+ A | - a | Visszaállít
2017. márc.
11
  Ütköző galaxisokban gyakrabban esznek csillagot a fekete lyukak
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
szerző: Kovács József

Angol kutatók egy kismintás felmérés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a galaxisok centrumát uraló szupernagy tömegű fekete lyukak kb. százszor gyakrabban szaggatnak szét csillagokat, mint azt eddig gondoltuk.

A spirálgalaxisok centrumaiban elhelyezkedő szupernagy tömegű fekete lyukak időről időre befognak egy-egy csillagot és kíméletlenül szétszaggatják azt, anyagának kisebb-nagyobb részét pedig bekebelezik. Mostanáig ennek a kozmikus kannibalizmusnak – angol szakmai elnevezése Tidal Distruption Event (TDE), azaz árapályerők általi szétszaggatás – a nyomait csak olyan felmérésekben tapasztalták, amelyek során galaxisok ezreit vizsgálták meg, így a kutatók úgy vélték, hogy egy kivételesen ritka jelenségről van szó: egy-egy galaxisban csak 10-100 ezer évenként következik be.

A University of Sheffield kutatói azonban egy mindössze 15 galaxisra kiterjedő vizsgálat során is rábukkantak egy ilyen eseményre, ez az elemszám pedig csillagászati minták esetében rendkívül kicsiny. A kutatás egyik résztvevője, James Mullaney szerint lényeges azonban, hogy mind a 15 galaxis kölcsönhatásban áll a szomszédjával, azt is mondhatjuk, hogy éppen ütközik azzal. A meglepő felismerés az, hogy a kölcsönhatás drámaian megnöveli a TDE-k időegységre eső számát. Ennek oka valószínűleg az, hogy az ütközés miatt sok csillag keletkezik a központi fekete lyuk közvetlen közelében, így azok eleve jó – a csillagok szempontjából persze éppen nem jó – pozícióban vannak ahhoz, hogy a fekete lyuk könnyedén elkapja őket.



Fantáziarajz egy anyagot elnyelő szupernagy tömegű fekete lyukról. (REDPIXEL / Fotolia)

A nagy galaxisok centrumaiban megbújó szupernagy tömegű fekete lyukak nehezen tetten érhető képződmények, mivel még a fény sem szökhet el belőlük, így a hagyományos értelemben nem is sugároznak. A fekete lyukhoz elég közel kerülő csillag szétszaggatása közben felszabaduló energia azonban felfedi a szörnyeteget: a lakomát kísérő drámai felvillanások miatt a galaxis magja úgy fénylik, mintha milliárdnyi közönséges csillag együttes sugárzását látnánk, lehetővé téve az anyagelnyelés és az erős gravitációs tér tanulmányozását.

Rob Spence PhD hallgató elmondása szerint a kutatócsoport először 2005-ben, egy korábbi projekt keretében vizsgálta a 15 objektumból álló mintát. Amikor 2015-ben újra észlelték a galaxisokat, észrevették, hogy az F01004-2237 katalógusjelű objektum feltűnően különbözik a tíz évvel korábban mutatott képtől. Ez arra sarkallta őket, hogy a Catalina Sky Survey adatbázisában is utánanézzenek a galaxisnak: kiderült, hogy 2010-ben az 1,7 milliárd fényévre lévő F01004-2237 drámai módon kifényesedett. Ez, illetve az utána rögzített spektrum tulajdonságai nem hasonlítottak semmilyen ismert szupernóva vagy aktív galaxis magjának paramétereihez, annál inkább a TDE-k jellemzőihez.

A kutatás vezetője, Clive Tadhunter szerint az F01004-2237-re vonatkozó eredmények fényében a TDE-k majd saját galaxisunkban is gyakori események lesznek, amikor az mintegy 5 milliárd éven belül össze fog olvadni a szomszédos Androméda-köddel. Annak az időszaknak a megfigyelői a Tejútrendszer centrumában 10-100 évente láthatnak majd egy-egy kifényesedést. Ezek a flerek sokkal fényesebbek lesznek, mint bármelyik bolygó vagy csillag a jelenlegi éjszakai égboltunkon.
forrás:/csillagaszat.hu/

kapcsolódó: Szinte csak a központi fekete lyuk maradt egy galaxisból Katt ide!
Bolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk Katt ide!
Új típusú fekete lyukat találtak Katt ide!

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. márc.
11
  Kétezer éves utat találták régészek Izraelben
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: nordi
Kétezer éves, kiváló állapotban fennmaradt utat találtak Izraelben régészek a Jeruzsálemtől nyugatra lévő Bét Semes városnál. Már februárban felfedezték a széles római kori utat a mai 375-ös országút közelében az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) szakemberei és az őket önkéntes munkában segítő diákok.

Az archeológusok akkor bukkantak az útra, amikor egy Jeruzsálembe vezető, épülő vízvezeték lefektetése előtt az ilyenkor szokásos ásatásokra hívták őket. Irina Zilberbod, az IAA feltárásokat vezető régésze elmondta, hogy az út eredetileg hat méter széles, és másfél kilométer hosszú volt. Valamikor egy leágazás lehetett a központi, "császári útról" a mai Bét Natif nevű helynél lévő kisebb római kori településhez. A három kilométer hosszú császári út, a korabeli főút Jeruzsálemből tartott az egykori Eleutheropolisba, más néven Bét Gurvinba, a kor jelentős kereskedelmi központjába.

Hadrianus császár idején, i. sz. 130 körül épülhetett vagy talán kevéssel később, az i. sz. 132-től 135-ig tartó Barkochba-felkelés idején.
(fotó: AFP)


Hadrianus császár idején, i. sz. 130 körül épülhetett vagy talán kevéssel később, az i. sz. 132-től 135-ig tartó Barkochba-felkelés idején. Hadrianus szerepét igazolja a közelben már régebben megtalált útjelző kő, amely a császár nevét viseli.
Az út kövei közé szorulva réges-régen lepottyant pénzérméket is találtak: egyiküket i. sz. 67-ben, a zsidó felkelés idején verték, de akadt Poncius Pilátus idejéből, i. sz. 29-ből való, és Agrippa császár korában, i. sz. 41-ben vert érme is.

Az utak minőségében Izrael földjén is a római uralom hozott átütő erejű változást, mert korábban csak rögtönzött ösvények voltak. Azonban a rómaiak hadjárataikhoz és a kereskedelem fejlesztéséhez világszerte kiváló utakat építettek, és ezen a területen is megreformálták ily módon a korabeli közlekedést.
A mezőgazdasági termékeket, olajat és bort előállító kisebb településektől másodlagos utak vezettek a nagyobb városokba, ahonnan pedig még szélesebb utakat építettek, hogy a többi regionális központhoz, vagy akár külföldre szállíthassák az árukat.

forrás:/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2017. márc.
11
  Immár hivatalos: az időkristályok valóban léteznek
Kategória: Hogy mik vannak ?!... - Közzétette: nordi
Fizikusok egy csoportja még január végén jelentette be, hogy sikerült kideríteniük, miként lehet megmérni és előállítani az időkristályokat. A bizarr állapotban az atomi struktúrák nem csupán térben, hanem időben is ismétlődnek.
Két, egymástól független kutatócsoportnak is sikerült a januári publikációban leírt időkristályra kísértetiesen emlékeztető anyagot alkotnia. Az eredményekről beszámoló tanulmányok átestek az ellenőrzésen, ezzel pedig a korábban teljesen lehetetlennek tűnő jelenség igen valóságossá vált.

Vettük ezeket az elméleti elképzeléseket, melyekkel kapcsolatban már sokat kutakodtunk az elmúlt évek során, és tulajdonképpen megépítettük őket a laboratóriumban – állapította meg Andrew Potter, az austini Texas Egyetem szakértője. A kutató hozzátette, bízik benne, hogy további vizsgálatok következhetnek.

Az időkristályoktól január óta valósággal felpezsdült a fizikus szakma, hiszen egy olyan állapotot jelölnek, melyet korábban nem vizsgált a tudomány. A szakértők eddig olyan anyagokkal foglalkoztak, melyek “egyensúlyban” vannak, tehát atomjaik hőmérséklete egyenlő – ilyen anyagok például a fémek.

Felfedezésük forradalmasíthatja a kvantumok rendszerén történő információ tárolását és továbbítását.

Most úgy tűnik, az időkristályok az első, eddig csak feltételezések szintjén létező nem-egyensúlyi helyzetű matériák.
Pár év alatt megvalósult az elképzelés.- Az időkristályok létezését a fizikai Nobel-díjas Frank Wilczek vetette fel, még 2012-ben. A szakértő úgy vélte, a hipotetikus anyag atomjainak a legalacsonyabb energiaszinten, azaz alapállapotukon is mozogniuk kell. Mivel a mozgás energiát fogyaszt, elviekben lehetetlen lenne létrehozni egy ilyen rendszert.

Wilczek azonban elképzelt egy alapállapotban lévő objektumot, amely az atomok mintázatának állandó változásával gyakorlatilag örökmozgóként működik
Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy zselét, amelyet megbökünk, így mozogni kezd. A különbség annyi, hogy az elképzelt időkristálynak nincs szüksége “bökésre” – azzal ugyanis energia keletkezne.
Ez a rendszer ellentmond az egyik legalapvetőbb fizikai feltételezésnek, mely szerint a fizika törvényei minden időben érvényesek – ez az úgynevezett idő-transzlációs szimmetria.

A különböző szimmetriákat alapállapotukban bizonyos objektumok megbonthatják, anélkül, hogy ellentmondanának a fizikának. Ilyen anyagok például a kristályok, melyek attól függően, hogy honnan vizsgálja az ember, másként festhetnek. Wilczek ezen a gondolatmeneten indult el, igaz, ő az aszimmetriát nem térben, hanem időben képzelte el.

2012-óta több szakember is megkísérelte az ilyen rendszerek leírását és felépítését. Idén januárban Norman Yao, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem fizikusa érte el az áttörést, amikor kidolgozott egy új tervet.

Ezt később két, egymástól teljesen független kutatócsoport, a Marylandi illetve a Harvard Egyetem szakemberei is felhasználták saját időkristályuk elkészítéséhez. A kutatóknak két, igen különböző változatot sikerült létrehozniuk.

Bár a két verzió látványosan eltér egymástól, mindkettő működőképes.
Az eredményeket egy ideje ismeri már a fizikus világ, a tanulmányok Nature-ben való megjelenésével azonban immár hivatalosan is áttörésről beszélhetünk. Most, hogy a kutatók tudnak az időkristályok létezéséről, újabb változatokat hozhatnak létre.

És hogy mire használhatnánk fel az új rendszereket? Nos, a szakértők úgy vélik, az időkristályok segíthetnek a kvantumszámítógépek létrehozásában. Ez persze még a jövő zenéje, addig újabb és újabb izgalmas előrelépések történhetnek.

forrás:/Science Alert/24.hu/

kapcsolódó: Új anyagot fedeztek fel: az időkristályt Katt ide!
Elkészítették a világot megváltoztató anyagot, majd elvesztették Katt ide!
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák