szerző: Molnár László

Az óriás fekete lyukak nem csak pusztítanak: sikerült kimutatni, hogy a csillagközi anyag felkavarásával a csillagkeletkezést is képesek működtetni a galaxisukban.
A galaxisok önmagukban nem képesek a végtelenségig új csillagokat létrehozni: ezt az állítást mind a megfigyelések, mind az elméleti megfontolások alátámasztják.

Ahhoz, hogy egy galaxis kövesse a rá jellemzőnek gondolt fejlődési útvonalat, szüksége van valamiféle mechanizmusra, amely szabályozza benne a csillagkeletkezést.
Ennek kulcsa, hogy turbulensen tartsa a csillagok alapanyagául szolgáló gázt. Ettől a galaxisban található csillagközi anyag folyamatosan keveredik, és sűrű, hideg csomók alakulhatnak ki benne: ezek végül összeomolhatnak és csillaggá sűrűsödhetnek össze.
Ahogy a keveredés megáll és a gáz lecsillapodik, nem fognak újabb csillagok születni.

A csillagkeletkezést lehetővé tevő, a szakzsargonban pozitív visszacsatolásnak nevezett folyamatokat azonban sokkal vázlatosabban ismerjük, mint a további csillagkeletkezést megállító, vagy egyenesen lehetetlenné tevő negatív visszacsatolási folyamatokat.

A Centaurus A galaxis kompozit képe látható, infravörös, UV, röntgen és rádió felvételek egyesítéséből. Jól látható a markáns porsáv és a rá közel merőleges, a központi fekete lyuktól eredő és rádiólebenyekben végződő nyalábok. (Forrás: ESO/WFI, MPIFR/ESO/APEX, NASA/CXC/CfA)

Az egyik jelölt a szupernóva-robbanások hatása: ezek erőteljes lökéshullámokat küldenek át a csillagközi anyagon, amely akár önmagában is elegendő lehet a turbulens keveredés fenntartásához és a csillagkeletkezés szabályozásához. A szupernóváknál is erősebb hatása lehet az aktív, éppen anyagot elnyelő fekete lyukaktól eredő rádiónyaláboknak (jeteknek), amelyek maguk is felkeverik az útjukba kerülő gázt, ahogy nagy sebességgel beleütköznek. Bár a szimulációk szerint ezek a folyamatok szükségesek, nem ártana megfigyelésekkel is igazolni a működésüket.

Stephen Hamer (Observatoire de Paris) és szerzőtársai a déli égbolt egyik ikonikus objektumában, a Centaurus A galaxisban keresték a rádiónyalábok és a csillagközi anyag kölcsönhatásának nyomait. A Centaurus A egy óriási elliptikus galaxis, de találunk benne vastag porsávokat, egy 20 millió naptömeg méretű központi fekete lyukat és két hatalmas, több, mint nyolcszázezer fényév hosszúságú rádiólebenyt is. A kutatók az egyik chilei VLT óriástávcsőre szerelt MUSE spektrográffal keresték a pozitív visszacsatolás nyomait. Az egyik árulkodó jel, ha a hidrogéngázra jellemző, fényes színképvonalat kiszélesedve látják a rádiónyaláb mentén.

Ha a nyaláb lökéshullámokat kelt a csillagközi gázban, azzal fel is fűti azt, energiát biztosítva a turbulens keveredéshez, amelyből pedig később csillagkeletkezési régiók alakulhatnak ki. A kaotikusan kevergő gáznak egyes részei éppen közelednek felénk, mások pedig távolodnak. Ezeknek a részeknek a sugárzása a sebességnek megfelelő kék-, illetve vöröseltolódást szenved. Emiatt a hidrogén eredetileg igen keskeny színképvonala helyett az ide-oda mozgó részek összegét látjuk: egy kiszélesedett vonalat.




A felvételek nagyon érdekes dolgokat fedtek fel a Centaurus A-ról. Az egyértelmű, hogy a rádiónyaláb mentén egy sor nagyobb csomóba rendeződött a gáz. Ami ennél sokkal meglepőbb, hogy ha ezeket kitakarták, hosszú ívek rajzolódtak ki a háttérben, a nyalábokra közel merőlegesen. Ezek az ívek nem követik a galaxison átnyúló porsávokat sem, hanem ellentétes irányú görbülettel rendelkeznek. A kutatók szerint a legvalószínűbb, hogy az ívek nem független struktúrák, hanem azok is a nyaláboktól erednek. Ahogy az aktív fekete lyuktól megindul a nagyon nagy sebességű áramlás a nyalábok mentén, az beleütközik a galaxisban található, lassan mozgó gázba. A félrelökött csillagközi anyagban visszaáramlás indul meg: ezt láthatjuk most ívekként. De a visszaáramlás nem tart sokáig, csak úgy egymillió évig: a Centaurus A fekete lyuka tehát csillagászati szempontból igen rövid ideje vált aktívvá.




A második meglepetést a vonalszélesség-térkép tartogatta. Azt találták, hogy a legnagyobb kiszélesedés, és így a legnagyobb turbulencia is a nyalábot alkotó csomók szélén alakult ki. A gáz itt akár több száz km/s-os sebességgel áramlik ide-oda, pontosan ahogy azt a lökéshullámokkal végzett szimulációk jósolták. Ugyanezek a tartományok ultraibolya fényben is igen fényesek, ami egyértelmű bizonyíték arra, hogy a csomók széle mentén jelenleg is aktív csillagkeletkezés zajlik. Ezek alapján tehát sikerült a Centaurus A-ban közvetlenül megfigyelni a központi fekete lyuk rádiónyalábja által vezérelt pozitív visszacsatolási folyamatot: a csillagközi gázba csapódó nyaláb lökéshullámai turbulenssé tették azt, beindítva a keveredést és csillagkeletkezést, és mellesleg megfigyelték a visszaáramlást is. Amennyiben igazuk van, a fekete lyuk még sok százmillió éven át fogja fenntartani a csillagkeletkezést a galaxisban.

forrás: /csllagaszat.hu/

A szadizmussal mutatta a legtöbb hasonlóságoit az internetes trollok magatartása, akik élvezik, hogy mindennel vitatkoznak és fájdalmat okozhatnak.
Szadista és pszichopata személyiségjegyei lehetnek az internetes "trolloknak", akik hozzászólásaikkal szétzilálják a közösségi portálokon folyó beszélgetéseket - derült ki két tanulmányból.

Az online végzett két kutatásban megvizsgálták 1215 résztvevő személyiségvonásait és internetes hozzászólási szokásaikat. A kutatók azt találták, hogy a netes trollokat sokszor a szadizmushoz, a pszichopátiához és a macchiavellizmushoz kapcsolható vonások jellemzik. Macchiavellistának azokat nevezi a pszichológia, akik a saját hasznuk érdekében hajlamosak mások becsapására és manipulálására.

A trollkodás a szadizmussal mutatta a legszorosabb kapcsolatot - mondták a kutatók, akik ezt azzal magyarázták, hogy egyesek élvezik, ha mindennel vitatkoznak és szándékosan fájdalmat okozhatnak.

"Mind a trollok, mind a szadisták kárörömöt éreznek, ha mások baját látják, szórakozni akarnak rajta, és az internet erre jó játszótér" - idézte tanulmányukat a Live Science tudományos-ismeretterjesztő portál. "A való életben vannak destruktív és álnok emberek.

Ez a tanulmány arra világít rá, hogy az emberek igazi élete és személyisége miként hatol át a virtuális határokon" - mondta Michelle Drouin, az Indiana Egyetem kutatója, aki nem vett részt a munkában.

Az első tanulmányhoz 418 önkéntes segítségét kérték. Átlagéletkoruk 29 év volt, és egy online felmérés kérdéseire kellett válaszolniuk. A szadisztikus vonásokat többek között olyan skálán vizsgálták, amely tíz állítást tartalmaz, ezeket kell a résztvevőknek egytől ötig pontoznia aszerint, mennyire értenek egyet az állításokkal, köztük például ezzel: "Izgalmas dolog másokat bántani".

A kutatók a résztvevők internetes viselkedési mintáit is felmérték: megkérdezték, mit szeretnek leginkább csinálni az online kommentelés közben. Egyebek között ilyen lehetőségek közül válogathattak: beszélgetni a többi felhasználóval, új barátokat szerezni, más felhasználókkal trollkodni.

A másik tanulmányban új mérőeszközt alkottak, amelyet az internetes trollkodás globális felmérésének (Global Assessment of Internet Trolling, GAIT) neveztek el. Amellett, hogy a trollokra jellemző viselkedést és ennek élvezeti szintjét mérték vele, megkérdezték a résztvevőket, általában mennyi időt töltenek online.



A kutatók összefüggést találtak az online kommentelés gyakorisága és a trollkodás élvezete között. Ez alátámasztja azokat a korábbi eredményeket, amelyek szerint az antiszociális viselkedés összefügg a technológia túlzott használatával.

A tanulmány nem talált kapcsolatot a szadizmus és más, ártatlan online tevékenységek: a beszélgetés vagy a vitatkozás között. A kutatásból kiderült, hogy a szadistákkal szemben a nárcisztikusok nem élvezik az internetes trollkodást.

forrás:/MTI/

szerző: Szilágyi Szabolcs

Beszéljen magyarul, angolul vagy akár zagyvaságot, a beszédben rejlő minták olyan egyediek, mint az ujjlenyomatok. Nem hiszi? Terroristákat is kaptak már el ezzel a "trükkel".
Ha jellemezni akarnánk az elmúlt hónapok terrorját, akkor az Iszlám Állam brutális videóit kell megemlítenünk. Ezek közös jellemzője, hogy a csapdába esett nyugati túsz mellett az Iszlám Állam egy terroristája áll, késsel a kezében, majd - brit akcentussal, de arabul - üzenetet intéz a világhoz. Ezzel pedig végzetes hibát követett el.

Az FBI ugyanis a hangja alapján beazonosította a videókon megjelenő terroristát, bár pontosan nem árulták el, hogyan, azt elismerték, hogy ehhez hangelemző módszert is felhasználtak. Természetesen nem lehet tudni, hogy utóbbi milyen módon működik, sem azt, hogy mikor és még kiken alkalmazta a Szövetségi Nyomozóiroda.

Az Ohio Állami Egyetemen tanító DeLiang Wang szerint nem új keletű dologról van szó: a neurális hálók hangelemzésben való használatát kutató szakértő elmondása szerint már jó ideje foglalkozik a tudomány a biometria ezen ágával. Szemben a Siri vagy az Android működésével, melyek az emberek által mondottak értelmét próbálják megállapítani, ebben az esetben az ember hangjában rejlő mintákat fedik fel. Ezek a minták ugyanis konstansak, nem változnak akkor sem, ha más nyelven beszél vagy halandzsázik az illető. Más, ismert alanyok által elmondott beszédek hangmintáival összehasonlítva pedig megállapítható valakinek a személyazonossága (természetesen csak akkor, ha elérhető egy bizonyosan általa elmondott szöveg). Gyakorlatilag az ujjlenyomat-vizsgálatokkal analóg módon működik a technika.

Noha az azonosítás közel sem tökéletes (érzékeny például a környezeti zajokra és más, torzító tényezőkre), szinte biztosan rendelkezik az FBI hangadatbázissal az általa veszélyesnek ítélt személyekről, állítja Wang. Ezt, nyilvánvaló okokból, nem ismerik el a szövetségiek, de inkább az lenne a meglepő, ha nem tulajdonolnának ilyen adatbázist. Elég csak abba belegondolni, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata, az NSA közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a telefonhívásokhoz különböző biztonsági réseken keresztül, amivel gyakorlatilag bárkinek rögzíthető a hangja.

Ezt támasztják alá az Edward Snowden féle szivárogtatás egyes információmorzsái is. Jó tanácsunk tehát, ha nem akar könnyen beazonosítható lenni, ne hívja fel magára a titkosszolgálatok figyelmét. Vagy ne telefonáljon saját hangján. Vagy ne kövessen el terrorista cselekményt - igen, talán utóbbi a leginkább megszívlelendő tanács.

forrás:/ma.hu/

Újraélesztésük után nem fényről és alagútról, hanem hét másik dologról beszéltek.
A testen kívüli és a halálközeli élményekről számos beszámoló ismeretes. Angol kutatók a napokban közölték a témával kapcsolatos eddigi legátfogóbb kutatást
A Southamptoni Egyetem által szponzorált AWARE (AWAreness during REsuscitation) tanulmány négy évig zajlott. Összesen 15 kórház 2060 olyan páciensét vizsgálták, akiknek valamilyen okból leállt a szíve..

Vakító fény és félelemérzet

A 2060 szívmegállásos esetből 140 túlélővel interjút készítettek. Az interjúalanyok 39 százaléka számolt be arról, hogy a szívmegállást követően bizonyos mértékben tudatuknál voltak, ugyanakkor nem voltak képesek felidézni konkrét eseményeket.

„Az eredmény azt sugallja, hogy a szívmegállást követően a páciensek szellemileg aktívak, ugyanakkor a felépülést követően elveszítik emlékeiket az agy sérülése vagy a nyugtatók hatása miatt – mondta Parnia.

Ezt követően a 140 túlélőből 101 emberrel újabb interjút készítettek. A második interjúban részt vevők 46 százaléka 7 nagyobb élményt tudott felidézni a szívmegállást követően.
Félelemérzetről, állatokkal és növényekkel kapcsolatos emlékekről, vakító fényről, erőszakkal és üldözéssel kapcsolatos élményekről, deja vu érzésről és családról érkeztek beszámolók.

Ezek az élmények nem hasonlítanak a klasszikus halálközeli és testen kívüli élményekhez, amelyeket az interjúalanyok csak kis része élt át: 9 százalék produkált halálközeli (például fény egy alagút végén), két százalék pedig testen kívüli élményeket.

A legjobban dokumentált eset
A tanulmány által leghitelesebbnek és legjobban dokumentáltnak tartott eset egy 57 éves szociális munkás férfié. A páciens aprólékosan beszámolt a szívmegállást követő eseményekről (például a nővérek munkájáról és a szobában található berendezésekről). Két csipogást is hallott, amelyet az egyik gép adott ki. Ez azért számított fontos információnak, mert a csipogások között eltelt idő három perc volt, így a kutatók ebből meg tudták állapítani, hogy az élmény mennyi ideig tartott.

„A férfi esete azért is kiemelendő, mert a halállal kapcsolatos élményeket eddig csak olyan hallucinációs tünetekként kezelték, amiket a beteg közvetlenül a szív megállása előtt, vagy az újraélesztést követően él át. Az eddigi ismeretek szerint az agyműködés a szív megállását követően 20-30 másodpercen belül megszűnik. Mivel nincs agyműködés, az érintettek nem tudják felidézni az ekkor történt eseményeket. Az 57 éves páciens élményei azonban a szívmegállást követően történtek, ráadásul nem illúzión, hanem valós eseményeken alapultak, amelyeket hiteles szemtanúk is alátámasztottak” – mondta Parnia.



Túllépni a hagyományos megközelítésen - A halál nem egy pontosan meghatározható pillanat, hanem egy olyan folyamat, amelyet szerencsés körülmények között vissza lehet fordítani. Ha a pácienst sikerül visszahoznunk, akkor szívmegállásról, ha nem, akkor halálról beszélünk. A mostani tanulmányban szerettünk volna túllépni a halálközeli élmények eddigi érzelmektől túlfűtött megközelítésén, és tudományosan megvizsgálni, mi is történik, amikor meghalunk – mondta dr. Sam Parnia, a New York-i Állami Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A kutató szerint az eredmények arra utalnak, hogy ezután többé nem szabad előítéletesen közelíteni a témához, és tudományos vizsgálatok szükségesek a halállal kapcsolatos élmények pontosabb megértéséhez. A tanulmányt a Resuscitation című szaklapban tették közzé.

forrás:/origo/