+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
04
  Kristálykoponyák, az elképesztően precíz alkotások
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: fulldragon
szerző: Egyed Zsuzsanna

A kristálykoponyák lehetséges bizonyítékokként szolgálhatnak a paleoasztronautika híveinek, akik szerint ugyanis a régmúlt időkben földönkívüliek látogatták meg az emberiséget és alakították történelmüket. A kutatóknak viszont még nagyobb fejtörést okoznak, mivel még a ma rendelkezésre álló technika segítségével is nehezen lehet ilyesmit alkotni.
A híres kristálykoponyákat a múlt század elején fedezték fel Dél-Amerikában, a maják ősi földjén (a mai Mexikó, Belíz és Honduras területe). Mindközül a leghíresebb és legtitokzatosabb a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya – ez körülbelül 5 kg – ami a brit felfedező után kapta nevét, aki állítása szerint egy belízi maja templom romjai közt találta, 1924-ben.

Talán az a legelképesztőbb ezekben a koponyákban, hogy rendkívül élethűen ábrázolják az emberi koponya kifinomult vonásait, anyaguk pedig merőben szilárd és nehezen megmunkálható. Ráadásul, még egy sor kifejezetten rejtelmes attribútummal rendelkeznek ezek a koponyák.

A kérdés, hogy hogyan tudtak a maják ilyen technikai remekműveket alkotni, majd 1000 évvel ezelőtt.

A műalkotások eredetére vonatkozó elméleteken és találgatásokon túl csak a rájuk vonatkozó konkrét tények tekinthetők perdöntőnek, illetve maguk a tárgyak, amelyek tanulmányozása során a kutatók is elképedtek.

1970-ben a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyát a kaliforniai Hewlett-Packard laboratóriumokban tanulmányozták. Számítógépes vizsgálatok után Frank Dorland, a kutatás vezetője kijelentette, hogy a koponyát egy olyan, tudományos és technikai szempontból „felháborító” precizitással készítették, amely módszer ma sem ismeretes és korunk legtehetségesebb szobrászai vagy mérnökei sem képesek kivitelezni.

A kutatók megállapították, hogy a koponyák mindegyike egyetlen kristálydarabból készült, amelyet annak természetes tengelyére merőlegesen csiszoltak. Itt fontos megemlíteni, hogy minden modern szobrász óvakodna ettől, mivel tudják, hogy ezzel a kristály szinte biztosan a szilánkjaira törne. Ez ugyanúgy érvényes az ultramodern csiszolási technikákra és a lézeres módszerekre is.

John Rowen, a Pasadenai Egyetem kristály- és ásványtani tanszék vezetője elmagyarázta, hogy “egy kristály három különböző síkban, rétegenként növekszik, a kristálylapok felületére merőleges krisztallográfiás tengelyek irányába. Annak függvényében alakul ki a kő oldalainak nagysága és alakja, hogy milyen szöget zárnak be ezek a tengelyek. Ha egy kristályt a tengelyére merőlegesen munkálnak meg, akkor az gyakorlatilag szilánkokra törik. Még mai technikai eszközökkel is extrém bonyolult ilyesmit kivitelezni.”

A Mohs-skálán 7-es szilárdságú Mitchell-Hedges koponyát meglehetősen nehéz lehetett megmunkálni legalább olyan keménységű anyag híján, mint amilyen a gyémánt (ez 10-es keménységű) vagy a rubin, amelyek a maják idejében jobbára ismeretlenek voltak. A kristályfeldolgozó szakértők szerint ezeket a tárgyakat rendhagyó módon darabolták fel, és szinte lehetetlennek tartják, hogy emberi kéz alkotta volna őket.



Mindezek mellett a mikroszkópos vizsgálatok a koponya felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni, ami csiszolásra utalna. Ami még ennél is több – és rendkívül különös –, hogy a koponya hőmérséklete a környező hőmérséklettől függetlenül mindig állandó marad. A koponyáknak hipnotikus képességeket is tulajdonítanak, színes aurájuk van, illetve néha még hangokat, illatokat is árasztanak magukból. A maja hagyomány szerint az ősidőkben 13 ilyen kvarckristályból készült koponyát ástak el a világ különböző pontjain.

A maják állítása szerint ezek a koponyák az emberiség számára jelentősen hatalmas mennyiségű információt jelentenek, amely információ pedig a megfelelő időben aktiválódik majd, a közeljövőben, amikor mind a 13 koponya egy helyen lesz. Ez pedig az egész világ tudatszintjét nagymértékben megváltoztatja majd.

Eddig 7-et találtak meg közülük. Érdemes megemlíteni, hogy az IBM szakértői szerint egy ilyen kvarckristály milliónyi gigabit mennyiségű információt lenne képes tárolni, vagyis sokkal többet, mint egy modern számítógép.

forrás:/filantropikum/

kapcsolódó: Kristálykoponyák Katt ide!


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
04
  Légy jó önmagadhoz!
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
szerző: Karafiáth Orsolya

Széles körben elterjedt tévhit, hogy az a nagylelkű, igazán önzetlen ember, akinél önmaga mindig leszorul a dobogóról. Meg kell tanulni jól szeretni magunkat. Ebben segíthet Yudit Maros és Verena Kast egy-egy könyve.
Yudit Maros Szívem csücskÉN – Az önszeretet módszere négy lépésben című könyvét a kicsit óvodás, ráadásul lila-fehér borító miatt (az már csak plusz, hogy hideg ráz a címbéli szójátékoktól) nemigen vettem volna kézbe, ha nem általam igen nagyra tartott pszichológus ajánlotta volna. (Maros amúgy magyar származású, de több mint húsz éve Amerikában praktizál, egyik alapítója az Autentikus Terápiás Intézetnek. Magyarországon is gyakran tart előadásokat.) És a második alcím, ó, egek, Pozitív önnevelés a boldog és örömteli életért…


Ez már igen sok a jóból, legalábbis a beígért jóból, amúgy is menekülök a könyvesboltokban az önsegítő könyvek szigetétől, ahol gyakran csupa feltűnően elcseszett és már kívülről is láthatóan kisiklott életű ember válogat. A lány például, aki arra nem képes, hogy elmenjen fodrászhoz, vagy ne adj' isten, legalább hajat mosson, de arra igen sok időt és pénzt fecsérel, hogy párkeresési problémájára instant gyógyírt leljen.

Igen sok önsegítő olvasmányon átrágtam én is magam egy időben, tudom, miről beszélek. És általában megismertem ezen művek képletét is: jó habosan tálalni pszichológiai közhelyeket.

Nos, az ilyetén körítéstől Maros könyve sem mentes, de megmenti a könyvet a sok egyéb, ami miatt szívből tudom ajánlani. Ezek amúgy főképp a gyakorlatok. Épp egy hónapja fejeztem be az olvasást, és szoktam rá arra, hogy napi szinten alkalmazom őket.

Egy hónap arra még kevés, hogy mindez a gondolkodási rutinom részére váljék, de arra elég, hogy máris érezzem a felszabadító, szorongásoldó hatást, hogy már képes vagyok egyszerűen megvigasztalni, biztatni és támogatni magam, ha arra van szükségem.

És ezáltal egyszerűen könnyebben, kevesebb idegbajjal (és kevesebb nyugtatóval) tudom átvészelni a napokat. Mi ez, ha nem eredmény?

A könyv abból az alapgondolatból indul ki, miszerint a modern pszichológia álláspontja az, hogy akkor vagyunk a legkiegyensúlyozottabbak, ha ráhagyatkozunk a saját bensőnkre. (Az elme fecseg, a test tud – hogy Buddhát idézzem.) Azaz mindarra, amit az ösztöneink sugallnak. Vagy amit a testünk üzen. Ez jó ködösen hangzik, de megtanulható meghallani ezeket az apró jelzéseket. És ha meghallottuk, észrevettük, realizáltuk, mire is van szükségünk, meg kell adnunk magunknak, amire vágyunk.

Alapvetésként meg kell kérdezzük magunktól, hogyan bánnánk azzal, akit nagyon szeretünk. És aztán magunknak is meg kell adnunk mindezt. Mert különben jönnek a feszítő érzések, a magunk lekicsinylése, és a sokkal súlyosabb lelki problémák.

Érdemes együtt haladni a könyvvel, még a sok önismétlőnek tűnő blabla ellenére is. Mert utólag sokról kiderült számomra, hogy nem feltétlenül a fecsegés miatt volt többször leírva, hanem azért, hogy biztosan megragadjon a fejünkben. Aki a gyakorlatokat nem akarja végigcsinálni, bele se kezdjen a könyvbe. Ám lépésről lépésre haladva valóban könnyebb lehet ezután…

Hasonló témát jár körbe, csak éppen az elmélet felől, Verena Kast, a neves svájci pszichológus a Változás és megújulás című munkájában. Egyik kedvenc pszichológus-szerzőm egyébként, a Gyász című könyve például igen nehéz élethelyzetemben adott fogódzót. Nála sokkal több a konkrét terápiás esetleírás, egy-egy lelki válságot átélt ember példájából jutunk az elmélet felé. Szeretem, hogy behozza a saját személyesét is, és azt, hogy igen érzékeny a leginkább nőket érintő problémákra. Például arra, hogy milyen mértékben képes valaki teljesen alárendelődni a társának úgy, hogy voltaképpen észre sem veszi ezt. Finoman húzza le a leplet a női öncsalásokról, ami olykor csak olyan tünetekben vehető észre, hogy érthetetlen dühöt érzünk a társunk iránt, hogy mindig fáradtak, levertek vagyunk.

Vagy például egy külső szemlélő által igen sikeresnek látszó, öntudatos, kiteljesedett nő miképp lehet mégis gondolatban az elvárások rabja, és hogy a teljesítményt miért nem követi a jogosan várható megelégedettségérzés. Segít felismerni, mit csinálunk szerepkényszerből, és mit saját, belső mozgatóerőink szerint.

Nála is kulcsmotívum az önszeretet képességének elsajátítása, önképünk dinamizálása révén. Verena hisz a változásban, és abban, hogy ki-ki képes az életlehetőségeiből a legtöbbet kihozni. Mivel alapvető területe a gyász- és traumafeldolgozás, pontosan tudja, milyen nehéz elengednünk beidegződéseinket, a személyiségünk magvának képzelt romboló félelmeinket. A magunkkal való új, tisztább viszony kialakításában nagy segítség lehet a könyve.

forrás:/KOmplett/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
04
  Aggasztó a császárpingvinek jövője
Aggasztó képet fest a császárpingvinek ősi populációjának, az óriásalkának (Pinguinus impennis) a vizsgálata a ma élő legnagyobb pingvinfaj jövőbeli kilátásairól - figyelmeztetnek a kutatók a Global Change Biology című folyóiratban közölt tanulmányukban.

Kutatók először vizsgálták azt, hogy az éghajlati változások miként érintették a császárpingvineket az elmúlt 30 ezer évben, az ausztrál, brit és amerikai szakemberekből álló csoport tanulmányozta a madarak ősi és modern populációjának genetikai diverzitását is. Az elhullott pingvinek teteme megfagyott és olyan lassan bomlott le, hogy a szakemberek 600 évvel ezelőtt elpusztult példányoktól tudtak DNS-mintákat venni.

A kutatók szerint a legutóbbi jégkorszak idején a császárpingvin-populáció a jelenleginek nagyjából hetede volt. Mindössze három kolónia élte túl a korszakot, míg jelenleg majdnem 50 kolónia él és virul az Antarktiszon. A legutóbbi jégkorszak idején a hőmérséklet átlagosan nagyjából 15 Celsius-fokkal volt alacsonyabb a mainál.

Az ausztrál környezetvédelmi minisztérium Antarktisz-részlegén (AAD) dolgozó Barbara Wienecke szerint a császárpingvinek jól alkalmazkodnak a hideghez, ám még ők is nehezen vészelték át a legutóbbi jégkorszakot. Az Antarktisz bizonyos pontjai még számukra is túl hidegek voltak - olvasható az ABC hírportálon.

A szakemberek szerint mivel a pingvinek rá vannak szorulva a tengeri jégre, ezért érzékenyek a klímaváltozásra. "Mivel annak idején nagyjából kétszer akkora volt a tengeri jég kiterjedése, mint most, a pingvinek csupán néhány helyen tudtak költeni az Antarktisz térségében" - magyarázta a kutatásban részt vevő Jane Younger.



A szakember közölte, valószínűleg túl nagy lehetett a távolság a pingvinek táplálkozási helyéül szolgáló nyílt víz és az állatok költőhelyeként szolgáló stabil tengeri jég között. "Az a három populáció, amely túlélte, valószínűleg az óceán azon területeinél költött, amelyektől a szelek és az áramlatok távol tartották a tengeri jeget" - tette hozzá.

Wienecke hangoztatta, az elmúlt 5-6 ezer évben a pingvinek számára viszonylag kedvezően alakultak a feltételek az Antarktiszon, és a populációjuk gyarapodott. A költéshez szükséges sík felszínű területet jelenleg biztosítja számukra a tengeri jég.

Younger elmondta, néhány szakértő aggódik az állatok jövője miatt. "A császárpingvinek eléggé érzékenyek a klímaváltozásra. Ha a tengeri jég kiterjedése változik, az komoly problémát jelenthet számukra" - fogalmazott. A szakember szerint a melegedő éghajlat miatt a császárpingvineknek valószínűleg számos kihívással kell szembenézniük a jövőben.

forrás:/MTI/

kapcsolódó: Már nem megállítható a globális felmelegedés Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
04
  A barátság etológiája
Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék tanszékvezető egyetemi docense „A barátság etológiája” címmel tartja 2015. március 4-én az „Élő adás” biológiai ismeretterjesztő sorozat következő előadását az ELTE Természettudományi Karán.

A barátság tipikusan emberi fogalom, és mégis sokan gondolják, hogy állatok is lehetnek barátok. Jó meghatározás nincs e szociális funkcióra, de talán mondható, hogy a barátság olyan hosszú távú, kitüntetett kapcsolat nem rokonok között egy csoporton belül, amely kölcsönös segítségnyújtáson alapszik, és mindkét fél részéről pozitív összetartozásra irányuló (affiliatív) viselkedések megnyilvánulásában mutatkozik meg.

Sokan mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, így az ember-kutya kapcsolat etológiai vizsgálata egyben a barátság tanulmányozását is jelenti.

Miklósi Ádám (Forrás: ELTE)

Vajon mit jelent a barátság? Hogyan változott meg a kutya a háziasítás során, hogy barátként tekintünk rá? Mely viselkedésformák játszanak fontos szerepet az emberrel való kapcsolatukban? Lehet, hogy a kutya háziasításának története valójában arról szól, hogy miképp szerzett az ember egy új barátot magának, és vajon hogyan folytatódik ez a történet a 21. században? Lesznek az embernek új barátai a gépek korában? Meglepő, de a kulcs itt is az ember és a kutya történetében lehet.

Az ELTE Biológiai Intézete által, nem csak középiskolásoknak szervezett Élő adás című ismeretterjesztő sorozat a biológia különféle ágai között kalandozik, célja a legizgalmasabb és legújabb kutatási eredmények, és a megválaszolatlan nyitott kérdések bemutatása. A biológia robbanásszerűen fejlődő tudománya egyre több részletet tár fel előttünk: az élőlényeket alkotó molekulák rejtett világától a sejtek és az egyedek szintjén át egészen a fajok sokaságából felépülő életközösségekig.

Időpont: 2015. március 4. 17:00
Helyszín: ELTE TTK Mogyoródi József-terem (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C fszt. 0-822

Bővebb infó: Élő adás Katt ide!

forrás:/nyest.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
04
  Fellőtték az első elektromos meghajtású műholdat
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon

A SpaceX rakétáját vasárnap lőtték fel a floridai Cape Canaveral katonai légi támaszpontról, hogy az űrbe juttassa a világ első teljesen elektromos meghajtású műholdját.

A 22 emeletes Falcon9 hordozórakéta fellövése a harmadik volt, amit a kaliforniai székhelyű magán-űrvállalat két hónapon belül teljesített.

A rakéta elején utazó két műholdat a Boeing építette, a költségeket pedig a párizsi Eutelsat Communications és a bermudai ABS állták.

A hagyományos üzemanyaggal működő hajtóművek helyett a két műholdat könnyű, teljesen elektromos meghajtókkal szerelték fel, hogy azok segítségével érjék el és tartsák meg a Föld körüli pályájukat.

„Az elektromos meghajtás előnye, hogy sokkal kevesebb üzemanyagot igényel, mint a kémiai megoldás.
Az így kapott műhold sokkal könnyebb, így a fellövése is jelentősen olcsóbb” - mondta az indítást megelőzően Michel de Rosen, az Eutelsat vezérigazgatója.

Hogy mennyibe került így a fellövés, azt nem részletezték a források, ám a SpaceX honlapján egy Falcon 9 indítása 61 millió dolláros, mintegy 16,5 milliárd forintos árcédulával szerepel.


Az elektromos meghajtás hátulütője, hogy hetekhez képest hónapok kellenek ahhoz, hogy a műhold elérje a 36 ezer kilométeres magasságot, ahol aztán üzembe állhat egy előre meghatározott pont fölött.

forrás:/vs.hu/

kapcsolódó:Két különleges távközlési hold Katt ide!


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
03
  Két különleges távközlési hold
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon
szerző: Frey Sándor

A SpaceX vállalat Falcon-9 rakétája maga nemében úttörő műholdakat állított pályára, mindjárt egyszerre kettőt.
A start korszakváltás kezdetét jelezheti a kereskedelmi alapú, geostacionárius pályáról végzett távközlésben. A két legújabb, a Boeing Space Systems cég által épített űreszköz ugyanis kizárólag ionhajtóműveket alkalmaz, a fedélzeten nem helyeztek el hagyományos kémiai hajtóműveket. Ezzel egyúttal megszabadultak az üzemanyagtartályoktól és a hajtóanyag tömegének jókora részétől is, olcsóbbá téve a pályára állítást és megnövelve az űreszközök várható élettartamát.


A Boeing három évvel ezelőtt, 2012 elején jelentette be, hogy új, tisztán elektronikus meghajtás alkalmazó 702SP jelű műholdplatformjára négy megrendelés érkezett (az SP a small platform, kis platform rövidítése). Közülük a most pályára állított két műhold az első, amelyek a gyakorlatban is megmutathatják a módszer életképességét.

Azóta más nagy űripari gyártók is előálltak a maguk tisztán ionhajtóműves megoldásaival.
A napelemek által termelt energia segítségével, elektromágneses térben gyorsított ionok (xenon) kilövellésén alapuló meghajtást nem csak a geostacionárius pálya tartásához szükséges kisebb, folyamatos korrekciók céljára, de magának a végső pályának az elérésére is alkalmazzák az ilyen felépítésű műholdak esetén.

Az Eutelsat-115 West B F fellövése (Fantáziakép a videóból: Boeing)

A Falcon-9 hordozórakéta magyar idő szerint március 2-án 4:50-kor startolt a floridai Cape Canaveral 40-es indítóállásáról, rajta az Eutelsat-115 West B és az ABS-3A nevű kommunikációs holdakkal. A két űreszköz közel 25°-os hajlásszögű, kb. 400 km és 40 ezer km között változó magasságú ún. szuperszinkron pályára állt. Innen érik el a 36 ezer km magas körpályát az Egyenlítő síkja közelében.

A hagyományos meghajtásnál lényegesen kisebb tolóerőt nyújtó ionhajtóműves módszer miatt azonban ez az átmeneti időszak sokkal hosszabb lesz, mint megszokhattuk, több mint fél évig is eltart.

Amint a neve is jelzi, az Eutelsat-115 West B üzemeltetője a párizsi székhelyű Eutelsat vállalat. Video- és adatátvitelre, kormányzati megrendelők adatforgalmának lebonyolítására, mobil távközlésre használják majd, amerikai lefedettségi területtel. Pozíciója 115° nyugati hosszúságnál lesz – ami a nevére visszautalva szintén nem meglepő. Starttömege 2,2 tonna.
Az előző „tesvére”, a Falcon-9 rakétával ugyancsak most pályára állított ABS-3A megrendelője az Asia Broadcast Satellite cég. A geostacionárius pályán 3° nyugati hosszúság fölé kerül.

A két műhold egymásra helyezése és vibrációs tesztje a Boeing szerelőcsarnokában (El Segundo, Kalifornia). A csökkentett starttömeg most először tette lehetővé, hogy a Falcon-9 rakétával egyszerre két geostacionárius távközlési hold induljon.

(Videó: Boeing) A videó megnyitásához:
Katt ide!

Távközlési szolgáltatásainak megrendelői elsősorban Amerikából, Afrikából, a Közép-Keletről kerülnek majd ki. Emellett televíziós műsorszórást is végez. Starttömege közel 2 tonna.

A SpaceX ezúttal meg sem kísérelte a Falcon-9 rakéta első fokozatának visszanyerését, hiszen a kétműholdas konfigurációban minden üzemanyagra szükség volt az űreszközök sikeres pályára állításához: az első fokozat fékezésére ás leszállítására már nem maradt elegendő.

forrás:/urvilag/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2015. márc.
03
  Halálos baktérium szabadult ki egy amerikai laboratóriumból
Kategória: Háttérhatalom - Közzétette: fulldragon
Veszélyes és gyakran halált okozó, bioterrorizmusra is felhasználható baktérium szabadult ki tavaly egy Louisiana állambeli főemlőskutató-központ szuperbiztonságos laboratóriumából - jelentette helyi idő szerint vasárnap egy amerikai napilap. A USA Today szerint a hatóságok azt mondták, hogy az incidens miatt a lakosságot semmilyen veszély nem fenyegeti, bár a szennyezés kiterjedését egyelőre nem ismerik.

Jelenleg azt vizsgálják, miként kerülhetett ki a baktérium a tulane-i nemzeti főemlőskutató-központ laboratóriumából, ahol a szakemberek a kórokozó elleni védőoltás kifejlesztésén dolgoznak. Az incidens miatt - amely 2014 novemberében vagy még korábban történhetett - a projektet ideiglenesen felfüggesztették.

A kutatóközpont mintegy 80 kilométerre található az Egyesült Államok déli részén lévő szövetségi állam legnagyobb városától, New Orleanstól.

A szóban forgó mikroorganizmus neve latinul Burkholderia pseudomallei vagy más néven Whitmore-bacilus. Elsősorban Délkelet-Ázsiában és Ausztrália északi részén fordul elő, és a szennyezett talajjal vagy vízzel való közvetlen érintkezés útján kerülhet emberre és állatra. Azok közé az anyagok közé sorolják, amelyeket bioterrorizmusra lehet felhasználni.

A hatóságok közölték, hogy a baktériumot nem észlelték a kutatóközpont területén, ugyanakkor tavaly novemberben megfertőződött négy rhesusmajom (makákó), amelyeket a külső, bekerített részen őriztek, de egyszer sem használták őket a vakcina kifejlesztését célzó kísérletek során. A USA Today szerint a megbetegedett állatok közül kettőt elaltattak.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a majmok feltehetőleg akkor kerülhettek kapcsolatba a baktériummal, amikor a komplexum állatkórházában kezelték őket.

Januárban egy szövetségi ellenőr betegedett meg 24 órával azután, hogy felkereste a tulane-i központot, de elképzelhető, hogy még a látogatás előtt támadta meg szervezetét a baktérium, ugyanis előzőleg külföldi kiküldetésen volt.

Andrew Lackner, a kutatóközpont igazgatója elmondta, hogy eddig a létesítmény területéről vett 39 talaj- és 13 vízmintát vizsgáltak meg, de egyikben sem fedezték fel a baktérium nyomait. A USA Today szerint azonban ennyi minta tesztelése kevés a kórokozó kimutatásához. A napilap úgy tudja, hogy a központ illetékesei szükségesnek ítélték meg a vizsgálatok folytatását. "Rendkívül komolyan vesszük a történteket. Ez az egész nagyon nyugtalanító számunkra" - hangsúlyozta Lackner.

Richard Ebright, a New Jersey-i Rutgers Egyetem egyik biológiai biztonsági szakértője az újságnak nyilatkozva azt mondta: "nagyon aggasztó" az a tény, hogy nem tudják megállapítani, miként következhetett be a baktérium szétterjedése.

forrás:/metropol/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:   <<        >>  
Hírkategóriák