:: Fórumok :: Az összeesküvés-elméletek :: Teóriák
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Alternativ energiák
Oldal:       >>  
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, Róza
Szerző Üzenet
nordi
k márc 09 2010, 02:10
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 928
...föleg a szélenergia hasznositása megvalositható
Katt ide!
Vissza az elejére
Latyoo
k márc 09 2010, 02:51
Regisztrált tag #13
Regisztrált: h febr 01 2010, 04:03
Üzenetek: 257
Hoppá, biztos nem ezt akartad?
http://fenykapu.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert6/HazNap.html
Vissza az elejére
nordi
cs márc 11 2010, 02:57
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 928
köszi, latyoo...én a másik linket aless-töl raboltam a csettbox-bol, a szélenergia pedig azért érdekel, mert a LED technika fejlödésével már megoldhatnám a mühely es a ház világitását, nem nagy durranás, de a villanyszámlám biztos kisebb lenne, csak kell egy szélkerék (és nem is a legnagyobb hatásfoku) sajnos a leirtak alapján a megtervezés és a kivitelezés több idöt rabol mintha valahol meg lehetne venni, ami szabad idöm van az most 1-2 honapig rámegy hogy autot csináljak a egy samarabol mert a bicajozást már kezdem unni, (föleg az anyagszállitásnál vannak logisztikai problémák ff !sirato )

[ Módosítva cs márc 11 2010, 03:02 ]
Vissza az elejére
Ernő
cs márc 11 2010, 10:26

Regisztrált tag #1
Regisztrált: sze jún 23 2010, 03:46
Üzenetek: 0
Neked jó Nordi, de itt az anyaországban nem lehet saját szélkereked, mert megvágnak kövér pénzbüntetéssel.
A solár cellákra is vannak valamiféle szankciók.
Például az egyik haverom úgy oldotta meg a családiháza fűtését, hogy átalakí­totta a gázkazánját úgy hogy, készí­tett egy oxigén betápláló keverőt, ami megnöveli a főldgáz égési hőmérsékletét.
Ezáltal sokkal olcsobb lett a fűtése. Egy palack oxigén, pedig 3-hónapra elég.
Ehez viszont pár dolog kellett. új égő, erősí­tett égőtér és elektrónika, mágnesszelepek, meg pár dolog.
Viszont van egy négy akumulátoros Tesla kapcsolás, azt nagyon jól lehetne hasznosí­tani háztartásokban, ha érdekel, berakhatom a kapcsolási rajzot tanulmányozásra. !crash

[ Módosítva cs márc 11 2010, 10:27 ]
Vissza az elejére
nordi
k márc 16 2010, 09:30
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 928
ami gázzal kapcsolatos nem érdekel, de kell szerezzek egy szélkereket, az eu nagyon forszirozza a nap és szél enegia hasznositásat nálatok ,nem értem miért büntetnék nálatok ? !sirato

[ Módosítva k márc 16 2010, 09:32 ]
Vissza az elejére
nordi
sze okt 27 2010, 07:04
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 928
zöld energia
Vissza az elejére
nordi
p dec 10 2010, 02:54
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 928
Lifterek és a Biefeld-Brown effektus

írta: Szabó Levente

Az itt következő cikket Levente küdte. Eredetileg a Fizikai Szemlébe í­rta, de úgy érezte, hogy sok laikus olvasót is érdekelhet, akik a lifterrel foglalkoznak.

Eme í­rás megszületésével kapcsolatban Levente a következőket mondta: "Vettem a fáradságot, pályáztam és egy 6 hónapos projektre támogatást nyervén, amennyire időmböl telt, megvizsgáltam a jelenséget. A kutatás közben í­rtam a cikket. Célom eme szösszenettel csupán annyi, hogy demonstráljam: attól, hogy valami megmagyarázatlan, még nem biztos, hogy megmagyarázhatatlan a konvencionális fizika keretein belül."



ez a kép illusztráció, nem része a cikknek

Bevezető

Az elmúlt években egyre több fórumon, honlapon és magazinban lehetett találkozni egy rendkí­vül érdekes fizikai hatás, valamint egy azt felhasználó eszköz leí­rásával. A jelenségre Biefeld-Brown effektusként hivatkoztak, az eszközt pedig lifternek nevezték a fentebb emlí­tett értekezések szerzői. A jelenség lényege abban áll, hogy ha egy aszimmetrikus kondenzátorra - melynek elektródjai mind méreteiket, mind pedig geometriájukat tekintve nagymértékben eltérnek egymástól - nagy egyenfeszültséget (kb 30 kV) kapcsolunk, a szerkezet felemelkedik a levegőbe, illetve nagy gyorsulással elindul a kisebbik elektród irányába.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kondenzátor részei - felépí­téséből adódóan - egymáshoz képest nem mozdulhatnak el és ez igaz az elektródokra is, vagyis a hatás nem magyarázható a közöttük ható Coulomb-erővel. A lifterekről készült felvételeken általában az látható, hogy a feszültség alá helyezést követően az eszköz azonnal a levegőbe szökken, s ott is marad abban a magasságban, ameddig az őt földhöz rögzí­tő cérnaszálak emelkedni engedik. Több kérdés is felötlik ilyenkor az emberben. Például:

Valóban működnek, valóban működhetnek ezek az eszközök?
Ha működnek, vajon mi a fizikai hátterük?
Egyáltalán, ki, hol és mikor fedezte fel ezt a hatást?

Ezekről és még néhány más kérdésről szól ez a cikk.


A lifter rövid története

Magát a jelenséget, Thomas Townsend Brown fedezte fel az 1920-as években, midőn - mint laboratóriumi asszisztens - dolgozott együtt Dr. Paul Alfred Biefeld professzorral Ohio-ban, a Granville-i Denison egyetem fizikai intézetében. A 20-as és 50-es évek között eltelt idő folyamán ugyan számos szabadalmat nyújtott be a témában, s rendkí­vül lelkesen dolgozott, mégsem sikerült elérnie szerkezeteinél oly mértékű hatékonyságot, hogy azok ne csak önsúlyukat, de az energiaforrásukat is képesek legyenek felemelni. Maradt hát a "drótos" megoldás, vagyis a levegőben lebegő lifter a földön nyugvó tápegységtől kapta az energiát két vékony fémszálon keresztül. A téma angol nyelvű irodalma szerint, kí­sérletei során Brown sajnos nem volt elég körültekintő, ugyanis kissé elhamarkodottan, az általa felfedezett jelenség minden - a már korabeli fizika által is ismert - lehetséges okának kizárása nélkül vonta le ama - valószí­nűleg téves - következtetést, hogy új, ismeretlen természeti törvényen alapuló jelenséget fedezett fel, mely összekapcsolja az elektromágneses hatásokat a gravitációval. Ezt az állí­tását többször megerősí­tette a későbbiek során, midőn élete nagy részét azzal töltötte, hogy próbálta meggyőzni a különböző kutatóintézeteket (például az USA haditengerészetének kutatóit is) arról, hogy az általa alkotott eszközökből a gyakorlat számára is használható gépek fejleszthetők ki.

Egy másik kí­sérletező - Alexander P. de Seversky - nagyjából Brown-nal egyidőben, hasonló hatásokat produkáló, bár teljesen más alakú eszközöket tesztelt, melyekről cikk is megjelent a Popular Mechanics 1964. Augusztusi számában. Mivel több - Seversky eszközeivel kapcsolatos - publikáció nem született, számos olyan spekuláció látott napvilágot, mely szerint a kormány "lecsapott", s áttette a kutatást egy szupertitkos "feketeprojektbe". A magyarázat valószí­nűleg sokkal prózaibb. Mivel szerkezetei feltehetően ugyanazon elv alapján működtek, mint Brown eszközei, nagyon valószí­nű, hogy pontosan azon okok miatt, amik Brown-t is gátolták a hatásfok javí­tásában, neki sem sikerült továbbvinni az alapeffektust a gyakorlati alkalmazás felé. (Ez persze még nem jelenti azt, hogy az eleve lehetetlen.)

A mai napig is folyamatosan tűnnek fel hasonló működésű eszközt leí­ró szabadalmak, melyek közt még a NASA-nál dolgozó kutatók által benyújtott is található, s melyek nagy valószí­nűséggel í­gy vagy úgy, de mind a Biefeld-Brown effektust hasznosí­tják.


Egy átlagos lifter felépí­tése

Amint az a fotón is látható, a lifter váza fából készült (a legjobb a könnyű balsafa), aminek alapját két darab, szabályos háromszög alakú fakeret adja, melyek párhuzamos sí­kokban fekszenek. A kereteket három, sí­kjukra merőleges, csúcsaikon átmenő, sí­kjaik távolságánál hosszabb, rajtuk mindkét irányban túlnyúló pálca tartja össze. Az í­gy összeállí­tott váz tartalmaz egy háromszög alapú hasábot, melynek palástját alufóliával burkoljuk, ügyelve rá, hogy az a hasáb egyik alapjának élére rákulcsolódjon, s ily módon, mintegy önmagába záródjon. A pálcáknak a fólia lezárt része felőli végére vékony drótot rögzí­tünk (kb 0,05 mm sugarút) úgy, hogy az a hasáb alapjára merőleges nézetben fedésben legyen annak éleivel, s már készen is van a lifterünk. Az alufólia az egyik elektród (továbbiakban fóliaelektród), a vékony drót pedig a másik (továbbiakban drótelektród).



.....................................................A lifter közelről és repülés közben


Valóban működik?

A válasz: igen, valóban működik. A lifterrel kapcsolatos, interneten található média-anyagokkal való első találkozásaim során felmerült bennem a gondolat, hogy csalással van dolgom és egészen egyszerűen csak a hozzá tartozó nagyfeszültségű tápegységet akarják eladni a felvételek készí­tői. Gyanúm csak fokozódott, midőn a világhálón való barangolásom során egyre-másra antigravitációt és más, egzotikusabbnál egzotikusabb hatást emlegettek a jelenség okozójaként, ám ezen vélelmeket alátámasztó bizonyí­tékokat már nem vonultattak fel. Volt ugyan néhány rendkí­vül naiv és tudományosan teljesen megalapozatlan próbálkozás, ám ezekből csak az világlott ki, hogy alkotóikat a fizika mélyenszántó ismerete nem korlátozza a véleményalkotásban. Végül - megvizsgálandó a dolgot - az egyetlen, általam helyesnek vélt utat követve, a múlt esztendő nyarán magam is épí­tettem egy liftert, mely kb 2 órás munka árán el is készült. A tápegységhez már jóval több idő kellett, no meg segí­tség is. Nem repült. A második, a (szintén második) tápegységre kapcsolva elégett. A harmadik összetört. A negyedik meg sem moccant. Kí­sérleteim során végül rájöttem néhány fontos, a lifter készí­tésekor mindenképp szem előtt tartandó dologra, melyek a következők:


A fóliaelektród drótelektród felőli részét vissza kell hajtani a vázra úgy, hogy az lehetőleg körbeérve a fapálcát - mintegy - önmagába záródjon.

Minél vékonyabb drótelektródot kell használni.

A legoptimálisabb elektródtáv, az átütési távolság 1,5 - 2-szerese.

Jó, ha a fóliaelektród nem tartalmaz éleket.

Hasznos, ha vannak a lifternek lábai, melyek néhány cm-rel a föld fölött tartják a fólia alsó végét, illetve a szerkezet hárömszög alapú hasáb részét, különben nehezen rugaszkodik el. Valószí­nűleg áramlástani okokra vezethető vissza ez a tapasztalat.

Kiderült továbbá, hogy nincs szükség a fóliaelektród szoknyaszerűen lelógó részére, a lifter nélküle, hengerpalást alakú fóliaelektróddal is éppoly jól működik. A jelenség kulcsa - mint azt a későbbiekben kifejtem majd - épp az elektródok geometriai aszimmetriájában, azon belül is sugaruk kellő mértékű különbségében rejlik.

A tolóerő létének szempontjából közömbös, hogy a szerkezet geometriája zárt-e, vagy sem, mivel az egyoldalú lifternél is tapasztaljuk annak megjelenését. A zárt geometriát leginkább az eszköz stabilitása indokolja.

Fentiek fizikai okaira a működési alapelv leí­rása során derül majd fény. Az átalakí­tások utáni "röptetés" fényesen sikerült! Tényleg működött! Csendben repült, mozgó alkatrészek nélkül, csak elektromos energiát használva. A munka java azonban csak ezután következett. Mindenképpen ki akartam derí­teni, mi hajtja a liftert.

A működés alapelve

Már kezdetben feltűnt, hogy a lifter - működés közben - erős légmozgást generál, mely a gyorsulásához képest ellentett értelmű. Kézenfekvő volt tehát a feltevés, hogy ez az önmaga által keltett szél hajtja őt, összhangban a hatás - ellenhatás newtoni törvényével, mint ahogy az is, hogy a légmozgás létrejötte valamilyen módon az elektromos széllel kapcsolatos. Mindazonáltal zavarba ejtő volt a megfigyelés, hogy a kondenzátorra kapcsolt pólusok felcserélése után, az áramlás - s vele együtt a gyorsulás - értelme változatlan maradt. Ez a tapasztalat látszólag (!) ellentmondott az elektromos szél teóriájának. A kondenzátorra ható erő mindig a drótelektród felé mutatott, függetlenül a polaritástól és az eszköz térbeli helyzetétől. Fontos ez a tapasztalat, mert belőle azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jelentkező erő nem függ a Föld gravitációs terétől. Ezt csupán azért emlí­tem meg, mert láttam olyan cikket, melyben a szerző azt állí­totta, hogy a lifter antigravitációs eszköz és olyat is, amelyben azt í­rták, hogy a Biefeld-Brown effektus az elektromosság és a gravitáció közötti kölcsönhatás létének bizonyí­téka (Brown maga is ezen az állásponton volt). Vizsgáljuk hát meg, milyen folyamatok játszódnak le a lifter működése során! Első közelí­tésben alkossunk egy - a mai fizikai ismereteinken nyugvó - kvalitatí­v modellt, melyet a rajta alapuló számí­tási eredmények és a mért értékek összehasonlí­tása révén módunkban áll ellenőrizni.

Az elektromos szél, mint lehetséges magyarázat

Tegyük fel, hogy a liftert az általa létrehozott légáramlat reakcióereje hajtja. Ahhoz, hogy feltevésünket ellenőrizzük, mindenekelőtt meg kell becsülnünk ennek az erőnek a nagyságrendjét, s azt össze kell hasonlí­tanunk a tapasztalt hatással. A nagyságrendi becsléshez mindenképpen meg kell tudnunk, milyen kölcsönhatás során lép fel az erőhatás, hiszen csak az adott kölcsönhatásra érvényes erőtörvény matematikai formájának alapján végezhetünk számszerű becslést. Esetünkben a légmozgás mögött, nagy valószí­nűséggel az elektromos szél jelensége áll. Következésképp az elektromos szélben lejátszódó kölcsönhatásokat kell feltérképeznünk. Kezdjük azzal, hogy röviden összefoglaljuk a jelenség lényegét! Az elektromos szél okozója lehet a csúcshatás, melynek mechanizmusa a következő: a vezető élein és csúcsain, tehát a nagy görbületű helyeken nagyobb a felületi töltéssűrűség és a vele arányos térerősség is, mint kisebb görbületek esetén, vagyis egy csúcs közelében nagy térerősségű mezőt tapasztalunk. Ennek hatására a környező gáz (levegő) egyes molekulái elektromos megosztás révén dipólusukká válnak, a csúcshoz mennek és a csúccsal ellentétes előjelű töltésük semlegesí­tődik. így a csúcs elektromos mezője a most már vele egynemű töltött gázrészecskéket eltaszí­tja, légáram, ún. "elektromos szél" keletkezik, mely a gyertya lángját elhajlí­tja, esetleg el is fújja. A szél másik oka az ütközési ionizáció során keletkező ionok árama is lehet, ám ennek kicsi a valószí­nűsége, ugyanis a lifter elektródjai által keltett mező, még a legnagyobb térerősséggel bí­ró részein sem rendelkezik olyan nagy energiasűrűséggel, mely - tekintve a levegőt alkotó molekulák kötési és ionizációs energia-értékeit, átlagos szabad úthosszát stb. - lehetővé tenné egy ion olymértékű felgyorsí­tását, hogy a semleges molekulákkal való ütközés során ionizálja azokat. Térjünk hát vissza a csúcshatáshoz! A jelenség alapfeltétele a nagy görbület ( kis görbületi sugár), melynek a lifter drótelektródja tökéletesen megfelel, tehát biztos megjelenik ott a hatás. Ha csak a drót volna magában, sugárirányban kifelé, minden irányban áramolnának az ionok, a vezetékre ható eredőerő í­gy nulla lenne. A másik - ellentétes előjelű töltéssel rendelkező - elektród jelenléte viszont olymódon torzí­tja a mezőt, hogy a létrejött ionok, felé igyekeznek. Ez sem elég azonban a tolóerő létrejöttéhez, hisz ha a másik elektród ugyanakkora és párhuzamos a dróttal, belátható, hogy a mindkét elektród környezetében lejátszódó ionizáció (mely mindig az ionizáló elektróddal azonos előjelű ionokat eredményez) és a szimmetrikus mező miatt, a lifterre ható eredőerő ismét csak nulla lenne. Ha viszont az elektródok közül az egyik jóval nagyobb sugarú és nincsenek élei sem, akkor az ő elektromos tere már nem ionizál. Arra elég, hogy a másik elektródon létrejött ionok felé áramoljanak, saját ionokat viszont már nem eredményez. Vegyük észre, hogy a lifter elektródjai épp ilyen felépí­tést valósí­tanak meg! Eme aszimmetria segí­tségével érhető el az ionok egyirányú áramlása vagyis az, hogy a lifterre ható erők eredője különbözzön nullától és mindig a fóliaelektródtól a drótelektród felé mutasson. A kérdés már csak az, hogy a fent vázolt modell alapján értelmezhető-e a tapasztalt hatás? Ezt megválaszolandó becsüljük meg a folyamatból származtatható reakcióerő nagyságát! A képződött ionokra a lifter - saját elektromos tere által - erőt fejt ki, emiatt azok impulzusa megváltozik és az impulzus - megmaradás törvényének értelmében a lifter is ugyanakkora impulzusváltozást szenved el, ezáltal a gyorsí­tott ionokkal ellentett, de velük megegyező nagyságú impulzusra tesz szert. Az ionok - midőn becsapódnak a fóliaelektródba - visszaadják ugyan az "elvitt" impulzust a lifternek, ez azonban csak annyit jelent, hogy a szerkezet megáll ott, ahová már addig eljutott, nem pedig azt, hogy el sem indul. (Ami nem indul el belső erők hatására, az a zárt rendszer tömegközéppontja. A lifter viszont önmagában nem alkot zárt rendszert, csak a feszültségforrással (az erőművet is beleértve!) és a töltéshordozókkal együtt! Azt is csak akkor, ha az ionok akadálytalanul utazhatnak a két elektród között!) Tehát a gyorsí­tott ion átértével leállna a hatás, viszont itt ionok folyamatos áramlásáról van szó, vagyis a hatás is folyamatos. Legyen az ionok töltése e = 1,6 * 10-19 C, tömegük egy átlagos levegőmolekula tömege (pl.: nitrogén) m = 4,67 * 10-26 kg , a lifter elektródjai közötti feszültség U = 30 000 V, az elektródok között folyó áram erőssége I = 0,001 A! Számoljunk rf = 0,002 m-es fólia, valamint rd = 0,000055 m-es drótelektród sugárral, d = 0,06 m-es elektródtávval, mely az elektródok középvonalainak a távolsága! A folyamat során fellépő erő felső határát úgy kaphatjuk meg, hogy arra a pillanatra végezzük számí­tást, amikor az ionáram még épp nem érte el a fóliaelektródot. Mindenekelőtt ki kell számolnunk mennyi ion lesz az elektródok között ebben a pillanatban, amit az áramerősség és az első ion átjutási ideje alapján könnyen megtehetünk. Egyszerű kinematikai összefüggés segí­tségével kiszámolható tát átjutási idő, csak arra kell figyelnünk, hogy - mivel a gyorsulás értéke pontról pontra változik - a mi képletünk is bonyolódik valamelyest. Tudjuk, hogy e töltésű ionunk, Dr infinitezimális távot



idő alatt tesz meg. Ezt a függvényt kiintegrálva a drótelektród sugarától a fóliaelektród sugaráig, megkapjuk az átjutási időt. Az a(r) függvényt a dinamika alapegyenletéből fejezzük ki, mégpedig úgy, hogy az abban szereplő erőt az r helyen, a két elektród által ott keltett térerősségen keresztül adjuk meg, ahol r a drótelektród közepétől való távolság, mely az elektródok közé esik. A két elektród által keltett térerősség r-ben:



ahol l az elektródok hossza, Q a töltésük, e0 pedig a vákuum (levegő) permittivitása. Nem foglalkozunk most azzal, hogy lifterünk többi oldalának elektródjai is bí­rnak befolyással E(r)-re. Megtehetjük ezt, ugyanis í­gy a liftert egyoldalú szerkezetként kezeljük, s kí­sérleteinkből tudjuk, hogy ilyen geometria esetén is közel azonos tolóerőt tapasztalunk. így az elektródok hossza: l = 0,9 m. Egyszeres ionizációt feltételezve, az ion gyorsulása r helyen:



(1) - ből kiindulva, a(r)-be (3) - t behelyettesí­tve, tát-ra azt kapjuk, hogy



Amennyiben összefüggésből kiszámí­tjuk Q-t, és azt behelyettesí­tjük (4)-be, úgy annak kiszámí­tása után:

tát = 8,1 *10-8 s (5)

Innen már kiszámí­thatjuk azt is, hogy mennyi (q) töltés, illetve (n) ion jutott ennyi idő alatt a két elektród közé:



A lifter által az ionokra kifejtett erő, mely nagyságban megegyezik a mérhető reakcióerővel, úgy kapható meg, ha mindegyik ionra a helyétől függően külön kiszámí­tjuk a rá ható erőt, majd az í­gy kapott eredményeket összegezzük. A becslést egyszerűsí­tendő, eltekintve változó mozgásuktól, tegyük fel, hogy az ionok egyenletesen töltik ki az elektródok közötti távot (d-rd-rf)-t! így Drion-enként találhatunk egy iont. Drion értéke (7)-ből a következő:



Megtévesztő lehet, hogy Drion értéke a molekulasugár nagyságrendjébe esik, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az ionok nem láncszerűen felfűzve követik egymást, hanem a két elektród közötti térben oszlanak el. Ezt azonban nem kell figyelembe vennünk, hisz a mi szempontunkból csak az számí­t, milyen messze vannak az elektródoktól. Az erőt tehát a következő összegzés elvégzésével számí­thatjuk ki:



Egy átlagos lifter súlya 0,1N, a (8)- ból kapott erő értéke ennél négy nagyságrenddel kisebb. S jóllehet a fentebbi számolás tartalmazott egyszerűsí­tő feltevéseket, mégsem valószí­nű, hogy azok négy nagyságrenddel elcsúsztatták volna a végeredményt. Bizonyosnak tűnik tehát, hogy nem a feltételezett mechanizmus áll a működés hátterében. De akkor vajon milyen kölcsönhatásból származik a szerkezetet emelő erő?

A légből kapott megoldás

Elnézést a bolondos kifejezésért, de mire a fejezet végére érünk teljesen világos lesz, miért is e cí­m. Noha az ionok áramlására alapozott modellből számí­tott erő mértéke messze elmaradt a tapasztalt hatástól, nem vallana túlzott bölcsességre, ha kellően alapos vizsgálat nélkül, máris elvetnénk modellünket. A kisebb egyszerűsí­tések mellett ugyanis elhanyagoltunk egy nagyon fontos dolgot: a folyamat LEVEGŐBEN zajlik! Ennek azért van nagy jelentősége, mert túl azon, hogy "van mit" ionizálni a drótelektród közelében, a kiröppenő ionokat meggátolja abban, hogy az erővonalak mentén - úgymond - zökkenőmentesen a fóliára érjenek. Nézzük, min változtat a semleges levegő jelenléte! Az ionizáció után az ionok megindulnak a fóliaelektród felé. Lefelé való útjuk során minduntalan semleges levegőmolekulákkal ütköznek. Ionizálni ugyan nem tudják azokat, impulzust viszont mindenképpen adnak át nekik. Gyorsulnak és ütköznek, újra és újra, amí­g le nem érnek a fóliaelektródra. Miért fontos ez a levegőnek átadott impulzus? Hát azért mert az - mivel a levegő, mintegy elvezeti - már nem adódik át (vissza) a lifternek. Legalábbis nem teljesen. Más szóval nagyobb erőlökést kap a drótelektród irányába, mint az ellenkezőbe. Az í­gy kapott impulzus nagysága viszont bizonyosan megegyezik az általa keltett szél lefelé mutató impulzusának nagyságával, épp csak azzal ellentett értelmű. í‰rtelmezhető a dolog úgy is, hogy változatlan mértékű ionkibocsátás mellett, az ionok sokkal lassabban érik el a fóliaelektródot, ennél fogva fölhalmozódnak az elektródok közötti térben. Az í­gy kialakult nagyobb töltéssűrűség hatásaként a lifterre is nagyobb erő hat. Becsüljük meg a vázolt modell alapján, mekkora a belőle várható emelőerő! Első közelí­tésben számí­tsuk ki ennek az erőnek a felső határát, amikor az első ion még épp nem ért le a fóliaelektródhoz! Ehhez tudnunk kell azt, hogy mennyi idő alatt jut át (tát,ütk) úgy, hogy közben folyamatosan ütközik a semleges levegőmolekulákkal. Ebből és az áramerősség értékéből kiszámí­tható, mennyi ion tartózkodik az elektródok között, s í­gy már az emelőerő értéke is viszonylag egyszerűen megbecsülhető. Egyszerűsí­tés gyanánt tegyük fel, hogy az ion - minden átlagos szabad úthossz megtétele után - tökéletesen rugalmasan ütközik egy vele azonos tömegű, semleges részecskével, az ütközések nem térí­tik le az elektródok közötti legrövidebb trajektóriáról, valamint gyorsuló mozgása nem változtatja meg az átlagos szabad úthossz nagyságát! Az ionok egymásra hatásával sem foglalkozunk. Levegőben, hétköznapi nyomáson és szobahőmérsékleten, az átlagos szabad úthossz: s = 9,1 *10-8 m. Ez azt jelenti, hogy az elektródok közötti utazása során minden ion nü = 636758 ütközést szenved el. (1)-ből és (3)-ból kiindulva, ki kell számolnunk, hogy ilyen - helyfüggő gyorsulással bí­ró - mozgással, mennyi idő alatt jut el az első ion a fóliaelektródra! Ehhez a lenti integrált kiszámí­tjuk, minden egymást követő, szabad úthossznyi távra, majd az eredményeket összegezzük:



Ezalatt, I = 0,001 A áramerősséggel számolva



darab ion jut be az elektródok közötti térbe. Nagyságrendileg nem okoz túlzott mértékű hibát, viszont a számí­tást óriási mértékben leegyszerűsí­ti, ha eltekintünk a részletes számolástól, mely a következőképpen nézne ki: Abból kiindulva, hogy keletkezésük időben folyamatos és egyenletes, megmondható, hogy melyikük milyen messze van az elektródoktól tát,ütk = 5,712 *10-3 s időpillanatban. Ehhez ismernünk kell a két ion képzése között eltelt időt (tképzési) - t!



Ne feledjük az elektród teljes felületén zajlik a folyamat, í­gy válik érthetővé a rendkí­vül rövid időtartam. Ezt felhasználva képződési sorrend ( i ) szerint, mindről megmondható hol van, oly módon, hogy (9) jobb oldalát tát,ütk - i*tképzési- vel egyenlí­tjük, majd a jobb oldalon levő függvény primití­vájának segí­tségével és a Newton - Leibniz szabály alkalmazásával kiszámí­tjuk mindegyikük pontos helyét. Ezután töltésüket megszorozván a helytől függő térerősséggel, majd a kapott eredményeket i szerint összegezvén megkapnánk az emelőerőt. Ez a művelet viszont oly sok számí­tás elvégzését igényli, melynek belátható időn belüli befejezését sajnos nem teszi lehetővé a rendelkezésemre álló számí­tógép - kapacitás. Megkönnyí­theti viszont a dolgunk, ha észrevesszük, hogy függvény görbéje egy ví­zszintesen nagyon széthúzott U - betűhöz hasonlí­t, melynek értéke az elektródok közötti tartomány nagy részén alig változik.



Ha megkeressük a függvény minimum helyét és úgy számolunk, mintha az összes ion ott lenne, nagyságrendileg nem követünk el túl nagy hibát. Nézzük meg hol van E(r)- nek minimum helye! Ehhez deriváljuk r szerint, majd egyenlí­tsük nullával, s az í­gy kapott egyenletet oldjuk meg r- re!



Fentebb í­rtak elvégzése után azt kapjuk, hogy E(r) minimum helye a két elektród középvonalai távolságának felezőpontjában lesz, r = 0,0310275 m- nél, itt E = 191963,6907 N/C. Ebből az erőre

F = n * e * E = 1,01 N (13)

adódik, mely érték nagyon jól egyezik a megfigyelttel, ugyanis egy átlagos, 0,1N súlyú lifter igen nagy gyorsulással indul el függőlegesen fölfelé. Emlékezzünk arra is, hogy a kapott erőérték, egy erősen leegyszerűsí­tett modellen alapuló számí­tás végeredménye! í–sszességében tehát elmondható, hogy a lifter működése nagy valószí­nűséggel a fentebb leí­rt mechanizmussal magyarázható, hiszen az abból számí­tható értékek jól egyeznek a mérések útján kapottakkal.

Ellenérvek

A vázolt elmélettel szemben általában hangoztatott ellenérv az, hogy a szerkezet a pólusok felcserélése után is repképes marad, márpedig az elektromos szél irányának ilyenkor meg kell változnia, tehát az biztosan nem hajthatja a liftert, marad hát az antigravitáció.

Egyfelől ha í­gy is lenne, mármint ha változna az áramlási irány, vagyis elvethetnénk az elméletünket, nem értem miért bizonyí­taná ez automatikusan az antigravitációs magyarázat helyességét. Másfelől az áramlási irány nem változik meg, ugyanis a két elektród közül csak a drótelektród ionizál, s mindig olyan előjelű ionok képződnek, melyek a fóliaelektród felé igyekeznek.
Láttam olyan kí­sérletet is, melyben - cáfolandó az elektromos szélről szóló elméletet - egy kártyalapot tettek a két elektród közé, s a lifter továbbra is lebegett. Nem nagyon volt más választása, hiszen az elektromos szél emelőhatását teljesen csak úgy küszöbölhetjük ki, ha NAGYFELíœLETŰ lapot RAGASZTUNK Rí az alsó elektródra ví­zszintes helyzetben, í­gy befogva a teljes lefelé jövő áramlat impulzusát, s át(vissza)adva azt a SZERKEZETNEK (nem pedig a lapot tartó kéznek!).

Nem szándékozom minden nyilvánvaló vagy nehezebben fülöncsí­phető - remélhetőleg jóhiszemű - tévedést külön-külön kielemezni, de mikor oly módon szándékozzák bemutatni, a lifter vákuumbeli "repképességét", hogy a drótelektródot vákuumba helyezik ugyan (de csak azt!) és megszűntetvén az elektródok egymás felé való mozgásának akadályát - mintegy - "felugratják" hozzá a fóliarészt a Coulomb - erő segí­tségével, bizony az ember nem tudja hogy is reagáljon. Ilyen hiba, vagy elképesztő tudásbéli hiányosságokat takar, vagy nem kisebb mértékű rosszhiszeműséget.

Az effektus lehetséges gyakorlati alkalmazásai

A Biefeld - Brown effektus egyik alkalmazása a járműmeghajtás lehet. Erre azonban, jelenlegi hatékonyságát tekintve alkalmatlan. Következésképpen a legkézenfekvőbb kérdés: hogyan növelhető a meghajtás hatásfoka? Több út is létezik. Az egyik: olyan feszültségforrást kell alkalmazni, melynek fajlagos teljesí­tménye sokkal nagyobb, mint a jelenleg forgalomban levőké. (Ennek feltalálására azonban még várnunk kell) A másik lehetőség, hogy négyszögjel alakú lüktető feszültséget kapcsolunk az elektródokra, méghozzá oly módon, hogy a jelszélesség és jelek közötti feszültségmentes időtartam akkora legyen, hogy maximáljuk az erőt, például úgy, hogy ne gyorsí­tsuk az ionokat a fóliaelektród eléréséig. Ezáltal nem lesz "visszaadott" impulzus.

Kí­sérletezhetünk kettőnél több elektródos, váltakozó feszültségű eszközökkel is. Nyilván képtelenség itt felsorolni és kifejteni az összes lehetséges ötletet, s e cikknek nem is célja ez. A hajtóműként való alkalmazás kérdése tehát nyitott.

Másik lehetséges felhasználás a mozgó alkatrészek - tehát kopás és zaj - nélküli közegáramoltatás. Ez már a hatásfok jelenlegi szintjén is megoldható, sőt némi átalakí­tással (pl. több rétegű, egyoldalú lifter, behelyezve egy légcsatornába) - az egyébként is erős - légáramlat tömegárama tovább fokozható. Ahol gondot okozna a relatí­ve nagy ionkoncentráció, megoldható lenne a kiömlőnyí­lás elé helyezett ionmentesí­tés is. Akár elektromos, akár mágneses úton is eltérí­thetjük az ionokat (ezáltal kiemelve őket a légáramból), de más úton is lehet őket közömbösí­teni. Sőt, egy MHD - generátort az áramlásba helyezve, a betáplált energia egy részét vissza is nyerhetnénk!

Ha már szóba került az energiatermelés, érdemes lenne megvizsgálni, vajon az effektus megfordí­tható - e? Gondolok itt arra, hogy például áramló közegbe való helyezés után, a feszültség alatt levő kondenzátorból, nyerhető - e ki energia valamilyen úton? Feltehetőleg nem lesz közömbös a kondenzátorhoz viszonyí­tott áramlási irány sem.

Eme utolsó alcí­m által fémjelzett témában, jelen cikk í­rása idején is folyamatban van egy általam koordinált projekt, melyben sok lelkes diákom vesz részt, s melyet kollégáim is segí­tenek épí­tő jellegű észrevételeikkel.

FOGADJíK EZúTON IS Kí–SZí–NETEMET!


Függelék

a táp rajzot més forrásbol szedtem szintén nem része a cikknek:





[ Módosítva k jan 04 2011, 02:57 ]
Vissza az elejére
nordi
h jan 03 2011, 08:45
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 928
új találmány

háztartási méretekben megoldja a szélenergia hasznosí­tását,
a tetőgerinc környékén megnövekvő sebességű szél energiáját használja fel villamos energia termelésére,
a szerkezet fő elemei a generátor, járókerék és a szélcsatorna,
a helyi adottságoknak megfelelően többféleképpen kialakí­tható és szerelhető,
legnagyobb előnye, hogy háztartási teljesí­tmény tartományban, lakott környezetben megújuló energiát hasznosí­t


Feltaláló: Mátraházi János

Szélerőmű a háztetőben



Mi történik, ha a világ két, egymástól távol eső pontján két hét eltéréssel mutatnak be egy új találmányt? Előbb egy magyar, utána egy angol feltaláló lép a nyilvánosság elé. Ki nyer majd?

Egyre több szélkerék forog a világban, egyre többen próbálják hasznosí­tani a megújuló erőforrásokat. A hagyományos, rúdra szerelt turbinák azonban zajosak, és csak lakott területtől távol, dombokon, széljárta magaslatokon hasznosí­thatók. Egy magyar feltaláló, Mátraházi János azonban olyan új szélerőművet szerkesztett, amely mivel a háztetőbe szerelhető, csendes és a látványa sem feltűnő, tehát sűrűn lakott környezetben is használható. A találmányt 2009. szeptember 9-én mutatta be Budapesten a Gí‰NIUSZ - EURí“PA Nemzetközi Találmányi Vásáron, szabadalmaztatása még most is zajlik.

Mátraházi János műve önmagában is figyelemre méltó, ám még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy egy angol mérnök, Dean Gregory ugyanazon ötletből kiindulva igen hasonló szélkerékkel rukkolt elő két héttel később, 2009. szeptember 25-én Amszterdamban a Postcode Lottery Green Challenge 2009 nevezetű versenyen. Aranyérmet és ötszázezer eurót nyert. A verseny mottója is ez volt: „Mentsd meg a Földet, és nyerj ötszázezer eurót!”

Mátraházi János találmányát éremmel és kézfogással jutalmazták. Az, hogy nálunk nem jut mellé ötszázezer euró, de még forint sem, nem a Magyar Feltalálók Egyesületének szégyene. Nem is az adófizető polgároké. Az innováció nálunk még mindig mostohagyerek.

Bár a két hét eltérés mellbevágó, nem valószí­nű, hogy az angol mérnök magyar honlapokat olvasgatva tette volna magáévá az ötletet, már csak azért sem, mivel a magyarországi és az amszterdami pályázatok beadási határideje azonos volt. Inkább azt történhetett, hogy az eredeti gondolat tárgyiasulása két helyszí­nen következett be csaknem egy időben, amiben azért az a szomorú, hogy a magyar feltaláló első próbálkozása arra, hogy ötlete megvalósí­tásához partnert keressen, egy évvel korábban történt. Vagyis egy nyitottabb és érdeklődőbb közegben egy évvel megelőzhette volna angol riválisát.

Mindkét szélenergia-hasznosí­tó eszköz azt a fizikai jelenséget használja ki, hogy a tetőgerinc felé haladva felgyorsul a légáramlat, ez megpörgeti az odatelepí­tett lapátokat, amelyek mozgása elektromos árammá alakul. A világ energiafelhasználásának 41 százalékát az épületek energiaellátására fordí­tják. Egy átlagos családi ház éves villamosenergia-felhasználása 14 ezer kilowattóra. Mivel hazánkban az átlagos szélsebesség csak 4-5 méter másodpercenként és a szeles napok száma nem több évi 70-80 napnál, ebből a forrásból egy egykilowattos névleges teljesí­tményű szélturbina évente 1500-2000 kilowattóra villamos energiát lenne képes termelni, vagyis egy tí­z kilowatt teljesí­tményű szélturbina már képes előállí­tani egy ház éves enegiaszükségletét.

Mátraházi János a Demokratának elmondta, szellemi terméke iránt sokan érdeklődtek lehetséges vevőként, de még közös külföldi szabadalmaztatásra sem akadt vállalkozó, nemhogy olyan, aki komoly gyártási, fejlesztési lehetőséget ajánlott volna. úgy látszik, klí­makonferencia, gazdasági válság, kimerülő hagyományos energiaforrások ide vagy oda, még várnunk kell a gazdasági rendszerváltozásra.

Dean Gregory csapatmunkával érte el a sikert, egyik vezetője a Power Collective vállalatnak, amely a megújuló energiaforrásokra épí­t. Mátraházi János szálegyedül járja útját. Pedig szí­vesen társulna másokkal. A magyar feltaláló úgy véli, hogy egy találmány haszna a belőle fakadó áruk értékében mutatkozik meg, ám ezek létrehozása már komoly közösségi munkát igényel. A csapat összehozásához a feltaláló kevés, mert nem biztos, hogy van hozzá tehetsége, jogi, kereskedelmi és igazgatási ismerete. Egy okos találmány megvalósulásra vár.

Babicz Beáta


Egy új tí­pusú városi szélturbina

2009. szeptember 9.-15. között megrendezett Géniusz-Európa Nemzetközi Találmányi Vásáron bemutatott Házi szélenergiahasznosí­tó cí­mű találmány az úgynevezett városi szélturbinák v álasztékát növeli. E gépek fő részei funkciójuk szerint jól elkülönülnek egymástól. A mechanikus részek a szél energiáját forgó mozgássá, a generátor, vagy generátorok a forgó mozgást elektromos árammá, a szabályozó és vezérlő elektronikák pedig a termelt áramot a felhasználás céljainak megfelelően alakí­tják át. E cikk célja az új tí­pusú gép szerkezetének és lehetséges felhasználási módjainak ismertetése. Ennek ismerete elősegí­theti a kapcsolódó villamos egységek tervezési problémáira való felkészülést...

A VíROSI SZí‰LTURBINíKKAL SZEMBENI ELVíRíSOK
Ahhoz, hogy egy szélturbina lakott környezetben működhessen, sokféle követelménynek kell, hogy megfeleljen. Először is ne keltsen a működtető szélnél számottevően nagyobb zajt. A zaj nemcsak a hangnyomás nagyságával arányosan zavaró, az alacsony zajszintű, monoton zaj is kellemetlen lehet. A zavaró hatást és annak kiterjedését a zaj frekvenciája is nagyban befolyásolja. A másik fontos szempont a látvány. Egy sűrűn lakott településen sokan akadnak, akikben egy szokatlan műtárgy látványa ellenszenvet kelt, és mindent megtesznek egy ilyen fejlesztés megakadályozásáért. Sokan a madarakat féltik a szabadon forgó szerkezettől. Félnek a rezgések átterjedésétől, az árnyékvetéstől és még számos valós, de elhárí­tható, és mondvacsinált érvvel lehet találkozni a szélturbinákkal kapcsolatban.

VíROSI SZí‰LTURBINA TíPUSOK
A teljesség igénye nélkül a következő elterjedtebb tí­pusok ismerhetők meg.

Szárnylapátos szélturbinák
A nagy teljesí­tményű szélturbinák kis méretű változatai. Többnyire önmaguktól szélirányba állnak. íltalános a három szárnylapátos kialakí­tás, de az Egyesült íllamokban a soklapátos tí­pusok is elterjedtek. A szárnyak végén a kerületi sebesség többszöröse a szélsebességnek, ami zajt gerjeszt, ezért csak kis teljesí­tményű gyártmányok telepí­thetők házakra.
Függőleges tengelyű szélturbinák
A legtöbb kí­sérlet a H-rotor, Savonius, Darieus, spirál kerekes tí­pusok és ezek kombinációjával folyik. Ezekről bőséges információ szerezhető az internetről. Lényegük, hogy bármilyen irányból fújhat rájuk a szél, legnagyobb kerületi sebességük mindig kisebb a szélsebességnél, de mindegyik valamilyen látványt jelent.

A HíZI SZí‰LENERGIA HASZNOSíTí“ MŰKí–Dí‰SI ELVE, SZERKEZETE


A szerkezet többnyire házak tetőterébe, vagy a tetőgerincre, esetleg kiegészí­tőkkel lapos tetőre, vagy oszlopra telepí­thető, keresztáramú járókerékkel rendelkező szélturbina. Működésének lényege, hogy egy az áramlás irányára közel merőlegesen fekvő, ferdén elhelyezett akadály egyik oldalán túlnyomás, a másik oldalán depresszió alakul ki, és ennek hatására az áramlás sebessége megnövekszik. Nyeregtetős házaknál a tetőgerincen átbukó szél sebessége közel kétszerese a tetőt elérő szél sebességének. Mivel a szélből kivehető teljesí­tmény a sebesség köbével arányos, a kétszeres sebességű szélből nyolcszoros teljesí­tmény vehető ki. A teljesí­tmény képlete:

P= 0,5 . η . ρ . A . v3(kW)

ahol:

η - a hatásfok, az elméleti maximuma 0,59
ρ - a levegő sűrűsége 1,2 kg/m3
A - a szélcsatorna keresztmetszete a járókerék előtt (m2)
v - a szélsebesség a járókerék előtt (m/s)



1.ábra

A szerkezet működésének alapja az, hogy a felgyorsult, nagyobb sebességű szélből már kisebb méretű járókerékkel is számottevő villamos energia termelhető. A szerkezet első fő része a szélcsatorna, amely állhat három szakaszból. Az első a szelet befogó és a járókerékre rávezető szakasz, a második a járókereket, annak csapágyazását és közvetlen hajtásnál a generátor rögzí­tését is tartalmazó rész, a harmadik pedig a munkát végzett szél kivezetésére szolgál. A második fő rész a járókerék. Ez a Bánki-féle ví­zturbina járókerekének levegőre méretezett változata. Nem is lehet más, hiszen a feladatok hasonlók, mí­g a Bánki-féle ví­zturbina a kis esésű, de nagy ví­zhozamú ví­zfolyások energiáját hasznosí­totta, a házi szélenergia-hasznosí­tó a nyeregtető két oldala közötti kis nyomáskülönbséget és a szél nagy térfogatáramát használja energiatermelésre [1]. A harmadik fő rész a generátor, amely közvetlenül kapcsolódhat a járókerék tengelyéhez, vagy fogaskerék, fogasszí­j áttétel lehet közöttük. Elhelyezésük szerint a szerkezet lehet tetőtérbe beépí­tett, nyeregtetőre telepí­tett, tetőgerinc helyére épí­tett és acélszerkezeti állványra szerelve roof top kivitelű. A többféle elhelyezési lehetőség miatt a járókereket, generátort, tengelyeket és a csapágyakat célszerű egy univerzális blokkba szerelni mí­g a bevezető, valamint a kilépő szélcsatornákat az elhelyezési mód, és a helyszí­ni méretek szerint lehet kialakí­tani. Igény és a tetőgerinc hossza szerint több blokk is egymás mellé helyezhető. Egy blokkra két generátor is felszerelhető, melyek közül az egyik az átlagos és az az alatti sebességű szeleket, mí­g a másik a viharos erejű szelek energiáját hasznosí­tja. Ennek gazdaságosságát elsősorban a helyi éves szélviszonyok döntik el. A 2.-4. ábrák a felszerelési lehetőségeket mutatják nyeregtetőre. A 2. és a 4. ábra szerinti kialakí­tás új épí­tésű tetőkre javasolható.




2.ábra




3.ábra



4.ábra

A FELHASZNíLíS Mí“DJAI
A szélturbinákból nyert teljesí­tmény felhasználására kialakult eljárások vannak, amiket részletesen tárgyal a vonatkozó szakirodalom [2], [3]. A legősibb felhasználás az egy fajta technológiára való hasznosí­tás, mint például a ví­zszivattyúzás, vagy a gabonaőrlés. A villamos energiát termelő szélgenerátorok kétféle üzemmódban használatosak. Helyi energiaellátást biztosí­tanak szigetüzemben, vagy hálózatra táplálnak. Mindkét üzemmód egy rendszerben is megvalósí­tható. Szigetüzemnél szükség van energiatárolásra is, amit rendszerint akkumulátorral oldanak meg, de más módszerek is lehetségesek. Hálózati rendszereknél a szélenergia-hányad növeléséhez elengedhetetlen a tároló kapacitások és szabályozási módszerek fejlesztése. A világ energiafelhasználásának legnagyobb része (41%) az épületek energiaellátására fordí­tódik. Egy átlagos családi ház éves villamosenergia-felhasználása kb.4000 kWh, a fűtési, főzési és melegví­z-ellátási hőigénye kb. 10000 kWh, ez összesen 14000 kWh energiafogyasztás évente. Célkitűzés, hogy olyan házak épüljenek (aktí­v házak), amelyek környezeti energiából megtermelik saját fogyasztásukat. Ez a cél napelemek, napkollektorok, szélturbinák és hőszivattyúk rendszerbe állí­tásával már most is megoldható. Magyarország szélenergiával szerény mértékben rendelkezik. Az átlagos szélsebesség csak 4-5 m/s, és a szeles napok száma sem több 70-80 napnál évente. De ebből a szerény forrásból is egy 1 kW névleges teljesí­tményű szélturbina évente 1500-2000 kWh villamos energiát termel. A házi szélenergia-hasznosí­tóval ennyi energia egy 1,5-2 m-es tetőgerinc szakaszon megtermelhető. A többféle energiaforrást hasznosí­tó kombinált rendszerek együttműködésének, villamos berendezéseinek megtervezése érdekes feladat lesz villamosmérnökök számára is. Lakókörnyezetben használható szélturbinák kifejlesztésével világszerte sokan foglalkoznak, és sok fajtával folynak jelenleg kí­sérletek. Ebben a versenyben a győztes tí­pus az lehet, amelyik a legkisebb környezeti ártalom mellett a legolcsóbban termel villamos energiát. A háztetőkön felgyorsuló szél eddig csak károkat okozott az épületekben. A bemutatott szerkezettel ez az energia hasznossá tehető.

í–SSZEFOGLALíS
Fentiekben bemutattunk egy új tí­pusú városi szélturbinát,ami remélhetőleg nem egy lesz a sokfajta tí­pus közül, hanem elterjedtté teszi a szélenergia lakott környezetben való hasznosí­tását. A teljesség igénye nélkül ismertettük a városi szélturbinákkal szembeni elvárásokat, és a létező tí­pusokat. Megismertettük az olvasóval a házi szélenergia-hasznosí­tó működési elvét, szerkezetét és telepí­tési módozatait. Végezetül az üzemeltetési és hasznosí­tási változatokra, és azok előnyeire hí­vtuk fel a figyelmet.

Irodalomjegyzék
[1] Füzy Olivér: íramlástechnikai Gépek 361. oldal, Tankönyvkiadó 1974.

[2] Dr. Sembery Péter, Dr. Tóth László: Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó

[3] Ferenczi í–dön: íramtermelés nap és szélenergiából, Cser Kiadó 2009.

Mátraházi János
okl. gépészmérnök
épületgépészeti projektvezető
MEEI Kft, a TíœV Rheinland Csoport tagja
1132 Budapest, Váci út 48/A-B
E-Mail Ezt a cí­met a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Tető szélturbina



A tető szélturbinát a nyeregtető gerincéhez közel, a felgyorsult szél útjába kell felszerelni



Lapos tető széléhez közel is felszerelhető





A járókerék mérete átm.630 x 1250mm, névleges teljesí­tmény 0,5 kW, 10m/s szélsebességnél.
Több blokk egymás mellé helyezve összeköthető 2 kW-ig.
ítlagos magyarországi szélviszonyok mellett ( 4-5 m/s szélsebesség, évi 70-80 szeles nap) egy 1 kW-os egység megtermelheti egy átlagos család éves villanyáram fogyasztását.
Generátor nélkül is forgalomba fogjuk hozni, 11-től 1000-ig a gyártási számok előjegyezhetők.
A készülék árkalkulációja az előjegyzések számának függvényében már ez év végén megtörténik.
A forgalomba hozatal várható időpontja 2011. II. negyed év.

Feltaláló: Mátraházi János:+36 30-500-3766
Helyszí­ni felmérés, szerelés tervezése és kivitelezése: Ingatlaninvest Iroda:+36 20-935-0392
Aktuális információk: Katt ide!

A találmány szabadalmi eljárás alatt áll. Gyártása, a feltaláló engedélye nélkül, szabadalmi pert von maga után!


[ Módosítva sze jan 05 2011, 10:47 ]
Vissza az elejére
fulldragon
v máj 01 2011, 01:19

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593

Még ez sem a végső változat



[ Módosítva v máj 01 2011, 02:22 ]
Vissza az elejére
fulldragon
v máj 01 2011, 01:51

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593


[ Módosítva v máj 01 2011, 01:53 ]
Vissza az elejére
Oldal:       >>   

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System