+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
14
  Először mutattak ki extragalaktikus exobolygókat
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
szerző: Sódor Ádám

Két csillagász, Xinyu Dai és Eduardo Guerras (Homer L. Dodge Department of Physics and Astronomy, Oklahoma University College of Arts and Sciences) a NASA Chandra röntgentávcsövével exobolygók jelenlétét mutatta ki egy nagyon távoli galaxisban. A felfedezéshez a gravitációslencse-hatás jelenségét használták ki.

Albert Einstein 1915-ben felállított általános relativitáselmélete értelmében a testek tömegüknél fogva meggörbítik maguk körül a téridő szerkezetét. Ezt a görbületet érzékeljük gravitációként. Einstein gravitációelméletének egy érdekes következménye, hogy a gravitáció – a téridő görbülete révén – képes eltéríteni a fénysugarakat is. Ezt a jelenséget először egy 1919-es teljes napfogyatkozás alkalmával tudták kimutatni.
A fogyatkozás idején a Nap korongja melletti háttércsillag képe Einstein számításaival pontosan megegyező mértékben eltolódva látszott. Ez a megfigyelés is hozzájárult az általános relativitáselmélet széleskörű elfogadottá válásához.
Bizonyos geometriai feltételek teljesülése esetében egy háttérobjektum – ez a lencsézett égitest – fényét egy előtérobjektum – a lencséző égitest – a gravitációs hatása révén képes felerősíteni, felnagyítani illetve megtöbbszörözni. Ez a gravitációslencse-hatás.

Az Oklahoma Egyetem asztrofizikai csapata azt állítja, hogy bolygókat fedeztek fel a Tejútrendszerünkön túl.

A kutatást vezetője, Dai professzor elmondta: „Ez az első alkalom, hogy bárki exobolygókat tudott kimutatni a saját galaxisunkon túl. A megfigyeléseink legegyszerűbben kicsi, bolygó méretű égitestek gravitációs mikrolencse-hatásával magyarázhatóak.” A kutatók a lencsézett háttérobjektum – egy kvazár – fényében észlelt gyors időbeli változásokat analizálva jutottak erre az eredményre. Becslésük szerint az előtérgalaxisban több ezer milliárd bolygó lehet.

Gravitációslencse-hatásuk alapján gyakorta fedezünk fel exobolygókat a saját galaxisunkban. Ugyanakkor még a távoli galaxisok kisebb égitestjeinek gravitációs hatása is képes megfigyelhető jellegzetes jelentős erősítést okozni egy háttérobjektum fényében.

A megfigyeléshez egy nagyon kompakt háttérégitestre volt szükség, mivel az előtérgalaxisban lévő bolygóméretű égitestek mikrolencse-hatása kis méretű lencsézett objektumra gyakorol csak jelentős hatást. Jelen esetben a háttérégitest a tőlünk 9 milliárd fényév távolságra lévő RXJ 1131–1231 jelű kvazár, de még a lencséző galaxis is majdnem 4 milliárd fényévre található tőlünk.
A kvazár belsejében egy szupernagy tömegű fekete lyukra anyag hullik az őt körülvevő akkréciós korongból, ez biztosítja a rendkívüli fényességét.
A korong belső, a fekete lyuk eseményhorizontjához legközelebbi forró régiója az elektromágneses színkép röntgen tartományában ragyogva fénylik.
Az ebből a viszonylag kis térrészből érkező sugárzásnak a megfigyeléséhez a kutatóknak a Chandra űrobszervatórium röntgentávcsövére volt szükségük.

Az RX J1131-1231 kvazár négy gravitációsan lencsézett képe a középső lencséző elliptikus galaxis körül. (forrás: University of Oklahoma)

Bár az elmúlt két évtizedben a Tejútrendszerben tömegével felfedezett exobolygók alapján joggal gondolhattuk, hogy a helyzet más csillagvárosokban is hasonló, ám Dai és Guerras úttörő tanulmányát megelőzően nem volt erre vonatkozó konkrét bizonyítékunk.

„Nagyszerű példa ez arra, milyen hatékony eszköz lehet a kezünkben az extragalaktikus gravitációs mikrolencse-hatás vizsgálata. A galaxis [és a kimutatott bolygók] 3,8 milliárd fényév távol vannak tőlünk. Ezeknek a bolygóknak a közvetlen megfigyelésére a legkisebb esélyünk sincs, még egy sci-fi forgatókönyvbe illő hatalmas képzeletbeli távcsővel sem.” – magyarázza Guerras – „Mégis képesek vagyunk tanulmányozni őket, kimutatni jelenlétüket, és becslést adni a tömegükre. Klassz tudomány ez.”

forrás:/csillagaszat.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
14
  Megvan a W-bozon tömege
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: Róza
Először sikerült az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) kutatóinak a legnagyobb pontossággal meghatározniuk a W-bozonnak, a gyenge kölcsönhatás közvetítőrészecskéinek a tömegét az intézmény nagy hadronütköztetőjében - adták hírül a CERN Atlas-kísérletének kutatói a the European Physical Journal C című tudományos folyóiratban hétfőn megjelent tanulmányukban.

Az eredmény megfelel a standard modell várakozásainak
A W-bozon annak a két elemi részecskének egyike, amelyik a gyenge kölcsönhatást, azon erők egyikét közvetíti, amely az univerzumban lévő anyag magatartását szabályozza. A W-bozon szerepet játszik a radioaktív bomlásokban is.
Eredményeik szerint a W-bozon tömege 80 370 (+/-19) MeV (megaelektronvolt), ez megfelel a részecskefizika standard modelljéből fakadó várakozásoknak - olvasható a CERN honlapján közzétett közleményben.

Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN új, LIinac 4 lineáris részecskegyorsítója (forrás: MTI/EPA/KEYSTONE/Valentin Flauraud)

A mérés mintegy 14 millió W-bozonon alapul, amelyeket 2011-ben egyetlen év alatt regisztráltak a nagy hadronütköztetőben, amikor az 7 Terraelektronvolt energián ütköztetett.

Az univerzum legnagyobb tömegű elemi részecskéje
Az eredmény megegyezik a korábbi mérésekkel, amelyeket a CERN nagy hadronütköztetőjének elődjében, a nagy elektron-pozitrin ütköztetőben (LEP) illetve az amerikai Fermilab korábbi részecskegyorsítójában mértek. Ezeket az adatokat folyamatosan pontosították az elmúlt 20 évben.



Az LHCb kísérletben használt berendezés egyik hatalmas mágnese (forrás: CERN/LHC/Peter Ginter)

A W-bozon tömegének nagy pontosságú mérése az LHC-n: a videó lejátszásához: Katt ide!

A W-bozon az univerzum egyik legnagyobb tömegű elemi részecskéje.
1983-ban fedezték fel a Z-bozonnal együtt a CERN szuper proton-antiproton részecskegyorsítójában folytatott kísérletsorozatokban. A felfedezés olyan tudományos áttörés volt, amelyet egy év múlva, 1984-ben már fizikai Nobel-díjjal jutalmaztak.

Bár a W-bozon tulajdonságait több mint 30 éve tanulmányozzák a kutatók, tömegének nagypontosságú mérése nagy kihívást jelent a részecskefizikusok számára.

forrás:/mti/

kapcsolódó: Része-e a Higgs-bozon az anyag-antianyag rejtélynek? Katt ide!
Először figyelték meg a Higgs-bozon tevékenységét Katt ide!
Az isteni részecskénél is izgalmasabbat keresnek a Nagy Hadronütköztetőben Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
13
  Reiner Gamma, a titokzatos „papírsárkány” a Holdon
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
szerző: Kocsis Antal

Mit keres egy papírsárkány a Hold felszínén? A téli időszakban szokásos, hetekig tartó borultság után január 29-én, hétfőn végre derült idő, szép kék égbolt volt látható egész nap. Nagyon készültem már egy Hold kamerázásra, amelyre régóta nem volt lehetőségem. Szerencsére a derült ég kitartott estig, a munkahelyi iskolai értekezlet sem húzódott a szokásoknak megfelelően a késő éjszakába, így napnyugtakor felhívtam Schné Attilát, hogy kamerázhatnánk-e a Corvus Magáncsillagvizsgálójában Gyulafirátóton. Itt ugyanis újra összeszerelte a 280/2810 mm-es Yolo-reflektorát.

Ez a Yolo-reflektor egy saját készítésű, különleges, kéttükrös, kitakarás mentes távcső, különösen alkalmas a Hold, bolygók, kettőscsillagok megfigyelésére. A távcső jelenleg egy felújított Sajó Péter-féle csapos mechanikán mozog, de még még nincs ellátva óragéppel, így a felvételek készítésénél Attila kézzel tekerte a finommozgató gombot a képernyőt figyelve, én pedig a kamerát kezelve kattintgattam az egérrel.

A teleholdhoz közeli, 95,44 %-os megvilágítottságnál, Colongitúdó = 65,98 fok, kissé északi librációnál (szélességi: +3,88 fok N, hosszúsági: -0,37 fok W) először vizuálisan szemléltük az átlagos vagy kissé gyengébb légkörnél a terminátor szebbnél-szebb alakzatait. Kedvező volt, hogy mivel éppen földközelben tartózkodott égi kísérőnk, látszólagos mérete 33,68’ volt. A DMK41 AU02.AS kamerát felszerelve az első képeken rögzítettük az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) terminátor közeli részleteit.
A felvételen a legfeltűnőbb és legfurcsább alakzat egy, a medence sötét tónusától sokkal fényesebb, papírsárkányra hasonlító világosabb terület, a Reiner Gamma volt.
A Rükl-féle „A Hold atlasza” (Geobook Hungary, 2012.) 28. térképlapján is feltüntetett alakzat közelítő holdrajzi koordinátái: -59 fok W, +7,4 fok N. Ezt a környezeténél fényesebb albedó-alakzatot holdi „örvénynek”, „albedópamacsnak” is szokás nevezni. Kezdetben erősen lepusztult kráternek tartották. Érdekes, hogy már szerepel Giovanni Battista Riccioli 1651-es, Francisco Grimaldi által készített térképén is, Galilaeus néven, Galileo Galilei-ről elnevezve.
Később Johann Heinrich Madler és Wilhelm Beer a holdtérképezésben új korszakot jelentő, 1834-36 között több részletben megjelent térképükön már egy közeli kisebb, kb. 15,5 km-es krátert jelöltek Galilaei néven, ez szintén látható felvételünkön, a peremhez közeli rálátás miatt ellipszis alakban, szelenografikus koordinátái: +10,5 fok N, -62,7 fok W. A fényes albedóalakzat a Reiner-kráterhez közeli elhelyezkedése által a Reiner Gamma néven szerepel a modern térképeken.

A Reiner Gamma sokáig az egyik legtitokzatosabb holdbéli alakzatnak számított. A feltűnő albedóalakzat egy üstökös becsapódása nyomán keletkezett mágneses anomália.
A kép technikai adatai: 2018.01.29. 18:39 UT, 280/2810 mm-es Yolo-reflektor, DMK41 AU02.AS fekete-fehér kamera, képfeldolgozás: Autostakkert!3, Registax6, Photoshop CC.


A feltűnő albedóalakzat jelenleg legelfogadottabb magyarázata, hogy ez egy üstökös becsapódása nyomán keletkezett mágneses anomália, amely „megvédte” az erős napszél és kozmikus sugárzástól a felszínt, így nem sötétedett, nem öregedett el ez a terület annyira, mint a környező medence terület.

További részletek is láthatók a felvételen, a kép bal oldalán (keletre) a Marius 41 km-es kráter és a tőle É-ra és Ny-ra elhelyezkedő dóm és dombmező látható, az egyik legnagyobb, egykor aktív vulkanikus vidék. Az Oceanus Procellariumban jól láthatóak a lávagerincek, lávafolyások peremei. Ha nehezen is, de felfedezhető a Rima Galilaei is a Khi jelű domb-tól (hegy) keletre, észak-dél irányban húzódva.

A terminátor mentén nyugaton, a kép déli (felső) részén a hatalmas Hevelius-kráter keleti külső falát már megvilágítja a nap, rücskös részletei jól fénylenek. Tőle É-ra a Cavalerius-kráter lándzsahegy alakja látható, ennek már az egész kráterperemét megvilágítás éri, bár a nyugati (jobb oldali) még néhány helyen „megszakad”. A Cavaleriustól ÉK-re, a Planitia Descensus-nak elnevezett helyen ért Holdat az első sima leszálláskor a szovjet Luna 9 holdszonda 1966.02.03-án. Ugyancsak ezen a területen, az Ocenus Procellariumban csapódott a Holdba a Luna 8 szonda, valamint jóval északabbra a Luna 13 szállt le és készített panoráma felvételeket és folytatott talajvizsgálatot.


forrás:/csillagaszat.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
13
  118 600 km/órás sebességgel hagyta el a parkolópályát a piros Tesla
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: Róza
szerző: Nagy Attila Károly

Ezzel a képpel köszönt el szerda este Elon Musk a Falcon Heavy rakétával elliptikus Nap körüli pályára állított Tesla Roadsterétől és a benne ülő, Starman néven emlegetett SpaceX-szkafanderes bábutól.

A több mint egymilliószor kedvelt kép az utolsó képkockák egyike, amit az egyre távolodó sportautóra szerelt kamerák a Földre közvetítettek, az akkuk ugyanis nem sokkal ezután végleg lemerültek. Ha minden igaz, a piros Tesla szerdára virradóra elhagyta a Hold pályáját, és körülbelül júliusban fogja elérni a Mars pályáját.
Hogy pontosan merre halad majd az űrautó, mostanra tisztázódott.

A Falcon Heavy végfokozatán a rakétastart után hat órával harmadjára is beindult a hajtómű, olyan sebességre gyorsítva az autót, ami elég volt a Föld és Hold együttes gravitációs erejének legyűrésére. A SpaceX által kiadott első adatok szerint a Tesla Nap körüli excentrikus és elliptikus pályára állt, aminek Naptól legtávolabbi pontja (az úgynevezett aphélium) jóval túlkerült a Mars pályáján, az aszteroida-övezetben található.
Műholdszakértők azonban a Tesla helyzetét követve kimutatták, hogy az autó Nap körüli pályája nem nyúlik el ennyire, épp csak egy kicsivel lóg túl a Mars pályáján – ahogy azt amúgy eredetileg is tervezték.

Szerdán ezt meg is erősítették a SpaceX mérnökei, írja a Spaceflight Now. Az új adatokból az is kiderült, hogy a Tesla 12 600 km/órás sebességtöbblettel hagyta el a Föld körüli parkolópályát (azaz a Földhöz képest 118 600 km/órás sebességgel, ami bőven elég volt a Nap körüli pályára álláshoz)*, és vasárnap éri el a bolygóközi teret, végleg kiszakadva a Föld vonzásából. (Egy űrteslarajongó eközben föllőtt egy honlapot, amit a Tesla aktuális, Földtől és Marstól számított távolságának és Földhöz illetve Marshoz viszonyított sebességének szentelt: whereisroadster.com – érdemes néha csekkolni, a fejlesztő azt ígéri, hogy lesz majd rajzos pozíciójelzés is, meg miegymás.)

Az új számítások szerint az autó június 8-án kerül legközelebb a Marshoz, akkor 111 millió kilométerre lesz bolygótól. A Mars Nap körüli pályáját júliusban keresztezi, ami után november 19-én éri el a saját elliptikus pályájának legtávolabbi pontját (a már említett aphélium). Ekkor 254 millió kilométerre a Naptól száguld majd Elon Musk Teslája, valószínűleg kissé hámló fényezéssel.

A legtávolabbi pont elérése után az autó visszafordul pályáján a Naprendszer belseje felé, és engedve a Nap tömegvonzásának egyre gyorsulva éri majd el 2019. szeptember 1-jén a pálya Naphoz legközelebb eső pontját, a perihéliumot, ami valahová a Föld pályájának közelébe esik majd.



Ez nem jelenti azt, hogy belecsapódik a Földbe vagy a Holdba, mivel az addigra eltelő több mint másfél év alatt a Föld is továbbhalad saját pályáján, és a számítások szerint jövőben sem lesz olyan pillanat, amikor a Föld és az űrautó útja keresztezné egymást.

2019 őszén a Tesla a perihélium elhagyása után ismét a Mars pályája felé veszi útját, így keringve a Nap körül, míg világ a világ, de legalábbis míg darabjaira nem hullik a zord űrbéli körülmények hatására. Szakértők szerint egyébként hosszú távon a Jupiter gravitációs hatása is befolyásolhatja az autó Nap körüli pályáját, de addig több száz, több ezer évig is keringhet a most elfoglalt elliptikus útján.

Miért a Tesla? - Sokakat foglalkoztat az a kérdés is, hogy miért a saját Tesláját lövette ki az űrbe Elon Musk – a Motor Trend autós szaklap cikke remekül összefoglalja ennek a hátterét. Onnan kell kiindulni, hogy új rakéták tesztjénél a fejlesztők a legritkább esetben kockáztatják drága műholdak és a lakosság testi épségét, inkább súlyszimulációs tárgyakat helyeznek a rakéta rakterébe: például betontömböket, vízzel teli tartályokat. Elon Musk azonban nem kedveli az olyan unalmas dolgokat, mint a betontömbök, ezért már a Dragon űrhajó első útján is egy hatalmas sajtkerék volt a próbateher, amire – mint akkoriban Twitteren írta – egy barátja és a Monty Python egyik jelenete (A sajtbolt szkeccs) inspirálta.

A Falcon Heavy rakterébe ugyanilyen megfontolásból került a lehető legkülönlegesebb próbateher. Amikor az erről döntő mítingen munkatársai felvetették Musknak, hogy lehetne például egy autó, akkor ő azonnal felajánlotta saját 2010-es Tesla Roadsterét. Pár héttel később be is vitték a SpaceX egyik műhelyébe, hogy felkészítsék az útra. Amint azt sejteni lehetett, az autót eléggé kibelezték. A rakétára, de robbanás esetén az emberi egészségre is veszélyes lítiumos akkumulátorokat kiszerelték, de a meghajtásnak is mennie kellett.

A megmaradt alváz és karosszéria így is elég masszív maradt, a mérnököket is meglepte, hogy milyen jól bírta a stresszteszteket, az akusztikus, vákuumos és rázópados gyötrést.

Ezután már csak a hatóságok beleegyezését kellett megkapni. A Szövetségi Légügyi Hatóságnak (Federal Aviation Administration, FAA) nem igazán tetszett az ötlet, de mivel sem emberéletet, sem köztulajdont nem fenyegetett a veszélyes alkatrészeitől megszabadított autó, megadták az engedélyt a rakétatesztre.
Már csak az űrbe küldött szerkezeteket szabályozó nemzetközi űrszerződés (Outer Space Treaty) állt a teszt útjában. Ez a szerződés a bolygók védelmére terjed ki, előírva, hogy csak csíramentes, steril űreszközök landolhatnak más bolygókon, nehogy földi létformák fertőzzék meg az esetleges ottani életet. Ha a Tesla a Marsba csapódot volna, akkor ezzel a SpaceX megsértette volna az űrszerződést. Ezt elkerülendő küldték végül olyan pályára az autót, amin ennek elhanyagolható az esélye.
Más jogi akadálya nem volt a Tesla kilövésének, a többi meg már történelem.

forrás:/index/

kapcsolódó: Videón az űrben száguldó vörös Tesla Katt ide!
Sikeresen kilőtték a világ legnagyobb hordozórakétáját, a Falcon Heavy-t Katt ide!
A földönkívüliek is kíváncsiak voltak az űrbe lőtt Tesla sportautóra… Katt ide!
A laposföldesek kiakadtak az űrben lebegő autó miatt Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
13
  Úgy tartják, a helyi temetőben földelték el a földönkívüli pilóta testét
Kategória: UFO-k és földönkí­vüliek - Közzétette: Róza
Ha ufószerencsétlenségről van szó, mindenkinek egyből Roswell ugrik be. Pedig az ufóhisztériát beindító legendás 1947-es eset előtt fél évszázaddal egy hasonló, ám jóval kevésbé ismert rejtély borzolta a kedélyeket Amerikában: egy különös repülő szerkezet zuhant egy álmos texasi kisváros szélkerekére. A legenda szerint a galaxis valamely távoli szegletéből származó lény földi maradványai a helyi temetőben vannak elföldelve, a gyanús sír exhumálását azonban a mai napig nem engedélyezik a hatóságok. Sokak szerint természetesen csak egy fiktív sztoriról van szó, amit azért találtak ki, hogy megmentsék a bajban lévő települést az enyészettől.

A rejtélyes égi látogató története
Az 1896-os, 1897-es években az Egyesült Államok számos részén különös légi járműveket figyeltek meg az emberek.
A leírások alapján ezek leginkább cigaretta formájú léghajókra hasonlítottak, és nem nagyon talált magyarázatot senki rejtélyes megjelenésükre. Egy ilyen azonosítatlan repülő szerkezetről számolt be a Dallas Morning News 1897. április 17-i cikke, amelyet a Texas állambeli Aurora egyik lakosa, S. E. Haydon jegyzett.

A cikk szerint még abban az évben, április 9-én a feltételezett ufó a helyi bíró tulajdonában álló szélkeréknek csapódott.
A pilóta – aki természetesen nem élte túl a balesetet - a helyiek állítása szerint kétségtelenül nem e világról származott, sőt, a hadsereg egyik tisztje kifejezetten marslakónak titulálta a furcsa szerzetet. Mindenesetre Aurora lakosai megadták a lénynek a végtisztességet és keresztény rítusok szerint a helyi temetőben földelték el maradványait.
Az esetről a temető mellett felállított emléktábla is megemlékezik.

Ilyen repülő objektumokat láttak Amerika-szerte az emberek a 19. század végén (forrás: Wikimedia Commons)

Ami az „űrhajó" roncsait illeti, nagy részét a megrongálódott szélkerék alatti kútba dobták, egyes darabjait pedig a lény mellé temették. A történet misztikusságát csak tovább fokozza, hogy a szélkereket 1935-ben megvásároló új tulajdonos, Brawley Oates megtisztította a kutat a roncsdaraboktól, mivel azt újból víznyerő helyként akarta használni. Miután azonban ivott a vízből, komoly ízületi gyulladás alakult ki nála. Oates úgy vélte, a roncsdarabok fertőzték meg a vizet, ezért betegedhetett meg. Ennek eredményeképpen 1957-ben betonlemezzel fedte le a kutat, aminek vizéből innentől fogva senki nem fogyasztott.

Volt valami a földben?
Az esetet az elmúlt években többen is alaposan górcső alá vették. A Foxhoz tartozó KDFW televíziós csatorna egy komplett dokumentumfilmet szentelt a lezuhant repülő tárgy történetének, idegen életre és technológiára utaló bizonyítékot viszont nem sikerült találnia. Még a Texas állam által emelt emléktábla is csak puszta legendaként kezeli az egész sztorit.

Az amerikai székhelyű, civil kezdeményezésű MUFON (Mutual UFO Network - Kölcsönös Ufóhálózat) egyik tagjának, Bill Case-nek a kutatása tekinthető talán az egyik legalaposabbnak a témában. 1973-ban sikerült két szemtanút is előkerítenie. Mary Evans mindössze 15 éves volt, amikor a baleset történt. Elmondása alapján szülei látták a légi jármű roncsait, őt azonban eltiltották a katasztrófa helyszínétől.
Hasonlóan járt Charlie Stephens is, aki 10 éves fiatal fiúként szülei tiltása miatt szintén nem tekinthette meg a maradványokat, azonban még látta a légi járműből áramló füstöt, amint az Aurora északi része felé zuhant.
Ezt követően a MUFON a temetőben is kutakodni kezdett.

A temető emléktáblája, ami megemlíti a lezuhant ufót is (forrás: Wikimedia Commons)

Előkerült egy sírkő, amin egy repülő csészealjhoz hasonló szerkezet volt látható, ráadásul a MUFON szerint a fémdetektorok is jelezték valaminek a jelenlétét a föld alatt. Case sajnos nem kapott engedélyt a szóban forgó sír exhumálására. Amikor következőleg ott járt, állítása szerint a sírkő már nem volt sehol, a földből csupán egy 7 centiméteres cső állt ki. A fémdetektor ezúttal nem jelzett semmit, amiből az ufóvadász azt a következtetést vonta le, hogy a fémdarabokat valakik kiáshatták, és elvihették.

A MUFON jelentése végül azt találta, hogy a bizonyítékok hiányosak, ugyanakkor nem zárta ki a csalás lehetőségét sem.

Szokatlanul magas volt a kút vizének alumíniumtartalma
2008. november 19-én a History Channel UFO Hunters című műsorának stábja szintén látogatást tett a környéken. Megkeresték Brawley Oates unokáját, Tim Oatest is, aki megengedte a dokumentumfilmes csapatnak, hogy megvizsgálják a korábban lefedett kút belsejét. A kinyert vízmintát bevizsgáltatták egy laboratóriumban. A vízben nem mutattak ki szokatlan vegyületeket, az alumínium mennyisége számított csak a megengedettnél magasabbnak. Fémtárgyakat ugyan nem találtak a kút környékén, meglelték azonban annak a szélkeréknek az alapját, ami egykor a kút fölé tornyosult.

A stáb a temetőt is megszemlélte. Az exhumálást továbbra sem engedélyezték a hatóságok, a filmesek azonban a fényképek és radarképek alapján találtak egy jelöletlen sírt azok között a nyughelyek között, amelyek többségét még az 1890-es években létesítették.
A gyanús sír azonban nagyon rossz állapotban volt, és még a radarfelvételekkel sem lehetett megállapítani, kinek vagy minek a maradványai nyugszanak benne.



Haydon eredeti cikke (forrás: Wikimedia Commons)

Szinte biztos, hogy kacsa az egész
Nem lenne meglepő, ha az égből érkező látogató története szimpla kitaláció lenne. Ezzel kapcsolatban a település korábbi polgármestere, Barbara Brammer végzett kutatásokat. A városka lakóinak minden oka meglett volna a csalásra.

Először is a város egyik fő bevételi forrása a területén termesztett gyapot eladásából származott, a megélhetést biztosító növények nagy részét viszont egy fertőzés elpusztította.
Ha ez nem lett volna elég, egy tragikus tűzeset, majd egy komolyabb járvány is tovább amortizálta a települést.
Mindemellett egy fontos vasúti beruházás sem valósult meg, ami igencsak érzékenyen érintette Aurorát.
Jogos volt tehát a félelem, hogy a település idővel elnéptelenedik, így Brammer szerint Haydon idegene éppen kapóra jött, hogy felélessze a haldokló város iránti érdeklődést. Az, hogy a híres cikknek nem lett folytatása, és még a földönkívüli temetéséről sem tudósított senki, a „kacsa" gyanúját erősíti.

1979-ben a Time magazin interjút készített az akkor 86 éves Etta Pegues aurorai lakossal, aki egyértelműen kitalációnak minősítette Haydon újságcikkét. "Csak azért írta, hogy a figyelmet ráirányítsa Aurorára. A vasút kikerült minket, a várost az elnéptelenedés fenyegette" – nyilatkozta Pegues.

Kitaláció vagy sem, a földönkívüli látogató feltételezett sírja mind a mai napig mágnesként vonzza a turistákat Aurorába.


forrás:/origo.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
11
  Hihetetlen panorámafelvételek a Marsról
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
A Marson dolgozó amerikai Curiosity rover felvételeket készített a bolygó felszínén található óriási kráterről.A NASA Curiosity rover nevű járműve 16 lenyűgöző panorámafelvételt készítetett a Mars felszínéről.

A panorámafelvételek betekintést nyújtanak a jármű által bejárt mintegy 18 km-es útról. A látványos videó 327 méteres magasságban készült, és bemutat egy 3,5-3,8 milliárd éves krátert, amely egy 154 kilométer átmérőjű területet fed le – ez körülbelül ugyanakkora méretű, mint Rhode Island és Connecticut együttvéve.



Ezek az első felvételek, amiket vissza lehet nézni a bolygó felszínéről. A videó indításához: Katt ide!

Ashwin Vasavada, a programban részt vevő tudós azt mondta, hogy a jármű több mint öt éve folyamatosan járja a krátereket, azonban ezek az első felvételek, amiket vissza lehet nézni a bolygó felszínéről.

Az elmúlt ötven évben több mint negyven űrhajó indult útnak a Marsra. Bár sok projekt meghiúsult, az Egyesült Államok több rovert is a Marsra juttatott. A rover feladatai közé nem csak a marsi kőzetek, de az időjárás vizsgálata is beletartozik.


forrás:/infostart.hu/

kapcsolósó: Magához tért a Curiosity Katt ide!
Ismét túrázni indul a Curiosity a Marson Katt ide!
Legnehezebb küldetése előtt a Curiosity Katt ide!
Elégedetlenek a Curiosity-vel Katt ide!
Óriásmeteorit a Marson Katt ide!
A hegy lábánál Katt ide!



Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
11
  Felülvizsgálja az évi kétszeri óraátállítást az Európai Parlament
Kategória: Életmód - Közzétette: Róza

Az Európai Parlament képviselői a héten elfogadott állásfoglalásukban az évente kétszer esedékes óraátállítás szükségességének felülvizsgálatát kezdeményezték.

Az uniós parlament sajtószolgálata arról tájékoztatott, hogy a 384 igen szavazattal, 153 ellenszavazattal, 12 tartózkodással elfogadott állásfoglalás szerint az állampolgári kezdeményezések azt mutatják, hogy a széles nyilvánosság fejezi ki aggodalmát egészségi okokra hivatkozva az évente kétszer, márciusban és októberben esedékes óraátállítás miatt. Rámutattak, számos tanulmány sikertelenül próbálkozott meggyőző eredményt elérni a szabályozás előnyeit illetően, negatív hatásokat azonban rendre kimutattak az emberi egészségre nézve.

Az EP-képviselők állásfoglalásukban felszólították az Európai Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést a nyári időszámításról szóló irányelvről, és szükség esetén tegyen javaslatot annak felülvizsgálatára.

A 2001-ben hatályba lépett jelenlegi nyári időszámításról szóló irányelv harmonizált időpontot ír elő a nyári időszámítás kezdetét és végét illetően az egész unióra vonatkozóan azzal a céllal, hogy segítse a belső piac hatékony működését. Az Európai Bizottság január végén döntött arról, hogy információkat gyűjt arról, mi indokolhatja a nyári és a téli időszámításra, ismertebb nevén az óraátállításra vonatkozó irányelv módosítását. Az uniós bizottság tájékoztatása szerint a közlekedésre, az energiamegtakarításra és az emberi egészségre gyakorolt hatását mérlegelik.

Az óraátállítás kérdésének napirendre tűzését Finnország kezdeményezte azt követően, hogy állampolgárok tízezrei kérték a finn kormányt, a jövőben tekintsen el az évi kétszeri óraátállítástól, és maradjon a nyári időszámítás.

forrás:/sg.hu/

kapcsoládó: Két és fél perc múlva világvége Katt ide!


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
11
  Így fog kinézni az arabok drága és óriási városa a Marson
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: Róza
szerző: Gász Csilla

Nagyjából egy éve jelentette be az Egyesült Arab Emírségek, hogy hosszú távú tervei között szerepel egy nagyobb marsi település felépítése: a város akkora lenne, mint Chicago, és 600 ezer ember befogadására lenne képes. Bár nem adtak meg hozzá nagyon szoros határidőt, a következő száz évben szeretnék felépíteni, az első előkészületek már elkezdődnek: a Földön felhúznak 35,6 milliárd forint értékben egy prototípust.



High-tech paradicsom a Marson (forrás: Dubai Media Office)

Az ország még 2017 elején jelentette be, hogy a Marsra készül, de akkor még semmiféle igazi konkrétumot nem adtak a vörös bolygó betelepítését illetően. A Mars2117 névre keresztelt projekt arról árulkodik, hogy a következő száz évben esedékes az építkezés, ami azért elég távol van ahhoz, hogy még ne kelljen sietniük – ennek ellenére egy prototípus település felépítését lassan megkezdik itt, a Földön.

A Mars Science City (Mars Tudományos Város) projekt célja az, hogy egy olyan prototípust hozzon létre, ami 176, 5 ezer négyzetméteren úgy modellezze a jövőbeli marsi várost, hogy az tényleg csak a vörös bolygón megtalálható anyagokat és erőforrásokat használja fel.

A 140 millió dolláros, átszámítva 35,6 milliárd forintos fejlesztés keretében húzzák fel a várost egy Dubai melletti sivatagban.



Egy prototípus település felépítését lassan megkezdik itt, a Földön.(forrás: Dubai Media Office)

Arról még nem tudni semmit, hogy pontosan hányan fognak beköltözni a városba, és hogy lesz-e hosszú távú lakossága, de az biztos, hogy egy kisebb kutatócsoport egy évig itt fogja kutatni, hogyan lehet biztonságosan és hatékonyan élni a marsi körülmények között is.
Ahogy az Emírségek felhívást intézett az űrhajósok felé is, hogy költözzenek be egy évre, és próbálják ki, milyen szimulált körülmények között a “Marson” élni.



A város tervei nagyon ígéretesek (forrás: Dubai Media Office)

A város tervei nagyon ígéretesek: igazi high-tech paradicsomnak tűnik az egész, amelyet Bjarke Ingels segítségével álmodtak meg. Ő az az építész, aki a manhattani Two World Trade Center épületét, illetve a dubai Hyperloop közlekedési rendszerét megtervezte. Ez azért fontos, mert az Emírségek szerint nem kizárólag az asztronauták testi, de lelki egészségére is figyelni kell.



A település egymással összeköttetésben álló, óriási kupolákból áll, amelyek átengedik a napfényt, és amelyekben nemcsak laboratóriumok és lakókörletek, de a szórakozásra alkalmas területek is lesznek, legalább is a tervek szerint (forrás: Dubai Media Office)

Egyelőre rengeteg a kérdés a várossal kapcsolatban: nem tudni például, hogy miből fognak készülni a kupolák, hiszen a kutatóknak olyan anyagot kell találniuk, ami ugyan átlátszó és könnyű, de megvédi az űrhajósokat a sugárzástól.

A vörös bolygón, vastag légkör híján, sokkal magasabb a radioaktív sugárzás, mint a Földön.
Aztán azt sem tudni még, hogy a településen hogyan oldják majd meg a hulladék és víz újrahasznosítását, és az élelmiszertermelés is egy nagy kérdőjel még.

Attól függetlenül egyébként, hogy a Mars2117 még elég kezdetleges, és potenciálisan megvalósíthatatlan projektnek tűnhet, ha nem is jön össze az űrrepülés, akkor is nagyon sokat tanulhatunk a kutatásokból a földi életminőség javításához is.



Nagyon sokat tanulhatunk a kutatásokból a földi életminőség javításához is.
A videó lejátszásához: Katt ide!

A kipróbált mezőgazdasági módszerek ugyanis itthon is hasznosíthatóak, és új építészeti technológiákat is kifejleszthetünk, miközben a marsi életre készülünk.
Ráadásul a hulladék-újrahasznosításban is elég rosszul állunk, így ha sikerül kikísérletezni, hogy a Marson hogyan lehetünk képesek minimális hulladékkal létezni, talán az itthoni helyzeten is segíthetünk vele.

forrás:/24.hu/


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
10
  Megfejtették a napkitörések titkát?
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Francia kutatók úgy vélik, megfejtették a napkitörések titkát: mágneses ketrecek és mágneses kötelek befolyásolják a napkitörések erejét.

A szakértők szerint a különböző mágneses szerkezetek interakciója irányítja a Napból érkező kitöréseket. Általánosságban véve a Nap mágneses mezejében fellépő hirtelen, erőteljes átrendeződés okozza a ezeket. Napkitörések önmagukban is kialakulhatnak, vagy erőteljes plazmarobbanások kíséretében is. Ha az ezekből a robbanásokból származó töltött részecskék elérik a Földet, károsíthatják az infrastruktúrát, például a műholdas rendszereket és az elektromos hálózatokat.

A folyamatot a struktúrák két típusa irányítja, amelyek a Nap mágneses mezejében alakulnak ki: a Nap felszínéről kiemelkedő mágneses mezővonalakból álló bonyolult szerkezetű "mágneses ketrecek" és a "mágneses kötelek", melyek a napfelszínről felszálló plazma alkotta gigantikus fonott ívek.

A tudósok egy intenzív napkitörést, vagyis flert vizsgáltak, amely néhány óra alatt fejlődött ki 2014. október 24-én. (kép: usgs.gov)


A kötél a mágneses ketrecbe van zárva. Ha a ketrec erős, képes ellenállni a kötél csavarodásainak, viszont ha gyenge, kitörés alakul ki - írja a BBC.com. "A lényegi pont, hogy információnk van valamiről, aminél nem számítottunk arra, hogy fontos szerepet játszhat. Ez a ketrec a kötél körül" - mondta Tahar Amari, a CNRS francia kutatóközpont és a párizsi École Polytechnique kutatója. A szakértő és munkatársai a Nature című tudományos lapban mutatták be eredményeiket.

A tudósok egy intenzív napkitörést, vagyis flert vizsgáltak, amely néhány óra alatt fejlődött ki 2014. október 24-én.

A flerek a Nap koronájában alakulnak ki. A napkorona a Nap atmoszférájának külső, a fotoszféra és kromoszféra feletti tartománya. Ez a naplégkör legritkább rétege, ezért fénye annyira halvány, hogy a földfelszínről csak napfogyatkozás alkalmával észlelhető.

Valamilyen - egyelőre ismeretlen - okból a korona jóval forróbb, mint a felszín, emiatt nem lehet vizsgálni az itteni mágneses mezőt. A szakértők ehelyett a fotoszférából - a Nap "felszínéből" - nyert adatokat használják, hogy rekonstruálják, mi történik 1690 kilométer távolságban, a koronában.



Napkitörés. A NASA SDO (Solar Dynamics Observatorium) műholdjának adatait használva a kutatók szuperszámítógépeken végeztek szimulációkat. (forrás: NASA/SDO/AIA/GODDARD Space Flight Center)

Eredményeik szerint a mágneses kötélnek nem volt elegendő energiája, hogy áttörjön a mágneses ketrec minden rétegén. Ez meghiúsította volna, hogy napkitörés következzen be. A kötél azonban erőteljesen megcsavarodott, ami mágneses instabilitást eredményezett, tönkretéve a ketrec egy részét. Ez erőteljes sugárrobbanást tett lehetővé, ami megrongálta a földi infrastruktúrát.

A tudósok kifejlesztettek egy modellt, ami képes megjósolni azt a maximális energiát, amely felszabadulhat a Nap adott régiójából. A modell szerint a 2014-es kitörés alkalmával óriási plazmarobbanás következhetett volna be, ha a mágneses ketrec kevésbé ellenálló.
A szakértők munkájának köszönhetően lehetővé válhat, hogy időben megjósolják a napkitöréseket, melyek geomágneses viharokat okozhatnak a Földön, fenyegetve az infrastruktúrát.

forrás:/mti/


kapcsolódó: Az SDO napkutató szonda jelenti: fényes napkitörés a távoli ultraibolya tartományban Katt ide!
Látványos videón a masszív napkitörés Katt ide!
Figyelmeztetést adott ki a NASA: Óriási napkitörés történt, a keletkező napszél ... Katt ide!
Kiüthet minket egy nagyobb napkitörés Katt ide!
Napviharok a semmiből? Katt ide!
A Földet támadja a Nap! Ez a hétvége más lesz, mint a többi! Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. febr.
10
  A laposföldesek kiakadtak az űrben lebegő autó miatt
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
A Falcon Heavy tesztrepülését az egész világ szájtátva figyelte. Milliók nézték előben, ahogy a rakéta felemelkedik, és az űrbe repíti a szállítókapszulában utazó Tesla Roadstert. A laposföldesek szerint azonban az egész esemény csak egy újabb összeesküvés volt.

A Flat Earth Society Twitter-bejegyzésben hívta fel a figyelmet az újabb „összeesküvésre” – számol be a Space.com. Mint írják, azok, akik egy interneten látott űrben lebegő autó miatt elhiszik, hogy bolygónk gömbölyű, ugyanazok, akik a TV-ben látottakat valóságnak tekintik.


A laposföldesek szerint Elon Musk a SpaceX legújabb mutatványával csatlakozott az összeesküvőkhöz. (kép: SpaceX)

Miért hinnénk el, hogy egy magánkézben lévő vállalat az igazságot mutatja meg? – áll a csoport bejegyzésében.

A laposföldesek természetesen nemcsak a magáncégek megbízhatóságát vonják kétségbe, hanem például a NASA-ét is. Bár a Nemzetközi Űrállomás legénysége rendszeresen oszt meg felvételeket a nem éppen lapos Földről, ezek nem győzik meg a konteósokat.

A laposföldesek szerint Elon Musk a SpaceX legújabb mutatványával csatlakozott az összeesküvőkhöz. Az elmúlt napokban egyre több poszt jelent meg a Twitteren, melyekben FakeX-nek nevezik a vállalatot, és azt állítják, hogy az űrben repülő autóról készült képeket meghamisították.
Nem ez volt az első alkalom, amikor a Flat Earth Society és Musk szembe kerültek egymással. A SpaceX alapítója néhány hónapja egy bejegyzésben szólt be a csoportnak.

Bár a laposföldesek rendszerint elutasítják a tudományosan igazolt tényeket, ők maguk viszont nem tudnak felmutatni értékelhető bizonyítékokat. Legutóbb a 61 éves Mike Hughes saját készítésű rakétájával akarta igazolni, hogy a Föld igenis lapos, kísérlete azonban korábbi próbálkozáshoz hasonlóan technikai okok miatt kudarcba fulladt.

forrás:/24.hu/


kapcsolódó: A földönkívüliek is kíváncsiak voltak az űrbe lőtt Tesla sportautóra… Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:   <<        >>  
Hírkategóriák
.

..