+ A | - a | Visszaállít
2018. jún.
23
  Három évvel tovább figyelik meg a Jupitert
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
A NASA Juno névre keresztelt szondájának eddigi útjáról és a küldetés fontosabb fejleményeiről mi is folyamatosan beszámoltunk, így olvasóink tisztában lehetnek azzal, hogy a küldetés egy apró hibától eltekintve eddig akadálymentesen folytatódott. Az illetékesek most döntöttek a határidők kitolásáról, így a Juno 3 további évet kap a tudományos célú megfigyelésre.

A hivatalos közleményből kiderül, hogy a NASA beleegyezett a finanszírozás 2022-ig történő folytatásába. Ennek révén a fontosabb műveletek egészen 2021-ig folytatódnak, az adatok kielemzése pedig egy évvel később zárul majd le, miután a szonda végleg búcsúzik. Az eredeti menetrend alapján erre már idén februárban sor került volna, ám 2016 folyamán gondokat észleltek a fő hajtómű szelepeinél, így a szonda végül mégsem került a rövidebb pályára, ami lehetővé tette volna a 14 napos időközönként lebonyolított átrepüléseket.

Az eszköz így maradt az 53 napos orbitális pályán, ami azt jelenti, hogy az összesen tervezett 32 közeli megfigyelésből eddig csak 12-re került sor, a maradékot pedig a hátralévő 3 év alatt teljesítenék.

Érdekes megfigyelésekből eddig sem volt hiány, legutóbb például a villámok gyakoriságának jobb felmérése, valamint ezek eloszlása volt a soron. Kiderült a szakemberek számára, hogy a Földdel ellentétben a Jupiteren a sarki régiókhoz közel gyakoribbak a villámlások, míg az egyenlítői részeken ritkább ez a jelenség. A Voyager-1 ugyan 1979-ben rádiójelek révén szintén regisztrált villámlásokat, ezeket akkor azonban nem vetették össze az általunk ismert példányok eloszlásával, a Juno viszont jóval közelebb helyezkedik el a bolygóhoz, ami lehetővé tette a részletesebb adatok begyűjtését.



A Juno emellett azon elméleteket is igazolta, amelyek szerint a gázóriás korántsem unalmas, ez tehát továbbra is több meglepetést tartogathat számunkra. A belső szerkezet a korábban gondoltnál jóval bonyolultabb lehet, egy nagyobb, sokkal ritkásabb maggal, de itt még további megfigyelésekre és mérésekre lesz szükség.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. jún.
23
  Még erősebb lesz a nagy hadronütköztető
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
2018. június 15-én megkezdődtek az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjének (LHC) bővítési munkálatai, hogy 2026-ra javítsák a világ legnagyobb részecskegyorsítójának teljesítményét. A fejlesztés elvégzés után még több ütköztetést végezhetnek, növelve az új felfedezések lehetőségét - közölte közleményben honlapján a CERN.

A nagy hadronütköztetőben 2010 óta ütköztetnek részecskéket. A Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélységben, egy 27 kilométer hosszúságú, 3 méter átmérőjű alagútban működő LHC nagy kísérleteiben a csaknem fénysebességre felgyorsított, egymással szemben haladó protonnyalábokat ütköztetnek, aminek eredményeként új elemi részecskék keletkeznek. Ezek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, valamint a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének titkait igyekeznek megfejteni.
Az LHC képes másodpercenként 1 milliárd proton-proton ütközést létrehozni. A közlemény szerint a kibővített nagy luminozitású nagy hadronütköz-tetőben (High-Luminosity Large Hadron Collider - HL-LHC) ezen ütközések száma növekedni fog, ami tízszer több adatot fog eredményezni 2026 és 2036 között. Ez azt jelenti, hogy a fizikusok képesek lesznek ritka jelenségeket vizsgálni és még pontosabb méréseket végezni.

A bővítés során két fő helyszínen - egy svájci és egy franciaországi - új épületeket húznak fel, új vájatokat, aknákat és föld alatti csarnokokat építenek, az alagutak és föld alatti csarnokok új hűtőberendezéseknek, elektromosáram-termelő és -ellátó rendszernek, valamint hűtő- és szellőzőrendszernek adnak majd helyert. Az LHC mintegy 130 darab új mágnest, köztük 24 szupravezetőt kap. Az építési munkálatok alatt az LHC tovább fog működni, kétszer terveznek műszaki leállást.

„A HL-LHC ki fogja terjeszteni a nagy hadronütköztető kutatásait az eredeti misszióján túl, lehetővé téve, hogy a részecskék, mint a Higgs-bozon tulajdonságait nagyobb pontossággal mérje, és még mélyrehatóbban tárja fel a világegyetem alapvető alkotórészeit" - idézte a közlemény Fabiola Gianottit, a CERN vezérigazgatóját.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. jún.
23
  A VLT az Einstein-féle általános relativitáselmélet legpontosabb, Tejútrendszeren kívüli tesztjét szolgáltatta
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
szerző: Kovács József

Az ESO chilei VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével és a NASA/ESA Hubble-űrtávcsővel csillagászok az Einstein-féle általános relativitáselmélet eddigi legpontosabb, Tejútrendszeren kívüli tesztjét szolgáltatták. Az ESO 325-G004 katalógusjelű közeli galaxis erős gravitációs lencseként működve a mögötte elhelyezkedő távoli galaxis képét ún. Einstein-gyűrűvé torzítja. Az ESO 325-G004 tömegének és az általa okozott térgörbületnek az összehasonlításából a kutatók megállapították, hogy a gravitáció ezeken a tényleg „csillagászati” távolságskálákon is az általános relativitáselmélet által jelzett módon viselkedik. Az eredmény a gravitáció néhány alternatív magyarázatát is kizárja.

Az ESO VLT távcsőegyüttese MUSE műszerének adatai alapján a Thomas Collett (University of Portsmouth, Egyesült Királyság) által vezetett csoportnak elsőként sikerült meghatároznia az ESO 325-G004 katalógusjelű közeli elliptikus galaxis tömegét a csillagai mozgásának vizsgálatából.

Az ESO 325-G004 galaxisnak a NASA/ESA Hubble-űrtávcsöve és a VLT MUSE műszere által gyűjtött adatok alapján összeállított képe. A MUSE az ESO 325-G004 csillagainak sebességét mérte, az ez alapján összeállított sebességdiszperzió-térképet pedig a Hubble-űrtávcső képére montírozták. A csillagok sebességeinek ismeretében a csillagászok meg tudták határozni az ESO 325-G004 tömegét. Az inzertkép egy sokkal távolabbi galaxisnak az ESO 325-G004 gravitációslencse-hatására Einstein-gyűrűvé torzult képét mutatja, amely azután vált láthatóvá, hogy az előtérlencse fényét levonták a képből.
(forrás: ESO, ESA/Hubble, NASA)


Collett így kezdi magyarázatát: „Az chilei VLT távcsőegyüttest használtuk arra, hogy megmérjük, milyen gyorsan mozognak a csillagok az ESO 325-G004 galaxisban – ez pedig lehetővé tette számunkra annak meghatározását, mekkora tömegűnek kell lennie a galaxisnak ahhoz, hogy ezeket a csillagokat a pályájukon tartsa.”

A csoportnak azonban a gravitáció egy másik megnyilvánulását is sikerült kimérnie. A NASA/ESA Hubble-űrteleszkópjával észlelték egy távoli galaxisnak az ESO 325-G004 által Einstein-gyűrűvé torzított képét is. A gyűrű megfigyelése pedig azt tette lehetővé számukra, hogy megmérjék, a fény hogyan térül el az ESO 325-G004 hatalmas tömege által meggörbített téridőben. Az Einstein-féle általános relativitáselmélet szerint az objektumok torzítják maguk körül a téridőt, ennek következtében pedig a mellettük elhaladó fény elhajlik. Az így előálló jelenség az ún. gravitációslencse-hatás, amely azonban csak nagyon nagy tömegű objektumok esetében jelentős igazán. Jelenleg néhány száz erős gravitációs lencse ismert, de a legtöbbjük túlságosan távol van ahhoz, hogy a tömegét a szükséges pontossággal megmérhessük. Az ESO 325-G004 azonban egyik legközelebbi közülük, a Földtől csak 450 millió fényévre van.

Collett így folytatja: „A MUSE adataiból ismerjük az előtérgalaxis tömegét, a gravitációs lencsézés mértékét pedig a Hubble képei alapján mértük meg. A kettő összehasonlításából következtethettünk a gravitáció erősségére – az eredmény az lett, amit az általános relativitáselmélet jósol, a hiba pedig mindössze 9 százalékos. Eddig ez az általános relativitáselmélet legpontosabb, Tejútrendszeren kívüli tesztje. És csak egy galaxist használtunk hozzá!”

Az általános relativitáselmélet helyességét Naprendszer-léptékben már rendkívüli pontossággal tesztelték, a Tejútrendszer centrumában lévő csillagok mozgásának vizsgálata is folyik e célból, de ennél nagyobb skálákon eddig nem léteztek kellően pontos tesztek. A gravitáció nagy léptékű viselkedésének ismerete ugyanakkor kulcsfontosságú a jelenlegi kozmológiai modellünk érvényességének megállapításához.



A sematikus ábra azt magyarázza, hogy egy távoli galaxis fénye miként torzul egy közelebbi előtérgalaxis hatására, amelynek gravitációs tere úgy viselkedik, mint egy lencse, és a távoli forrás képét egy fényesebb, jellegzetes fénykarikává, ún. Einstein-gyűrűvé torzítja. A torzítás elemzése feltárta, hogy egyes távoli csillagontó galaxisok fényessége a Nap fényességének akár 40 billiószorosa, a gravitációslencse-hatás okozta nagyítás pedig 22-szeres is lehet. (forrás: ALMA (ESO/NRAO/NAOJ), L. Calçada (ESO), Y. Hezaveh et al.)

Az eredménynek a gravitáció általános relativitáselmélettel szembeni alternatív modelljei szempontjából is jelentős következményei lehetnek. Ezek az alternatív elméletek azt jósolják, hogy a gravitációnak a téridő görbületére gyakorolt hatása „skálafüggő”. Ez azt jelenti, hogy nagy skálákon a gravitációnak másként kellene viselkednie, mint a Naprendszer jóval kisebb léptékében. Collett és csoportja szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy 6000 fényéves lépték alatt ez igaz lenne.

„Ámulatba ejtő, hogy az Univerzum laboratóriumként még ilyen lencséket is felkínál nekünk” – teszi hozzá Bob Nichol (University of Portsmouth). „Felemelő érzés a világ legjobb teleszkópjaival bizonyítani azt, mennyire igaza volt Einsteinnek.”


forrás:/csillagaszat.hu/


kapcsolódó:Újabb próba előtt Einstein elmélete Katt ide!
Einstein segített: a relativitáselmélet alapján számították ki egy csillag pontos tömegét Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák