+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
29
  780 nap után leszállt, mi az? - Az Amerikai Légierő X-37B automata mini-űrrepülőgépe
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
szerző: Frey Sándor

Az újra felhasználható, titkos katonai célú programot végrehajtó X-37B-ből eddig két példány épült. Közülük az első 2010 áprilisában indult és 224 nap múlva szállt le. A második 2011–2012-ben már 469 napot tartózkodott az űrben. A sorrendben harmadik X-37B repülésre ismét az első példány indult, 2012 decemberében, és 675 nappal később, 2014 októberében landolt. Negyedszerre már nem közölték, hogy melyik példányt bocsátották fel, 2015–2017-ben majdnem pontosan két évet, 718 napot töltött a Föld körül. Ez után indult a vasárnap véget ért küldetés – hogy melyik géppel, azt most sem hozták nyilvánosságra. A start 2017. szeptember 7-én történt Floridából, egy Falcon-9 rakétával. (Az első négy X-37B repülés Atlas-5 rakétákkal indult.) Az időtartam rekordja ezúttal is megdőlt, a floridai visszaérkezésre idén október 27-éig (pontosabban magyar idő szerint 8:51-ig) kellett várni.



Az ötödik útjáról sikeresen visszatért X-37B a floridai Kennedy Űrközpont futópályáján, néhány kilométerre attól a helytől, ahonnan 780 nappal korábban Föld körüli pályára állították. A kirendelt szakemberek védőruhában ellenőrzik az állapotát. Ugyanitt landoltak annak idején a NASA „igazi” űrrepülőgépei is. (Kép: U.S. Air Force)

A Boeing által gyártott X-37B (más néven Orbital Test Vehicle, OTV) maga nem titkos, a pályán végrehajtott manőverei és kísérleti programja azonban lényegében az. Az Amerikai Légierő illetékesei a landolásának időpontját sem jelentették be előre. Annyit azonban közleményükben leszögeztek, hogy a rekordhosszúságú küldetés sikeres befejezésével immár minden kitűzött célt teljesítettek. A mostani repülés kapcsán egyedül a Légierő kísérleti laboratóriumnak egy technológiai programjáról lehetett tudni, és arról, hogy az X-37B kis műholdakat is magával vihetett. Ha ez igaz, és az űreszközök önállósodtak is (vagyis nem maradtak az X-37B-hez rögzítve), akkor nem jelentek meg a hivatalos listákon, ami az Egyesült Államok által ratifikált ENSZ regisztrációs egyezmény semmibe vételét jelentené...

Az újra felhasználható űreszköz hagyományos hordozórakétával állítható pályára. Már a Föld körül kibontja napelemeit és kinyitja a rakodóterének ajtajait. Míg a NASA embereket is szállító – és sokkal nagyobb, mintegy négyszer olyan hosszú – űrrepülőgépe, a Space Shuttle legfeljebb három héten át tartózkodhatott az űrben, addig a jelek szerint az X-37B számára több év sem lehetetlen. Az automata mini-űrrepülőgép 8,9 m hosszú, szárnyainak fesztávolsága 4,5 m.

Titkok ide vagy oda, amatőr műholdmegfigyelők azért követni tudták az X-37B manővereit. 2018 áprilisában például 356 km magasan húzódó, 54,5°-os – a korábbi küldetések során alkalmazottnál nagyobb – hajlásszögű körpályán repült. Innen a Föld felszínének nagyobb része belátható, így a spekulációk szerint akár titkos földmegfigyelési feladatokat is elláthatott. Később többször változtak a pálya paraméterei. A legutóbbi időszakban 274 km magasan repült. Bár korábban a leszállásokat megelőzően kisebb volt a pályamagasság, a csökkenés arra utalt, hogy közel lehet a leszállás napja.

A következő, immár hatodik X-37B küldetés indítása jövő április és június között várható, ismét egy Atlas-5 hordozórakétával.

forrás:/urvilag/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
29
  Rekordkicsi lett az ózonlyuk
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
A NASA érdekes közleményt adott ki a napokban, amelyben az Antarktisz felett lévő, évtizedek óta váltakozó méretben megfigyelhető ózonlyukkal kapcsolatos legújabb fejleményekről számolnak be. A jelentésből kiderül, hogy a rendhagyó időjárási viszonyok miatt az őszi hónapokban drasztikus mértékben mérséklődött a folyamat, ennek köszönhetően pedig rekordkicsire zsugorodott a lyuk.



Csaknem 40 éve nem volt ilyen kicsi a déli ózonlyuk kiterjedése

A teljes bejelentésben arról olvashatunk, hogy a lyuk legnagyobb kiterjedését az idei évben szeptember 8-án regisztrálták, ekkor ennek mérete 16,4 millió négyzetkilométer volt. A NASA és a NOAA műholdas megfigyelései alapján ezt követően gyors zsugorodás következett be, aminek következtében a méret 10 millió négyzetkilométer alá zuhant, ami azért tekinthető drámai és szokatlan változásnak, mert a megszokott időjárási körülmények és trendek alatt szinte minden korábbi évben ennél jóval nagyobb volt az ózonlyuk kiterjedése, különösen ebben az időszakban, vagyis szeptember végén és október elején. Ezt leginkább a melegebb légkörnek tulajdonítják, vagyis ez nem annak jele, hogy a légköri ózonréteg megújult erővel áll helyre.

A déli féltekén az ottani tél kései időszakában erősödik meg újra és újra az ózonlyuk, ez az emberi tevékenység következtében kibocsátott vegyületek révén, kémiai reakciók formájában megy végbe, a hideg sztratoszféra felhőrészecskéinek felületén, egyfajta láncreakciót indítva ezzel be. Melegebb hőmérsékleti viszonyok esetén jóval kevesebb ilyen felhő alakul ki a déli-sarki régió felett, ennek révén pedig a kémiai reakciók is kisebb mértékben befolyásolják az ózonréteg alakulását, annak vastagságát. Több különböző műhold (Aura, NASA-NOAA Suomi National Polar-orbiting Partnership, Joint Polar Satellite System NOAA-20) segítségével mérik az űrből az ózonréteget, bár az Aura egyik műszere az itt megtalálható klór mennyiségét is megfigyeli, ez ugyanis szerepet játszik a reakciókban. Eközben időjárási ballonokat is felbocsátanak, ez utóbbi kapcsán pedig azt regisztrálták, hogy az idei évben nem találtak olyan területet, ahol az ózon teljes mértékben hiányzott volna.

Az idei kivétel nem precedens nélküli, az elmúlt 40 év alatt ugyanis két másik alkalommal is megfigyeltek hasonló körülményeket. 1988 és 2002 őszén szintén nagyon kicsi maradt a déli ózonlyuk, a jelenséget azonban még nem értjük teljes mértékben. Ami az elkövetkező heteket illeti, a lyuk itt teljes mértékben eltűnhet, hogy azután ismét visszatérjen.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
29
  Végre tudjuk, hogy lehet észrevenni a féreglyukakat
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
szerző: Nagy Nikoletta

A féreglyukak általában a sci-fi filmek és sorozatok elengedhetetlen szereplői, pedig elméleti fizikusok szerint nem is biztos, hogy kitalációk: elméletben ugyanis létezhetnek olyan átjárók, amelyek a tér két távoli pontját kötik össze, meg olyanok is, amelyek egy feltételezett multiverzumban a különböző párhuzamos univerzumokba biztosítanak átjárást. Nyilvánvalóan eddig nem sikerült ilyen féreglyukat felfedezni, és még az is elég erős feltételezés, hogy léteznek, de ha mégis, kutatók most már tudják, hogy lehet őket kiszúrni – írja a Futurism.



A Physical Review D tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a feltételezett féreglyuk egyik felén található objektumok vonzása a másik oldalra is hat: ha például az egyik végén van egy fekete lyuk, azt a másik végén keringő bolygó vagy csillag is megérzi. Ha egy fekete lyuk körül keringő csillag fénye furcsán villog vagy a pályája meghajlik, akkor előfordulhat, hogy egy féreglyuk másik oldalán található, erős gravitációs vonzással rendelkező objektum befolyásolja.

„Ha van egy csillagod a féreglyuk mindkét oldalán, az egyik csillag gravitációs ereje hat a másikéra, és fordítva” – írja a Buffalói Egyetem kutatója, Dejan Stojkovic. „A gravitációs vonzás is átér a féreglyukon.”

A kutatók most a Tejútrendszer közepén található óriási fekete lyuk, a Sagittarius A* körül kezdenek el kutakodni ez az elmélet mentén, de leszögezik azt is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy találni fognak bármit – hiszen nem biztos, hogy a féreglyukak egyáltalán léteznek.

forrás:/24.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák