Először figyelték meg, ahogy egy fekete lyuk bekebelez egy csillagot, majd „kihányja" annak egy részét.

Amikor egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, akkor az erős árapály-erők szétcincálják a fénylő égitestet. A csillag anyagának egy része kifelé lökődik, míg a maradék a fekete lyuk felé esik. A befelé zuhanó anyag hihetetlenül felforrósodik, amit erős sugárzásként lehet észlelni.

Egy árapály meghibásodási esemény (tidal disruption event - TDE) művészi koncepciója, amely akkor következik be, amikor egy csillag fatálisan közelít egy szupermasszív fekete lyukhoz, amely egy relativisztikus sugár elindításával reagál.( forrás: phys.org/Sophia Dagnello, NRAO / AUI / NSF)

Ez az „izzás" több évig is eltarthat, majd egyre inkább halványodni kezd, amint az anyag keresztülhalad az eseményhorizonton. Ez az a határ, amin túl a fény már nem tud kiszabadulni a fekete lyuk gravitációs vonzásából.

Páratlan felfedezés
A fent említett anyagkilökődést most első ízben sikerült lencsevégre kapnia a csillagászoknak. A kutatók külön erre a célra felturbózott teleszkópokkal vizsgálták a tőlünk 150 millió fényévre található Arp 299 nevű ütköző galaxisokat. Amikor először meglátták a jelenséget, azt hitték, szupernóva robbanás szemtanúi lehetnek, ám hamarosan kiderült, hogy egy jóval ritkábban megfigyelhető eseményre sikerült rábukkanni.

A két összeolvadó csillagváros egyikének centrumában egy nagyobb csillag helyezkedett el, amely a közeledés révén egy, a mi Napunknál húszmilliószor termetesebb fekete lyuk tőszomszédságába került. Ez is lett végül a végzete:
a fekete lyuk beszippantotta a csillagot, majd anyagának egy részét óriási sebességgel kilőtte.
Ezt a folyamatot pillantották meg és rögzítették a szakemberek.




A legtöbb galaxisban van olyan szupermasszív fekete lyuk, amely képes anyagot vonzani és ezáltal abból hatalmas korongot formálni maga köré.
Ezeket azonban nehéz meglátni, részben azért mert nem túl gyakoriak, másrészt azért, mert nem bocsátanak ki látható fényt, ugyanis a gázok és por elnyelik azt.
Szerencsére infravörös sugárzásként, illetve rádióhullámokként érzékelhetőek ezek a jelenségek is.

forrás:/origo.hu/

A kimagasló tudósoknak fenntartott temetkezési helyen, Newton és Darwin között helyezték végső nyugalomra Stephen Hawking, a március 14-én 76 évesen elhunyt világhírű elméleti fizikus hamvait pénteken a londoni Westminster-apátságban.

A gyászszertartáson az „asztrofizika popsztárjaként” is emlegetett tudóst Benedict Cumberbatch angol színész búcsúztatta, aki Hawkingot alakította a BBC egyik 2004-es televíziós drámájában, de megemlékezett az elhunytról Tim Peake brit űrhajós, Martin Rees királyi csillagász és Kip Thorne Nobel-díjas amerikai elméleti fizikus is.

A családtagokon és a barátokon kívül szerte a nagyvilágból a nagyközönség ezer, sorsoláson kiválasztott tagja vehetett részt a gyászszertartáson, amely után Stephen Hawking szavait az űrbe, a Földhöz legközelebbi fekete lyuk irányába sugározták az Európai Űrügynökségnek a spanyolországi Cebrerosban lévő állomásáról.

A néhai fizikus lánya, Lucy szerint az 1A 0620-00 jelű fekete lyuk felé sugárzott szavak a béke és a remény üzeneteként szolgálnak az „egyetértésről és annak fontosságáról, hogy harmóniában kell együtt élnünk ezen a bolygón”.

Az üzenethez Vangelis, a legismertebb görög zeneszerző, többek között a Tűzszekerek és a Szárnyas fejvadász című film zenéjének komponistája szerzett kísérőzenét. Vangelis szerzeményét a szertartás résztvevői CD-n vihették.

Hawking földi maradványait a Tudósok Sarkában, Isaac Newton és Charles Darwin sírja között helyezték végső nyugalomra, egy olyan helyen, amelyet csak a nagy tudományos áttörést elérő elméknek tartanak fenn, és ahol a legutóbbi két temetést 1937-ben, illetve 1940-ben tartották. Newtont 1727-ben temették el a westminsteri apátságban, a közelében nyugszik 1882 óta Darwin is.

A korunk egyik legnagyobb elméjeként emlegetett tudós 1942. január 8-án született Oxfordban. Tizenhét évesen került az Oxfordi Egyetemre, ahol fizikából szerzett diplomát kiváló eredménnyel. Kozmológiai-asztrofizikai tanulmányait Cambridge-ben folytatta, ahol 1966-ban szerzett doktori fokozatot.
Az egyetemi évek alatt gyógyíthatatlan betegséget (amiotrófiás laterálszklerózist) diagnosztizáltak nála, amely a mozgató idegpályák elsorvadásához vezetett. Kezdetben bottal járt, de 1969-ben végleg tolókocsiba kényszerült, a bénulás elhatalmasodása után fej- és szemmozdulatokkal vezérelhetővé tett beszédszintetizátor segítségével tudta már csak megosztani gondolatait másokkal. Bár az orvosok rövid időt jósoltak neki, csodával határos módon több mint öt évtizedet élt együtt betegségével, amely testi állapotát lerontotta, de elméjét nem.





Cambridge-ben, ahol lakott, Hawkingot március 31-én búcsúztatták a St. Mary templomban, annak az épületnek a közelében, ahol a tudós több mint 50 éven át tudományos tevékenységét végezte. A család korábban azt közölte, úgy fogják megrendezni a búcsúztatást, hogy a hívőknek és a nem vallásos résztvevőknek is megfelelő legyen. Stephen Hawking ateista volt, és nem hitt a halál utáni életben.

Hawking számos kitüntetés birtokosa volt, harminckét évesen lett a brit Királyi Akadémia tagja, 37 évesen megkapta Cambridge-ben a matematika tanszék vezetői posztját, amelyet Newton is betöltött. 2009-ben nyugdíjba vonult, de professor emeritusként folytatta munkáját a Cambridge-i Egyetemen, a relativitáselmélettel és gravitációval foglalkozó csoportot vezette.

forrás:/mti/

szerző: Czene Gábor
fotók: Tóth Gergő


Még pár éve sem gondolta volna, hogy ilyen töménytelen mennyiségű álhírözönnel kétharmadot lehet szerezni Magyarországon – mondja Krekó Péter politikai elemző, szociálpszichológus.

Névjegy: Krekó Péter politológus, szociálpszichológus. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara szociálpszichológia tanszékének adjunktusa. 2011 óta a Political Capital ügyvezető igazgatója, 2016-2017-ben Fulbright-ösztöndíjas vendégoktató volt az Egyesült Államokban, az Indianai Egyetem Közép-Eurázsiai Tanulmányok tanszékén. Doktori értekezését az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiájából írta. Fő kutatási témája az orosz politikai befolyás Nyugaton, ennek kapcsolata az európai populizmussal és radikalizmussal.

- Melyik a kedvenc összeesküvés-elmélete?
- Több is van, az egyik talán a kolontári iszapkatasztrófához kötődik. Szaniszló Ferenc televíziós műsorvezető az Echo TV-ben – még mielőtt a Fidesz kitüntette volna Táncsics-díjjal – azzal a magyarázattal állt elő, hogy a tározót NATO-gépekkel bombázták, ezért öntötte el a vörösiszap a környéket. Szerinte tehát nem baleset történt, de arra az apróságra már nem tért ki, mi értelme lett volna annak, hogy a NATO halálos áldozatokat követelő tragédiát idézzen elő egy szövetséges országban.

De ugyanez az esemény egyesek szerint Gyurcsány Ferenc, vagy éppen Orbán Viktor műve volt. Az összeesküvés-elméletek egy részére jellemző, hogy bár a világot akarják megmagyarázni, nem adnak értelmezhető választ a roppant egyszerű kérdésre: mi a cél? Miért lenne jó Soros Györgynek, hogy „migránsokkal” árassza el Európát? Amikor Orbán Viktor egyik rádióinterjújában Soros-féle „háttérhatalomról” értekezett, és megkérdezték tőle, milyen érdekek állnak a háttérben, a miniszterelnök frappánsan így vágta ki magát: ő nem akar összeesküvés-elméletekbe bonyolódni, csak a tényeket mondja.

- Jókat mosolyog, miközben beszél. Viccesnek találja?
- Nem nagyon tudok mást tenni. A nevetségessé tétel amúgy jó módszer lehet a konspirációs elméletekkel szemben. A könyvemben éppen eléggé sötét képet festek a jövőről – ami már részben jelenné vált.

- A Tömegparanoia című könyvéről van szó, amely az úgynevezett „fake news” természetrajzával foglalkozik...
- ...és igyekszem bemutatni azokat a társadalmi-politikai feltételeket is, amelyek kedveznek a megjelenésüknek.

- Álhírek, tudatosan terjesztett hazugságok, tévhitek, politikai manipulációk, összeesküvés-elméletek (konteók) elegye alkotja ezt a világot. Egyik vaskos megállapítása szerint a fake news mára mintha átvette volna a hatalmat a valódi, tényszerű hírek felett. Provokál, vagy tényleg így gondolja?
- Nem állítom, hogy mindenhol, de vannak olyan országok és időszakok, ahol ez egyértelműnek látszik. Az Egyesült Államokban az elnökválasztási kampány utolsó heteiben a húsz legnépszerűbb álhír a Facebookon messze nagyobb elérést produkált, mint a fősodorhoz tartozó média valódi hírei. Mianmartól Olaszországon át Ukrajnáig sokfelé masszív dezinformációs háború zajlik, nem is beszélve Oroszországról. Az álhírek, összeesküvés-elméletek sok országban elözönlötték a mainstreamet. A magyar parlamenti választás előtt a kormánypárt szinte kizárólag a konteókra összpontosított, az üzeneteket aztán állami pénzből fenntartott, grandiózus álhírmédia-gépezet közvetítette az emberek felé.

- A változás felfoghatatlanul gyorsan következett be, tizenöt éve sincs, hogy megjelent a Facebook, a Youtube és a Twitter. Meddig lehet pörgetni a hazugsággyárakat? Mikor érvényesül az ingahatás?
- Nem mernék jósolni. Az új generációk a közösségi média terében szocializálódnak, arra számítok, hogy egy ideig még az folytatódik, ami most van. Idővel talán kialakul erős tömegmozgalom a jelenlegi trenddel szemben, ami elvezethet a közösségi média korlátozottabb használatához, akár tömeges elhagyásához. Ennek már akadnak jelei.

- A fake news következményei nem csupán a politikában érhetők tetten. Önt idézve: ahol elharapózik az álhírek logikája, ott végső soron minden tudás megkérdőjeleződhet.
- Pontosan ezt látjuk. Megkérdőjeleződik minden, ami a tényszerű tudáson alapul. A tradicionális tudásképző intézmények – újságírás, egészségügy, egyetemek, tudományos műhelyek és így tovább – presztízse egyre csökken. Különböző információs univerzumok alakulnak ki, ami a törzsi logika felé mutat, és ez erőszakosabbá teszi a közbeszédet. A totális bizalmatlanság kezd normává válni. Márpedig: aki semmiben nem bízik, bármiről meggyőzhető. Beköszöntött a post-truth world, azaz a valóságon túli világ kora.

Krekó Péter szerint a populisták jobban aknázzák ki az álhírek, közösségi mítoszok törzsi logikáját.

- A konteók, álhírek a könyve szerint azért keletkeznek és tudnak népszerűségre szert tett tenni, mert kiszolgálnak minket. Ebben az esetben is a kereslet hozta létre a kínálatot?
- Ha nem mutatnánk fogékonyságot a konteókra, akkor egész biztosan nem terjednének ilyen könnyen és nem lenne ekkora hatásuk.

- A hagyományos kereszténység a nyugati kultúrában visszaszorulóban van. Lehet, hogy a fake news amolyan valláspótlékként is működik?
- Létezik ilyen tudományos elmélet, amit részben empirikus vizsgálatok is alátámasztanak. A modern kor emberének is szüksége van mítoszokra.

Érdekes jelenség, hogy a középkorba visszavezető irracionális gondolatok – így például az oltásellenes tévtanok – terjesztői a XXI. század fejlett technikai eszközei révén toborozzák a híveket.

- Az álhírek által teremtett világ – írja – sokszor vonzóbb és izgalmasabb, mint a valóság. Az önkiszolgáló hazugság sokkal kellemesebb, mint a kényelmetlen igazság.
- A konteók egy adott csoport összetartozásának érzését is erősíthetik. Gyakori, hogy az álhírek a vélt belső vagy külső ellenség ellen irányulnak, ezért félelem- és gyűlöletkeltő tartalommal bírnak.

- Figyelmeztet rá, hogy bármilyen iskolázott vagy okos legyen valaki, bizonyára felült már életében – akár többször is – álhíreknek, és jó eséllyel vannak jól bejáratott konteói. Védtelenek lennénk?
- Védtelenek nem vagyunk, de mások nem tudnak megvédeni minket, csakis mi saját magunkat. A felszínes hírfogyasztás helyett meg kell találnunk a hiteles, ellenőrzött, megbízható forrásokat és a bizalmatlanságnak azt az egészséges mértékét, amely segít azonosítani a konteókat.

- Közben ön is elismeri, hogy az összeesküvés nem mindig a fantázia és a manipuláció terméke. Elvégre összeesküvések a valóságban is előfordulnak.
- Kár lenne vitatni. Általánosságban elmondhatjuk, hogy azok, akiknek akár politikai, akár gazdasági túlhatalmuk van, hajlamosak visszaélni azzal. Demokráciában a sajtónak, a civil szervezeteknek, a független állami intézményeknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák, vagy legalább utólag leleplezzék a tényleges összeesküvéseket. Ha a hatalom kitalált konteókra építve megpróbálja kiiktatni ezeket a szervezeteket és intézményeket, eljuthatunk oda, hogy a kormány ténylegesen létrehoz egy korrupt, összeesküvésen alapuló rendszert.

- Magyarországról beszél?
- Nem kizárólag, de tény, hogy nálunk is erősödik ez a fajta hatalmi mentalitás. Magyarország különös ötvözete Nyugat és Kelet, múlt és jövő találkozásának. Annyi biztos, hogy a nyugati társadalmak hanyatlásáról, civilizációs válságáról szóló eszmefuttatások – idehaza évszázadok óta hallunk hasonlókat – újabban leginkább az orosz és a török propagandára, keleti diktatúrák érvkészletére jellemzők.

- Ön szerint manapság lehet választást nyerni a fake news bevetése nélkül?
- A szorongató tapasztalat az, hogy nem lehet.

- Ijesztően hangzik.
- Végképp le kell számolnunk az illúzióval, hogy a közösségi média a demokrácia kiteljesedéséhez járul hozzá. Ellenkezőleg. Nyugati kampánytanácsadókkal beszélve egyértelmű, hogy centrista, liberális, baloldali pártok szintén alkalmaznak álhíreket. Szóval: sikeres baloldali politikusok is élnek ezzel az eszközzel. Igaz, lényegesen kisebb arányban, mint a jobboldali populista, tekintélyelvű politikusok. Úgy alakult, hogy a populisták sokkal inkább képesek használni a közösségi médiát, és kiaknázni az álhírek, közösségi mítoszok törzsi logikáját.

- Reménykedjünk, hogy egyszer majd a demokraták is belejönnek a hazugsággyártásba? Miben fognak különbözni azoktól, akiket szeretnének leváltani?
- A fő kérdés számomra is az, hogyan lehet kitörni ebből a körből. Úgy semmiképpen sem, ha fenntartjuk a politikai polarizációt, ha a különböző táborok a saját hírbuborékukban élnek, és nem is törődnek vele, mi történik azon kívül. Fel kell számolni a törzsi logikát, ráadásul – a hasonlatnál maradva – a kisebb törzs tagjainak kell keresni a kapcsolatot a nagyobb törzzsel. Magyar viszonyokban: a hazai „ballib” oldalnak, mivel számszerű kisebbségben van, különösképpen érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy belekényelmesedik-e a lövészárokba, vagy inkább keresi a párbeszéd lehetőségeit. A jobboldali szavazók hülye vidékiként való leírása voltaképpen a jobboldalt segíti.

- Jó, de mi van akkor, ha a másik oldal közelébe sem enged a saját táborának?
- Akkor kétszer-háromszor annyi energiát kell mozgósítanunk annak érdekében, hogy párbeszédet kezdeményezzünk. Nem feltétlenül a másik meggyőzésének igényével, hanem azért, hogy minél inkább gyengítsük azt a felfogást, amely a politikai küzdelmet a jó és a rossz harcaként tünteti fel, ezzel pedig igazolni akarja a tekintélyelvű hatalomgyakorlást.


forrás:/népszava/