+ A | - a | Visszaállít
2017. márc.
14
  Elveszett holdszondát találtak meg a NASA új radartechnikájával
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
szerző: Kovács József

A NASA új radartechnikájával sikeresen detektáltak két Hold körül keringő űrszondát, a jelenleg is aktív LRO-t, és egy indiai egységet, amellyel még 2009-ben szakadt meg a kapcsolat.

A Föld körül keringő törmelékdarabokat – legyenek azok természetes vagy mesterséges eredetűek – egyáltalán nem könnyű felderíteni.

A Chandrayaan-1 pályája a Hold körül, megjelölve rajta a 2016. július 2-i előrejelzett pozícióját. A Goldstone-antenna nyalábjának mérete a Hold távolságában kb. 200 kilométer, ezt jelzi a lila színű kör. A jobb felső sarokban látható inzert a visszavert jel erősségét mutatja. Miközben a szonda a nyalábban tartózkodott, a jel a nagyon erős és a nagyon gyenge között ingadozott, annak megfelelően, ahogyan a sugárzás a sík fémfelületeken szóródott. (NASA/JPL-Caltech)

Ugyanez a feladat a Hold körüli pályán mozgó objektumok esetén még nehezebb. Az optikai távcsövek nem használhatók erre a célra, mert a kicsiny testek belevesznek kísérőnk ragyogó fényébe. A NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory, Pasadena) intézetében kifejlesztett új radartechnológia azonban alkalmas a feladatra: nagy rádióteleszkópokkal az amerikai kutatók két Hold körül keringő űreszközt is detektáltak, egyik a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO), a másik pedig a Chandrayaan-1 indiai szonda.

A projekt vezetője, Marina Brozovic szerint az irányítókkal együttműködve az LRO megtalálása viszonylag egyszerű volt, mivel a pályaadatai pontosan ismertek. Az indiai űreszköz detektálása kicsivel több nyomozómunkát igényelt, mivel a Chandrayaan-1 holdszondával utoljára 2009 augusztusában tudtak kapcsolatba lépni a szakemberek.

Az indiai szonda ráadásul nagyon kicsi: a kocka alakú űreszköz oldaléle 1,5 méter, azaz fele egy kisautóénak. Bár a bolygóközi radart a Földtől több millió kilométer távolságban mozgó apró aszteroidák észlelésére tervezték, a kutatók egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy akár a világ legerősebb radarjaival képesek lesznek-e detektálni a kicsiny szondákat a jóval közelebbi Hold körül.

Bár mindegyik mikrohullámú sugárzást használ, radar és radar között óriási különbségek vannak. Egy átlagos rendőrségi sebességmérő eszköz hatótávolsága alig nagyobb egy kilométernél, de a légiforgalmi radaroké sem nagyobb 100 kilométernél. 380 ezer kilométer távolságban mozgó néhány méteres objektumok detektálásához csak a legnagyobb tányérokkal érdemes nekiállni: a JPL-csoport a Goldstone Deep Space Communications Complex Kaliforniában működő 70 méteres antennájával küldött kellően erős mikrohullámú nyalábot a Hold felé, a kísérőnk körül keringő objektumokról visszavert jelet pedig a 100 méteres GBT (Green Bank Telescope, West Virginia) antennával vették.

A Hold körül keringő, évek óta nem követett űreszköz detektálását nehezítette, hogy kísérőnkön sok olyan terület, ún. maszkon van, ahol a gravitáció a környezethez képest kicsit erősebb, ezek az anomális tömegelemek pedig nagy mértékben módosíthatják a keringő egységek pályáit, esetleg annyira, hogy azok a Holdba is csapódhatnak. A JPL pályaszámításai azt jelezték, hogy a Chandrayaan-1 még körülbelül 200 kilométer magasan kering, de az eszközt valójában “eltűntnek” tekintették.

A Chandrayaan-1 radarképe a 70 méteres Goldstone-antenna mérései alapján, miközben 2016. július 3-án elrepült a Hold déli pólusa felett. Aznap még háromszor detektálták az űreszközt. (NASA/JPL-Caltech)

A Chandrayaan-1 esetében a kutatók kihasználták, hogy az eszköz poláris pályán kering a Hold körül, azaz minden egyes fordulat során áthaladt a pólusok felett. Ezért 2016. július 2-án mindkét antennát a Hold északi pólusa felett 160 kilométerre lévő pont felé irányították, és várták, hogy az elveszett szonda vajon keresztezi-e a nyalábot. Az űreszköz előrejelzett keringési ideje 2 óra 8 perc volt. A megfigyelés négy órája alatt a nyalábon kétszer is áthaladt valami, aminek a radarvisszhangja éppen olyan volt, mint amilyet vártak, és a két detektálás között eltelt idő is megfelelt a Chandrayaan-1 előrejelzett keringési periódusának. A csoport a visszavert jel paramétereiből becslést adott a szonda sebességére és távolságára, ezekkel az adatokkal pedig pontosították a pályaelemeket. A javított pályaadatokat a radarcsoporthoz visszajuttató Ryan Park, a JPL naprendszer-dinamikai csoportjának vezetője szerint a Chandrayaan-1 pályamenti pozícióját a 2009-es értékhez képest 180 fokkal el kellett tolni, de a pálya alakja és állása egyébként még ugyanaz, mint amit a legutóbbi ismert pozíciók alapján vártak. A következő három hónap során még hét alkalommal sikerült a szonda radarvisszhangját detektálni, mindegyik esetben pontosan az új adatok alapján előrejelzett időpontokban. Néhány mérést a 305 méteres arecibói antennával végeztek.



A NASA 70 méteres DSS-14 antennája Goldstone-ban, Kaliforniában. “Mars-antennaként” is emlegetik, mivel ezzel a tányérral fogták először a Marsot elsőként közelről vizsgáló űreszköz, a Mariner 4 jelét 1966. március 18-án. (NASA/JPL-Caltech)

Az LRO sikeres követése, illetve a Chandrayaan-1 megtalálása jelzi, hogy a nagy antennák még a Hold távolságában is képesek a kis űreszközök detektálására. így a jövő automata és emberes holdi küldetései során is nagy szerepet játszhatnak majd, akár a lehetséges ütközések elkerülésében, akár a navigációs és kommunikációs problémák kezelésében.

forrás:/csillagaszat.hu/

kapcsolódó: Hold-küldetések...Mikor? Kik? Hogyan? Katt ide!


Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. márc.
14
  Megmenthetik a világot, de mézet ne várjunk a robotméhektől
Kategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: Róza
A kipusztulással fenyegetett beporzó rovarok pótlására lesz szükség a repülő minigépekre.
Évente több százmilliárd dollár értékű termés köszönhető a virágokat beporzó rovaroknak, közülük is leginkább a méheknek. Ha ezek az állatok nem szorgoskodnának, nem csupán alma, körte vagy barack nem lenne, hanem például csokoládé sem, hiszen a kakaócserjék termőre fordításához is szükség van a beporzók közreműködésére. A tudósok szerint a virágos növények kilencven százaléka szorul rá részben vagy egészben az állatok általi beporzásra, s az utóbbi ötven évben éppen ezek a termények jutottak meghatározó szerephez a mezőgazdaságban.


A méhek és az agrártermelést segítő egyéb rovarok azonban kipusztulóban vannak, évről évre zuhan a fajok, illetve a hozzájuk tartozó egyedek száma. Miközben a tudósok egy része azon tanakodik, hogy mi okozza az élelmezési válsággal fenyegető tömeges pusztulást, mások pótmegoldásokat fontolgatnak. A próbálkozások egy részének az a célja, hogy robotméhekként működő drónokat építsenek, amelyek hosszabb távon átvehetnék a hús-vér rovarok munkáját. A Harvard Egyetem tudósai másodpercenként 120 szárnycsapásra képes, 84 milligramm súlyú drónokat építettek – azaz könnyebbeket, mint a méhek –, s a tudósok szerint egy évtized múlva a gépeik fontos szerepet játszhatnak a virágok beporzásában.

Kicsi, de hatékony. A RoboBee közelről.(forrás:© hvg)

Azért van szükség még évekre a fejlesztéshez, mert a robotméhek első generációjához tartozó drónok nem kommunikálnak egymással. A valódi hatékonysághoz viszont az kellene, hogy a hatalmas rajokban közlekedő minigépek megosszák egymás között a feladatot. És persze az is, hogy a drónok – hasonlóan a valódi méhekhez – önállóan felismerjék, mely növényfajtákból érdemes virágport gyűjteni, s melyek azok a virágok, amelyeket már meglátogattak a társak, így már nem maradt bennük elég pollen.

Elizabeth Helbling, a fejlesztők egyike szerint a következő évtized második felében más feladatokra is bevethetik majd a műméheket. Például különféle szerencsétlenségek túlélőinek felkutatására, hiszen a miniatűr drónok olyan helyekre is bejutnak, ahova nagyobb társaiknak esélyük sem lenne. A párbeszédnek köszönhetően pedig pillanatok alatt terjedne az információ, hiszen az esetleges túlélőt megtaláló drón azonnal megoszthatja a többivel, hol van a megmentendő személy. Az is lassítja a fejlesztést, hogy az alig látható műméhek, a RoboBeek csak akkor lesznek igazán hatékonyak, ha por- és vízállóvá teszik őket.

Akadnak, akik a nagyobb drónokra esküsznek. A Plan Bee nevű projektben részt vevő amerikai fejlesztők egy okostelefonnal irányítható, 15 centiméter magasságú beporzódrónt építettek. „Nem akartam műméhet készíteni, arra figyeltem, hogy a méhek funkcióit el tudja látni a drón” – mondta Anna Haldewang, a Plan Bee tervezője. A növények fölött repkedő, leginkább fordított virágra emlékeztető, fekete-sárga Plan Bee – a RoboBeevel ellentétben – nem érintkezik közvetlenül a növényekkel. A gép alján lévő lyukakban apró szívómotorok vannak, amelyek előbb begyűjtik, majd szétszórják a polleneket.

Akadnak, akik szerint másfél évtized sem lesz elég a valóban hatékony beporzórobotok kifejlesztéséhez. A borúlátók pedig azt is hozzáteszik, hogy a rovarok sokkal többet tesznek, mint hogy egyszerűen az egyik növényről a másikra átviszik a polleneket. A rovarok ugyanis részt vesznek a talaj szellőztetésében és a szennyeződések eltávolításában is, ezt pedig az eddig megépített minidrónoktól hiába várnánk.


forrás:/hvg.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. márc.
14
  Az első infók az új James Bond-mozifilmről
Kategória: Programajánló (film, irodalom, expo) - Közzétette: Róza


A forgatókönyvírók nem változnak a következő James Bond-film esetében.
A The Daily Mail egyik újságírója Twitteren tette közzé, hogy ismét Neal Purvis és Robert Wade fogja írni a soron következő James Bond-mozifilmet, amelyik szám szerint a huszonötödik lesz. Arról egyelőre természetesen még mindig nincs döntés, hogy ki lesz a főszereplő, de feltehetően nemsokára kiderül, hogy Daniel Craig visszatér-e, vagy új színészt hoznak a karakter eljátszására.


Purvis és Wade az 1999-es A világ nem elég óta dolgoznak a James Bond-filmek szkriptjein - akkor még Pierce Brosnan volt a főszereplő. Legutóbb John Logan és Jez Butterworth közreműködésével a 007 - Spectre forgatókönyvét tették le az asztalra, annak ellenére, hogy egy 2012-es közlemény a franchise-tól való távozásukról számolt be.



A 25. Bond-filmről nem sok mindent lehet tudni, de az biztosnak tűnik, hogy nem Sam Mendes fogja rendezni. Ő készítette a legutóbbi két epizódot, pedig az újkori James Bond-filmek esetében nem nagyon volt jellemző, hogy a rendezők ismételtek volna. Az elmúlt években egyébként olyanok váltották egymást, mint Martin Campbell, Roger Spottiswood, Michael Apted, Lee Tamahori, aki után ismét Martin Campbell jött, majd Marc Forster, és kétszer Mendes.

Mint ismeretes, Daniel Craignek köszönhetően készültek el minden idők legsikeresebb James Bond-filmjei: a 2006-os Casino Royale Amerikában 167, a világ többi részén 432 millió dollár bevételt ért el, Két évvel később A Quantum csendje 168, illetve 418 millió dollárra volt jó az amerikai, illetve nemzetközi piacon. A két hasonló eredményt követően a Skyfall döbbenetesen nagyot kaszált, hiszen 2012-ben Amerikában 304 millióig jutott el, a világ többi részén pedig 804 millióig (máig sem érti senki az okokat), majd tavalyelőtt a Spectre már kicsit visszább vett a tempóból, hiszen az amerikai bevételek éppen, hogy csak elérték a 200 milliót, és nemzetközileg 681 millió dollárt hozott össze a film.

forrás:/sg.hu/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák