Lefotózta a MESSENGER a jeget. Sikerült meglesni, mi van a Merkúron ott, ahova a Nap sosem süt.
Ha tényleg minden úgy van a Merkúron, ahogyan azt a tudósok feltételezik, akkor ugyanez a folyamat lehetett felelős a Földön található víz ideszállításáért is.

A Merkúr, a Naphoz legközelebbi bolygó nem éppen az első hely, ami eszünkbe jut, ha vízjeget keresnénk a Naprendszerben. És mégis, földi radarmérések segítségével a kutatók már két évtizeddel ezelőtt megfigyeltek különös lerakódásokat a bolygó sarkvidéki krátereiben - magyarázza a Csillagászat.hu a Geology cikkére hivatkozva.

Bár ezek a mérések az anyagösszetételt nem mondták meg közvetlenül, a legjobb jelölt a lerakódásokra az örökké sötét kráterekben rejtőző vízjég lett. Ezt a hipotézist aztán a MESSENGER űrszonda újabb megfigyelései erősítették meg.

Az űrszonda műszerei segítségével mérte a kráterekből eredő neutronokat, az infravörös fényvisszaverő képességet és hőmérsékleti változásokat. Az adatokat csak egyféleképp lehetett magyarázni. Akármilyen hihetetlen is, bár a Merkúr felszínét a Nap több száz fokosra hevíti, néhány sarkvidéki kráterbe sosem süt be, és ott a roppant illékony jég is fennmaradhat.

A Prokofjev-kráter belseje. Ennek csak a déli része van örök sötétségben, itt található a fényesebb felületű vízjég-lerakódás, amely egyezik a radarfényes területtel (sárga körvonal). Az encián kör jelzi a kráter teljes méretét. (Forrás: NASA/JHUAPL/Carnegie Institution of Washington)

De tudni, hogy vízjeget rejt a Merkúr, és ténylegesen látni is a lerakódásokat, két különböző dolog - szögezi le a Csillagászat.hu szakembere. A MESSENGER küldetésének 2012-es meghosszabbítása után a kutatók módszeresen megpróbálták lefényképezni a kráterek belsejét. Bár ezekbe a Nap sosem süt be közvetlenül, de a környező, megvilágított kráterfalakról mégis szűrődik be valamennyi szórt fény. Megfelelően hangolt felvételek segítségével a kutatóknak sikerült előcsalogatni ezeket a halvány részleteket.

A Nancy Chabot (Johns Hopkins University) vezette kutatócsoport főként a radarfényes területet tartalmazó Prokofjev-kráterre koncentrált. „A felvételek kiterjedt, a környezettől eltérő fényvisszaverő képességű területeket mutatnak” – mondja Chabot. „Ezt kiterjedt, felszíni vízjéggel borított területként értelmezzük”. A jég felszíne kráterezett, de nem borítja kőzettörmelék. Ez egyrészt arra utal, hogy a jég viszonylag későn került a Prokofjev-kráterbe és a környező becsapódások többségénél fiatalabb. Emellett elég vastag is ahhoz, hogy közvetlen találatok csak a jégréteget szakítsák fel, de az aljáig nem értek le.




A kutatók azt is megfigyelték, hogy míg a 86. szélességi körön található Prokofjevtől északra lévő kráterekben kiterjedt, fényesebb területek találhatóak, addig a délebbi kráterekben sötét, sima területek tűntek fel, éles határokkal. Itt már a jelek szerint a sötétségben is túl meleg a felszín ahhoz, hogy szabadon lévő vízjeget lássunk. "A felszín vékony, sötét anyaggal van borítva, amely fagyott, szerves vegyületekben gazdag összetevőkből állhat. Az éles határok némileg meglepőek, mert arra utalnak, hogy a lerakódások geológiai értelemben fiatalok lehetnek, összehasonlítva a becsapódások okozta lassú összemosódás időskálájával" - tette hozzá Chabot.

Összességében úgy tűnik, hogy a Merkúron található vízjég-lerakódások vagy relatíve fiatalok, vagy folyamatosan fenntartja és visszaállítja őket valamilyen, ma is zajló folyamat.

A Merkúr vízjég-raktárai a Holdétól is eltérnek. A Holdon is vannak örökké sötét kráterek, és azokban még hidegebb is van, mégsem látunk olyan kiterjedt, felszíni jéglerakódásokat, mint a Merkúron.

Ha a Merkúron viszonylag folyamatos utánpótlása van a jégnek, az arra utal, hogy igencsak jelentős mennyiségű illóanyagok, jegek érkeztek a belső Naprendszerbe az idők során.
És ez azért nagyon fontos kérdés, mert ugyanez a folyamat lehetett felelős a Földön található víz ideszállításáért is.

Középen: a Merkúr északi pólusa és a radarfényes területek (lila). A kék kör jelzi a Prokofjev-krátert. A tőle északra lévőkben (sárga) a felszínen lévő jeget jelző, kiterjedt fényes területek látszanak. Délre viszont (zöld) éles határú sötét foltok: a szigetelő porréteg alatti jég nyomai.(Forrás: Chabot et al., NASA/JHUAPL, Harmon et al)


„Ez kulcsfontosságú kérdés” - állítja Chabot. „Ha ugyanis megértjük, miért különböznek ezek az égitestek, betekintést nyerhetünk a háttérben zajló folyamatokba, ami pedig szorosan kötődik a Naprendszerben található vízjég korának és eloszlásának kérdéséhez is.”

forrás:/ma.hu/

fordította: Tom Fodor

Valami mindig mélyebb megértést ad arról, ami eddig pusztán fogalom volt számotokra. Valami történik az életetekben, ami még személyesebb nézőponttal szolgál, személyesebb tapasztalattal arról, ami eddig idegennek tűnt. Ez a valamivé válás folyamata.

Az életetek élésével végzitek az összes spirituális munkátokat. Vannak bizonyos spirituális gyakorlataitok és az ezekből származó tapasztalatok. Ezekről a dolgokról meséltek a barátaitoknak. Ezekről a dolgokról hiszitek azt, hogy előrébb viszik a fejlődéseteket. De a közvetlen tapasztalattól semmi se viszi előrébb a fejlődéseteket, különösen azon tapasztalatok, melyek szemtől-szembe állítanak benneteket az ítélkezéssel.

Amikor úgy tudtok magatokra tekinteni, hogy nem vagytok sem eltérőek, sem jobbak a többieknél, akkor összegyűjtitek a darabjaitokat és haza viszitek őket. Amikor egy ilyen tapasztalatotok van, akkor friss nézőpontból kell rá tekintenetek. Meg kell látnotok azt, hogyan lehetséges bárkinek az, hogy megtegyen valamit, higgyen valamiben vagy mondjon valamit.

Amikor ilyen nézőpontot tudtok felvenni, akkor el tudjátok engedni az ítélkezést, a kritizálást és hibáztatást. Mindenre úgy tudtok tekinteni, ahogy épp van. Ez eldöntés kérdése. Ti pedig mind döntötök. Amikor elengeditek a jó-rossz, helyes-helytelen eszméjét, amikor megengeditek a többieknek, hogy dönthessenek a saját tapasztalataik felől, akkor tudni fogjátok, hogy közelebb vagytok ahhoz, akik valójában vagytok.

Feltétel nélküli szeretetté és elfogadássá váltok. Látni fogjátok, hogy mennyivel könnyebb fenntartani a rezgéseteket, attól függetlenül épp mi is zajlik körülöttetek, hiszen nem látjátok majd szükségét és értékét az elmarasztalásnak. Nem látjátok majd annak szükségét, hogy egyik tapasztalatot kevesebbnek tartsátok egy másiknál. Amikor eljuttok erre a pontra, akkor olyan tapasztalatot teremthettek, amilyet csak szeretnétek.
(Daniel Scranton: Mihály vagyunk, végtelen és szeretet)

forrás:/facebook/

„Szeretek idegenekkel baszni. Ez a mondat undorító, de nem azért mondom, mert trágárkodni szeretnék, hanem mert így van” – indította bődületesen erősen Harminc nap a nép szolgálatában című könyvének bemutatóját Kelemen Anna, ahova a biztonság kedvéért meghívták a korábban vele dolgozó Havas Henriket is. Havas hozta is a kötelező megállapítást utalva arra, hogy Kelemen Anna valóban nem monogám típus: „Akikkel maga életében baszott, azok be se férnének ide. A Kisstadionba talán” – tette gyorsan tisztába a dolgokat. Nagy számról van szó, pedig a budapesti Cotton Clubba azért beférne úgy 150-200 ember.

Az, hogy Kelemen Anna könyvet ad ki a dugásról, nem újkeletű dolog, viszont ezúttal egy harminc napig tartó időszakot ölel fel, ami alatt prostioldalakon hirdetve magát alkalmanként 80 ezer forintért adta oda legendás testét bárkinek.

„Ha valaki odajön hozzám, nem az érdekel, hogy hogy hívják, kicsoda, csak az, hogy egy helyzetben hogy reagál” – magyarázta a projekt lélektani hátterét, bár azt nem fejtette ki, hogy akkor miért kellett hangsúlyoznia, hogy itt meg nem nevezett sportolók és a politikai elit és kiperkálta neki az óradíjat. Hősünk azért nem nevesít, mert szerinte úgyis mindenki tudja, kikről van szó.

Az átlagos idegenekkel való baszásra visszakanyarodva, próbáltuk megismerni Kelemen Anna igényszintjét, de a magát lazán nimfomániásnak valló nő nem rendelkezik megfogható mércével. „Ha válogatok, az belerondított volna az egészbe. Ha kell, akkor csöpögjön belőle az izzadtság vagy legyen büdös. Az is része ennek, én nem egy steril csaj vagyok, aki csak a kockás hasat szereti. A Jared Leto típusát persze szeretem, de azért, mert ő a kedvenc színészem. Nekem az kell, hogy valaki valamilyen legyen, és ez lehet akár csúnya is” – szállt magasan a Velvetnek Kelemen Anna.

Az egykori playmate és pornós beismerte, hogy mindenki csak azért találkozott vele és fizetett neki, mert híres ember, és nagy csalódást nem okozott senkinek. „Olyan volt, hogy nem az én elvárásaim szerint működtek a dolgok, és kevesebb orgazmus jutott nekem, mint amire számítottam.

Néha a férfiak túl nagy stresszt vállaltak azzal magukra, hogy ők most nagyon megdugják Kelemen Annát.
Ez emiatt nem jött össze, ha kevesebb lett volna számukra a tét, akkor egy Gipsz Juliska jobban megkapja a magáét. Azért legalább egy orgazmus jó lenne, de hát ilyenkor még mindig ott van a kezem” – avatott be minket a b-tervébe is.

Innentől felmerül a kérdés, hogy mennyit keresett ezzel a művésznő, de mint kiderült, neki más elképzelései vannak az anyagiakról, mint Gipsz Juliskának. „Persze számít a pénz, de engem a mai napig támogat néhány férfi. Ez nekik is a legtermészetesebb, de bele lehet kötni. Én nem vagyok egy feminista lány. Ebben a témában viszont mellékes volt a pénz. Azért került háttérbe, mert nem akartam, hogy leprostizzanak. De persze mégis egy olyan oldalra tettem fel magam, ahova a lányok nem szórakozásból szoktak felkerülni” – mondta világtörténelem valószínűleg első nője, aki úgy szexelt pénzért és volt fent prostikeresőkön, hogy közben nem prosti. Azzal sajnos le kell lomboznunk a felesleges pénzzel rendelkező férfiakat, hogy Kelemen Anna már nem aktív szexmunkás, de pár vonatkozó oldalon még azért meg lehet találni a hirdetését.

Chuck Norris is meghúzta (kétszer is)
utána hónapokig a hires forgórugását is csak mankó segitségevel tudta abszolválni (nordi)

A bemutató csúcspontját végül mégsem Kelemen Anna férfidefiníciói és orgazmusigényei szolgáltatták, hanem a nő beismert nimfomániájának elemzése Havas Henrikkel.

- A nimfomániát hogy definiáljuk?
- Hát baszhatnékja van reggeltől estig.
– hangzott el a parádés párbeszéd Kelemen Anna és Havas Henrik között, megágyazva ezzel hősnőnk elmélkedésének a modernkori nimfomániáról. „Most mit csináljon egy olyan nő, aki imád szexelni, nem ugyanazzal a férfival? El kell mennem egy bárba, be kell basszak, és a parkolóban kell tántorognom? Mi az út?” – tette fel az őszinte kérdéseket, arra nem kitérve, hogy ezek szerint az, hogy felkerüljön a rosszlányok.hu-ra.

Bár az Édes Életet hirtelen elkaszálta a TV2, szerencsére Kelemen Anna még mindig pontosan tudja, mivel tudja magát valaki a felszínen tartani munka nélkül.

forrás:/ velvet.hu/

Már jóval az európaiak érkezése előtt kapcsolatban állhattak a Húsvét-sziget őslakosai a dél-amerikai indiánokkal - derítették ki dán kutatók, akik úgy véli, hogy a sziget lakói valószínűleg képesek voltak megtenni a Dél-Amerikába vezető több hetes, mintegy 4 ezer kilométeres tengeri utat.
Anna-Sapfo Malaspinas a Koppenhágai Egyetem genetikai intézetének kutatója, a Current Biology nevű szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője emlékeztetett arra, hogy a korai kultúrák gyakorta tettek hasonló felfedező utakat.

"A tankönyvekben olvasható változatok az emberi kolonizáció eseményeiről - így Amerika benépesítéséről - újraértékelésre szorulnak a genetikai kutatások eredményeinek fényében" - írta Malaspinas.

A régészeti adatok szerint a Húsvét-szigetre az első polinéziai telepesek - mintegy több tucat férfiból, nőből és gyermekből álló csapat - Kr.u. 1200 környékén érkeztek. Az ő leszármazottaik építették a szigeten található mintegy 900 monumentális kőszobrot.
Ugyan a sziget lakosai számára heteket vehetett igénybe akár a legközelebbi lakott terület elérése is, több bizonyíték van arra, hogy a Húsvét-sziget lakosai nem éltek teljesen elzárva a világ többi részéről. A régészek már többször bukkantak olyan növények maradványaira, amelyek az amerikai kontinensen őshonosak, mint például az andoki édesburgonya. Ezek a leletek az európaiak megérkezését megelőző időkre datálhatóak.

A dán kutatás 27 Húsvét-szigeti őslakos génállományát vizsgálta. Eredményeik szerint a sziget lakói 19-23 generációval ezelőtt, vagyis nagyjából 1300 és 1500 között kapcsolatban álltak a dél-amerikai őslakosokkal. A ma élő Húsvét-szigeti őslakosok génjei 76 százalékban polinéziai, 8 százalékban őslakos amerikai és 16 százalékban európai eredetet mutatnak (a sziget lakói csak 1850 környékén kezdtek vegyülni az európaiakkal).

Az eredményekből két lehetséges forgatókönyv következik: vagy a sziget lakói mentek Dél-Amerikába, vagy az amerikai indiánok a Húsvét-szigetre.

A kutatók szerint valószínűbb az első változat, ugyanis a szigetről jóval könnyebb elérni a kontinenst, mint fordítva. A Húsvét-szigetről indulva egy több hetes tengeri út árán viszonylag biztosan elérhetőek Dél-Amerika partjai, azonban onnan indulva a sziget egyszerűen túl kicsi célpont ahhoz, hogy könnyedén fellelhető legyen. Ezért lehetséges az is, hogy az első európai felfedezők csupán viszonylag későn, 1772-ben kötöttek ki a szigeten.

A Current Biology legújabb száma emellett egy másik bizonyítékot is felhoz a Húsvét-szigetiek és az amerikai őslakosok közti kapcsolat bizonyítására. A szintén a Koppenhágai Egyetem Genetikai Intézetében dolgozó Eske Willerslev társaival két olyan emberi koponyát vizsgált, amelyek a Brazíliában őshonos botokudó törzshöz tartoznak. Az eredmények szerint a két koponya teljes egészében polinéziai génállományt mutat. Vagyis a polinéziai őslakosoknak valamilyen módon el kellett jutniuk a mai Brazília területére, ahol beálltak a helyi botokudók közé - mindez alátámasztja a Dél-Amerika és a Húsvét-sziget közötti kapcsolat elméletét.

forrás:/MTI/