+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
13
  Nyilvános az új napvitorla vezérlőpultja
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Még évekkel ezelőtt számoltunk be arról, hogy sor került a LightSail első küldetésére, amely meglehetősen rövidre sikerült, kisebb-nagyobb zökkenőkkel tarkítva az utat. Az illetékesek most a második példányt is útnak indították, itt pedig a nagyközönség bevonása terén is előreléptek.



A LightSail 2 a SpaceX legutóbbi útján indult útnak, amely egy robbanás ellenére sikeresnek minősült. Ennek során több eltérő eszközt állítottak megfelelő pályára, így pedig a sorrendben második prototípus is megkezdte küldetését, hogy ismét értékes adatokat küldjön vissza a Földre.

A Bill Nye által vezetett nonprofit Planetary Society most magát a vezérlőpultot is nyilvánosan elérhetővé tette, így gyakorlatilag minden érdeklődő percről-percre nyomon követheti az aktuális helyzetet és állapotot, beleértve az eddig eltelt időt, a vitorla helyzetét, az akkumulátor állapotát, vagy akár a belső hőmérsékletet. A nyilvánosság bevonása mindig is kiemelt szempontnak számított, hiszen annak idején több mint 1 millió dollárt gyűjtöttek össze a Kickstarter oldalán, többek között arra emlékeztetve az érdeklődőket, hogy már a hetvenes években is igyekeztek felhívni a figyelmet a projektben rejlő lehetőségekre.

A vezérlőpulton közzétett adatok és információk akkor futnak be, amikor maga a napvitorla megfelelő közelségben tartózkodik, vagyis egy felszíni kommunikációs központ hatósugarán belül helyezkedik el. Ennek megfelelően az illetékesek néha idejétmúlt adatokkal dolgoznak, viszont itt minden apróbb részletet azonnal megismerhetünk, tulajdonképpen ugyanazon összképet véve szemügyre, mint a küldetés résztvevői. Egy térképet is láthatunk, amelyen pontosan jelölik a LightSail 2 aktuális pozícióját, ez pedig segít annak meghatározásában, hogy mikor halad majd el fejünk felett az értékes eszköz.

A láthatósággal nem lesz gond, amint a napvitorlát kibontják, ez azonban csak a következő lépés lesz.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
13
  Miért nem pusztult ki az élővilág Csernobil körül?
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa az emberek számára egyet jelent a halállal és az óriási egészségkárosító hatásokkal, tudósok szerint azonban a környékbeli élővilág számára pozitív fejleményeket is hozhatott. Az erőmű körül létrehozott 2600 négyzetkilométeres kizárási zóna valóságos vadrezervátummá vált állatoknak és növényeknek egyaránt – pontosan azért, mert az emberek elhagyták a területet.



Farkasok a csernobili zónában

A növényvilág különösen nagy hasznát élvezte az elmúlt évtizedek során annak, hogy képes ellenállni a radioaktív sugárzás rákkeltő hatásainak, a fák, bokrok és virágok jobbára károsodás nélkül éltek túl.

A szakértők szerint még a leginkább sugárzás sújtotta területeken is már a katasztrófa után három évvel már elkezdett visszatérni a növényzet. Az atomerőmű körüli kiterjedt erdőségekbe a farkasok, vaddisznók és medvék is visszatértek.

A The Conversation című lapnak írt elemző cikkében Stuart Thompson, a Westminsteri Egyetem vezető növényi biokémikusa elmagyarázta, a növények miért képesek ellenállni a sugárzásnak, és miért virágzik újra a vadvilág a zónában.

“A csernobili katasztrófa a maga módján megmutatja a bolygóra gyakorolt környezeti hatásunkat.” – írta Thompson. “Bármennyire káros is volt, az atombaleset jóval kevésbé volt pusztító hatású az ökoszisztémára, mint mi. Azzal, hogy kiűztük saját magunkat a térségből, teret hagytunk a természetnek, hogy visszatérjen. Mostanra már ez Európa egyik legnagyobb természeti rezervátuma, az ökoszisztéma pedig több életnek ad otthont, mint valaha, még akkor is, ha ennek az életnek minden egyéni ciklusa egy kissé rövidebb ideig tart.”

Amikor az emberi sejteket eltalálják a magas energiatöltetű részecskék és hullámok, amelyeket az instabil, bomló radioaktív anyagok bocsátanak ki, felépítésük megbomlik, és olyan kémiai reakciók indulnak el, amelyek károsítják működésüket. A DNS különösen érzékeny az e részecskék által okozott kárra, mivel a sejtek különféle szervecskéi pótolhatók, azonban az adott sejtben lévő DNS nem.



Bölények a kizárási zónában 2011-ben

Magas sugárdózis esetén a DNS teljességgel szétzilálódik, a sejtek pedig gyors elhalásnak indulnak, ezáltal pedig megjelennek a sugárfertőzés klasszikus tünetei.

Ezek közé tartozik a legyengültség, a fáradtság, az ájulás és a zavarodottság, az orr, a száj, az ínyek és a végbél vérzése, a gyulladások, az égésnyomok és nyílt sebek a bőrön, valamint a kiszáradás, a hasmenés, a láz és a hajhullás.

Az állatok esetében ez a folyamat az esetek túlnyomó többségében halálos. A mechanizmusokhoz, amelyek szerint az állati sejtek működnek, az adott sejt minden szervecskéjére (és azok helyes működésére) szükség van – a növényeknél azonban ez nincs így.

Thompson szerint a csernobili zóna legradioaktívabb területein az emberek és állatok megöléséhez szükséges sugárzás többszöröse volt jelen. Az alacsony dózisú sugárzás nem okoz azonnal változásokat az egészségben, de a sejtkárosodás által okozott mutációk növelik az élet során kialakuló rák kockázatát.



A csernobili katasztrófa által okozott rákos megbetegedések számáról a becslések igen széles skálán mozognak.
Az eleve nehéz feladat elé további akadályokat gördít a szovjet, valamint az orosz és az ukrán állam titkolózása a tragédiával kapcsolatban.

Egyes szakértők szerint 53 000-re, illetve 27 000-re becsülhető az átlagos előforduláson felüli rákos megbetegedések, illetve halálozások száma, amelyek a balesetnek tudhatók be – e becslésekbe azonban nem számolhatók bele a pajzsmirigyrák esetei.

A növények az állatoknál és embereknél sokkal rugalmasabbak, és a környezeti ingerekre sokkal hatásosabb válaszokra képesek – legfőképpen amiatt, hogy képtelenek helyet változtatni a veszély elkerülése érdekében. A növényi sejtek meglehetősen alkalmazkodóképesek, és környezetüktől függően képesek változtatni működésük módján.

E válaszok közé tartozhat a magasabbra növés vagy a gyökerek mélyebbre eresztése, attól függően, milyen kémiai jelzéseket érzékelnek maguk körül. Ezek mellett a fény, a víz és a felszívható tápanyagok mennyisége, valamint a hőmérséklet is indikátorokként szolgálnak számukra.

Az állatokkal ellentétben a növények emellett jóval könnyebben tudnak bármilyen szükséges sejttípusból újat létrehozni, és elhalt sejtjeiket is jóval könnyebben képesek pótolni. Ennek köszönhetően a radioaktív sugárzáshoz jobban tudnak alkalmazkodni, illetve az általa okozott károkat lényegesen könnyebben tudják orvosolni.

Habár a növényekben is alakulhatnak ki daganatok, ezek nem képesek az élőlény más részeire is átterjedni, ahogy az az állatoknál és embereknél gyakran megtörténik. Ez a növényi sejtek rideg, kevésbé áthatolható sejtfalainak köszönhető.



A “beépített” természetes ellenálló-képességük mellett azonban a csernobili erőmű közelében élő növények úgy tűnik, genetikai múltjukban „tárolt” ősi mechanizmusokra is hagyatkoznak DNS-ük védelmében.

A földi élet kialakulásának kezdetén a természetes környezetben lényegesen magasabb volt a radioaktív sugárzás szintje, mint napjainkban, és a növények kénytelenek voltak e viszonyokhoz adaptálódni

A szakértők szerint a katasztrófa e korai túlélési mechanizmusok „ébredését” idézhette elő a környékbeli flórában. Thompson cikkében hozzátette: “Az élet ma virágzik Csernobil körül. Számos növény- és állatfaj populációja valójában nagyobb, mint a katasztrófa előtt volt. Az emberéletek Csernobil következtében történt tragikus vesztesége és rövidülése mellett a természet e visszatérése meglepő lehet.”

“A radioaktivitásnak vannak kimutatható negatív hatásai a növényvilágra, és lerövidítheti az egyes növények és állatok életét. De ha az élet fenntartásához szükséges források elegendő mennyiségben rendelkezésre állnak, és a terhek nem halálosak, az élet virágzásnak indul. A legfontosabb tényező az, hogy Csernobilnél a radioaktivitás által jelentett teher enyhébb, mint az emberek távozása által jelentett pozitívumok.” – írta Thompson.

Forrás: mult-kor.hu
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. júl.
13
  A "Nagyszebeni Kézirat" egy rakéta űrbe történő kilövéséről számol be, melyre 1555-ben került sor
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Sok elfelejtett ősi kézirat létezik titokban és szem elől tévesztve a könyvtárak poros pincéiben a világ különböző részein.
1961-ben Doru Todericiu, a Bukaresti Egyetem tudomány és technológia professzora egy régi dokumentumba, az úgynevezett "Nagyszebeni Kéziratba" botlott bele. A 450 oldalas kézirat, amelyet egyetlen nagy kötetbe foglaltak, mintegy 1570-ig nyúlik vissza. A kézirat többlépcsős rakétákkal, tüzérségi és ballisztikai műszaki adatokkal foglalkozik.




A felfedezés az idő múlásával elveszett, hiszen a történészek soha nem említették, hogy a találmány ilyen nagy jelentőséggel bírt a korai repülést illetően.

A dokumentumot 1967-ben Romániában hozták nyilvánosságra "A Nagyszebeni Kézirat" (Doru Todericiu, Revue Roumaine d'histoire, 1967, Académie de la république Socialiste de Roumanie) címmel.


A "Nagyszebeni Kézirat" harmadik része részletes jelentést tartalmaz egy nagy hatótávolságú "repülő gerelyről" és egy többlépcsős rakéta indításáról Nagyszeben városában, ahol több ezer ember volt tanúja az eseménynek, amely teljes sikerrel végződött 1555-ben.

A háromlépcsős, szilárd tüzelőanyagú űrrakéták alapelveit leíró dokumentumot a találmányra vonatkozó rajzokkal együtt Conrad Haas (1509–1576) osztrák tüzérségi tisztviselő írta.

Conrad Haas 1550 és 1570 között Nagyszeben tüzérségi raktárának vezetője, és osztrák vagy erdélyi szász katonai mérnök volt a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben.

Az ilyen típusú rakétákat a 20. században a Cape Kennedy-n, ma Kennedy Űrközpontban indították útnak, és használták a Mercury, a Gemini és az Apollo programokban.

A Nagyszebeni Kézirat az első olyan dokumentum a világon, amely rakéták műszaki paramétereit írja le.

Haas a rakétát két lépcsősre tervezte és építette, mindegyikük különböző átmérőjű, melyek egymásba illeszkedtek. Az 1555-ben végzett kísérlet során Haas háromlépcsős rakétát tesztelt.

Conrad Haas kézirata még ma is létezik, és dokumentált bizonyítéka a mintegy 500 évvel ezelőtti találmánynak.

Technikai fejlesztései és megoldásai között szerepel például:

✔ Előrevetítve a modern űrhajózás gondolatát a többlépcsős rakéta (kétlépcsős gyújtórakéta és háromlépcsős rakéta).
✔ A rakéta tüzelőanyag annak mennyiségi elrendezésével a rakéta fokozatban.
✔ Folyékony üzemanyag és különböző keverékeinek használata a rakéta típusától, hatótávolságától, teljesítményétől és alakjától függően.
✔ Delta szárnyak használata a rakéta stabilizálásához.

A bizonyíték megtalálható a Nagyszebeni Múzeumban, Romániában.

forrás:/mult-kor/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák