szerző: Frey Sándor

Az Orbital Sciences vállalat teherűrhajója harmadik alkalommal vitt volna ellátmányt a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Robbant a rakéta.

A start az Egyesült Államok atlanti partjaitól, a Wallops-szigeten található indítóhelyről (Mid-Atlantic Regional Spaceport, MARS) történt, október 28-án, magyar idő szerint kevéssel éjfél előtt, pontosan 23:22-kor. A teherűrhajót az Orbital Sciences kétfokozatú Antares hordozórakétája emelte a magasba. Ez volt az Antares első esti startja, ami a sűrűn lakott keleti parton sok potenciális érdeklődő számára nyújtott látványosságot. Nem erre a fajta tűzijátékra vártak... Az Antares rakéta ugyanis, amelynek a mostani volt az ötödik repülése, mintegy 15 másodperccel a felemelkedés után felrobbant, megsemmisítve a teherűrhajót és teljes rakományát.

A Cygnus, amelynek jelenlegi példánya a legendás Mercury-űrhajósról a Deke Slayton nevet kapta, a teherszállítmányával november 3-án érkezett volna meg az űrállomáshoz, ahol a robotkarral fogták volna be, hogy csatlakoztassák. Az előző napra, október 27-ére tervezett indítás egy apróság miatt hiúsult meg: a rakéta haladási iránya alá eső tengeri biztonsági zónába a tilalom ellenére egy hajó tévedt.

A hermetizált raktérben elhelyezett kb. 2,2 tonnás hasznos teher tömegének egyharmadát tudományos kísérletekhez szükséges eszközök és minták tették ki. A rakományban helyet kapott például egy nagyfelbontású kamera, amellyel a légkörbe érkező meteorok után kutattak volna – most először az űrállomás fedélzetéről. Egy kísérletben egy speciális „gallér” segítségével az űrhajósok véráramlását vizsgálták volna az agy és a szív között, a súlytalanság állapotában. Egy másikban az emberi immunrendszer viselkedésére voltak kíváncsiak. Számos olyan kísérlet készült, amelyeket iskolás diákok és egyetemi hallgatók terveztek és állítottak össze. A japánok a majdani napvitorlások számára kifejlesztett anyagok viselkedését szerették volna tesztelni. A tudományos célú rakomány mellett élelmiszer, ruházat, tartalék alkatrészek, szerszámok, és más, az ISS mindennapi életéhez és üzemeltetéséhez szükséges tárgyak voltak a mostani teherszállítmányban, amely az enyészeté lett.

Az ISS-en ezekben a napokban különösen mozgalmas teherűrhajó-forgalomra számítottak. Bő egy hét leforgása alatt két távozás és két érkezés a megszokottnál is nagyobb aktivitást jelent. Ezek közül most egy érkezésre sajnos hiába várnak. Szombaton tért vissza a SpaceX Dragon űrjárműve. Az elhasznált orosz Progressz M-24M hétfőn hagyta el a dokkolóhelyét, hogy később tervezett módon megsemmisüljön a légkörben, a Csendes-óceán felett. (Ugyanez lett volna a sorsa a mostani Cygnusnak, ha hulladékkal megrakodva távozik.) A Cygnus szerdai startját követően Bajkonurból ma indul a következő, M-25M jelű Progressz teherűrhajó. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor indítás után kb. hat óra múlva dokkol is az ISS-hez, automatikus üzemmódban.



A Cygnus űrhajóval repült több mint kéttucatnyi miniatűr műhold (CubeSat), amelyeket később helyeztek volna önálló Föld körüli pályára. Ezek egyike a kisbolygóbányászat terveivel kacérkodó Planetary Resources cég kísérleti, 33 cm hosszú és 10 cm széles űreszköze. Az Arkyd-3 célja a majdani kisbolygókereső űrtávcsöveik (tíz darab Arkyd-100) technológiájának és szoftveres hátterének kipróbálása. Most került volna fel az a berendezés is, amit majd az utolsó európai teherűrhajó (ATV) belsejében terveztek elhelyezni, hogy a jövő év elején aktuális visszatérésekor belülről figyelje meg, hogyan zajlik a hatalmas test megsemmisülése a sűrű légkörben.

Az Antares rakéta mostani startbalesetének kivizsgálása megkezdődött. Az eset is mutatja, hogy az űrtevékenység kockázatos dolog. A Cygnus megsemmisülése valószínűleg visszaveti a NASA-nak az űrállomás kereskedelmi alapon történő ellátását szolgáló programját is.

forrás:/urvilag/

Az evolúció és az ősrobbanás elméletei valósak, és Isten nem egy „varázsló varázspálcával” – jelentette ki Ferenc pápa a Pápai Tudományos Akadémián. A szakértők szerint ezzel vége az áltudományos kreacionizmusnak és az intelligens tervezésnek, amelyeket még elődje, XVI. Benedek is támogatott.

A pápa szerint egyik tudományos elmélet sem inkompatibilis a teremtő létezésével, szerinte sokkal inkább igénylik azt. „Amikor a teremtésről olvasunk a Teremtés könyvében, azt képzelhetjük, hogy Isten egy varázsló varázspálcával, aki képes bármit megtenni. De ez nem így van” – mondta.

„Az ősrobbanás, amelyről ma úgy gondoljuk, hogy a világ eredetét magyarázza, nem áll szemben az isteni teremtő beavatkozásával, inkább igényli azt” – fogalmazott.

Az evolúcióról ugyanezt mondta: valami kellett, ami később fejlődhetett.

A pápa ezzel mostantól az úgynevezett teista evolúció tanait támogatja, amelyek arról szólnak, hogy a tudományos elméletek helyesek lehetnek, de minden keletkezéséhez azért szükség volt Istenre.

Ferenc pápa (Fotó: Alberto Pizzoli)

Az egyház korábban nem engedett a teremtésből, még az előző pápa is, ha nem is szó szerint, de nagyon szigorúan értelmezte a Bibliában leírtakat, ezért a legújabb tudományos elméletekkel szemben foglalt állást.
Ferenc pápának egyébként vegyésztechnikusi diplomája van.

forás:/index.hu/

Helyenként problémákat okozott a telekommunikációban a Jupiter méretű napfolt kitörése.
Az AR 12192 a jelenlegi napciklusban a legnagyobb ismert napfolt, nagysága összemérhető a Jupiterrel, Naprendszerünk legnagyobb bolygójával. Október 19-e óta folyamatosan ontja magából a kitöréseket, a legutóbbi múlt pénteken történt, a videón is rögzített esemény a negyedik a sorban.

Az AR 12192 egyik napkitörése kifejezetten látványos volt október 23-án, amikor az Egyesült Államok felett részleges napfogyatkozás volt. A napfolt mind a négy kitörése a legmagasabb, ötödik, "X" kategóriába sorolható. Az eddig megfigyelt legnagyobb kitörés X28-as volt 2003-ban (28-szor akkora, mint egy X1). A videón látható kisebb, X3,1-es.

Napfolt
A Napban keringő mágneses áramlatok nem mindig tudnak akadálytalanul mozogni, "eldugulnak": így keletkeznek a napfoltok. Ez a Nap felszínén úgy jelenik meg, mint egy "hideg gödör". A napfoltok ugyanis kráterszerűek és átlagosan 2000 C°-al hidegebbek a környezetüknél, ezért tűnnek sötétebbnek is. A szó szoros értelemében sötétnek viszont nem nevezhetőek, hiszen még így is 3500 C° körüli hőmérséklettel rendelkeznek, így inkább csak kevésbé vakítóan fényesek.

Az X3,1-es napkitörés a jelenlegi legnagyobb napfoltból ered. (Forrás: NASA/SDO)

A videó megnyitásához: Katt ide!

A napfolt ugyan "sötét" a napkitörés viszont egy fényes robbanás, amely túlragyogja a korongot. A kitöréskor nagy mennyiségű energia szabadul ki a Nap felszínéből és részecskefelhő indul meg a Föld felé. Ezek főlek nagy energiájú elektronokból, atomokból és ionokból állnak és néhány nap késéssel érik el a Földet. A napkitörésnek csak egy része zajlik a látható fény tartományban, de rádiófrekvencián és gamma-sugárzásként is érzékelhető a robbanás.

A kommunikációs rendszereket ugyan zavarhatják, élettani hatásai nincsenek az ilyen erősségű napkitöréseknek, mivel a Föld légköre megvéd az erős sugárzástól. Az asztronauták a műholdak viszont védtelenek velük szemben.

forrás:/origo/

szerző: Szepesi András

Azután, hogy az egyik leggyorsabb Nobel-díjat hozta a Higgs-bozon három atyjának, már a második menetre melegít a világ legnagyobb részecskegyorsítója. Pontosabban hűt. Hatvan éves a CERN.
A CERN az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet francia megfelelőjének rövidítése. A második világháború után alapította Louis de Broglie azzal a céllal, hogy a nukleáris kutatások békésebb utat kövessenek.

Genf mellett egyetlen nagy központ létrehozásával igyekezték összefogni az európai kutatásokat, és olyan mérőeszközöket alkotni, amelyre külön-külön nem lennének képesek.

Mára a világ egyik legnagyobb kutatóintézetévé nőtte ki magát az egyik legrégebbi összeurópai intézmény, a Nagy Hadronütköztető (LHC) pedig soha nem látott részecskefizikának adott teret.

Felújítás és átszerelés a CERN-nél. 2015 tavaszán újraindul a Nagy Hadronütköztető (Forrás: CERN)

Hadron? Ütköztető?
Ugyan az atom szó eredetileg oszthatatlant jelent, a valóságban – többek között – a proton és a neutron is tovább szeletelhető úgynevezett szubatomikus részecskékre, kvarkokra és gluonokra. Ezeket az összetett részecskéket nevezzük hadronoknak. Az elektron és a foton viszont nem ilyen, azokat nem tudjuk tovább boncolni, legalábbis jelenlegi ismereteink szerint nem.

Ezzel foglalkozik a részecske-, más néven nagyenergiás fizika. A „Nagy” jelzőt azért érdemelte ki az LHC, mert a föld alatt száz méter mélyen felvő részecskegyorsító 27 km kerületű, a világ legnagyobb mérőeszköze. A CERN területén számos részecskegyorsító van, ezek zászlóshajója, az LHC. Általában protonnyalábok keringenek benne.

A protonok útja
Egy protonnak több állomáson keresztül vezet az útja, hogy végül bekerülhessen a Nagy Hadronütköztetőbe. Minden proton hidrogéngázként kezdi egy egyszerű palackban. Először egy elektromos erőtér lecsupaszítja róla az elektronokat. Egy hidrogénatom elektron nélkül pedig csak egy proton. A protonokat a Linac 2 kezdi gyorsítani, amely pont olyan, mint egy óriási képcsöves tévé, egyenes úton gyorsítja a töltött részecskéket.

Következik a már gyűrű alakú protonszinkrotron-erősítő. Ugyanúgy elektromos erőtér gyorsítja benne a részecskéket, csak épp folyamatosan kapcsolgatva. Úgy működik, mint egy hinta, a protonok folyamatosan kis lökéseket kapnak, így egyre gyorsabban keringenek.

A következő állomás a protonszinkrototron, majd a még nagyobb szuper protonszinkrotron. Ezek egyre nagyobb átmérőjű gyorsítók, melyek egyre nagyobb energiát biztosítanak a részecskéknek. A végső állomás az LHC 27 km-es gyűrűje, amelybe a majdnem fénysebességgel száguldozó protoncsomagok ellentétes irányba kerülnek be, hogy végül ütközhessenek. A feladathoz szükséges precizitás ahhoz hasonlítható, mintha tíz kilométer távolságból egymás felé lőnénk ki két varrótűt úgy, hogy félúton összeütközzenek.

Miért kell ezeket ütköztetni?
Ha meg akarjuk nézni, hogy működik egy ébresztőóra, megpróbálhatjuk a földhöz vágni.

(Forrás: CERN)

Darabjaira esik, így bepillantást nyerhetünk a belső szerkezetébe. Nem túl kifinomult módszer, de a részecskefizikában meglepően jól működik. Ott a helyzet viszont kevésbé egyértelmű: ha két ébresztőórát (részecskét) egymáshoz vágunk, lehet, hogy lesz belőle nyolc karóra, két alma és egy mikroszkopikus fekete lyuk.

Minél nagyobb az ütközés energiája (minél nagyobb sebességgel találkoznak az egymással szemben száguldó részecskék) annál nagyobb esély van arra, hogy felfedhetjük a részecskék egy ezidáig rejtett szerkezetét, találunk valami olyat, amelyet előtte sosem.

Mint a Higgs-bozont!
Pontosan. 2012-ben sikerült olyan nagy energiával ütköztetni egymással szemben protonnyalábokat, hogy azok találkozásakor nagy biztonsággal kijelenthették, hogy létrejött Higgs-részecske is. Ehhez viszont elképesztően nagy sebesség szükséges, a fénysebesség 99,9999991 százaléka.

Nem úgy volt, hogy a fénysebességet nem lehet elérni?
De igen, ezért fontos, hogy annak csupán 99,9999991 százalékával száguldottak a protonok. Jelenlegi ismereteink szerint a 299 792,458 km/s-os (vákuumbeli) fénysebességet egy nyugalmi tömeggel is rendelkező részecskének lehetetlen elérnie. A relativitáselmélet szerint, ha valami egyre gyorsabban megy, egyre nehezebb is lesz. Ha a fénysebesség közelében járunk, akkor a részecskegyorsítóba betáplált energia már főként a részecske tömegének növelésére fordítódik, nem pedig a sebességnövekedésre, vagyis a részecskéink inkább híznak, mint gyorsulnak.

A fénysebesség 100 százalékát végtelen nagy tömegű objektum érhetné el, de ehhez végtelen energiára lenne szükség, erre még a Nagy Hadronütköztető sem képes. A Nobel-díjas esemény 8 TeV-en jött létre, jövő év elején viszont a gyorsító eléri a tervezett 13 TeV-es energiát.

Lassuló idő
A fénysebesség közeli sebességek nem csak a proton tömegét növelik. Ilyen energiákon az idő is máshogy telik a részecske számára: több mint hétezerszer lassabban, mint nekünk, kívülállóknak. Ha ekkora sebességgel utaznánk el a tőlünk négy fényévnyire fekvő Proxima Centaurira, akkor a karóránk azt mutatná, hogy csupán öt óra telt el.
TeV?
Ha egyetlen nyugalmi állapotban lévő elektront 1 volt potenciálkülönbséggel gyorsítunk, annak egyetlen eV (elektronvolt) energiája lesz. A TeV a teraelektronvolt rövidítése, ez ezermilliárd elektronvoltot jelent. Egy TeV megfelel annyi energiának, amennyivel egy szúnyog repül. Ezzel minden egyes proton rendelkezik, a teljes sugár (ami néhány milliárd részecskéből áll) energiája pedig nagyjából annyi, mint egy átlagos, 300 tonnás vonat mozgási energiája, ha az 180 km/h-val száguld.

Látni a részecskéket?
Ahhoz, hogy észre is vehessük, mi történik egy ütközéskor, detektorokra is szükség van. Ezek a részecskegyorsító „mikroszkópjai”, amelyek figyelik az eseményeket. A Higgs-bozonokat a CMS, azaz a Compact Muon Solenoid és az ATLAS találta meg. A „kompakt” detektor 12 500 tonnát nyom, 21 méter hosszú és 16 méter átmérőjű.

Társa, az ATLAS szintén „általános célú” részecskedetektor. Az ALICE (A Large Ion Collider Experiment) legfőképp az erős kölcsönhatást és az úgynevezett kvark-gluon plazmát vizsgálja. Mindkét óriás detektor körbeveszi a gyorsítót, minden irányból próbálja „elkapni” a részecséket. Ezzel szemben az LHCb (Large Hadron Collider beauty) több aldetektorból áll, melyek azt kutatják, mi a különbség az anyag és az antianyag között. Ehhez a b, azaz bottom (vagy beauty) kvarkot vizsgálják.

Rolf Heuer, a CERN vezérigazgatója (Forrás: CERN)

Megvan a Higgs-részecske, munka elvégezve
Épp ellenkezőleg. Rengeteg kérdés maradt még, amelyre választ adhat az LHC és a CERN. A részecskegyorsítók a részecskefizika boncasztalai, elengedhetetlenek ahhoz, hogy megválaszoljunk olyan kérdéseket, hogy: miből épül fel az anyag? Miért ilyen gyenge a gravitáció? Hogyan lesz valaminek tömege? Milyen alapvető kölcsönhatások léteznek? Mi az a sötét anyag, sötét energia? Hol van a hiányzó antianyag? Hogyan keletkezett a Világegyetem?

A részecskefizika egyik legfontosabb elmélete, a Standard Modell lenne az Univerzum összeszerelési útmutatója, de egyelőre csak az ismert Világegyetem 4 százalékának létezésére tud választ adni.

Az nem sok
Nem, ezért van szükség a CERN-re és a további kutatásokra. Jövő tavasszal indul be újra az LHC, ekkor már teljes gőzzel, elérve a maximum 13 TeV-es energiát. A kísérleteken több mint száz országból több ezer kutató dolgozik továbbra is, köztük számos magyar.

Az utóbbi hónapokban zajlott születésnapi ceremónia igyekszik tovább erősíteni a döntéshozók, a kutatók és a nagyközönség közötti kapcsolatokat, és hirdetni a tudomány békés oldalát. Sok helyszínen, Párizsban, New Yorkban és természetesen a Nagy Hadronütköztetőnek is otthon adó Genfben ünnepel együtt a CERN és az ENSZ.

„Isteni” részecske
A fizikusok – és feltehetőleg a teológusok is – falra másznak az isteni részecske kifejezéstől. Ez először Leon M. Lederman egyik könyvében jelent meg, bár maga a szerző sosem írta le. Ő “istenverte részecskének” nevezte a Higgs-bozont, ezzel kifejezve frusztrációját, hogy 50 éve nem találják a megjósolt részecskét. A szerkesztő viszont ezt nem fogadta el, így leegyszerűsítette isteni részecskévé.

forrás:/origo/

Orosz irodalmi elismerést kapott Edward Snowden, a titkos adatgyűjtési botrány kirobbantója. Az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal volt alkalmazottját egy magándíjjal, a Zinovjev Intézet emlékérmével tüntették ki hétfőn. Az intézetet Alexander Zinovjev író és filozófus munkásságának kutatására alapították.

"A világ legszabadabb emberének, Edward Snowdennek adományozzuk az érmet" – mondta a díjátadó ünnepségen Zinovjev özvegye, Olga Zinovjeva.

Azóta, hogy tavaly augusztusban Oroszországban talált menedéket, Snowden nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és most sem vett részt a rendezvényen.

Zinovjeva méltatásában Snowdent olyan emberként írta le, aki állampolgári bátorságról és magas etikai normákról tett tanúbizonyságot. Hozzátette azt is: reméli, hogy egyszer személyesen is átnyújthatja az elismerést neki.

Snowdent más bűncselekmények mellett kémkedéssel vádolják az Egyesült Államokban, miután leplezte az NSA által folytatott titkos adatgyűjtési programot, a PRISM-et.

forrás:/MTI/