szerző: Éles Csilla-Asajah Spiritiszta

Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.



Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa több országában. A virág szimbolizálja, hogy pünkösd napján minden felébred, a világ abbahagyja a lusta nyújtózást, az ember és az állat párt választ magának. A nagy nyári munkák előtt pünkösd ünnepével köszöntjük az új életet, imádkozunk a bő termésért, gyermekáldásért.

Régen a templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, ahol a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon.

forrás:/facebook/

szerző: Simon Tamás

Végre beindult a Nap: pár nap alatt négy óriási kitörés zajlott le rajta. Továbbiak is várhatók, és ezek már a Földre is hatással lehetnek. Ám a Nap az utóbbi időben gyengélkedik, és lehetséges, hogy jó ideig most van az utolsó esélyünk sarki fény megpillantására.

Az 1748-as számú napfoltcsoport május 13-15. között négy X-osztályú napkitörést produkált (ezek a legerősebb kitörések). Ezzel máris felülmúlta az összes többi napfoltcsoportnak az elmúlt évben mutatott együttes teljesítményét. A foltcsoport mérete még nő, és előrejelzések szerint 60% esély van egy újabb nagy kitörésre.

A Nap forgása miatt az 1748-as számú napfoltcsoport egyre jobban a Föld felé fordul a következő napokban-hetekben. Ha leszek további kitörések - amire nagy esély van -, a Földön is egyre jobban éreztetik hatásukat.

A legutóbbi (május 15-i) kitörés során kidobódott napanyag már a Földet is érinti: május 17-én érhet bolygónkhoz, és geomágneses viharokat, sarki fényeket okozhat magas földrajzi szélességeken (azaz a sarkkörök környékén).

A Nap felszíne, a fotoszféra május 16-án, a Solar Dynamics Observatory napkutató szonda felvételén. Az 1748-as számú napfoltcsoport a napkorong bal szélénél, 9 óra irányában látható. A következő napokban egyre jobban a Föld felé fordul

Ismét reménykedhetünk tehát az egyik legszebb természeti jelenség, a sarki fény megpillantásában, amely elég nagy kitörés estén a mi földrajzi szélességünkig is lehúzódhat. Érdemes figyelni a Spaceweather.com űridőjárási oldal aktuális információit.

Rendkívüli a mostani napfoltciklus

"A jelenlegi napfoltciklus több szempontból is rendkívüli az előzőekhez képest" - mondta az [origo]-nak Baranyi Tünde napfizikus, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa. "Nagyon lassan indult be, vagyis nagyon lassan kezdett gyarapodni a napfoltok száma. Ugyanakkor váratlanul gyenge az aktivitás az előző ciklusokhoz viszonyítva. Jelenleg a napfoltok számában nincs határozott emelkedés, 2012-ben volt néhány hónap, amikor nagyobb volt az aktivitás. Az előrejelzések szerint néhány hónap lehet még hátra a maximumig, de már nem várható, hogy sokkal magasabbra emelkedjen a naptevékenység szintje."

Egy-egy napfoltciklus napfoltminimumtól (tehát amikor a legkevesebb a foltok száma a Nap felszínén) a következő napfoltminimumig tart. Ez egy 11 éves ciklus, amelynek a közepe táján van a legtöbb napfolt (napfoltmaximum). A mostani, 24-es sorszámú ciklust szokatlanul hosszú ideig tartó napfoltminimum előzte meg. Az aktuális napfoltmaximumot idénre várják a csillagászok.

A szakember szerint még nem lehet megmondani, hogy a mostani nagy kitörések már a napfoltmaximum előjeleinek számítanak-e. Azt sem lehet tudni, hogy mi a mostani ciklus gyengeségének az oka. Legutóbb az 1900-as évek elején volt egy hasonló ciklus. Vannak olyan mérések, amelyek azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedben a napfoltokban lévő mágneses tér erőssége folyamatosan csökken.

"Még az is lehetséges, hogy a következő ciklusban alig lesznek napfoltok. Voltak már olyan hosszabb időszakok, amikor ez volt a helyzet. A legismertebb az úgynevezett Maunder-minimum, ami 1645 és 1715 közé esett" - mondja Baranyi Tünde.

A legutóbbi, május 15-i kitörés az 1748-as napfoltcsoport felett

A Maunder-minimumot megelőzte a Spörer- és Wolf-minumum, valamint követte a kisebb Dalton-minimum. A négy egymást követő minimum teljes időszakát tekintve a Nap igen gyenge aktivitása a kis jégkorszakkal (kb. 1350 és 1850 között), az átlagosnál valamivel hűvösebb évekkel, főleg kemény telekkel esett egybe Európában és Észak-Amerikában. Ennek alapján elsőre még azt is mondhatnánk, hogy egy hasonló jelenség jól is jönne a globális felmelegedés mérséklésére, ám az összefüggések ennél sokkal bonyolultabbak lehetnek a Nap-Föld fizikai kapcsolatok, illetve a földi rendszerek között.

Mindenesetre, ha nem lesznek napfoltok, akkor nem lesznek napkitörések sem. Ha nem lesznek napkitörések, akkor nem éri el a Földet a kidobódott napanyag, és akkor nem lesz, ami sarki fényt gerjesztene. Ezért is érdemes tehát figyelni a következő időszakban, mert aztán lehet, hogy csak gyermekeink, unokáink fogják megint látni a lenyűgöző jelenséget.

forrás:/origo/

szerző: Megérzések

Az, aki a mágia eredetét, fejlődését, változatos megjelenési formáit akarja feltárni azzal a céllal, hogy bepillantást nyerjen a jelenségek lényegébe, hamarosan a metafizikus világnézetek labirintusában találja magát, ami aztán elkerülhetetlenül Az, aki a mágia eredetét, fejlődését, változatos megjelenési formáit akarja feltárni azzal a céllal, hogy bepillantást nyerjen a jelenségek lényegébe, hamarosan a metafizikus világnézetek labirintusában találja magát, ami aztán elkerülhetetlenül visszavezeti őt a mából az emberré válás több tízezer évvel ezelőtti időszakába, hacsak nem jóval régebbre, még az ember előtti időszakba (ld. Necronomicon - Halott Nevek Könyve).

A szemlélődő itt az ősi sejtelmek olyan szférájába kerül, amelyen át megtalálja a lefelé vezető utat saját lelkének tomboló vulkánjába.

Ebben az éjsötét szakadékban fellobban a tűzhányó magnetikus energiavihara, az innen szerzett elemi energia által kerül hatalmas lelkierők birtokába az onnan felbukkanó ember, akinek a feladata, hogy aztán bánni is tudjon vele.

E mély és látványos fordulat során, a lélek alapjainak a megközelítésekor átélhetjük, hogy mit jelent a fekete és a fehér mágia közötti határvonal. Ha felületesen közelítjük meg, csupán ugyanannak az éremnek a két oldalaként értelmezhetjük a különbséget, mert úgy tetszhet, mintha a mágia két formájáról lenne szó, ám ha mélyebbre tekintünk, rájövünk, hogy egymással alapvetően felcserélhetetlen oldalakról van itt szó.

A helyesen értelmezett fehér mágia tehát nem a fekete mágia ellentettje, hanem a lélek ősvilágának valódi és hiteles része! Ahhoz, hogy a fehér erőt és annak hatalmát megérezzük, és hogy az képes legyen számunkra valóságos formájában kiteljesedni, alaposan meg kell ismerkedni annak a lényegével.

A tanulmány következő bevezető része ezt a célt szolgálja. Aki a megfelelő szellemben alkalmazza a fehér mágiát, az képes megvédeni magát, környezetét és szeretteit a romboló fekete-mágikus erőktől. Az átokról A téma - szerintem - sokkal nagyobb, mintsem ki lehetne tárgyalni - kielégítõen - egy rövidebb értekezésben. Az bizonyos, hogy a megátkozottra hogyan fog hatni a feléje kimondott átok, nem kifejezetten csak tõle függ. Akármennyire szeretnénk "vigasztalni / bátorítani" nem szabad -szerintem - félrevezetni. Ha az átkozó érti a dolgát, vajmi keveset számít, hogy a megátkozott mit akar és gondol. Az átok bizony beépül... Az átkozódó kézmozdulat egy speciális tartásforma: a hozzáértõ, eleve kifeszített 5 ujjal átkoz, és a tenyere közepébõl ... A másik kezével pedig "leföldeli" magát, hogy a visszapattanó negatív energiákat levezesse magáról... Tehát ami a lényeg: az átok egy "információstruktúra csomag", amit az átkot vetõ a célpontra küld.

Sok-sok (legalább 30-40 féle) szempont van, ami erõsítheti vagy gyengítheti a megvalósuló hatást. Az egyik - és legfontosabb- csoport a küldés erõssége, a másik csoport a vétel (befogadás) képessége, azaz készsége.

Minderrõl azért is írok, mert ezek nem csak az átoknál, hanem - természetesen - a pozitív, segítõ ráhatásoknál is ugyanígy vannak. Elsõként az számit, hogy honnan és mekkora energiát mobilizálunk a struktúra életre-keltéséhez. Ez lehet fizikai, asztrális, mentális és kauzális, vagy ezek variációja.

Második, hogy mennyire pontosan állítjuk össze a struktúrát. Van-e benne belsõ harmónia vagy nincs? A harmadik, hogy lezárjuk az energia utánpótlását vagy tovább tápláljuk, esetleg hónapokon (éveken) keresztül. A legdurvább, ha önállóvá tesszük, saját "energia generátorral" látjuk el, és intelligenciát is adunk neki.

Ezután lényeges, hogy melyik ponton illetve melyik pontokon hatunk a célszemélyre. Egy vagy több behatolási / kapcsolódási pontra küldjük a ráhatást. Ezalatt értem, hogy melyik síkokon és a síkokon belül melyik energetikai központokra hatunk. Mindeddig teljesen mindegy, hogy ki és milyen a célszemély.

Ezután további szempontokat vehetünk fel - még mindig az operátor szempontjából - attól függõen, hogy mit tudunk a célszemélyrõl, ugyanis különbözõ tulajdonságainak ismeretében segíthetjük a beépülést, sõt rákapcsolhatjuk a célszemély saját energia ellátására.

Bekapcsolhatunk más -segítõ - személyeket is. És most eljutottam oda ami tulajdonképpen mindig felmerül: MIT TEHETUNK UTÓLAG?! Gátolhatjuk illetve segíthetjük a beépülést, a megvalósulást. Javaslok mind a négy szinten gátló cselekedeteket.

Gondoljuk most át, milyen is az átok struktúrája? Mintha egy pókháló ráesne a célszemélyre, és a pók bemászna a célszemélybe és belülrõl rágná azt, a hálón lévõ petékbõl pedig újabb és újabb pókok kelnének életre? Néhány lehetõség:

FIZIKAI SZINTEN: hideg, sós vízben való fürdõ, napfürdõ, bõrmasszázs, minimum 5-10 percre fehér lepelbe való burkolódzás. ASZTRALIS SZINTEN: szeretet, vidámság és nemtörõdömség a megvalósulás irányában. Érzelmekben és kimondott szavakban, saját erõnk, egészségünk, vidámságunk, szeretetteljességünk tudatosítása. Az átkot vetõ "szeretetteljes lesajnálása". (Ez kb. olyan, amit akkor érzünk, amikor egy gyerek ránk fog egy játék pisztolyt, és "lelõ" vele.)

MENTÁLIS SZINTEN is a "szeretetteljes lesajnálás", a hit saját erõnkben, a lendületes - az átokhoz nem kapcsolódó - életcélok tervezése és programunkba állítása a fontos cselekedet. KAUZALIS SZINTEN: az életünk és eseményeink felajánlása Istennek vagy a hitünk szerinti Szellemi Vezetõnknek, és áldás, valamint segítség kérés Önmagunk és az átkot vetõ számára. Hasznos lehet egy csakra - és aura-tisztítás, valamint "védelem" felépítése is. Mindez így meglehetõsen bonyolultnak tûnhet, pedig csak a fõ töredékét írtam le a lehetõségeknek és lehetséges eszközöknek. Mindez, részben AUTOMATIKUSAN is mûködik. Vagyis maximálisan érvényesül, a régi tanmese: - Mester, árthat nekem az átok? - Nem árthat. - De mester, biztos, hogy nem árthat? - Most már nem biztos...

forrás:/facebook/

Magasabb pályára került a Nemzetközi Űrállomás: így biztosítják az optimális feltételeket a Szojuz TMA-09M pilótairányítású űrhajó dokkolásához, amelyet május végére terveznek. A hírt a Roszkozmosz közölte.



A pályamódosítás mindössze 15 másodpercet vett igénybe. Így most a Nemzetközi Űrállomás pályája 2 kilométerrel lett magasabb, és eléri a 415 kilométert.

forrás:/ruvr.ru/

szerző: Koncz Hunkürthy Attila

Vizsgáljuk most meg picit még mélyebbről a testetlen életenergiát, a tudatot, az akaratot, mely körül ott vannak az elemi részecskék. De hogyan képes megmozgatni, megmozdítani őket? Az általános fizikai aranyszabály szerint akkor, ha egy másik elemi részecske nekiütközik vagy az erőterével hat reá.

Itt viszont teljesen más törvényeknek kell működniük, hiszen a tudat testetlen, anyagtalan, nem áll elemi részecskékből, a tudat akarata egy képesség. Viszont ez a kozmikus képesség sem tudja megsérteni a megmaradási tételeket, tehát nem tud létrehozni a semmiből elemi részecskékeket, hogy azok nekiütközzenek a többi elemi részecskének, mert energia s anyag nem keletkezhet a semmiből, ugyanakkor meg sem semmisülhet. A semmiből nem lesz valami, ez egy örök egyetemes törvény. Viszont ezt az univerzális rendelkezést nem is kell áthágnia, ha termel egy részecskét s egyúttal egy antirészecskét is, ami ha az egyik pozitív töltésű, a másik negatív töltésű, ha az egyik jobbra halad, akkor a másik balra, minden tulajdonságuk különbözik egy kivételevel, ez a kivétel az energia, hiszen a részecskének s az antirészecskének is pozitív energiája van. Ezt a részecskepárt a tudat akarata létre tudja hozni, ha van energiája, márpedig nyüzsög benne az életenergia. A különböző lelkiállapotoknak, érzéseknek, az akaraterőnek testi hatásuk van, erre nagyon jó példa a placebo-hatásnak nevezett sokszor rejtélyes csodának vélt történés, azaz ezek az általunk élere hívott részecskepárok megvalósítják azt, amit a tudatunk akar.

Ez nem science fikcion, ez fizika, ez tudomány, ezek valódi dolgok. Így kezd derengeni a kettős rés kísérletben történő hajmeresztő képtelenség is, hogy mi tudati lények "kvantumfizikai megfigyelőként" miért is s milyen módon lehetünk hatással a szubatomi részecskék mibenlétére, hiszen egy időben több helyen is létezhetnek, viszont a tudatunk mindezt befolyásolja.

S ha hozzávesszük most azt, hogy minden szerves élőlénynek van akarata, valamint a Világegyetem teli van olyan lehetőségekkel, hogy bárhol létrehozhatóak részecske-antirészecske párok, akkor reálelünk arra a kozmikus képességre, hogy a Mindenségben bárhol s bármidőn akármennyi részecske-antirészecske pár termelődhet, (az 1982-es Aspect-kísérlet megdöntötte a fénysebesség legyőzhetetlenségét, sőt kimutatta, hogy azonnali tér-idő utazás létezhet) csak éppen a megfelelő szerves élőlényekre van szükség ehhez. Ismét bizonyságot nyert az, hogy a világűr sehol sem üres, még az intergalaktikus tér sem, teli van információkkal s a mérhetetlenül sok tudat akarataiból kiáramló részecske-antirészecske párokkal.

A tudósok már régen tudják s figyelik érhetetlen logikával - mivel sérülve érzik az energiamegmaradási aranyszabályt - hogy a kvantumvákumban folyamatosan termelődnek ideiglenesen rövid időre részecske-antirészecske párok. Mivel az élőlények tudati akaratai gyártják ezeket a biológiai energiából, ezért nincsen semmilyen fizikai törvény sem megszegve. Ám vegyüt át az ok-okozat elvet is, hogy nincsen ok nélküli folyamat, az ok mindig megelőzi az okozatot, nincsen szigorúan monoton fizikai oka annak, hogy midőn s hol jön létre egy-egy részecske-antirészecske pár, ennek főleg biológiai oka van. Összegezve tehát a tudat akaratát az energiamegmaradás nem sérül, az okság egyetemes marad, ez pedig így óriási felfedezés, mert lényegében igazolva van minden, amit leírtam, jobb s helytállóbb a teóriám, mint a standard körökben munkálkodó fizikusoké.

A Világegyetemet, a világűrt nem lehet úgy élképzelni, hogy végtelenül sivár, hideg hely, ami teljesen közömbös irántunk, épp ellenkezőleg, állandó kapcsolatban van velünk rengeteg szálon s csatornán át, arra vár, hogy akarjunk valamit s már is megteremti a részecske-antirészecske párokat, amelyek megvalósítják az álmainkat, vágyainkat s gondolatainkat.

Viszont az Univerzum csak akkor "szállíthatja le" a vágyaid megvalósulását, ha nyitott vagy, ha lazán, bármilyen változásra készen hagyod az energiacsatornáidat, ez a megengedés művészete, amelyet nem könnyű elsajátítani ebben a stressztől fűtött, nihilista, materialista világi korszellemben.

Ha érzed magadban a feszültséget, ha bármilyen fokú kellemetlen érzést is tapasztalsz a vágyaddal kapcsolatban, az legyen jelzőértékű számodra, hogy abban a pillanatban lezártad az Univerzumot s a Téged összekötő vezetékeidet - így pedig nem kaphatod meg amire vágysz, bármennyire is szeretnéd, bármennyire is küzdesz érte, akármennyire is vered az asztalt s keresed az önigazolásokat. Vesd le a nehéz lelki súlyaid, törd át a korlátaid, szakítsd át a gátjaid s működj együtt az Univerzummal. Feltétel nélkül kell bíznod magadban. Talán ez lesz a legnehezebb dolog az életedben, ám ha elsajátítod ezt a kozmikus ősképességet, akkor végtelen távlatok nyílnak meg előtted.

A kozmikus képességeid a halál után is fennmaradnak. A biológiai test meghal, ám a biológiai életenergiája, a lélek, a tudat, nem tud megsemmisülni, még ha akarna sem, mert az energiamegmaradás törvénye tiltja ezt. A testünk csodálatos kozmikus találmány, nélküle nagy gondban lennénk. Ezek nem csak biológiai alkatrészekből álló gépek, hanem csodálatos kozmikus értelmet, életakaratot hordozó fantasztikus élő szervezetek, amelyek bizonyos kozmikus cél megvalósítására átmeneti küldtésben vannak itt a Földön, ezt a fontos ügyet kell szolgálnunk s képviselnünk, mert mi emberek is erre valók vagyunk.

A halálkor csak a testi működésünk változik meg, a földi szervezetünktől kell búcsút vennünk, ez azonban csak átmeneti ideig tart. Hiszen meghal-e a hernyó, amidőn pillangó lesz belőle? Meghalt-e a mag, ha egy óriási fa lett belőle? Meghalt-e a sejt, ha kettéosztódott? Nem, csak átalakulnak, a testi létük maradéktalanul megőrződik a lepkében, a fában s az új sejtben s így tovább. Ez pedig reánk is éppen úgy igaz. Meghal-e az ember, ha utódjai vannak s azoknak is utódjaik? Nem teljesen, bizonyos részben továbbélünk az utódainkban, hiszen akárhogyan, akárhonnan is nézzük, az utódaink a mi részeink, a mi folytatásaink.

Ezt a kontinaitásbeli folyamatot azonban ne csak testileg, anyagi értelemben kell elképzelni, hanem szellemi, lelki energiaszinteken is. Hozhatunk olyan szép lombkoronát, olyan virágzást, amelyet az életünk értelme jelent, hogy a földi életutunk során s után mások számára fontos, jelentős, felemelő értékeket hozunk mozgásba, rezgésbe, adtunk nekik életet, ezek pedig a földi pályafutásunk után is továbbélnek s -hatnak más emberekben, így valósítják, így valósítjuk meg a kozmikus ősfolyamatot, amiért a mi utunk is elkezdődött s létrehozta a formáját, az életünk értelme tehát így tovább élhet.

Aki pedig valóban olyan mélylényegű, értelmes életet él, hogy az Univerzum számára jelentős, fontos értékeket tevékenykedett, akkor azok az értékek örök értékekké konzerválódnak, amelyek sokkal jobban fennmaradnak, mint ha valaki csak pillanatnyi, múlandó értékekért tevékenykedik. A lelki lombkoronánk fennmaradhat a testi életünk után is.

Az Univerzum állandóan fejlődik, minden pillanatban, jól érzékelhetjük ezt. A szabad akaratunk, a tudatunk dönt arról, hogy mi is részeseivé kívánunk e válni ennek a kozmikus fejlődésnek, vagy elszeparálódunk tőle s szép lassan felörlődünk. A Mindenség Projectje szempontjából rendkívül fontos lenne eggyé válnunk a Világegyetemmel, főleg azok után, hogy megleltük a választ a tudat lényegi kérdéseire. Feltehetünk újabb s újabb kérdéseket. Kik vagyunk, miért s honnan jöttünk, hová tartunk? Ezek már gyermekként is foglalkoztatnak bennünket. Akik rendszeres olvasóim már részben kaphattak erre bőségesen választ. Ezúttal azonban megismerkedtünk egy újfajta, forradalmi megközelítéssel. Ez még csak a kezdet volt, a valóságban csak egy gyermek első lépése. A Mindenség Projectje új fejezetekkel s új lapokkal továbbfolytatódik.

forrás:/facebook/

kapcsolódó: A tudat vizsgálata a kvantumfizika mikroszkópja alatt (I.rész) Katt ide!

Legalább 1,5 milliárd éves víztestet találtak egy bánya mélyén, amely alkalmas élőhely lehetett apró élőlények számára. Ahogy a Földön, úgy a Marson is létezhetnek ilyenek.

Az élet alapvető feltétele a víz. Amikor egy idegen bolygón az élet jelenlétét kutatják, a tudósok elsősorban a víz jelenlétére utaló nyomokat keresik. Kanadai és brit kutatók most olyan felfedezést tettek, ami egyrészt Földünkön is rendkívüli, másrészt reményt ad arra, hogy talán a Marson is létezhetnek olyan elzárt víztestek, amelyekben fellelhetők az élet nyomai.

Egy Ontario állambeli bányában, 2,4 kilométerrel a föld alatt olyan, a föld mélyéből feltörő vizet találtak, amely legalább egymilliárd éve nem volt a felszínen, nem érintkezett a bolygó légkörével. A legvalószínűbb, hogy a víztest 1,5 milliárd éve esett csapdába, de ennél akár egymilliárd évvel is „idősebb” lehet. Élőlények nyomait még nem fedezték fel benne, de annak feltételeit igen.

Ma is ismert számos olyan mikroorganizmus, amely a fénytől elzártan különböző vízben oldott gázokból és ásványi anyagokból képesek fedezni energiaszükségletét. Magyarul ezekkel „táplálkozik”. A most feltárt víz gazdag ilyen anyagokban, ezért a tudósok joggal remélhetik, hogy megtalálják bennük az élet nyomait.

Bár a feltevés spekulatív, de mégis felmerül, miért ne lehetnének ugyanilyen, ásványi anyagokban gazdag, a légkörtől elzárt élőhelyek más bolygókon, akár a Marson is. Nincs okunk feltételezni, hogy máshol ne lennének ilyen rendszerek – fogalmaz óvatosan Chris Ballentine, a manchesteri egyetem geokémikusa.

forrás: Nature/Hír24

szerző: Balázs Richárd

Elvileg semmi nem haladhat gyorsabban a fénynél, ami kizárja a fénysebesség feletti űrutazás lehetőségét, van azonban egy kiskapu Einstein általános relativitás elméletében. Nem az űrhajónak kell mozognia, hanem a körülötte levő térnek. A NASA tudósai jelenleg ennek a lehetőségnek az első gyakorlati tesztjén dolgoznak.

Einstein elmélete szerint egy tömeggel rendelkező objektum nem lehet gyorsabb, vagy akárcsak olyan gyors, mint a fény. Ezt az "univerzális sebességkorlátot" több sci-fi is figyelmen kívül hagyta, a Star Trek sorozat például egy anyag-antianyag hajtóművel igyekezett magyarázni az űrhajó képességét. Az 1960-as években, amikor a Star Trek atyja, Gene Roddenberry elkezdte írni a sorozatot, az antianyag rendkívül népszerű kutatási terület volt. Az anyag és az antianyag ütközéskor a tömeg kinetikus energiává alakul, megtartva Einstein híres tömeg-energia egyenletét (E=mc2), más szavakkal, az anyag-antianyag ütközés egy elméletileg elég erős energiaforrás és hajtóanyag, de még ez sem lenne elég ahhoz, hogy egy űrhajót a fénynél gyorsabb sebességgel hajtson meg.

Ugyancsak a Star Treknek köszönhetjük a "warp" szó azonosulását a fénynél gyorsabb utazással, sőt egy lelkes Start Trek rajongó és mellesleg fizikus, Miguel Alcubierre szerint összességében akár lehetséges is lenne egy térhajtómű (warp-drive), csak éppen nem igazán úgy működne, ahogy azt a sorozatban megálmodták.

A tömeggel rendelkező dolgok nem mozoghatnak gyorsabban a fénysebességnél (ugyebár), de mi van, ha a hajó helyett a hajó körüli űr mozog? Az űrnek nincs tömege, és azt is tudjuk, hogy rugalmas, hiszen mérhető ütemben tágul az ősrobbanás óta, amit a fény vöröseltolódása bizonyít.

Ezekkel az ismeretekkel felvértezve Alcubierre 1994-ben megalkotta elméletét, melyben az űrhajó nem lépi át a kozmikus sebességhatárt, előtte azonban a tér összehúzódik, míg mögötte kitágul, így a hajó gyorsabban teszi meg az adott távolságot, mint a fény. Összességében egy úgynevezett warp-buborékról beszélhetünk, amin belül az űrhajó soha nem éri el a fénysebességet. "Az az igazság, hogy a legjobb ötletek először mindig őrültségnek hangzanak, majd eljön az az idő, amikor már el sem tudjuk képzelni a világot nélkülük" - olvasható a 100 Éves Csillaghajó elnevezésű szervezet állásfoglalásában, melynek célja egy "warp-képes" civilizáció egy évszázadon belüli létrehozása.

Egy működő térhajtómű első gyakorlati lépése a warp-buborék mesterséges megalkothatóságának bizonyítása, amin jelenleg a NASA Johnson Űrközpontjának egyik csapata dolgozik Harold White fizikus vezetésével. Alcubierre elmélete szerint egy warp-buborék negatív energia, vagy egy vákuumban létrehozott energia alkalmazásával alkotható meg. Ez a folyamat a Casimir-effektuson alapul, mely szerint egy vákuum valójában nem üres, hanem tele van fluktuáló elektromágneses hullámokkal. Ezeknek a hullámoknak az eltorzításával negatív energia hozható létre, ami eltorzíthatja a tér-időt, létre hozva a warp-buborékot.

A tér-idő torzulás bekövetkezésének vizsgálatához a kutatók laboratóriumukban két erősen fókuszált lézerrel kísérleteznek, az egyik lézer sugarát vákuumon, a másikat hagyományos téren keresztül küldik, majd a két sugarat összehasonlítják. Amennyiben a vákuumon áthaladó sugár valamilyen módon megnyúlik, például vöröseltolódás lép fel, a kutatók tudni fogják, hogy egy warp-buborékon haladt keresztül. White csapata már több hónapja dolgozik a kísérleten, azonban mindeddig nem kaptak kielégítő eredményeket.



A problémát az okozza, hogy a negatív energia annyira kicsi, a lézer pedig annyira pontos, hogy a Föld legkisebb szeizmikus mozgása is félre viheti az eredményeket, ezért White elkezdte áttelepíteni kísérletét egy másik épületbe, amit eredetileg az Apollo űrprogram számára építettek. "Ez a laboratórium szeizmikus szempontból szigetelt, az egész szint lebegtethető" - nyilatkozott a TechNewsDaily-nek. "A rendszert azonban egy ideig még nem aktiváljuk, először át kell vizsgálnunk és le kell tesztelünk"

Ennek megfelelően White jelenleg a lézerek új közegnek megfelelő átkalibrálását végzi. Nem bocsátkozott jóslatokba arra vonatkozóan, hogy csapata mikor számíthat perdöntő adatokra, sem azzal kapcsolatban, hogy mikor válhat lehetővé a tényleges warp-utazás, azt azonban meggyőződéssel állítja, hogy mindez csak idő kérdése. "A lényeg, hogy a természet képes rá, így a sarkalatos kérdés az, hogy vajon mi is képesek vagyunk-e?"

forrás:/sg.hu/