:: Fórumok :: Földönkí­vüliek, idegen világok :: Beszéljünk a Marsról
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Viz a Marson ?...
Oldal:   <<        >>  
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, Róza
Szerző Üzenet
horpad
szo ápr 27 2013, 01:08
horpad
Regisztrált tag #120
Regisztrált: h febr 07 2011, 02:06
Üzenetek: 674

A délsarki jégmező nyári módosulatai az utolsó három évben.
Lat. = -86.760° , Lon. = 261.762°
Katt ide! .... Katt ide! .... Katt ide!




Vissza az elejére
horpad
cs máj 02 2013, 01:40
horpad
Regisztrált tag #120
Regisztrált: h febr 07 2011, 02:06
Üzenetek: 674

Ez talán még az előzőnél is látványosabb ...
A déli pólus egy másik szegmense... Lat. = -86.331° ... Lon. = 3.598°...
Ezek a régiók csak nyáridőben fotózhatók. Külön sikernek számít, hogy most négy szezon képeit tudtam egymásra pakolni.
Katt ide! .... Katt ide! .... Katt ide! .... Katt ide!






Vissza az elejére
horpad
sze máj 08 2013, 01:08
horpad
Regisztrált tag #120
Regisztrált: h febr 07 2011, 02:06
Üzenetek: 674

Hoppá...! Alfred McEwen tanácstalan.: " ...sublimation of shallow lenses of nearly pure ice, but why do the pits have raised rims? ... but for now this is a mystery." Katt ide! (szublimációs lencsék? ... rejtély...)
Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a Hirise 800 km-el nyugatra már talált ilyen alakzatokat.
Acidalia Planitia PSP_008641_2105 Katt ide!
Véleményem szerint ősi hőforrások, gejzírek visszamaradt kalderái, ahol egykor melegvíz (10°C felett gőz) tört föl egy rejtett hasadék nyomvonala mentén.
De ez a kérdés már régebben is foglalkoztatott. Katt ide!






Vissza az elejére
fulldragon
h márc 03 2014, 01:43

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Vizes Mars, avagy újra vitázhatunk a marsi életről


szerző:Balázs Richárd

A NASA houston-i Johnson Űrkutató Központjának (JSC) és a pasadena-i Sugárhajtómű Laboratórium (JPL) tudóscsoportja múltbéli vízmozgásra utaló bizonyítékokat talált egy marsi meteoritban, újraélesztve a marsbéli élet lehetőségéről szóló vitákat.

1996-ban a JSC David McKay, Everett Gibson és Kathie Thomas-Keprta által vezetett csoportja közzétett egy cikket a Science-ben. A publikáció az Allan Hills 84001 (ALH84001) meteorit élő anyaggal kapcsolatos, úgynevezett biogén bizonyítékainak felfedezéséről szólt. Új tanulmányukban Gibson és munkatársai egy 13,7 kilogrammos marsi meteorit, a Yamato 000593 (Y000593) belső szerkezetére fókuszáltak. A csapat beszámolója szerint ezek a szerkezetek, valamint az összetételbeli jegyek biológiai folyamatokra utalnak, amik évmilliókkal ezelőtt mehettek végbe a Marson. Az új tanulmány, amit Lauren White, a JPL kutatója jegyez, február végén jelent meg az Astrobiology szaklapban.

"Míg a Marson dolgozó robotküldetések folyamatosan derítik fel a bolygó múltját, a Földön is tanulmányozható marsi minták jelenleg csak a Marsról származó meteoritok" - mondta White. "A Földön számos elemzési technikát tudunk alkalmazni, hogy mélyebb betekintést nyerhessünk a meteoritokba és fényt deríthessünk a Mars történetére. Ezek a minták utalásokkal szolgálnak a bolygó múltbéli lakhatóságára. Ahogy egyre több marsi meteoritot fedeznek fel, a mintákra összpontosuló kutatások egyre mélyebb betekintést nyújtanak az ősi Mars veleszületett tulajdonságaiba. Ezen felül, ahogy ezeket a meteorit-tanulmányokat összevetjük napjaink robot-észleléseivel, előkerülnek a bolygó látszólag vizesebb múltjának rejtélyei"

Az elemzések eredményei szerint a vizsgált Y000593 jelű kőzet 1,3 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy marsi lávafolyamból. Körülbelül 12 millió évvel ezelőtt, egy becsapódás hatására lökődött ki a meteorit a vörös bolygó felszínéről, majd hosszas utazás után, körülbelül 50.000 évvel ezelőtt pottyant le a Földre, az Antarktiszon. 2000-ben bukkant rá a Japán Sarkkutató Expedíció a Yamato-gleccseren. A meteorit egy nakhlit. Ennek a csoportnak a tagjai főleg monoklin piroxénből álló kumulátos kőzetek. A marsi meteoritok anyaga az oxigénatomok összetételéből jól elkülöníthető más meteoritok, valamint a Föld és a Hold anyagaitól.



A kutatók két Marsról származó agyagra utaló jelsorozatot azonosítottak. Az egyik ilyen, a meteoritot átszövő csatorna és mikrocsatorna szerkezet. Az észlelt mikrocsatornák tekervényes, hullám alakzatot mutatnak, amik megegyeznek a földi bazaltos üvegeknél megfigyelt, biológiai folyamatok által megváltoztatott sémákkal
.
Emellett nano- és mikrométeres gömbökre is bukkantak, melyek a kőzet rétegei közé préselődtek és elkülönülnek a karbonáttól, valamint az alapul szolgáló szilikát rétegtől. Hasonló gömbalakú jegyeket észleltek korábban az 1911-ben, Egyiptomban földet ért Nakhla Mars-meteoritnál.

Az Y000593 gömbjeinek összetétel-vizsgálatai kimutatták, hogy a gömbök jelentős széntartalommal bírnak a körülöttük elhelyezkedő iddingsit (az olivin csillámszerű mállásterméke) rétegekhez viszonyítva.

A két jelsorozat hasonlósága különösen érdekes annak tudatában, hogy az Y000593 50.000 évet töltött az Antarktiszon, míg a Nakhla szinte azonnal a földetérését követően az elemzések kereszttüzébe került. A tanulmány szerzői nem tudják kizárni annak lehetőségét, hogy a szénben gazdag területek mindkét esetben abiotikus mechanizmusok eredményei, a texturális és az összetételbeli hasonlóságok a biogénként elismert földi mintákkal azonban felvetik a biológiai tevékenység lehetőségét a Marson. "A Yamato 000593 marsi meteoritban látható egyedi jegyek az agyagásványokban tapasztalható, víz hatására lezajló átalakulások és karbonátdús anyag jelenlétének bizonyítékai, melyek azt bizonyítják, hogy a Mars a múltban egy rendkívül aktív égitest volt" - magyarázta Gibson, aki szerint a Mars egy aktív, jelentős szénkomponenssel rendelkező vízkészletetét leplezik le a meteoritok.



Elektron mikroszkópos felvételen a gömbök. A pirossal bekarikázott terület kétszer annyi szenet tartalmaz, mint a gömbök nélküli, kék karikával ellátott terület

White elismerte, hogy eredményeik nem tekinthetők perdöntőnek, mivel egyetlen meteoritnál sem zárható ki a szennyeződés lehetősége, a jegyeket azonban mindenképpen érdekesnek tartja, és további tanulmányokat szorgalmaz

forrás:/sg.hu/


[ Módosítva h márc 03 2014, 01:47 ]
Vissza az elejére
fulldragon
k szept 29 2015, 12:48

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Folyékony, sós víz van a Marson


szerző: Kolbert András

Folyékony, de sós víz van a Marson, nagyjából így foglalható össze az a legújabb eredmény, melyet a Nature Geoscience nevű szaklapban tettek közzé a kutatók, és amelyet a NASA csak mint "komoly eredményt" harangozott be pár napja. Az nem újdonság, hogy a Marson van víz, víz egy csomó helyen van, talán a Holdon is. A kérdés az volt, hogy vajon olyan formában van-e víz bárhol máshol a Naprendszerben, hogy azt az emberiség valahogy ki is tudja használni. A több kilométer mély jég vagy kőzetréteg alatt rejtőző óceánok nem sokat segítenek, sem az, ha a felszíni homok apró szemcséihez ragadt, még apróbb vízmolekulák jelentik a vizet valahol. A NASA kutatói most azonban ennél sokkal komolyabb dologra találhattak bizonyítékot: úgy tűnik, hogy a Mars felszínén korábban már észrevett, a marsi felmelegedéskor megjelenő sötét foltok azért keletkeznek, mert víz kerül oda.



A száz méter hosszú sötét barázda-szerű csíkokat vízfolyások alakították a NASA most megjelent tanulmánya szerint. (Fotó: NASA / AFP)

A marsi lejtőkön megjelenő víz sem teljesen új dolog, a Mars Reconaissance Orbiter nevű űrszonda a 2006-os pályára állás óta többször is talált olyan jeleket, amelyekből ezekre lehetett következtetni. Folyékony vízről szóló elképzelések már 4 évvel ezelőtt is jelentek meg, ezek szintén a marsi tavasz és nyár idején rendszeresen megjelenő, a homokon folyó vízre emlékeztető foltokra alapoztak, melyek a hidegebb évszak beköszöntével el is tűntek a képekről.
A baj csak az volt, hogy a Mars alacsony nyomású légköre és időjárása nagyon kedvezőtlenek a folyékony víz képződésének vagy épp megmaradásának. A talajhőmérséklet például nem nagyon emelkedik a vízjég olvadáspontja fölé. A mostani kutatás ezt is megoldhatta.

Lujendra Ojha, a kutatás vezetője már 2011-ben is arra gyanakodott, hogy a talajban található kémiai anyagok, sók egyszerűen jó fagyállók, melyek olyan mennyiségben oldódnak bele a környező vízbe, hogy az jóval hidegebb időben is folyékonnyá válik, mint azt amúgy gondolnánk.

A foltok környezetének spektroszkópiai elemzéséből kiderült, hogy a Mars négy különböző pontján vizsgált területek valóban magnézium-perklorátban, magnézium-klorátban és nátrium-perklorátban gazdag területek. A folyamat valószínűleg abból áll, hogy a felszínhez nagyon közeli kőzetrétegekben fagyott állapotban lévő, de sós víz mínusz 23 Celsius-foknál melegebb hőmérsékleten megolvadt, a gravitációnak engedve áramlani kezd lefelé. A víz nem a felszínen folyik ugyan, de elég közel ahhoz, hogy a nedvesség a felszínre is kijusson: ez az, ami sötét foltok képében jelenik meg a lejtők és kráterek oldalán, illetve a marsi tavasz és nyár idején készített képeken.
Arra a kérdésre azonban, hogy vajon honnan jön a víz, egyelőre nincs igazi válasz. Az egyik lehetőség, hogy a talaj sótartalma köti meg valahogy a légkör nedvességét, és ezt a feltevést a Curiosity Mars-járó adatai is alátámaszthatják. Egy másik feltevés szerint esetleg más jellegű vízforrások lehetnek a közelben, de ez kevéssé valószínű, hiszen a nedves foltok általában egy-egy geológiai képződmény tetejéről indulnak.



A kráter oldalán látható sötét vonalak is víz munkájára utalnak a NASA most megjelent tanulmánya szerint. (Fotó: NASA / AFP)

Mit jelenthet mindez?Lakatlan helyen sós víznek még nem örültek így, az biztos, de azért egy pillanatra húzzuk be a kéziféket, és kezeljük a bejelentést a kellő távolságtartással. Egyrészt a tanulmány (ahogy a címe is mutatja) a víz látható nyomait véli felfedezni, vagyis amíg oda nem megy valamelyik Mars-járó, és mintavétellel nem igazolja, hogy valóban az történik, amit a NASA ma bejelentett, addig ez csak egy nagyon valószínű feltevés, semmint tény.

Az, hogy vizet, még ha annak egy igen barátságtalan, sókkal teli, fagyálló változatát találták a Marson, azt is valószínűbbé teszi, hogy mikrobiológiai szövegkörnyezetben értelmezhető élet lehet valahol a Mars felszíni talajrétegeiben. Az, hogy ez milyen élet, milyen organizmusok élnek túl milyen körülmények között, az űrkutatás egyik alapkérdése volt eddig is, most főleg az változott, hogy a Szaturnusz holdjai mellett a jóval közelebbi Mars is célpontja lehet az ilyen kutatásoknak. Azt talán ki lehet mondani, hogy ha valaha is volt élet a Marson, majdnem biztos, hogy annak egy kifejezetten ellenálló tagja talán fent tudott maradni máig is ebben a hideg-meleg váltakozásban, pont úgy, ahogy találtak már extrém régen jégbe fagyott vírust és más organizmust a Földön is.
A sós víz nem olyan jó, mint az édes, de azért nem is feltétlenül biológiai zsákutca, a neve ellenére a Holt-tengerben is élnek dolgok, bár tény, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan mennyiségű só van benne. Egyes vélemények szerint könnyen lehet, hogy a marsi sós víz túlságosan sós ahhoz, hogy bármi megéljen benne.

Menjünk oda, nézzük meg

Bolygókutató szakemberek szerint azonban nagyon fontos rögzíteni, hogy pillanatnyilag halvány lila gőzünk sincs arról, hogy van-e élet a Marson nincs semmi olyan eszköz a Marson, ami ki tudná ezt mutatni sőt, igazából nem is tudjuk, mi a frászt kéne odaküldeni, ami meg tudná adni ezt a választ A Mars 2020 nevű Mars-járó a jelenlegi tervek szerint például nem rendelkezik olyan műszerrel, ami erre képes lenne, de még ha lenne is neki van-e-élet-a-sós-vízben-o-métere, akkor sem lehetne odaküldeni valamelyik nedvesnek tűnő lejtőhöz, hogy mintát vegyen belőle. Már csak azért sem, mert az ilyesmit tiltják az űrkutatás szabályai. Évtizedekkel ezelőtt megalkotott, szigorú rendelkezésekbe ütközne az, hogy egy földi mikrobákkal szennyezett tárgyat küldjünk oda, ahol a földönkívüli életet sejtjük. Lehet olyan szondát alkotni, ami kivételesen tiszta körülmények között készül, amit steril termekben raknak össze, de a Mars 2020 nem ilyen.


Ez az eredmény azonban kiválóan jelzi, hogy működik a tudomány, és hogy van értelme, hogy így működjön. Pár éve egy akkor még tulajdonképpen egyszerű egyetemista kiszúrt valamit pár marsi fotón. A felállított hipotézist most sikerült alátámasztani, ami elég jó részeredmény lehet arra, hogy a kutatások (mostantól jóval komolyabb szinten) tovább folytatódjanak, sőt talán új irányokba induljanak el. Ha a marsi lejtők vizes foltjairól esetleg bebizonyosodik, hogy jelentőségük kimerül abban, hogy megmutatták, a Mars nem az a száraz porfészek, aminek eddig hittük, maga a tanulmány nagy lökést adhat a további vízforrások kutatásának, illetve a más jellegű, jövőbeni projektek tervezésekor is figyelembe vehetik az eredményeket a kutatók.

forrás:/index.hu/



[ Módosítva k szept 29 2015, 12:54 ]
Vissza az elejére
curiosity
v okt 11 2015, 11:13
Regisztrált tag #388
Regisztrált: p jan 13 2012, 03:57
Üzenetek: 177
Egy magánlevélben így írt nekem Horpad...: " Tényleges, kézzelfogható eredmények hiányában, marad az éhes oroszlán etetése apró falatkákkal...különben, hány száz vagy ezer munkahely kerülne veszélybe, akik ilyen vagy olyan módon kapcsolódnak a Mars-projectekhez....."
Úgy tűnik, ez az aktuális falatka most a sós (?) víz jelenlétének deklarálása. Vagy tényleg vízfolyások láthatók, de ez meg egy csomó kérdést vet fel, amik tisztázásra várnak. Például: hogyan koncentrálódik a víz olyan mennyiségben, hogy csontszáraz homok-felületen folyást produkáljon? ( próbáljatok vizfolyást előidézni a porszívó porzsáklyából kiöntött kis porkupacon....Hogyan viselkedik a víz? Kis mennyiségben egyszerűen legurul, kis golyókká válva, semmilyen folyásnyomot nem képez....) A gyenge gravitáció miatt logikusabbnak tűnik, ha egyszerűen elszívódik a talajba, mielőtt egy lejtőn "száz méteres" folyásokat produkál....hacsak nincs egy bizonyos pontból, koncentráltan,komoly utánpótlása..... Viszont...az "elszívódás" nem tud úgy működni mint a Földön, hiszen itt a víz normális esetben elgravitál a mélybe, a Marson viszont nem tud, a nyomás hiánya miatt.
Ha mégis nyíilna valamiféle rés az esetlegesen mélyben rekedt folyékony víz felszínre jutását lehetővé téve, az korántsem csendes csordogálást produkálna, hanem látványos kitörést, alkalmilag kalderákat maga után hagyva, ergo: ez sem valószínű vízforrás... ( Ahogyan a Horpad által betett képeken fenntebb gyanítható...) Szóba jöhet még esetleges lokális lecsapódás, kérdés, hogy tud-e a légkör szállítani és lerakni olyan mennyiséget, ami elegendő mennyiség egy folyás kialakulásához, mielőtt el nem szublimál a helyszínről a víz....
Végezetül még egy megoldás.... talán esett némi eső a fotózás előtt, netán havazott....
Vissza az elejére
yup
p okt 16 2015, 12:29
Regisztrált tag #409
Regisztrált: v febr 05 2012, 09:25
Üzenetek: 172
Curi, azt írod: "Végezetül még egy megoldás.... talán esett némi eső a fotózás előtt, netán havazott..."
Nézd csak, hogy annak idején Horpaddal mit találtunk az MRO Russel kráter felvételein :
Télen....


nagyításban:






... és nyáron...



illetve közelebbről:




Egyértelműen látszik a téli időszakban a hóréteg, mégpedig elég vastagon, és láthatóan nyárra elolvadt/eltűnt, közben a folyások előtűntek (ehhez persze köztes felvételeket is érdemes megnézni), nyárra meg teljesen száraz lett a terep.

Hmmm
Ezt mikor jelenti be a NASA...?


[ Módosítva p okt 16 2015, 12:32 ]
Vissza az elejére
curiosity
szo okt 24 2015, 02:10
Regisztrált tag #388
Regisztrált: p jan 13 2012, 03:57
Üzenetek: 177
Igen, Yup....tudom. Tényleg folyásnyomoknak tünnek. NASA-ék bejelentették ezt, csak szisztematikusan szén-dioxid lefagyásnak, illetve szublimációnak deklarálva.... Katt ide!
Namost.... szemügyre véve az árkokat, ezek eléggé különlegesek, nincs túl nagy hasonlóság a Földi társaikkal hordalék-lerakás tekintetében, pld. ennek következményeként nem alakulnak ki kisebb oldalágak, követve a terep mélyebb szakaszait....Valóban felelőtlenség lenne teljes biztonsággal vízfolyásoknak nevezni ezeket. A NASA jégcsúszást (szárazjég) feltételez...szerintem, jelen lehet mind szárazjég, mind vízjég, akár mindkettő is együtt, egymásra rakodva. Ha megfelelő mennyiség tud kifagyni, valóban elindulhat lefelé árkot vájva magának, ( a gleccserekhez hasonlóan ) anélkül, hogy erekre szakadna szét, mint a normál vízfolyások....
Itt van kinagyított kép, mindenki eldöntheti mit lát....számomra nem meggyőző, hogy itt víz folyik időnként.... Katt ide!
Ezek Földi időszakos folyások.... szembetűnő az eltérés a Marsi vájatokkal....

Vissza az elejére
yup
h okt 26 2015, 12:47
Regisztrált tag #409
Regisztrált: v febr 05 2012, 09:25
Üzenetek: 172
Curi, szerintem a példázatod nem igazán helytálló a földi időszakos vízfolyás képével. A marsi légnyomási viszonyok közt a folyó víznek nincs annyi ideje szétterjengeni, mint a Földön, mivelhogy elsősorban nem azért szűnik meg a folyás, mert elnyelődik , hanem mert elpárolog. Földi viszonyok közt sokáig nem párolog el, csak szétterül, esetleg ágakra szakad, és elnyelődik.

Viszont amit a Russel kráter lejtőjén látunk árkokat, azok igencsak kacskaringósak (és emellett még eléggé kimélyültek is...), ami sokkal nagyobb valószínűséggel utal folyadék folyásra, mint a felszíni homok csuszamlására. A felszíni anyag sűrűsége, viszkozitása összemérhető a felszínével, így elég indokolatlan és valószínűtlen, hogy csuszamláskor kacskaringózna . Víz esetén ez sokkal inkább helyénvaló mutatvány, nem beszélve a mélyülésről. Ugyanakkor nem látni semmiféle szétterült hordalékot, lecsúszott anyagot, ami azért elég elgondolkodtató. Van olyan vájat, ahol igen, de akad olyan is, ahol nincs ilyen látvány.

Ennyit a szén-dioxidról... az nem folyik a Marson...se nem csuszamlik, hiszen szublimál.
Vissza az elejére
curiosity
v dec 06 2015, 01:08
Regisztrált tag #388
Regisztrált: p jan 13 2012, 03:57
Üzenetek: 177
Szia Yup! Akkor ennyit a széndioxidról.... Viszont.... ha tényleg víz okozza a folyásnyomokat, vajon milyen jellemzőkkel bírhat? Mi a helyzet akkor, ha -- ellentétben NASA-ék elméleteivel -- nem ásványi sókban gazdag, hanem éppenhogy szupertiszta vízzel van dolgunk? Olyan módosulattal, amire nem is gondolunk? Milyen töltéssel rendelkezik...stb...? Képezhet kvázi természetes szűrőrendszert a nyomáskülömbség miatt a felszín felé igyekvő víz útjába maga a felső talajréteg is....Ha tényleg elenyésző az oldható sók aránya, akkor a milliárd éves körforgás alatt inkább tisztulnia kellett, mint szennyeződnie... Szélsőséges esetben akár minusz 40-50 fokon is folydogálhat jóval a felszín alatt, ami okozhatja az omlásnyomokat úgy, hogy magának a víznek csak elenyésző része jut ki a felszínre....
Vissza az elejére
Oldal:   <<        >>   

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System