+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
07
  Biztosan jó ötlet üzeneteket küldeni a földönkívülieknek?
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
A kutatók szerint a Vénusz felszínén a hő- és környezeti hatások miatt nem lehet élet, de a bolygó felhőiben előfordulhatnak élőlények A kutatók szerint a Vénusz felszínén a hő- és környezeti hatások miatt nem lehet élet, de a bolygó felhőiben előfordulhatnak élőlények

Jövőre ismét elkezdjük üzenetekkel bombázni a földönkívülieket. A programot elindító METI (Messaging to Extra-Terrestrial Intelligence) abban különbözik az idegen civilizációkat kereső, mára világhírnek örvendő SETI-től (Search for Extra-Terrestrial Intelligence), hogy ők nem elégszenek meg azzal, hogy a rádiótávcsöveikkel kémlelik az égboltot, hanem üzeneteket is küldenek az ígéretesnek látszó naprendszerek felé. Az Űrvilág.hu híradása szerint a METI International elnöke, Douglas Vakoch abban látja a különbséget a jövőre induló és az előző programok között, hogy korábban sokszor afféle „széles spektrumú” üzenetekkel próbálkoztak, amelyekben nagyjából minden megtalálható volt a zenétől a fényképeken keresztül a matematikáig. Most viszont olyan üzenet küldését tervezik, amely „a matematika és fizika alapjaira” fókuszál.

A METI-t egyébként rengeteg kritika éri. Az ellenzői – és így többek között Stephen Hawking fizikus is – abban látják a fenyegetést, hogy a feltételezett idegenek talán „sokkal erősebbek nálunk, és annyit érünk csupán a szemükben, mint egy baktérium”. Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Wells már a 19. század végén úgy fogalmazott a Világok harca című regénye kezdő soraiban, hogy a földönkívüliek az embereket „körülbelül oly gondosan vizsgálták és tanulmányozták, mint a vízcseppben nyüzsgő, szaporodó, múlékony teremtményeket szokás mikroszkópon keresztül”.

Vagyis korántsem új keletű félelemről van szó. Másfelől – Vakoch szerint – akik tartanak az üzenetküldés esetleges következményeitől, azok részben azért éreznek így, mert mindig „kockázatosabbnak látszik csinálni valamit, mint nem csinálni semmit”. Az aggodalmaskodóknak Vakoch azt válaszolja, hogy aki elég fejlett technológiával rendelkezik ahhoz, hogy idejöjjön, az már úgyis észlelhette az általunk kibocsátott rádiójeleket.

És valóban, a földi rádiójelek már lassan száz fényév átmérőjű buborékként veszik körbe a naprendszerünket. Más kérdés, hogy ebből mennyit tudnának felfogni az idegen civilizációk. Viszont abból, hogy esetleg már magunkra irányítottuk egy idegen, talán ártó szándékú értelem figyelmét, nem következik, hogy folytatnunk kell az üzenetküldést.



Ahogy az sem okos magatartás, ha egy ragadozóktól nyüzsgő erdőben csak azért kezdünk el kiabálni, mert már úgyis megreccsent egy ág a talpunk alatt. Galántai Zoltán jövőkutató, az Űrvilág.hu-n megjelent cikk szerzője azzal érvelt, hogy feltételezhetjük ugyan, hogy az idegenek barátságosak (különben is: mai ismereteink szerint vajmi kevés esély van arra, hogy ide tudnának jönni), de ha komolyan vesszük a problémát, akkor Hawkingnak kell igazat adnunk. Egy ismeretlen veszély bevállalása ugyanis nem logikus lépés. Nem meglepő tehát, hogy a SETI 28 vezető kutatója még 2015-ben a METI ellen foglalt állást egy nyílt levélben.

forrás:/mno/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
07
  Sci-fibe illő ESA projekt
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző: Both Előd

Élő szövetek 3D nyomtatására írt ki pályázatot az ESA – feltétel az űrrepülésben alkalmazható megoldások kidolgozása. Az ötlet nem is annyira fantasztikus, mint amilyennek látszik. Arra persze senki se számítson (legalábbis egyelőre), hogy a pályázó elküld egy 3D nyomtatót a Marsra, amelyik sorra köpködi ki magából a vörös bolygón megélő növényeket, állatokat vagy éppen űrhajósokat. Napjaink realitása prózaibb, de nem sokkal.

A közelmúltban zárult le az Európai Űrügynökség (ESA) július közepén meghirdetett pályázata „Élő szövetek 3D nyomtatása űrkutatási célra” (3D Printing of Living Tissues for Space Exploration) címmel, amelyre bármely ESA tagállamból, így Magyarországról is lehetett pályázatokat beadni.

Az „általános tanulmányok” (General Studies) kategóriában meghirdetett pályázat futamideje másfél év, ennyi idő alatt kell a pályázónak a 100–200 ezer euró között megpályázható összegből az eredményt felmutatnia.
Bár a szerződéskötést gyorsított eljárással, az ún. expressz csatornán ígéri az ESA, a bírálat időtartamát és a pályázat futamidejét figyelembe véve leghamarabb 2020 körül értesülhetünk az eredményekről. De milyen eredményt vár el az ESA a nyertes pályázótól?

A pályázat összefoglalója szerint az additív gyártás (Additive Manufacturing), speciálisan ennek legismertebb változata, a 3D nyomtatás, illetve élő szövetek esetében a 3D bioprinting kulcsfontosságú lehet a jövő, a távolabbi égitesteket felderítő, emberes küldetései vagy az égitesteken létrehozandó, lakott bázisok számára. A technológia kidolgozását követően űrrepülés előtt elkészítik az űrhajósok testének pontos számítógépes tomográfos (CT) képét, majd egészségügyi vészhelyzetben elég a megfelelő 3D fájlt elküldeni a bázisra, ahol a szükséges szövetek a helyszínen működő 3D nyomtatóval előállíthatók. A leírás a véren kívül a különböző szöveteket, a csontokat, sőt az egész szerveket is felsorolja a lehetséges, így továbbítandó objektumok között.

A pályázati felhívás szerint az ESA a majdani szerződés keretében a következő feladatok teljesítését várja el a nyertes pályázótól.
Áttekinti a téma szakirodalmát, aminek alapján helyzetképet ad. Szakmai találkozót szervez az élő szövetek (bőr, csontok, porc implantátumok, szervek stb.) témakörében, beleértve a technikai és klinikai követelményeket ahhoz, hogy a regenerációs gyógyászatban és a távoli űr-küldetések során alkalmazni lehessen a 3D bioprintinget. Arra vonatkozó ajánlásokat kell tennie és ütemtervet kell készítenie, hogyan lehet rövid-, közép- és hosszútávon a 3D bioprintinget az emberes űrrepülések során hasznosítani, beleértve a bolygók benépesítését.



Ami a legfontosabb, a kidolgozott ütemterv és stratégia figyelembe vételével a pályázónak ki kell választania a rendelkezésre álló technológiák közül a legalkalmasabbat, és azzal 3D nyomtatnia kell olyan élő szövetet, amelyet a legalkalmasabbnak tart az űrrepülések vonatkozásában.
Ehhez képest már semmiség, hogy eredményeiket publikálniuk kell valamilyen rangos tudományos folyóiratban (a kiírás példaként nem adja alább a Nature-nél), bár ezt a követelményt a kiírás egyik kiegészítésében úgy finomították, hogy csak a publikáció benyújtásra kész kéziratának kell elkészülnie.

Nos, a bolygók benépesítésének vágya még valóban inkább sci-fibe illik, maga a 3D bioprinting technológia már létezik, igaz csak kísérleti, laboratóriumi szinten. Ugyanakkor például az éppen e napokban (október 5–6.) hazánkban, a Pécsi Tudományegyetemen folyó 3. Nemzetközi Interdiszciplináris 3D Konferencia kiemelt témája a 3D nyomtatás orvosbiológiai alkalmazásai. Az űrrepülési alkalmazás lehetőségeiről viszont egy korábbi cikkünkben már olvashattak.

forrás:/urvilag.hu/

kapcsolódó: Mi lesz előbb? Újabb Holdutazás, vagy élő szervek nyomtatása 3D-ben? Katt ide!
2030-ra holdfalut tervez az ESA Katt ide!
Kaspersky: három évtizeden belül egy szkifiben fogunk élni Katt ide!
Emberi szövetek 3D nyomtatással Katt ide!
Digitális egészségügy – az emberiség galaktikus jövőjének kulcsa (3. rész) Katt ide!
Spenótlevélből készítettek működő szívszövetet Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
05
  Még mindig képes meglepetést okozni a Rosetta űrszonda
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
A tudósok már rég lezártnak hitték a tavaly megsemmisült Rosetta űrszonda Földdel való kommunikációját, amikor váratlan dolog történt: észrevették, hogy érkezett még egy kép.
A Rosettát 12 év felfedezőmunkája után tavaly szeptember 30-án zuhant bele a 67/P Csurjumov/Geraszimenko nevű üstökösbe. Küldetése során a szonda rengeteg haszonosítható adatot és éles felvételeket is küldött haza az űrből. Egyszer még azt is sikerült lefényképeznie, amikor hegyomlás volt az üstökösön.


A képanyag feldolgozása után azonban felfigyeltek még egy, korábban nem beazonosított és nem várt adatcsomaghalmazra, melyről kiderült, hogy a hat kirakódarabot összerakva egy 23 048 bájtos kép lenne kinyerhető belőlük.

A Rosetta adása azonban – vélhetően a becsapódás miatt – három adatcsomag után megszakadt, így mindössze 12 227 bájtnyi adat jött át belőle. Ezért nem azonosította a pakkot képnek az ESA szoftvere. De göttingeni kutatók kiszúrták a csomagot, és a korábbi felvételek alapján a töredékekből rekonstruálták az utolsó fotót, amit a Rosetta zuhanás közben készített.

A szonda kameráját nem arra tervezték, hogy néhány száz méterre az üstökös felszínétől működjön, egy speciális konfigurációval azonban sikerült alacsonyabban is használhatóvá tenni. A beállítással a Rosetta 300 méteres magasság felett elmosódottan örökítette meg a felszínt, közelebbről azonban remek képeket alkotott.

A most helyreállított, 17,9-21 méterről készített felvétel például igen részletesen mutatja be a talajt.

A Rosetta 12 év alatt több mint 6 milliárd kilométert tett meg az űrben, mire elért az üstököshöz. A misszión dolgozó tudósok egyetértenek abban, hogy az űrszonda messze meghaladta minden várakozásukat, olyan hosszú ideig maradt pályáján.

forrás:/hvg/

kapcsolódó: Becsapódással ért véget a Rosetta küldetése Katt ide!
Ma becsapódik egy üstökösbe a Rosetta űrszonda Katt ide!
Földönkívüli élet van a Csuri (67P/Csurjumov-Geraszimenko) üstökösön? Katt ide!
Büdös van a Csurjumov-Geraszimenko üstökösön Katt ide!
A Csuri üstökös jégciklusa Katt ide!
A Rosetta folytatja tudományos küldetését az üstökös körül Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
05
  Asztrofizika: Nobel-díjat ért a gravitációs hullámok kutatása
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint a gravitációs hullámok kutatása terén elért eredményeiért három amerikai tudós, Rainer Weiss, valamint Kip Thorne és Barry Barish kapja az idei fizikai Nobel-díjat

Teljesen új utakat és lehetőségeket nyitott az asztrofizikában a gravitációs hullámok létére közvetlen bizonyítékkal szolgáló lézer interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium (LIGO), méltán kaptak elismerést a szerkezet elméleti alapjait kidolgozó tudósok - mondta az MTI-nek Frei Zsolt Széchenyi-díjas asztrofizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Fizikai Intézetének igazgatója.
Frei Zsolt hozzátette: a 2016-ban bejelentett világraszóló észlelés után várható döntés volt, hogy LIGO alapjait kidolgozó tudósok Nobel-díjat fognak kapni munkájukért.

Albert Einstein 1916-ban jósolta meg a gravitációs hullámok létét, azonban úgy vélte, a gravitációs annyira gyenge az elektromágneses kölcsönhatáshoz képest, hogy az emberiség sosem lesz képes a kimutatására. Ez ugyanis egy tíz a mínusz huszonegyediken nagyságrendű effektus, vagyis egy méteres rúd hossza a gravitációs hullámok hatására csupán egy proton átmérőjének egy milliomod részével változik meg - magyarázta a kutató.

Mint érzékeltette, a gravitációs hullámok kimutatásához a Nap és a hozzá legközelebbi, négy fényévre található csillag közötti távolságot egy emberi hajszál átmérőjének pontosságával kell tudni megmérni. Ez borzasztóan nehéz feladat, de a LIGO most pontosan erre képes.

Az 1960-as-1970-es évekig nem volt elég fejlett a technológia ahhoz, hogy bárki próbálkozni merjen ilyen méréssel. Elsőként Joseph Weber próbálta tömegrezonátorokkal igazolni a gravitációs hullámok létét. Néhány köbméteres alumíniumhengert függesztett fel és úgy vélte, ki lehet majd mutatni, ha a gravitációs hullámok megrezegtetik a szerkezetet. A tömegrezonátorok érzékenysége sajnos kevés volt és nem sikerült tovább tökéletesíteni a találmányt - mondta Frei Zsolt, aki az ELTÉ-n működő kutatócsoportjával maga is részt vesz a LIGO nemzetközi együttműködésben.



Ezt követően állt elő Kip Thorne, Rainer Weiss és az idén elhunyt Ronald Drever azzal az ötlettel, hogy lézeres interferométerrel keressék tovább a gravitációs hullámokat - fűzte hozzá. Az egymilliárd dollárból fejlesztett LIGO két egyforma, négy kilométer hosszú lézerdetektorból áll, amelyek egyike a Louisiana állambeli Livingstonban, a másik a Washington állambeli Hanfordban van.

forrás:/mti/

kapcsolódó: 2016 főbb hirei: A gravitációs hullámok felfedezése Katt ide!
Ismét gravitációs hullámokat észleltek Katt ide!
Titokzatos hullámok borzolják a közeli bolygókeletkezési korongot Katt ide!
Igazolták Einstein 100 éves előrejelzését Katt ide!
Kína a gravitációs hullámok űrbéli megfigyelésére készül Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
05
  Basszus...mi vagyunk a földönkivűliek
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi

Meteoritok landolhattak a fiatal Föld meleg tavaiban, ahol szerves anyagokat raktak le. A kanadai McMaster Egyetem és a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA) kutatóinak eredményei szerint a meteoritok jelentős szerepet játszhattak a Földön lévő élet kialakulásában.

A kutatók az Amerikai Tudományos Akadémia Proceedings (PNAS) című tudományos folyóiratában számoltak be eredményeikről. Egy csillagászati, geológiai, kémiai és biológiai modellen alapuló keletkezéselméletet dolgoztak ki. Az elmélet szerint az élet csak néhány százmillió év alatt alakult ki, miután a Föld felszíne annyira lehűlt, hogy létezhetett rajta folyékony víz.

Az élethez szükséges alkotóelemek a Naprendszer keletkezése során az űrben jöttek létre, majd a meteoritok szállították őket a Földre. Ezek a szerves anyagok tették lehetővé az élet kialakulását a bolygón az önreplikálódásra képes ribonukleinsav-molekulák formájában.

A ribonukleinsav (RNS) képviselhette a korai, primitív életformákat. Az RNS és a DNS (dezoxi-ribonukleinsav) legfontosabb alkotóelemei a nukleotidok. Az RNS legfontosabb tulajdonsága az önreplikálódás: össze tudja gyűjteni a megfelelő nukleotidokat, hogy azokat önmaga másolatává fűzze össze.

Hogy pontosan hogyan jött létre az élet a Földön négymilliárd éve, régóta a tudomány nagy kérdése. A bolygó korai időszakában jóval több meteorit csapódott be, mint manapság. “Ahhoz, hogy megértsük az élet eredetét, meg kell értenünk azt is, milyen volt a Föld évmilliárdokkal ezelőtt” – mondta Thomas Henning, az MPIA kutatója.

“Tanulmányunk megmutatja, hogy a csillagászat megadja a kérdésre a válasz egy részét. A Naprendszer keletkezése részleteinek közvetlen hatása van a földi élet keletkezésére” – tette hozzá a szakértő.

Az MPIA kutatója, Dmitrij Szemjonov elmondta: “olyan valószínűsíthető fizikai és kémiai információkkal rendelkezünk a körülményekről, amelyek mellett kialakulhatott az élet”. A továbbiakban az a feladat, hogy kitalálják, pontosan hogyan is jött létre.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
02
  Új égboltfelmérés indult a rádiótartományban
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Frey Sándor

Megkezdődött és 7 éven át tart majd az Egyesült Államokban, Új-Mexikóban található nevezetes rádiótávcső-hálózat, a VLA történetének legnagyobb égboltfelmérése.

A jellegzetes Y alakban elhelyezett 27 darab, egyenként 25 m átmérőjű rádióteleszkópot számláló VLA (teljes nevén Karl G. Jansky Very Large Array) nem csak a csillagászok körében ismert. Egy sor mozifilmben is szerepelt, a legtöbben talán az 1997-es Kapcsolat (Contact) címűre emlékezhetnek. Ebben a Jodie Foster alakította megszállott rádiócsillagász végül itt detektálja a földönkívüli civilizációktól érkező üzenetet. Mindez persze fikció volt, de a hálózat nagyon is valódi!

A VLA Új-Mexikó sivatagos területén, több mint 2000 m-es tengerszint feletti magasságban épült, 1973 és 1980 között. A cél az volt, hogy legalább másfél évtizedre “a világ legjobb rádiócsillagászati obszervatóriumát” hozzák létre.

Légi felvételen a VLA, az antennák “legsűrűbb”, D jelű konfigurációjában. (NRAO/AUI)

A VLA egy interferométer, antennái együtt végzik méréseiket, egy hálózatba kötve, az apertúraszintézis módszerét használva. A hálózat felbontóképességét így nem az egyes antennák átmérője, hanem az antennaelemek közti legnagyobb távolság (a bázisvonal hossza) határozza meg. Az érzékenység pedig természetesen 27-szer akkora, mint egyetlen antennát használva.

Az Y egy-egy 21 km hosszú ága mentén az antennák el is mozdíthatók, így a bázisvonalak hossza változtatható. A VLA-t négyféle, az ábécé első betűivel jelölt alapkonfigurációban használják. A különböző konfigurációk más-más típusú rádióforrások jó feltérképezését segítik. A legkiterjedtebb A konfigurációval kompakt objektumok nagy felbontású vizsgálata, a leginkább “összehúzott” karokkal rendelkező D konfigurációval pedig a nagyobb skálájú rádiószerkezetek kutatása válik lehetővé. Ez utóbbi elrendezésben az összes antenna a középponttól mérve 600 m-es távolságon belül helyezkedik el.

A VLA 2012-ben, mintegy évtizedes műszaki megújulást követően felvette Karl G. Jansky nevét, akihez a rádiócsillagászat kezdetét köthetjük: 1931-ben elsőként ő detektált rádióhullámokat a világűrből, és felismerte, hogy azok a Tejútrendszer középpontjának irányából érkeznek. A felújított elektronikus berendezésekkel, szélessávú rádióvevőkkel felszerelt VLA valójában felér egy vadonatúj műszerrel, a képességei nagyságrendekkel javultak, ismét az élvonalba került. Megfigyelési hullámhosszai 6 mm-től 410 cm-ig terjednek. A hálózatot az Egyesült Államok Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriuma (NRAO) tartja fenn, a kutatók a világ bármely tájáról pályázhatnak megfigyelési időre.

Egy bizonyos szempontból minden addiginál “többet tudó” új csillagászati műszer használói számára, mint amilyen a felújított VLA is, az egyik legizgalmasabb feladat az onnan megfigyelhető teljes égbolt felmérése. Ilyenkor egyrészt új típusú objektumok felfedezésében lehet reménykedni, másrészt az egységes módszerrel, nagy mennyiségben gyűjtött adatok az égitestek statisztikai jellegű vizsgálataihoz is kitűnőek. A több éves tudományos előkészítés és tervezés után most megkezdődött munka (VLA Sky Survey, VLASS) során a teljes égbolt kb. 80%-át felmérik majd (vagyis mindent, ami Új-Mexikóból látható), méghozzá nem is egyszer, hanem háromszor. Az ismétlést nagyjából 32 havonta tervezik. A megismételt vizsgálatoktól gyorsan megjelenő vagy hirtelen változó (tranziens) jelenségek (például szupernóva-robbanások, gamma-kitörések, neutoncsillag-összeolvadások) felismerését, illetve az égi rádióforrások időbeli változásainak tanulmányozását várják. Az égbolt rádióforrásainak jelentős része a Tejútrendszeren túli távoli galaxis vagy aktív galaxismag. A VLASS során várhatóan 10 millió egyedi objektumot katalogizálnak majd, a rádiótávcső-hálózat megnövekedett érzékenysége révén ez négyszeres bővülést jelent az eddigiekhez képest.

A VLASS eredményeit nem csak a rádiócsillagászok várják, hanem más hullámsávokban dolgozó kollégáik is. Az új adatbázis segítségével könnyebb lesz majd azonosítani a látható, infravörös, röntgen- vagy gamma-tartományban felfedezett érdekes objektumokat rádióforrásokkal, így járulva hozzá működésük, fizikai tulajdonságaik jobb megértéséhez. A VLA legújabb égboltfelmérésének eredményeit már menet közben is, az adatok feldolgozását követően azonnal a csillagászok rendelkezésére bocsátják, sőt a még feldolgozatlan, nyers adatok is hozzáférhetővé válnak.



Egy példa arra, milyen javulás várható a VLASS után (jobbra), a “régi” VLA-val korábban végzett, kevésbé finom felbontású és kevésbé érzékeny, mégis igen jelentős felmérésekhez képest. Bal oldalt a 20 cm-es hullámhosszon, D konfigurációban készített NVSS, középen az ugyanezen a hullámhosszon, B konfigurációban elvégzett FIRST képe egy rádiógalaxisról. Az új felmérést nagy sávszélességgel, kb. fele akkora hullámhosszon tervezik. Így bár ugyancsak B konfigurációt használnak, mint a FIRST esetében, mégis kétszer finomabb lesz a szögfelbontás. (Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF)

A VLASS befejezéséig összesen 5500 óra távcsőidőt használnak majd fel. Összehasonlításul, a VLA korábbi két nagy felmérése, az NVSS (NRAO VLA Sky Survey) 1993 és 1996 között 2932 óráig tartott, a FIRST (Faint Images of the Radio Sky at Twenty centimeters) 1993 és 2002 között 3200 óráig. Ez utóbbi részletesebb volt, de nem terjedt ki a teljes megfigyelhető égboltra. Ezeknek a régi felméréseknek az adatait eddig több mint 4500 tudományos publikációban használták fel, de a szám természetesen tovább növekszik. Mindez előrevetíti, hogy a VLSS is hosszú időre meghatározó referencia lesz a rádióégbolt kutatói számára.

forrás:/csillagaszat.hu/

kapcsolódó: Gyors rádiókitörés: most tényleg megvan a forrás helye! Katt ide!
Rejtélyes objektum jelent meg az ismert fekete lyuk mellett Katt ide!
Idegen űrhajókat hajthatnak a rejtélyes kozmikus felvillanások Katt ide!
Nagyon forró helyett nagyon hideg lehet két galaxis egyesülésénél Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
02
  Végre sikerült kideríteni pár dolgot a titokzatos Zélandiáról
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Sikerült feltárnia a Csendes-óceán mélyén fekvő Zélandia nevű földtömeg titkainak egy részét annak a nemzetközi kutatócsoportnak, amely kilenc hetes expedíciót követően a tasmániai Hobart városában ért partot. Az eredmények birtokában könnyebb lesz megérteni például azt is, hogy miként szóródtak szét és fejlődtek ki bizonyos növények és állatok a Csendes-óceán déli részén.
A Joides Resolution nevű kutatóhajó július végén futott ki a Townsville nevű ausztrál kikötőből, hogy a Nemzetközi Óceánkutató Program (IODP) szakemberei kőzet- és üledékmintákat gyűjtve tanulmányozhassák, miként változott a térség geológiája az elmúlt több tízmillió évben - olvasható az eurekalert.org tudományos hírportálon.


Zélandia területe mintegy 4,9 millió négyzetkilométert tesz ki, ami nagyjából akkora, mint a szomszédos Ausztrália kétharmada. 95 százalékát ma óceán borítja, csupán néhány sziget, valamint három jelentősebb földtömeg magasodik ki belőle, Új-Zéland Északi és Déli-szigete, valamint Új-Kaledónia. A tengerfelszín alatt több mint egy kilométer mélyen fekvő terület Új-Zéland déli részétől húzódik északra Új-Kaledónia irányába, nyugatra az Ausztráliától keletre fekvő Kenn-fenéksíkság felé.

A titokzatos földtömeg feltérképezésére indult 32 kutató hat helyen végzett fúrásokat több mint 1250 méteres mélységben. Összesen 2500 méter üledékmintát gyűjtöttek össze a rétegekből, amelyek Zélandia földrajzának, éghajlatának és vulkanikus tevékenységének változásait tárják fel az elmúlt 70 millió évre visszamenőleg.

Az expedíció egyik vezető kutatója, Gerald Dickens, az amerikai Rice Egyetem munkatársa szerint kollégáival rengeteg új fosszíliát fedeztek fel, ami azt bizonyítja, hogy Zélandia nem feküdt mindig a Csendes-óceán mélyén.
"Nyolcezernél is több egyedet tanulmányoztunk, és több száz fosszilis fajt azonosítottunk" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy az egykor meleg, sekély vizekben élt organizmusok mikroszkopikus vázai, és a szárazföldi növényektől származó spórák, valamint pollenek mind azt bizonyítják, hogy Zélandia földrajza és éghajlata egészen másmilyen volt a múltban.

Az új eredmények szerint a 40-50 millió évvel ezelőtt kialakult csendes-óceáni "tűzgyűrű", Zélandiát is érintő drasztikus változásokat idézett elő a tengerfenéken és befolyásolta a térségben zajló vulkanikus tevékenységeket is. A tűzgyűrű a Csendes-óceán partjain végigfutó széles, sávszerű földrajzi régió, amely mentén különösen sok, működő és szunnyadó vulkán helyezkedik el a tektonikus lemezek és a szeizmikus törések határain.
Az expedíció egyik vezető kutatója, Rupert Sutherland, a wellingtoni Victoria Egyetem szakembere szerint a kutatók egy ideje úgy vélik, hogy Zélandia akkor süllyedt el, amikor nagyjából 80 millió évvel ezelőtt levált az Ausztráliát és az Antarktiszt is magába foglaló Gondvána ősi szuperkontinensről.
Sutherland szerint ez az elmélet valószínűleg helytálló, ám mostanra egyértelművé vált, hogy a későbbiekben bekövetkezett drasztikus események formálták a földtömeget olyanná, ahogyan azt a kutatók most megismerték.
A szakemberek szerint a Zélandia északi részén végbement nagyszabású geológiai változások segíthetnek megérteni,
miként szóródtak szét és fejlődtek ki bizonyos növények és állatok a Csendes-óceán déli részén.
A begyűjtött üledékminták elemzése segíteni fogja a kutatókat abban, hogy jobban megismerjék a Föld tektonikus lemezeinek mozgását és a globális éghajlati rendszer működését. A kutatók szerint a térség továbbá fontos terület az időjárásban végbemenő globális változások megértéséhez is.





Ausztrál, új-kaledóniai és új-zélandi kutatók idén februárban a Geological Society of America's Journal című folyóiratban megjelent tanulmányukban azzal érveltek, hogy Zélandiát a nyolcadik kontinenssé kellene nyilvánítani, mert szerintük a terület megfelel a kontinens definíció főbb feltételeinek, úgy mint a környező területekhez képest magasabb fekvés, a jellegzetes geológia, a jól meghatározott terület és a vastagabb földkéreg, mint amilyen rendszerint az óceán fenekén van.

forrás:/mti/


kapcsolódó: Nem Atlantisz, Zélandia a Föld új kontinense Katt ide!
Feltárják a tudósok Zélandiát, az elsüllyedt kontinenst Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. okt.
02
  Európai Unió összeomlásához vezet a katalán függetlenség és a szavazáskor történtek!
Kategória: Autonómia - Közzétette: nordi

„A katalán referendum rendőri erőszakja az EU-t válságba sodorta, ahogyan a szavazók 90 %-a a függetlenségre voksolt” címmel a jobboldali brit Daily Telegraph azt kifogásolja, hogy az Európai Unió szembeszökően csendben maradt a rendőri erőszak láttán.


Katalán tűzoltók saját testükkel is védték a szavazni akarókat az ellenük erőszakkal fellépő spanyol rendőrökkel szemben. A katalán vezető tegnap közölte, két napon belül kihirdetik a spanyol tartomány függetlenségét Spanyolországtól.



A lapnak Andrew Rosindell brit tory párti parlamenti képviselő, a parlamenti külügyi bizottság tagja azt mondta, az EU reagálása sokkal erősebb lenne, ha ilyen jelenetek például Magyarországon játszódnának le. „Akkor több tonna téglát borítanának rájuk”, és ez is mutatja az Unió képmutatását, mondta. Amadeu Altafaj, a katalán kormány állandó uniós képviselője leszögezte, „Olyan országok esetében, mint Lengyelország, szigorú normák vannak, de Spanyolország esetében közönyösség tapasztalható”, noha EU-s polgárok alapvető jogait súlyosan megsértették, jelentette ki.

„A katalán függetlenségi referendum sokkal nagyobb ügy az EU-nak a Brexitnél” címmel a brit Independent arról ír, hogy a spanyol kormány egyértelművé tette: ha Katalónia függetlenné válna, Madrid ellenállna, hogy a tartomány az EU tagja maradjon. Csakhogy akkor egy EU-n kívüli országban lenne az euró a fizetési eszköz, és Brüsszelnek roppant nehéz lenne kizárni egy olyan országot az EU-ból, amely annak tagja akar maradni. Ha mégis a kizárás mellett érvelne, Katalónia olyan fenyegetéssé válna az EU számára, ami nagyobb lenne az Egyesült Királyság kiválásánál.

A legolvasottabb német hírportál, a Der Spiegel Online szerkesztőségének reggeli kör-emailje szerint Spanyolországban a helyzet totálisan zsákutcába jutott, annyira távol került egymástól a központi kormány és a katalán vezetés. Ezzel egy újabb uniós ország jutott nehéz válságba. Ez rossz hír Európának, Merkel kancellárnak, Emmanuel Macron francia elnöknek, akik azt akarták, hogy a kontinensnek végre új, pozitív jövőképet adjanak.

A vezető spanyol lap, az El País arról tudósít, hogy számos szakszervezet általános sztrájkot indít azon erőszak nyomán, amelyet az állambiztonsági erők tanúsítottak a katalán függetlenségről tartott népszavazáson. A lapnak nyilatkozó egyik szakszervezeti vezető elmondta, itt még egy általános sztrájknál is többről lesz szó.

forrás. lovasistvan.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. szept.
30
  Orosz-amerikai űrállomás lesz a Holdnál
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző:Tóth Balázs


Oroszország és az Egyesült Államok minden más nézeteltérését félretéve megegyezett abban, hogy közösen építenek meg egy Hold körül keringő új űrállomást - erősítette meg a Russia Today a múlt héten kiszivárgott pletykákat. Erről a Roszkozmosz orosz űrügynökség vezetője, Igor Komarov beszélt újságíróknak szerdán, az ausztráliai Adelaide-ben megrendezett Nemzetközi Űrhajózási Kongresszuson.

A Deep Space Gateway névre keresztelt űrállomás első moduljai a 2020-as évek derekán, 2024 és 2026 között kerülhetnek Hold körüli pályára. Legalább egy évtizeden át ez lesz a NASA és a Roszkozmosz űrhajósainak a fő célállomása az űrben. Az ott alkalmazott technológiáknak fontos szerepük lehet a későbbiekben a Hold és Mars meghódításában, a felszíni űrállomások megépítésében.

Ebben a projektben is részt vehetnek további szereplők, például Kína, India, Brazília vagy Dél-Afrika. Oroszország akár három modul kifejlesztését és feljuttatását is vállalja.

Orion visiting Deep Space Gateway
Fotó: NASA


A Nemzetözi Űrállomás programjában részt vevő országok, köztük az európai, japán és kanadai űrhivatalok már korábban elkezdtek tárgyalni a Deep Space Gateway projektet vezető NASA-val, hogy érdekelné őket egy holdközeli állomás.

Mivel az oroszok nagyobb hatótávolságú rakétája valószínűleg csak a 2020-as vége felé készül el, a Deep Space Gateway működtetésében a NASA által támogatott SLS rakéta és az Orion űrhajó kapja a főszerepet. Mint azt Komarov elmondta, az űrállomás dokkolórendszerét úgy fogják kialakítani, hogy a legkülönfélébb űrhajókkal tudjanak rá csatlakozni.

forrás:/index/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. szept.
30
  Elon Musk nagy bejelentése: a Földön bárhova elutazhatunk majd 60 perc alatt, de a Mars sem elérhetetlen
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
szerző: Balogh Csaba

A Marsot meghódítaná, a Földet pedig nagyságrendekkel könnyen bejárhatóbbá tenné Elon Musk. A vizionárius üzletember mostantól a SpaceX minden erőforrását ezeknek a céloknak rendeli alá.
Néhány napja még azt írtuk, hogy egy világviszonylatban alapvető változásokat hozó (olvasás)oktatási forradalom lehet Elon Musk eddigi legnagyobb vállalása. De amiről most a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (International Astronautical Congress, IAC) által szervezett idei Világűrkongresszuson beszélt, Ausztráliában, az azért ennél is jóval nagyobb lehet.


Előadásában Musk azt mondta, az általa létrehozott és vezetett SpaceX pénzt és energiát nem sajnálva azon fog mostantól dolgozni, hogy létrehozza az Interplanetary Transport Systemet (ITS), azaz a bolygók közti utazást lehetővé tévő közlekedési rendszert.
Az űrhajós/rakétás projekt BFR (Big Fucking Rocket) néven fut, és óvodásbarát fordításban egy "meglehetősen nagy rakétát" jelent. Az üzletember úgy gondolja, hogy a műholdak fellövéséért és pályára állításáért, valamint a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálásáért kapott pénzből finanszírozni tudják a terv megvalósítását.

A tervek szerint az ITS egy az egyben leváltja majd az eddigi Falcon-rakétákat és a Dragon űrhajót, minden űrbéli feladatot az új űrjárműrendszerrel oldanának meg a későbbiekben.

Felhasználva persze a jelenlegi eszközökkel szerzett tapasztalatokat, melyekből azért van bőven. De míg a Falcon 9 "csak" 70-80 százalékban újrahasznosítható rakéta, az ITS esetében a rakétát és az űrhajót is úgy építik meg, hogy teljesen újrahasználhatók legyenek. Ez azt eredményezi majd, mondta Musk, hogy az ITS rendszerrel való szállítás a jelenleginél sokkal olcsóbb lesz, hiszen nem kell majd minden misszióhoz új eszközöket megépíteni.



Moon Base Alpha: épül a Hold-bázis © SpaceX .Ezt, a "lekicsinyített" ITS-t a földi utaztatás, a műholdas és az űrállomásos feladatok mellett már rendszeres Hold-missziókhoz is tudják majd használni, melyek során először is létre kell hozni egy állandó bázist a Holdon.

A Hold és az oda tervezett állandó bázis persze csak egy szerény lépés Musk jelenlegi végső célja felé: a SpaceX alapító-vezérigazgatója már tavaly bejelentette, hogy minél előbb szeretne embereket juttatni a Marsra. Tavaly még 2024-re tette az első (emberes) repülés idejét, a mostani Világűrkongresszuson már arról beszélt, hogy egy teherszállító ITS űrhajó már 2020-ben elindulhat a vörös bolygóra. Amint odaértünk, az alábbi animáció szerint indulhat a Mars meghódítása – Musk összesen 1 millió embert küldene oda.

Miközben sokan agymenésről, vagy legjobb esetben is túlságosan szűkre szabott menetrendről beszélnek, Musk szerint terve szimplán csak merész, de egyáltalán nem megvalósíthatatlan.
Mindez már csak azért is érdekes, mert a marsi letáborozás mellett nemcsak fantasztikus, hanem elég nyomósnak tűnő tudományos érvek is szólnak.

forrás:/hvg/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:   <<        >>  
Hírkategóriák