szerző: Kovács József

A Cassini űrszonda adatai alapján a legnagyobb Szaturnusz-hold déli pólusa közelében két évvel ezelőtt felfedezett felhő örvénylő anyaga a vártnál jóval hidegebb, ráadásul pedig még mérgező is.

A Cassini űrszonda műszerei által rögzített adatok alapján Remco de Kok (Leiden Observatory, SRON Netherlands Institute for Space Research) és munkatársai megállapították, hogy a Szaturnusz legnagyobb holdjának déli pólusa felett 2012 májusában felfedezett hatalmas, örvénylő felhő hőmérséklete a vártnál jóval alacsonyabb és ráadásul egy rendkívül mérgező vegyület, a hidrogén-cianid (HCN) jegét is nagy mennyiségben tartalmazza. de Kok szerint ez azt jelenti, hogy a Titan déli féltekéjén az atmoszféra sokkal gyorsabban hűl, mint azt a korábbi megfigyelések alapján gondolták volna.

A Titan az egyetlen hold a Naprendszerben, amelyet sűrű légkör övez. Ennek köszönhetően az égitesten – anyabolygónkhoz hasonlóan – váltakoznak az évszakok. A Szaturnusz Nap körüli 29 éves keringési periódusának megfelelően mindegyik évszak körülbelül hét földi évig tart. A legújabb szezonális változás 2009-ben vette kezdetét, amikor az északi féltekén a tél tavaszba fordult, a délin pedig a nyár az ősznek adta át a helyét.

2012 májusában, már javában az őszben járva, a Cassini űrszonda egy hatalmas, több száz kilométer átmérőjű örvénylő felhőt fedezett fel a déli pólus környékén, amelyről úgy vélik, hogy megjelenése az évszakváltás következménye. Az objektummal kapcsolatos egyik rejtély a magassága: mintegy 300 kilométerrel a hold felszíne felett lebeg, erről a rétegről pedig a kutatók azt gondolják, hogy nagyon meleg a felhőzet kialakulásához, azaz egyáltalán nem várták, hogy ebben a magasságban ilyen méretű felhőre bukkanjanak.

Annak kiderítésére, hogy mi okozhatta a rejtélyes felhő megjelenését, a kutatók alaposan átfésülték a Cassini megfigyeléseit és a Titan légköre által visszavert napfény spektrumának elemzésével a magyarázat szempontjából fontos nyomra is bukkantak. A szonda vizuális és infravörös spektrométerének (VIMS) adatai szerint – amely a hold felszínének és légkörének kémiai tulajdonságait vizsgálja – a felhőből jövő fény az atmoszféra más részeitől nagyon eltérő összetételről árulkodik: egyértelműen kimutatható benne a fagyott hidrogén-cianid. Ez a vegyület gázként csak kis mennyiségben van jelen a Titan nitrogénben gazdag légkörében. Jég formájában történő megjelenése azért meglepő, mert csak -148 °C alatt kondenzálódik, ami mintegy 100 fokkal alacsonyabb annál, mint amit a modellek a hold felsőlégkörének hőmérsékletére jósolnak.


Kok és kollégái a Cassini kompozit infravörös spektrométerének (CIRS) méréseit elemezték annak eldöntésére, hogy valóban lehetséges-e ilyen alacsony hőmérséklet az atmoszférában. A CIRS által a különböző magasságokra meghatározott hőmérséklet eloszlása alapján úgy találták, hogy a Titan déli féltekéje gyorsan hűl, lehetővé téve így az óriási toxikus felhő kialakulásához szükséges hideg elérését. A légkörzés 2009 óta hatalmas mennyiségű gázt hajt a déli félteke felé. Amint emiatt a HCN koncentrációja növekszik, a molekulái által elnyelt napenergia infravörösben történő hatékony visszasugárzása miatt a környező gáz intenzíven hűl, amit erősít a közelgő tél miatti csökkenő besugárzás hatása is.

Earl Maize (Cassini projektmenedzser, NASA JPL) szerint az eredmény ismételten jól példázza a már hosszú ideje működő űrszonda és műszerei használhatóságát. A 2017-ben bekövetkező nyári napforduló körüli megfigyelésektől pedig további meglepő felismeréseket is várnak a nagy holddal kapcsolatban.

/csillagaszat.hu/

fordította: Tom Fodor

Egy másik egyénre való összpontosítás több energiaáramlást teremt kettőtök között. Ezt az energiaáramlatot a másik is meg tudja tapasztalni, tudatosan vagy öntudatlanul. Állandóan információt áramoltattok és fogadtok. Időnként ezt tudatosan teszitek.

Gyanítjuk, hogy sokan ezt a fogalmat már megértik és úgy hiszik ez egyfajta telepátia, de mi most nem erről beszélünk.
Nem arról beszélünk, hogy valaki gondolatot küld a másik egyénnek. Arról beszélünk, hogy átérzitek a már meglévő kapcsolatot.

Persze nem mindenki ugyanazon a frekvencia tartományon rezeg, van aki magasabb frekvenciájú rezgést tart fenn, mások alacsonyabbat.

Mégis kapcsolatban vagytok. Nagyobb esély van megtapasztalni az energetikai kapcsolatot két hasonló rezgésű egyén között, mint két eltérő rezgésű között.
Amikor hasonló hullámhosszon vagy a másikkal akkor nagyon hasonló valóságot tapasztaltok. Ilyenkor fordul elő, hogy két szinkronban lévő egyén be tudja fejezni egymás mondatát.

Na most, ha ezt az információt a saját és mások előnyére szeretnétek fordítani, akkor soha ne szakítsatok el egyetlen kapcsolódást se. Amennyiben ezt teszitek, az olyan mintha önmagatok egy részét vágtátok volna le.

Helyette használjátok az energiaáramlást arra, hogy a többieknek szeretetet és együttérzést küldjetek. Közvetlen kapcsolatban pedig azokkal legyetek, akikkel szeretnétek, ez mindig a ti döntésetek lesz. (Daniel Scrantonon: Mihály vagyunk, végtelen és szeretet)

forrás:/facebook/

Négy hónapos szünet után folytatódott a kutatás a márciusban rejtélyes körülmények között nyomtalanul eltűnt, vélhetően az Indiai-óceánba zuhant malajziai utasszállító repülőgép roncsai után - közölték az ausztrál hatóságok hétfőn.

A Boeing 777-es utasszállító megtalálása érdekében az Indiai-óceán egy 60 ezer négyzetkilométeres részén fogják tüzetesen átvizsgálni a tengerfeneket hanglokátorok, videokamerák és kerozinérzékelők segítségével. A kutatást Ausztrália partjaitól 1800 kilométerre nyugatra kezdték meg, ott, ahol a gép a feltételezések szerint kifogyott a kerozinból és az óceánba zuhant.

Hétfőn egyelőre egy hajó, a maláj kormány által felbérelt GO Phoenix kezdte meg a keresést, amely első körben 12 napot tölt majd a tengeren. Október során további két hajó csatlakozik majd a kutatáshoz, amelyeket egy holland alvállalkozó bocsát rendelkezésre.

Az átvizsgálandó terület hatalmas mérete mellett az is nehezíti a gép megtalálását, hogy helyenként a 6,5 kilométert is eléri az India-óceán mélysége. Az ausztrál hatóságok becslése szerint akár egy évbe is telhet, mire végeznek a tengerfenék átfésülésével. Mindenesetre a kutatást irányító közlekedésbiztonsági hivatal vezetője optimistán nyilatkozott hétfőn, azt mondta, biztos abban, hogy a gép a most vizsgálandó területen van.

A Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó MH370-es járatával március 8-án a Dél-kínai-tenger felett szakadt meg a kapcsolat. A fedélzetén 227 utassal és 12 fős személyzettel repülő Boeing 777-200-as típusú repülőgép műholdadatokon alapuló számítások alapján ezt követően visszafordult, az Indiai-óceán felé vette útját, és ott végleg eltűnt. Az eset a polgári repülés történetének egyik legnagyobb rejtélye. Miután a becsapódás vélhető helyszíne Ausztráliához van legközelebb, Canberra vezető szerepet vállalt a gép utáni kutatásban.

forrás:/mti/

kapcsolódó: Hová tűnt egy egész repülő az égről? - Tények és konteók Katt ide!
Hat fontos tény a maláj légitársaság 370-es járatának titokzatos eltűnéséről Katt ide!
Halálba vitte 238 utasát az öngyilkos pilóta Katt ide!
Most lett igazi rejtély a maláj gép eltűnése Katt ide!
Amerikai hadihajóról lőtték le a Malaysia Airlines MH 370-es járatát Katt ide!
Az 5 legkeményebb összeesküvés-elmélet a maláj gép lelövéséről Katt ide!
Élhetnek az eltűnt maláj gép utasai Katt ide!

A Tejútrendszer akár háromezer civilizáció otthona is lehet, a hatalmas távolságok miatt viszont a kapcsolatfelvétel lehetősége nem valószínű – állapítja meg egy új tanulmány

A NASA Kepler űrteleszkópja és az exobolygók után kutató obszervatóriumok adatai alapján a Föld egyike a galaxisunkban található lehetséges negyven milliárd lakható bolygónak, ráadásul minden évben egy új, az általunk ismert élet számára alkalmas planéta formálódhat a Tejútrendszerben - mondta Michael Garrett csillagász, a Holland Rádiócsillagászati Intézet, az ASTRON vezetője a Torontóban megrendezett Nemzetközi Csillagászati ​​Kongresszuson

A hatalmas távolság jelenti az akadályt

Az emlegetett számok biztatónak hangzanak egészen addig, míg bele nem gondolunk a Tejútrendszer hatalmas kiterjedésébe. Galaxisunk átmérője ugyanis százezer fényév. Egy fényév az a távolság, amelyet a fény légüres térben egy év alatt megtesz.

A fény sebessége háromszázezer kilométer per másodperc. Egy elküldött jelnek több mint négy évig tart, míg elér a szomszédban (4,22 fényévre) található Alfa Centauri csillagrendszerbe és százezer évig, amíg eljut a Tejútrendszer egyik végéből a másikba.

„Arra következtetünk, hogy a civilizációk a galaxisunkban átlagban 1000 fényévre vannak egymástól. Ez már önmagában véve hatalmas távolság, ráadásul mivel a kommunikáció információcserén alapszik (tehát üzeneteket küldünk és üzeneteket kapunk), akkor a jelnek ezt a távolságot kétszer (oda-vissza) kell megtennie. Ebből következik, hogy a fejlett civilizációknak legalább néhány ezer éve léteznie kell ahhoz, hogy esélyük legyen kommunikálni egymással” – mondta Garrett.



Nem tudjuk azonban mekkora idő szükséges egy fejlett civilizáció felvirágzásához – tette hozzá a kutató. Ha Földünkből indulunk ki, az élet azonnal megjelent, mihelyst a körülmények kedvezővé váltak, az intelligens életnek azonban ennél jóval több idő kellett. Éppen ezért Garrett úgy véli, a SETI által keresett jelek nagyon ritkák lehetnek a Tejútrendszerben.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne kutassunk a földönkívüli civilizációk után, az idő ugyanis nekünk dolgozik: hatalmas technológiai fejlődésen mentünk keresztül az utóbbi hatvan évben, ez pedig növeli az esélyeinket a fejlett civilizációk felkutatására – összegezte megállapításait a csillagász.

forrás:/origo/

szerző:Frey Sándor

Idén nyáron történt meg először a modern időkben, hogy az egykor szebb napokat látott közép-ázsiai tó keleti medencéje teljesen kiszáradt.
Az Aral-tó kiszáradása az elmúlt évek-évtizedek alatt olyannyira felgyorsult, hogy a rendszeresen készített űrfelvételek sorozatának egyik legtöbbet bemutatott, látványos példájaként szerepel számos helyen. 2014 nyarára új mélypontjához ért a szomorú folyamat: teljesen eltűnt a víz az Aral-tó déli felének keleti medencéjéből is.

Közép-Ázsia valaha volt nagy kiterjedésű vízfelülete Kazahsztán és Üzbegisztán határán fekszik. A múlt század közepén még bolygónk negyedik legnagyobb felületű tava volt. Később, ahogy a lefolyástalan, sós vizű tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja – részben az intenzív öntözéses földművelés, részben a klíma változása miatt – fokozatosan elapadtak, az egyre csökkenő vízszintű tó több különálló részre szakadt. A folyamat az 1960-as években gyorsult fel, és azóta tart.




A képpek a NASA Terra műholdjának MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készültek. A felső a 2000. augusztus 5-én, az alsó a 2014. augusztus 19-én érvényes állapotot dokumentálja.




Az űrfelvételeken fekete körvonallal feltüntették az Aral-tó 1960-as partvonalait. Ebből jól látható, hogy már a 14 évvel ezelőtti műholdfelvételen is messze volt a tó kiterjedése egykoritól. A 2000-es és a 2014-es képek összehasonlítása további döbbenetes változást mutat. (Aki a 2000 és 2014 között, minden évben augusztusban készített űrfelvételek sorozatára is kíváncsi, látogasson el a NASA földmegfigyelő programjának honlapjára.) A modern időkben most tűnt el teljesen a víz a tó déli felének keleti medencéjéből, sőt a kutatók valószínűsítik, hogy az elmúlt 600 évben sem volt erre példa. 2009-ben már majdnem bekövetkezett ez az esemény, de 2010-ben nedvesebb év jött, újra feltöltődött egy kicsit a keleti rész. Hasonlóra lehet számítani a közeljövőben is, így a víz bizonyára nem végleg tűnt el innen. Az idei kiszáradás közvetlen oka a megszokottnál kevesebb csapadék volt az Amu-darja vízgyűjtő területén, miközben az öntözési célú vízkivétel sem szűnt meg.

forrás:/urvilag/