+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
23
  Soha nem élünk majd exobolygókon
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Az elmúlt néhány nap során több érdekes nyilatkozat is napvilágot látott az űrkutatás, illetve az exobolygászat területén. Itt először egy, a terület kibontakozásáért is felelős Nobel-díjas kutató értekezett a távoli exobolygók esetleges betelepítése, a Föld elhagyása kapcsán, míg egy másik szakember a hetvenes években elért eredményeket méltatta.



A Nobel-díjas kutató pesszimista, kollégája szerint viszont az életet már a Marson is megtaláltuk.

Az AFP hírügynökség jelentése szerint Michel Mayer, aki Didier Queloz mellett kapta meg a Nobel-díjat az exobolygók kimutatásának terén végzett úttörő munkájáért (ők ketten igazoltak vissza sikeresen először ilyen égitestet, még egy hatalmas gázóriást, 1995-ben, amelyet eddig négyezer másik példány követett a sorban), ami viszont a konkrét hasznosítást, vagyis ezen égitestek kolonizációját, benépesítését illeti, az optimizmus még várat magára. Szerinte ez még a legközelebbi példányok esetében, vagyis néhány tucatnyi fényév távolság kapcsán is szinte lehetetlen, hiszen az is komoly eredmény lenne, ha a Marsot az elkövetkező 50 évben, a Jupiter pályáját pedig néhány száz év alatt érnénk el. Tekintettel arra, hogy a hozzánk legközelebbi szomszédos csillag ennél 70 ezerszer nagyobb távolságra van, itt alapvető változásnak kell bekövetkeznie a tömeg, a gyorsulás, valamint az energia hármasának viszonylatában ahhoz, hogy esélyünk legyen a sikeres utazásra.

Ami azonban az élet kimutatását, annak visszaigazolását illeti, egy másik nyilatkozatban a NASA egykori munkatársa már azt emelte ki, hogy erre tulajdonképpen már a hetvenes években sor került, mégpedig éppen a Mars kapcsán, ahol az USA 1976-ban szállt le két Viking-űrszonda, valamint az azok mellé utalt landolóegységek révén. A két példány szerinte egymástól több mint 6 ezer kilométeres távolságban igazolta vissza a mikroorganizmusok jelenlétét, mégpedig arra alapozva, hogy a marsi talaj, valamint a szondák által ott elhelyezett, nitrogén alapú táplálék egyvelege a rögtön beinduló metabolizmus révén radioaktív szén-dioxid gázt bocsátott ki, vagyis az eredmény mindkét esetben pozitív volt.

Más kérdés, hogy a NASA szerint élő mikroorganizmusok jelenlétét közvetlen módon nem sikerült visszaigazolni, vagyis Gilbert Levin jelenleg egyedül van a fenti állításával – véleménye szerint nem a marsi talaj mintáját kellene visszahozni a Földre, ahogy arra a tervek szerint a Mars 2020 esetében kerül majd sor, hanem a korábbi kísérleteket kellene megismételni, az egyértelmű eredmény érdekében.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
23
  Visszafordítható-e a halál? Újraírhatja a halál fogalmát egy új tudományos felfedezés
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
Visszafordítható-e a halál? Egy, a kérdést vizsgáló amerikai agykutató szerint érdemes megfontolnunk a választ, mielőtt rávágnánk egy határozott nemet. Például azért, mert volt nemrég egy olyan kísérlet, amely során sikerült néhány funkciót újra beindítani egy több órája halott sertés agyában.

A tudomány számára az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy pontosan mit is jelent a halál. Az élet mibenlétét ismerjük, és azt is tudjuk, hogy a halál az élethez tartozó körforgás. Annál azonban jóval bonyolultabb a válasz, mintsem "egyszerű" elmúlásként gondoljunk rá – véli Christof Koch agykutató. A szakember a Scientific American című tudományos lapban publikált Is Death Reversible? (magyarul: Visszafordítható-e a halál?) című cikkében úgy fogalmaz, a halál jelenlegi meghatározása mind tudományos, mind pedig orvosi szempontból helytelen.



Koch kutatása során a halál különböző meghatorázásait szedte össze – a légzés leállásától az agyi aktivitás megszűnéséig –, és szerinte az új tudományos eredmények miatt újra kell gondolni a modern orvosi megközelítést.

A szakember abból indul ki, hogy a 20. század elején a légzés leállása még visszafordíthatatlan volt, mostanra azonban visszafordíthatóvá vált – vagyis a légzés leállása még nem jelent egyet a halállal. Ezek alapján viszont úgy véli, nem elképzelhetetlen, hogy ugyanez a megközelítés érvényes lehet az agyhalálra is. Az elméletét egy nemrég elvégzett tudományos kísérlet is bizonyítani látszik.

A The Washington Post felidézi, hogy egy idén áprilisban, a Nature című tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerzői kísérletezésük során arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a disznók agyában visszaállítható néhány funkció, még órákkal azután is, hogy beállt náluk az agyhalál. A kutatási eredmény heves etikai és tudományos vitát váltott ki.

A felfedezés arra utal, hogy halál egy folyamat, nem pedig egy esemény, ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy a tudósok egy napon majd újra életre keltsenek egy halott agyat.

A kísérletet végző tudósok továbbra is dolgoznak a témán, de az óriási etikai kérdőjelek miatt eldöntötték: ha az agynál bármilyen tudatos működést tapasztalnak, azonnal leállítják a kísérletet. (Ami persze szintén újabb etikai problémákat vet fel azzal kapcsolatban, hogy ez az élet kioltásának minősül-e.)

Nem ez az egyetlen érdekes tudományos kutatás, amely mostanában a halállal foglalkozik. Nemrég igencsak meglepődtek a tudósok, amikor kifigyelték: biológiai folyamatok miatt egy darabig még mozognak a halott testek.

forrás:/hvg/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
23
  Parányi földönkívüliek kerülgethetik a bolygót
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
szerző: Nagy Nikoletta

Újabb elmélet született arról, hogy miért nem találkozhattunk még eddig idegenekkel: a Tbiliszi Szabadegyetem kutatója, Zaza Osmanov részletes kalkulációkat végzett, és azzal állt elő, hogy az idegenek valószínűleg annyira kicsik, hogy nem látjuk őket – legalább is az űrszondáik azok, amelyeket előre küldenek felderíteni. A tanulmányt ugyan még nem fogadták el hivatalos ellenőrzött tudományos folyóiratban, de a részletes számítások már elérhetők a neten – írja a Science Alert.

A tanulmány egy újabb lehetséges megoldást kínál az úgynevezett Fermi-paradoxonra. Az olasz fizikus, Enrico Fermi 1950-ben fogalmazta meg híres kérdését: Hol van mindenki? Az ellentmondás lényege, hogy elméletileg a földön kívüli élet általánosan elterjedt lehet, ennek ellenére még semmilyen nyomot nem találtunk, ami az idegenek létezését bizonyította volna. A paradoxonra az évtizedek során rengeteg lehetséges válasz született.



Osmanov az úgynevezett Neumann-szondák elméletéből indult ki, amelyek önreprodukáló űrjárművek, kifejezetten a világűr felfedezésére használhatók. Elméletben, egy önreprodukáló űrjárművet el lehetne küldeni egy szomszédos csillagrendszerbe, ahol nyersanyagokat kutatna fel (aszteroidákból, holdakból, gázóriásokból kibányászva) és másolatokat készítene saját magáról. Ezek a másolatok ezután új csillagrendszereket vennének célba és megismételnék az eljárást, ami exponenciális mértékű terjeszkedéshez vezet.

Az ismert elméletet Osmanov egy kicsit módosította, és lekicsinyítette a szondákat – így azoknak jóval kevesebb nyersanyagra lett szükségük, mint egy nagyobb változatnak. Ezek a nanoméretű szondák értelemszerűen sokkal hatékonyabbak lennének, legalább is elméletben, ebből adódóan pedig sokkal többször és hosszabb ideig reprodukálhatnák magukat, nagyobb területeket felfedezve.

Osmanov szerint, ha tudjuk, hogy mit keresünk, akár észre is vehetjük őket, mivel fényt bocsájtanának ki útközben, legalább is akkor biztosan eleget, ha rajban vagy formációban repülnek. Akár úgy is kinézhetnek az infravörös spektrumban, mintha üstökösök lennének – a kutató úgy gondolja, lehet, hogy már láttunk is belőlük, csak nem tudunk róla.

forrás:/24.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák