:: Fórumok :: Az összeesküvés-elméletek :: Teóriák
 
<< Előző téma | Következő téma >>
hirek az ürböl
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, Róza
Szerző Üzenet
fulldragon
szo márc 05 2011, 05:08

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
A NASA elvesztett egy fontos földmegfigyelő műholdat

szerzö: Kereszturi íkos

A hordozórakéta indulása a tervek szerint történt, azonban a harmadik perc végén rakéta orrkúpját borí­tó védőfelület nem vált le. Emiatt az utolsó fokozat nem tudta a kí­vánt magasságú pályára juttatni a Glory nevű, fontos földmegfigyelő műholdat.

Fantáziakép a Glory műholdról ( kép forrása:skyrocket)



Péntek reggel indí­tották el a kaliforniai Vandenberg Űrközpontból a Glory nevű műholdat, a légkörben lebegő aeroszol részecskék (apró szilárd és cseppfolyós testek) éghajlatra kifejtett hatásának megfigyelésére. A hároméves időtartamúra tervezett küldetés emellett Napunk sugárzásának és az éghajlatnak a kapcsolatát is elemezte volna.

A Taurus Xl hordozórakétán startolt műholdat övező, a rakéta orrkúpján elhelyezkedő védőfelület nem vált le a start utáni harmadik percben. Emiatt az utolsó fokozat túlságosan nagy tömegű maradt, és a Glory műhold nem érte el a kí­vánt pályáját. Szintén sikertelen küldetésnek tekintendő az a három CubeSat tí­pusú, úgynevezett nanoműhold, amelyet diákok készí­tettek, és másodlagos hasznos teherként a Glory mellett utazott.

A műhold az eddigi információk alapján nem lesz képes küldetését megvalósí­tani. A hiba pontos okáról nincs még információ. Az első hí­rek szerint - mivel a programtól fontos eredményeket várnak - a Glory műhold másodpéldányát 2013-ban fogják felbocsátani.

forrás: /origo/


[ Módosítva szo márc 05 2011, 05:26 ]
Vissza az elejére
fulldragon
szo máj 07 2011, 04:37

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
A Voyager-1 elérte a Naprendszer peremét


szerzö: Kereszturi íkos

Voyager-:A Voyager-1 űrszonda idén nyáron lépett abba a térségbe, amely a Naprendszert a csillagközi tértől elválasztja. Hamarosan az első ember alkotta berendezésként valóban a csillagközi térbe fog kijutni.



A Voyager-űrszonda fantáziarajza


A Voyager-1 űrszonda már negyedik hónapja olyan térségben halad, ahol az úgynevezett napszél sebessége igen alacsony - közölte a NASA hétfőn. A csillagunkból kiáramló, töltött részecskék együttese ott lassul le, ahol elérkezik a Naprendszer határára, és ütközik a csillagok közötti teret kitöltő anyaggal. Itt a kifelé száguldó részecskék áramlása lelassul, keveredik - ez a térség bizonyos szempontból a Naprendszer peremvidékének tekinthető.

A Voyager-1 1977. szeptember 5-én indult útjára, és a fent emlí­tett határfelület belső lökéshullámfrontját első alkalommal 2004 decemberében lépte át (lásd a lenti ábrán). A feltételezések alapján a kérdéses határ nem egy éles felület, inkább egy kiterjedt térség, ahol a napszél és a csillagközi anyag keveredik. Térbeli helyzete a kettő viszonya alapján változik: amikor intenzí­vebb a napszél, a Naptól távolabbra tolódik. így a napszél intenzitásának változásai miatt maga a határ többször is áthaladt a szondán, hol megelőzve, hol lemaradva mögötte.

Az űrszonda idén nyártól folyamatosan olyan zónában halad, ahol a részecskék kifelé irányuló áramlási sebessége 20 kilométer/másodperc körüli, a korábbi 60 kilométer/másodperc körüli értékhez képest. Az utólagos mérések alapján 2010 júliusában, a Naptól közel 17 milliárd kilométer távolságra lépett be végleg a csökkent sebességű, napszél uralta zónába - úgy is fogalmazhatunk, hogy ekkor jutott a Naprendszer határvidékére. Jelenleg a Voyager-1 a Naptól 17,5 milliárd kilométerre van, rádióadása 16 órát utazik, amí­g eléri bolygónkat. Egy-két év, és végleg ki is juthat ebből a zónából a csillagközi térbe.

forrás:/origo/

[ Módosítva szo jún 16 2012, 01:08 ]
Vissza az elejére
fulldragon
h máj 13 2013, 03:33

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Az X190-es esemény


Milyen rövid-, és hosszú távú következményei lennének, ha telibe találná a Földet egy X-osztályú napkitörés? Részletes elemzésünk.

Előszó

1989-et írunk. Szinte senki nem hallott még internetről, kézben hordozható mobiltelefonról, vagy éppen GPS-navigációs rendszerekről, így nem is nagyon hiányoznának senkinek, ha egyszer csak működésképtelenné válnának.

Március 9-én egy masszív koronakitörés során a Nap plazmát és milliárdnyi apró, töltött részecskét lövell ki a Föld felé, amelyek március 13-án el is érik bolygónkat. Olyan heves sarki fény lángol fel az Egyesült Államok északi részén, hogy sokan pánikba esnek, egy esetleges szovjet, ballisztikus rakétákkal indított atomtámadás első csapásának vélve azt.

Kanadában, Quebecben drámai események sora veszi kezdetét, amelyek során mindössze 90 másodperc alatt összeomlik a teljes elektromos hálózat, 6 millió kétségbeesett és az események előtt értetlenül álló embert hagyva magára a hidegben és a sötétben. Hogy történhetett meg mindez? És megtörténhet máshol, vagy újra? Vagy ez volt a valaha észlelt legerősebb napkitörés? Szó sincs róla.

A Carrington-esemény

A legintenzívebb, valaha feljegyzett geomágneses vihar 1859-ben olyan heves volt, hogy a szokásos 3-4 nap helyett 18 óra alatt érték el a Földet a töltött részecskék. A nappali égbolt is látványosan kifényesedett, éjjel pedig kényelmesen lehetett olvasni; kívülről szemlélve úgy tűnhetett, hogy színes tűzbe borult az egész bolygó. Az északi fény még Hawaii, Mexikó és a Földközi-tenger szélességein is beragyogta az eget.

A sarkok közelében vett jégminták elváltozásai alapján ez volt az elmúlt 500 év legnagyobb kitörése, becslések szerint kb. 190-szer erősebb, mint a már önmagában is extrémnek számító skála X-fokozatának alsó határa, és több, mint 10-szer erősebb az 1989-es hatalmas áramszünet okozójánál.

Döbbenetes intenzitásával a Carrington-esemény az igazi, X190-es skálájú kitörés, amely statisztikai becslések szerint 500 évente ismétlődik - átlagosan. De megtörténhet a 2013-as naptevékenységi maximum idején is.

Mit okozott a Carrington-esemény?

A szép, színes égbolton, néhány legendás tengeri viharon és a gyerekcipőben járó távíró, illetve telefonvezeték-hálózat látványos szikráin kívül szinte semmilyen hatással nem volt a társadalomra vagy a gazdaságra.

Mivel nemhogy mobiltelefon, de még elektromos háztartási készülékek sem voltak, az elképesztő erejű geomágneses vihar a mindennapi életet szinte egyáltalán nem befolyásolta. Senkit nem zavart, hogy nem kapcsolt be a digitálisan időzíthető kenyérpirító, nem árammal működött a narancsfacsaró, sőt, még a garázsajtó kinyitása sem igényelt elektromos hálózatot. Nem volt szüksége ilyesmire a gőzmozdonyoknak sem, hogy haladjanak, a repülésirányítás hiányára pedig maximum a minduntalan eltévedő postagalambok panaszkodhattak.

Becslések szerint - ha a Carrington-esemény 1989-ben történt volna -, 6 millió helyett minimum 300-350 millió ember maradt volna azonnal áram nélkül, és nem csupán órákra, vagy napokra. Újra kellettt volna építeni a fejlett, magasabb szélességen fekvő országok távvezeték-, illetve az elektromos elosztó hálózatainak nagy részét, a leolvadt transzformátoroktól a kidőlt tartóoszlopokon át a szinte felrobbant diszpécserközpontokig.

Mit okozna ma a Carrington-esemény?

Napkitörések mindig is voltak és lesznek, felesleges nagy hisztit csapni emiatt - állítják sokan. "Szenzációhajhász média, amely felfújja mindennek a jelentőségét, hogy bulvárhírként tálalhassa" - teszik hozzá a nyugilények támogatói. "500 évente van, úgyis csak 350 év múlva lesz megint" - hesegetik el a vélt vagy valós rémképeket a statisztikai tudományok önjelölt szakértői.

És valóban, napkitörések mindig is voltak és lesznek, 11 évente váltakozó intenzitással - ezzel csak egyetérteni tudunk. Valami azonban nagyon megváltozott a legutóbbi 2 napciklus maximumai óta. És ez a különbség már-már túlcivilizált világunk szinte teljes lebénulását okozhatja.

Mi okozza a különbségeket?

Elsősorban az, hogy szinte észre sem vettük, milyen mértékben és milyen elképesztően gyorsan függővé váltunk saját technikai vívmányainktól.

A '90-es évek elején mindig, minden találkozót, programot, helyszínt és időpontot (valamint azok lekésése, vagy elkerülése esetére alternatív terveket is) előre egyeztezettünk mindenkivel. Mindig volt "B terv", hogyan találjuk meg egymást, ha mégsem úgy alakul, stb. Általában előre tájékozódtunk a találkozók környezetéről, a helyi lehetőségekről, és nem voltunk semmilyen kommunikációs eszközre utalva. Ma ennek már semmi, de semmi szükségét nem érezzük; hiszen mindenkinél van legalább 1, de néha 2 mobiltelefon, amivel dinamikusan és folytonosan át-, és újra lehet szervezni mindent, ha úgy alakul. Ez ugyanakkor az egyik legérzékenyebb pontunk is - a mobil kommunikáció.



Mobiltelefonok nélkül a ma felnövő generáció jelentős része zavarttá és tanácstalanná válik. De ne legyünk igazságtalanok - ugyanez igaz a már felnőtt, de az elmúlt másfél évtizedben elkényelmesedett, a reklámozók számára oly fontos 18-49 éves korosztály tagjaira is.

Ha durván akarunk fogalmazni, kijelenthetjük - a mobiltelefonok nyújtotta kényelem és biztonság hirtelen kiesése a társadalom nagy részénél olyan döbbenetesen erős elvonási tüneteket eredményezne, hogy az emberek szinte lebénulnának tőle.

A kezdeti sokkból a 30 felettiek korosztálya térne korábban magához, de ők sem elég gyorsan; egy ilyen esemény mindenképpen elhúzódó káoszt okozna önmagában is, össztársadalmi szinten.

Az első számú mumus tehát - a mobiltelefon-függőség.

De menjünk tovább. A '90-es években minden autóban volt papír alapú, nyomtatott térkép; és ha eltévedtünk, vagy nem ismertük pontosan az útvonalat, bármikor elővehettük azt. Ha távolabbi úti célunk volt, indulás előtt alaposan tanulmányoztuk a legfontosabb tájékozódási pontokat, környezeti viszonyokat és alternatív útvonalakat.

Most rácuppantunk egy aranyos, színes kis beszélő "izét" a szélvédőre, levakarjuk róla az MP3-lejátszó vagy az Angry Birds 3D képernyővédőjét, és rámutatunk egy címre vagy pontra - aztán vakon követjük az utasításokat. Menet közben általában halvány fogalmunk sincs róla, hogy hol vagyunk; talán még azt sem vennénk észre, ha körbe-körbe vezetne minket virtuális segítőnk a városban, vagy időnként átlépnénk az álllamhatárt, csak mert 300 méterrel rövidebb úgy a "gazdaságos" útvonal.

De ha egyszer csak megszűnnének a bájos és kedves "Túllépted a megengedett sebességet", "a következő lehetőségnél fordulj jobbra-balra",vagy "érkezés a célhoz" jellegű csevelyek, annak bizony következményei lennének. A következmények egyetlen vezetőre, vagy utasaira nézve csupán bosszantó kellemetlenséget jelentene; a forgalom egészére viszont katasztrofális hatással lehet.

Képzeljük el, mi történne, ha nem csak egyvalakinél, hanem az úton, vagy a városban közlekedő valamennyi járművön egyszerre szűnne meg a navigáció. És nem csak a személygépkocsikban, hanem az áruszállító teherautókon és hatalmas kamionok fülkéiben egyaránt.

Egy ideig sokan észre sem vennék, hogy eltévedtek - hamarosan viszont gyanús lenne, hogy nem érkezik új utasítás, a "GPS-vétel megszűnt" jelzésen kívül a navigációs készüléktől. Ráadásul a kamionok és teherautók egy része ezalatt behajt olyan helyekre is, ahol nem fér majd el, de megfordulni sem tud; és amikor mindenki rádöbben, hogy teljesen máshol van, mint szeretne lenni, percek alatt teljes lenne a káosz.

Egy világváros teljes forgalmát képes lenne 100%-ig lebénítani akár csak 10%-nyi olyan vezető, aki számított arra, hogy az aranyos, praktikus színes kütyü elkalauzolja majd őt - pedig nem. Annyira sokan vagyunk, és olyan vakon követjük a navigációs utasításokat, vélhetően bőven meglenne ez a tíz százalék - de talán még a 30% is.

A második számú mumus ezért a navigációtól való függőség.

Van azonban egy még ennél alapvetőbb függőségünk - és pedig csillapíthatatlan energia-igényünk. A mai háztartásokban szinte minden, amit használunk és amire valamiért szükségünk van, elektromos árammal működik. Való igaz, hogy ez két évtizeddel ezelőtt is így volt, de ha jobban belegondolunk, igenis vannak különbségek.

Akik már éltek akkor, némi nosztalgiával emlékezhetnek a '80-as, '90-es években még gyakori áramszünetekre. Volt valamiféle különleges hangulata annak, amikor minden fény kialudt közel-távol, és csak a szél süvítését, vagy a redőnyök csapkolódását hallhattuk a sötétben. Egyszerre volt izgalmas és félelmetes, néha pedig a maga furcsa módján szép és különleges élmény, amikor gyertyát gyújtottunk a konyhában, vagy a fürdőszobában, és csak vártunk, néha órákon át.

Akkor viszont fel voltunk erre készülve, és mindig volt előkészítve gyertya - ma ez már közel sem triviális. A másik, talán még ennél is nagyobb probléma a fűtési rendszerek modernizálódása. Ez is egy olyan probléma, amely szinte észrevétlenül költözött otthonainkba; sokan talán nem is tudják, de a modern, cirkulátorral működő fűtési rendszerek jelentős része biztonsági okokból egészen egyszerűen kikapcsol, ha nincs a vezérléshez szükséges hálózati feszültség.

Tehát, ha nincs áram, akkor nem csak áram nincs - hanem fűtés sincs. Még ha a mobilhálózat működne is, maga a telefon lemerül, és nem tudjuk feltölteni. Hideg lesz, sötét, és segítséget sem tudunk kérni.

A harmadik nagy mumus tehát az elektromos energiától való függésünk.

Vajon mit okozna mindezek hiánya, együtt?

Cikkünk egy elgondolkodató, néhányak számára talán tanulságos és érdekes tanulmány - vagy éppen gondolatkísérlet - kíván lenni, lépésről lépésre mutatva be, milyen következményi lehetnének, ha a mostani napciklusban következne be egy, a 150 évvel ezelőttihez hasonló napkitörés.

Akkor ez az elemzés végül is egy előrejelzés?

Még véletlenül sem. Az itt felvázolt forgatókönyv bekövetkezése valószínűtlen - de távolról sem lehetetlen. Kezdeti feltételként ún. "worst-case scenario"-kat fogunk vizsgálni, amelyek ugyanakkor hűen illeszkednek korunk társadalmi, gazdasági és szociológiai berendezkedéséhez, illetve tudományos-technikai lehetőségeihez.

Az elemzés egy idővonal mentén zajlik, ahol nem csak hazánk vagy az Egyesült Államok, hanem a fejlődő országok és a világ más tájain élők képzeletbeli sorsát is nyomon követjük.

[ Módosítva h máj 13 2013, 03:39 ]
Vissza az elejére
fulldragon
cs máj 16 2013, 04:20

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Nasa videó a napon látható 4000 000 km-es csikról




[ Módosítva cs máj 16 2013, 04:21 ]
Vissza az elejére
fulldragon
szo nov 30 2013, 02:00

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
visszatér az IS☺N




[ Módosítva szo nov 30 2013, 02:01 ]
Vissza az elejére
fulldragon
sze jan 15 2014, 04:15

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Próbarepülés





[ Módosítva sze jan 15 2014, 04:16 ]
Vissza az elejére
fulldragon
sze jan 15 2014, 05:15

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597





[ Módosítva sze jan 15 2014, 05:22 ]
Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System