+ A | - a | Visszaállít
2019. márc.
09
  Újabb érvek támasztják alá a kilencedik bolygó létezését
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző:Tóth Imre

A kaliforniai Caltech kutatói szerint sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a Naprendszer kilencedik bolygója létezik, mint eddig gondoltuk. Kimutatták ugyanis, hogy bizonyos Neptunuszon túli objektumok (TNO-k) pályáinak speciális elhelyezkedése a feltételezett távoli nagybolygó hatására alakult ki, nem pedig a véletlen műve.

Scott S. Sheppard (Carnegie’s Las Campanas Observatory) és Chadwick A. Trujillo (Northern Arizona University, Flagstaff, AZ), illetve tőlük függetlenül Konsztantyin Batyigin és Michael E. Brown (Caltech, Pasadena, Kalifornia) már évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottak, hogy a Neptunusz pályáján túl, sőt még a Kuiper-övön is kívül napközelbe kerülő bizonyos kis égitestek eloszlását nagyon nehéz pusztán a véletlennel magyarázni. Ez vezette Konsztantyin Batyigin és Mike Brown (Caltech) kutatókat arra a következtetésre, hogy a megfigyelt eloszlást egy körülbelül 10 földtömegű bolygó perturbációs hatása okozhatja. Az előzetes számítások szerint – a szóba jöhető pályamodellektől függően – a feltételezett kilencedik bolygó Nap körüli ellipszispályájának fél nagytengelye 600 és 700 CSE között lehet, azaz irdatlanul messze kering központi csillagunktól, ezért csak nagy távcsövekkel van remény a megtalálására, felfedezésére.



A kilencedik bolygó, ahogy az ufohívők elképzelik....

Nagy távcsövekkel 2016-ban el is kezdődött a feltételezett kilencedik bolygó utáni kutatás. A keresést két kutatócsoport végzi: Sheppard és Trujillo, illetve Brown és Batyigin csapatai. Közben azonban más kutatók számítógépes szimulációs modellekre alapozott vizsgálatai szerint a távoli égitestek speciális pályaelhelyezkedését, a nagytengelyek térbeli irányítottságát egy távoli, eddig ismeretlen kisbolygóöv, egy “második Kuiper-öv” gravitációs hatása is kialakíthatta. De vannak olyan kutatók is, akik szerint túl kevés speciális pályahelyzetű objektumot ismerünk, így statisztikailag nem meggyőző azt állítani, hogy ezeket akár egy távoli kilencedik bolygó vagy egy távoli kisbolygó-öv alakította ki.
Mindezeket az alternatív magyarázatokat most Batyigin és Brown statisztikailag megalapozott vizsgálatai cáfolják. Eredményeik szerint a megfigyelt speciális pályahelyzetű kis égitestek pályáinak teljesen véletlenszerű kialakulási valószínűsége legfeljebb csak 0,2 százalék, ami nagyon kicsi. Tehát nem véletlen az ilyen pályák kialakulása, és számítógépes modelljeik szerint azokat a feltételezett kilencedik bolygó hatására alakította.
A számítások szerint egy, a Föld és Neptunusz tömege és mérete közötti paraméterekkel rendelkező nagybolygóról van szó. Az alábbi ábra a feltételezett kilencedik bolygó becsült méretét hasonlítja össze a Naprendszer ismert nagybolygóival.



...és a csillagászok szerint: A feltételezett kilencedik bolygó olyan messze van, hogy onnan a Nap és az ismert nyolc nagybolygó, valamint a Kuiper-öv is csak egy kis gyűrűn belül látszó térrészt töltenek ki.

Naprendszerünk kilencedik bolygója létezésének erős elméleti alapokon álló újabb alátámasztása jelentős lépés, de nyilvánvalóan az égitest megfigyelésekkel történő felfedezése jelentheti csak azt, hogy valóságos és nem csupán hipotetikus objektumról van szó. “Hisszük, ha látjuk!”, azaz nagy izgalommal várjuk a Naprendszer “kilencedik bolygójának” felfedezését. A tervek szerint elsősorban a Subaru teleszkóppal történne a bolygó rendszeres keresése. Nagy reményeket fűzhetünk a közeljövőben megvalósuló nagy égboltfelmérő programokhoz is (például Large Synoptic Survey Telescope, LSST), de akár a már folyamatban lévő Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System) projekthez is.
Batyigin és Brown legújabb, a Naprendszer távoli, kilencedik bolygójának létezésére vonatkozó eredményei tehát igen biztatóak, és a kutatók bíznak abban, hogy néhány éven belül sikerül is megtalálni az égitestet. A feltételezett kilencedik bolygó keresése az eddigieknél is nagyobb erővel folytatódik nagy teleszkópokkal, elsősorban a Subaru teleszkóppal és a Carnegie Intézet nagy műszerével, valamint esetenként a hawaii Mauna Kea-n levő többi nagy teleszkóppal (Gemini, Keck) is.
A kilencedik bolygó valószínű létezéséről az Astronomical Journal és a Physics Reports tudományos folyóiratokban jelentek meg közlemények, illetve az eredményeket a Caltech 2019. február 27-i tudományos híre foglalja össze.

forrás:/csillagaszat.hu/


kapcsolódó: A Naprendszer kilencedik bolygója akár tízszer nagyobb is lehet a Földnél Katt ide!
Megtalálták a legtávolabbi törpebolygót Katt ide!
Ha nem létezik a kilencedik bolygó, sok jelenséget nehéz lesz megmagyarázni Katt ide!
Lehet, hogy végre megvan a kilencedik bolygó? Katt ide!
Svéd tudósok szerint exobolygó a kilencedik bolygó Katt ide!
Középkori feljegyzések igazolhatják a kilencedik bolygó létezését Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. márc.
09
  Bemutatták a világ valaha volt legdrágább autóját, rosszul lesz az árától
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: nordi
szerző:Gulyás Péter

A fekete autóval személyre szabott autókat kedvelő autógyűjtő milliárdosok ízlését szolgálja ki a Bugatti.
A Bugatti La Voiture Noire-nál (magyarul: a fekete autó) drágább új autó még sosem készült, de ennek ellenére már el is adták, a vevők valószínűleg tülekedtek érte.
A kétszemélyes gran turismo is mindössze egyetlen példányban létezik, és nem is terveznek többet gyártani belőle, így valószínűleg jól fogja tartani a rendkívüli értékét.




A Bugatti, a világ valaha volt legdrágább autójával sokkolta a Genfi Autószalon közönségét (foto Gulyás Péter)

A Bugatti 11 millió eurót kért érte, és még erre jönnek rá az adók. Ha Magyarországról akarná megvenni valaki, akkor kb. 4,4 milliárd forintot kéne fizetnie érte áfával és regadóval együtt, amit még leírni is szörnyű.



A kéttónusú gumik vizuálisan is nyújtják a különleges, turbinaszerű felniket(foto Gulyás Péter)

A Bugatti 110. születésnapjára készült La Voiture Noire a Chiron technikájára épül, de a kézzel, különleges szénszálból készített karosszériája teljesen egyedi, az inspirációt hozzá a legendás, 1936-os Type 57 SC Atlantic modell szolgáltatta, ami a márka talán leghíresebb modellje.

Az SC Atlanticot annak idején többféle karosszériával is meg lehetett venni, és már a Chiron is háromnál tart, ugyanis a La Voiture Noire mellett ugye létezik a Divo is.



Nem lesz gyakori látvány az utakon (foto Gulyás Péter)

Mit tud a 4,4 milliárdos autó? - A gyártó szerint a La Voiture Noire a luxuslimuzinok kényelmét a hipersportautók menetteljesítményeivel ötvözi.
A 8,0 literes W16-os, négyturbós motor ugyanúgy 1500 lóerős, mint a Chironban, a nyomaték 1600 Nm.
Nincs tehát könnyű dolga a hétfokozatú dupla kuplungos váltónak, ami a rettenetes erőt a négy kerékhez továbbítja.
A gyár szerintaz átlagfogyasztás 22,4 liter,de ezt illik fenntartásokkal kezelni.
A futóművet lágyabbra hangolták, mint a Chiron esetében, hogy javuljon a menetkomfort, persze bizonytalan billegésre azért nem kell számítani.

forrás:/automotor/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2019. márc.
09
  Holdig érő légkör
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Szerző: Both Előd

Nincs egységesen elfogadott szakmai álláspont arról, meddig tart a Föld légköre. Egy új kutatás eredménye szerint nagyobb, mint gondoltuk.
Portálunkon is már többször foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hol húzható meg a légkör és a világűr határa. Ha egyáltalán meghúzható. Különbözik egymástól a jogi és a tudományos definíció alapján kapott érték, még bonyolultabb az ügy az űrrepülések szemszögéből. Egy újabb kutatás eredménye az egymástól néha nagyon eltérő összes korábbi adatot túlszárnyalja: eszerint még a Hold távolságánál másfélszer messzebb is kimutatható a földi légkör.




A felfedezés az ESA és a NASA SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) űrszondájának régebbi mérésein alapul. Az archív adatokat feldolgozva megállapították, hogy a Földet körülvevő gázburok még bolygónktól 630 000 km távolságban is kimutatható.

Ez a távolság mintegy 100 földsugárnak felel meg, de még a Hold távolságának is bő másfélszerese, akár azt is mondhatnánk tehát, hogy a Hold a Föld légkörében kering. A ritka gázburkot persze csak a legnagyobb jóindulattal lehet a földi és hétköznapi fogalmaink szerinti légkörnek nevezni, de mivel például a Plútót övező gázburok esetében is – jobb híján – ezt a fogalmat használtunk, maradjunk ennél. Az érdekes eredményt adó kutatást Igor Baljukin (IKI, Orosz Űrkutatási Intézet) vezette, munkájukhoz a SOHO űrszonda két évtizeddel ezelőtti méréseit használták. Publikácójuk a Journal of Geophysical Research folyóiratban jelent meg.
Amint arról korábbi cikkünkben szó volt, a légkör kémiai összetétele csak a mintegy 100–120 km magasságban lévő turbopauzáig állandó, efölött az egyre könnyebb gázok relatíve feldúsulnak, vagyis minél messzebb megyünk a Földtől, annál nagyobb lesz a hidrogén részaránya (miközben tényleges mennyisége természetesen exponenciálisan csökken). Ezt a nagyon ritka, hidrogénatomokból álló burkot nevezik geokoronának. A SOHO egyik műszere, a napszél anizotrópiáinak megfigyelésére készített SWAN (Solar Wind Anisotropies) alkalmasnak bizonyult a geokorona külső határának megállapítására.

Amint a (nem méretarányos) rajzon látható, az 1995 decemberében indított SOHO szonda a Nap–Föld-rendszer L1 jelű Lagrange-pontja körül kering, azaz a Földtől mintegy 1,5 millió km távolságban, a Nap irányában. (A Lagrange-pont sajátosságából adódóan, bár közelebb van a Naphoz a Földnél, mégis „együtt” kering bolygónkkal a Nap körül.) Mivel a SOHO feladata a Nap megfigyelésén kívül a napszél követése mintegy 10 csillagászati egység távolságig, ezért „kifelé” is vizsgálódik, így időnként a Föld is a látóterébe kerül. Ezeket az 1996 és 1998 közötti, archív megfigyeléseket elemezték most.



A kutatók rámutatnak, hogy amely bolygóknak hidrogén található az exoszférájában, ott általában a felszínhez közelebb vízgőz is található. Ez a helyzet a Földön kívül a Vénusz és a Mars esetében is. Ez különösen a légkörükben esetleg vízzel rendelkező exobolygók megfigyelése szempontjából lehet fontos.

A Nap sugárzása az úgynevezett Lyman-alfa hullámhosszon lép kölcsönhatásba a hidrogénatomokkal. Ugyanezen a hullámhosszon sugározzák tovább az atomok a felvett energiát, de mivel ez az UV tartományba esik, csak a világűrből figyelhető meg. A vizsgálat során azt is kimutatták, hogy a geokorona a Föld nappali oldalán a napfény sugárnyomása és a napszél hatására kissé összenyomódik. Ebben a „sűrűbb” tartományban is hihetetlenül ritka azonban a gáz, a Föld felszínétől 60 000 km-re köbcentiméterenként mintegy 70 atom található, a Hold távolságában viszont csupán 0,2 atom/cm3 az átlagos sűrűség. (Összehasonlításképpen: a Föld légkörében tengerszinten köbcentiméterenként mintegy 2 × 1019 molekula található, a csillagközi gáz jellemző sűrűsége viszont csak 10-4–10-2 részecske/cm3.)

forrás:/urvilág/

kapcsolódó: A Holdon túlra is elér a Föld légköre Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák