A tudósok már rég lezártnak hitték a tavaly megsemmisült Rosetta űrszonda Földdel való kommunikációját, amikor váratlan dolog történt: észrevették, hogy érkezett még egy kép.
A Rosettát 12 év felfedezőmunkája után tavaly szeptember 30-án zuhant bele a 67/P Csurjumov/Geraszimenko nevű üstökösbe. Küldetése során a szonda rengeteg haszonosítható adatot és éles felvételeket is küldött haza az űrből. Egyszer még azt is sikerült lefényképeznie, amikor hegyomlás volt az üstökösön.

A képanyag feldolgozása után azonban felfigyeltek még egy, korábban nem beazonosított és nem várt adatcsomaghalmazra, melyről kiderült, hogy a hat kirakódarabot összerakva egy 23 048 bájtos kép lenne kinyerhető belőlük.

A Rosetta adása azonban – vélhetően a becsapódás miatt – három adatcsomag után megszakadt, így mindössze 12 227 bájtnyi adat jött át belőle. Ezért nem azonosította a pakkot képnek az ESA szoftvere. De göttingeni kutatók kiszúrták a csomagot, és a korábbi felvételek alapján a töredékekből rekonstruálták az utolsó fotót, amit a Rosetta zuhanás közben készített.

A szonda kameráját nem arra tervezték, hogy néhány száz méterre az üstökös felszínétől működjön, egy speciális konfigurációval azonban sikerült alacsonyabban is használhatóvá tenni. A beállítással a Rosetta 300 méteres magasság felett elmosódottan örökítette meg a felszínt, közelebbről azonban remek képeket alkotott.

A most helyreállított, 17,9-21 méterről készített felvétel például igen részletesen mutatja be a talajt.

A Rosetta 12 év alatt több mint 6 milliárd kilométert tett meg az űrben, mire elért az üstököshöz. A misszión dolgozó tudósok egyetértenek abban, hogy az űrszonda messze meghaladta minden várakozásukat, olyan hosszú ideig maradt pályáján.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint a gravitációs hullámok kutatása terén elért eredményeiért három amerikai tudós, Rainer Weiss, valamint Kip Thorne és Barry Barish kapja az idei fizikai Nobel-díjat

Teljesen új utakat és lehetőségeket nyitott az asztrofizikában a gravitációs hullámok létére közvetlen bizonyítékkal szolgáló lézer interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium (LIGO), méltán kaptak elismerést a szerkezet elméleti alapjait kidolgozó tudósok - mondta az MTI-nek Frei Zsolt Széchenyi-díjas asztrofizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Fizikai Intézetének igazgatója.
Frei Zsolt hozzátette: a 2016-ban bejelentett világraszóló észlelés után várható döntés volt, hogy LIGO alapjait kidolgozó tudósok Nobel-díjat fognak kapni munkájukért.

Albert Einstein 1916-ban jósolta meg a gravitációs hullámok létét, azonban úgy vélte, a gravitációs annyira gyenge az elektromágneses kölcsönhatáshoz képest, hogy az emberiség sosem lesz képes a kimutatására. Ez ugyanis egy tíz a mínusz huszonegyediken nagyságrendű effektus, vagyis egy méteres rúd hossza a gravitációs hullámok hatására csupán egy proton átmérőjének egy milliomod részével változik meg - magyarázta a kutató.

Mint érzékeltette, a gravitációs hullámok kimutatásához a Nap és a hozzá legközelebbi, négy fényévre található csillag közötti távolságot egy emberi hajszál átmérőjének pontosságával kell tudni megmérni. Ez borzasztóan nehéz feladat, de a LIGO most pontosan erre képes.

Az 1960-as-1970-es évekig nem volt elég fejlett a technológia ahhoz, hogy bárki próbálkozni merjen ilyen méréssel. Elsőként Joseph Weber próbálta tömegrezonátorokkal igazolni a gravitációs hullámok létét. Néhány köbméteres alumíniumhengert függesztett fel és úgy vélte, ki lehet majd mutatni, ha a gravitációs hullámok megrezegtetik a szerkezetet. A tömegrezonátorok érzékenysége sajnos kevés volt és nem sikerült tovább tökéletesíteni a találmányt - mondta Frei Zsolt, aki az ELTÉ-n működő kutatócsoportjával maga is részt vesz a LIGO nemzetközi együttműködésben.



Ezt követően állt elő Kip Thorne, Rainer Weiss és az idén elhunyt Ronald Drever azzal az ötlettel, hogy lézeres interferométerrel keressék tovább a gravitációs hullámokat - fűzte hozzá. Az egymilliárd dollárból fejlesztett LIGO két egyforma, négy kilométer hosszú lézerdetektorból áll, amelyek egyike a Louisiana állambeli Livingstonban, a másik a Washington állambeli Hanfordban van.

Meteoritok landolhattak a fiatal Föld meleg tavaiban, ahol szerves anyagokat raktak le. A kanadai McMaster Egyetem és a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA) kutatóinak eredményei szerint a meteoritok jelentős szerepet játszhattak a Földön lévő élet kialakulásában.

A kutatók az Amerikai Tudományos Akadémia Proceedings (PNAS) című tudományos folyóiratában számoltak be eredményeikről. Egy csillagászati, geológiai, kémiai és biológiai modellen alapuló keletkezéselméletet dolgoztak ki. Az elmélet szerint az élet csak néhány százmillió év alatt alakult ki, miután a Föld felszíne annyira lehűlt, hogy létezhetett rajta folyékony víz.

Az élethez szükséges alkotóelemek a Naprendszer keletkezése során az űrben jöttek létre, majd a meteoritok szállították őket a Földre. Ezek a szerves anyagok tették lehetővé az élet kialakulását a bolygón az önreplikálódásra képes ribonukleinsav-molekulák formájában.

A ribonukleinsav (RNS) képviselhette a korai, primitív életformákat. Az RNS és a DNS (dezoxi-ribonukleinsav) legfontosabb alkotóelemei a nukleotidok. Az RNS legfontosabb tulajdonsága az önreplikálódás: össze tudja gyűjteni a megfelelő nukleotidokat, hogy azokat önmaga másolatává fűzze össze.

Hogy pontosan hogyan jött létre az élet a Földön négymilliárd éve, régóta a tudomány nagy kérdése. A bolygó korai időszakában jóval több meteorit csapódott be, mint manapság. “Ahhoz, hogy megértsük az élet eredetét, meg kell értenünk azt is, milyen volt a Föld évmilliárdokkal ezelőtt” – mondta Thomas Henning, az MPIA kutatója.

“Tanulmányunk megmutatja, hogy a csillagászat megadja a kérdésre a válasz egy részét. A Naprendszer keletkezése részleteinek közvetlen hatása van a földi élet keletkezésére” – tette hozzá a szakértő.

Az MPIA kutatója, Dmitrij Szemjonov elmondta: “olyan valószínűsíthető fizikai és kémiai információkkal rendelkezünk a körülményekről, amelyek mellett kialakulhatott az élet”. A továbbiakban az a feladat, hogy kitalálják, pontosan hogyan is jött létre.

forrás:/mti/