:: Fórumok :: Saját alkotások :: Köpködő (politikai fórum)
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Erdély - autónomia
Oldal:   <<        >>  
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, Róza
Szerző Üzenet
fulldragon
k febr 26 2013, 01:46

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593

Árulás


szerző: Farkas Réka

Bebizonyosodott ismét – sajnos, immár sokadszor – az RMDSZ árulása. Csúcsvezetői számára a kampányokban hangoztatott autonómia nem több egyszerű szavazatszerző szlogennél, s mivel nem közelednek választások, még a látszatcselekvést sem mímelik.

Pedig mindenféle politikai logikát felülír a Markó Béla által mutatott irány, Székelyföld, az önrendelkezés félresöprésére nehéz józan magyarázatot találni. Vezetheti sértettség, hatalmi gőg, arrogancia, kormányba vágyódás, saját bőrük féltése – legyen bármi, árulásnak hat, a legfontosabb célok megtagadásának. Az autonómia tehát nem téma számukra, de még az annak helyettesítésére kitalált székelyföldi régió is egyre kevésbé.

Tulajdonképpen meg sem kezdődött az érdemi vita Románia regionális felosztásáról, de a magyar képviselet szószólói már tálcán kínálják az önfeladás alternatíváit, válasszuk a kisebb rosszat felkiáltással hol Beszterce-Naszód megyét, hol Brassót csatolnák a székely megyékhez. Még csak készülnek az ígért szakértői tanulmányok, a kormány indoklásai sem jelentek meg, de mi kompromisszumra készek vagyunk, s gondoskodunk róla, hogy percig se kelljen aggódniuk a hatalom birtokosainak.

Az RMDSZ kihátrált a márciusi 10-i autonómiatüntetés mögül, álságos indokokra hivatkoznak, s az érv, hogy nem csatlakozhatnak más politikai szervezetekhez, egyenesen nevetséges, hiszen éppen az lett volna a lényeg, hogy minden politikai mozgalom közösen sorakozzék fel az ügy mellé. Ez volt a közképviseletként kezdeményező SZNT célja, bíztak benne, kampányok múltával a politikum is felnőttként viselkedik, s felismeri a lehetőséget. Erőt, egységet kellett volna, lehetett volna sugározni, hogy lássa a román hatalom: velünk nem lehet bármit elművelni, ha ellenünkre szabják a régiókat, módosítják az alkotmányt, akkor számítaniuk kell arra, hogy tömegek, tízezrek vonulnak utcára.

A jelek szerint erődemonstrációnk elmarad, s hogy az RMDSZ miért nem tartja fontosnak az utca erejét segítségül hívni, arra egyetlen magyarázat lehet: már nem közösek céljaink. Mi megmaradni, sőt, gyarapodni akarunk szü­lőföldünkön, s ehhez szükségünk van az autonómiára – ők megfelelnének Bukarest elvárásainak, így óvatos duhajként kis célokat határoznak meg: a megszerzett jogok megtartását, az államalkotó nemzet státuszának megszerzését stb.

Legfennebb kicsik mernek lenni, pedig nyilvánvaló: a hatalomnak nincs rájuk szüksége, s a kormánykoalíció recsegése-ropogása is csak hiú ábránd, esetleg vidéki polgármestereiket akarják ezzel áltatni. Mégis, miért hát ez az óvatosság? A szövetség jelenlegi irányítói, meghatározó vezetői közül sokaknak vaj van a fején, elfektetett vizsgálatok, korrupciós vádak. Vajon nem csupán saját bőrüket mentik, miközben a magyar közösség bőrét viszik vásárra?

forrás:/3szék/


[ Módosítva k febr 26 2013, 01:49 ]
Vissza az elejére
fulldragon
cs febr 28 2013, 03:56

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
Az Erdélyi Magyar Néppárt állásfoglalása tulipánék legújabb nemzetáruló döntése kapcsán


Toró T. Tibor, az EMNP elnöke
Kolozsvár, 2013. február 24.

Állásfoglalás


Az RMDSZ SZKT szombati ülésén a szövetség nem csupán megtagadta a székely zászlót, de a demokratikus tüntetés létjogosultságát is kétségbe vonta, és a „kis lépések politikája” nevében ismét visszavonulót fújt.

Jelzésértékű, hogy az RMDSZ csak akkor tartja fontosnak a székely zászlót, ha Kelemen Hunor elnök kizárólag a szövetség fényezéseként, olcsó PR-fogásként átadhatja a lobogót Crin Antonescunak, hogy a „magyarbarát” liberális pártelnök aztán megalázó reakcióval válaszoljon. Az RMDSZ ismét a kettős kommunikációt alkalmazta: kifelé saját eltökéltségét, vélt erejét próbálta mutatni, befelé, saját választóinak pedig ismét az arrogáns mindentudó pózolása jutott.


Felhívjuk a március 10-re Marosvásárhelyre tervezett békés autonómiatüntetés ellen ágáló Markó Béla, az RMDSZ árnyékelnökének figyelmét, hogy az utcai demonstráció a közösségi igény kifejezési eszközeként a demokratikus jogállamiság egyik alapköve, amelynek az érdekérvényesítésben játszott szerepét és jogosultságát csak a legvadabb diktatúrákban kérdőjelezik meg. Markó Bélának és az RMDSZ vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy a „hagyjuk az RMDSZ-re, hogy apránként dolgozzon az autonómiáért” doktrína nevében munkálkodásuk az elmúlt két évtizedben semmivel nem vitt minket közelebb sem a Székelyföld területi autonómiájához, sem az erdélyi magyar közösség kulturális autonómiájához, ahhoz viszont elég volt, hogy elterelje a nemzetközi közvélemény figyelmét helyzetünk megoldatlanságáról. Arra is emlékeztetnénk őket – köztük Verestóy Attila szenátort, aki provokációnak minősítette a tervezett demonstrációt –, hogy a hatalom a világon sehol sem nyújtott át ezüsttálcán semmiféle önrendelkezést az azt igénylő közösségnek, és egyetlen nemzeti közösség sem kapott alanyi jogon autonómiát, amelynek kivívása mindenütt hosszú és néha kilátástalannak tűnő vitákkal járt.

Az RMDSZ kettős mércéjét jelzi, hogy a tüntetést nem tekinti az autonómiaharc elemének, viszont amikor saját képviselőinek tisztségből való elmozdításáról, esetleg bebörtönzésének lehetőségéről van szó, akkor a párt(ön)érdeket a közösségi jogok védelmének ürügyén nem habozik az utcára vinni az embereket, ahogyan történt ez 2009-ben Csíkszeredában.

Sokat elárul az RMDSZ általában csak a választási kampányokban fellángoló autonómiapártiságáról az, hogy vezetőik szerint a demokratikus érdekérvényesítés és a közösségi igény kifejezésének természetes módja, a békés tüntetés ellehetetleníti a politikai érdekérvényesítést. Ez a magatartás inkább tűnik egy örökkévalónak és megkérdőjelezhetetlennek vélt hegemóniájához foggal-körömmel ragaszkodó szűk érdekcsoport változásokkal szembeni ellenállásának. Megerősíti azt az egyre inkább terjedő benyomást, hogy egy húsz év alatt választói bázisának kétharmadát elveszítő alakulat kizárólag a bizonytalan állapotok fenntartásában, a zavarosban való halászatban érdekelt, elvakultságában és saját hatalmi érdekeinek előtérbe tolásával pedig alapvető demokratikus gyakorlatok létjogosultságát is megkérdőjelezi.

Leszögezzük, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt társszervezőként teljes mellszélességgel támogatja a március 10-re Marosvásárhelyre tervezett tüntetést, és arra buzdítja az embereket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a rendezvényen.

Toró T. Tibor

az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke


Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóközleménye



[ Módosítva cs febr 28 2013, 03:57 ]
Vissza az elejére
fulldragon
szo márc 02 2013, 11:17

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
A székely vértanúk (Március 10. a Székely Szabadság Napja)


szerzö: Hankó Ildikó: Székely-magyar zászló



1854. március 10-én Marosvásárhelyen végezték ki Gálffy Mihályt, Horváth Károlyt, Török Jánost.Amikor március 10-én Marosvásárhelyen – a legnagyobb szé­­kelylakta városban – fejet hajtunk mártírjaink előtt, hősi helyt­állásukból erőt merítünk. A vértanúk síremléke előtt esküt teszünk arra, hogy nem tűrjük tovább a másodrangú állampolgá­ri státust.
Megfogadjuk, hogy eltökélten, következetesen küzdünk jogainkért.


A székely vértanúk emlékműve Marosvásárhelyen a Postaréten.

A vértanúk bátorsága, mártírhalála nemcsak lel­kiekben erősít bennünket, de arra is ösztönöz, hogy ne engedjünk a minket megillető közösségi jogokból. Ne engedjünk a gőgös, intoleráns nacionalista megfélemlítésnek, ne engedjük, hogy engedelmes juhnyájként tereljenek egy nagyobb régióba, amelynek célja az etnikai arányok erőszakos megváltoztatása, újabb kisebbségbe szorításunk! Épp ezért követeljük Székely­föld területi autonómiájának visszaállítását, mert székely-magyar ha­zát akarunk, olyant, amelyben otthon érezhetjük magunkat! Olyan önrendelkezést szeretnénk, ahol egyenes gerinccel és nem megtűrt kisebbségként élhetünk, amelyben a magyar nyelvet és szimbólumainkat nem üldözik. Olyan autonómiára van szükségünk, amelyben a döntések helyben születnek, és az itt élő két nép – a székely-magyar és a román – szám­arányának meg­felelően vesz részt az autonóm Székelyföld vezetésében.

Mártírok üzenete
A székelység támogatja az erdélyi magyarságot, hogy kulturális, helyi és – ahol a feltételek adottak – területi autonómiát élvezhessen. Úgy véljük, Erdélyben el kell ismerni a magyarokat a románokkal egyenjogú népként, társnemzetként, nyelvüket hivatalosnak. Nyelvi egyenjogúság nélkül nincs egyenlőség! Ennek hiányában a magyarság súlyosan jogfosztott, nyelvileg diszkriminált. Márpedig Erdélyben az egyenlőség alapja csakis a román és a magyar nyelv, egymás történelmének, kultúrájának kölcsönös ismerete. Az 1850-es évekre vonatkoztatva azt írta Orbán Balázs: „az édes anyanyelv – melyen Petőfi világra szólólag beszélt – kitiltatott a hazából.” A magyar nyelv Erdélyben, Székelyföldön csak megtűrt nyelv. Pénzbírsággal sújthatóak, akik egy túlnyomó többségű magyar régióban nyelvi egyenlőségre törekednek.

Ebben az országban folyamatosan tetten érhető a törvényes törvénytelenség. Ez azt jelenti, hogy antidemokratikus törvényekre, alkotmányi előírásokra hivatkozva lehet megfosztani az erdélyi magyarságot a közösségi jogoktól, a székelységet a területi autonómiától. Mindezen néhány demokratikusabb igényű paragrafussal változtatni lehetne. A feszültségeket szülő „nemzetiségi kérdés”, akárcsak a világ más tájain, mifelénk is feloldható, s míg ebben a gazdag országban Európa egyik legalacsonyabb életnívóján él román, magyar és székely, energiáinkat a létminőségre kellene összpontosítanunk!

Az 1850-es évek szabadságmozgalma, a Makk ezredes nevéhez fűződő Habsburg-ellenes rebellió épp a jogfosztások miatt szerveződött. Az osztrák abszolutista, magyargyűlölő kormányzat levert szabadságharcunk után ugyanúgy viselkedett, mint most a román. Az osztrákok a magyar nemzetet nem létezőnek nyilvánították! Mi, székelyek, akik itt mintegy ötszáz településen, két és fél megye területén élünk, elborzadva láthatjuk-hallgathatjuk, amint a román tévécsatornákon gyakran szemünkbe ordítják, lihegik, hörgik, hogy szülőföldünk, a Székelyföld nem létezik. Gúnyolódva beszélnek a székely nép létéről, kétségbe vonják a három megyében élő 750 ezer fős székely-magyarság létezését.
Az igazsághoz tartozik, hogy újabban egyre több román, erdélyi és nem erdélyi értelmiségi emeli fel szavát a székelység jogos követeléseiért, de hangjuk – a sovén-nacionalista orkánban – nem jut el tömegekhez.
Megaláznak, provokálnak

Olyan államban élünk, ahol szabadon, gátlástalanul, gyalázatosan uszítanak mély hazafiság álorcájába bújt sovén-nacionalisták. Olyan államban élünk, ahol törvényekre hivatkozva csúfolják meg a székely jelképeket. Ezeket először az 1659-es erdélyi országgyűlés foglalta törvénybe, de használatuk a korábbi évszázadokban is bizonyítható. Tudjuk, hogy támadnak még heraldikai viták, de a székely zászló, amely alatt már Székely Mózes erdélyi fejedelem hadai sereglettek, s amelyet legutóbb a Székely­udvarhelyi Székely Nemzetgyűlés fogadott el 2009 szeptemberében, a székely szabadság és a székely nép jelképévé vált. Ennek kitiltása a székelyföldi közintézményekből, a magyar polgármesterek fenyegetése lényegében a székely identitás üldözése is.

Megtapasztalhattuk, hogy minden, ami a székely-magyarságot jelképezi, vörös posztó a nyakunkra ültetett helytartók, prefektusok és a háttérben meghúzódó sovén-nacionalisták szemében. Háromszék (Ko­vászna) megye prefektusa az intolerancia olyan szintjére emelkedett, arra vetemedett, hogy Sepsiszentgyörgy városának központjában – azon a téren, ahol 1848-ban elődeink kimondták az önvédelmi harcot – letakartatta az őshonos lakosság szimbólumait. Mindezt nem a parancsuralmi diktatúrában, hanem az elmúlt hónapokban! Az együttélés, a tolerancia e nemes gesztusára 2012. december elsején, majd 2013. január 24-én került sor. Bizonyára úgy vélte, vélték, hogy a Sepsiszentgyörgyre betelepített románságot, illetve a távolabbi vidékekről ideszállított tömeget zavarná, ha látná a székely jelképeket. Attól is tarthattak, hogy a 21. században már a románság felvilágosult, olvasottabb rétegeit nem lehet maszlagolni elképzelt történelemmel. Talán féltek attól is, hogy akad olyan értelmes és toleránsan gondolkodó román ember, aki rádöbben: őt kiskorúnak nézik, és mesékkel etetik, hisz történelmi tény, hogy a székelység itt őshonos nép. A bukaresti hatalom, hálából, hogy a prefektus ilyen magas szintre emelte a román–magyar békés együtt­élést, hősi, gigászi erőfeszítései jutalmául egyenesen a minisztérium egyik bársonyszékébe repítette.

A Székely Vértanúk és a Székely Sza­badság Napján nemet mondunk az őrjöngő gyűlöletkampánynak. Kimondjuk, nem vagyunk alábbvalók másoknál. A Székely Szabadság Napján kijelentjük, hogy a románokkal együtt olyan autonómiát akarunk, amely magasabb életszínvonalat biztosít minden itt élőnek, mert ez a kerete annak, hogy sorsunkról nem másutt és ne mások dönthessenek.

Az ember szabadnak születik
Az 1854-es szabadságmozgalmak „minden hibái ellenére olyan fényes erényeket is megcsillogtattak, amelyek méltók az utókor figyelmére. Nem kételkedhetünk abban, hogy ezek a hősi akciók, ha nem is sikerültek úgy, ahogyan tervezőik kigondolták, hozzájárultak ahhoz, hogy a Habsburg-kormányzat lemondjon túlzott központosítási, beolvasztási szándékairól” – írja Károlyi Dénes. Úgy véljük, hogy mindazok, akik életüket áldozták, illetve súlyos börtönévekkel lakoltak a szabadságért folytatott küzdelemben, példaképeink lehetnek. A Postarét mártírjai előtt mi, háromszékiek gondoljunk arra is, hogy szűkebb pátriánk, Háromszék adta a székely vértanúk többségét.
A Makk-féle összeesküvés külön dicsőséges fejezete volt a háromszéki katonai szervezkedés. Várady József vezetésével Háromszék népe akkor vállalta a fegyveres ellenállást, amikor a Marosvásárhely központú székely megmozdulás már elbukott. E helyzet hasonlítható az 1848 késő őszén történtekhez: Háromszék akkor is egymaga szervezte meg önvédelmi harcát. Mindkét alkalommal vakmerőségre, bátorságra, makacsságra, nagy elszántságra és önbizalomra volt szükség. Mindkét alkalommal megfelelő vezetők kerültek a székelység élére. Háromszéken az 1850-es években Várady József volt a legalkalmasabb vezető. 1852. július közepe táján érkezett Háromszékre, kezdetben Sepsiszent­györgy környéki falvakból szervezte a mozgalmat, majd az erdővidéki Bibarc­falváról. S bukásáig Háromszéken működött a legeredményesebben.
A marosvásárhelyi Postaréten és a sepsiszentgyörgyi Őrkőnél kivégzett mártírok bátorsága, szelleme bennünk él, képesek leszünk békés fegyverek erejével kivívni Székelyföld székely-magyar népének a Románián belüli önrendelkezés jogát, a területi autonómiát. Határozott nemet mondunk minden olyan spekulációnak, amely az etnikai arányokat megváltoztatná. Ré­gió­sítás leple alatt sem négy, sem hat megyében nem akarunk élni. Mi a történelmi Székely­földet akarjuk külön régiónak! Szabad akaratunkból nem fogadjuk el a román többségű megyékkel való egyesítést. Ha erővel tennék, az erőszakkal kikényszerített helyzeten utólag még mindig lehet változtatni!
A Székely Szabadság Napjáról nemrég azt írta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke: azért van szükség rá, hogy Székelyföldön a szabadságot „más intézményi keretek között tudjuk” megélni. „A szabadság intézményi kerete Magyar­országon a magyar állam, itt, Székelyföldön viszont a területi autonómia lehet.” Most a szabadság azt jelenti, hogy „jogunk és lehetőségünk van tiltakozni a készülő, jogsértő közigazgatási reform ellen, követelni az autonómia törvény általi szavatolását, jogunk és lehetőségünk közösen cselekedni ennek érdekében”. Nos, ezért fogunk össze­gyűlni Marosvásárhelyen, tisztelettel viseltetvén mindazok iránt, akik pártállástól függetlenül jelen lesznek. Úgy gondoljuk, hogy a székely nép megmaradásának kérdése nem pártpolitikai ügy. Ez a székelység közös ügye!
Elődeink nemcsak az 1848/49-es szabadságharcban mutattak példát, de később is. A levert szabadságharc utáni hónapokban, években sem mondtak le a szabadságról. Úgy gondoljuk: nem méltó a hajdan katonai társadalomban élő, hun utódnak tartott székely néphez, hogy elfogadja az idegen uralom szélsőséges nacionalista tobzódását. A Székely Mártírok, a Székely Szabadság Napján világgá kiáltjuk, követeljük a területi autonómiát, a történeti Székelyföld visszaállítását! E napon, március 10-én kimondjuk: van Székelyföld, mert megőriztük! Fontosnak tartjuk „több szólamban”, de „a szólamok harmóniájával” követelni a magyar közösség autonómiáját. Ezért, akárcsak a katalánoknál, nagy felvonulásokra, tüntetésekre lesz szükség. A katalánok azért akarnak ma függetlenséget, mert a spanyol kormányzat nem biztosította az általuk kért közösségi jogokat. Az erdélyi magyarság és a székelység még mindig a román állam keretei között szeretné megtalálni azokat a feltételeket, amelyek biztosíthatják jövőjét. A Székely Szabadság Napján békésen, fegyelmezetten figyelmeztetjük a román politikai vezetést arra, hogy autonómia nélkül nincs társadalmi béke. Márpedig erre mindenkinek szüksége van, minden megkülönböztetés nélkül – de nemzetiségre, vallásra való tekintettel. A Székely Szabadság Napja azonban elsősorban a tisztelgés, a Mártírokra Emlékezés Napja.
(Sorozatunk következő részeiben bemutatjuk az 1850-es évek első felében kibontakozott Makk-féle összeesküvést, ismertetve a háromszékiek hajdani katonai szervezkedését is.)

*
A történelem során minden saját identitással rendelkező népcsoportnak voltak és vannak szimbólumai. Ezzel fejezik ki sajátosságaikat, ezzel különböztetik meg magukat másoktól. Az egyik nagyon fontos és igen ősi jelkép a zászló. Kifejezi egy nép eredetét, sikereit, kudarcait, szinte mindent, ami az adott nemzet számára fontos. Ezért az is érthető, hogy az ellenség általában a szimbólumok megsemmisítésére törekszik, hogy azzal a kérdéses nemzet lelkét is megtörje. A jelképek meggyalázása minden háborúban megtörtént, a zászlókat gúlába rakták, részben elégették, részben győzelmi trófeaként vitték haza a győztes hadvezérek. Így ment az ókortól napjainkig.
A székelyek már jó korán megtelepedtek a Kárpátok karéjában, megtartva ősi egyistenhitüket, vallásukat, vallási jelképeiket, amelyeket szépen beillesztettek a korai keresztény hitbe. Így a botrányt okozó székely zászló is, kék alapon aranysáv, fölötte csillagnap és holdsarló. Használatát Székely Mózes idejéből eredeteztetik, de a szimbólumok archaikus magyar jelképek. A hold és a nap minden ősi díszítésen, házakon, székely kapukon, kopjafákon, sírköveken, ruhákon, vallási tárgyakon, templomi képeken megtalálható, de még a magyar Szent Koronán is. Tehát nemcsak külön székely jelképek, hanem a magyar nemzet keleti származásának és egységének ékes bizonyítékai.
Honnan erednek a magyarság ősi szimbólumai: a nap, a csillagnap és a hold? A végtelen sztyeppéken jószágaikat legeltető nagyállattartó népek mindig közelebb voltak az éghez, figyelmük a kozmikus összefüggések felé irányult. Ezért hitéletünkben a fő helyet a menny, az égitestek és a természeti erőket megszemélyesítő szellemvilág foglalta el. Az ősi magyar hitvilágban világos rend van.

forrás:/3szek.ro/

[ Módosítva v márc 03 2013, 01:53 ]
Vissza az elejére
fulldragon
szo márc 02 2013, 11:56

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593



[ Módosítva szo márc 02 2013, 11:57 ]
Vissza az elejére
fulldragon
v márc 03 2013, 04:59

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
Válasz Kovács Péternek:
az autonómiaharc legfőbb akadályozója maga az RMDSZ


Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára számon kéri Toró T. Tibortól, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke „mit tett az autonómia ügyében?”. Érthető a kínos visszakérdezés, hiszen meg kell próbálnia valahogyan elterelni a figyelmet az RMDSZ jelenlegi kínos téblábolásáról. Válaszképpen csak pusztán néhány tényre emlékeztetnénk Kovács Pétert, például arra, hogy Toró T. Tibor volt az egyike azoknak a parlamenti képviselőknek, akik 2004-ben benyújtani merészelték a parlamentben a Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. Beszédes, hogy a beterjesztők – Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly – már akkor is a perifériára szorultak az RMDSZ-ben, többségük pedig ma már a szövetségen kívül tevékenykedik...

De ha már itt tartunk, arra is emlékezhetne Kovács Péter, hogy a tavaly szeptemberben a parlamentben elutasított autonómia-tervezetet is két olyan politikus – Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba – nyújtotta be egyéni kezdeményezésként, akiket nem szokás az RMDSZ-csúcsvezetés által képviselt hivatalos irányvonallal azonosítani. Jelzésértékű az RMDSZ autonómiához való viszonyulásával kapcsolatban, hogy a szövetség vezető honatyái részt sem vettek, vagy kivonultak a szavazásról, sőt, Fekete-Szabó András szenátusi frakcióvezetője egyenesen azt mondta, hogy „nem volt értelme”, hogy az RMDSZ képviselői egyáltalán felszólaljanak a szenátusban a tervezet kapcsán. Történt ez nagyjából akkor, amikor a szövetség csúcsvezetése inkább titkos paktumot kötött a Szociálliberális Unióval a közös kormányzásról, aminek későbbi felrúgása nyomán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kínos magyarázkodásra kényszerült.

De említhetnénk a legújabb fejleményeket is, hiszen a szövetség irányvonalát meghatározó Markó Béla nemrég gyakorlatilag az autonómia ügye mögüli kihátrálás mellett foglalt állást – egy olyan időszakban, amikor a székely zászló körüli botránysorozat révén korábban soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik a Székelyföld és általában az erdélyi magyar közösség iránt.

Az autonómia felé vezető út valóban hosszú és akadályokkal teli, ahogy Kovács Péter írja, csakhogy amint a fenti példák is mutatják, körül kellene néznie a saját háza táján és észrevennie, hogy a folyamat legfőbb kerékkötői, elmulasztva a bukaresti, kormányzati és parlamenti jelenlétben rejlő, sajnos máig kiaknázatlan képviseleti és érdekérvényesítési lehetőségeket, éppen az RMDSZ-ben munkálkodnak azért, hogy rövid távú önös politikai érdekek mentén a végtelenségig elodázzák vagy megakadályozzák az előrelépést az autonómia ügyében.

És mivel illusztrálható jobban a számító kétszínűség, mint azzal, hogy alig néhány órás eltéréssel Markó Béla az SZKT marosvásárhelyi ülésén megtagadja a székely zászlót, Kelemen Hunor pedig Bukarestben „harcosan” és tüntetően átadja a lobogót a kongresszust tartó Nemzeti Liberális Párt elnökének, Crin Antonescunak?

Továbbá Kovács Péter bukást emleget Toró T. Tibor és a Néppárt kapcsán, viszont afölött nagyvonalúan elsiklik, hogy míg a fiatal Néppárt alig egy éves létezése során gyakorlatilag megduplázta támogatóinak számát, addig az RMDSZ két évtized után a szavazói bázisának egyharmadra apadásával „dicsekedhet”, és hajszál híján nem jutott be a törvényhozásba.

Jó lenne, ha ezeken mind Kovács Péter, mind pedig az RMDSZ csúcsvezetői elgondolkodnának, mielőtt más szemében a szálkát keresnék. A Néppárt a rendelkezésére álló eszközökkel próbálja előremozdítani a különböző autonómiaformák elérésének folyamatát, és szomorúnak tartja, hogy az RMDSZ csúcsvezetése nem óhajt élni a számára hozzáférhető eszközökkel: kivonul az autonómiatervezet parlamenti vitájáról, nem vesz részt a demokratikus tüntetéseken, és az autonómiatörekvések szimbólumává vált székely zászló mögül is kihátrál, vagy politikai tőkét kíván belőle kovácsolni.

Király Melinda
az Erdélyi Magyar Néppárt Fehér megyei szervezetének elnöke
[Forrás: az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóközleménye]


[ Módosítva v márc 03 2013, 05:00 ]
Vissza az elejére
fulldragon
szo márc 09 2013, 12:37

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
Gaudi Nagy Tamás beszéde 2013 márc.9. Budapest





[ Módosítva szo márc 09 2013, 12:40 ]
Vissza az elejére
fulldragon
v márc 10 2013, 03:14

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
primus: 10 márc : 09:29
Összefoglaló a tengnapi eseményekről.
Részlet : -miről szól ma a magyarellenesség Romániában?
Elterelni a figyelmet a gazdasági válságról,a csökkenő fizetésekről és nyugdíjakról,az IMF hitelről,a korrupcióról




[ Módosítva v márc 10 2013, 03:15 ]
Vissza az elejére
fulldragon
v márc 10 2013, 02:13

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
as




[ Módosítva v márc 10 2013, 02:43 ]
Vissza az elejére
fulldragon
p márc 15 2013, 12:03

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593

Megalakult a Partiumi Autonómiatanács kezdeményező bizottsága


Zilahon tartotta alakuló ülését szerdán a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) kezdeményező bizottsága – közölte csütörtökön az MTI-vel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).

A kezdeményező bizottság a partiumi autonómia ügyét képviselni hivatott PAT április végére várható alakuló üléséig a tanács működését előkészítő terveket dolgozza ki.

A 11 tagú bizottságot az EMNT Bihar, Szatmár és Szilágy megyei küldöttei, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) három megyei szervezetének elnökei valamint az EMNT és az EMNP partiumi régióelnöke alkotja. A testület elnökévé Szilágyi Ferencet, az EMNT oktatási alelnökét választották, aki a Partium közigazgatási földrajzából írta a debreceni egyetemen megvédett doktori dolgozatát.

A kezdeményezők az autonómia tanácsot az EMNT egyik szakbizottságaként szeretnék működtetni. A tanács a tervek szerint „a partiumi önrendelkezésért tenni akaró magyar szervezetek, történelmi egyházak, felsőoktatási intézmények, a keresztény és a nemzeti értékeket nyíltan felvállaló civil kezdeményezések képviselőiből állna" – fogalmaztak az MTI-hez eljuttatott közleményben.

A kezdeményező bizottság tagjai hangsúlyozták: a partiumi önrendelkezés ügye mellé a román közvéleményt is meg kell nyerni, ezért fontos a kétnyelvű szóróanyagok terjesztése, illetve román szervezetek megszólítása.

A PAT létrehozását Tőkés László is megemlítette a székely szabadság napján vasárnap Marosvásárhelyen tartott autonómiatüntetésen. A EMNT elnöke szerint a PAT ugyanazt a szerepet tölti majd be a Partiumban, amit a Székely Nemzeti Tanács Székelyföldön.

MTI/erdély.ma/
Vissza az elejére
fulldragon
p márc 15 2013, 12:39

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 593
Basescu: Romániát semmi nem kötelezi autonóm tartomány létrehozására


Romániának nincs olyan kötelezettsége, hogy autonóm tartományt hozzon létre, ebből a szempontból Hargita és Kovászna megyét ugyanolyan jogok illetik meg, mint az összes többit – mondta Traian Basescu államfő egy kedd esti tv-műsorban a Székelyföldnek területi autonómiát követelő marosvásárhelyi tüntetésre utalva.

A román elnök a Digi 24 hírtelevíziónak adott interjújában tért ki a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésre.

Arra kérdésre, hogy ha léteznek az országban magyar többségű megyék, miért ne létezhetne magyar többségű régió, a román államfő úgy reagált: „senki sem mondja, hogy nem létezhet, de Kovászna és Hargita nem tudja eltartani magát".

Az államfő szerint a két megyét „dolgos és találékony" emberek lakják, de évtizedekig csak magyar tőkéjű cégeket fogadtak a térségben, így „mindenféle 500 dolláros kft. jött oda", nagybefektetők viszont elkerülték a térséget.

"Hallottam, a marosvásárhelyi tüntetésen azt követelték, hogy maradjon helyben az adó. Ha abból kéne megélniük, amit abban a két megyében termelnek, a legszegényebbek lennének európai szinten" – mondta a román elnök, aki szerint Hargita és Kovászna megye jelentős támogatást kap az állami költségvetésből.

A demonstrációról szólva Basescu kifejtette: még egy kétharmados többség sem jogosít fel a törvények megsértésére, így mindegy, hogy ötezren vagy ötvenezren kérik az autonómiát, hiszen a román alkotmány nem teszi azt lehetővé.

"Akik autonómiát akarnak, azoknak meg kell határozniuk, miről beszélnek, mert én nem tudom, mit akarhatnak még: az iskolák, a kórházak a helyi közigazgatásnál vannak, ugyanúgy a költségvetés is, csak a kompenzációs pénzek jönnek a központi büdzséből. A beruházási prioritásokat a közösség igényeihez igazíthatják. Mit értnek autonómia alatt egy olyan szinten decentralizált országban, mint amilyen Románia? Ezt tisztázni kell" – mondta a román államfő.

Traian Basescu következetesen Hargita és Kovászna megyét és nem Székelyföldet említette a műsorban. A román politikusok és újságírók többsége az „úgynevezett Székelyföld" kifejezést szokta használni, ezzel is jelezve, hogy nem ismerik el ennek a történelmi-földrajzi entitásnak a létét.

Vasárnap a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére nagyszabású demonstráció zajlott Marosvásárhelyen a Székelyföld területi autonómiájáért. A tüntetők – közfelkiáltással elfogadott, a bukaresti kormányhoz intézett – petíciójukban a székely jelképek üldözésének beszüntetését is követelték, és tiltakoztak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná be.

forrás:/MTI/erdely.ma/
Vissza az elejére
Oldal:   <<        >>   

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System