Tervei szerint október 27-én állítja pályára első űreszközét az aszteroidák bányászatát célul tűző Planetary Resources.
Az aszteroidákat felfedező űrtávcső-flotta Arkyd 3 névre keresztelt technológiai demonstrátora mindössze 33 centiméter hosszú és 10 centiméter széles, és a Nemzetközi Űrállomásra induló soron következő kereskedelmi teherhajón fog utazni. "A küldetés az űrtávcsövek alapvető műszaki megoldásait és szoftverét fogja tesztelni és kiértékelni" - nyilatkozott a cég szóvivője, Stacey Tearne.

A hollywood-i rendező, James Cameron, a Google-vezér Eric Schmidt és az X-díj alapító Peter Diamandis által támogatott Planetary Resources dollármilliókat akar fektetni 10 darab Arkyd 100 űrtávcső földkörüli pályára állítására, hogy általuk megtalálják a fémet rejtő aszteroidák árulkodó spektroszkópos jeleit.

Ha megvan a potenciális aszteroida, a cég egy újabb, rakétahajtással ellátott Arkyd 200 távcsövet küld a leendő bányászati terület elfogásához és felszínközeli nemesfémeinek, például a platina és az arany elérhetőségének felméréséhez.

Végül egy bányász űrhajóraj, az Arkyd 300-asok indulnak a lelőhelyek felé, és az aszteroidákra leszállva kitermelik az erőforrásokat. Ez tehát az elmélet. A kezdeti szakaszokban a Planetary Resources közösségi finanszírozással, úgynevezett crowdfunginggal oldja meg az Arkyd 100 űrtávcső technológia fejlesztését, amit első lépésben az Arkyd 3 fog tesztelni. Eddig ezzel a módszerrel 17.600 támogatótól 1,5 millió dollárt sikerült szerezniük.

Amennyiben az Arkyd 3 tesztjei terv szerint zajlanak, jövőre egy újabb prototípus indulhat útnak, amit 2016 végén követhet az első Arkyd 100. "Várom a Planetary Resources küldetés indulását, mivel egy rendkívül megbízható csapatról van szó, hosszú távú tervekkel" - mondta Richard Crowther, a Brit Űrügynökség főmérnöke, aki szerint jelenleg az aszteroidák tulajdon- és egyben bányászati joga a legfőbb kérdés. "Az ENSZ űrrel kapcsolatos egyezményei és konvenciói képesek kezelni ezeket a kereskedelmi vállalkozásokat. Ahogy a földkörüli küldetéseknél, úgy az aszteroidáknál is meg fogjuk találni a nemzetközi és nemzeti űrtörvényekhez szükséges mechanizmusokat, melyek minden ország érdekeit szolgálni fogják" - nyilatkozott a New Scientist-nek.

forrás:/sg.hu/

fordította: Tom Fodor

Mint felismerhettétek szabadon eldönthetitek melyik úton jártok, megérthettétek, hogy nincs rossz út, hiszen ha lenne, akkor nem lenne engedélyezve a választás. Csak az egy igaz utat választhatnátok.

A ma elérhető helyes út lehet, hogy tegnap még nem volt megfelelő. Ez nagyon zavaros lehet számotokra, hiszen az igazságosság útján szeretnétek maradni, az igazság útján. Szeretnétek azon az úton haladni, amely elvisz a vágyaitok felé. Ezért van az, hogy sokan nagy kihívásnak érzitek már pusztán azt is, hogy itt vagytok a föld bolygón. Oly sok fajta erő húz benneteket, oly sok irányba.

Ott van a szülők eszmerendszere, ott van a kormány, mely bizonyos dolgokat akar tőletek. Ott vannak a barátok, akik szeretnék hogy olyanok legyetek, mint ők. Mindez eltorzítja az életre vonatkozó nézőpontotokat, belezavarodtok a sok döntésbe. Azt javasoljuk, hogy pillanatról-pillanatra döntsetek, lépésről-lépésre. Nézzétek meg a legérdekesebb útvonalakat, azokat amelyek a leggörbébbek, a legkevésbé logikusak. Azok a kalanddal teli utak. Azok a keresők útvonalai.

A számtalan hit rendszerbéli és viselkedésbéli változás által sokkal jobban megismeritek Istent, mint azok akik az egyenes utat választják, hiszen Isten ott van mindenben, minden tapasztalatban, minden úton. Ha a tökéletes utat szeretnétek megteremteni magatoknak, akkor válasszatok annyi kerülőt/terelőutat benne, amennyit csak tudtok. Egy dolog biztos: vissza nem mehettek. Nem hátrálhattok. Nem tudjátok visszacsinálni a kitágulást, mely megtörtént minden egyes lépésetekkel.

Engedjétek meg, hogy az út a tietek legyen. Ne kérjetek senkit arra, hogy benneteket kövessen. Tudjatok arról, hogy minél kevesebb embert láttok az utatokon, annál biztosabb, hogy az a ti utatok. Élvezzétek az utazást.

Ne azt keressétek, hogy helyesen végigjárjátok. Hibázzatok, tévedjetek el. Így fogjátok valóban megtalálni önmagatokat.

(Daniel Scranton: Mihály vagyunk, végtelen és szeretet)

forrás:/facebook/

Edward Snowden, az amerikai hírszerzés egykori informatikusa indította el tavaly a lavinát, és robbantotta ki az Egyesült Államok történetének legnagyobb kémbotrányát. A szivárogtatás folyamatáról, Snowden személyiségéről és motivációiról készített filmet Laura Poitras, akivel elsőként vette fel a kapcsolatot az informatikus.
Fél évvel azelőtt, hogy a világ megismerte volna a nevét, Edward Joseph Snowden, aki akkoriban a Booz Allen Hamilton cég munkatársaként az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA) vezető tanácsadója volt, levelet írt Laura Poitras Berlinben élő amerikai filmrendezőnek.

Snowden, aki tavalyi kiszivárogtatásaival kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok eddigi legnagyobb kémbotrányának kirobbantásában, az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmest kérte meg, hogy hozza nyilvánosságra azokat a titkos dokumentumokat, amelyeket az NSA adatbázisaiból töltött le.

A két összeesküvő kódolt e-maileken keresztül tartotta egymással a kapcsolatot. Poitras sokáig még informátorának valódi nevét sem ismerte: Snowden, aki "vezető kormányalkalmazottként" mutatta be magát, Citizen Fourként (négyes számú állampolgár) írta alá leveleit.

Citizen four, vagyis a négyes számú állampolgár volt Snowden álneve (Forrás: citizenfourfilm.com)

Így kapta Poitras most megjelenő, a lehallgatási botrányról készült filmje a Citizenfour címet, a nem mindennapi alkotás a Wired kritikusának szavaival élve "olyan megrázó erejű kordokumentum, amely bepillantást enged abba, milyen motivációk vezérelték Snowdent". A sztori gerincéül kettejük levelezése szolgált, amelyből Poitras - egyfajta narrátorként - több részletet is felolvas a filmben.

"Kérem, nyugtasson meg, hogy senkinek nincs és nem is volt másolata a személyes kulcsáról, és hogy erős jelszót használ. Jobb, ha tudja, hogy olyan ellenféllel van dolga, aki másodpercenként egybillió kombinációt tud kipróbálni. Ha az eszközt, amelyen a személyes kulcsát tárolja, és amelyen a jelszavát használja, feltörték, minden további nélkül hozzá tudnak férni a kommunikációnkhoz."
Snowden titkosított csatornákon keresztül tartotta a kapcsolatot Poitras-szal. Óvatosságuk indokolt volt: annál is inkább, mivel a rendezőnőt évek óta megfigyelés alatt tartotta az amerikai hírszerzés. Olyan szoftvereket használtak - mint az anonim internetezést lehetővé tévő Tor, a Tails operációs rendszer, a biztonságos fájlcserét szavatoló SecureDrop, a GPG titkosítási eljárás vagy az Off-The-Record (OTF) üzenőkliens - melyek ha nem is óvhatták meg őket hosszú távon a leleplezéstől, de kellő mozgásteret biztosítottak a számukra ahhoz, hogy nyilvánosságra hozhassák a dokumentumokat.

"Mostantól jobb, ha tudja, hogy minden határ, amit átlép, minden vásárlása, minden szám, amit tárcsáz, minden mobiltorony, aminek a közelében elmegy, minden barát, akivel tartja a kapcsolatot, minden cikk, amit ír, minden oldal, amit meglátogat, minden e-mail, amit begépel és minden adatcsomag, ami elhagyja a számítógépét, egy olyan rendszer kezében van, amelynek a hatóköre korlátlan, a felügyelete viszont korántsem az. Az, hogy Önt is meghurcolta az NSA-rendszer, azt jelenti, hogy tökéletesen tisztában van azzal, milyen fenyegetést jelentenek ezek a korlátozatlan, titkos lehetőségek a demokráciák számára."

Snowden azért választotta a rendezőnőt az általa megszerzett titkos információk kezelésére, mert korábban számos olyan jogvédővel dolgozott együtt, akiket - mint Julian Assange a WikiLeaks szivárogtató portál alapítóját, vagy Jacob Appelbaum adatvédelmi aktivistát - "hivatalból üldöz" az Egyesült Államok hírszerzése.

Poitrasnak is megvolt a maga kis liezonja a hatalommal. 2006-ban, az iraki hétköznapokat a háború közepén bemutató My Country, My Country című filmjének bemutatója után feltartóztatták és átkutatták az amerikai határon.

A mű a történelmi jelentőségű 2005-ös előrehozott választásokra való felkészülést mutatta be az egyik jelölt, egy bagdadi orvos szemén keresztül.

Edward Snowden kereste fel az amerikai rendezőnőt (Forrás: citizenfourfilm.com)

"...az egész világot behálózza, olyannyira, hogy ma már gyakorlatilag az Egyesült Államokat is teljesen lefedi. (...) Nyilvánosan arról panaszkodunk, hogy szűkülnek a lehetőségeink, de valójában egyre több információhoz férünk hozzá. Az az igazság, hogy az NSA egész története során soha nem gyűjtött annyi adatot, mint mostanában. Tudom, hol fogják el a belföldi beszélgetéseket, és a legnagyobb USA-ban működő telekommunikációs vállalatok visszaélnek az ügyfeleik bizalmával, amit bizonyítani is tudok."
Snowden kiszivárogtatásaiból kiderült, hogy az amerikai hírszerzés és politika magas rangú tisztviselői folyamatosan félretájékoztatták a közvéleményt. Az informátor a levelezésben név szerint is említi Keith B. Alexander tábornokot, az NSA egykori igazgatóját, aki állítása szerint még a kongresszusi meghallgatásán is hazudott.

"Az emberiség történetének legerősebb elnyomó fegyverét építjük, de az igazgatók kihúzzák magukat a felelősségre vonás alól. Keith Alexander, az NSA igazgatója hazudott a képviselőházban, amit bizonyítani is tudok. (...) A kiberhadműveletekkel kapcsolatban a kormány hivatalos álláspontja az, hogy továbbra sem állnak rendelkezésre a szükséges eljárási keretek. Ez is hazugság. Létezik egy részletes szabályozási keretrendszer, egyfajta, a kiberakciókat szabályozó marshall-törvény, amelyet a Fehér Ház dolgozott ki. Az elnök húszas számú politikai irányelvének hívják, és tavaly év végén véglegesítették. Ezt is tudom bizonyítani."
Alexander, aki 2013 októberében, néhány hónappal a Snowden-dokumentumok kiszivárogtatását követően lemondott a tisztségéről, meglehetősen jellegzetes figura. A Foreign Policy-nek nyilatkozó források csak "cowboyként" és "jó szándékú szélsőségesként" jellemezték, aki "a big data naiv rajongója" és nem mellesleg "hatalmas Star Trek-fan". Olyannyira, hogy a virginiai Fort Belvoirban lévő főhadiszállását, az Information Dominance Centert is úgy terveztette és építtette meg, hogy a megszólalásig hasonlítson a USS Enterprise parancsnoki hídjára.

Snowden Glenn Greenwaldot, a The Guardian oknyomozó újságíróját ajánlotta Poitras figyelmébe, mint olyasvalakit, akiben megbízhat és a segítségére lehet a dokumentumok feldolgozásában.
A rendező meg is fogadta a tanácsot: nem véletlen, hogy 2013. június 5-én éppen az amerikai újságíró egy, a brit lapban publikált írása robbantotta ki a botrányt.

Poitras és Greenwald azóta is együtt dolgozik, idén Pierre Omidyar, az eBay alapítójának támogatásával közösen indították el a The Intercept kiszivárogtató oldalt.

Glenn Greenwald újságíró is az informatikus segítői között volt (Forrás: citizenfourfilm.com)

Az informatikus úgy vélte, jobb ha feláldozza magát, és segítőit kíméli, ezért arra kérte a rendezőnőt, hogy ne habozzon nyilvánosságra hozni a nevét.

"Önnek kell döntenie arról, hogy nyilvánosságra hozza-e a részvételemet, és ha igen, milyen formában. A személyes kívánságom az, hogy fessen célkeresztet a hátamra. Senki, még a legközelebbi bizalmasom sincs tisztában azzal, hogy mire készülök, és nem lenne tisztességes velük szemben, ha gyanúba keverednének amiatt, amit teszek. Ön az egyetlen, aki megakadályozhatja ezt, mégpedig úgy, hogy gondolkodás nélkül keresztre feszít ahelyett, hogy mint informátorát, megpróbálna megóvni engem."
A levelezés után találkozóra is sok került Poitras és Snowden között: az informatikus a hong kongi Mira hotel étterméhez invitálta a rendezőt. Mint közölte, a folyosón egy Rubik-kockát fog tekergetni, így lehet majd felismerni. A nőnek meg kellett kérdeznie, hogy mikor van nyitva az étterem, mire a férfi úgy felel, nem tudja biztosan, próbálkozzon inkább a hallban, ezt követően pedig közösen távoznak. Az informatikus jelezte Poitrasnak, csak annyit kell tennie, hogy követi és természetesen viselkedik.

"Ha minden jól megy, annak demonstrálása, hogy a módszereink működnek, másokat is arra bátorít majd, hogy előálljanak a saját információikkal."





A Citizenfourt október 24-től vetítik az amerikai mozikban, a magyarországi megjelenésről még nincs információ, legkorábban november végén mutathatják be itthon Poitras filmjét.


forrás:/origo/

Az ördögűzésnek hagyománya van Egyiptomban. Mind a muszlimok, mind a keresztények űznek ördögöt a húszmilliós Kairóban. Interneten is közvetítik. A legismertebb szertartást az egyiptomi Tímár Szent Simon Katedrálisban végzik minden héten a kopt keresztények. A szikla katedrális a keresztény nyomornegyedben, Manséjá Násszerben található.

A „Szalat Al Mardát” vagyis a betegek imáját minden héten csütörtökön, este fél kilenckor tartják a kairói nyomornegyedben. Nem árt, ha az ember időben odaér, mert rendes út nem vezet fel a katedrálishoz. Félhomályban, cuppogva a sárban és hunyorogva az égetett szemét füstjében gyalogolok, hogy immár sokadszorra vegyek részt a szertartáson. Minden évben elmegyek megnézni az ördögöt, hátha. A lelkesedésem semmit sem csökkent.

Manséja Nászer vagy magyarul Nászer város az otthona az egyik legnagyobb keresztény közösségnek Kairóban. Az itt élő, körülbelül kétszázezer ember mind mélyen vallásos kopt keresztény és szegény, mint a templom egere. A metropolisz szemétfeldolgozásából élnek, a kairóiaktól a „zabalín”, „szemetes” gúnynevet kapták. Ellentétben az ország többségét kitevő muszlimokkal, ők esznek disznóhúst.

Manséja Nászer betonházainak belső tereiben így malacok röfögnek, melyeket a város szerves hulladékával etetnek. Az itt élő családoknak a nevelt malac a legnagyobb vagyona, az árából intézik a fontosabb eseményeket, esküvőket, temetéseket.

Nem csak ez különbözteti meg az ország tíz százalékát kitevő kopt keresztényeket a muszlimoktól. Gyakorlatilag államot alkotnak az államban, saját ünnepekkel, szokásokkal, ami mindig alap a vallási feszültségre, a fitnára. Minden kopt keresztény tetovált, a keresztelés után, már a gyerekek csuklójára kerül a kereszt jele, mely az évek során több vallási jellegű tetoválással egészül ki.

A Szent Simon Katedrális, mind méreteiben, mind felszereltségében elüt a nyomornegyedtől. A sziklába vájták, képes húszezer embert befogadni. Tökéletesen van hangosítva, a miséket és szertartásokat pedig online is követni lehet az interneten.

„Nem szabad fotózni” – mondja egy Vágdiként bemutatkozó templomszolga kék pólóban a sziklatemplom bejáratánál.

„Miért nem? Eddig lehetett.”.

„Ez új előírás. Amióta egy muszlim újságíró azt írta, hogy az atyák „varázsolnak. Sok a muszlim is, őket pedig kifejezetten rosszul érintené, ha fénykép készülne róluk.”

Abban maradunk, hogy muszlimot nem fotózunk, így bemehetünk. A templomban már zajlik a mise, tüzes hangon prédikál egy atya a szószéken, a többiek a folyosón készülnek az ördögűzésre. A szószék előtti padsoroknál már ott várakoznak a „betegek” a családtagjaikkal. Minden korosztályból állnak itt emberek, akik arra várnak, hogy a „betegek imája” során az atya elűzze belőlük az ördögöt.

Egy kerekesszékben ülő kisfiú mögött állok a sorban. A szülei, akik idehozták énekelnek és imádkoznak. Amikor észrevesznek, rám mosolyognak. Nincs problémájuk azzal, hogy fényképezek és mivel az arcomra van írva, hogy nyugati vagyok, automatikusan keresztényként kezelnek.

„Isten segít a mi kis fiúnkon” – mondja az édesapa.

A két szülő a gyerekéért imádkozik.
A „betegek imája” ellentétben a filmekből is ismerős katolikus ördögűzéssel mindig nyilvános esemény. Nem a klasszikus, személyre szabott ördögűzés, inkább egyfajta spirituális csoportterápia, mely abból indul ki, hogy az emberek pszichés- és fizikai problémáit a sátán és légiói is okozhatják.

Nem az orvosi gyógykezelések helyett, hanem mellettük alkalmazzák, meséli Vágdi. „Ártani nem árthat.” Éppen ezért nemcsak „megszállottak” várják az atyák ördögűzését is, hanem mindenféle fizikai betegségtől szenvedők is.

A teológiai alapja a szertartásnak egyébként az, hogy Jézus Krisztus felhatalmazta tanítványait, hogy kiűzzék az ördögöt az emberekből a nevében.

A prédikáció véget ér, ezután egy zsoltár eléneklése következik, majd a miatyánk elmondása arabul. Az atyák az imádság végén indulnak el a betegek felé. Súlyos aranykereszt van a kezükben és szenteltvíz. Az ördögűzés megkezdését nők sikoltozása jelzi. A „démonok” felismerik az atyák szándékait.




A kerekesszékes fiút odatolják a szülei az atya elé, aki szenteltvizet fröcsköl a gyerekre, a keresztet a fejéhez nyomja és imádkozik. Megparancsolja a démonoknak, hogy hagyják el a fiú testét. Egy-egy „megszállott” köre mindig nagy tömeg gyűlik, senki sem akar kimaradni semmiből. Így van ez ezzel a beteg kisfiúval is.

Miután a fiút „megtisztította” az atya a nők felé indul. Egy kendős, középkorú nőt fotózok, akire szintén szenteltvizet locsol, amikor valaki elkap hátulról és közli, hogy ezt nem fotózhatom. Egy huszonéves, tetovált nagydarab kopt fiú az illető. Konkrétan kitaszigál a padok közül és azzal vádol meg, hogy „nem kértem az atyák engedélyét”. Hogyne kértem volna. Konkrétan az ördögűző atyát fotóztam le az engedélyével a bejáratnál és kértem meg többek között, hogy fotózhassak.





Nem vitatkozom, levonulok a karzatról. A folyosón figyelem, míg véget ér a betegek imája. Amikor a szertartásnak vége van, az atyák is kisétálnak a folyosóra, az emberek, akik mellett elhaladnak megcsókolják a az aranykeresztet a kezükben.

Bár több megszállottal is próbálok beszélni, egyik sem tűnik természetfeletti megszállottságnak. Semmi olyasmit nem látok a kiabáláson és hisztérián kívül, ami miatt természetfeletti gonosz erő jelenlétére gyanakodhatnék.

Miután az atyák elhagyják a templomot, a „megtisztított” betegek is kifelé indulnak. Csendben mennek kifelé a templomból a megszálltak, szenteltvíztől vizes ruhában. Az arcukra kiül a vallási áhítat.

forrás:/hir24/

A rendőrség bármikor használhat drónt? Kaliforniában igen, nem kell hozzá semmilyen házkutatási parancs. Tíz másik amerikai államban viszont igen. Az USA-ban ellentmondásos a szabályozás, a legfelsőbb bíróság utoljára a GPS-es nyomkövetésről döntött, ami hasonló ügy. Más országokban is megy a balhé, a magyar szabályozás pedig késik. A tolvajok viszont már használják pilóta nélküli gépeket felderítéshez.

Júniusban a Los Angeles Kings NHL-bajnoki címét ünneplő tömeg azt vette észre, hogy egy kis drón repül felettük. Azt hitték, a helyi rendőrség irányította, ezért ruhákat, cipőket dobáltak felé, és sikerült is leszedniük. A drón viszont nem a rendőrségé volt, végül senki nem vállalta a felelősséget érte. Ennek ellenére a Los Angeles-i rendőrségnek tényleg vannak drónjai, a San José-i rendőrségtől kapták ingyen, mivel ők soha nem tudták bevetni a hatalmas közfelháborodás miatt.

Eredetileg januárban vették őket hétezer dollárért, aztán az egészből csak magyarázkodás és bocsánatkérés lett: a helyiek kiakadtak, hogy nem tájékoztatták őket a pilóta nélküli gépek bevetéséről.

(Fotó: Bloomberg)

Itt a világ első dróndiplomáciai botránya
Félbe kell szakítani a Szerbia–Albánia Európa-bajnoki selejtezőt, mert egy drónnal egy Nagy-Albánia-zászlót irányítottak a Partizan-stadion fölé.
A megfigyelés az erődemonstrációról szól, és mindkettő érzékeny téma most az USA-ban, gondoljunk a Snowden-ügyre vagy éppen a helyi rendőrök militarizálódására. Mivel a költségek rendesen zuhantak, ma már az egyszerű rendőrségek is könnyedén követhetnek valamiért veszélyesnek tartott egyéneket, csoportokat. Ma egyelőre nem tiszta, hogy megszerzett információkat igazából mire használnák, semmi nem kötelezi őket, hogy ezt a polgárok orrára kössék, arról viszont tudni lehet, hogy a bűnüldözési szervek, titkosszolgálatok bőven szolgáltatnak egymásnak adatokat.

A kormányzó beint
Ezt próbálja most megállítani Kalifornia, egyelőre sikertelenül. A kaliforniai kormányzó, Jerry Brown nemrég megvétózta a szabályozást (AB 1327), ami alapján a rendőrségnek házkutatási engedély kellett volna ahhoz, hogy pilóta nélküli drónokkal figyelje megy az embereket, nyilvánosságot, tömeget.

Brown demokrata képviselő, novemberben választhatják újra. A bűnüldöző szervek mellé állt: azt írja, a jogszabály olyan jogokat adott volna a kaliforniaiaknak, amelyek bőven túlmutatnak a mostani szabályozáson.

„A jogszabály megtiltja a bűnüldöző szerveknek, hogy drónt használjanak házkutatási parancs nélkül, néhány kivételtől eltekintve. Kétségtelenül vannak körülmények, amikor a házkutatási parancs szükséges. A jogszabály kivételei viszont túlmutatnak még azon is, amit az alkotmány negyedik kiegészítése kér” – írta a kormányzó vétóüzenetében [PDF], utalva a személyiségi jogokat szabályozó alkotmányos részre.
Az American Civil Liberties Union sürgette a kormányzót, hogy írja alá a szabályozást, mert szerintük „Kalifornia vezeti a nemzet technológiai innovációját, ugyanúgy vezetnie kell lakosainak magánéletének megvédését is”. A döntéssel most nagyon elégedetlenek.

(Fotó: Mark Wilson)

„Egyre inkább kémkedő társadalomban élünk, a kormány arra használja az új technológiákat, hogy figyelje és kövesse az amerikai állampolgárok aktivitásait. Kiábrándító, hogy a kormányzó így döntött” – mondják.
Persze, nemcsak az USA, hanem az egész világ problémájáról van szó: Argentína például rendesen bevásárolt drónokból Izraeltől és Mexikótól, és használják is őket. Ott is megszólaltak az ellenzők. Közben a kis méretű drónok egyre népszerűbbek nemcsak a bűnüldözési szervek, hanem a hobbiból tartók és az üzletben gondolkodók között is.

Nem olyan durva
Tíz másik amerikai államban házkutatási parancs kell ahhoz, hogy a rendőrség drónnal végezzen megfigyeléseket: Floridában, Idahóban, Illionis-ban, Indianában, Iowában, Montanában, Oregonban, Tenneseeben, Utahban és Wisconsinban is.
Ráadásul a kaliforniai drónszabályozás nem drákói szigort vezetne be. Külön engedély nélkül lehet bevetni a pilóta nélküli eszközöket vészhelyzetekben; kutató-mentő bevetéseken; indokolt forgalmi helyzetekben; és erdőtüzeknél; sőt, a jogszabály az állami szerveknek is engedélyezné a drónhasználatot, a bűnüldözési szervek kivételével.

A drónok terjedése már az amerikai legfelsőbb bíróság figyelmét is felkeltette. Sonia Sotomayor bíró pár hete elmondta, hogy aggasztja a drónokkal kapcsolatos, magánéletre vonatkozó szabályok hiánya, valamint hogy nem egységes a szabályozás.
„A drónok összevissza repülnek, felvesznek mindent, ami történik, és egyébként a magánéletünknek tartjuk. Ez a fajta technológia el kell hogy gondolkodtasson minket arról, hogyan ápoljuk a magánéletünket, milyen mélységig akarjuk megvédeni, és kitől. Az emberek azt gondolják, hogy csak a kormánytól kell megvédeni a magánéletüket, de én nem szeretem, hogy bárki ismeretlenül a tulajdonom felett repked” – mondta a bíró az Oklahoma City Universityn tartott előadásában.

A legfelsőbb bíróság már foglalkozott nagyon hasonló kérdésekkel, mint amiket a drónos megfigyelés felvet: 2012-ben a bírák egyhangúlag kimondták, hogy a GPS-követés megsérti az amerikai alkotmány negyedik kiegészítését. Több bíró akkor arról beszélt, hogy a kis költségű, folyamatos megfigyelést biztosító eszközök adatvédelmi problémát jelentenek. Ugyanez a mondat átültethető lassan a drónokra is. A jogászok malmai viszont lassan őrölnek, és nyilván vannak eltérések a drónok és a GPS-es követés között, így központi megoldás egyelőre nincs.

Drónfosztás
Pedig igény valószínűleg lenne rá. A pennsylvaniai hatóságok megtapasztalták, mi az érem másik oldala: két, telefonlopással vádolt férfi megfigyelte a rendőrséget. Amikor augusztusban letartóztatták őket, az egyikük kamerával felszerelt drónt hozott ajándékba, amit láttak elrepülni a helyi rendőrség épülete felett, egy nappal az elfogásuk előtt.
Az elkövetők 50 ezer dollárnyi telefont loptak a Verizonból és más üzletekből. A rendőrség szerint a drónból lefoglalt videofelvételeken nincs rajta a rendőrség épülete, viszont voltak fotók több fontos épületről. Készültek felvételek a bevásárlóutcákról is, a rendőrség úgy gondolja, hogy a célpontokat is megfigyelték a bűnözők. A két férfit egy Tub Gang nevű tolvajbanda tagjainak tartják, akik New Yorkban, New Jersey-ben, Pennsylvaniában, Illinois-ban és Missouriban garázdálkodnak.

(Fotó: Boston Globe / Europress / Getty)

Nem fekete-fehér
Legyen szó egyszerű állampolgárokról vagy rendőrökről, az biztos, hogy nemcsak rossz dolgokra, mondjuk felesleges követésekre, megfigyelésekre használhatóak a pilóta nélküli gépek. Szeptember végén eltűnt a University of Virginia egyik hallgatója, Hannah Graham, akit a helyi hatóságok ma már drónnal is keresnek.

Drónra jó minőségű kamerákat raktak, ami felülről pásztázta a szóba jöhető területeket, amíg ötven hatósági ember a földön kereste az eltűntet. Hetven mérföldet fésültek át. Egyelőre eredmény nélkül.
Jogos igény egyértelműen van a pilóta nélküli gépekre, a szabályozás azonban késik, vagy összevissza: utóbbi látszik az USA-ban, előbbi pedig Magyarországon, ahol májusi az utolsó ígéret a drónok legalizálásával kapcsolatban. Pedig a legfrissebb előrejelzések szerint a kereskedelmi, üzleti célra szánt drónok előbb terjednek el, mint eddig gondoltuk.

forrás:/index.hu/