek őslakói és az európai hódítók között történtek a történelem folyamán. Sőt, tovább folytatva Hawking feltevését, galaktikus térbeli és időbeli léptékben nem csak a földi ember és fejlett idegen civilizációk között, hanem az idegen civilizációk egymás közötti konfliktusai is valószínűsíthetőek. Ebből a szempontból szerencsére a Naprendszer nagyon nehezen megközelíthető, “védett helyen” van a Tejútrendszerben.

A Tejútrendszerben vándorló és a lakható bolygókat benépesítő idegen civilizációk lehetőségét tárgyaló tudományos szakcikk az Astronomical Journal folyóiratban jelent meg.

forrás:/csillagaszat.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
14
  Multidimenzióban élünk
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
Bejegyezte: Lilith

Szabadgondolkodásúként gyakran elmerengek az univerzum „láthatatlan” világán, amely olykor megmutatkozik számomra. Ilyenkor időtlenül barangolok az elmém által elém tárt események között. Olykor múltbéli, olykor jövőbeni történések peregnek le előttem. Ami igencsak elgondolkodtató számomra az az, hogy sohasem egyetlen variáció jelenik meg az elmémben, hanem mindegyik, megszámlálhatatlan tükröződési folyamat megy végbe ilyenkor. Akár előre, akár visszafelé pillantok.



Ezen töprengve általában mindig oda lyukadok ki, hogy multiverzum ölel körbe bennünket. A másik megállapításom pedig az, hogy semmi olyan dolgot nem „láthatok”, „tudhatok”, csak azt, ami van. Márpedig, ha a tudatomban léteznek ezek a világok, akkor a „valóságban” is létezniük kell. Hisz nem lehet tudomásom semmi olyanról, ami nincs.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a gondolkodása révén, ugyanide érkezik. Talán, ami egyedül az enyém, az a látásom. Az én szememmel csak én tudok látni. Más szemével én sem vagyok képes érzékelni. Biztosra veszem, hogy ahány gondolkodó, látó ember létezik, annyi variációval kell megszorozni az általam felállított tételt. Külön szorzóval kell ellátni a halló, érző tudatokkal rendelkező lények végett, a kialakult eredményt. Tehát még az általam elképzelt multiverzum is csak egy apró kis kvark lehet a világmindenségben.

Vajon hol van vége a tükröződésnek? Van egyáltalán vége? És vajon hol kezdődik?

Van-e egyáltalán tér és idő? Vagy ez az egyik legnagyobb illúzió, amit kergetünk? A térnek és időnek mindenképpen vannak „falai”. Mérhetőnek kell lennie. De melyik a legtávolabbi vagy legközelebbi pont, és ez mikor van? Ezek mérésekor figyelembe vesszük az összes tükröződési folyamatot?

Vajon létezhet olyan elme, amely képes ezeknek a felfogására?
Vajon van mit felfogni? Vagy nincs semmi csak a képzelőerő teremtő világa?


forrás:/ Gondolatok Az Égbolt Alól/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
14
  Ki az a hülye, aki 12 ezer lejt fizet egy oldalnyi Wikipediáról összeollózott szövegért?
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
szerző: MTímea

A kulturális minisztérium megtette: ötven oldal copy/paste-ért összesen egy millió lejt fizetett Alexandru Cumpănașunak. A közpénz java része egyenesen a „szerző” zsebében landolt.
Azt eddig is tudtuk, hogy érdekes előélete van a Caracalban meggyilkolt lány, Alexandra Măceșanu nagybátyjának, aki két civil szervezet élén hosszú évek óta szipolyozza az állami közpénzeket. Amióta a családi tragédiát a lehető legaljasabb módon felhasználó Alexandru Cumpănașu bejelentkezett az államfői tisztségért, sorra derülnek ki róla olyan részletek, melyek valószínűleg nem kerültek volna felszínre, ha undorító opportunizmusával nem hívja fel magára a figyelmet.




Az aktuális közhangulatokra rátelepedő, ebből folyamatosan hasznot húzó Cumpănașu a centenárium megünneplésében is meglátta a lehetőséget: nem bírta ki, hogy ne jelentkezzen a kulturális minisztérium egyik centenáriumi pályázatán. A politikai elittel ápolt jó viszonya folytán természetesen nyert is a pályázaton: egymillió lejt kapott három, a románizmus múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló brosúrára. A vissza nem térítendő összegből mintegy 837 ezer lej egyenesen Cumpănașu zsebében landolt, mint szerzői jogdíj, ami azért dühítő, mert gyakorlatilag a Wikipediáról és más honlapokról összeollózott szövegeket adott el sajátként.

A Libertatea tényfeltáró cikkéből kiderül: a kulturális minisztérium gyakorlatilag azért fizetett Cumpănașu egyesületének, hogy összesen 50 oldalt nyomtasson ki a Wikipediáról. Cumpănașu oldalanként 12 ezer lejt kapott, mint szerző, ami azért nem kicsi összeg, szinte felér az államfő egy havi fizetésével. Azt persze mondanunk sem kell, hogy Cumpănașunak nincs megfelelő végzettsége, ami feljogosítaná arra, hogy ekkora összegért értekezzen Erdély és Románia nagy egyesüléséről.

forrás:/foter.ro/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
12
  Vega: márciusig újra repül
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Frey Sándor

Az európai könnyű hordozórakéta júliusban sikertelenül indított egy műholdat, mostanra lényegében lezárultak a vizsgálatok. A Vega rakétákat üzemeltető Arianespace vállalat szerint a startok legkésőbb jövő március végéig beindulhatnak, miután végrehajtják azokat a – közelebbről meg nem nevezett – intézkedéseket, amiket a vizsgálatok nyomán szükségesnek tartanak. Mint emlékezetes, a Vega legutóbbi, július 11-ei indítási kísérlete kudarccal végződött, elveszett az Egyesült Arab Emírségek számára készült Falcon Eye-1 nagyfelbontású optikai földmegfigyelő műhold. Az űreszköz egyébként 415 millió dollárra volt biztosítva, ami a űrbiztosítási szektor történetének legnagyobb összegű kifizetése.

Az Európai Űrügynökség (ESA) és az Arianespace által a meghiúsult start körülményeinek vizsgálatára kijelölt bizottság szeptember 5-ére készült el előzetes jelentésével. Eszerint még mindig nem tudták pontosan azonosítani a hiba kiváltó okát, de az már biztosnak tűnik, hogy a második fokozat Zefiro-23 hajtóművével történt a baj, és azon belül is lokalizálták a problémát. A Kourou űrközpontból indított, háromfokozatú, szilárd hajtóanyaggal működő Vega a földről való felemelkedése után 130 másodperccel hullott darabjaira.



A Vega rakéta balul végződött VV15-ös számú repülése az indítás pillanatában. (Kép: ESA / Arianespace)

Az első fokozat kiégése és leválása után a második fokozat rendben beindult, de utána 14 másodperccel a rakéta hirtelen két nagyobb darabra esett szét: a Zefiro-23 elvált a felső résztől, vagyis a harmadik fokozat Zefiro-9 hajtóművétől, a folyékony hajtóanyagú AVUM végfokozattól, valamint a legfelül levő orrkúptól és az az alatt elhelyezett és a Falcon Eye-1 műholdtól. A starttól számított 213 másodperc elteltével biztonsági okokból kiadták a parancsot az önmegsemmisítésre, a telemetriai kapcsolat 314 másodperc után szűnt meg.

A Vega rakéta – amely 2012-ben a bemutatkozó, VV01 jelű repülésén többek közt a magyar Masat-1-et állította pályára – eddigi 15 startja közül a mostani volt az első kudarc. A készülő, nagyobb tolóerejű utódja, a Vega-C nem tartalmazza a Zefiro-23 hajtóművet, helyette a szélesebb és kicsit hosszabb Zefiro-40-et építik bele.
A startbalesetet megelőzően a Vega rakétára szóló négy fennmaradó indítási megrendelést még az idei év vége előtt szerették volna teljesíteni, hogy aztán 2020 márciusában a Vega-C is bemutatkozhasson. Most minden el fog tolódni.


forrás:/urvilag/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:   <<        >>  
Hírkategóriák