szerző: Kovács József

Az ESO HARPS spektrográfjának mérései alapján francia csillagászok majdnem 500 egyedi üstököst azonosítottak a β Pictoris csillag körül és azt is megállapították, hogy ezek két családba szerveződnek.
Az ESO 3,6 méteres távcsövén működő HARPS bolygókereső spektrográffal francia csillagászok csaknem 500 egyedi üstököst észleltek a 63 fényévre található β Pictoris csillag körül, ami mindeddig a legnagyobb Naprendszeren kívüli üstökösszámlálás. Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2014. október 23-i számában jelent meg.

A Flavien Kiefer által vezetett kutatócsoport az is megállapította, hogy a kométák két különálló családba szerveződve keringenek: az egyikbe az idősebb, a csillagot már többször megkerülő üstökösök tartoznak, míg a másikba azok a fiatalabbak, amelyek valószínűleg egy vagy több nagyobb objektum nemrégiben bekövetkezett feldarabolódásából származnak.
Kiefer szerint az alig 20 millió éves β Pictoris nagyon különleges célpont, exoüstököseinek részletes elemzése segíthet megérteni, hogy milyen folyamatok zajlanak a hozzá hasonló fiatal bolygórendszerekben.

Fantáziarajz a β Pictoris körül keringő üstökösökről. (Fotó: L. Calçada / ESO)

Közel harminc évvel ezelőtt vették észre először azokat a kicsiny fényváltozásokat a β Pictoris sugárzásában, amelyekről már akkor azt gondolták, hogy üstökösök csillag előtti áthaladása okozza őket. A néhány kilométer átmérőjű jeges üstökösmagok a csillaghoz közeledve hatalmas por- és gázcsóvákat fejlesztve elkezdenek szublimálni, párologni. Ezek a csóvák pedig elnyelik a rajtuk áthaladó csillagfény egy részét, így fedezhetőek fel. Az üstökösök nagyon gyenge fénye egyébként beleveszik a csillag erős sugárzásába, ezért a Földről közvetlenül természetesen nem is fényképezhetők.

A β Pictoris üstököseinek vizsgálata során a kutatók több mint ezer, a HARPS műszerrel 2003 és 2011 között végzett észlelést elemeztek. A mintából 493 objektumot választottak ki, amelyek közül párról több, néhány órás mérés is született. Az adatok gondos elemzésével meg tudták határozni a gázcsóvák sebességét és méretét, illetve néhány pályaelemet.

Az exobolygó-rendszer több száz üstökösének vizsgálata nagyon érdekes eredményre vezetett: kiderült, hogy a β Pictoris körül az exokométák legalább két, jól elkülöníthető családba rendeződnek. Az egyikbe azok az idősebb objektumok tartoznak, amelyek mozgását a rendszer a csillagtól körülbelül 1 milliárd kilométerre keringő óriásbolygója kontrollálja, míg a másikba azok, amelyek egy vagy több nagyobb test közelmúltbeli feldarabolódásából származnak.

A β Pictoris közvetlen környezetét mutató, a közeli infravörösben készült felvételekből összeállított kompozit kép. A nagyon halvány részletek csak a csillag képének gondos levonása után váltak láthatóvá. A kép külső részét a porkorongon tükröződő fény rajzolja ki, amit 1996-ban észlelt az ESO 3,6 méteres távcsövén működő ADONIS műszer, míg a belső részt a VLT NACO műszerének 3,6 mikrométeres észlelései. A benne látható, nemrégiben felfedezett bolygó ezerszer halványabb a csillagnál, távolsága körülbelül 8-szorosa a Nap-Föld távolságnak. Ez 0,44 ívmásodperces szögtávolságnak felel meg, ekkorának látszana egy 1 eurós érme 10 kilométerről nézve. Mivel a bolygó még fiatal, hőmérséklete magas, mintegy 1200 °C körüli. (Fotó: A.-M. Lagrange / ESO)

Különböző üstököscsaládok a Naprendszerben is léteznek.
Az első családba tartozó üstökösök jelentősen különböző pályákkal rendelkeznek, aktivitásuk pedig kicsi, kevés gázt és port bocsátanak ki. Ez arra utal, hogy a csillagot már többször megkerülték, miközben anyaguk nagy része már elpárolgott. Ráadásul a pályaelemeik azt mutatják, hogy rezonanciában állnak egy nagy tömegű bolygóval, amelynek ez alapján a csillagtól nagyjából 700 millió kilométerre kell keringeni, közel ahhoz a régióhoz, ahol a β Pictoris b-t felfedezték.

A második család tagjai sokkal aktívabbak és közel azonos pályákon keringenek, ami arra utal, hogy az eredetük közös: valószínűleg egy nagyobb, szétszakadt objektum darabjairól van szó, amelyek a csillaghoz közel keringenek. A közel azonos üstököspályákra a Naprendszerben is van példa: a Kreutz család tagjai az 1994. júliusában a Jupiterbe csapódott Shoemaker-Levy 9 üstökös darabjai.




Kiefer szerint ez az első olyan nagymintás statisztika elemzés, amelynek során nagy számú exoüstökös fizikai és pályaparamétereit sikerült meghatározni, ez pedig jelentős előrelépés lehet azon folyamatok megértésében, amelyek 4,5 milliárd évvel ezelőtt az éppen kialakult Naprendszert is formálták.

forrás:/csillagaszat.hu/

fordította: Tom Fodor

Amikor a világodban egy másik lénnyel találkozol, akkor a saját magad egy másik aspektusával lépsz kapcsolatba. Többoldalú, multidimenzionális vagy, az összes időben és helyen egyszerre létezel. Persze, hogy többről szól a történet, mint pusztán ez az élet, valamint a hozzá tartozó feleleveníthető történet. Amikor olyannal találkozol, akiről úgy véled egyáltalán nem hasonlít rád, jusson eszedbe, hogy csupán egy pici részét ismered annak, aki vagy, voltál és leszel.

Azért találkozol ezen részeiddel, mert van bennük valami, ami tartalmaz abból valamit, amire szükséged van, hogy a még teljesebb önmagad lehess.

Megkérdezheted magadtól: "Mit képvisel ez az egyén belőlem és hogyan tudnám szeretni azt a részemet, amelyet képvisel?

Hogyan tudnék erre a személyre a Forrás szemén keresztül tekinteni és üdvözölni itthon? Hogyan tudnék még jobban az lenni aki vagyok, így hogy már tudatában vagyok ennek a részemnek is?"

Amennyiben olyan lehetőségként tudsz tekinteni minden személyre, hogy az téged segít önmagad felfedezésében, könnyen lehet, hogy hirtelen sokkal érdekesebbnek találsz mindenkit.

Ahelyett, hogy elemeznéd a barátaidat és családtagjaidat, hogy miért is vannak és hogyan, lásd meg a nagyobb képet, ők te vagy, ahogy épp haza érkezel, szeretetre, elfogadásra, integrálódásra és megbocsájtásra várva.

Ahogy megkapod attól az egyéntől amire szükséged van, egy semleges pontból döntheted el, hogy akarod-e tovább folytatni annak felfedezését, hogy kik is ők, vagy jöhet a következő rész(ed). Ébredj rá, hogy ez nem csak egy hasonlat. Ezek a valós részeid, ők a Szeretet és a Forrás. Együtt azért vagytok itt, hogy egymás szolgálatára legyetek. (Daniel Scranton: Mihály vagyunk, végtelen és szeretet.)

forrás:/facebook/

Úgy tűnik, összeálltak egy olyan gazdasági jelenség építőelemei, amely kilátástalan jövőt vetít előre. Az is lehet, hogy el kell tűrni a piramisjátékokat, mert csak ezek bírhatják növekedésre a gazdaságot.
A sötét jóslatokat kedvelő közgazdász guruk rossz szelleme kiszabadulhatott a palackból. Egy gazdasági rémálom valósulhat meg - kezdi a fejlett gazdaságokban mára kialakult viszonyokat elemző cikkét Clive Crook, a Bloomberg publicistája. A szörnyű jelenségnek már a neve is ronda: elnyúló stagnálás (secular stagnation).

Ha tényleg ezzel szembesülünk, az azt jelenti, hogy a fejlett országok gazdaságát fertőző lomha növekedés tartós lesz, hogy a visszaeséseket nem követik fellendülések, hogy a gazdaságösztönzés megszokott eszközei nem működnek, hogy az elveszett munkahelyek helyett nem teremtődnek újak. Mindez azonban semmi ahhoz a lehetőséghez képest, hogy a növekedést végül csak tisztátalan eszközökkel lehet megmozdítani.


Ez van:

Az USA bruttó hazai terméke mindössze 12 százalékkal bővült a 2009 nyara óta eltelt öt évben, ami a korábbi gazdasági kilábalásokkal összevetve igen halvány teljesítmény. Az 1960-as évek első felében 35 százalékkal ugrott meg a GDP, a nyolcvanas évek elején, az USA akkori elnöke után reagani fellendülésnek nevezett bővülés idén 28 százalékkal nőtt a gazdaság.

Európában még rosszabb a helyzet. Az eurózóna növekedése leállt. A defláció reális veszély. Elemzők szerint a kilábalás azért lomha, mert a vállalatok és a fogyasztók keveset költenek, és nagy a veszélye annak, hogy semmivel sem lehet őket nagyobb kiadásokra, befektetésekre és vásárlásokra bírni. A népesség elöregedése és egyes kormányok törekvése arra, hogy nagy külföldi devizatartalékokat halmozzanak fel felborította a megtakarítások és a befektetések egyensúlyát. A növekedéshez szükséges megtakarítások meghaladják a kívánatos befektetéseket.

És még ez is : A növekvő egyenlőtlenségek hozzájárulnak ennek az aránytalanságnak a súlyosabbá válásához. A megtakarítási többlet nő mivel a gazdagok jövedelmük nagyobb részét tudják félretenni, mint a szegények. A helyzetet tovább rontja, hogy sok országban zsugorodik a munkaerő, alig javul a hatékonyság, lassan fejlődik az oktatás és a képzés, és lefékeződött az innováció. Mindennek egyik következménye, hogy a kamatok változtatásával nem lehet ösztönözni a gazdaság szereplőit.

Az alacsony kamatok normál helyzetben fellendítik a hitelfelvételt, ezzel a befektetéseket és a gazdasági növekedést, segítenek helyreállítani a gazdaság egyensúlyát a visszaesések után. Miután azonban most az infláció alig érzékelhető és a nominális kamatok gyakorlatilag nullán állnak, a reálkamatok nem lehetnek elég alacsonyak ahhoz, hogy hasznot ígérjenek. Ha nincs áremelkedés, sőt csökkenhetnek az árak, akkor nincs mit ellensúlyozni a befektetések hozamával, akkor érdemes halogatni a háztartási vásárlásokat, mert nem drágulnak a megkívánt áruk.

Nem újdonság: Mindezek lényegében kiadják az elnyúló stagnálás kialakulásának feltételeit. A secular stagnation kifejezést Alvin Hansen harvardi közgazdász professzor használta először 1938-ban. Egyik beszédében a beteg, hamvába holt kilábalás, az önmagát tápláló depresszió veszélyére figyelmeztetett.

Hasonló lehetőséget vázolt fel Lawrence Summers volt amerikai pénzügyminiszter, aki 2013-ban arról értekezett, hogy szemben azzal a feltételezéssel, miszerint a kamatok csak ideiglenesen lehetnek alacsonyak, hosszú ideig a mostani szinten maradhatnak. Krónikus és rendszerszintű fékezői lehetnek a gazdasági növekedésnek.

Újdonság: Summers szerint a szokatlan körülmények egészen furcsa következményhez vezethetnek. Az elnyúló stagnálás miatt elképzelhető, hogy a növekedés ösztönzésére csak egyetlen lehetőség marad: a 2008-2009-es pénzügy válságot előidéző hanyagság megtűrése.

Lehet, hogy hagyni kell, hogy a kapzsi, nemtörődöm, felelőtlen, szélhámos piaci szereplők piramisjátékokat indítsanak, befektetési buborékokat fújjanak fel, amelyek aztán előre láthatóan kipukkadnak. Lehet ugyanis, hogy minden egyéb ösztönző hatástalansága miatt csak az ilyen hamis ösztönzők farvizén tud lendületet venni a gazdaság tisztességesen működő része.

Ha ez a vízió igaznak bizonyul, annak van egy igen súlyos következménye. Lehetséges a gazdaság növekedése és lehetséges a pénzügyi stabilitás is, ám ez a kettő együtt, egymás mellett nem létezhet.

Forgatókönyvek: Egyes közgazdászok szerint a lassú növekedés új érája már elkezdődött. (Közéjük tartozik Summers mellett Paul Krugman Nobel-dijas közgazdász is.) Indokaik különbözők: egyesek a befektetések hiányára hivatkoznak, hozzátéve, hogy nincsenek eszközök ezek fellendítésére. Mások az innováció elgyengülésére mutogatnak.

A pesszimistákkal szemben állnak a technológiai fejlődésben bízó optimisták. Ezen a térfélen is közgazdász professzorok sorakoznak fel, akik szerint az elnyúló stagnálás csak elfedi a lassú növekedés igazi okát: a rossz gazdaságirányítási lépések sorozatát.

Ebbe sorba illenek az pénzügyi szabályozást megszigorító jogszabályok (például a Dodd-Frank-törvény), amelyek megdrágítják a pénzügyi szervezetek működését.

A középen álló szakértők szerint eltúlzott a pesszimisták sötéten látása, ám bizonyos aggodalmak megalapozottak. A recesszió lehetősége ugyan elhalványult, de ha csak a demográfiai változásokat (a népesség elöregedését) vesszük figyelembe, akkor is levonhatunk egy kellemetlen következtetést. Nevezetesen azt, hogy az USA és más fejlett gazdaságok a jövőben várhatóan gyengébben fognak teljesíteni, mint ahogyan azt a múltban megszokhattuk tőlük.

Definíció : A secular stagnation a piacgazdaságok olyan állapota, amikor egy negatív visszacsatolás eredményeként nem vagy alig növekszik a GDP - derül ki a Financial Times gazdasági szótárából. Kiindulópontként az egy főre jutó jövedelem ugyan viszonylag magas, ám a megtakarítások ehhez viszonyított aránya fokozatosan meghaladja hosszabb távú befektetések arányát. Utóbbi alatt a jövendő növekedést megalapozó szférákba, az infrastruktúrába, az oktatásba irányuló befektetések értendők. Ezek elmaradása miatt a második lépcsőben elkezd csökkenni a gazdasági növekedés, ami az egy főre eső jövedelem, és ezzel a megtakarítások visszaeséséhez vezet. Ez lefelé nyomja az említett "fordított" megtakarítási-befektetési arányt, ami nullára csökkenti a növekedést, azaz kialakul az elnyúló stagnálás.

Egyes elemzők szerint a növekedés makacs lassúsága a fejlett országokban, elsősorban Európában már a secular stagnation jelenségének megnyilvánulása, amelyet az erősebb európai gazdaságok - mindenekelőtt Németország - idézett elő az elmúlt években.

forrás:/napi.hu/

szerző: Sikorsky

2006-ban az egész egyiptomi sajtót bejárta egy vonat eltűnése: a nyugati sivatagban veszett nyoma a járműnek. Most megtalálták, de a rejtély még mindig nem oldódott meg teljesen...

A vonat utolsó útjára 2006-ban indult: elhagyta a nyugat-egyiptomi el-Dakhlát és meg is érkezett Új Völgybe, de onnét már nem tért vissza. A tehermozdonynak egyszerűen nyoma veszett a sivatagban.

A nyomozók arra jutottak, hogy azért, mert tolvajok 150 kilométernyi vasúti sínt elloptak, és emiatt a vonat valahol a semmi közepén kényszerült megállni. A hatóságok több kutatómissziót is útnak indítottak, légi felvételek százait készítették, de sem a mozdonyt nem találták meg, sem a vezetőjéről nem derítettek ki semmit.

Végül az egyiptomi vasúttársaság egy speciális nyomozócsoportot is felállított. Annak nyolc év keresgélés és kutatás után sikerült a nyomára bukkania a német gyártású Henschel mozdonynak.

A helyi Al Masry Youm lap úgy tudja, hogy a homok betemette a járművet, de most az erősebb szélmozgásnak köszönhetően előbukkant egy homodűnéből.
Kairó most azt tervezi, hogy "újra szolgálatba helyezi" a mozdonyt. Ez körülbelül 2 millió egyiptomi fontba, 67 millió forintba kerül majd, de jövőre már ismét síneken közlekedhet a vonat. A rejtély azonban még mindig nem oldódott meg teljesen: a legnyugtalanítóbb, hogy a mozdonyvezető sorsa azóta is ismeretlen...

forrás:/keletport/

Alexandru Grigore Popescu mindig is szeretett volna egy csontvázat szerezni az iskolájának. Végül úgy döntött, hogy a sajátját ajánlja fel. Természetesen csak a halála után.

Popescu ötven évig tanított egy délkelet-romániai általános iskolában, igazgatóként sokat küzdött azért, hogy a biológiaórákhoz szemléltető eszköznek beszerezhessen egy csontvázat. Ez soha nem jött össze, így aztán végrendeletében saját csontjait ajánlotta fel: úgy rendelkezett, hogy halála után szakemberek tisztítsák meg és rakják össze csontjait és állítsák ki az iskola biológiatermében.

Popescu az 1960-as években halt meg, végakaratát teljesítették és csontjai azóta is az iskolában vannak – szemléltető eszközként, ahogy a néhai igazgató szerette volna. Nemrég azonban egészségügyi vizsgálatot tartottak az iskolában, a csontokat pedig elszállították, hogy megvizsgálják, valóban higiénikusak-e.

A vizsgálat azonban mindent rendben talált, Popescu csontváza egy üvegszekrényben visszakerült az iskolába.
Nem tudni, hogy a csontváznak köszönhető-e, de tanárok és diákok is arról számoltak be a Daily Mailnek, hogy sokkal jobban értik az iskolába járók a biológiát és átlagon felüli arányban tanulnak tovább természettudományi és orvosi vonalon.

forrás:/hir24/