szerző: Frey Sándor

Már van mint meglátogatnia a New Horizons szondának, ha jövő nyáron épségben túljut elsődleges célpontján, a Plútón.

A Hubble-űrtávcsővel végzett keresőmunka a Naprendszer peremvidékén eredményre vezetett. Három olyan apró égitestet is találtak, amelyek elérhetők lehetnek a New Horizons számára, miután a bolygórendszerből kifelé száguldva, 2015. július 14-én elrepül a Plútó törpebolygó és holdrendszere mellett.

A 2006 elején indított amerikai űrszonda látogatását a Plútónál nagy tudományos várakozás előzi meg. Azonban ha már ilyen messze eljut egy űreszköz, akkor szeretnék a lehetőséget még jobban kihasználni.

A New Horizons és egy Kuiper-övbeli kis égitest elképzelt találkozása. (Fantáziakép: NASA / JHU APL / SRI)

Ennek a módja, hogy a Neptunusz pályáján túl húzódó, kis méretű, jeges égitestekkel benépesített Kuiper-övben közelről vizsgálhassa a Naprendszer keletkezésének idejéből ősi állapotában megmaradt egyik égitestet.

A pályamódosításhoz némi hajtóanyag marad az űrszondán, ami elegendő lesz, feltéve, hogy az új kutatási célpont nincs túlságosan messze a New Horizons eredeti útvonalától.

A Hubble-űrtávcsövet azért kellett nemrég „bevetni” a célpontkeresésbe, mert bár vészesen fogyott az idő, korábban még nem sikerült egy alkalmas Kuiper-övbeli kis égitestet találni.

A keresést 2011 óta folytatták földi távcsövekkel. Kis méretük, nagy távolságuk, és alacsony fényvisszaverő képességük miatt ezek igencsak halványak, így felfedezésük sem egyszerű. Az új Hubble-megfigyelésekkel azonosított mindhárom lehetséges jelölt lényegesen kisebb a Plútónál, de egy tipikus üstökösmaghoz képest mintegy tízszer akkora méretűek lehetnek. Becsült átmérőjük 25-55 km közötti.

A New Horizons és a PT-1 pályájának vázlata. (Kép: Alex Parker / SRI)

A szóba jöhető másodlagos célpontok egyelőre az elég prózai PT-1, PT-2 és PT-3 nevet kapták (a Potential Target, azaz lehetséges célpont rövidítéséből). Az előzetes eredmények alapján a PT-1 mindenképpen elérhető. Ha minden jól megy, a randevú az űrszonda és a kis Kuiper-objektum között 2019-ben jöhet létre. A tartalék PT-2 és PT-3 célpontok pályaszámítását még pontosítani kell, hogy kiderüljön, egyáltalán elérhetné-e őket a New Horizons. A projekt meghosszabbításáról – vagyis többletköltségvetés biztosításáról – előtte természetesen a NASA-nak még dönteni kell.

forrás:/urvilag/

Két éven belül egy 18 rotoros, elektromos hajtású helikopter segítheti a tehetős ingázók mindennapjait. Fejlesztői bő 10 éven belül ezen közlekedési mód elterjedését vizionálják.
A személyi repülőknek igen hosszú és kalandos a története. A legtöbbek fantáziáját a légijárművekké átalakítható autók mozgatták meg, ebből a kategóriából fog bemutatkozni egy újabb prototípus a jövő héten Bécsben megrendezésre kerülő műszaki konferencián a pozsonyi Aeromobil jóvoltából.

Ezzel együtt az ilyen kezdeményezések immár az 1950-es évektől képtelenek kibontakozni, mivel a repülésükhöz szükség van egy kifutópályára is. Nem tudják felváltani az autókat, ezáltal az utak túlzsúfoltságán sem tudnak enyhíteni - tette hozzá Heinrich Bülthoff, a tübingeni Max Planck Biológiai Kibernetikai Intézet kutatója, aki szerint egy függőleges felszállású rendszerre van szükség.

Mindez közelebb lehet, mint gondolnánk.

Az év vége előtt a karlsruhei központú E-Volo teljesíti könnyen vezethető függőleges felszállású repülőgépének, a Volocopternek az első pilótával kivitelezett tesztrepülését. Emellett más műszaki előrelépésekről is beszámolhatunk: egy 4 millió eurós európai projekt, a MyCopter kutatói egészen egyszerű repülésirányítási interfészeket fejlesztettek ki, melyek egyike az autók kormánykerekén alapul, valamint olyan kamerákat és szenzorokat, melyekkel a repülő autók automatikusan kitérhetnek egymás elől. A projekt keretében készül egy GPS alapú légiútvonal tervező szoftver, ami kedvezőtlen időjárás esetén megkeresi a legközelebbi leszállóhelyet.


"Ezek a járművek először inkább a szórakozást szolgálják majd, valamint a taxi vállalatoknál jelenhetnek meg. A fő alkalmazási terület idővel azonban eltolódik az ingázók felé, akik nem akarnak nap mint nap a dugókban üldögélni" - mondta Bülthoff, aki szerint a megoldás nem lesz olcsó, 2020 közepére azonban elterjedté teszi az ilyen jellegű repülést.

A brit Liverpool Egyetemen Mark White és Mike Jump pilóták által kifejlesztett szimulátor rendkívül leegyszerűsíti a repülést, gyakorlatilag fel-le, jobbra-balra kell csak mozgatni a vezérlőkart, valamint a sebességet változtatni, ami bárki számára rövid időn belül megtanulható. Rendszerük automatikusan is képes elirányítani egy légijárművet két kiválasztott pont között. A teszteken öt önként jelentkező - akik eddig kizárólag autót vezettek - mindössze 5 óra alatt tökélyre fejlesztették a rendszerben magukat. A Volocopter vezetése is egyszerű lesz - nyilatkozott Stephan Wolf, a cég egyik alapítója -, mivel megoldásuk kiküszöböli a nagy rotorlapátokból adódó problémákat, például a pörgettyűs hatást, ami nagyban nehezíti a hagyományos helikopterek vezetését, több száz órára növelve a tanulási időt.


Ehelyett a Volocopter 18 rotorral rendelkezik, melyek egyenként 1,8 méter hosszúak és ellenforgó párokba vannak rendezve egy kör alakú vázon. Bár elég furcsa látványt nyújt, az elrendezésnek köszönhetően a párok által kiiktatott forgatónyomaték-hatás miatt a gép könnyedén manőverezhető bármilyen irányba, pusztán a rotorpárok sebességének változtatásával. A prototípust kilenc lítium-ion akkucsomaggal szerelték fel a rotorpároknak megfelelően, ez jelenleg 20 perc repülést tesz lehetővé. "Könnyű repülni vele, még akkor is, ha előtte soha nem repültünk. Ha elengedjük a botkormányt, a Volocopter tovább lebeg azon a ponton ahol befejeztük a manőverezést" - magyarázta Wolf.

Talán nem meglepő, hogy a legnagyobb kihívást nem is a műszaki megoldások, hanem a hatósági engedélyek jelentik. Például az első kétszemélyes Volocoptereket, melyeket 2016-ban vehetnek majd át a megrendelők 250 000 eurós áron, ultrakönnyű repülőgépként kerülnek besorolásra a Német Szövetségi Repülési Hivatal által és a német törvényeknek megfelelően csak repülőtereken szállhatnak fel és le. Wolf ennek ellenére optimista, a vezető nélküli autók gyors elfogadottságából, valamint a közutak rendszeres túlterheltségéből merítve erőt.

A fejlődő metropoliszokban, mint például Rio de Janeiro vagy Sao Paulo, a gazdag lakosoknál már mindennapos a helikopter használat, ezáltal a Volocopter iránti érdeklődés is. Az elektromos repülés alacsonyabb széndioxid kibocsátást is jelent, különösen, ha a repülés enyhít a dugók kialakulásán. Mindezekhez társul az utazás gyorsasága, ami a szakértők szerint szintén erős ütőkártya lesz a piac élénkítésében.

forrás:/sg.hu/

Saját Velencét építettek maguknak a kínaiak: lemásolták az épületeket, a csatornákat, és a gondolákat is.
Kína alaposan rávert a világ nevezetességeit, többek között a párizsi Eiffel tornyot, vagy az egyiptomi Szfinxet lemásoló Las Vegasra. Bebizonyították, hogy nem csak márkás kütyüket és divatcikkeket tudnak lemásolni, hanem komplett városokat is.

Hamarosan megnyit ugyanis az észak-olaszországi Velence másolata az ázsiai ország észak-keleti részén fekvő Dalian városban – írja a Daily Mail.

A másolatvárosban négy kilométer hosszan kígyóznak a mesterséges csatornák, melyeken az európaiakhoz a megszólalásig hasonló gondolák, illetve a tradicionális ruhákat viselő gondolások várják a pénzes turistákat. A csatornákat minden oldalról európai stílusú épületek veszik körül, amiket a tanulmányútra a valódi Velencébe utazó kínai építészek terveztek.

A helyi fejlesztők szerint a csatornarendszer igen jó hatással van a túl erős autóforgalom miatt szennyezett levegő minőségére. A „Kelet Velencéje” projekt ötmilliárd jüanba, vagyis közel kétszázmilliárd forintba került.

A kínaiak egy évvel az után építették meg saját Velencéjüket, hogy óriási nemzetközi botrányt kavart egy másik településmásolatuk. Az UNESCO Világörökség részét képező felső-ausztriai városkát, Hallstattot szinte egy az egyben másolták le, Guangdong tartományban, alig több mint kétmillárd forintnyi jüanból.

(Fotó:Flickr.com)

Bár az osztrákok először nagyon felháborodtak, amiért a megkérdezésük nélkül építettek Hallstatt-másolatot Kínában, de aztán megbékéltek a projekttel. A mindössze kilencszáz állandó lakosú városkát minden évben turisták százezrei árasztják el. Miután a helyiek elgondolkodtak, rájöttek, hogy a városuk kínai másolata még jót is tehet az üzletnek.

forrás:/hir24/

Átadta a múltnak Felix Baumgartner 2012-ben elért mintegy 39 ezer méteres rekordját a Google konszern egyik vezetője, az 57 éves Alan Eustace, aki az osztrák extrémsportolónál is magasabbról, több mint 41 ezer méterről hajtott végre sztratoszféraugrást.

Csapata, a Paragon Space Development Corporation pénteki tájékoztatása szerint az ugrás során az amerikai tudós-üzletember átlépte a hangsebességet.
"Csodálatos volt, láttam a világűr sötétségét és a légkör rétegeit" - mondta Alan Eustace a The New York Times című lapnak.

Az ugrást - amelyet három évig tartó felkészülés előzött meg - Új-Mexikó állam felett hajtotta végre 41 424 méterről, a sztratoszféra felső pereméről, ahová egy héliumballon segítségével emelkedett fel több mint két óra alatt.

Miután fél órát eltöltött a rendkívüli magasságban, leugrott, a szabadesés négy és fél percig tartott, az elért legnagyobb sebesség óránként 1320 kilométer volt.

Baumgartnert ebben a tekintetben nem múlta felül, az osztrák férfi ugyanis 1357 kilométeres sebességet is elért ugrása során.
A szabadesést követően Eustace ejtőernyője rendben kinyílt, így biztonságosan földet ért.


Alan Eustace vezető tisztséget tölt be a Google konszernnél, ő irányítja a tudománymenedzsmentért felelős területet. A különleges ruhában végrehajtott rekordkísérlet része volt a Paragon Space Development Corporation egyik kutatási projektjének, amelynek célja a sztratoszféra megismerése.

forrás:/MTI/

Szakemberek kimutatták, hogy a világ egyes részein az internet "alszik" a nap bizonyos szakaszában.
A Dél-kaliforniai Egyetem kutatói létrehoztak egy térképet, amely megmutatja, hogy a világháló csak a gazdagabb régiókban, például az Amerikai Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában aktív egyenlő mértékben, folyamatosan a nap 24 órájában.

A kinyert adatok segíthetnek abban, hogy a szakemberek jobban megértsék az internet működését, s ezáltal könnyebben felderíthetők és nyomon követhetők legyenek az üzemzavarok.

John Heidemann, a USC professzora kijelentette, hogy az internet fontos az életünkben és a gazdaság szempontjából, a filmek streamelésétől kezdve az online vásárlásokig.

A hálózati üzemzavarok mérése az első lépés annak az irányába, hogy a világháló megbízhatóságán javítani lehessen. Nagyon fontos azonban, hogy a normális aktivitási szakaszokat ne tévesszük össze az üzemzavarokkal, és ebben segíthet a megalkotott térkép.

A világ számos régiójában a rendszerek nem működnek éjjel-nappal teljes kapacitással. Kelet-Európában, Dél-Amerikában és Ázsiai egyes részeiben a felhasználóknak nincs 24 órás internethozzáférésük.



Heidemann csoportja több mint 950 millió IPv4-címet figyelt meg két hónapon keresztül. A kapcsolat elérhetőségét 11 percenként ellenőrizték. Kimutatták, hogy a kisebb GDP-vel rendelkező országokban az online aktivitás rapszodikusabb, míg a gazdagabb államokban gyakorlatilag állandó és stabil 24 órás online kapcsolat volt. Az aktuális eredményeket a novemberben megrendezendő 2014 ACM Internet Measurements Conference keretében fogják ismertetni. A szakember és csoportja folytatja a megkezdett munkát.

forrás/sg.hu/