+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
03
  Ősi fekete lyuk is lehet a kilencedik bolygó
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Egy ősi fekete lyuk is lehet a kilencedik bolygó egy új kutatás szerint. Az arXiv.org honlapon bemutatott tanulmány szerint a Naprendszer titokzatos és máig felfedezetlen objektuma lehetséges, hogy nem is bolygó, hanem egy ősi (primordiális) fekete lyuk.



A kilencedik bolygó létének elmélete 2014 óta vált igazán népszerűvé a csillagászok körében, amikor először kezdtek komolyabban foglalkozni a témával. A tudósok a Kuiper-övben lévő objektumok csoportosulásai alapján kezdték gyanítani, hogy létezik a bolygó. (kép: NewScientist)

A Kuiper-öv a Naprendszer külső részén lévő törmelékgyűrű. Objektumai úgy csoportosulnak, hogy annak alapján feltételezhető, valami nagy dolog gravitációja vonzza őket.

A primordiális fekete lyukak (PBH) régi és viszonylag kicsi fekete lyukak, amelyek az ősrobbbanás után nem sokkal olvadtak össze. Úgy vélik, hogy az univerzum nagyon korai időszakában a sűrűség ingadozásának hatására alakultak ki. Az elméletek szerint a legkisebb tömegű PBH-k valószínűleg elpárologtak, a nagyobb tömegűek azonban még mindig léteznek, jelenleg is párolognak. Egyelőre nem sikerült ilyeneket közvetlenül megfigyelni.

Jakub Scholtz, a Durhami egyetem csillagásza és James Unwin, a chicagói Illinoisi Egyetem szakértője úgy vélik, hogy a primordiális fekete lyukak közelebb lehetnek a Földhöz az eddig véltnél. Tanulmányukban annak a lehetőségét tárták fel, hogy a titokzatos kilencedik bolygó - amelyről egyes elméletek úgy tartják, hogy a Nap körül 300-1000 csillagászati egységnyi távolságban kering - valójában egy régi és összetett fekete lyuk.

A tudósok két gravitációs anomália vizsgálatakor jutottak erre a következtetésre - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Forrás: MTI / arxiv.org / phys.org
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
03
  Brit hiperszonikus repülő készül
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
Az elmúlt években több alkalommal is írtunk arról, hogy egyes szereplők komolyan gondolkodnak a hiperszonikus utasszállítók kifejlesztésén és azok élesben való bevetésén, amelynek révén alaposan felgyorsulna a polgári repülés és ezzel lerövidülne az utazáshoz szükséges idő. Most egy brit cég jelezte, hogy már dolgoznak a meghajtáson, amelynek tesztelése néhány éven belül elindulhat.



A hibrid, hidrogén-oxigén meghajtásra épülő hajtómű gyakorlatilag a hagyományos megoldások és a rakéták keveréke lenne, de csak a 2030-as években mutatkozna be.

Több brit lap is beszámolt a fontosabb tudnivalókról, míg a cég némileg korábban arról adott hírt, hogy a védelmi minisztérium 10 millió fonttal támogatja egy másik, mindössze 2 évre tervezett programjukat, amely szintén a hiperszonikus meghajtás elterjedését segítené elő. Számunkra az lehet a legfontosabb részlet, hogy a hosszabb repülőutak alaposan lerövidülnének, hiszen Sydney elérése a jelenlegi 19 óráról 4 órára csökkenne, ezt pedig úgy valósítanák meg, hogy a légkörben a hangsebesség ötszörösével (vagyis a visszavonultatott Concorde-hoz képest kétszer gyorsabban) haladnának, míg a világűrben akár a hangsebesség 25-szörösét is elérnék.

A hibrid, hidrogén-oxigén meghajtásra épülő hajtómű gyakorlatilag a hagyományos megoldások és a rakéták keveréke lenne, az ezt alkalmazó repülők azonban még mindig vízszintesen, a megszokott módon szállnának fel, tehát nem függőlegesen lőnek ki őket a magasba. A brit kormány eddig nagyjából 60 millió fontot költött a programra, a mérnökök jelenleg Denverben tesztelik a hajtómű egyes részeit, amelyet a következő évtizedben követne az első tesztrepülés, a 2030-as években pedig a megjelenés. A Rolls Royce, a BAE Systems, valamint a Boeing hasonló összeggel járult hozzá a fejlesztés felgyorsításához, a munkálatokért felelős Reaction Engines állítása szerint pedig a fizikai feltételek adottak.

A Synergetic Air Breathing Rocket Engine (Sabre) névre keresztelt hajtóművön belül a bejövő forró, 1000 Celsius-fokos levegőt szuperhűtött hélium segítségével hűtenék le (a másodperc huszadrésze alatt), az így elfogott hőt pedig szintén felhasználnák a meghajtáshoz. Néhány éven belül kiderül, hogy mennyiben életképes a megoldás.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
03
  A budapesti maratoni futóversenyen a cél előtt, meghalt egy francia résztvevő
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
szerző: Gábor Juhos

Grafomán típus lévén viszonylag gördülékenyen bánok a szavak írásával, de vannak helyzetek, amikor nem érzem, melyik billentyű következne, hogy leírjam, amit érzek.
A vasárnap lezajlott budapesti maratoni futóversenyen a cél előtt, azaz a negyvenegyedik kilométernél összeesett és meghalt egy francia illetőségű huszonéves fiatalember. Ő már a negyedik a sorban az általam futott maratonokon.




A fénykép készítése idején a háttérben látható mentőautó mellett, még zajlik az újraélesztés.

Nagyon megrendített az aszfalton fekvő tehetetlen sportos testének a látványa. Én jóval korábban célba értem, már visszafelé sétáltam, mikor egy a járdán szirénázó motoros mentő elől kellett félrehúzódnom. A motorost egy sietve visszafordult futótárs vezette szapora léptekkel a vérző fejjel a betonon heverő sporttárshoz, aki már egy ideje nem adott életjeleket. Mire én odaértem gőzerővel folyt az újraélesztése, pár perc múlva három mentőautó is érkezett a helyszínre. A mellkasát dögönyöző mentők között láttam a srác arcát és egy pillantást vetettem a rajtszámára, amelyről csak a nevét tudtam leolvasni. Azóta elfelejtettem, az arcát viszont sohasem fogom.

Sok évvel ezelőtt jómagam öngyilkossági szándékkal vágtam neki felkészületlenül az első 42,195 km távnak, de nekem nem sikerült. Nekem semmi sem sikerül. Így történt, hogy azóta kb. kétszáz alkalommal lefutottam, és végig kellett néznem olyan sportemberek akaratlan búcsúját az élettől, akik egészen más szándékkal álltak rajthoz. A többieket csak periférikusan láttam vagy csak hallottam a halálhírükről, de ez a fiatalember tőlem kb. két méterre halt meg. Nem tudtam és nem is akartam megközelíteni, hisz mentésre kiképzett szakemberek vették körül, de csendben imádkoztam, kértem a Jóistent, hogy hagyja meg az életét. Nem hallgatott rám. De az is lehet, hogy későn kezdtem imádkozni, ő már akkor messze járt. Kb. húsz percig reménykedtem sokakkal egyetemben, hogy visszajön és befejezi a versenyt, de neki a Teremtő egy másik célkaput épített. A mentők lemondó magatartásából és síró emberek arcáról leolvasható volt, hogy meghalt, de azt hittem, hogy rendkívüli esetnek számít és a média hírblokkokban részleteket is megtudhatok róla, de tévedtem. Néma csend mindenhol. Csak ma bizonyosodtam meg, hogy a fiatalember valóban a mennyország célkapuja felé vette az irányt a negyvenegyedik kilométertől. És azóta mindenkitől kérdezem, vajh miért? Miért nem képvisel hírértéket egy fiatal sportember verseny közbeni váratlan halála, miért nem hangzik el a médiában, hogy a maratoni távfutás egy veszélyes sport?

Nyugtatom magam és ezúttal is kérem a Jóistent, hogy bocsássa meg neki minden földi bűnét és fogadja be az Ő országába. Egyben reménykedem, hogy a verseny második felében a mentők aktivitásából következtethető nagyüzem nem rejt több áldozatot. Mert a hírek valamiért zárolva vannak. Mindenesetre jövő vasárnap én Kassán dacolok ismét barátaim körében a maratoni távval és valamiért hiszem, hogy nekem nem ilyen halált szánt, aki adta az életet. Ha mégis ilyet szánt volna, csak azt kérem, hogy engedje befejeznem a versenyt.

forrás:/Juhos Gábor FB oldala/


kapcsolódó: Maratont futottam Juhos Gáborral Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák