szerző: Molnár László

A Rosetta-űrszonda fotóin látható barázdák elrendezése arra utal, hogy a Lutetia feltérképezetlen oldalán is léteznie kell egy nagyméretű becsapódási kráternek.
A Rosetta még 2010. júliusában repült el a Lutetia kisbolygó mellett, úton a 67P üstökös felé. A nagyjából 100 km-es égitestet két órán át fotózta az űrszonda, és eközben 3168 km-re közelítette meg. A fényképek, a várakozásoknak megfelelően, számtalan becsapódási krátert örökítettek meg a felszínen. De nem csak kráterek borítják a Lutetiát: árkok vagy barázdák sorozatai is kirajzolódtak. Ezek sokkal ritkábbak, mint a szinte bárhol megtalálható kráterek: eddig csak a Phobos holdon, valamint az Eros és Vesta kisbolygókon örökítettek meg hasonló formákat az űrszondák.

A barázdák pontos keletkezése a mai napig vitatott téma, az azonban igen valószínű, hogy közük van a becsapódásokhoz. A nagy energiájú ütközés hatására lökéshullámok indulnak meg a kisbolygó belsejében. Ha ezek a lökéshullámok keresztül tudnak utazni az aszteroidát alkotó porózus anyagon, a felszínen felbukkanva repedéseket és töréseket hoznak létre: ezek alkotják a barázda-hálózatokat.

A kráterek és a hozzájuk tartozó barázdák. Lila: Északi Pólusi Krátercsoport, piros: Massalia-kráter: kék: a Suspicio-kráter barázdái, sárga: nem csoportosítható barázdák.
“A Lutetia esetében, azzal a feltételezéssel élve, hogy a barázdák koncentrikus körökben helyezkednek el a kráterek körül, kétszáz ilyen struktúrát azonosítottunk, amelyek három kráterhez köthető, különálló családokba rendeződtek” – mondta el az eredményeket bemutató cikk vezető szerzője, Sebastien Besse (ESTEC/ESA, Hollandia).

(kép: Besse et al (2014), illetve ESA/Rosetta/MPS OSIRIS Team.)(

A három barázdarendszer körül az egyik a nagyméretű, 55 km-es Massalia-kráterhez kapcsolódik, míg a másik a több, egymásra rakódott kráterből álló, összesen 35 km-es Északi Pólusi Krátercsoporthoz köthető. Mindkettő a kisbolygó északi féltekéjén található. A harmadik árokrendszer azonban a jelek alapján egy déli, az elrepülés során rejtve maradt krátertől ered. A sejtett krátert illő módon Suspicio-kráternek nevezték el a kutatók, és a barázdái alapján ez is több tíz km széles lehet. Megszámolva, hogy hány kráter írta felül a keletkezésük óta a barázdákat, a kutatók azt is megállapították, hogy a Suspicio fiatalabb, mint a Massalia-kráter, de öregebb, mint az Északi Pólusi krátercsoport.

Az űrtávcsövekkel készült alakmodell és a Rosetta képei, összeillesztve. A kék vonalak a Suspicio-kráter helyét jelölik, 15, 30 és 45 km-es átmérőt feltételezve.

De nem csak a Rosetta vizsgálta meg a Lutetiát. Még az elrepülés előtt felmérte a kisbolygót a Spitzer- és Herschel-űrtávcső is, és a megfigyelésekből le lehetett vezetni egy hozzávetőleges alakmodellt.

Már ez a modell is előrevetítette, hogy a kisbolygó déli oldalán, a Suspicionak megfelelő pozícióban bemélyed a Lutetia felszíne. A Hawaiin található Infrared Telescope Facility nevű infravörös távcső pedig azt mutatta ki, hogy eltér a felszín kémiai összetétele a Lutetia északi és déli oldalán.

(kép: Besse et al (2014), illetve ESA/Rosetta/MPS OSIRIS Team.)

A kutatók úgy vélik, hogy egy nagy becsapódás a déli oldalon, feltehetően ugyanaz, ami a Suspicio-krátert is létrehozta, annyi anyagot ásott ki a felszín alól, hogy a különbség már kimutathatóvá vált a földi távcsövek számára is. “A tanulmányunk a Lutetia több, független vizsgálati eredményét fogja össze egyetlen, koherens történetbe, úgy, hogy abba beleillik egy nagy méretű becsapódási kráter jelenléte a kisbolygó túloldalán” – tette hozzá Michael Küppers (ESA Space Astronomy Centre, Spanyolország), a cikk egyik társszerzője.

És mindezek az eredmények csak egy két óráig tartó elrepülésből származnak. A Rosetta képességei alapján a 67P vizsgálata hosszú éveken át rengeteg munkát fog majd adni a kutatóknak.

forrás:/csllagaszat.hu/

forditotta: Tom Fodor

Meghívásotok van a játékba. Azért vagytok mindebben, hogy játszatok. Játékos időtöltés az egész. Időnként elfelejtitek, hogy ezért vagytok itt. Ezért vagytok itt, a mókáért és, hogy élvezzétek.

Jól látjuk milyen komolyan is veszitek az életeteket, magatokat, a világotokat, és a spirituális utazásotokat. Ha van is mire ráébrednetek, akkor az a játszótér, ami körbevesz benneteket. Lehet munkátok, eljárhattok a munkába, és nézhettek rá úgy, hogy az nem egy játék. Lehet hogy nem visztek játékos energiát a munkátokba, de ez nem a munka hibája. Játékosak lehettek, mókázhattok.

De úgy is dönthettek, hogy keményen dolgoztok, hogy az élet egy küzdelem, ezt a játékot is játszhatjátok. Viszont úgy látjuk, nem sokan élvezitek azt, hogy így tekintetek az életre. A játék annyira egyszerű, mint pusztán eldönteni, hogy játszani, és mókázni szeretnétek. Ti játék vagytok, hiszen ti vagytok minden, a játék pedig része a mindennek.

Amikor játékosak vagytok, akkor játszani akartok, lazítani, pajkoskodni. De már gyerekkorotokban azt nevelték belétek, hogy ne játszatok, hogy az élet nem játék, hogy meg kell alatta hajolni.

Csináljátok a házi feladatot, a házimunkát. Azt nevelték belétek, hogy a játékotok zavarja a többieket, a mókát kinevelték belőletek.
Azért vagyunk itt, hogy emlékeztessünk benneteket arra, hogy játszhattok, már felnőttek vagytok, és felnőttként ti hozzátok a (saját) szabályaitokat. Ti döntitek el mikor helyes mókázni, és mikor van ott az ideje az összpontosításnak. De még az is lehet játékos. Még ha egy megbeszélés közepette is ültök, nagyon komoly emberekkel, akkor is mókázhattok magatokban. Rajtatok áll.

Bárhogy is döntötök, mi támogatunk benneteket, emlékeztetünk arra, hogy (szabadon) dönthettek afelett, hogy játszani szeretnétek. Úgy is dönthettek, hogy mindent mókának vesztek. Dönthettek úgy, hogy maga a játék lesztek, ezt követően pedig meg fogjátok látni, ahogy a játszótér veletek együtt tágul. (D.Scranton: Áldás az Unikornis Kollektívától)

forrás:/facebook/

Szakemberek szerint a déli helyett nyugati irányban lenne optimális a panelek alkalmazása.
Ahogy egyre több háztartásban, egyre több épület tetején bukkannak fel az elektromágneses sugárzást villamos energiává átalakító napelemek, gyakrabban hangzik el kritika azok felhasználásával, egészen pontosan elhelyezkedésükkel és irányukkal kapcsolatban. A tengerentúlon számos energetikai szakember emeli fel hangját a nyugati irány optimális mivolta mellett, amely országos szinten jobb választás lenne.

Ezzel kapcsolatban rögtön érdemes leszögezni, hogy (természetesen) nem véletlenül esett az eredeti választás a háztetők déli oldala mellett. Ennek révén a háztartások már a korai óráktól elkaphatják a délkeleten kelő Nap sugarait, ezt pedig egészen a délnyugati irányban történő napnyugtáig folytathatják, amivel a lehető legtöbb áramot generálják, így pedig a felesleget a hálózatnak átadva még némi pénzt is kereshetnek az általuk fel nem használt mennyiségen. Ez a gyakorlat azonban komoly hátrányokkal is jár, amelyek különösen hosszú távon üthetnek vissza, a szakemberek pedig úgy vélik, hogy a napelemek nyugati oldalon történő elhelyezésével sokkal jobban járnánk, ez utóbbi megoldással ugyanis a nap középső és kései szakaszában generálnánk áramot, éppen amikor a legjobban szükség van arra.

A jelenleg elterjedt, széles körben alkalmazott déli irányultság legfőbb problémája, hogy komoly terhet ró azon erőművekre, amelyekre szintén szükség lesz a szénmentes energiatermelés globális szinten való megerősödéséhez, ezen trend folytatásához. Ez a legsúlyosabban az atomerőműveket érinti, amelyek szigorú menetrend szerint, egy állandó szinten működnek, és mivel a csúcsidőszakon kívül megtermelt napenergiával (az itt keletkező felesleggel) nem tudnak versenyezni, a nap bizonyos szakaszaiban nem gazdaságos a termelés folytatása – márpedig a területtel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a nukleáris energia minden ellenkező híreszteléssel szemben továbbra is komoly szerepet tölt majd be az ágazatban.



A csúcsidőszakban azonban – többek között a légkondicionálók miatt – szükség van a termelés fokozására, amit a legkönnyebben és leggazdaságosabban a gáz-, valamint szénerőművekkel tudunk elérni, így ezek súlya marad meg, illetve nő tovább. A nyugati oldalon történő elhelyezéssel ezt a csúcsidőszakot tudnánk tisztábbá varázsolni a napelemekkel, amelyek így nem okoznának komoly károkat a már említett atomerőműveknek a hálózattal szemben kisebb igényeket támasztó egyéb napszakokban. A mostani gyakorlat nem ezt szolgálja, mi több, éppenséggel még nagyobb teret ad a leváltani kívánt szénerőműveknek, ami idővel a visszájára üthet.

forrás:/sg.hu/

Egy i.e. 315-ben elhunyt férfi a legközelebbi rokona az emberiség közös női ősének, a mitokondriális Évának.
Később halt meg, mint Szókratész és Arisztotelész, mégis az afrikai kontinens déli részén halászó férfi rendelkezett a legközelebbi genetikai egyezőséggel a modern ember ősanyjával. A "mitokondriális Éva" 100.000 és 200.000 évvel ezelőtti időszakban élt Afrika déli részén. Nem ő volt az első ember, a többi női ágon azonban nem született női utód, így ezek az ágak nem tudták tovább örökíteni mitokondriális DNS-üket. Ennek eredményeként az összes mai ember mitokondriális DNS-e hozzá vezethető vissza. DNS-ében szinte minden ma jelenlévő genetikai variáció megtalálható, azóta az emberi populációk genetikailag szétszóródtak, létrehozva a mai etnikai csoportokat.

Most az emberi családfa egy eddig ismeretlen ágaként azonosítottak egy i.e. 315 környékéről származó csontvázat. A férfi 50 éves volt, amikor meghalt, és ő az első ősi ember az emberiség bölcsőjének tekintett szaharai területről, akinek a DNS-ét szekvenálták.

"A legkorábban elvált ághoz tartozik - az általunk ismert legősibb" - mondta a kutatást vezető Vanessa Hayes, az ausztráliai Garvan Intézet munkatársa, aki szerint a férfi ősei megközelítőleg 150.000 évvel ezelőtt váltak el a többi embertől, ami egyben a modern embertől legkorábban elvált csoportot jelenti.

A csontokat a dél-afrikai Szent Heléna-öbölben találta meg 2010-ben Andrew Smith, a Fokvárosi Egyetem régésze, majd antropológus kollégája, Andrew Morris vizsgálta meg, megállapítva, hogy a férfi egy tengeri gyűjtögető volt. A fülében talált csontos kinövés arról árulkodott, hogy sok időt töltött az óceán hideg vizében, élelemért kutatva.

A férfi másfél méter magas volt, sírjába nagy mennyiségű kagylót helyeztek, ami szokatlan az afrikai vadászó-gyűjtögetőktől, akiknél nem volt szokás a temetkezés, tette hozzá Hayes.

A férfi mitokondriális genomjának a ma élő afrikaiakkal történt összehasonlításából Hayes megállapította, hogy a férfi csoportja hamarabb elvált az ősanya leszármazottaitól, mint az eddig ismert két legrégebbi csoport, melyeknek még ma is találhatók élő tagjai. "Ez az eddig azonosított legősibb vonal" - mondta Rebecca Cann, a Hawaii Egyetem genetikusa, aki segített a mitokondriális Éva elméletéhez vezető munkában.

Bár a férfi több mint 100.000 évvel a mitokondriális Éva után élt, esetében figyelhető meg a legnagyobb egyezés a genetikai összetételt tekintve, DNS-e genetikailag "idősebb" mint a miénk, tette hozzá Hayes. Mivel a mitokondriális DNS kizárólag az anyától öröklődik, a genetikusok megvizsgálva a változásait be tudják azonosítani az elágazásokat az emberi evolúcióban, illetve az emberiség terjeszkedését a világban. Ez a módszer győzte meg a tudósokat az anatómiailag modern ember afrikai eredetéről.



Bár a minta csupán 2.330 éves, az akkoriban létező más emberi vonalak jóval nagyobb eltéréseket mutattak a mitokondriális ősanyától. Az európai maradványoknál, bár kronológiailag idősebbek, számos nagy kiválasztódási esemény nyomai észlelhetők, olyan genetikai változások, melyek eltűntették a diverzitást, új ágakat hozva létre. A halász maradványainak kora arra utal, hogy a mai Dél-Afrika területén élt, még az ismert visszavándorlások előtt. "Nagyon keveset tudunk a kontinens 100.000 évvel ezelőtti történelméről, annak ellenére, hogy az emberiség bölcsőjéről beszélünk" - mondta Wolfgang Haak, az ausztrál Adelaide Egyetem paleobiológusa, aki szerint a férfi mitokondriális genomja segíteni fog a tudósoknak kifejleszteni egy térképet a korai modern emberek afrikai vándorlásairól.

Hayes arra is kíváncsi, miben tér el az első afrikai gazdálkodók génállománya a vadászó-gyűjtögetőkétől. "A Föld arculatát legnagyobb mértékben megváltoztató dolog a vadászó-gyűjtögető életmódról a gazdálkodásra történő áttérés volt. Honnan indultunk és milyen változásokat okozott mindez a génállományunkban?" – tette fel a kérdést.

forrás:/sg.hu/