+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
01
  Akkora bolygót találtak, aminek nem is lenne szabad léteznie
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
A barna törpéket általában a csillagok és a bolygók közti átmenetként szokták kategorizálni a csillagászok, egy frissen felfedezett exobolygó azonban még inkább elmoshatja a határvonalakat, és a bolygók keletkezésére vonatkozó elméleteinket is felrúghatja – írja a Phys.org.



GJ3512b-nek keresztelt bolygó különlegesnek tűnik.. ( foto ;ExtremeTech)

Az új exobolygók felfedezése önmagában nem óriási fegyvertény, 1995 óta több mint négyezret találtak már belőlük. A GJ3512 névre hallgató vörös törpe körül keringő frissen felfedezett, és GJ3512b-nek keresztelt bolygó ugyanakkor különlegesnek tűnik: a vörös törpe fényessége kevesebb mint egy százaléka a Napénak, a tömege és a sugara pedig egyaránt nagyjából a tizede köré tehető, a gázóriás tömege viszont legalább a fele a Jupiterének, az átmérője nagyjából a 70 százaléka a csillagénak, ami körül kering, a keringési ideje pedig 204 nap.

Ezzel ez az egyik legnagyobb általunk ismert bolygó, ami egy ennyire kicsi csillag körül ennyire széles pályán kering, ez pedig szembemegy mindazzal, amit jelenleg gondolunk a bolygók keletkezéséről. A gázóriások létrejöttének legnépszerűbb magyarázata az, hogy az idők során a protoplanetáris korong külső régióiban köves-jeges magok formálódtak az ott keringő apróbb részecskékből, majd egy hidrogénből és héliumból álló gázköpenyt gyűjtöttek össze a csillagjuk segítségével.

A legtöbb exoplanetáris rendszer bolygóinak keletkezését így magyarázzák, de egy ekkora csillag ehhez nem biztosít elég anyagot. Itt inkább a korong egy része omolhatott össze, és az ebből kiszabaduló anyagok állhattak össze egy nagy bolygóvá – pont mint a csillagok esetében. A mostani kutatás ezt az elméletet támasztja alá, a szerzők szerint pedig akkor történhet ilyen, ha a gázból és porból álló korong tömege több mint egytizede a csillagénak.

A rendszer felfedezése azért is fontos lehet, mert tovább bonyolíthatja a barna törpék és a bolygók közti választóvonal meghúzását. A barna törpék lényegében olyan csillagok, amiknek tömege nem teszi lehetővé a magfúziót, így nincs saját fényük. A legkönnyebb barna törpék durván 12 Jupiternyi tömegűek, a legnagyobb tömegű bolygók viszont 30 Jupiternyi tömeget is elérhetnek, így pedig felmerül a kérdés, hogy mi választja el a két égitestet egymástól.

Erre egészen eddig a keletkezésük különbségét lehetett felhozni példaként, a GJ3512b keletkezése azonban inkább a csillagokéhoz hasonlított, így a pontos választ valószínűleg csak későbbi kutatások fogják majd megadni erre a kérdésre.

forrás:/index/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
01
  Önálló drónt küld a Titánra a NASA
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
Az amerikai űrügynökség jó ideje töri a fejét a Szaturnusz, illetve a Jupiter egyes holdjainak közelebbi vizsgálatán, az ehhez szükséges küldetések kialakításán. Korábban az Europa tűnt kiszemelt célpontnak, most azonban a Titán került előtérbe, és bár a rajtig még évek vannak hátra, az erre kijelölt drón már nagyjából elnyerte végleges formáját.

Az illetékesek a Dragonfly nevet adták az érdekes megoldásnak, ami első látásra nem sokban különbözik a különböző webáruházakban jelenleg is beszerezhető iker-quadkopterektől. Az X8 oktokopter néven is futó fejlesztések azonban jóval egyszerűbbek, hiszen itt egyrészt nagyobb, egy kompakt autó méreteivel vetekedő paraméterekről, másrészt pedig nukleáris meghajtásól van szó, ez utóbbi pedig nyilván nem elérhető a kereskedelmi forgalomban. A NASA még a nyár folyamán jelölte ki a fejlesztést a helyszíni vizsgálódás elsődleges eszközeként, ezt pedig a napokban követte egy interjú, utóbbi révén pedig megtudtuk, hogy a kialakításért felelős csapat miként gondolkodik az eszközről.



Összeállt a drón, amely többnyire korábbi megoldásokra épül.

Kiemelik, hogy nem túl sok valóban új technológiát használnak fel, a legtöbb komponens ugyanis már a korábbi hasonló fejlesztésekben megtalálható volt. A nukleáris meghajtás a Curiosity esetében alkalmazott rendszerre épül, itt azonban fontos szerepet kap az önálló repülés, hiszen a Titán esetében nem áll rendelkezésünkre részletes térkép, illetve a tájékozódásban és navigálásban segítséget nyújtó mágneses mező – a gyenge gravitáció viszont megkönnyíti a repülést. Az egység a légkörbe érkezést követően válik majd le, hogy leszálljon a felszínre, az ezt követő két év során pedig több kisebb-nagyobb ugrást hajt majd végre, folyamatosan újabb felvételeket készítve a környékről, hogy önálló módon közlekedjen tovább. Nagyobb gondokba nem futhatnak bele, itt még azt is örömmel vennék, ha véletlenül nekimennének valamilyen szerves objektumnak, így például egy fának, hiszen ez esetben kijelenthetnék, hogy első alkalommal bukkantak ilyen objektumra a holdon.

A felszínen tulajdonképpen méretes kémiai kísérletek folynak, itt ugyanis szerves molekulák találhatók, viszont a kellemetlen klíma megakadályozza az élet kialakulását – abba viszont betekintést nyerhetünk, hogy a Földön miként zajlott le a fontos folyamat ezen szakasza. A rajt még kissé odébb van, erre a tervek szerint 2026-ban kerítenek majd sort, hogy azután 2034-ben szálljanak le a felszínre. Tekintettel arra, hogy a kommunikációban nagyjából másfél óra késleltetéssel kell számolni, az önálló repülés kap majd főszerepet az ezt követő vizsgálatokban.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. okt.
01
  Ritka felfedezés: három fekete lyuk fog összeütközni
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Ahogy Ryan Pfeifle, a George Mason Egyetem munkatársa elmondta, eredetileg páros objektumokat kerestek, de végül erre a kivételes rendszerre bukkantak. A kutató hozzátette, eddig ez a legjobb bizonyíték az összeolvadó hármas szupermasszív fekete lyukak létezésére.
A SDSS J084905.51+111447.2 jelű rendszerben fekvő három szupermasszív fekete lyuk három összeolvadóban lévő galaxishoz tartozik – írja a Space.com. A rendszer mintegy egymilliárd fényévre található.




A szakértőknek sikerült megfigyelniük a három egymás felé száguldó objektumot.
Kép: X-ray: NASA/CXC/George Mason Univ./R. Pfeifle et al.; Optical: SDSS & NASA/STScI Press Image,

A kutatásban több műszert is használtak, az adatok feldolgozásába pedig amatőr kutatók is részt vettek. Az első árulkodó nyomokat az új-mexikói Sloan Digital Sky Survey (SDSS) fogta, majd a NASA Wide-field Infrared Survey Explorer (WISE) nevű űrszondáját, illetve a Chandra űrtávcsőt is segítségül hívták. Utóbb a Nuclear Spectroscopic Telescope Array (NuSTAr) űrszondával az egyik objektum körül keringő gáz- és portömeget is meg tudták figyelni.

Az adatok alapján az egyes fekete lyukak egymástól 10-30 ezer fényévre vannak. A kutatók bíznak benne, hogy módszerükkel idővel több hasonló jelenséget is találhatnak, ahol az objektumok már az összeolvadás későbbi fázisában járnak.

forrás:/nat-geo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák