szerző: Molnár László

A Naprendszer távoli égitestjei általában még a legnagyobb földi távcsövek számára is csak kiterjedés nélküli fénypontoknak tűnnek. Ez igencsak megnehezíti a Plutóhoz hasonló, hideg törpebolygók vizsgálatát, hiszen még olyan egyszerű paramétereket, mint az égitest mérete, sem egyszerű így megmérni.

A probléma feloldásának egy egyszerű, de nagyszerű módszere, ha megvárjuk, amíg az égitestet elhaladni látjuk egy-egy csillag előtt. Az okkultáció, a csillagfény kitakarásának hossza, rögvest meg is adja az égitest fizikai méretét a fedés vonalában. Több helyről megfigyelve pedig az egyes húrokból kirajzolódik az égitest teljes sziluettje, amelyből már a tényleges átmérő is levezethető. Már csak a megfelelő alkalomra és tiszta égboltra kell várni egy-egy ilyen mérés elvégzéséhez.

Egy ilyen alkalom jött el 2017. január 21-én, amikor a Haumea nevű törpebolygó árnyéka söpört végig Európán, Magyarországgal a középpontjában. Az okkultáció megfigyelésére számos csillagvizsgáló készült 6 országból, köztük az MTA CSFK Csillagászati Intézet Piszkéstetői Obszervatóriuma is. A Haumea kifejezetten érdekesnek tűnt, mivel már a felszínéről visszaverődő fény változásai alapján is egyértelmű volt, hogy egyáltalán nem gömbölyű, sokkal inkább hasonlít egy rögbilabdára.

Aznap éjjel összesen 11 távcsővel sikerült megfigyelni, ahogy a Haumea elfedi az URAT1 533-182543 jelű, halvány csillagot, ahogy arról a José-Luis Ortiz (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Spanyolország) által vezetett cikk a Nature hasábjain beszámolt.

Egy illusztráció arról, hogyan festhet a Neptunuszon túl keringő, gyűrűs törpebolygó. (Forrás: IAA-CSIC/UHU)

A húrok segítségével szépen kirajzolódott az elnyúlt törpebolygó alakja. Ebből, illetve a Haumea fényváltozásaiból ki lehetett számolni a méretét, ami egy 2320x1705x1025 km-es, háromtengelyű ellipszoidnak (vagyis egy összenyomott rögbilabdához hasonló alaknak) bizonyult. Ez a méret nagyobb, mint az eddig becsültek, és emiatt a Haumea sűrűsége is kisebbnek bizonyult, ami jó hír, mert az új érték már beleillik a többi Neptunuszon túli égitest értékei közé.

De az igazi felfedezés talán meg sem történik, ha nincs a piszkéstetői 1 m-es távcső, amely az ország, és egyben az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének legnagyobb távcsöve, és az rajta található, speciális műszerek. Az okkultáció megfigyelésére normál csillagászati CCD kamerákat használtak az észlelők az összes többi távcső esetében. Ezek több, vagy több tíz másodpercen át gyűjtik a fényt, majd további másodpercekig tart, amíg kiolvassák a képet, azért, hogy minél több fényt és minél kevesebb zajt gyűjtsenek. A méteres távcsővel készült észlelések azonban, Pál András (MTA CSFK KTM CSI) vezetésével, egy speciális, elektronsokszorozó CCD kamerával készültek, amely lehetővé tette, hogy jóval sűrűbb időközönként, minden egyes másodpercben megmérjék a csillag és a Haumea együttes fényességét. “Az EMCCD kamera alkalmazásának egy további előnye hogy egy adott kép kiolvasása a rákövetkező kép exponálásával párhuzamosan történik, így egyáltalán nem veszítünk el információt a képek készítése során.” – tette hozzá Pál András.

A magyarországi mérések pedig nagyon rövid, maximum 2-3 másodpercig tartó halványodásokat, mutattak a Haumea előtt és után. Mi okozhatta ezeket? Azt már tudtuk, hogy a Haumea rendelkezik két holddal, de azok távolabb keringenek tőle. Mivel a fedések szimmetrikusan történtek a törpebolygó előtt és után, további holdak helyett egy vékony gyűrű jobb magyarázatnak tűnt. A többi mérés alaposabb vizsgálata pedig felfedett további mérési pontokat, ahol a csillag halványabbnak tűnt, mint máskor. Az összes mérést egymáshoz illesztve pedig kirajzolódott egy gyűrű alakja, aminek a sugara kétszerese a Haumeáénak. A piszkéstetői mérések alapján a gyűrű szélessége mindössze 70 km.

A Haumea ezzel már a harmadik kisméretű égitest lett a Naprendszerben, amely gyűrűkkel rendelkezik, és megerősítette, hogy ez a jelenség nem korlátozódik csak a nagy gázbolygókra, sőt. Az első két felfedezés két speciális égitest, a Chariklo és Chiron nevű kentaurok körül történt: ezek az apró, 200 km körüli kisbolygók a külső Naprendszerből sodródtak be a Szaturnusz és Uránusz közötti térségbe. A Haumea azonban egy nagyságrenddel nagyobb náluk, holdjai is vannak, és teljesen máshol, a Neptunuszon túl kering. A felfedezés azt vetíti előre, hogy a gyűrűk könnyebben létrejöhetnek a kis égitestek, kisbolygók és törpebolygók között, mint azt eddig gondoltuk.

“Alig három éve még mindenki meg volt győződve róla, hogy gyűrűk csak óriásbolygók körül vannak.” – összegezte a felfedezés jelentőségét Kiss Csaba (MTA CSFK).




“A Haumeáról tudjuk, hogy túlélt egy nagy ütközést évmilliárdokkal ezelőtt: ez az egyetlen ismert égitest, a Neptunuszon túl, aminek saját kisbolygócsaládja van. Ha a becsapódások képesek gyűrűt is létrehozni, akkor azok gyakorisága a többi kis égitest körül új információkkal szolgálhat arról, hogyan fejlődött a Naprendszer külső vidéke.”

Ez pedig még inkább felértékeli az okkultációmérések és a nagyon gyors mintavételezésre képes kamerával szerelt távcsövek tudományos értékét.

Az eredményeket bemutató szakcikk a Nature 2017. október 12-i számában jelenik meg, szerzői közül az MTA CSFK kutatói: Pál András, Kiss Csaba, Szakáts Róbert, Takácsné Farkas Anikó, Vargáné Verebélyi Erika és Marton Gábor.

Egyre több bizonyíték támasztja alá a rejtélyes kilencedik bolygó létezését. Néhány kutató már egyenesen úgy véli, a Naprendszer sok jellemzőjét nehéz lesz megmagyarázni, ha nem lelünk rá a feltételezett égitestre.
A kilencedik naprendszerbeli bolygó létezésének gondolatát először Konstantin Batygin és Mike Brownvetették fel 2016 januárjában. Hipotézisüket hat Neptunuszon túli objektum pályájának elemzésére alapozták. A szakértők úgy vélik, hogy a feltételezett objektum tömege 10-szer lehet nagyobb a Földénél, és 20-szor távolabb keringhet, mint a Neptunusz.

Bár a bolygót közvetlen vizsgálattal még nem sikerült kimutatni, mégis egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az égitest valóban létezik.
Batygin szerint immár öt különböző megfigyelés igazolja az elméletet – számol be a NASA nyomán az IFLScience.
Ha kizárjuk ezt a magyarázatot és elképzeljük, hogy a kilencedik bolygó nem létezik, akkor több problémát hozunk létre, mint amennyit megoldunk – mondta Batygin. A szakértő szerint az öt eltérő tény értelmezésére öt különböző teóriára lenne szükség.

Az első három bizonyíték a Kuiper-öv, azaz a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv objektumaival kapcsolatos. Batygin és Brown is eredetileg itt bukkant rá a titokzatos égitest nyomára. Az eddig felfedezett összes helyi objektum olyan elliptikus pályát ír le, amely a Naprendszer síkjával 30 fokos szöget zár be, és egyetlen irányba mutat. A számítások alapján a feltételezett bolygó hatására néhány Kuiper-övben fekvő égitestnek 90 fokkal elbillenve kellene keringenie. Öt helyi objektum pedig épp ilyen eldőlt pályát jár be.

A negyedik érvet Elizabeth Bailey találta meg. A szakértő kimutatta, hogy a kilencedik bolygó magyarázatot adhat a Naprendszer egyedi dőlésére. Rendszerünk bolygói mind egy síkhoz közel keringenek, amely viszont 6 fokos szöget zár be a Nap egyenlítőjével. A feltételezett égitest viszont feloldhatná az ellentmondást.

Az utolsó bizonyítékok azok a Kuiper-övben található objektumok, melyek a többi égitesttel ellentétes irányban mozognak. A kilencedik bolygó gravitációja lehet az, amely megzavarja az objektumok keringését.

Batygin úgy véli, egyetlen más modell sem tudja megmagyarázni a furcsa égitestek viselkedését. A kutató szerint az objektumok a kilencedik bolygó segítségével fordulhattak ki a rendszer síkjából, majd a Neptunusz szórhatta szét őket befelé.

Könnyen elképzelhető, hogy már nem is kell sok idő ahhoz, hogy valóban rátaláljunk a feltételezett égitestre.

kapcsolódó:Meg­törte a csen­det a NASA: Fel­hí­vást tett közzé a 9. boly­gó­ról Katt ide!
Lehet, hogy végre megvan a kilencedik bolygó? Katt ide!
2016 főbb hirei: Lehet, hogy létezik egy kilencedik bolygó a Naprendszerben Katt ide!
Messziről jöhetett a kilencedik bolygó Katt ide!

szerző: Bolcsó Dániel

Török régészek azt állítják, hogy megtalálhatták a mai Mikulás-figurát ihlető, 3–4. században élt püspök, Szent Miklós sírját – írja a Science Alert.
A kutatók Dél-Törökországban, az Antalya tartománybeli Demre városában találtak egy épségben fennmaradt régebbi temetkezési helyet a mai Szent Miklós-templom alatt. A város korábbi neve Myra, itt avatták püspökké Miklóst, aki itt is halt meg – és a török régészek most azt állítják, máig itt is nyugszik.

Eddig a képlet egyszerűnek tűnt: Miklós Anatóliában élt, csontjait leginkább a dél-olaszországi Bariban őrzik, legújabb kori kultusza révén viszont a finnországi Rovaniemi – Veszprém testvérvárosa – profitál belőle, mivel ügyesen a télapósított Mikulás otthonaként tette magát híressé.

Az eddigi verzió szerint Miklós csontjai még 1087-ben kerültek Bariba az akkor még görög kis-ázsiai Mirából – a mai Demréből –, ahonnan a szeldzsuk törökök betörése elől vitték el itáliai kereskedők.

A viszály során a templomot lerombolták, majd újjáépítették, Miklóst az elfogadott nézet szerint ekkor szállíthatták el, a helyi ortodox szerzetesek tiltakozása közepette.

Szent Mikós templom

Illetve nem egészen: oda csak a csontváz nagyobb darabjai kerültek, a maradékot később gyűjtötte össze és szállította el egy velencei kereskedő, hogy városában is legyen ereklye a hajósok védőszentjeként is tisztelt Miklósból.
Emellett azonban több ujjpercét, fogát őrzik szerte a világban, Oroszországtól Európa több országán át egészen az Egyesült Államokig – legalábbis a hagyomány szerint a csontokat neki tulajdonítják.

A török kutatók új hipotézise szerint ugyanis az akkoriban elszállított – és később több helyen is felbukkanó – csontok valójában nem is Miklóshoz tartoztak, hanem egy másik szerzeteshez, akinek a névtelen sírjából tévedésből kimentették. A kutatók által most tanulmányozott dokumentumok arra utalnak, hogy Miklós valódi sírja egy érintetlen sírkamrában fekszik a templom alatt, amelyet állításuk szerint CT-szkennerrel és radarral meg is találtak.
A törökországi lelet mindenképpen régészetileg értékes, hiszen egy érintetlen, 1700 éves sírról van szó, amely attól függetlenül hasznos adatokkal szolgálhat, hogy valóban Szent Miklós maradványai vannak benne vagy sem.
Az ásatásokat vezető Cemil Karabayram a török Hürriyet Daily Newsnak azt mondta, hogy a sír a jelek szerint teljesen ép, de nehéz megközelíteni, mert a fölötte húzódó padlót mozaikok és különféle motívumokkal díszített kövek fedik, amelyeket előbb egyesével és óvatosan el kell távolítani.

Biztosat csak a sír feltárása után lehet majd mondani, így érthetően sokan kételkednek a kutatók állításaiban. Carol Meyers, aki egy Miklós örökségét ápoló szervezet vezetője például arról beszélt a National Geographicnak, hogy szerinte a turizmus felpörgetésében érdekelt törökök spekulációja még igen korai, meg kéne várni, amíg konkrétan találnak valamit és meghatározzák a korát.
Kérdés, hogy ha sikerül igazolni, hogy a csontok Miklóstól származnak, vagy legalább elegen tartják hitelesnek ahhoz, hogy elutazzanak érte Törökország délnyugati részére, akár télen is, az mennyire befolyásolhatja a rovaniemi Mikulás-ipart.