+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
12
  Hatalmas vulkánláncra bukkantak a tenger mélyén
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: Róza


Ausztrál kutatók egy csoportja hatalmas víz alatti vulkánláncot fedezett fel a Tasman-tenger mélyén - számol be az ausztrál Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation oldala. A tűzhányók körül ráadásul sokszínű tengeri ökoszisztéma alakult ki.

A szakértők azért indultak 25 napos expedíciójukra, hogy felmérjék az óceáni produktivitást, azaz a fitoplanktonok tevékenységét. A kutatók speciális szonárt is vittek magukkal, mellyel nemcsak a parányi élőlények aktivitását, hanem a mélyben fekvő geológiai alakzatokat is ki tudták mutatni.



A tűzhányók körül sokszínű ökoszisztéma található. (fotó: CSIRO)

„Míg fenékhegyek lánca fölött voltunk, a hajót nagy számú púpos bálna és hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin látogatta meg” - nyilatkozta Eric Woehler, a Tasmaniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja. A kutató szerint becsléseik alapján egy nap alatt mintegy 28 bálna és 60-80 delfin bukkant fel. A hegylánc feletti vizeken ráadásul különböző tengeri madarak is előfordultak.

Mint utóbb kiderült, a biológiai sokféleség hátterében a tenger alatti vulkánlánc áll, amely körül valósággal hemzsegnek a fitoplanktonok. A hegylánc igen változatos képet mutat: a 3000 méteres csúcsok mellett hatalmas fennsíkok és mély völgyek is megtalálhatóak a régióban.

A kutatók úgy vélik, hogy ez a sokszínű környezet lehet az oka a biológiai sokféleségnek. A magas csúcsok például kiemelten fontosak lehetnek a vándorló állatok, főként a bálnák számára, melyek a tengerfenék sajátosságai alapján tájékozódnak. A szakértők azt tervezik, hogy 2018 novemberében és decemberben újabb két expedíciót indítanak a térségbe, hogy jobban megismerhessék a hegylánc eredetét, illetve a helyi ökoszisztémát.

forrás:/ng.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
11
  Lassan a Voyager 2 is eléri a csillagközi űrt
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) 1977-ben útnak indított űrszondája, a Voyager-2 is eléri lassan a csillagközi teret, maga mögött hagyva a naprendszerünk határvidékét - ahogy tette azt ikertestvére, a Voyager-1 is pár évvel ezelőtt. A Jet Propulson Laboratory (amely az űrszondát építette és üzemelteti jelenleg is) október 5-i közleménye szerint a Földtől 17,7 milliárd kilométerre száguldó Voyager-2 műszerei ugrásszerű növekedést érzékeltek a naprendszeren kívülről származó kozmikus sugárzásban.

Mindez annak jele lehet, hogy az űreszköz olyan közegben halad, ami már inkább tekinthető a csillagok közti térnek, mint a Naprendszerhez szorosan hozzátartozó helioszférának. A helioszféra az az óriási, szabálytalan alakú, nehezen körülhatárolható buborék, amelyet a napszél, vagyis a Napból kiáramló részecske- és elektromágneses sugárzás tölt ki, és ami körbeöleli a Nap körül keringő összes bolygót.

A szondától származó adatok szerint a Voyager-2 2007 óta halad a helioszféra legkülsőbb, egyre ritkuló rétegeiben, a NASA kutatói pedig folyamatosan figyelik az ezekben az adatokban bekövetkező változásokat, várva, hogy mikor éri el a helioszférát lezáró heliopauzát. Amikor ez megtörténik, akkortól mondható, hogy már a második ember által alkotott űreszköz lépett be a csillagközi térbe.

Ez a Voyager 2 egyik képe (forrás: Space Today)

Ami az ugrásszerű növekedést illeti, a Voyager-2 kozmikussugárzás-detektora augusztus végén 5 százalékos emelkedést mért a hónap eleji értékekhez képest, az alacsony energiájú töltött részecskék szenzora pedig hasonló emelkedést észlelt. A kozmikus sugárzás olyan más csillagokból származó, nagy sebességgel mozgó részecskék árama, amelynek egy jó részét blokkolja a helioszféra. Ha a Voyager-2 műszerei markáns a kozmikus sugárzás növekedését észlelik, az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az űrszonda egyre közelebb jár a helioszféra határához.



2012-ben hasonló növekedést mért a Voyager-1 is, ami után három hónappal a Voyager-program első szondája el is érte a heliopauzát, majd a csillagközi teret. Akkortájt egyébként elég sokat vitatkoztak a tudósok arról, hogy pontosan hol is jár a szonda, elhagyta-e a Naprendszert, mivel elég képlékeny fogalmaik vannak csak arról, hogy mikortól számítható a Naprendszer vége és a csillagközi tér kezdete. Ezek ugyanis nem annyira egzaktul meghatározható határok, össze is csúsznak: a helioszféra határát jelző heliopauza például nem azonos a Naprendszer határával, a heliopauzában ugyanis még bőven érzékelhető a Nap gravitációs hatása. A Naprendszer végső határának a két részből álló Oort-felhőt, a milliárdnyi üstökösmagot tartalmazó, csillagászati mértékkel mérve is óriási belső gyűrűt, illetve külső gömböt tartják – amik viszont már a csillagközi tér részeinek is tekinthetők.

forrás:/index.hu/

kapcsolódó: A Voyager 2 új képet adhat a Naprendszer pereméről Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
11
  Bemutatkozik az új európai szuperlézer
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: Róza
A Németországban felépített vadonatúj röntgenlézer több mint egy nagyságrenddel gyorsabb elődeinél. Első eredménye egy antibiotikumrezisztenciáért felelős baktériumfehérje szerkezetének atomi szintű meghatározása.

A Német Elektronszinkrotron (Deutsches Elektronen-Synchrotron, DESY) munkatársai által vezetett, több mint 120 tudóst sorai közt tudó nemzetközi kutatócsoport bejelentette az új európai röntgenlézer, az Európai XFEL első tudományos kísérleteinek eredményét.
A projekt során nemcsak azt bizonyították, hogy a frissen felavatott berendezés több mint egy nagyságrenddel gyorsabban dolgozik a korábbiaknál, hanem egy gyógyászati szempontból fontos, egyes baktériumok antibiotikumrezisztenciáját biztosító enzim eddig ismeretlen szerkezetét is meghatározták.

(forrás: AFP/Tobias Schwarz)

Az XFEL-t használó első csapat úttörő erőfeszítéseivel lefektette a következő felhasználók számára a további munka alapjait, akik sokat köszönhetnek majd ezeknek a kezdeti kísérleteknek – hangsúlyozta az Európai XFEL ügyvezető igazgatója, Robert Feidenhans'l. – Nagyon elégedettek vagyunk, mert ezek az eredmények azt mutatják, hogy a labor még a vártnál is jobban működik, és készen áll az áttörő tudományos felfedezésekre." A kísérletek részletes leírása, beleértve az XFEL-lel elsőként megfejtett fehérjeszerkezet, a Nature Communications című folyóiratban lát napvilágot.

Új berendezés, új feladatok
„Mivel ez a berendezés teljesen újszerű a maga nemében, egy sor olyan feladattal kellett szembenéznünk, amilyennel senki nem találkozott korábban – számol be a kezdet nehézségeiről Anton Barty, a DESY tudósa és a Center for Free-Electron Laser Science (CFEL, Szabadelektronos Lézertudományi Központ) munkatársa, aki a nagyjából 125 kutatóból álló, az XFEL első publikus eredményeit előállító munkacsoportot vezette. – Ez körülbelül olyan érzés, mint egy vadonatúj repülőgéptípus berepülése: minden számítást elvégeztek, minden össze van szerelve, és minden együtt van ahhoz, hogy a dolog működjön, de hogy tényleg levegőbe emelkedik-e, az csak akkor derül ki, amikor valaki beül és elindítja."

A 3,4 kilométer hosszú Európai XFEL-t arra tervezték, hogy képes legyen 220 nanoszekundumos időközönként (vagyis másodpercenként több mint 4,5 milliószor) nagyenergiájú röntgenlézer-impulzusokat kibocsátani. A biológiai molekulák, például enzimek szerkezetének meghatározásakor a molekula parányi kristályait ezekkel a röntgenimpulzusokkal bombázzák. A röntgensugarak a kristályokon elhajolva jellegzetes, ún. diffrakciós mintázatot képeznek, amely a berendezés detektoraival felfogható, és árulkodik a kristályt alkotó fehérje alkotó atomjainak helyzetéről. Ha a kristályt mindenféle irányból besugározva elegendő diffrakciós mintázatot sikerül gyűjteni, kiszámíthatóvá válik a molekula térbeli szerkezete, ami sokat elárul a működésének mikéntjéről is.

(forrás: Desy/Lucid Berlin)

Azonban minden apró kristályt csupán egyszer lehet „lelőni", mivel a nagyenergiájú impulzus hatására egyszerűen elpárolog – szerencsére csak azután, hogy a diffrakciós mintát létrehozta. Ezért a molekula teljes háromdimenziós szerkezetének meghatározásához az impulzusnyalábot folyamatosan „etetni" kell:
mindig új kristályt kell a nyaláb útjába juttatni, méghozzá épp időben ahhoz, hogy a következő impulzus elérje.
Ehhez a kristályokat egy nagynyomású vízsugárral fecskendezik a lézer útjába.

Először próbálkoznak hasonlóval
A kihívást egyebek között az jelentette, hogy soha senki nem próbált még atomi felbontású röntgendiffrakciós felvételt készíteni ezzel a sebességgel. Az eddigi leggyorsabb impulzusráta 8 ezredmásodperces volt, vagyis ott másodpercenként 120 (és nem 4,5 millió) impulzussal kellett dolgozni. Ráadásul a nagyenergiájú lézer nemcsak a kristályokat, hanem az őket hordozó vízsugarat is elpárologtatja, így ennek a gyors helyreállításáról is gondoskodni kell.

Felturbóztuk a mintahordozó vízsugár sebességét 100 m/s-ra, ami körülbelül a Forma 1-es sebességi rekordjának felel meg – magyarázza Max Wiedorn a CFEL-től, aki Dominik Oberthür nevű kollégájával együtt a mintabefecskendezés kivitelezéséért volt felelős. A nagysebességű vízsugár stabilitását egy speciálisan tervezett fúvókával biztosították.

Szintén nem kis feladat volt a röntgendiffrakciós mintázatok ilyen ütemben történő felvétele. Ehhez a DESY-nek dolgozó Heinz Graafsma vezette nemzetközi konzorcium a világ leggyorsabb röntgenkameráját tervezte és építette meg, amit kimondottan az Európai XFEL igényei szerint szabtak testre. Az AGIPD-nek (Adaptive Gain Integrating Pixel Detector, kb.: a jelet alkalmazkodó módon integráló pixeldetektor) nevezett érzékelő nemcsak olyan gyorsan veszi fel a képeket, ahogy az impulzusok érkeznek, de eközben minden pixel érzékenységét egyedileg tudja szabályozni, így a leghalványabb diffrakciós mintázatból is kihozza a maximumot a szerkezeti információ kinyerése érdekében.

(forrás: DPA Picture - Alliance/AFP/Ulrich Perrey)

Az Európai XFEL annyira egyedi követelményeket támaszt, hogy a detektort teljesen a nulláról indulva kellett megtervezni, és kimondottan a feladathoz hozzászabni – számol be a DESY fotontudományi részlegét vezető Graafsma a folyamatról. – Ez nem jöhetett volna létre a népes csapat szerteágazó szaktudása és gyümölcsöző együttműködése nélkül."

A nanokozmosz felfedezése
A tudósok próbaképpen először egy nagyon jól ismert molekula, a tojásfehérje-lizozim szerkezetét határozták meg, hogy megbizonyosodjanak a rendszer működőképességéről. Az Európai XFEL által nyert modell tökéletesen egyezett a lizozim ismert szerkezetével, egészen a 0,18 nanométeres (milliomod milliméteres) részletekig lemenőleg. „Ez kitűnően igazolja az új röntgenlézer teljesítményét – hangsúlyozta Henry Chapman, a Hamburgi Egyetem tanára és a DESY vezető tudósa, aki egyike volt az XFEL-t beüzemelő pioníroknak. – Különösen lelkesek vagyunk az elemzés sebességét illetően: olyan kísérletek, amelyek korábban órákat vettek igénybe, most percek alatt kivitelezhetők. Ráadásul a beállítás, amit mi használtunk, még tovább optimalizálható, s így az adatgyűjtés is tovább gyorsítható.

Az Európai XFEL fényes jövőt ígér a nanokozmosz felfedezőinek." Az XFEL egyedülálló teljesítménye a DESY részecskegyorsító csoportjának munkáját is dicséri, akik a világ leghosszabb és legmodernebb szupravezető lineáris gyorsítóját építették az Európai XFEL sajátos igényeinek kielégítésére.

A kutatócsoport második célpontnak egy bakteriális enzimet választott, amely fontos szerepet játszik az antibiotikumokkal szembeni ellenálló-képességben. A CTX-M-14 béta-laktamáz nevű molekulát a Klebsiella pneumoniae baktériumból izolálták, amelynek antibiotikumrezisztens törzsei komoly problémát okoznak a kórházakban világszerte.

(forrás: Desy, Lars Berg)

Két évvel ezelőtt az Egyesült Államokban azonosították a kórokozó egy „pán-rezisztens" formáját, amely mind a 26 elterjedten használt antibiotikummal szemben érzéketlen volt.

A CTX-M-14 béta-laktamáz valamennyi K. pneumoniae-törzsben jelen van, és szerepe a penicillinhez hasonló, ún. béta-laktám típusú antibiotikumok kulcsfontosságú kémiai csoportjának, a laktámgyűrűnek az elhasítása.
Az antibiotikum hatástalanítását elkerülendő ezeket a szereket egy másik hatóanyaggal, az avibaktámmal szokták kombinálni, amely blokkolja a laktamáz molekuláris „ollóját", megakadályozva a laktámgyűrű lebontását.

Sajnos azonban a laktamáznak különböző mutációi jelentek meg a baktériumtörzsekben, és ezek megváltoztatják az olló szerkezetét.
„A Klebsiella pneumoniae egyes kórházi törzsei már a specifikusan kifejlesztett harmadik generációs antibiotikumokat is el tudják hasítani – mondta el Christian Betzel, a Hamburgi Egyetem professzora és a cikk egyik társszerzője. – Ha megértjük, hogy ez hogyan történik, az segíthet a hasítást elkerülni képes antibiotikumok tervezésében."

A tudósok a CTX-M-14 béta-laktamáznak egy nemrezisztens törzsből származó formáját vizsgálták az avibaktámmal alkotott komplexe formájában. Az avibaktám ebben a komplexben az enzim aktív helyét foglalja el – azt, amelyik a molekuláris olló szerepét tölti be –, és ezt a struktúrát nem elemezte korábban senki. „Az eredmények 0,17 nanométeres pontossággal mutatják, miként passzol be szorosan az avibaktám az enzim felületén abba a kanyonszerű hasadékba, ami az aktív centrumnak felel meg – ismerteti Markus Perbandt, a közlemény egy további társszerzője. –
Kimondottan ezt a komplexet még nem látta így senki, bár külön-külön mindkét összetevőjének a szerkezete ismert volt."



(forrás: AFP/Tobias Schwarz)

A mérések megmutatták, hogy a berendezés képes magas minőségű szerkezeti információ kinyerésére, ami az első lépés az enzimek és szubsztrátjaik közötti biokémiai reakciók élő időben történő filmezése felé.
A csoport a továbbiakban a röntgenlézert kamerának használva a különböző reakcióstádiumokról készült pillanatfelvételek összefűzésével komplett filmeket állítana elő, amelyek megmutatják az enzimreakció molekuláris dinamikáját.
„Ezek a mozgóképek megvilágító erejűek lesznek a biokémiai folyamatok részleteire nézve, és elősegítik majd a hatékonyabb enzimgátlószerek tervezését, végső soron az antibiotikumrezisztencia legyőzését" – vázolta a jövőt Betzel.

forrás:/origo.hu/

kapcsolódó: Magyar közreműködéssel villant fel a röntgensugár Schenefeldben Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
11
  Hatalmas jéghegy fog leválni az Antarktiszról

Hatalmas repedést fedeztek fel a nyugat-antarktiszi Pine Island-gleccseren. Úgy tűnik, hogy csak hetek vagy hónapok kérdése, és egy óriási jéghegy válik le a repedés mentén.

A közel 30 kilométer hosszú repedés a gleccserhez tartozó jégself közepén húzódik – írja a Live Science. Stef Lhermitte, a Delft Műszaki Egyetem munkatársa szerint a jégtábla középső része többet érintkezik a melegebb óceáni áramlatokkal, emiatt pedig gyorsabban is olvad.

A szakértők úgy gondolják, hogy a repedésnek további 10 kilométerre lesz szüksége ahhoz, hogy jéghegy vagy jéghegyek váljanak le a gleccserről. Legutóbb 2017 februárjában szakadt le egy nagyobb, városnyi jégtömeg területről.

2001 óta ez lesz a hatodik olyan esemény, amikor jelentősebb jégtömeg válik le a Pine Island-gleccserről. (fotó: Pixabay)

Lhermitte műholdas felvételek elemzése után találta meg az új repedést. A becslése alapján amennyiben ismét letörik egy jéghegy, az mintegy 300 négyzetkilométeres lehet. Ez valamivel nagyobb, mint a tavaly levált, 267 négyzetkilométeres jégdarab. Azt egyelőre nem tudni, hogy a leszakadó jéghegy egyben marad-e.

2001 óta ez lesz a hatodik olyan esemény, amikor jelentősebb jégtömeg válik le a Pine Island-gleccserről.
Bár a jéghegyek leválása természetes folyamat, az utóbbi időkben egyre gyakrabban tapasztalni. Lhermitte szerint ez aggodalomra ad okot, hiszen elképzelhető, hogy a jelenségben a klímaváltozás is szerepet játszik.
Azt még nem sikerült kideríteni, hogy az újabb darab mikor szabadulhat el. Lhermitte úgy gondolja, hogy a leszakadás hetek vagy hónapok kérdése lehet. Ha a leválás után a jéghegy elsodródik északi irányba, viszonylag gyorsan el fog olvadni.

A Pine Island-gleccser az Antarktisz egyik leggyorsabban olvadó jégtömege: évente mintegy 40 milliárd tonna jeget veszít el. Olvadása miatt nyolcévente 1 milliméterrel emelkedik meg a tengerszint.

A jégtöredezés főként a Pine Island-gleccser jégselfjét érinti. Ez az a jégtömeg, amely nem érintkezik a kőzetekkel, hanem közvetlenül a tenger fölé lóg. A jégselfek igen fontos szerepet játszanak a gleccserek életében: amíg csak a táblák olvadnak, a gleccser belső jégtömegeiből nem veszít. Éppen ezért a jégself szétszakadása az egész gleccsert veszélybe sodorja.

forrás:/24.hu/

kapcsolódó: Óriási jéghegy vált le az Antarktiszról Katt ide!
Ahogy olvad a jég... (Magyar mérnököt evakuáltak az Antarktiszról - II.rész) Katt ide!
Átrajzolhatja a Föld képét az Antarktisz olvadó jege Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
10
  Ismét javítani kell a Hubble-űrteleszkópot
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
Újabb giroszkópja romlott el a Hubble űrtávcsőnek, ezért amíg a tudósok megoldást találnak a hiba elhárítására, az űreszköz tartalékos üzemmódban működik.

Lassan három évtizede fürkészi az univerzum mélységeit
Az űrtávcső legfontosabb eszközei közé tartoznak a giroszkópok, amelyek stabilizálják, valamint módosítják a pályáját, ezzel lehetővé téve a légkörön kívüli teleszkóp tudományos kutatómunkájának elvégzését.

Az 1990-ben Föld körüli pályára állított Hubble-űrtávcsövet hat giroszkóppal szerelték fel, de egy ideje ebből már csak három működött, és múlt pénteken ezek közül romlott el egy újabb - számolt be róla a BBC News hétfőn.

A Hubble-űrtávcső már lassan három évtizede szolgálja a tudományt (forrás: NASA/ESA)

A hétvégén ezért határozott úgy a Hubble működését irányító tudóscsoport, hogy biztonsági üzemmódba kapcsolják az űrteleszkópot, amíg megoldást keresnek a problémára.

A Hubble-misszió helyettes vezetője, Rachel Osten Twitter-üzenetében azt írta, hogy a hiba miatt elég stresszes hétvégén vannak túl, és azon dolgoznak, hogy életre keltsék az utoljára elromlott giroszkópot, ám ez cseppet sem egyszerű feladat.

Nincs rá garancia, hogy kitudják-e javítani a hibát
Ahhoz, hogy a Hubble optimális hatékonysággal tudjon dolgozni, legalább három működő giroszkópra van szüksége. Osten emlékeztetett rá: mindig is azt tervezték, hogy amennyiben két működő giroszkóp marad működőképes, csak az egyikkel dolgozzon a Hubble. Mint hozzátette: nincs nagy különbség a két és egy giroszkópos működés között, de ezen a módon nagyon sok további megfigyelési időt biztosíthatnak, amire a csillagászközösségnek óriási szüksége van.

Az űrteleszkóp nagyon értékes kutatóeszköz a csillagászok számára, megfigyelési idejét alaposan beosztják, mert hatalmas rá az igény.

A Hubble-űrteleszkópot 2008-ban még az űrsikló segítségével sikerült megjavítani, most azonban már nem áll rendelkezésre ez az eszköz (forrás: NASA

A Hubble-nak kétféle giroszkópja van, három régebbi és három újabb, az utóbbiak működési ideje az előbbiek ötszöröse.
A régebbi giroszkópoknál éveken át számos probléma lépett fel, a pénteken elromlott giroszkóp viszont már az újabbak közül való volt. Azonban amikor az elromlott helyett az újabbak közül egy másikat akartak beindítani, az nem működött megfelelően.

A tudóscsoport reméli, hogy sikerül újra működésbe hozni a meghibásodott giroszkópot, de erre nincs garancia.

Százszor nagyobb lesz a teljesítménye
Az irányítóknak most az kell eldöntenie, hogy működtessék-e a Hubble-t két giroszkóppal, és ha azok közül is elromlik egy, működjön-e eggyel vagy csak eggyel működtessék és amikor elromlik, akkor kapcsolják be az utolsót.

Osten Twitter-üzenetében kifejtette: nem volt váratlan a hiba, tudták, hogy előbb-utóbb be fog következni, a giroszkóp ugyanis a korábban számítottnál hat hónappal tovább működött már.

A Hubble-űrtávcsőnek már csak három működő giroszkópja maradt, ebből hibásodott most meg az egyik (forrás: NASA/ESA)

A Hubble helyét 2021-ben a James Webb Űrtávcső (JWST) veheti át, amely 2016-ban készült el.



A James Webb űrtávcső tükre (forrás: NASA)

A NASA első igazgatójáról, James Webbről elnevezett űrtávcső a Földtől mintegy másfél millió kilométerről fogja megfigyelni a Naprendszer objektumait, és mintegy 5-10 éven keresztül készít felvételeket. Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé.

forrás:/origo.hu/

kapcsolódó: Drámai csillaghalál a Hubble felvételén Katt ide!
Közeli portrét készített a Hubble a Marsról Katt ide!
Ősi csillagmaradványokat azonosított a Hubble Katt ide!
Már kész az új Hubble űrteleszkóp koncepciója Katt ide!
Véget érhet a Hubble karrierje Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
10
  Feltámad Csernobil

Új, napelemekből álló rendszert adtak át Csernobilben - számol be az AFP. A létesítmény egyelőre 1 megawatt energiát állít elő, ezzel mintegy 2000 háztartást képes ellátni. A hosszú távú cél azonban az, hogy 100 megawattosra növeljék a teljesítményt.

A napelemtelep mintegy 100 méterre fekszik attól a fémkupolától, amely az egykori atomerőművet fedi be. 1986. április 26-án a 4-es számú reaktor felrobbant, a felszabaduló szennyező anyagok pedig Európa háromnegyedét érték el - a kihullás főleg a mai Oroszországot, Ukrajnát és Fehéroroszországot érintette.

A baleset után százezreket telepítettek ki az erőmű 2000 négyzetkilométeres környezetéből. A térségbe nagyjából 24 000 évig nem költözhetnek vissza az emberek.

Napelemekből álló létesítményt adtak át az egykori erőmű közelében. (fotó: Profimedia)

Ukrajna néhány évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki, hogy növeli a villamos áram-előállítását, és ezzel együtt csökkenti az oroszországi gázbehozatalát. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a csernobili erőmű környékét, mintegy 2 500 hektárt napelemek telepítésére megnyitják a beruházók előtt. Mivel Ukrajna meglehetősen olcsón kínálja a területet, a régióból pedig könnyű rácsatlakozni az ukrán energiarendszerre, a beruházás vonzza a befektetőket.

Az új létesítmény fejlesztése évekkel ezelőtt kezdődött, a kész telepet viszont csak 2018. október 5-én adták át, illetve csatlakoztatták az energiahálózatra.

forrás:/ng.hu/


kapcsolódó: Naperőművel hasznosítanák a csernobili reaktor környékét Katt ide!
Erdőtüzek éleszthetik újra Csernobil sugárzását Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
10
  Vírusfertőzött rovarok milliói áraszthatják el a földeket
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: Róza
Genetikailag módosított vírusokkal fertőzött rovarokat eresztenének az amerikai farmokra, hogy így tegyék ellenállóbbá a haszonnövényeket. A kutatók szerint azonban a technika rossz kezekbe kerülve akár veszedelmes biológiai fegyverré válhat.

„Szövetséges rovarok” – ez annak a projektnek a neve, amit az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege, a DARPA finanszíroz. A terv alapján a CRISPR génszerkesztő technológia segítségével génmódosított vírusokat vinnének levéltetvek szervezetébe, amik végül megfertőznék a növényeket.
Természetesen nem megbetegíteni, hanem ellenállóbbá akarják tenni a haszonnövényeket, hogy például nagy szárazságok vagy áradások esetén se menjen kárba a termés.

A DARPA weboldala szerint a „célzott terápiák” már egy szezon alatt hatnának, megvédve a növényeket az élelmiszerbiztonsági kockázatokat jelentő eseményektől.

Levéltetű: barát vagy ellenség? (forrás: DKN/Science Photo Library)

A tudósok mindenesetre szkeptikusak az ötletet illetően. A Science magazin október 5-i számában hangot is adtak aggodalmaiknak, szerintük teljesen felesleges a rovarok alkalmazása, a cél egy spray-rendszerrel is kivitelezhető lenne, ráadásképp a DARPA által szorgalmazott metódus rossz kezekbe kerülve könnyen biológiai fegyverré válhat, ha esetleg embereket fertőző kórokozókat ültetnének valakik a rovarokba.

A program koordinátora, Blake Bextine szerint ugyanakkor nincs ok az aggodalomra, hiszen bármilyen újfajta megoldást lehet jó és rossz célokra használni, és most elsősorban az élelmiszerbiztonságot kell szem előtt tartani. Bextine elmondta, hogy bár a projekt még korai fázisban van, már most sikerült eredményt felmutatni:
fluoreszkálást okozó vírust juttattak kukoricába, amitől az világítani kezdett.

forrás:/origo.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
09
  Trump és Obama miatt nem jut vissza a NASA a Holdra
Kategória: Programajánló (film, irodalom, expo) - Közzétette: Róza
szerző: Lugosi Péter

A NASA 60 éves története során rengeteg izgalmas eredményt ért el, napjainkban, a SpaceX, a Blue Origin és a Boeing korában ugyanakkor mintha kicsit megtorpant volna a világ legismertebb űrügynökségének fejlődése. Ez pedig a szervezet népszerűségének sem tesz jót.
Hazánkban október 14-én mutatják be a Discovery Channelen a csatorna legújabb, NASA − a jövőbe és tovább című dokumentumfilmjét, amely az űrhivatal alapításának 60. évfordulójára készült.


A film egyik fő erőssége a lenyűgöző látvány. Valószínűleg senkit sem lep meg a tény, hogy az amerikai űrhivatal 60 éves története során elképesztő mennyiségű és minőségű képanyagot halmozott fel. A dokumentumfilm rendezője, Rory Kennedy is kihangsúlyozta a 24.hu-nak adott interjújában, hogy a film elkészítése során az egyik legnagyobb kihívást a NASA archívumának átfésülése jelentette, illetve annak eldöntése, hogy végül mely felvételeket használják fel az alkotásban.

A NASA nélkül most nem tartana itt az emberiség
Sokan fel sem fogják, mi mindent köszönhetünk az amerikai űrhivatalnak.

A videó indtásához: Katt ide!

A NASA − a jövőbe és tovább másik különlegessége, hogy a rendező a NASA életében kulcsszerepet játszó John F. Kennedy unokahúga. Épp a családi kapcsolatnak köszönhető, hogy Rory Kennedy személyes nézőpontból tudta feldolgozni a témát − ez pedig igen egyedi atmoszférát ad az alkotásnak. Az egyben rendező és narrátor Rory Kennedy ki is emeli a filmben, hogy rokoni viszonyban áll az egykori amerikai elnökkel.

John F. Kennedy kétségtelenül nagyban hozzájárult a NASA sikerességéhez. Az 1962 szeptemberében, a houstoni Rice Egyetemen megtartott beszédében jelentette be a Holdra szállás tervét, melyet aztán a NASA hat évvel az elnök halála után meg is valósított. Kennedy beszéde jól szimbolizálja, hogy milyen elhivatottsággal kapcsolódott be az űrhivatal munkájának támogatásába, céljainak megvalósításába:

Úgy döntöttünk, hogy még ebben az évtizedben eljutunk a Holdra, és megteszünk más lépéseket. Nem azért, mert a feladatok könnyűek, hanem azért, mert nehezek, azért, mert ez a cél megköveteli legjobb erősségeink és képességeink megszervezését és felmérését, azért, mert ez olyan kihívás, melyet készek vagyunk elfogadni, olyan, amelyet nem akarunk halogatni, és amelyet mi és mások meg akarunk nyerni.

Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy a NASA legnagyobb − vagy legalábbis legismertebb − sikere épp a Holdra szállás volt.

A videó indtásához: Katt ide!

Bár az új filmben az űrhivatal számos fontos eredményét bemutatják, és hasonlóan nagy hangsúlyt kap korunk legkomolyabb kihívása, a klímaváltozás is, az alkotás egyik legfontosabb üzenete mégis az: nagy emberek kellenek a nagy tettek eléréséhez.

Ide Kennedyre lenne szükség
A NASA az utóbbi időkben mintha vesztett volna népszerűségéből. Hiába a Kepler és a Hubble űrtávcső vagy a Curiosity marsjáró felfedezései, a dicsőség valahogy elmarad. Annál nagyobb nyilvánosságot kapnak a magán űrvállalatok eredményei − gondoljunk csak a SpaceX-re és a Falcon Heavy elindítására.

Mi lehet az oka annak, hogy egy űrtechnológiai áttörésnek nehezen nevezhető rakétafelbocsátás körül sokkal nagyobb volt a felhajtás, mint egy olyan rover, a Curiosity körül, amely 2012-ben meginduló küldetése óta alaposan átrajzolta a Marsról kialakított tudományos képet?

A kérdésre a választ részben ott kell keresni, hogy a magánvállalatok általában emberes missziókra készülnek − a SpaceX például a közeljövőben űrturistát szállítana a Holdhoz. A NASA ezzel szemben a laikusok számára kevésbé izgalmas, a tudomány számára viszont annál lényegesebb missziókat hajt végre.

Fontos azonban kiemelni, hogy a NASA nem egyszerű tudományos szervezet. Már létrehozásában is jelentős szerepet játszott a politika: a hidegháborúban az Egyesült Államok a világűrben is le akarta győzni a rivális Szovjetuniót.

1962-ben John F. Kennedy sem titkolta a Rice Egyetemen előadott beszédében, hogy az országnak meg kell előznie ellenfeleit. Most szerencsére nem dúl a hidegháború, ez azonban önmagában nem jelentheti azt, hogy a NASA-nak ne lenne feladata az emberes küldetések végrehajtása. Már csak azért sem, mert új vetélytársak tűntek fel az űrben, többek közt Kína.

Az Apollo Program embereket szállított a Holdra (forrás: Johnson Space Center - NASA)

Az emberes missziók jelentőségével egyébként többé-kevésbé a döntéshozók is tisztában vannak. Az Apollo-program óta számos alkalommal felmerült már, hogy az amerikai űrhivatal újabb küldetéseket indíthatna a Holdra, utóbb pedig a Mars-missziók terve is szóba került.
A probléma az, hogy régóta nem volt olyan vezetője az Egyesült Államoknak, aki olyan szinten elkötelezett lett volna a NASA irányába, olyan szinten megértette volna az űrhivatal és a látványos eredmények jelentőségét, mint Kennedy.

Az a huzavona, amely az utóbbi évtizedben a NASA következő vezető emberes küldetése körül kialakult, elképesztő energiákat emészt fel. És a folyamatban nemcsak a sok űrkutató által joggal kritizált Donald Trump felelős, hanem elődje, Barack Obama is.



Buzz Aldrin a Hold felszínén (fotó: NASA)

2004 januárjában George W. Bush arra kérte fel az amerikai űrhivatalt, hogy alapozza meg a tartós emberi jelenlétet a Holdon. Ez volt az úgynevezett Constellation-program, mellyel legkésőbb 2020-ban érték volna el az égitestet. Az Obama-rendszer alatt, 2010-ben viszont azzal az indokkal törölték a programot, hogy az késik, kevés fejlesztést hozott eddig, és túllépte a költségvetését.
Az akkori elnök ezért úgy döntött, a NASA-nak inkább egy emberes Mars-küldetésre érdemes felkészülnie. Azonban ez az elképzelés sem tartott ki kellő ideig: a Trump-adminisztráció által benyújtott 2019-es NASA-s költségvetés-tervezetből egyértelműen kiderült, hogy a következő években a hangsúly ismét a Holdon lesz.

Ahhoz, hogy a NASA ismét a rivaldafénybe kerüljön, olyan elszánt vezetőre lenne szüksége, mint amilyen Kennedy volt. Olyanra, aki képes a saját ciklusán túl is gondolkodni.

forrás:/24.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
09
  Magyar micsodát? Ilyen falfirkát még biztos nem látott!
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: Róza
szerző: Jean St'Ay

Mint minden igazán zseniális alkotás, ez is frappáns, egyszerű, ugyanakkor roppant komplex és titokzatos. A lenti falfirkát Kolozsvár központjában, egész pontosan a Virág utcában találtuk, amely amúgy a legkülönfélébb stílusú, technikájú, világnézetű kortárs falképfestők állandó kiállításának szabadtéri múzeumaként működik.

Érdemes megfigyelni, mennyire egyszerű, mennyire direkt, mennyire éles, és mennyire talál az alkotás színe (a lila, ugye, többek között a hiány színe) a mondanivalóhoz. Bevalljuk őszintén, hogy az alkotás annyira sokrétű, hogy nem igazán értjük a kétségtelenül mélyről jövő üzenetet.



Ezúton felkérük kedves Olvasóinkat, fejtsék meg a rejtélyt. Mit jelent ez a falfirka? Miről szól? Mit üzen? Meggyőződésünk, hogy történelmi jelentésrétegek rejlenek az egyszerű felszín alatt.

forrás:/foter.ro/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. okt.
09
  Attenborough szerint ez a titka a fennmaradásunknak
David Attenborough a közelmúltban új sorozata, a Dynasties kapcsán adott interjút a BBC-nek. A beszélgetés során az is szóba került, hogy mit gondol a bolygó jövőjéről a 92 éves természettudós. David Attenborough a BBC Newsnightban beszélt a műanyag-szennyezésről, a bolygó jövőjéről, a vegetarianizmusról, a népesség növekedéséről és a párizsi klímaegyezményről.

A dokumentumfilmes előző projektje, a Blue Planet II (A kék bolygó II.) központi témája az óceánok műanyag-szennyezése volt, a sorozat pedig nagyban hozzájárult a műanyag-hulladékok elleni harchoz. Az új interjú során Attenborough üdvözölte az egyszer használatos műanyagokat korlátozó jogszabályokat, és kiemelte, hogy mindent meg kell tennünk a műanyag használatának elkerüléséért.

A zacskók betiltása csak a műanyagjéghegy csúcsa, és alig látszik ki a vízből
A műanyagzacskók megadóztatása vagy betiltása sok kérdést vet fel, de az is sok negatív következménnyel járhat, ha az emberek lelkiismeretére bazírozunk. A természettudós szerint ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy nem a nejlonszatyrok jelentik a legnagyobb problémát. Ennek ellenére az efféle zacskók mellőzése remek eszköz arra, hogy a lakosság kifejezze aggodalmát a műanyag-szennyezéssel kapcsolatban.

David Attenborough (fotó: Larry French / GETTY IMAGES North America / AFP)

A vegetarianizmusról Attenborough azt mondta, ő maga nem egy nagy húsimádó, ennek ellenére biológiai szempontból nincs értelme elhagyni a húsfogyasztást, elvégre az evolúció során fajunk mindenevővé fejlődött. Azt ugyanakkor elismerte, hogy társadalmi fejlődésünk eljutott arra a pontra, ahol változtatnunk kell az étrendünkön, ha nem akarunk súlyos károkat okozni környezetünknek.

Attenborough szerint a táplálkozásunk átalakítása mellett a populáció növekedésével is foglalkoznunk kell.
Hosszú távon a népességnövekedésnek véget kell vetni – nyilatkozta a dokumentumfilmes, kiemelve, hogy a populációnövekedés idővel ugyan magától is stabilizálódhat, ekkorra azonban már túl késő lesz.

Attenborough emellett a párizsi klímaegyezményről, illetve a Donald Trump által vezetett Egyesült Államok kilépéséről is beszélt. A 92 éves természettudós úgy véli, a Trump-adminisztráció döntése nem fogja hátráltatni a történelmi összefogást, és az emberek felismerik majd, hogy az Egyesült Államok hozzáállása idejétmúlt.

forrás:/24.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Oldal:   <<        >>  
Hírkategóriák