:: Fórumok :: Az összeesküvés-elméletek :: Teóriák
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Idöutazás, féregjáratok, elméletek
Oldal:       >>  
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, Róza
Szerző Üzenet
nordi
cs máj 06 2010, 10:47
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
A tudósok szerint az emberiség egy napon képes lesz az időutazásra.


Az utolsó pár évtized komoly tudományának legvadabb fejleménye a tudósok körében, Kaliforniától Moszkváig, az időutazás lehetőségének elemzése. A tudósok nem foglalkoznak (legalábbis még nem) időgépek kifejlesztésével laboratóriumaikban, de Einstein általános relativitás-elméletének (ARE)–(amely ez idáig a legjobb elmélet a térről és az időről) hí­res egyenleteit tanulmányozva arra a megállapí­tásra jutottak, hogy semmilyen fizikai törvény nem sérti meg az időutazás lehetőségét. Nagyon valószí­nű, hogy nagyon nehéz ezt megvalósí­tani, de nem lehetetlen.

...

Stephen Hawking brit asztrofizikus - a Daily Maily brit lapnak í­rt cikkében állí­tja - egy napon az emberiség képes lesz az időutazásra. Hawking új dokumentumfilmje kapcsán beszélt az időutazás lehetőségéről: elmondta, hogy egy napon olyan űrhajókat fogunk épí­teni, melyek akkora sebességgel lesznek képesek repülni, hogy a fedélzeten tartózkodók számára lelassul az idő. Hawking ugyanakkor elismerte, hogy idáig nem szí­vesen beszélt az időutazás lehetőségéről, mivel sokáig tudományos eretnekségnek tartották, s félt bolondnak titulálnák véleményéért. „Manapság már nem vagyok olyan óvatos" - tette hozzá, ráadásul azóta sok minden megváltozott. Ma már elfogadott tény, hogy az időutazás lehetséges lesz, s most már a cinikusoknak kell bizonyí­tani az ellenkezőjét - állí­tja.

A sci-fikben a legtöbbször úgy ábrázolják az időutazást, hogy hatalmas, energiaigényes gépek alagutat hoznak létre a tér-időben. Hawking szerint a leí­rt technológia a realitásoktól elrugaszkodott, de az alapötlet nem butaság.

Hawking szerint elméletileg egy megfelelően gyors űrhajó segí­tségével a legénység benépesí­thetne egy új Földet, mivel az utazás olyan sokáig tartana, hogy ezidő alatt a Földön kihalna az emberiség. Egy ilyen űrhajó hat év alatt gyorsulhatna fel annyira, hogy sebessége 98 százalékban megközelí­ti a fény sebességét, miáltal egy a hajón töltött nap megfelelne egy évnek a Földön. így a legénység mintegy 80 év alatt eljuthatna galaxisunk szélére. Hawking szerint az időutazás csak előre, azaz a jövőbe lehetséges. Mint mondja, ha a múltba akarnánk utazni, az alapvető törvényeket sértene meg, és beláthatatlan következményekkel járhatna.

Viszont egyelőre lehetetlen ilyen gyorsan haladó járművet készí­teni, de bizonyos értelemben a genfi Nagy hadronütköztető í­gy működik. A részecske gyorsí­tóban csaknem a fény sebességére gyorsí­tanak fel elemi részecskéket, amelyek a fénysebesség közelében időben is utaznak. Ennek az a bizonyí­téka, hogy bizonyos rövid életű elemi részecskék ilyen sebességgel utazva a megszokottnál akár harmincszor tovább is fennmaradnak.

A fizikusok is régóta az időn átí­velő alagutakra gondolnak, csak más megközelí­tésben. úgy gondolják a természet törvényei szerint létezhetnek átjárók a múltba vagy a jövőbe. Ezek a féregjáratok. Hawking szerint a féregjáratok a valóságban gyakoriak, mindenfelé ott vannak, csak általában nagyon kicsik, ezért nem láthatók. A tér és az idő rejtett zugaiban és repedéseiben fordulnak elő. Viszont a létező féregjáratok átmérője gyakorlatilag atomi méretűek, vagyis túl kicsik, hogy egy ember áthaladhasson rajta. Egyes tudósok azonban abban reménykednek, hogy ezeket a féregjáratokat fel lehet nagyí­tani ahhoz, hogy az ember, vagy akár egy űrhajó is átférjen rajta. A féregjárat pedig nem csak az univerzum másik részébe, hanem egy másik időbe is vezethet.

Bár Hawking sok kijelentésével nem ért egyet, azt Brian Cox, a Manchester Egyetem fizikaprofesszora is elismeri, hogy van alapja az időutazás-teóriának. „Már látjuk, hogyan lassul le az idő, ha valami közel fénysebességgel száguld. Ezt a részecskegyorsí­tóban szimuláljuk" - mondta. „Amikor a részecskéket a fénysebesség 99,99 százalékára gyorsí­tjuk a Nagy Hadronütköztetőben azt tapasztaljuk, hogy számukra az idő egy-hétezred résszel lassabban telik, mint számunkra. Ha elég gyors űrhajót tudnánk épí­teni, a legénység még életében eljuthatna más csillagokhoz, miközben itt a Földön 2,5 millió év telne el" - tette hozzá Cox.
- MON -



[ Módosítva v jan 02 2011, 06:08 ]
Vissza az elejére
nordi
sze máj 12 2010, 09:47
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
Időutazás Stephen Hawkinggal

A neves fizikus és kozmológus a brit Daily Mailben nem is egy, de rögtön három elméletileg valószerű ötletét osztotta meg a közvéleménnyel. Mindenekelőtt fogadjuk el azt a nézetet hogy az idő, akárcsak a szélesség, a magasság és a hosszúság, egy dimenzió. Hawking az autóvezetést hozta fel példaként. Előre haladunk. Ez egy irány. Jobbra vagy balra kanyarodhatunk, ez egy másik irány. Felfelé haladunk egy hegyi szakaszon, ez a harmadik. A negyedik pedig az idő.
..


"Az időutazásról szóló filmekben gyakran láthatunk hatalmas, energiazabáló gépeket. A gép létrehoz egy utat a negyedik dimenzión keresztül, egy alagutat az időn át. Egy időutazó, egy bátor, vakmerő személy, felkészülve a nagy ismeretlenre, belép az időalagútba és kilép valamikor egy másik időpontban. Az elv túlzottnak tűnhet és elképzelhető, hogy a valóság teljesen más, az ötlet önmagában mégsem annyira elrugaszkodott" - í­rja Hawking.

A fizika törvényei valójában összeegyeztethetők az időutazás gondolatával, pontosan a sokat emlegetett féreglyukakon keresztül. "Az az igazság, hogy mindenfelé féreglyukak vesznek körül minket, csak túl kicsik, hogy lássuk azokat. A tér és az idő mélyedéseiben és hasadékaiban alakulnak ki" - folytatja Hawking. "Semmi nem sima vagy szilárd. Ha bármit elég közelről veszünk szemügyre, lyukakat és redőket fedezünk fel bennük. Ez egy alapvető fizikai elv, ami az időre is vonatkozik."

Hawking szerint ha elmegyünk a legkisebb, az atomoknál is kisebb méretekig, akkor eljutunk egy helyre, amit kvantumhabnak neveznek. Itt léteznek a féreglyukak, olyan parányi alagutak vagy átvágások a térben és az időben, melyek folyamatosan formálódnak, eltűnnek és újraalakulnak ebben a kvantum világban, összekötve két különböző helyet és időt. Ezek az alagutak túl kicsik, hogy egy tárgyat vagy egy embert átjuttassunk rajtuk, a fizikusok azonban hiszik, hogy egy-egy féreglyuk elcsí­phető és eléggé felnagyí­tható egy ember, vagy akár egy űrhajó számára is.

"Elméletileg egy időalagút vagy féreglyuk nemcsak arra képes, hogy egy másik bolygóra eljuttasson minket. Ha mindkét vége egyazon helyre esik és a távolság helyett az idő választja el őket egymástól, akkor az űrhajó ugyanoda, csak egy másik múltba érkezik meg. Talán a dinoszauruszok szemtanúi lehetnének egy űrhajó leszállásának" - í­rja Hawking. Valószí­nűsí­thető azonban, hogy az utazás csak a jövőbe lehetséges. Elvileg a természet törvényei lehetetlenné teszik a múltba való visszautazást, hogy az ok-okozat közötti kapcsolódások ne sérüljenek. Vegyünk csak egy sokat boncolgatott paradoxont, mely szerint ha visszautazva a múltba egy olyan eseményt idézünk elő, ami meggátolja a megszületésünket, akkor hogyan voltunk képesek a jövőben létezni és visszautazni az időben?



Visszatérve a féreglyukak felnagyí­tásához, Hawking szerint a sugárzási visszacsatolás miatt minden használható méretűre kitágí­tott féreglyuk összeomlik, tehát ezek alkalmatlanok a tényleges utazásra. Van azonban egy másik út is, az idő váltakozó folyamának irányí­tása. "Az idő úgy folyik, mint egy folyó és úgy tűnik, mintha mindannyian kérlelhetetlenül haladnánk ezzel az időáramlattal. Az idő azonban más tekintetben is hasonlí­t a folyóhoz. Különböző helyeken, különböző sebességekkel folyik, és ez a kulcsa a jövőbe való utazásnak" - tette hozzá, felidézve Albert Einstein 100 évvel ezelőtti felvetését, miszerint lehetnek olyan helyek a térben, ahol az idő lelassul, mí­g más területeken felgyorsul; ez Hawking szerint teljes egészében helytálló.

A bizonyí­tékot megtalálhatjuk a Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS) műhold hálózatában. "Minden műholdban van egy nagyon pontos óra. Azonban annak ellenére, hogy pontosak, minden egyes nap egy másodperc milliomod részének egyharmadával előbbre járnak a földi óráknál. A rendszer kénytelen korrigálni ezt a csúszást, máskülönben ez a parányi különbség felborí­taná az egész helymeghatározást, ezáltal az összes GPS eszköz egyetlen nap alatt 10 kilométert tévedne."

Einstein felismerte, hogy az anyag magával vonszolja az időt és lelassí­tja azt, ezért lassabb az idő múlása a Földön, mint az űrben. Minél nagyobb tömegű az objektum, annál erősebb ez a lassulás. "Ez a döbbenetes valóság nyitja meg a lehetőség kapuját a jövőbe való időutazás előtt" - tette hozzá Hawking. Az időutazás kulcsai a fekete lyukak, melyek annyira sűrűek, hogy gravitációjuk még a fényt sem hagyja megszökni. "Egy fekete lyuk drámai hatást gyakorolhat az időre, jobban lelassí­tja, mint bármi más a galaxisban, ezáltal egy természetes időgéppé válik."

Lássuk a működési elvet. Vegyünk egy szupernagy tömegű fekete lyuk körül keringő űrhajót a Tejút közepén, 26 000 fényévnyire. A Földről úgy tűnne, hogy a hajó egy kört 16 perc alatt tesz meg, í­rja Hawking. "A fedélzeten tartózkodók számára azonban lelassul az idő. Számukra minden 16 perc csak 8 percnek tűnne" - magyarázta a kozmológus. Elismeri hogy ez nem csupán hatékonynak, de kivitelezhetőnek sem nevezhető igazán, de nagy előnye, hogy nem idéz elő paradoxonokat.

Van azonban egy másik - jelenleg szintén kivitelezhetetlen lehetőség is, a fénysebességhez közeli utazás. "Ez az univerzum egy másik különös tényéből következik. A kozmikus sebességhatár másodpercenkénti 186 000 mérföld, vagyis a fénysebesség" - í­rja Hawking. "Ezt a sebességet semmi nem lépheti át, ez a tudomány egyik legelfogadottabb alapelve, de hiszik vagy sem, a fénysebességhez közeli utazás a jövőbe visz. Képzeljünk el egy sí­nt, ami körbe fut a Földön, egy szuper-gyorsvonat sí­njét. A vonat elkezd gyorsulni, egyre gyorsabban és gyorsabban halad, újra és újra körbejárva a Földet. Ahhoz, hogy megközelí­tsük a fény sebességét, a vonattal egy másodperc alatt hétszer kellene körbe száguldani a Földet, a fény sebességét azonban soha nem éri el, csak megközelí­ti" - fejtegeti Hawking.

"Ekkor valami rendkí­vüli történik, az idő elkezd lassabban folyni a vonaton a világ többi részéhez képest, a lassulás hasonló a fekete lyuk közelében végbe menőhöz, csak sokkal erőteljesebb. A vonaton minden olyan, mint egy lassí­tott felvétel." Hawking szerint ez a kozmikus sebességhatár védelmében történik. Tegyük fel, hogy egy gyerek a kocsikon át a vonat eleje felé fut. "Az ő előre irányuló mozgási sebessége hozzáadódik a vonat sebességéhez, felmerül tehát a kérdés, hogy a gyermek nem sértheti-e meg a sebességkorlátot? A válasz nem" - felel azonnal a kérdésre Hawking.

"A természet törvényei az idő lelassí­tásával a vonaton meggátolják a lehetőséget. A gyerek egyszerűen nem képes olyan gyorsan futni, hogy áttörje a határt, az idő mindig pont annyira lassul le, hogy megvédje a sebességkorlátot" - ez a lényege annak, hogy miért lehetséges az időutazás a jövőbe. "Képzeljük el, hogy a vonat 2050. január 1-jén elhagyja az állomást, 100 éven át járja körbe-körbe a Földet, majd 2150-ben újév napján megáll. Az utasok számára mindössze egy hét telt el, mivel az idő annyira lelassult a vonat belsejében. Amikor kilépnek egy teljesen más világ tárul eléjük. Egy hét alatt 100 évet utaztak előre, a jövőbe" - í­rja Hawking.


Jelenleg a Földön végbemenő leggyorsabb mozgás a CERN legnagyobb részecskegyorsí­tójában zajlik. "Amikor bekapcsolják, a részecskék nulláról közel 100 000 km/h-ra gyorsulnak egyetlen másodperc töredéke alatt. Fokozva az energiát a részecskék egyre gyorsabbá válnak, egészen addig mí­g egy másodperc alatt tizenegyezerszer körbe nem mennek az alagútban. Ez azonban ugyanolyan, mint a vonat: soha nem érik el a végsebességet, csak a határ 99,99 százalékát. Azonban amikor ez bekövetkezik a részecskék is elkezdenek utazni az időben. Ezt egy rendkí­vül rövid életű részecskétől, a pi-mezontól tudjuk, ami általában a másodperc 25 milliárdod része alatt elbomlik, azonban amikor fényéhez közeli sebességre gyorsí­tják, harmincszor tovább marad fenn."

Ahhoz, hogy az embereket ilyen sebességre gyorsí­tsuk, az űrben kell lennünk, állapí­tja meg Hawking, hozzátéve hogy mindeddig a leggyorsabb ember 40 000 km/h sebességgel haladt az Apollo 10 fedélzetén. "Az időutazáshoz ennél kétezerszer gyorsabban kell haladnunk. Ehhez egy jóval nagyobb hajóra van szükség, egy igazi gigantikus űrjárműre, ami elég nagy a közel fénysebességre való gyorsí­táshoz szükséges üzemanyag mennyiség szállí­tására. A kozmikus sebességhatár megközelí­téséhez hat teljes évre lenne szükség teljes energián. Elméletben képesek lennénk rendkí­vüli távolságok megtételére egy emberi élet leforgása alatt. A galaxis peremét 80 év alatt érhetnénk el" - összegzett Hawking.





[ Módosítva h ápr 04 2011, 10:51 ]
Vissza az elejére
nordi
v jún 13 2010, 03:19
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
A nagy fekete lyuk elmélete, avagy hol a p*...-ba vagyunk ?

Lehet, hogy az univerzumunk egy féreglyuk belsejében van?
Egy új tanulmány szerint elképzelhető, hogy az általunk ma ismert világegyetem egy féreglyuk belsejében létezik, ami maga is részét képezi egy sokkal nagyobb univerzumban helyet foglaló fekete lyuknak.

A talán kissé meghökkentő lehetőséget - bár ebben a témakörben majdnem minden elképzelés rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, hogy univerzumunk egy féreglyuk, más néven Einstein-Rosen hí­d belsejéből született, Nikodem Poplawski (Indiana University) vázolta fel legújabb tanulmányában, melyben nagytömegű részecske sugárirányú geodetikus mozgását vizsgálta egy fekete lyuk belsejében, kihasználva az ún. izotróp koordináták nyújtotta előnyöket a fekete lyuk gravitációs terének leí­rásakor.

Poplawski két különböző tí­pusú fekete lyuk, a Schwarzschild-féle és az ún. Einstein-Rosen-féle esetében - mindkettő az általános relativitáselmélet egyenleteinek megoldásaként származtatható - követte a próbarészecske áthaladását a fekete lyuk határán, az eseményhorizonton.

Ezen túl azonban egy fekete lyukba zuhanó részecske mozgását az eseményhorizonton kí­vülről már nem tudjuk nyomon követni, ehhez a megfigyelőnek vagy be kellene lépnie oda, vagy már eleve a fekete lyuk belsejében kellene tartózkodnia.



Poplawski elképzelése szerint ez utóbbi feltétel könnyen teljesí­thető lenne, ha mi megfigyelők a teljes általunk ismert univerzummal együtt egy sokkal nagyobb univerzum részét képező fekete lyuk belsejében lennénk.

Mivel az Einstein-féle általános elmélet nem szabja meg az idő irányát, ha a jövőben gravitációs kollapszus során fekete lyukat létrehozva anyag tűnhet el annak eseményhorizontja mögött, akkor szerinte ennek a folyamatnak a fordí­tottja is elképzelhető, ez pedig egy fehér lyuk "robbanása" lenne a múltban: anyag bukkan elő egy eseményhorizont mögül, a táguló univerzumhoz hasonló jelenséget eredményezve.


Egy fekete és egy fehér lyuk közötti Einstein-Rosen hí­d matematikai modelljének ábrázolása. [Indiana University]


A hipotetikusan a fekete lyuk időbeli megfordí­tásának tekinthető fehér lyukat az előbbivel egy féreglyuk köti össze. Poplawski eredménye azt sugallja, hogy nem csak a Schwarzschild és az Einstein-Rosen tí­pusúaknak, hanem minden fekete lyuknak lehet Einstein-Rosen hí­dja, mindegyik belsejében egy új univerzummal, ami a fekete lyukkal párhuzamosan jött létre, s ez igaz lehet a saját világegyetemünkre is.
Gömbszimmetrikus eloszlású por gravitációs kollapszusának további tanulmányozása, illetve az új eredménynek más tí­pusú fekete lyukakra való alkalmazása, az az elképzelés, hogy az univerzum egy Einstein-Rosen fekete lyuk belsejéből születhetett, talán segí­thet az Ősrobbanással, illetve az inflációs univerzummal kapcsolatos kérdések megoldásában is.

Ezen túl más megvilágí­tásba helyezheti a fekete lyukakkal kapcsolatos információvesztési problémát is. E probléma szerint a fekete lyuk eseményhorizontján áthaladó anyag a külvilág számára teljesen elveszett, mivel már semmilyen információt nem szerezhetünk róla, de ez nem áll összhangban a kvantumfizikai törvényeivel.

Az eredményeket részletező szakcikk a Physics Letters B c. folyóirat 2010. április 12-i számában fog megjelenni.



[ Módosítva sze okt 23 2013, 08:45 ]
Vissza az elejére
nordi
k jún 29 2010, 06:13
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
Felbukkant egy párhuzamos Világegyetem
andrasgy - 2010.03.20 11:26


A NASA egyik intézetében, a Goddard Space Flight Center-ben dolgozó kutatók bejelentették, hogy egy párhuzamos univerzum létére utaló megfigyeléseket tettek.


A megfigyeléseket A Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) segí­tségével végezték, amely a kozmikus háttérsugárzás egyenetlenségei kiértékelésével méri fel tágabb környezetünket. A kozmikus háttérsugárzás az Ősrobbanás maradványa, (380,000 évvel a Robbanás után alakult ki, azóta halványodik) jelenleg az abszolút nulla feletti 2,7 fokos hőmérséklet körüli értéket lehet mérni “odakint”. A WMAP ellenben a Celsius-fok tí­zezredének megfelelő nagyságrendű hőmérsékletkülönbségeket is képes észlelni, ezért segí­tségével fel lehet mérni a nagyon távoli galaxiscsoportok mozgásának nyomait is. Az eljárás lényege a kinematikus Sunyaev-Zeldovics hatás, ami a kozmikus háttésrsugárzás kisfokú változását jelenti a mozgó galaxishalmaz irányában.



Nos, a Kaslinsky által vezetett tudóscsoport egy nemvárt észlelést jelentett. Valahol a messzeségben galaxisfürtök haladnak tömött sorokban a tér egy adott pontja felé. A mozgás sebessége kb hárommillió km óránként, iránya pedig a Kentaur és a Vitorla csillagképek irányába mutat. (a Vela két csillaga a Carina két másikával alkotja a Hamis Kereszt csillagképet, amit a déltengereken hajózóknak jól kell ismerniük, mert eléggé hasonló aspektusa van a Dél Keresztjéhez. Aki a csillagok alapján navigál, fatális tévedés áldozata lehet, ha nem tudja a két Keresztet megkülönböztetni) Ez a mozgás, amely nem bolygókat vagy csillagokat, nem is naprendszereket vagy galaxisokat, hanem galaxiscsoportosulások rendszereit érinti, nem az Univerzumunk inflációjának része, hanem az Univerzumunk határain kí­vülről származó erő hatása.

Az értelmezések


A jelenségnek a “sötét áramlás” nevet adták, mivel számunkra láthatatlan (univerzumunk fotonjaival nem kölcsönható) gravitációs hatások munkálkodnak a jelenség létrejöttéban, akárcsak a “sötét” család két másik képviselője, a sötét anyag és a sötét energia esetében. A sötét anyag, amelyek úgy veszik körbe galaxisainkat, mint a szőlőszem a szőlőmagot, és a sötét energia, mely Univerzumunk gyorsuló tágulását okozza azonban “a mi kutyánk kölyke” – vagyis a mi világunkhoz tartozó, bár szemünk számára láthatatlan jelenségek. Ezzel szemben a sötét áramlás az Univerzum határain kí­vülről származó jelenség, amely kölcsönhatásba lépett azokkal a galaxiscsoportokkal, amelyek hozzá közelebb vannak, és mozgásbahozza őket. Ezt a mozgást észlelte a WMAP egy 2008-ban lezárult hároméves szakasza. Az eredmény (a jelentés a cí­m alatti linkben) annyira váratlan és hihetetlen volt, hogy a kérdéses terület vizsgálatát kiterjesztették egy ötéves szakaszra, az eredeti 300 megaparszek helyett 800 Mpc-re, amely kb ezer galaxiscsoportosulás mozgásának elemzését jelentette. Az ötéves ellenőrzési szakasz most zárult le, és az eredmény megerősí­tette az eredeti 2008-as megfigyeléseket.


Mi a felfedezés jelentősége?


Először is le kell szögezni, hogy a sötét áramlásnak semmi köze nincs a világvégéhez. Ahogy megszoktuk, hogy a Földön kí­vül léteznek még bolygók a Naprendszerben, hogy a Nap egy közönséges csillag, hogy a Tejút egy átlagos spirálgalaxis, azt is meg fogjuk szokni, hogy az Univerzumunk egy közönséges univerzum az Ősrobbanásban létrejött számtalan univerzum között. Sőt, még az sincs kizárva, hogy máshol is voltak robbanások, amit mások ősrobbanásnak tekintenek.




A sötét áramlás valószí­nűleg univerzumunk egyik ikertestvérének műve, mely az Ősrobbanással velünk együtt keletkezett. Az első pillanatokban csak egy kvantumbuborék-felhő alakult ki a “robbanásban”, amelyben az egyik buborék 10 -36 másodperccel a robbanás után irdatlan sebességű tágulásba kezdett: ez lett a mi világunk. Kaslinsky szerint, amit most látunk, a szomszédos buborék gravitációs hatásának eredménye, amely galaxisainkat maga fele vonzza.






[ Módosítva v okt 10 2010, 09:13 ]
Vissza az elejére
nordi
k júl 20 2010, 12:13
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
újabb vita az ösi Mars óceánja körül
Egyes tudósok szerint valaha a Mars felszí­nének több mint egyharmadát mikrobáktól hemzsegő óceán borí­thatta.

A Mars kiszáradt folyómedreinek vizsgálata alátámasztja az elméletet miszerint a vörös bolygón valamikor óceán hullámzott.

A kiindulási alap az volt, hogy a Földön a folyódelták nagyjából azonos dőlésszöggel emelkednek és jelzik az aktuális tengerszintet. Ennek következtében, a régi delták emelkedésének a kiszámí­tásával a tudósok meg tudják határozni a tengerszintnek az idők során bekövetkezett változását. Brian Hynek és Gaetano Di Achille, a Boulder-i Colorado Egyetem két kutatója a Marsra alkalmazta ezt az elgondolást, amint arról a Nature Geoscience. c. lap tudósí­t. A Mars 52 kiszáradt deltája emelkedésének a meghatározásával a kutatók azt találták, hogy közülük 17 nagyjából azonos emelkedéssel bí­r.

„Ha a Marson valaha létezett óceán, akkor a deltáknak, vagy legalább is egy részüknek konstans emelkedési szinteknél kellett lenniük, és ez az, amit megtaláltunk” – mondotta Hynek. A delták egy, a Mars északi féltekén 3,5-3,7 milliárd évvel ezelőtti óceánt vettek körül. Az óceánnak legalább néhány száz-millió évig léteznie kellett, és ez az idő elég lehetett arra, hogy valamennyi delta kialakulhasson – tett hozzá Hynek.

A tudósok először az 1980-as években szellőztették meg egy Ős-marsbeli óceánról kialakí­tott elképzelésüket, miután a NASA Viking-szondáiból származó képeken lehetséges parti hátságokat és más erre utaló sajátos képződményeket fedeztek fel. A későbbi Mars-missziókból származó pontosabb térképészeti adatok a korai érvek közül számosat semmissé tettek ugyan, de nem mindegyiket, és a vita tovább folytatódott. Mindenesetre, ha létezett is, az Ős-marsi óceán, földi léptékkel mérve nem volt nagy kiterjedésű, és nem lehetett mély. Térfogata kb. a földi óceánokénak egytizede, és átlagosan mintegy öt és fél km mély lehetett.


Az ősóceán rekonstrukciója

Egy, a Marson lévő ősóceán azt jelenheti, hogy a bolygót valamikor vastag atmoszféra vette körül, és a földihez hasonló hidrológiai ciklussal rendelkezett. „Ha a Marson valaha létezett óceán, akkor felhőknek és esőnek is lennie kellett, a magasabb hegyeken hóval és jégsapkával, lennie kellet talajví­z rendszernek és mindazon ilyen jellegű képződményeknek, amelyek nekünk itt a Földön megvannak” - mondta Hynek. Ahol pedig valaha ví­z folyt, ott az élet is megjelenhetett. Ha a Marson volt óceán, még akkor is, ha csak néhány millió éven át létezett, nagyobb reményünk lehet arra, hogy megtaláljuk a múltbeli mikrobiális élet nyomait a bolygón.

„Az új kutatási eredmény megerősí­ti egy hajdanvolt marsi ős-óceán létét, de nem valószí­nű, hogy pontot tesz a vita végére, mivel az csak egy indirekt okfejtés” – véli James Head, a Rhode island-i Brown Egyetem bolygókutatója, aki nem vett részt ebben a vizsgálatban. Ezen túlmenően is, Taylor Perron a Massachusetts Institute of Technology geológusa szerint az új kutatás még számos kérdést nyitva hagyott. Példának okáért a bolygón a felszinformákat a vetődések igencsak átalakí­tották enny idő alatt.






[ Módosítva p júl 30 2010, 06:08 ]
Vissza az elejére
nordi
h júl 26 2010, 12:37
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
Csúcsforgalmat fotóztak a Szaturnusznál

Kereszturi íkos

A bolygó gyűrűrendszere kettévágja a Rhea holdat, és még a kis Janus is a képbe tévedt. A Cassini-űrszonda kozmikus csúcsforgalmat kapott el a Szaturnusz körül egy látványos felvételen.
A Cassini-űrszonda hangulatos "családi portrét" készí­tett a Szaturnusz körül. A képen a gyűrűrendszer látható, amelyre lapos szögben tekintett az űrszonda, ezért az viszonylag keskeny sávot alkot. Ahhoz viszont pont elég széles, hogy a távolban lévő Rhea hold felszí­nének egy részét eltakarja. Jól megfigyelhető, hogy az egyes gyűrűk közötti, törmelékben szegényebb régió átlátszó, és azonosí­tható mögötte a hold felszí­ne.



Egy másik hold is megfigyelhető a képen: az apró Janus, amely a gyűrű sí­kja felett mutatkozik, de a valóságban térben sokkal távolabb helyezkedik el. Mí­g a Janus 180 kilométeres, a Rhea 1500 kilométer átmérőjű, és sokkal fényesebb is sötét társánál. A kép jól mutatja: megfelelő időben és irányba fotózva több égitest is lencsevégre kapható az óriásbolygó körül.



A Szaturnusz gyűrűje, és a Rhea,

/origo/


[ Módosítva p júl 30 2010, 06:35 ]
Vissza az elejére
nordi
k júl 27 2010, 09:30
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
Éppen lakható exobolygót találtak (a Gliese 581d titka)

Kereszturi Ákos 2010. 07. 27.

A földinél tí­zszer sűrűbb szén-dioxid atmoszféra üvegházhatása kellene, hogy a folyékony ví­z stabil legyen a Gliese 581d planétán. A távoli bolygó a Lakhatósági Zóna külső határvidékén kering, és nem kizárt, hogy az élethez szükséges viszonyok is megjelentek rajta
Nemrég egy olyan planétát azonosí­tottak, amely a Lakhatósági Zóna külső határvidékén helyezkedik el. Utóbbi az a térség egy csillag körül, ahol egy Földünkhöz hasonló bolygó felszí­nén tartósan olyan körülmények lehetnek, amelyek között a folyékony ví­z stabil a felszí­nen - növelve az esetleges élet kialakulásának, fennmaradásának esélyét.



A kérdéses exobolygó a Gliese 581d, amely három, nála beljebb lévő társával együtt kering a tőlünk 20 fényévre lévő apró csillaga körül. Minél kisebb egy csillag és minél halványabban sugároz, annál közelebb található hozzá a Lakhatósági Zóna. A számí­tások alapján a bolygó ennek a sávnak a külső határa mentén mozog.
A részletesebb elemzések rámutattak, hogy jelentős mennyiségű üvegházgáz képes volna a felszí­n hőmérsékletét annyira megemelni, hogy a folyékony ví­z stabil legyen. A modellek alapján közel 10 bar, azaz a földfelszí­nen jelenleg uralkodónál 10-szer nagyobb nyomású szén-dioxid légkör melegí­thetné fel annyira a felszí­nét, hogy ott folyékony ví­z legyen.
A fenti számí­tások azonban viszonylag bizonytalanok, főleg a szén-dioxid légkörben esetleg keletkező felhők pontos hatását nehéz felmérni. Emellett a Gliese 581d feltehetőleg kötött tengelyforgású, azaz mindig ugyanazt az oldalát mutatja csillaga felé - ami tovább nehezí­ti éghajlatának meghatározását. A bizonytalan helyzet ellenére a felfedezés és a fenti modellszámí­tások jelzik, hogy egyre közelebb vagyunk a Földhöz hasonló bolygók azonosí­tásához, és éghajlati jellemzőik megbecslése is kivitelezhető lesz durva közelí­téssel.



A Lakhatósági Zóna (kék szí­nnel) helyzete eltérő tömegű csillagoknál a Nap és a Gliese 581 esetét feltűntetve

Bizonytalan bolygók is lehetnek
Rory Barnes (University of Washington) és kollégái számí­tógépes szimulációi szerint, ha egy planéta a Lakhatósági Zónában körpályán kering, még messze nem biztos, hogy végleg ott is marad. Ha ugyanis van egy Jupiterhez hasonló, viszonylag közeli óriásbolygó is a rendszerben, annak gravitációs hatása alkalmanként elnyújthatja a fenti bolygó pályáját, illetve a planéta idővel vissza is térhet a kör alakú útvonalára - sőt mindez periodikusan ismétlődhet. Az ilyen változásokra ezer, tí­zezer éves időskálán kerülhet sor.
Mindettől az égitest egy-egy időszakban kellemes, folyékony ví­zzel borí­tott bolygó lehet - máskor viszont kiterjedhet rajta a fagyos jégtakaró, lakhatatlanná téve a felszí­nt. A változásokat tompí­thatja, ha nagy ví­ztömeg vagy vastag légkör borí­tja - emellett a kedvezőtlen periódusokban is csak felszí­nén képződik jégpáncél, a mélyben pedig olvadt maradhat a ví­z. Ettől függetlenül kellemetlen lehet az esetleges élet számára.
A helyzet a kistömegű csillagok körül lehet a legrosszabb. Ilyen esetekben a csillag gyenge sugárzása miatt hozzájuk igen közel húzódik a Lakhatósági Zóna. Az itt keringő bolygók kötött tengelyforgásúak, tehát mindig ugyanazt az oldalukat fordí­tják a központi égitest felé. Ha itt egy közeli óriásbolygó alkalmanként elnyúlttá teszi a bolygó útvonalát, nagy árapályfűtés is felléphet az égitesten. Utóbbi erős vulkanikus és tektonikus aktivitást generál - azaz nem csak az éghajlat, de a vulkánkitörések és földrengések intenzitása is mutathat ciklikus változásokat.

Forrás: origo



[ Módosítva k jan 08 2013, 04:15 ]
Vissza az elejére
nordi
sze júl 28 2010, 09:36
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
"Tényleg egy új világ kapujában állhatunk"
. . - a nagy részecskeütköztetés első tanulságai


A nagy hadronütköztető első eredményeit mutatták be a világ legnagyobb nemzetközi részecskefizikai konferenciáján, az ICHEP 2010-en (35th International Conference on High Energy Physics, 2010), melyet több mint ezer kutató részvételével, Párizsban rendeztek meg a héten.



Az eddigi legnagyobb, ember által létrehozott részecskeütközés 2010 márciusában történt meg a Genf melletti európai részecskefizikai kutatóintézetben, a CERN-ben. Két, egyenként 3,5 TeV energiára felgyorsí­tott protonnyalábot irányí­tottak egymásnak a világ legnagyobb részecskegyorsí­tójában, a nagy hadronütköztetőben (Large Hadron Collider, LHC). Az í­gy elért 7 TeV ütközési energia három és félszer volt nagyobb a korábbi rekordnál, és még mindig csak fele az LHC maximális teljesí­tményének. Azóta ezen az energián már rengeteg ütközési eseményt észleltek a detektorok, és közben az ütközések gyakorisága is folyamatosan növekedett. A 35. ICHEP-en az első ütközés óta eltelt három hónap kí­sérleteinek eredményeiről (a részecskék ütközéseiben mért adatok eddigi elemzéséről) és a további tervekről számoltak be a kutatók.

Jól ismert részecskék újrafelfedezése
Már az első mérésekben igen gyorsan sikerült kimutatni az úgynevezett Standard Modell - a ma ismert részecskéket és kölcsönhatásaikat leí­ró keretelmélet - által tartalmazott részecskék nagy részét, a legkisebb tömegű úgynevezett hadron-rezonanciáktól a legnehezebb top kvarkig. Ez fontos eredmény, mert azt mutatja, hogy a kí­sérleti berendezés jól működik. "Rátaláltunk régi jó barátainkra a részecskék világában. Ez azt jelenti, hogy az LHC készen áll az új területek felfedezésére" - mondja Rolf Heuer, a CERN főigazgatója.



Ilyen két régi jó barát a W- és Z-bozon, az úgynevezett gyenge kölcsönhatást közvetí­tő részecskék, melyeket harminc évvel ezelőtt éppen a CERN-ben fedeztek fel, és amelyeket most, néhány nappal az első sikeres ütköztetés után sikerült újra kimutatni.




"Minden nagyon gyorsan és hatékonyan működik, a kalibrációtól és adatrögzí­téstől kezdve az adatok feldolgozásán, elosztásán keresztül a végső fizikai elemzésig" - magyarázza a gyors sikert Fabiola Gianotti, a W- és Z-bozonokat újrafelfedező ATLAS-kí­sérlet szóvivője. "Ez az egész közösség erőfeszí­téseinek, főként a fiatal kutatóknak köszönhető." Az LHC technológiája folyamatos hangolás, fejlesztés alatt áll, hogy elérje az optimális működési feltételeket. A luminozitás - annak mérőszáma, hogy hány proton-proton ütközés történik másodpercenként a nyalábok találkozásakor - például csaknem 1000-szeresére nőtt a márciusi első kí­sérlet óta, ami igen nagy mértékben növeli a hatékonyságot.



Nem csak a régiek
A már ismert részecskék tanulmányozása ezen a rekordnagyságú energián sok új dolgot is megmutat a kutatóknak. A nagyenergiás mérések hasznos információkkal szolgálnak a részecskék kölcsönhatását leí­ró modellek finomí­tásához és végső soron az Univerzum működésének jobb megértéséhez. Minél precí­zebbek e modellek, annál nagyobb esély van arra, hogy a kutatók jó helyen keresgélnek majd az új, eddig ismeretlen részecskék után. "A mostani kí­sérletek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a régebbi, alacsonyabb energián elvégzett mérések eredményeit újra elővegyük, összevessük őket és javí­tsunk azokon a becsléseken, melyeket a jövőbeli ütközések előkészí­téséhez készí­tettünk" - mondja Jürgen Schukraft, az ALICE-kí­sérlet szóvivője.

új fizika csak a leállás után?
2008 szeptemberében, néhány nappal az után, hogy az első protonok átszaladtak az LHC gyorsí­tógyűrűjén, a protonok gyorsí­tásáért felelős szupravezető mágnesek csatlakozói közül egy megolvadt. A javí­tás után a biztonságos üzemeltetés érdekében csak félgőzzel indí­tották újra az LHC-t. A maximális 7 TeV-es nyalábenergia csak a problematikus csatlakozók kicserélésével és egyéb apró javí­tások elvégzésével garantálható. Ezért a CERN 2012-ben 15 hónapra leállí­tja az LHC-t és vele együtt a CERN összes többi gyorsí­tóját is, hogy az LHC-vel kapcsolatos munkálatokra koncentrálhassanak - jelentette be a döntést a konferencián Steve Myers, az LHC technikai igazgatója. A hosszú szünet kedvezőtlenül érinti azt a több száz fizikust, akik a többi gyorsí­tót használó kisebb programokon dolgoznak. "Számunkra az LHC az első!" - indokolta a döntést Myers. Az új fizika igazi áttörése feltehetőleg csak az újraindí­tás után várható.

"A konferencián részt vevő fizikusok többsége azonban bí­zik abban, hogy szerencsénk lesz, és még a 2012-es nagy leállás előtt sikerül annyi értékelhető ütközési eseményt összegyűjteni, hogy azok elemzéséből bepillantást nyerhetünk a Standard Modellen túli világba" - mondta a konferencián részt vevő Lévai Péter, az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének munkatársa.



Lévai elmondta: a konferencia előtt nagy volt a várakozás, hogy a "nagy hajrá" lázában égő, 2 TeV energián proton-antiproton ütközéseket végző amerikai FERMILAB kutatóközössége beszámol-e valamilyen meglepetésről. (Az LHC előtt a FERMILAB tartotta az ütközési energiarekordot, és az ott dolgozó kutatók abban bí­znak, hogy még az LHC igazi belelendülése előtt nagy felfedezést tesznek.) Végül csak újabb határértékeket közöltek, amelyek elérése szükséges, ha új fizikát szeretnénk tanulmányozni.

"A nagy technikai kérdés, hogy az LHC 2012-ig elérheti-e ezeket a luminozitási határokat. í‰rthető a részecskefizikusok felfokozott érzelmi állapota, hiszen 20 évnyi tervező, épí­tő munka után tényleg egy új világ kapujában állhatunk, s mindenki nagyon várja már, hogy végre beléphessünk rajta" - mondja Lévai.



Ismerkedés az energiaegységekkel
A részecskegyorsí­tókkal való "barátkozáshoz" elengedhetetlen a magfizikában és részecskefizikában használatos energiaegységek megismerése. 1 elektronvolt (eV) az a mozgási energia, amelyre egy elektron 1 Volt feszültségkülönbséget befutva szert tesz. Többszörösei: ezerszerese a kiloelektronvolt (keV); milliószorosa, vagyis a keV ezerszerese a megaelektronvolt (MeV); a MeV ezerszerese a gigalelektronvolt (GeV). újabban már a TeV egységre is szükség van a gyorsí­tók leí­rásánál, ez a teraelektronvolt, az eV billiószorosa, a GeV ezerszerese. (1 TeV=103 GeV=106 MeV=109 keV=1012 eV)


Forrás: origo

[ Módosítva sze júl 28 2010, 10:16 ]
Vissza az elejére
nordi
p júl 30 2010, 05:46
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
Egyelőre ütközés nélkül halad a zombi műhold
Kereszturi íkos 2010. 07. 30., 8:23

A Galaxy-15 műhold idén április óta nem válaszol a földi hí­vásokra, ezért nem képesek sem a hajtóművét bekapcsolni, sem a pályáját módosí­tani. A "zombi műholdnak" is nevezett űreszköz jelenleg kontroll nélkül kering a Föld körül, azonban némely műszere még üzemel. A különféle zavaró hatások, az úgynevezett pályaháborgások miatt fokozatosan módosul az útvonala - ezért nem teljesen kiszámí­tható a viselkedése.


Envisat mühold

Sodródása közben más műholdakat is megközelí­thet, és kis valószí­nűséggel, de akár össze is ütközhet velük. A Galaxy-15 nemrég elhaladt egyik társa, a Galaxy-13 közelében, ütközés azonban szerencsére nem történt. Mozgása alapján július 30-án a Galaxy-14 jelű műholdat is erősen megközelí­ti.

Egyelőre nem jelent problémát, de a számí­tások alapján idővel az egyik legveszélyesebb űrszemétté válhat az Envisat műhold. A gondot csak fokozza, hogy várhatóan közel 150 éven keresztül az is marad - ez idő alatt pedig 15-30% az esély arra, hogy egy másik űrszemétdarabbal ütközik.



Fantáziarajz az Envisat műholdról (ESA)

Az Envisat műholdat 2002-ben indí­totta az Európai Űrügynökség (ESA) bolygónknak a világűrből történő megfigyelésére. Az eredetileg 5 évre tervezett küldetést meghosszabbí­tották, a jelenlegi tervek szerint egészen 2013-ig. A 780 kilométer magas poláris pályán keringő, 26x10 méteres szerkezetet ezt követően kivonják a forgalomból, és többé nem lesznek képesek befolyásolni a mozgását.

Az elmúlt években többször is módosí­tották az útvonalát, részben azért, hogy elkerülje az ütközést egy kí­nai rakétafokozattal, de 2013 után erre nem lesz mód. Ha a műhold végül a ritka felsőlégkör fékező hatására a távoli jövőben be is lép az atmoszférába, nagy mérete miatt nem fog teljesen elégni, és több darabban a felszí­nre hullik majd. A nagyobb problémát azonban az addig terjedő időszak jelenti, amikor fennáll a veszélye, hogy összeütközik néhány társával.

/origo.hu/


[ Módosítva p júl 30 2010, 05:56 ]
Vissza az elejére
nordi
szo júl 31 2010, 01:44
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 924
3d-s képeket készí­tett a NASA a legendás Mars-arcról.

í‰vtizedek óta izgatja az emberek fantáziáját, hogy a Mars (Cydonia nevű területéről) készült 1976-as meglepő fotón valóban egy emberi arc látható, vagy csak egy arra hasonlí­tó képződmény. Bár az általános vélekedés szerint a Viking űrszonda által megörökí­tett Mars-arc minden bizonnyal természeti erők műve, de sokan meg vannak róla győződve, hogy valójában egy értelmes lényektől származó, arc formájú épí­tmény.



A NASA állí­tása szerint az illúziót csak a fény és árnyék játéka kelti. Némelyek ezt a titkolózás biztos jeleként értékelték. A digitálisan felnagyí­tott képek azonban bebizonyí­tották: erodálódott felszí­nű sziklaalakzatról van szó. 30 évvel a legendás képek napvilágra kerülése után itt egy újabb bizonyí­ték arra, hogy a Mars-arc úgy ahogyan néhányan gondolták nem létezik.

Mars-arc 3d-ben
Katt ide!

Az évforduló kapcsán az európai „Mars Express" nevű szondának – mely 2004 eleje óta dolgozik a térségben – sikerült elkészí­tenie az első és igen részletes háromdimenziós képet a sziklaalakzatról. A kép minőségének javí­tásához felhasználták az amerikai „Mars Global Surveyor" adatait is. Az í­gy kapott kép történelmi jelentőségű, hiszen profilból még nem látta senki az „arcot”.
- MON -





[ Módosítva sze nov 30 2011, 08:36 ]
Vissza az elejére
Oldal:       >>   

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System