szerző: Kovács József

A Swift űrtávcső egy közeli vörös törpén ennél a csillagtípusnál eddig soha nem látott nagyságú energiakitörést észlelt, körülbelül tízezerszer intenzívebbet, mint a valaha megfigyelt legnagyobb napfler.
2014. április 23-án a NASA Swift űrteleszkópja a valaha észlelt legintenzívebb, legforróbb és leghosszabb ideig tartó energiakitörések – ún. flerek – sorozatát detektálta egy közeli vörös törpén. A rekorddöntő sorozat első robbanásának energiája a becslések szerint mintegy tízezerszeresen haladta meg az eddig megfigyelt legnagyobb napkitörését.

Stephen Drake, a NASA Goddard Space Flight Center kutatója szerint – aki a szuperflerre vonatkozó eredményt az American Astronomical Society nagyenergiájú asztrofizika divíziójának augusztusi ülésén bemutatta – eddig úgy véltük, hogy egy vörös törpe flertevékenysége legfeljebb egy napig tarthat, jelen esetben azonban a Swift legalább hét, együttesen több, mint egy hétig tartó flert észlelt. A csúcson a kitörés hőmérséklete elérte a 200 millió fokot, ami körülbelül 12-szer nagyobb, mint a Nap centrumáé.

A hatalmas robbanások a 60 fényévre lévő DG Canum Venaticorum (DG CVn) szoros kettős rendszer egyik komponensén következtek be

. A kettős mindkét csillaga halvány vörös törpe, amelyek tömege és mérete is a Napénak körülbelül harmada, és a Nap-Föld távolság mintegy háromszorosának megfelelő méretű pályán keringenek egymás körül. Ez azonban túlságosan kicsiny távolság ahhoz, hogy a Swift mérései alapján meg lehessen állapítani, melyik komponensen történtek a kitörések.

A Swift űrtávcső (fantáziarajz)

A kutatócsoport egyik tagja, Rachel Osten (Space Telescope Science Institute) szerint a rendszer eddig kevés figyelmet kapott, mivel nem volt rajta azon csillagokat felsoroló listán, amelyektől nagy flereket vártak.

A Naprendszer 100 fényéves környezetében található csillagok nagy része központi égitestünkhöz hasonlóan középkorú, de ezer vagy még ennél is több, máshol született vörös törpe sodródik át ezen a régión, így ezek az objektumok kitűnő lehetőséget biztosítanak a kutatóknak a fiatal csillagokat jellemző nagyenergiájú aktivitás részletes tanulmányozására. A becslések szerint a DG CVn komponenseinek kora csak 30 millió év, ami a Naprendszerének 0,7 százaléka.

A csillagok ugyanazon okból flereznek, mint a Nap: atmoszférájuk aktív területein a mágneses tér felcsavarodik és összekuszálódik, aminek következtében jelentős mennyiségű energiát tud tárolni. Végül az ún. mágneses átkötődés destabilizálja a mezőket, robbanásszerűen felszabadítva a bennük tárolt energiát, mi ezt a folyamatot észlelhetjük flerként. A kitörés az egész elektromágneses spektrumban megfigyelhető, a rádiótól kezdve az optikain keresztül az ultraibolya és röntgentartományig.




A DG CVn szuperflerjének első jelét 2014. április 23-án délután észlelte a röntgentartományban a Swift űrtávcső BAT (Burst Alert Telescope) műszere. A detektálást követő néhány másodpercen belül a BAT a forrás pozícióját is megadja, megvizsgálva egyúttal, hogy azt érdemes-e más műszerekkel is tanulmányozni. Ha igen, akkor a Swift minden eszköze elkezdi részletesen is mérni a forrást, miközben riasztást küld a földi távcsöveknek is, hogy éppen egy nagy energiájú kitörés zajlik. A kutatás vezetője, Adam Kowalski (Goddard Space Flight Center) szerint körülbelül három perccel a BAT-észlelés után a szuperfler röntgenfényessége már nagyobb volt, mint a két csillag többi hullámhosszon mért összintenzitása együttesen. Vörös törpék ilyen méretű kitörései pedig rendkívül ritkák. A csillag látható és ultraibolya tartománybeli fényessége a földi mérések és a Swift megfigyelései szerint 10-100-szoros növekedést mutatott, míg a kezdeti röntgenfényesség jóval meghaladta a legnagyobb napfler aktivitását is, amelyet 2003 novemberében detektáltak és az X 45 besorolást kapta. Ha a DG CVn első kitörését ugyanakkora távolságból nézhettük volna, mint a 11 évvel ezelőtti napflert, akkor az Drake szerint az intenzitása alapján az X 100.000 besorolást nyerte volna el.

Az események azonban itt még nem értek véget. Három órával később, csökkenő röntgenintenzitás mellett, a rendszer egy újabb, az elsővel közel megegyező energiájú kitörést produkált, ilyen indukált flerek a Nap esetében is megfigyelhetők. A következő 11 nap során a Swift egyre csökkenő energiájú kitörések sorozatát észlelte: Osten a nagy földrengések csökkenő amplitúdójú utórengéseinek sorozatához hasonlította az eseménysort. A csillag röntgenemissziója 20 nap után tért vissza a normál szintre.



Miként produkálhat a Napnál háromszor kisebb csillag ilyen méretű energiakitöréseket? A válasz a gyors tengely körüli forgásban rejlik, ami kulcsfontosságú a mágneses terek felerősítésében. A DG CVn flerező csillagának forgási periódusa egy napnál is rövidebb, azaz mintegy harmincszor gyorsabb, mint a Nap. Fiatalon a Nap is sokkal gyorsabban forgott és valószínűleg hasonló szuperflereket produkált, de – óriási szerencsénkre – ma már nem képes erre.

A kutatók most az adatok alaposabb elemzésén dolgoznak, hogy még jobban megérthessék a fiatal csillagok természetét. Azt gondolják, hogy a DG CVn valószínűleg számtalan kisebb, de gyakoribb kitörést is mutat, amelyeket szintén a Swift műszereivel terveznek detektálni.

forrás:/csillagaszat.hu/

fordította: Tom Fodor

Amikor a cselekvésben elvesztitek önmagatokat, akkor az új önmagatok meg tud jelenni. Az összes cselekvés, amiben részt vesztek lehetőséget ad, hogy elveszítsétek önmagatokat. Amikor így tesztek, akkor a másik oldalon megjelenő önmagatok tartalmazni fogja mindazt ami voltatok, mellé sok mást is.

Ha van valami olyan, ami megtevése közben szabadnak tudjátok érezni magatokat és egyben teljesen bele is tudtok merülni, akkor az az a dolog,amit sűrűbben kellene csinálnotok. Akár úgy gondoljátok, hogy van ezekre a dolgokra időtök, akar nem, akkor is van rá időtök. Ha viszont nem szántok rájuk időt, akkor az azért fordulhat elő, mert kötődtök/ragaszkodtok azon jelenlegi önmagatokhoz, amelyet tapasztaltok.

Annak ellenére, hogy élvezitek azokat a cselekvéseket, mely során el tudjátok magatokat veszíteni, egyben féltek is ettől, attól tartatok, hogy elveszítitek a személyazonosságotokat .Mint azt sokan tudjatok, a személyetek nem a társadalmi számotokból, születési időpontotokból, nevetekből, születési helyetekből stb. áll. A személyazonosságotok sokkal nagyobb annál, mint amilyen módokon meg tudjátok azt határozni.

Ahogy látunk benneteket és észrevesszük, hogy önmagatok különböző részeihez ragaszkodtok, azt szeretnénk mondani, hogy előnyötökre válna, ha megszabadítanátok magatokat a személyazonosság fogalmától. Attól az eszmétől, hogy bármi ami meg tud benneteket határozni az korlát. Engedjétek el magatokat, engedjétek el a
személyazonosságotokat, legyetek hajlandóak élvezni, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy valaha is valóban megtaláljátok önmagatokat.(D.Scranton: Mihály vagyunk, végtelen és szeretet.)

forrás:/facebook/

A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején végrehajtott, holdraszállással kombinált Apollo-küldetések óta nem járt ember égi kísérőnkön, már amennyiben nem számítjuk ide a különféle összeesküvés-elméletek által hangoztatott állításokat. Most az orosz fél térne vissza az égitestre, hogy egy régi adósságot törlesszenek.



Az ITAR-TASSZ hírügynökség jelentette be, hogy az orosz fél ismét felvetette a Hold-küldetések beindítását, mégpedig egy hosszabb program keretében, amely először ember nélküli szondákat, majd pedig kozmonautákat is hordozó kapszulákat alkalmazna, égi kísérőnk részletes kutatásának céljával. Az illetékesek egy mintegy másfél évtizedig tartó programot vázolnak fel, amelynek végkimenetele sokban függ majd az első időszakban kapott eredményektől és a potenciális előnyöktől.

Oleg Osztyapenko, a Roszkozmosz űrügynökség első embere, a napokban beszélt arról, hogy az új, szupernehéz osztályba sorolt hordozórakéta tesztelése a következő évtized végére fejeződhet be, addigra kell készen állnia majd az emberi küldetések egyéb komponenseinek. A megfelelő előkészítés érdekében először szondákat alkalmaznak, mint ahogy azt évtizedekkel ezelőtt is tették, a megfelelő eredmények esetén azonban ezúttal a befejező aktusra is sort kerítenének, az amerikaiak után végre leszállva a Holdon. A verseny itt végre kiéleződni látszik, India ezekben a napokban jutott el a Marshoz, a kínaiak szintén dolgoznak saját programjukon, az amerikai és orosz fél között pedig az ukrajnai konfliktus vezet összeütközésekhez.



Ez utóbbi kapcsán szintén akadnak fejlemények, az amerikai fél például magáncégek segítségével állítaná helyre önállóságát, bár ehhez szintén évekre lesz szükség.

forrás:/sg.hu/

szerző: Szilágyi Szabolcs

Van új a nap alatt, legalábbis Gavin Pretor-Pinney szerint, aki rögtön is nevet adott annak a vad, turbulens felhőnek, amit nemrég figyeltek meg: Undulatus Asperatus. Mintha a tenger hullámait néznénk, úgy "csapkodnak" az égi jelenség egyes részei. 60 év után most először új felhőfajta született?

Az "undulatus asperatus" (szó szerint illékony hullámok) névre keresztelt égi képződmény lehet az első, amelyik évtizedek - egészen pontosan 1951 - után újdonságként jelenik meg a The International Cloud Atlas című műben.

A fentiekben a Nebraskabeli Lincoln felett vonul át a felhő, a The Cloud Appreciation Society-t megalapító Pretor-Pinney szinte véletlenül bukkant rá. Szervezete a világ minden táján tevékenykedő "felhővadászok" képeit és felvételeit gyűjti, ennek során akadtak rá arra a kis felhőcsoportra, amikről azt feltételezték, hogy nem illeszkednek a már kategorizáltak közé.

És hogy miért furcsa? Nézze meg az alábbi time-lapse videót, és már nem is lesz kérdés!


Ha szavakkal akarnánk leírni az égi jelenséget, akkor leginkább úgy jellemezhetnénk, hogy alapvetően lokalizált hullámokból áll, kisebb egyenletes vagy tarka részletekkel, néha felbukkanó éles pontokkal. Tulajdonképpen nagyon hasonlít egy hullámzó tenger felszínéhez - alulról nézve. A megvilágítás és a felhő vastagsága jelentősen befolyásolhatja az általa keltett vizuális hatást.

forrás:/ma.hu/

szerző: Szilágyi Szabolcs

Fejlett civilizációnk számos áldásainak egyike a mindig elérhető elektromosság. De mi történik akkor, ha valamilyen - például természeti - okból kifolyólag többé nem lehet egyszerűen, egy kapcsoló átbillentésével fényt előállítani?

Ilyenkor jönnek a régebbi korok megoldásai: zseblámpa, gyufa, gyertya. Ám ezek magas páratartalom esetén mind használhatatlanok, még a zseblámpák többségét is tönkreteheti a víz.

De nem cikkünk tárgyát! Nem kell hozzá elem, és akár 72 órán keresztül is üzemképes. Ja, és eszméletlenül olcsó.

A Vöröskereszttel együttműködésben kifejlesztett "Blackout Buddy H2O" nevű zseblámpa nem csak azért különleges, mert nevetségesen olcsó (10 dollár, vagyis durván 2300 forint), hanem azért is, mert nincsen szüksége bolti elemekre működéséhez.

Sőt, kifejezetten szereti a vizes környezetet: pár csepp vízzel akár 72 órán keresztül is üzemeltethető, állítja a szerkezet mögött álló Etón nevű cég.

Persze vakító fénysugarat várni dőreség lenne a környezetbarát kis szerkezettől, arra viszont tökéletesen megfelel, hogy mostoha körülmények között ne kelljen a sötétben botorkálnunk.

forrás:/ma.hu/