+ A | - a | Visszaállít
2018. jún.
14
  Ismeretlen objektumok bukkantak fel a galaxisunk centrumában
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
Az 1970-es években a csillagászok egy masszív rádióforrást fedeztek fel galaxisunk centrumában. Mint később kiderült, a jelek egy szupernagy tömegű fekete lyuk felől érkeztek, amely a Sagittarius A* nevet kapta. Egy közelmúltbéli kutatásban az is kiderült, hogy nagyjából ugyanebben a régióban további több száz vagy ezer kisebb fekete lyuk is megbújhat. A NASA Chandra röntgenteleszkópjának és a W. M. Keck obszervatóriumnak a legújabb megfigyelése azonban még ennél is izgalmasabb eredményeket hozott: titokzatos objektumok mozognak a központi, nagy fekete lyuk körül.

A most megjelent tanulmányhoz a W. M. Keck obszervatórium által gyűjtött adatokat is felhasználták a szakemberek.

A csillagvizsgáló 12 évig figyelte a régiót, amelynek rejtélyes objektumai porfelhőknek látszottak, ám ennek ellenére mégis csillagokként viselkedtek.
A felfedezést az Amerikai Csillagászati Társaság éves találkozóján ismertették.

A képen a G-objektumok (forrás: W.M. Keck Observatory)

Ezek a kompakt, poros csillagászati objektumok rendkívül közel vannak galaxisunk szupermasszív fekete lyukához és elképesztő sebességgel mozognak. Lenyűgöző nézni, ahogy évről évre pozíciót váltanak. Hogyan kerültek vajon oda? Mivé lesznek? Történetük egészen érdekesnek ígérkezik – írta a W. M. Keck által kiadott sajtóanyagban Anna Ciurlo csillagász.

Azt hitték, gázfelhők csupán, de tévedtek
A kutatás során a W. M. Keck obszervatórium spektroszkópiai méréseit vették alapul, amelyeket OSIRIS nevű műszerével végzett.
Az objektumokat (G3, G4 és G5) akkor fedezték fel, amikor a galaxisunk centrumában található gázok dinamikáját vizsgálták. Az objektumok mozgásuknak köszönhetően váltak megkülönböztethetővé a háttérkibocsátástól.

Azzal a felvetéssel kezdtük a projektet, hogy ha jobban megnézzük a szupernehéz fekete lyuk közelében lévő gázok és porok bonyolult struktúráját, akkor találhatunk finom változásokat ezeknek az alakjában, illetve sebességében" – magyarázta Randy Campbell, az obszervatórium munkatársa. A kutató szerint számos objektumnak jól megkülönböztethető mozgása és karakterisztikája volt, így végül az úgynevezett G-objektumok osztályába, vagyis a poros csillagászati objektumok kategóriájába sorolták őket.

Az első G-objektumot (G1) még 2004-ben fedezték fel a Sagittarius A* közelében, a másodikra (G2), 2012-ben bukkantak rá. Eleinte mindkettőről azt hitték, hogy gázfelhő, ám amikor megközelítették a fekete lyukat, a várakozások ellenére egyben maradtak.
Amennyiben valóban gázokból tevődnének össze a szupermasszív fekete lyuk darabokra szaggatta volna az objektumokat, ez azonban sem a G1, sem a G2 esetében nem történt meg. Mivel az újonnan talált objektumok (G3, G4, G5) infravörös képe ugyanazokat a fizikai jellegzetességeket mutatta, mint a G1 és a G2, ezért a szakértők szerint ezek egészen bizonyosan G-objektumok lehetnek.

Mik is valójában a titokzatos objektumok?
A G-objektumok „puffadtságuk” miatt tűnnek különlegesnek, azaz a por- és gázréteg eltakarja valódi énjüket, emiatt nehezen detektálhatóak. Más csillagoktól eltérően a csillagászok csak az izzó porréteget látják, amikor a G-objektumokat vizsgálják.
Campbell azonban egy olyan új műszert fejlesztett ki (OSIRIS-Volume Display; OsrsVol), amivel a kutatók keresztülláthatnak a G-objektumok „köpenyén".
Az OsrsVol segítségével végül a kutatók kiderítették, hogy a G-objektumok valójában felfúvódott csillagok lehetnek. E csillagok légkörének egy jelentős részét ugyan a fekete lyuk elszívja, ám a mag roppant tömege miatt az égitestek mégis egyben maradnak.



A Tejútrendszer centrumának képe (forrás: Susan Stolovy (SSC/CALTECH) ET AL., JPL-CALTECH, NASA)

Az egyik fő kérdés, hogy mitől lettek ilyen hatalmasak ezek a csillagok. További furcsaság, hogy jóval több energiát sugároznak, mint amennyit egy tipikus csillagtól el lehetne várni.

A válasz vélhetően abban keresendő, hogy két csillag egyesüléséből születtek.
A kozmikus ütközéseket a szupermasszív fekete lyuk hosszú távú gravitációs hatása könnyen katalizálhatta. Az így keletkező objektumok több millió év alatt felfúvódnak, majd idővel összezsugorodnak, így méretük egy átlagos csillag méretére emlékeztet, mégis jóval több energiát képesek kisugározni.

A továbbiakban a csillagászok a G-objektumok alakját és méretét fogják figyelni, hogy megismerjék keletkezésüknek titkait. Azt is vizsgálni fogják, hogy akárcsak a G1 és a G2, a G3, a G4, valamint a G5 is egyben marad-e a Sagittarius A* melletti elhaladás során. Erre azonban néhány évtizedet még várni kell.

forrás:/origo.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. jún.
14
  Románia segít Magyarországnak autópályát építeni
Kategória: Kész röhej és egyéb örültségek - Közzétette: Róza
szerző: Jean St'Ay

A tények: Románia utolsó helyen áll az Európai Unióban, ami az autópályákat illeti. Magyarország viszont jól teljesít. Olyannyira, hogy már csak 20 kilométerük van hátra a magyar-román határig. Ahol, ugye, elméletileg az útnak találkoznia kellene a Bukarest–Bors autópályával. Már ha a román oldalon az építkezés nem állna egy helyben.

És ha már a román fél nem tud előrelépni, legalább segít a magyaroknak a saját pályájuk befejezésében. Nem ingyen, persze. Az utóbbi másfél évben a magyarok sok ezer tonna homokot, cementet és kavicsot vettek Romániától, hogy minél hamarabb befejezhessék az autópályájukat. Az egyik útépítő némileg epés véleménye szerint exportálni, azt tud Románia, autópályát építeni már kevésbé. A magyarok mindjárt befutnak a vámhoz, a román pálya pedig továbbra is Kolozsvárnál áll.



Ráadásul, teljesen logikus és operatív lépésként, a magyarok szeretnék megkönnyíteni a kavicsot, egyebet szállító teherautók átkelését a határon, hogy ne kelljen kiállniuk a hatalmas sorokat a többi teherszállítóval. Ezért megegyeztek a román féllel, hogy nyitnak egy különleges határátkelőt az építőanyagokat szállító járművek számára, miáltal megduplázódik a naponta kivitt anyagmennyiség. Hát, így kell ezt csinálni. És van, ahol így is csinálják.

forrás:/foter.ro/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2018. jún.
14
  Az éjszakai világítás egyre nagyobb veszélyt jelent az élővilágra

szerző: Balla Sándor

A nagyvárosok és ipari létesítmények olyan erősen világítják meg éjszaka az eget, hogy a Föld nagy része egy hatalmas, világító labdának látszik a világűrből. Az amerikai kutatók éveket töltöttek azzal, hogy vizsgálják, miként hat a fény ragyogása és iránya a vadvilágra, az állatok migrációjára, a ragadozó-préda viszonyra és napi biológiai órájukra, a cirkadián ritmusra.

A Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói felhasználták a létező ökológiai adatokat, és kutatásukba bevonták a kereskedelemben elérhető LED-lámpák széles körét. A kutatók azt találták, hogy a legrosszabb éjszakai fényforrások az intenzív kék és fehér színek, amelyek akkora hatással vannak az állatokra, mint a Nap fénye délben, és háromszor nagyobb hatással vannak, mint a sárga és a zöld színű fény, amelyeknek hullámhossza kevésbé rombolja a vadvilágot.
Például a veszélyeztetett álcserepes teknős kikelt utódai éjszaka hagyják el a tengerparti homokban lévő fészkeiket, ám a mesterséges fény miatt a szárazföld belseje felé veszik az irányt a tenger helyett. A fény hasonlóan vonzza a fiatal vándorló lazacokat is, ragadozók zsákmányává teszi őket.

Európa éjszakai fényei (forrás: Printerest)

A rovarok globális csökkenése is részben a fényszennyezés számlájára írható.

A világító diódák a várakozások szerint a globális fényforráspiac 69 százalékát fogják adni 2020-ra
A Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói felhasználták a létező ökológiai adatokat és kutatásukba bevonták a kereskedelemben elérhető LED-lámpák széles körét. A világító diódák a várakozások szerint a globális fényforráspiac 69 százalékát fogják adni 2020-ra, szemben a 2011-es 9 százalékkal.

Ez a fényforrás egyre népszerűbb, mivel energiatakarékos, kisebb hőkibocsátású és hosszabb élettartamú más lámpáknál.
A kutatók négy fajra összpontosítottak, a rovarokra, a tengeri teknősökre, a lazacra és a Newell's shearwater nevű tengeri madárra. Azért választották ezeket a fajokat, mert korábban végeztek körükben kutatást arról, miként reagálnak a fényre. A jövőben a szakemberek világszerte több fajt fognak bevonni kutatásuk folytatásába.

forrás:/player.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák