+ A | - a | Visszaállít
2019. máj.
11
  A lövés nyoma
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Both Előd

A japán Hayabusa–2 szonda felvételein jól láthatók annak a becsapódásnak a nyomai, amelyet áprilisban tudományos céllal hoztak létre a Ryugu kisbolygón.
A Hayabusa–2 már túljutott másfél évig tartó küldetése felén, amelyet a Ryugu kisbolygó térségében tölt. Februárban sikeresen végrehajtotta az első mintavételt a kisbolygó felszínét alkotó anyagból. Ezután a japán űrszonda az aszteroida másik része fölé manőverezte magát, majd április 4-én kilőtt egy lövedéket (impaktor), hogy a felszín alatti ősi anyag is a felszínre kerüljön, és így a következő hetekben azt is meg tudja vizsgálni.




A Hayabusa–2 sikeresen végrehajtotta az első mintavételt a kisbolygó felszínét alkotó anyagból (Animáció: JAXA)

A 30 centiméteres, rézből készített lövedéket egy robbanó töltet indította útnak, olyan sebességgel, hogy a becsapódás a vártnál nagyobb, mintegy 20 méter átmérőjű nyomot hagyott a Ryugu felszínén (a kutatók csak fele ekkora nyomra számítottak). A szonda április 25-én továbbította az első felvételeket a becsapódás helyéről. A felvételre azért kellett ennyit várni, mert az impaktor szabadon bocsátása után a Hayabusa átment a Ryugu átellenes oldalára, mintegy 20 kilométerre az égitesttől, nehogy a becsapódás során kidobódó törmelék szemcséi kárt tegyenek a szerkezetben. A Ryugu az impaktorral együtt egy kamerát is otthagyott, amelynek a képén látható volt a kidobódó részecskezápor. Ez megerősítette, hogy a lövedékkel sikerült eltalálni az aszteroidát, a felvételek alapján azonban nem lehetett megállapítani, mekkora a kráter.

Ezután április második felében a JAXA irányítóközpontjából a Ryugu közelébe vezették a Hayabusát, így az mintegy 1,6 km távolságból tudta lefényképezni a becsapódás helyét. Ezen látható, hogy a felszín körülbelül 20 méter kiterjedésű területen változott meg. Vélhetően a kisbolygó mélyéről olyan anyag is a felszínre került, amelyet nem ért a Nap sugárzása, kisebb hőmérséklet-változásoknak volt kitéve, és az egyéb erodáló hatások is mérsékeltebbek lehettek. A repülés irányítói remélik, hogy hamarosan a becsapódás nyomán felszínre került ősi anyagból is mintát tudnak venni.



A Ryugu felszínén az égitest meglövése előtt és után készített felvételeket összehasonlítva jól látható a becsapódás nyoma. (Animáció: JAXA)

Az impaktor és a kamera együttese csak az egyike volt azoknak a leválasztható egységeknek, amelyeket a Hayabusa–2 a 900 méter átmérőjű Ryuguhoz vitt. A Hayabusa tavaly júniusban érkezett meg célpontjához. Mint emlékezetes, tavaly három kisebb leszállóegységet juttatott az égitest felszínére (kapcsolódó híreink itt, itt és itt olvashatók). Az űrszonda év végén, novemberben vagy decemberben indul vissza a Föld felé, a gyűjtött mintákat tartó kapszula 2020 decemberében ejtőernyővel Ausztráliában fog földet érni.

forrás:/urvilag/

kapcsolódó : Hayabusa-2: sikeres mintavétel a földközeli kisbolygó felszínéből Katt ide!
Készül a japán Hayabusa-2 Katt ide!
Leszálltak a japán miniszondák az aszteroidán Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. máj.
11
  A dinoszauruszok olyan civilizációt építhettek volna, mint az emberek... lehet, meg is tették
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: nordi
Egy paleontológus eljátszott a gondolattal, mi lett volna, ha nem halnak ki a dinoszauruszok 65 millió éve… Elképesztő következtetésre jutott. Mint köztudott, a dinoszauruszok nagy része mintegy 65,5 millió éve pusztult ki, amikor egy (újabb adatok szerint) 14 kilométeres aszteroida csapódott be a mai Mexikói-öböl környékén. De vajon mi lett volna, ha az aszteroida egy órával később érkezik és elkerüli az ütközést a Földdel? Vajon hogyan és hová fejlődtek volna a dinoszauruszok?



A skót paleontológus, Douglas Dixon szerint ha a dinoszauruszok tovább fejlődhettek volna még pár millió évig, akár emberszerű civilizációt is alkothattak volna.

Ötlete nem egyedülálló. Évekkel ezelőtt Dale Russell, a Kanadai Nemzeti Természettudományi Múzeum munkatársa is kutakodott egy kicsit. Szerinte ha dinoszauruszok fejlődése még 60 millió éven át folytatódott volna, minden bizonnyal kialakult volna egy olyan intelligens faj, amely képes lett volna civilizációt építeni, ráadásul testfelépítésük is humanoid lett volna.

Ezek a kevésbé ismert dínó a Stenonychosaurus inaequalis-ból fejlődhettek volna ki, amely nagy aggyal, és szembefordítható ujjakkal büszkélkedhetett, továbbá nagyon emberi lábnyomával és sztereó látásával szinte egyenlő szinten lehetett a később kifejlődött korai emberfélékkel. A Stenonychosaurus körülbelül 12 millió éve élt a dinoszaurusz korszak vége előtt, és Russell szerint olyan intelligens volt, mint az első emberek lehettek.

Douglas Dixon paleontológus lényei viszont egy kis növényevő dinó-ból, a „Sarahsaurus aurifontanalis”-ből alakulhattak volna ki, amely Észak-Amerika kontinensében élet 200 millió évvel ezelőtt. Ennek az élőlénynek manipulatív melső végtagjai voltak, amelyek mérete hasonló volt az emberi kézhez. A paleontológusok tanulmányai szerint a teremtmény “keze” nagy erőt és hatalmas előnyt adott neki kortársaival szemben.



Nincsenek megbízható információink arról, hogy milyen eszesek lehettek a dinoszauruszok, csak néhány durva becslés.

De mivel több, mint 100 millió évig az állatvilág domináns fajai voltak a Földön, alighanem akadtak köztük intelligensebb fajok is. Összehasonlításképpen, az emberek csak egy millió éve léteznek. Ha lett volna még idejük a dínóknak, minden bizonnyal olyan civilizációt hozhattak volna létre, mint az emberek.

Egyes elméletek szerint néhány dínó faj túlélte a 65 millió évvel ezelőtti kataklizmát, pont azért, mert intelligensek voltak, és megtalálták a módját annak, hogyan maradjanak életben a nehéz körülmények közt is. Evolúciójuk pedig éppen ezen körülményeknek köszönhetően felgyorsult, és testalkatuk humanoid alakot vett fel. Vagyis két lábon járnak, két kezük van, szinte emberiek lettek. Mivel a földalatti életformához alkalmazkodtak a nem túl biztonságos felszínnel szemben, nem is hagytak maguk után felismerhető régészeti nyomokat. Legfeljebb az óceáni népek mítoszaiban bukkannak fel, különös, gyík-hal-ember szerű démonok képében.



Érdekesség, hogy a sumér mitológiában is szerepet kapott egy hasonló hüllő-hal-ember lény, amely az óceánból jött elő, és adta át a tudást az akkor még állati sorban tengődő emberiségnek.

“A teremtés után, Babilónia partjánál a tengerből az Óannész nevű „szörnyállat” emelkedett ki. A teste, mint a halé, de a halfej alól egy másik fej, a farkánál meg emberi láb kandikált ki, s e „halnak” emberi hangja volt. A Kr. e. III. században, Bérosszosz korában a babiloni Ésagila templomban a papok még mutogatták hitelesnek tartott, kőbe vésett képét. Óannész a legenda szerint Enki isten parancsára érkezett az emberek közé, hogy tanítsa, okítsa, vagyis civilizálja őket.”

Az UFO-hívők közt akadnak, akik a hüllőszerű Reptiliánokban, vagy drakonidákban látják a dinoszauruszok leszármazottait. Érdekes belegondolni, hogy a korai emberek még tudhattak a föld mélyén, vagy az óceánokban élő dínó-lényekről. Talán nem véletlen az a mélyen gyökerező ősi irtózat és ellenszenv, amit az emberekben rejtőzik mindenféle hüllővel szemben.

Lehetséges, hogy valóban civilizálódtak a dinoszauruszok? Ha igen, elképzelhető, hogy a mai napig együtt élünk velük? Ők okozzák az UFO-jeleséget? Vajon ők lehetnek az a rejtőzködő háttér hatalom, amely irányítani próbálja modern emberi világot?

forrás:/napiufo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. máj.
11
  Kiderülhet, honnan jön az univerzum aranykészlete
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Tudósok évek óta próbálják megérteni, hogyan keletkezhettek az univerzum nehezebb elemei – azt tudjuk, hogy a könnyebbek, mint a szén vagy az oxigén, esetleg a vas, a csillagok belsejében jönnek létre, aztán szupernóva-robbanás során lökődnek ki az univerzumba.

A nehezebb elemekről viszont eddig nincsenek pontos ismereteink, de egy friss, a Nature-ben megjelent kutatás szerint akár kollapszárokból, vagyis gyorsan pörgő, óriási csillagokból is kialakulhatnak, ahogy azok fekete lyukká tömörülnek, miközben külső rétegeik egy nagyon különleges típusú szupernóvává alakulnak át. A kialakuló fekete lyuk körül olyan örvénylő anyag jön létre, amelyben a feltételek megfelelők lehetnek az arany kialakulására.

Az ilyen extrém körülmények között létrejövő fekete lyukak ugyanis igencsak válogatósak, nem tudnak egyszerre túl sok anyagot magukba szívni, és amit nem sikerül nekik, az egy neutronban gazdag környezetbe kerül, itt pedig ideálisak a körülmények a nehéz elemek, kiváltképpen az arany kialakulásához – írja a Science News.



Ebben a neutrongazdag környezetben ugyanis megindul az úgynevezett r-folyamat, amely során az atommagok nagyon gyorsan elnyelik a neutronokat, és radioaktív bomláson mennek keresztül, így létrehozva új elemeket.

Korábban kutatók úgy gondolták, hogy a nehéz elemek neutroncsillagok összeütközésekor jöhetnek létre, ezt a gravitációs hullámok detektálása során megfigyelt események is igazolni vélték. A baj csak az, hogy arany nyomát már nagyon fiatal csillagokban is fel lehet fedezni, a neutroncsillagok összeütközéséhez pedig rengeteg időre van szükség.

Kollapszárok viszont már a csillagképződés korai szakaszában is megjelenhetnek, ráadásul harmincszor annyi r-folyamatra alkalmas anyagot generálnak, mint a neutroncsillagok.

Egyelőre a Columbia Egyetem kutatóinak felvetése még nem teljesen bizonyított, szükség lesz további vizsgálatokra ahhoz, hogy bizonyossággal ki lehessen jelenteni: a kollapszárok gyártják a legtöbb aranyat az univerzumban – de az elmélet és a korai kutatások bizakodásra adnak okot.

forrás:/parahir/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák
---
.
---