+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
14
  Vándorló idegen civilizációk népesíthetik be a Tejútrendszert
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Tóth Imre

Egy amerikai kutatócsoport modelleken alapuló eredményei szerint a Tejútrendszerben fejlett idegen civilizációk vándorlásukkal benépesíthették a Galaxis lakható bolygóinak többségét, de a Naprendszernek a Tejútrendszer spirálkarjai között megbújó, nagyon nehezen elérhető csendes zugáig nem jutottak el.

Jonathan Carroll-Nellenback és Adam Frank, a Pennsilvania Egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékének kutatói, Jason Wright, a Pennsilvania Egyetem Csillagászati és Asztrofizikai Tanszékének, illetve az Exobolygók és Lakható Világok Kutatóközpontjának, valamint a NASA Exobolygó Rendszerek Tudománya Nexus Kutatóközpontja munkatársa, továbbá Caleb Sharf (NASA Nexus) részletes matematikai modellezésen alapuló kutatást végeztek arról, hogyan népesítheti be egy vagy több fejlett idegen civilizáció (exo-civilizáció) a Tejútrendszert.


A Tejútrendszer térképe a fősíkra merőleges tengely irányából nézve. A Nap (Sun) helyét fehér nyíl jelöli. A Galaxis spirálkarjai és ágai, a Cygnus, Perseus, Orion, Sagittarius, Scutum-Crux és Norma is feliratokkal azonosíthatóak. A méretskála (10 ezer fényév) a kép bal alsó sarkában látható (Atlas of the Universe)

Ma már ismert – főleg a NASA Kepler-űrtávcsöve sikeres felfedezéseinek köszönhetően, hogy a Tejútrendszerben nagyon gyakoriak lehetnek a bolygók más csillagok körül (exobolygók), így olyanok is szép számmal akadnak, amelyeken az élet kialakulásához is kedvezőek voltak a feltételek, és értelmes lények, sőt fejlett technikai civilizációk is kifejlődhettek.



A művész elképzelése szerint a Galaxisban gyakran előforduló, a Földhöz hasonló – kicsit kisebb, kicsit nagyobb – exobolygók ilyenek lehetnek (NASA)

A csillag körüli lakhatósági zónában keringő Kepler-452b exobolygó 1,5-szer akkora, mint a Föld, és egy példa lehet a benépesítésre. Egyébként a Kepler-452 egy G2V színképtípusú csillag, a Földtől 1402 fényévre van a Cygnus (Hattyú) csillagkép irányában, V-ben mintegy 13,4 magnitúdó látszó fényességű.



A Kepler-452b a Földtől csak kissé nagyobb exobolygó, mintegy 1402 fényévre tőlünk. A Föld (jobbra) és az exobolygó (balra) méretének összehasonlítása a művészi kép segítségével (NASA Kepler Space Telescope)

Az amerikai kutatók tehát abból indultak ki, hogy nagyon sok bolygón kialakult az élet, ami eljutott az értelmes lényekig, és több bolygón a magasan fejlett technikai civilizáció is létrejött. Ezeknek az exo-civilizációknak egy része vagy akár mindegyike elkezdett terjeszkedni a Galaxisban, de mindig csak a legközelebbi, legkönnyebben elérhető lakható bolygókat tűzte ki célul, és a Tejútrendszer kialakulása óta eltelt időben lépésről-lépésre elterjedt az egész Galaxisban. A kutatók részletes számítógépes modellt dolgoztak ki, amely figyelembe veszi a csillagok mozgását is a Tejútrendszerben, ami alapján meg lehet adni azt a pillanatot, amikor egy már benépesített bolygóról át lehet utazni a hozzá legközelebbi másik lakható bolygóra. Az ilyen kedvező alkalomra hosszú időt kell várni, továbbá a két bolygó közötti út is sok időt vesz igénybe a fényénél jóval kisebb sebességgel, de több milliárd év alatt végül is a Galaxis így benépesíthető. A dolgozat természetesen nem tárgyalja a lehetséges technikai megoldásokat, de mindeddig ez a legkidolgozottabb modell a Tejútrendszer dinamikai és kinematikai tulajdonságai (csillagok mozgása) alapján.

A modelleknek az is érdekes eredménye, hogy a Galaxisban kialakulhattak a térben viszonylag egymáshoz közeli telepek (betelepített bolygórendszerek), amelyek kisebb csomókat, csoportokat alkotnak – persze a Galaxis dinamikája következtében a csillagok eltávolodnak egymástól és az eredeti csomók, “halmazok” szétszóródnak, de amíg ez bekövetkezik, több millió vagy több tízmillió év is eltelik, tehát ezek a civilizáció-csoportok hosszú időn keresztül együtt maradhatnak.



Jonathan Carroll-Nellenback és munkatársai által kidolgozott modellben a Galaxisban a betelepített bolygórendszerek helyenként viszonylag közel helyezkedhetnek el egymáshoz és “csomókat”, csoportokat alkothat egy adott civilizációhoz tartozó telephalmaz (a képen azonos színnel jelölve az ilyeneket). Az (X,Y) sík a Galaxis fősíkja, a távolságok parszekben vannak megadva (J. Carroll-Nellenback és szerzőtársai munkája)

Egy másik következtetése az amerikai kutatók mostani munkájának, hogy mindig léteznek olyan lakható bolygók, amelyeket nem értek el és nem is népesítettek be a Galaxisban vándorló civilizációk a nagy távolságok és egy adott bolygón a civilizációk élettartamának véges volta miatt (pontosan nem tudjuk ez milyen hosszú még a Föld esetében sem), így a Földről nem is kaphatunk róluk információt, nem szerezhetünk tudomást a létezésükről. A kutatók mostani eredményei szerint azért sem érhettek el a Naprendszerbe a Galaxisban vándorló civilizációk, mert a Nap a spirálkarok közötti térben tartózkodik, és elég messze van a karoktól ahhoz, hogy egyszerűen csak “át lehessen ugrani” valami “hipertechnológiájú” űreszközzel a karon belüli csillagok bolygóiról.

Már csaknem 70 éve annak, hogy Enrico Fermi (1901-1954) olasz-amerikai fizikus 1950-ben feltette azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a fejlett földön kívüli civilizációk nagy valószínűséggel léteznek a Tejútrendszerben, de mégsem találjuk a rájuk vonatkozó bizonyítékokat. Ez a felvetés, Fermi gondolatmenete Fermi-paradoxonként vált ismertté. A Fermi-paradoxon tehát feltételezhető ellentmondás a földönkívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között.

A fentieket összegezve tehát elég messze vagyunk ahhoz, hogy rádiójelek vételével, illetve akár vándorló civilizációk közelünkbe kerülésével tudomást szerezzünk fejlett civilizációkról, illetve a földi rádiójelek sem érték még el a legközelebbi spirálkarok csillagait. Ez lehet a Fermi-paradoxon egy lehetséges feloldása.

Jonathan Carroll-Nellenback és munkatársai által most közzétett kutatásokban a szerzők nem foglalkoznak a fejlett idegen civilizációk motivációival, céljaival, társadalmi hátterével, vándorlásuk galaktikus következményeivel, így az általuk talált lakható bolygók esetlegesen ott létező ősi élőlényeinek vagy szintén fejlett civilizációinak sorsával sem.

Érdemes itt emlékezni arra, hogy Stephen Hawking (1942-2018) a “Life in the Universe” (“Élet a Világegyetemben”) című előadásjegyzete (Cambridge-i Egyetem) szerint a földönkívüliek ellenségesek is lehetnek: a találkozás fejlett idegen létformákkal katasztrofális következményekkel járhat. Így például olyasmik következhetnek be, mint amik a különböző földrészek őslakói és az európai hódítók között történtek a történelem folyamán. Sőt, tovább folytatva Hawking feltevését, galaktikus térbeli és időbeli léptékben nem csak a földi ember és fejlett idegen civilizációk között, hanem az idegen civilizációk egymás közötti konfliktusai is valószínűsíthetőek. Ebből a szempontból szerencsére a Naprendszer nagyon nehezen megközelíthető, “védett helyen” van a Tejútrendszerben.

A Tejútrendszerben vándorló és a lakható bolygókat benépesítő idegen civilizációk lehetőségét tárgyaló tudományos szakcikk az Astronomical Journal folyóiratban jelent meg.

forrás:/csillagaszat.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
14
  Multidimenzióban élünk
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
Bejegyezte: Lilith

Szabadgondolkodásúként gyakran elmerengek az univerzum „láthatatlan” világán, amely olykor megmutatkozik számomra. Ilyenkor időtlenül barangolok az elmém által elém tárt események között. Olykor múltbéli, olykor jövőbeni történések peregnek le előttem. Ami igencsak elgondolkodtató számomra az az, hogy sohasem egyetlen variáció jelenik meg az elmémben, hanem mindegyik, megszámlálhatatlan tükröződési folyamat megy végbe ilyenkor. Akár előre, akár visszafelé pillantok.



Ezen töprengve általában mindig oda lyukadok ki, hogy multiverzum ölel körbe bennünket. A másik megállapításom pedig az, hogy semmi olyan dolgot nem „láthatok”, „tudhatok”, csak azt, ami van. Márpedig, ha a tudatomban léteznek ezek a világok, akkor a „valóságban” is létezniük kell. Hisz nem lehet tudomásom semmi olyanról, ami nincs.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a gondolkodása révén, ugyanide érkezik. Talán, ami egyedül az enyém, az a látásom. Az én szememmel csak én tudok látni. Más szemével én sem vagyok képes érzékelni. Biztosra veszem, hogy ahány gondolkodó, látó ember létezik, annyi variációval kell megszorozni az általam felállított tételt. Külön szorzóval kell ellátni a halló, érző tudatokkal rendelkező lények végett, a kialakult eredményt. Tehát még az általam elképzelt multiverzum is csak egy apró kis kvark lehet a világmindenségben.

Vajon hol van vége a tükröződésnek? Van egyáltalán vége? És vajon hol kezdődik?

Van-e egyáltalán tér és idő? Vagy ez az egyik legnagyobb illúzió, amit kergetünk? A térnek és időnek mindenképpen vannak „falai”. Mérhetőnek kell lennie. De melyik a legtávolabbi vagy legközelebbi pont, és ez mikor van? Ezek mérésekor figyelembe vesszük az összes tükröződési folyamatot?

Vajon létezhet olyan elme, amely képes ezeknek a felfogására?
Vajon van mit felfogni? Vagy nincs semmi csak a képzelőerő teremtő világa?


forrás:/ Gondolatok Az Égbolt Alól/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. szept.
14
  Ki az a hülye, aki 12 ezer lejt fizet egy oldalnyi Wikipediáról összeollózott szövegért?
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
szerző: MTímea

A kulturális minisztérium megtette: ötven oldal copy/paste-ért összesen egy millió lejt fizetett Alexandru Cumpănașunak. A közpénz java része egyenesen a „szerző” zsebében landolt.
Azt eddig is tudtuk, hogy érdekes előélete van a Caracalban meggyilkolt lány, Alexandra Măceșanu nagybátyjának, aki két civil szervezet élén hosszú évek óta szipolyozza az állami közpénzeket. Amióta a családi tragédiát a lehető legaljasabb módon felhasználó Alexandru Cumpănașu bejelentkezett az államfői tisztségért, sorra derülnek ki róla olyan részletek, melyek valószínűleg nem kerültek volna felszínre, ha undorító opportunizmusával nem hívja fel magára a figyelmet.




Az aktuális közhangulatokra rátelepedő, ebből folyamatosan hasznot húzó Cumpănașu a centenárium megünneplésében is meglátta a lehetőséget: nem bírta ki, hogy ne jelentkezzen a kulturális minisztérium egyik centenáriumi pályázatán. A politikai elittel ápolt jó viszonya folytán természetesen nyert is a pályázaton: egymillió lejt kapott három, a románizmus múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló brosúrára. A vissza nem térítendő összegből mintegy 837 ezer lej egyenesen Cumpănașu zsebében landolt, mint szerzői jogdíj, ami azért dühítő, mert gyakorlatilag a Wikipediáról és más honlapokról összeollózott szövegeket adott el sajátként.

A Libertatea tényfeltáró cikkéből kiderül: a kulturális minisztérium gyakorlatilag azért fizetett Cumpănașu egyesületének, hogy összesen 50 oldalt nyomtasson ki a Wikipediáról. Cumpănașu oldalanként 12 ezer lejt kapott, mint szerző, ami azért nem kicsi összeg, szinte felér az államfő egy havi fizetésével. Azt persze mondanunk sem kell, hogy Cumpănașunak nincs megfelelő végzettsége, ami feljogosítaná arra, hogy ekkora összegért értekezzen Erdély és Románia nagy egyesüléséről.

forrás:/foter.ro/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák