:: Fórumok :: Saját alkotások :: Köpködő (politikai fórum)
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Erdély - autónomia
Oldal:       >>  
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, Róza
Szerző Üzenet
fulldragon
v febr 03 2013, 08:48

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
EMNT: 2013 az Autonómia Éve - A szatmári konferencia


A „Válaszd az életet!” – Válaszd az autonómiát! címmel megszervezett konferencia keretében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az Autonómia évének nyilvánította a 2013-as évet. Céljaikat aSzatmári nyilatkozatban foglalták össze, a konferencia mintegy négyszáz résztvevője elfogadta a Partiumi Autonómia Tanács létrehozásáról szóló Szándéknyilatkozatot is.

A konferencia első előadója, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VDMP) elnöke kijelentette: a határon túli magyar közösségekben „törvényszerű” egy politikai törésvonal. Ennek az egyik oldalán a „hatalommal jóban levők”, a napi együttműködést előnyben részesítők, míg a másik oldalon az autonomisták, egy „távolabbi célt szem előtt tartók” dolgoznak. Ágoston felidézte, a kilencvenes években a VMDP-ben úgy vélték, a „normálisan, demokratikusan gondolkodó” trianoni utódállamokban a magyar kérdésre mindenki a megfelelő autonómiaformát tartja a legjobb megoldásnak. „Akkor még úgy gondoltuk, az autonómia megvalósítása könnyebb lesz, mint a kettős állampolgárság megszerzése” – mondta a pártelnök.
Az RMDSZ kisebbségi európai polgári kezdeményezését úgy minősítette, az csupán általános kisebbségvédelmi elveket tartalmaz, így a Minority SafePack nevű csomag arra szolgál, hogy általa az Európai Unió tagországai „végleg letudják” a helyi közösségek autonómiaköveteléseit.

Beke Sándor magyarországi kormányzati tanácsadó, a Fidesz szakértője úgy fogalmazott, büszke rá, hogy az erdélyi nemzeti mozgalomban olyan fiatalokat ismerhetett meg, akik „rendkívül komolyan veszik az autonómiát”, és felismerték azt a lehetőséget, hogy az „európai térerő” valós lehetőséget nyújt az önrendelkezés megvalósításához.
Beke úgy vélekedett, az autonómia nem „politika kérdése, hanem nagyon komoly történelmi feladat.” A Magyar Szocialista Párt vezetőségének erdélyi látogatására utalva kijelentette: „gyalázat”, hogy az erdélyi magyarság 2014-es szavazatainak megosztását készítik elő, majd arra kérte a hallgatóságot, közös erővel akadályozzák meg, hogy ez a gyalázat bekövetkezhessen.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke rámutatott: nem csak az erdélyi nemzeti mozgalom tíz éves évfordulója miatt indokolt a 2013-as évet az Autonómia Évének nyilvánítani, de az Európa Tanács 1201-es ajánlása – amely lényegében a területi autonómiához való jogot szavatolja – is idén lesz húsz éves.
Izsák elmondta, az 1201-es ajánlást ratifikáló Románia annak gyakorlatba ültetésével az EU-csatlakozás óta adós. Az SZNT elnöke kijelentette: a Székelyföld gazdasági diszkriminációnak, illetve a beolvasztásával és felosztásával való fenyegetéseknek van kitéve. A román kormány régiósítási terveit elfogadhatatlannak nevezte. „Autonóm Székelyföldet akarunk, úgy, ahogy az Európában minden, nemzetiségi hagyományokat őrző régióval történt” – zárt Izsák Balázs.

Kincses Előd, az EMNT Kezdeményező Testületének tagja szerint Tőkés Lászlót azért fosztották meg 2003-ban az RMDSZ tiszteletbeli elnöki címétől, mert elfogadhatatlan volt a „tájba simuló” vezetőség számára, hogy olyan tagja legyen, aki nem csak a választási kampányban beszél az autonómiáról, hanem következetesen ki is áll érte. Sajnálatosnak nevezte, hogy tíz év után a választók még mindig hitelt adnak az RMDSZ egységretorikájának. Kincses a felsőbb bírósági fórumok egynyelvűségét, illetve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának megalapítása körüli éles vitákat elemezve kijelentette: az RMDSZ „kis lépéses politikája nem vezet sehová.”

Fodor Imre, az EMNT Kezdeményező Testületének tagja úgy fogalmazott, az erdélyi magyarok különösen hálásak a kettős állampolgárságért, mert „Trianon óta ez a legtartalmasabb, legtöbb örömet okozó ajándék az anyaország részéről.” Fodor a Székelyföld területi autonómiájáról rendelkező, 2006-os, nem hivatalos népszavazásról elmondta: Hans Gert Pöttering, az Európai Parlament akkori elnöke azt bemutatásakor úgy minősítette: „a többi európai kisebbség számára példamutató, hogy a demokrácia eszközeit használták, és nem kértek olyasmit, ami Románia területi egységét veszélyeztetné.”

Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke, az EMNT volt Kezdeményező Testületének tagja szerint az erdélyi magyarságnak háromszintű autonómiára van szüksége.
A magyarok által többségében lakott részek területi autonómiáján túl, azokban a régiókban, ahol a magyarság elveszítette a többségét, az önkormányzati testületek révén garantált, „tanácsi autonómiára” van szükség – mondta. Katona a szórványtelepüléseken az úgynevezett egyéni elvű autonómiák létrehozását sürgette.

Gazda József, az EMNT Kezdeményező Testületének tagja rámutatott, az erdélyi magyar politika törésvonalai az autonómiához való hozzáállás mentén alakultak ki. Az RMDSZ a mai napig sem autonómiapárti, holott a magyarság megmaradásának egyetlen lehetősége a területi autonómia. Gazda szerint szükséges, hogy az erdélyi nemzeti oldal szervezeteinek törésvonalai „légiesedjenek”, hogy aztán a baloldalt együttes erővel győzzék le.

Veres Kupán Enikő, az EMNT Szatmár megyei szervezetének elnöke, úgy fogalmazott, a magyar közösség számára az autonómia „maga a szabadság”. Veres Kupán szerint az EMNT „az igaz úton jár”, nem mások ellen, hanem a saját közösségéért dolgozik.

A szünet utáni ülést Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki szervezetének vezetője, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) volt elnöke nyitotta meg, aki az ifjúsági szervezet tíz évvel ezelőtti ellenállására, illetve annak mai értelmezésére reflektált beszédében. Emlékeztetett arra, hogy a szervezet 1995-ben alakult meg, több országos ifjúsági szervezet tömörülése révén, az RMDSZ bábáskodása mellett. Létrehozói Tőkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét tekintették szellemi vezetőjüknek. Az egykori MIT-elnök felelevenítette: a kezdetektől fogva másképpen látták az érdekképviselet mikéntjét, mint az RMDSZ csúcsvezetése – amit csak tovább súlyosbított a tiszteletbeli elnök munkájának a szövetség általi ellehetetlenítése –, így 2001-ben „kenyértörésre” került sor. Bár a MIT egysége megbomlott a „szakítás” után, az azóta eltelt időben az ifjúsági szervezet újra megerősödött. Nagy Pál arról is említést tett, hogy manapság nagyon alacsony lett a fiatalok közéleti szerepvállalása, és a MIT-nek nagyobb szerepet kell vállalnia a tendencia változtatásában.

Toró. T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az EMNT Kezdeményező Testületének tagja „A Reform Tömörüléstől az Erdélyi Magyar Néppártig” címmel tartott értekezést. Mint mondotta: a 2003-as esztendő referenciapont az erdélyi magyar politikai életben, hiszen ekkor intézményesült az önrendelkezés gondolata. Akkor még egységes politikai képviseletben gondolkodtak, és abban reménykedtek, hogy a homogenizáló, kizárólagosságra törekvő RMDSZ még visszatérhet a gyökereihez – emlékezett vissza a Néppárt elnöke. Kifejtette: tíz év távlatából sokan úgy látják, hogy ekkor kellett volna egy autonomista pártot alapítani, azonban 2003-ban még nem látták tisztán, hogy a balra tolódott érdekképviseleti szövetség már nem reformálható meg. Toró arról is említést tett, hogy bár 2007-ben, az európai parlamenti választások alkalmával sikerült a nemzeti egységet létrehozni Tőkés László személyes értékrendje körül, amelynek sodrásában megalakult a Magyar Polgári Párt. Utólag azonban bebizonyosodott, hogy ez a politikai formáció nem érett meg az autonómia következetes képviseletének feladatára. Az aktuális politikai helyzet, illetve a jövőbeli tervek összefüggésében a Néppárt elnöke elmondta: küldetésüknek tekintik az autonómia képviseletét felvállaló szervezetek közötti együttműködés megteremtését Erdélyben és a Kárpát-medencében.

Szilágyi Ferenc, az EMNT alelnöke a partiumi-érmelléki autonómia tervezetét ismertette a konferencián. Kijelentette: a Partiumban is megérett a helyzet arra, hogy önrendelkezésről beszéljünk, annál is inkább, mivel ennek a térségnek több szempontból is jobb adottságai vannak az autonómia megvalósításához, mint Székelyföldnek. Előadásából kiderült: a partiumiak számára a dél-tiroli autonómia-modell a kézenfekvő, mivel ez a régió számos tekintetben megegyezik a Partium adottságaival, népességi adataival, stb. Meggyőződése szerint a Partiumnak ez az egyetlen esélye a talpra állásra.

Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke a konferencia zárásaként közös munkára biztatott. „Ha van olyan ügy, amely életbevágóan fontos az erdélyi magyarság számára, az az autonómia ügye” – mondotta. Hangsúlyozta: fontos, hogy az Autonómia Évében mindenki találja meg a maga feladatát, és vegye komolyan azt, hiszen csak így adhatunk újabb lendületet az erdélyi önrendelkezés kérdésének. A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöke fontosnak tartotta kiemelni: az erdélyi magyar politikai szervezetek autonómia-terveinek összehangolására van szükség a kisebbségvédelem tárgyában benyújtandó európai polgári kezdeményezés ügyében. Bár az RMDSZ megpróbálja kisajátítani a kezdeményezést, elébe kell mennünk a széthúzásnak, ugyanis ezt a kérdést nem szabad divergensen kezelni – fogalmazott Tőkés László, aki az önfegyelem hiányával magyarázta a párbeszéd-képtelenséget.

A „Válaszd az életet!” – Válaszd az autonómiát! elnevezésű konferencia a Szatmári nyilatkozat, illetve a Partiumi Autonómia Tanács létrehozásáról szóló szándéknyilatkozat elfogadásával zárult.

A konferencia után megtartott sajtóértekezleten Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke sikeresnek ítélte a Szatmárnémetiben megtartott konferenciát, melyen több mint négyszázan vettek részt szerte Erdélyből, és a határokon túlról.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt
sajtóirodájának közleménye




[ Módosítva v febr 03 2013, 09:09 ]
Vissza az elejére
fulldragon
p febr 08 2013, 01:14

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Bukarestben most tudták meg: autonómiát akarunk


szerző: Simó Erzsébet
Háromszék


A romániai politikában – miközben zajlott a költségvetés elfogadása – a székelyzászló-botrány körül verik a habot. A hatalmas hangzavar és epeömlés közepette Románia miniszterelnöke például több ízben kijelentette, orcátlanságnak tartja, hogy Magyarország nyíltan támogatja a székelység autonómiatörekvéseit és a székely zászló használatát; Titus Corlăţean külügyminiszter „megbízatása keretei közé” utasította Füzes Oszkár nagykövetet; a székelyföldi román szervezetek az etnikai alapon szervezett pártok azonnali betiltását követelik.

Frunda György, a miniszterelnök személyi tanácsadója és Borbély László bebizonyították, két mondaton belül is ellentmondásba tudnak keveredni, és minden alkalmat megragadnak megvallani, nem barátok ők a magyar kormánnyal, annak külügyi államtitkárával, s mindannyiunk nevében kikérik maguknak, hogy a magyar diplomácia az autonómiával, a zászlóhasználattal foglalkozzék. S majdnem, mint annak idején Ceauşescu díszmagyarjai, ijedeznek: jobb, ha a magyar kormány nem hergeli Romániát, mert – mondták anno Fazekasék – az erdélyi magyarok túszok saját hazájukban.


Kelemen Hunor szövetségi elnök azt fejtegette, nem használnak a magyarságnak a Németh Zsoltéhoz hasonló kijelentések, a székely zászló ügyét pedig nem a magyarországi politikusok fogják megoldani, hanem – no, ki? Természetesen ők. Summa summarum, azt szeretnék mindenáron bizonyítani: lám-lám, alighogy kiestek a pikszisből, azaz a román kormányból, nyakunkon a kivédhetetlen etnikai összecsapás veszélye. Az alacsonyabb rangú román politikusok hőbörgésére kár is szót vesztegetni, ki-ki hozta saját formáját, de tény: sikerült olyan magyarellenes hangulatot keltetniük, melyek párját a kilencvenes években kereshetnénk.

Még ily botrány közepette is el kell ismernünk, hosszú távon bizonyára hasznos is lehet, mert kiderült, hiába voltunk hosszú évekig kormányon, Bukarest mintha csak most hallana először autonómiaköveteléseinkről, s ha fujjo­gatás, hőbörgés közepette is, de legalább beszélnek róla. Sokan civilizálatlanul, mocskos szájjal, néhányan ellenben rokonszenvvel. Egy nyitottabb szellemű román újságíró igen találóan arra kérdezett rá, vajon exprefektusunk ilyen serényen távolíttatta volna el a megyei tanács gyűlésterméből az Egyesült Államok lobogóját is? Mások Kennedy elnök egykori mondásával fejezik ki rokonszenvüket: Ma én is székely vagyok!

Minden jel szerint Bukarest „a nacionalista magyar kormány szimbolikus agressziójának áldozata” szerepé­ben szeretne Brüsszelben tetszelegni. A jövőt nem sejthetjük, de tegnap a bizottság szóvivője elutasította a békebíró szerepet, mondván: belügy, oldják meg otthon.

Ez a cirkusz, persze, előbb-utóbb kifullad. Utána a román politika új gumicsontot keres, hogy feledtesse ígéreteit.

forrás:/erdelyma/


[ Módosítva p febr 08 2013, 01:20 ]
Vissza az elejére
fulldragon
p febr 08 2013, 11:15

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Diplomáciai pengeváltás


szerzö: Magyari Lajos

Már-már bohózatba illő az a műfelháborodás és ócska cirkusz, melyet a román politikum és a fővárosi média provokál a székely zászlók kapcsán. Röhögvényes, de ijesztő is egyben, hiszen a hazai közvéleményt úgy manipulálják, hadd növekedjen magyarellenessége, pedig abból eddig sem volt hiány. Olyan „vezérszónokot” kerestek, mint Gheorghe Funar, volt kolozsvári polgármester. Ennek a Nagyszentmiklósról elfuttatott, ismeretlen eredetű elmeháborodottnak mindenről egyetlen dolog jut eszébe: „a magyarok Erdélyt akarják, nem csak Székelyföldet, hanem az egészet!”

Nem sokkal jobbak őnála a pillanatnyilag hivatalban lévő vezérek sem, a miniszterelnök, a külügyminiszter... Az egyik arról papol, hogy nem tűr el semmiféle „idegen beleszólást” a romániai törvények alkalmazásának mikéntjébe, a másik berendeli Magyarország bukaresti nagykövetét, s kiutasítással fenyegeti meg. Füzes Oszkár nem esett hanyatt a fenyegetéstől, s a tévékben is nyíltan vállalta vélekedését, hogy Székelyföldön illene biztosítani végre a reális autonómiát. Igen, a területit, az etnikai alapút. Mert reális autonómia csak területi szervezésben és etnikai, nyelvi, történelmi alapokon képzelhető el. Különben porhintés és üres szólam.

Ami a székely zászlókat illeti, azok nem egy idegen állam szimbólumai, hanem egy népes népcsoport önazonossági jelképei, önként elfogadott közösségi jelei. Többnyire hadilobogók voltak, s talán nem ártana emlékeztetni arra, hogy a székelyek e lobogók alatt vonultak például Havasalföld törökök elleni megvédésére, Tergovistye fölszabadítására, Gyurgyevó bevételére, az oszmán hadak Dunán való átkergetésére. De ezt vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni a mai potentátok, s számukra minden önazonossági jelkép használata merénylet a „nemzeti, egységes és oszthatatlan” román állam ellen.

A román politikai osztály nehezen érti meg, hogy 2013-ban egy olyan globalizált világban élünk, ahol Ceaușescu vesszőparipája, „a belügyekbe való be nem avatkozás” már a múlté, s eljön az ideje annak is, hogy a gazdasági-pénzügyi befolyásolás után komolyabb dolgokkal is foglalkozzanak a nemzetközi testületek. Például az emberi, nemzeti-nemzetiségi jogok maradéktalan biztosításával.

Székely Hírmondó


[ Módosítva p febr 08 2013, 11:16 ]
Vissza az elejére
fulldragon
p febr 08 2013, 11:36

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Varánusz

2013.02.08. 04:31

Viktor háborúja Viktorral


szerzö:Fabius

Kíváncsi lettem volna Fénylő Csillagunk arcára, mikor szembe jött saját magának, és belehajolt egy jelképes kussolj, köcsög! - nyaklevesbe. Hiába no, mikor két ekkora szellem találkozik annak bizony hajhúzás és diplomáciai cicaharc a vége.

A román kormánytól kétséget kizáróan paraszt húzás amit a székely zászlóval csinálnak. De ugyan mitől szeretnének minket mostanában? Kövér Laca hamuturnéjától? Orbán tusnádi beszédétől, amivel gyakorlatilag beleszólni kívánt a Basescu népszavazásba? Mintha nem lett volna elmondva elégszer, hogy a vircsaft amit tavaly a két választás előtt műveltek nem visszaütni fog, hanem tökön rúgni lendületből. A székely zászló üggyel meg is jött az eredmény. Victor Ponta a lázadozás leintésére nem fecsérelt sok energiát, elintézte egy mondattal: „Nincs amiért beleszóljon a magyar miniszterelnök, és nem vagyok kíváncsi a véleményére ebben a témában" Teccikéteni? Biztosan, mert Ponta hajszálpontosan azt a nyelvet és stílust beszéli amit Orbán. És ha egy kicsit tovább hallgatjuk a maga parasztsága ellenére még valahol igaza is van mikor azt mondja: „Úgy vélem, ez a provokáció a magyarországi választásokkal és politikai helyzettel függ össze. Nem örülünk annak, és nem tartjuk korrektnek, hogy Romániát felhasználják a szomszédos ország választási küzdelmében"

Ez sajnos igaz akkor is, ha a zászlózásukat én is elítélem.

Minél lelkesebben románozza a határon túliakat a magyar közélet leghülyébbje, Szanyi Tibor, iszonyú viccesnek érezve magát, annál lelkesebben fogják emezek lengetni és rituálisan kitűzni a székely zászlót.



Más kérdés, hogy azt is elkúrják, mert képesek a legnagyobb kommunista Pozsgayval kitűzetni a zászlót, ráadásul a Tisztességes Választásért Alapítvány nevében. Nem röhög! Orbániában a tisztességes választás szimbóluma Pozsgay Imre, aki a Hazafias Népfront OT titkáraként gondoskodott Kádárnak "tisztességes választásokról". Rendszert váltottunk, mi?

Ettől függetlenül még mindig úgy érzik, nem a tárgyalásos módszer a célravezető, hanem a visszaprovokálás és hajhúzás tárgyalással kiegyezésre törekedés helyett. Pedig nekem határozottan úgy rémlik, hogy az erdélyi magyarok tavaly kétszer tették helyre az Orbán kormányt az összes ilyen hülyeségével. A Nyirő hamvazással besültek mert a cirkusz ellenére alig volt rá kíváncsi valaki, Szász Jenő rommá égett Kövérrel együtt, a helyhatósági választáson megkezdték, az országgyűlésin befejezték a Fidesz erdélyi pártjainak lenullázását. Viktorunk a nagy riadalomban meg nem győzött Kelemen Hunornak és az RMDSZ-nek esdekelni, hogy drága tesókáim, eddig nyírtunk titeket, de legyünk már inkább mégis barátok. Valahogy.

Azt nem lehetne, hogy észreveszitek: Ponta a nacionalista Orbán kártyát játssza ki ellenetek, ti meg mégis úgy tesztek mintha nektek lenne több eszetek? Nem mondom, hogy rá kell hagyni a zászlózást, de azt igen, hogy az eredmény felé közelítésnek nem az lesz a módja amit most csináltok. Tűzze ki a zászlót aki akarja, de nem kötelező mellé hülyének is lenni. Ponta otthon van, neki ott nem előírtok, államosítotok, busz hátuljára plakátot ragasztotok, tőle ott kértek, ha tudjátok még mi az. Ha nem, akkor jó lenne megkeresni az értelmező kéziszótárban, mielőtt még nagyobb ostoba kreténség is eszébe jut, mert a mostaninál is jobban megszerette a magyarokat.

Ugyanis ez az embertípus nem éri be kevéssel, és nem áll meg félúton. Ugye, Viktor?

forrás:/varánusz/
Vissza az elejére
fulldragon
p febr 08 2013, 11:41

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597

Viktor & Victor




[ Módosítva p febr 08 2013, 11:52 ]
Vissza az elejére
fulldragon
cs febr 14 2013, 12:56

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
A zászlóháború megnyeréséhez egyetlen esélyünk az összmagyar szolidaritás


"...nem létezik olyan normális erdélyi magyar, aki jó néven venné, hogy képviselői ahhoz a román hatalomhoz dörgölőznek, amely tagadja Székelyföld és a székely-magyarság puszta létét."


Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a minap egy interjúban azt találta mondani, hogy Victor Ponta szocialista miniszterelnök „mindig nyitott volt a javaslatainkra és problémáinkra, (...) Ponta nagyon korrekt, nyílt volt velünk, fogékony irántunk, és (…) bebizonyította, hogy képes együtt érezni velünk, és felelősen készíti elő a döntéseket”.



Victor Ponta és Kelemen Hunor. „Nyitott, korrekt viszony, fogékonyság, együttérzés"

Az RMDSZ elnökének elismerő szavai azt követően hangzottak el, hogy a Victor Ponta vezette kormány nemzeti szimbólumai használatának betiltásával újabb támadást indított az erdélyi székely-magyar közösség ellen. Kelemen kijelentése kétféleképpen értelmezhető, és mindkét változat jelzésértékű annak vonatkozásában, hogy miként viszonyul az „érdekvédelmi szövetség” az általa képviselt szavazópolgárok egyre fogyatkozó köréhez.

Ha a „mi” alatt az elnök úr az erdélyi magyar közösség egészére gondol, akkor a fenti nyilatkozat a magyarság nyílt és tudatos semmibe vételével egyenértékű. Amennyiben Kelemen Hunor képes figyelmen kívül hagyni mindazt, amit a tavaly nyáron hatalomra került erők néhány hónap alatt elkövettek az erdélyi magyarság ellen (gondoljunk csak a MOGYE magyar kara körüli botrányra), akkor jogosan kérdőjelezhető meg alkalmassága arra, hogy ésszerű következtetéseket vonjon le a történtek alapján.

Ha viszont a „mi” alatt önmagát és RMDSZ-es kollégáit érti, akkor a nyilatkozat abszurdumba fordul. Az RMDSZ elnöke szemlátomást elfelejti, hogy Victor Ponta vezetésével a jelenlegi kormánypártok éppen egy magyarellenes ügyet – a már említett MOGYE magyar karának létjogosultságát – meglovagolva buktattak kormányt 2012 tavaszán és távolították el a magyar tisztségviselőket több állami intézmény éléről. A helyzet abszurdumát csak fokozza, hogy az RMDSZ két csúcsvezetője ugyanezekkel az erőkkel írt alá titkos együttműködési megállapodást tavaly ősszel, amit aztán a kormánypártok könnyedén felrúgtak, és amire az RMDSZ vezérkara igyekszik fátylat borítani.

Aki mindezek, ráadásul a saját és az általa képviselni vélt közösség nemzeti identitásának kétségbe vonása után is képes a következetesen magyarellenes kormánypártok kegyeit keresni, az mindenféle szempontból alkalmatlan a felelős magyar közképviseleti feladatra. Egyre világosabb, hogy az RMDSZ felső vezetésébe hosszú ideje beragadt szűk csoport a magyar közérdek helyett már csak önös érdekeit próbálja védeni – egyre elkeseredettebben és egyre nevetségesebben. Másképp nem magyarázható ez a magatartás: nem létezik olyan normális erdélyi magyar, aki jó néven venné, hogy képviselői ahhoz a román hatalomhoz dörgölőznek, amely tagadja Székelyföld és a székely-magyarság puszta létét.

Beszédes, hogy miután a székelyzászló-háború kirobbant és a magyar diplomácia dicséretesen emelte fel szavát a bennünket ért szellemi agresszió ellen, az RMDSZ meghatározó politikusai – Kelemen Hunor, Borbély László, Frunda György, Tánczos Barna, Korodi Attila és mások – köszönet helyett a román közvélemény előtt irritáltan utasították a kinyújtott kezet, és kétségbe vonták minden olyan kezdeményezés létjogosultságát, ami nem az RMDSZ-en belülről ered. Fontosabb volt a „betartás” az Orbán-kormánynak – annak szocialista ellenzékével kötött együttműködési megállapodás szellemében – és „a belügyeinkbe való beavatkozás” ismételt számonkérése, mint az összmagyar szolidaritás.

Pedig ilyen helyzetben ez a minél szélesebb bázisú Kárpát-medencei magyar szolidaritás lehet az egyetlen eredményes ellenszer. Érezte ezt az erdélyi magyar politikai és civil szervezetek, illetve az anyaországi önkormányzatok többsége is. Külön köszönetet érdemel Berényi József és az által vezetett felvidéki Magyar Közösség Pártja. Az RMDSZ vezetőivel ellentétben ők megértették a székelyföldi zászlóháború igazi tétjét.

Emlékeztetjük a parlamenti képviselet monopóliumát birtokló Szövetséget, hogy március 10-én, Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére az erdélyi magyar politikai pártok autonómiatüntetést szerveznek. Jó alkalom lehet ez arra, hogy az RMDSZ is végre csatlakozzon az autonómia-pártiak táborához. Mert az autonómiatörekvések sikerre viteléhez mindenkire szükség van.

Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége nevében
Toró T. Tibor
elnök



[ Módosítva cs febr 14 2013, 01:08 ]
Vissza az elejére
fulldragon
p febr 15 2013, 05:52

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Autonómiatüntetés katalán mintára (Társszervező a Néppárt)


szerző: Farkas Réka

Mindenki készülhet a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésre, mert rendelkezésre állnak majd buszok, az összes háromszéki városból indítanak járatokat, és ha szükség, no meg igény mutatkozik, a községekből is – jelentette be tegnap az EMNP sajtótájékoztatóján Sánta Imre.

Az Erdélyi Magyar Nép­párt társszervezője a nagyszabású, marosvásárhelyi auto­nómia­tüntetésnek, Toró T. Tibor elnök Sánta Imrét delegálta a kezdeményező bizottságba, amely hétfőn megtartotta első hoszszabb ülését. A Székely Nem­zeti Tanács javasolta, hogy március 10., a Székely Vérta­núk Napja 2013-tól legyen a Szé­kely Szabadság Napja, és katalán mintára ezután minden évben ezen a napon utcai tiltakozással nyilvánítsák ki a székelyek autonómiaigényüket.



Az elképzelés szerint már­cius 10-én Marosvásár­helyen a Székely Vértanú szobránál várják a tüntetőket, beszédek hangzanak el, majd a tömeg a prefektúrához vonul fáklyákkal, ahol átadják petíciójukat a kormány helyi megbízottjának, ezt követően pedig a kultúrpalotában az SZNT ülésén átnyújtják a Gábor Áron-díjakat az idei kitüntetetteknek – vázolta a körvonalazódó forgatókönyvet Sánta Imre.

Az EMNP csatlakozott az SZNT kezdeményezéséhez, s a toborzásban és szervezésben is jelentős szerepet kíván vállalni. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a március 10-i tüntetésen erőt és egységet tudjunk felmutatni, ezért minden eszközt bevet az EMNP országos szinten a mozgósítás érdekében” – hangsúlyozta Sánta Imre. Üdvözölte, hogy az MPP is csatlakozott a szervezőkhöz, és elmondta, világos állásfoglalást várnak az RMDSZ-től, a szövetség háromszéki vezetői bejelentették ugyan részvételüket, de az országos elnökség még nem nyilatkozott egyértelműen. Sánta Imre azonban a zászlóbotrány kapcsán kialakult konszenzus okán bízik benne, hogy az egységes fellépés megismétlődhet márciusban is, és minden politikai, illetve civil szervezet azon lesz, résztvevőket toborozzanak a marosvásárhelyi autonómiatüntetésre.

Az EMNP Háromszékről buszokat is indít az igény szerint, igyekeznek gondoskodni arról, hogy aki akar, eljuthasson a nagygyűlésre. A részleteket majd időben közlik – ígérte Sánta Imre, aki arra kérte az embereket: „a székely zászló alatt vonuljunk Marosvásár­helyre, a székely zászló alatt nyilvánítsuk ki autonómiaigényünket”.

forrás./Haromszek/


[ Módosítva p febr 15 2013, 06:22 ]
Vissza az elejére
fulldragon
v febr 17 2013, 05:27

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
ERDÉLYORSZÁGI LEVÉL, avagy 13+1 jótanács az Erdélybe látogatóknak


szerző:Demeter Szilárd

„1. Az erdélyi magyar közösség nem homogén massza, nem egy akol, hol juhainknak maradéka békésen kérődzik a nagy magyar történelembe belé. Sokfélét gondolunk a világról, és ez így van rendjén, tartsd ezt te is tiszteletben. Ha meg akarod mondani, hogy mit gondolunk mi, erdélyi magyarok, akkor kiröhögünk.

2. Felhős-borongós homlokod alól a jövőbe tekintve ne beszélj úgy tizenötmillió magyarról, hogy közben tízmillióra gondolsz. Észrevesszük. Hogy pontosan értsd: ez olyan, mint amikor Európáról beszélsz, de közben a legvidámabb barakk ideája lebeg a szemed előtt.

3. Nemzetállamból jössz nemzetállamba, de van egy lényeges különbség: erdélyi magyarként kisebbségben élünk, tehát a többségi logikádat nem mindig értjük.

4. A románok viszont nem akarják érteni. Mielőtt beletenyerelnél valamibe, próbáld meg végiggondolni, hogy a magyarok… kezdetű mondatod hogyan hangozna a románok… felütéssel. Mi, erdélyi magyarok, mindkét verziót naponta halljuk; és bár zsigerből a magyar verziót érezzük igaznak, többnyire a románt erőltetik ránk, van is feszültség emiatt. Kampánycélokból ne tetézd (más kérdés az ún. nemzetpolitika).

5. Apropó, románok: Erdélyben jóval többen vannak, mint mi. Tetszik, nem tetszik, ez ténykérdés, tehát Erdélyről úgy beszélni, mintha nem is élne itt hatmillió román, enyhén szólva is hülyeség, a politikai vakságod árát pedig mi fizetjük meg. Nem mintha az erdélyi magyar politikai elit az elmúlt huszonhárom év alatt erre a problémára tudott volna épkézláb és élhető választ adni, de a rossz válaszok számát fölösleges szaporítani.

6. Ráadásul a románok többsége nem szokott magyar gyermekeket reggelizni. Két lábuk van, két kezük, két fülük, két szemük, annyira emberiek, hogy ha például kimész Kolozsvár főterére, nem tudod megmondani, ki magyar és ki román, amíg meg nem szólalnak. Belőlük fölösleges ellenségképet rajzolni, éppen elég bajuk van nekik is a bunkó politikusaik miatt, kár lenne ezek számát szaporítani.

7. Ne zsidózz, az erdélyi magyarok a zsidókérdést – sajnálatos történelmi események miatt – nem értik. Nem nagyon láttak zsidót, és ha láttak volna, akkor sem értenék, hogy mi a baj azzal, hogy ő zsidó. Vagy ha értik, akkor a saját sorsukon keresztül értik meg. Hidd el, eléggé nehéz úgy nekifeszülni a világnak, hogy indulásból azért utálnak, mert magyar vagy.

8. A romakérdés Romániában még akutabb probléma, mint Magyarországon. Becslések szerint 2–2,5 millió cigány élhet ebben az országban, és velük eddig egyetlen kormány sem foglalkozott érdemben. Nagyjából annyit látnak a kérdésből, hogy a koldusmaffia roma tagjait románként azonosítják be külföldön, rontva ezzel az országimázst. Tehát amikor hazazsuppolja őket valamely állam hatósága, akkor fogadkoznak és hazudoznak egy kicsit, majd félrefordítják a fejüket, ha a hazazsuppolt személyek ismét kifelé mennek. Az országhatáron belül élőkről még csak tudomást sem vesznek, márpedig ebből előbb-utóbb baj lesz. Nem kéne a cigánybűnözéssel neked meggyújtanod a kanócot, ennél jóval összetettebb a kérdés, túlmutat a magyar nemzeti problématáron.

9. A parttalan jogszaporítás nyelvét sem értjük. Nagyobb hiányérzetünk van a kollektív jogok kapcsán, hogysem az egyén jogainak eszköztárával körbe akarnánk bástyázni magunkat. Túlzásnak tűnik, de egy kisebbségben élő nemzetrész – mint politikai közösség – tagjaként gyakorlatilag beleszületünk a jobboldaliságba. Ez nem azt jelenti, hogy felnőtt korára is mindenki jobboldali marad, de a többség igen. Elég rossz emlékeink maradtak a nacionálkommunizmus időszakából, ráadásul a balliberális értékvilágot naponta cáfolják a román szocialisták és liberálisok. (Errefelé a leginkább szélsőjobbos szöveget az elmúlt években a liberális pártvezér tolta.) Szóval ne csodálkozz, ha az ideológiai hívószavakra süketek vagyunk.

10. Nézz rá a térképre! Erdély nem csupán Csíksomlyóból és Tusványosból áll. Például a partiumi magyarok végigizgulták Isaura kiszabadítását, az ántivilágban ott rágták a körmeiket a tévé képernyője előtt, tehát pontosan értik, hogy esetleg mire utalsz a Xénia-lázzal – Székelyföldön viszont nagyot néznének. És a Szilágyságban sem érdemes elcseszett Tamás Gábor-imitátorként haknizni, mert ott is gyönyörű a táj, de amit ott magasodik, az nem a Hargita.

11. A szociológusok háromféle életterünket különböztetik meg: vannak a tömbmagyar régiók (Székelyföld, Partium és Szilágyság egy része, illetve Közép-Erdély egy kis része), beszélnek még az ún. interetnikus vidékekről, valamint a szórványról. Az interetnikus vidék azt jelenti, hogy együtt élünk a románokkal: általában ők vannak többségben, tehát ha bemész az éjjel-nappaliba, nem biztos, hogy értenek magyarul. Ennek nem föltétlenül örülünk, és européer szemmel sem helyes, de ez is ténykérdés. Ne lepődj meg, hogy amikor ilyen helyeken oláhozol, a közönség egy része feszeng. Lehet, hogy a szomszédjáról, házastársáról, édesanyjáról beszélsz. A szórványban biztosan a szomszédjáról beszélsz. A tömbmagyar vidékek sem egyformák: a partiumiak és a székelyek annyira különböznek egymástól, hogy én például székelyként a Partiumban sokszor nem értem a véreimet, pedig tíz éve itt élek (és feltételezem, engem sem mindig értenek).

12. Nagyjából hasonlóak a médiafogyasztási szokásaink, mint a magyarországiaké, annyi többlettel, hogy mi a román kereskedelmi adókon is követni tudjuk a tehetségkutatókat. Tehát ugyanazok a kulturális kódjaink, nem lehet letudni a kampányt néhány Wass Albert-idézettel. Nagyváradon például ötezer ember rágta a gulyást Bunyós Pityu konzervritmusára a Várban. Ellenpéldaként a Kolozsvári Magyar Napokat említhetném, ahol a Mátyás-szobor előtt húszezer ember énekelte a Himnuszt augusztus 20-án.

13. A konzumidiotizmus is határtalan, tehát ha valahol székelykaput fotózol a telefonoddal, ne lepődj meg, ha a gazda fia visszafényképez a saját telefonjával. Neki is van Facebook-profilja, és míg te a romlatlan Tündérkertről posztolsz, lehet, hogy ő a következő megjegyzéssel tölti fel a képet: Úgy ráizgult a tápos a kapura, mint Laji bá a pornócsatornára XD. Ezen nem kell megsértődni, szabadidejében a gyermekeddel együtt osztja az észt a Youtube-on a klipek alatt kommentben, egymástól tudják, hogy mindenki hűje.

13+1. Az erdélyi magyarok emberből vannak, nem szentek. Ne várd el tőlünk, hogy kötelezően hozzuk az Ábel-figurát. Ugyanígy: ha rácsodálkozol, hogy milyen jól tudunk magyarul, akkor azon se csodálkozz, ha szájon vágunk. Ha viszont ötpercenként megköszönöd, hogy kitartottunk őseink földjén, és megtartottuk az anyanyelvüket, akkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ez tényleg hősies helytállás volt, tehát alanyi jogon jár nekünk valamiféle támogatás. A rendszerváltás óta ezen szocializálódtunk, a szegény, de csillagszemű erdélyi rokon önképe emiatt nálunk is elég erős – és szerény véleményem szerint ez nagyon nem helyes, torzít a tükör. Kiszolgáltatottá tett minket, és ezt tetézi a román politikai-gazdasági térbe integrálódott elitünk kézivezérlése. Mondjuk, ha a kampányban ezen egy kicsit elvitatkoznátok, máris előbbre lennénk”.

Idáig a jótanácsok, a levél egy Klebelsberg-idézettel zárul: „Eszmények nélkül nem lehet élni; illúziókban nem szabad élni”.

háttere.

forrás:/gepnarancs/

[ Módosítva h febr 18 2013, 09:13 ]
Vissza az elejére
fulldragon
k febr 19 2013, 04:12

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Toró: Jogos az autonómiaigény



Szerző(k): Gyergyai Csaba

"Manapság az emberek kisebb mértékben fogékonyak az 1990-es évekre jellemző, többségi populista nacionalizmusra és román körökben is felmerülnek olyan kérdések, mint például a régiók nagyobb fokú önállósága, Erdély autonómiája, sőt függetlensége is." Beszélgetés Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökével az autonómia évéről.


Toró T. Tibor– A hónap elején lezajlott szatmárnémeti autonómiakonferencián az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) közösen az Erdélyi Magyar Néppárt (SZNT) az autonómia évének nyilvánította 2013-at, bejelentve, hogy a cselekvés útját választják az önrendelkezés elérése érdekében. Mit jelent mindez a gyakorlatban, hogyan kívánják tartalommal feltölteni a meghirdetett autonómiaévet?

– A EMNP cselekvő módon részt kíván venni az önrendelkezésre irányuló, erdélyi magyar közakarat felmutatásának fórumán, melyre március 10-én kerül sor Marosvásárhelyen. Emellett tervben van, hogy kéthavi gyakorisággal, vándoregyetemi rendszer keretében mutatjuk be a működő európai autonómiákat az EMNT-vel közösen. Csatlakozunk az európai polgári kezdeményezésekhez is, melyek célja a nemzeti régiók és az őshonos nemzeti kisebbségek esélyegyenlőségének a védelme. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), illetve a 2009-ben részlegesen létrejött „erdélyi magyar összefogás” életre keltése, kiterjesztése is kiemelt helyen szerepel a prioritáslistánkon. Az anyaország határain túl élő magyar nemzeti közösségek önrendelkezésének a megvalósítása érdekében folyamatos és érdemi párbeszédet akarunk fenntartani a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) keretében. Ebben számítunk a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), valamint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) közreműkődésére. Az autonómia éve az EMNT megalakulásának 10. évfordulóján, december 13-án zárul hivatalos formában – a nagygyűlés alkalmával az elért eredményeket összegezzük, valamint további terveinkről és céljainkról készítünk lajstromot.

– A március 10-i marosvásárhelyi tüntetésen túlmenően működő európai autonómiákat kívánnak bemutatni itthon vándoregyetemi rendszerben, autonómiával rendelkező nemzeti közösségekkel vennék fel a kapcsolatot tapasztalatszerzés, modell- és mintakeresés, partneri kapcsolatok kialakítása és politikai támogatás szerzése céljából. Létezik Erdélyre, a Székelyföldre is átültethető külföldi autonómiamodell, vagy a romániai magyarságnak teljesen sajátos programot, cselekvési tervet kell követnie?

– Számunkra, erdélyi magyarok számára a legfontosabb tanulsága a más országokbeli autonómiáknak az, hogy léteznek, hogy működnek, és hogy ténylegesen megoldást nyújtottak az ottani nemzeti közösségek számára. Ezekkel a közösségekkel már felvettük a kapcsolatot, korábban is több alkalommal tájékozódtunk, tanultunk a helyszínen az ő példájukból. Viszont a legfontosabb jellemzője a többség-kisebbség viszony effajta békés rendezésének az, hogy nem létezik univerzális recept. Nem létezik olyan modell, amit maradéktalanul átültethetünk egyik helyzetből a másikba. Ez abból adódik, hogy teljesen más, egyedi történelmi, társadalmi vagy akár demográfiai körülményekről van szó például az Aland-szigetek, Dél-Tirol vagy Katalónia esetében, az önrendelkezés kialakításának folyamata pedig helyzetről-helyzetre más útvonalakat, állomásokat és hangsúlyokat követ. Ezért Romániában, Erdélyben – bár a székely autonómiának szinte évezredes hagyománya van –, a 95 év kisebbségi sors után gyakorlatilag a nullától kezdve kell lépésről lépésre végigvinni az autonómiaharcunkat a romániai társadalmi, politikai, gazdasági adottságok mentén. A harcot itt természetesen nem erőszakos értelemben említem, hiszen mi békés úton, demokratikus eszközökkel kívánunk élni, viszont az autonómiát sehol nem adták ajándékba, és a kisebbségi közösségek – legalábbis kezdetben – mindenhol ellenállásba ütköztek az önrendelkezésük felé vezető úton. Arról van szó tehát, hogy a külföldi példák és modellek alkalmazható elemeire támaszkodva, azokból tanulva és bátorítást nyerve, elindítsunk és végigvigyünk egy olyan sajátos, egyedi folyamatot, amelynek végpontjai a különböző autonómiaformák. Ez egy hosszú és rögös út, amelyen csak következetesen és kitartással lehet végigmenni.

– Kezdeményezni kívánják a székelyföldi területi autonómiastatútum, valamint a személyi elvű (kulturális) autonómiára vonatkozó törvénytervezet parlamenti beterjesztését. Gondolják, hogy az RMDSZ honatyái közül lesz majd, aki elvállalja ezt a feladatot? Egyáltalán számítanak-e a szövetség együttműködésére az autonómiamozgalom során?

– Az elmúlt két évtizedben két alkalommal nyújtottuk be a bukaresti parlamentben a Székelyföld területi autonómiastatutumára vonatkozó autonómiatervezetet, a kezdeményezés mindkét esetben merev elutasításra talált. Ugyanakkor a személyi elvű, kulturális autonómiára vonatkozó kerettörvény-tervezetünk, amely az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács műhelyében született, még mindig ott porosodik a szenátus valamely fiókjában. Naivság azt hinni, hogy a román törvényhozás ellenvetés nélkül rábólint bármilyen autonómiatervezetre. Viszont a demokratikus küzdelemnek ez az egyetlen útja, amely végül sikert eredményezhet. Ugyanis semmiféle autonómiát nem lehet az ország vezetése, a kormány, a törvényhozás ellenében létrehozni. Ha folyamatában szemléljük az erdélyi magyar önrendelkezési küzdelmet, akkor észre kell vennünk, hogy igenis vannak pozitív hozadékai. Hiszen az erdélyi magyarság önrendelkezési igénye mára olyan téma lett, amelyről nyíltan beszélni és vitázni lehet. Jelenleg sokkal többen vannak azok a román politikusok és véleményformálók, akik képesek higgadtan szemlélni ezt a kérdést, és hajlandók értelmesen vitázni róluk, mint tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt. Azt is észrevehetjük, hogy manapság az emberek kisebb mértékben fogékonyak az 1990-es évekre jellemző, többségi populista nacionalizmusra és román körökben is felmerülnek olyan kérdések, mint például a régiók nagyobb fokú önállósága, Erdély autonómiája, sőt függetlensége is. Ha megnézzük, hogy a közvélemény hogyan reagált a székely zászló körül kirobbantott botrányra, akkor láthatjuk, hogy például a román sajtóban sok újságíró vagy a közösségi médiában nagyon sok egyszerű román ember beszél elítélően a kormány és a román politikusok székely- és magyarellenes megnyilvánulásairól. Jó kérdés egyébként, hogy az autonómiát a választási küzdelemben gátlástalanul használó RMDSZ a törvényhozásban az ügy mellé áll-e. Én szeretném hinni, hogy lesz olyan magyar képviselő, aki akkor is ezt teszi, ha az RMDSZ csúcsvezetése az erdélyi magyar hatalmi status quo fenntartásában érdekelt, és megpróbálja teljes mértékben figyelmen kívül hagyni azokat a kezdeményezéseket, amelyek nem az RMDSZ-en belülről érkeznek. Így történt ez 2004-ben is. Ez az állapot nem tarthat sokáig, mivel nem lehet egy közösséget túszul ejtve, annak jogos igényeit kihasználva a saját hatalmi és egyéb érdekeket követni. Az elmúlt két évtized alatt az RMDSZ szavazóbázisa egyharmadára csökkent, ez világos jelzés arra, hogy az eddigi kurzus kifulladt és változásra van szükség. De ha szükséges, összegyűjtjük a megfelelő számú támogató aláírást és állampolgári kezdeményezésként indítunk parlamenti offenzívát. Meggyőződésem, hogy közösségünkben megvan erre az erő és az akarat.

– Milyen esélyt lát ezeknek a tervezeteknek az elfogadására olyan körülmények között, amikor a napokban a Ponta-kormány két minisztere is leszögezte: a román balliberális hatalom számára szóba sem jöhet az autonómia kérdése?

– A hatalom természetesen megpróbál politikai, választási tőkét kovácsolni ebből a kérdésből is. Csakhogy a valóság azt mutatja, mint említettem, hogy igenis szóba jöhet és szóba is kerül az autonómia kérdése, a közbeszéd és a társadalmi nyilvánosság szintjén érezhetően kisebb a támogatottsága ennek a hatalmi diskurzusnak, mint korábban. Meglepően higgadt és empatikus véleményekkel lehet találkozni a közbeszédben, ami azt jelzi, hogy jó irányban haladunk. Nem könnyű és nem gyors ez a folyamat, de az a cél, hogy minél több román embert győzzünk meg arról, hogy nem ördögtől való az autonómia, és nem a többségi nemzet ellen irányulnak törekvéseink. Persze mindig lesznek olyanok, akik mereven, körömszakadtáig ellenezni fogják, de a hatalmon levő erők addig fogják bevetni a nacionalista és kisebbségellenes kártyát, amíg ettől politikai és választási előnyöket remélnek. Minél nagyobb azok köre, akik képesek belátni és megérteni az önrendelkezési igényünk jogosságát és veszélytelenségét, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy csökkenjen vagy akár eltűnjön az ellenséges hatalmi diskurzus.

– Tart-e attól, hogy a székely zászló használata körüli, már államközivé terebélyesedett vita ártani fog az önrendelkezés ügyének?

– A székely vagy a magyar nemzeti lobogó használatának betiltása durva és igazságtalan intézkedés. Bármit találnak ki a hatalom boszorkánykonyhájában, nem fognak ennek használatáról leszoktatni minket, igazunk mellett kitartunk. Ugyanakkor talán semmi nem szolgálhatná jobban az ügyet, mint a mostani mesterséges feszültségkeltés. Hiszen az elmúlt néhány nap alatt oly sok fórumon és annyira gyakran és intenzíven beszéltek a székelyekről, a Székelyföldről és általában az erdélyi magyarságról, mint korábban soha. Ez nagyon fontos, akkor is, ha az esetek jelentős részében negatív megközelítésben tárgyalták a kérdést a médiában és a politikában. Azért fontos, mert a közbeszéd középpontjában tartja a nemzeti identitás, az önrendelkezés és végső soron a jogállamiság kérdését, és mivel a témának ez a fajta felvetése arra készteti az embereket, hogy így vagy úgy, de belelássanak a részletekbe, és egyáltalán viszonyuljanak hozzá. Az ilyen esetek kiváló alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a román emberek elgondolkodjanak és rájöjjenek: nem lesz vége a világnak, ha egy helyi vagy regionális közösség kinyilváníthatja saját identitását, vagy élve belső önrendelkezési jogával, úgy szervezi saját életét, hogy ezt a közösségi identitást szabadon megélhesse, megvédhesse és átadhassa az utána jövő nemzedékeknek. Az autonómia évének is éppen ez a lényege.

forrás:/kronika.ro/


[ Módosítva k febr 19 2013, 04:17 ]
Vissza az elejére
fulldragon
h febr 25 2013, 06:54

Regisztrált tag #35
Regisztrált: v júl 04 2010, 02:40
Üzenetek: 597
Székely lobogó az autonómiaigény kifejezésére


szerző:Létai Tibor

Több száz csíkszeredai polgár jelenlétében a Szabadság téren ünnepélyes keretek között vonták fel a székely zászlót hétfőn délután. A jeles eseménnyel a szervezők a székelység autonómiaigényére kívánták felhívni a figyelmet.

A megyeházával átellenben, a Nagy István Művészeti Gimnázium sportpályájának kerítése mellé egy 7,5 méteres vasrúdra felvonták a székely lobogót. A ceremónia alatt a Csíkszéki Mátyás-huszárok Egyesületének tagjai álltak díszőrséget. A zászlófelvonás alatt a tömeg a Székely himnuszt énekelte.
A rendkívül nagy érdeklődésnek örvendő rendezvényen a város polgárainak körében jelen voltak a történelmi egyházak, az erdélyi magyar pártok és civil szervezetek képviselői.



A lobogót a Székely himnusz dallamaira vonták fel

Köszöntőbeszédében Tőke Ervin, a rendhagyó esemény kezdeményezője, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai önkormányzati képviselője elmondta: nem véletlen, hogy éppen február 25-én vonták fel a székely zászlót Csíkszereda főterén, ugyanis az említett napon van a kommunizmus áldozatainak emléknapja, így a zászlófelvonással azt is jelezni kívánták, hogy nemet mondunk az elnyomásra, nem kérünk a kommunistákból, sem azok utódaiból. Kifejtette: „nem leszünk rabszolgák saját szülőföldünkön.

A székely zászló a szabadság jelképe. Meg kell értse végre mindenki, hogy a területi autonómia számunkra létkérdés. Ha nem lesz autonómiánk, akkor megy tovább az a folyamat, aminek mi mindannyian tanúi vagyunk, és apró lépésekkel haladunk egy szakadék felé, ahová majd egyszer belezuhanunk. Amennyiben lesz önrendelkezésünk, akkor esélyünk lesz arra, hogy megerősödjünk és hazahívjuk fiataljainkat: lesz ahová, és lesz amiért! A harcot nem fogja senki helyettünk megvívni. Szerte a világban mindenhol a népakarat által teljesült a szabadságra vágyó népek álma. Másoknak sikerült, nekünk is sikerülhet, sikerülnie kell, csak vegyük végre saját kezünkbe sorsunk!”



Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédét azzal a hírrel kezdte, mely szerint a polgármesteri hivatalt megbírságolták, mert a városi főépítészi állás versenyvizsgájánál a magyar nyelv ismeretét is kötelezővé tették a jelentkezők számára. Az esetre utalva kijelentette: „világosan el kell mondanunk, hogy a magyar nyelv ismerete itt kötelező”. Hozzáfűzte: „szükség van identitáserősítő jelképekre. Nincs olyan cél, amit közösen el nem érhetünk. A zászló értünk lobog, a székely jövőért. Székelyföld gazdaságilag életképes, akik ezt nem hiszik, adjanak autonómiát, és bebizonyítjuk azt. A zászlórúd helyének kiválasztása sem volt véletlen, mert ott fog állni hamarosan Márton Áron püspök szobra, a zászló pedig lobogásával megszenteli a helyet, ahová a szobrot emelik majd” – fogalmazott az elöljáró.

„A székely zászló az önállóságra való törekvésünk jelképe” – mutatott rá felszólalásában György László, az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei elnöke. Megjegyezte: tűzzük ki a lobogót intézményeinkre, hadd hirdesse a székelység szabadságvágyát, és e zászló alatt vegyünk részt minél többen a március 10-én Marosvásárhelyen megtartandó autonómiatüntetésen.


A történelmi magyar egyházak részéről Csapai Árpád római katolikus pap a többi között kifejtette: a székelység kezdi a saját kezébe venni a sorsát, mert nem szabad hagyni, hogy „olyanok irányítsák életünket, akik nem szeretnek minket”. Solymosi Alpár unitárius lelkész hangsúlyozta: a székelységet a megpróbáltatások nem gyengítik, hanem megerősítik. Az egyházi vezetők megszentelték és megáldották a székely lobogót.

Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: a székely zászló használata erősít minket hitünkben, hogy Székelyföldet nem lehet letörölni a térképről. Beszédében bírálta az RMDSZ távolmaradását a marosvásárhelyi autonómiatüntetésről. „A nemzetárulást a magyarok többsége nem támogatja. Minden nemzet egyszer le kell számoljon saját árulóival. A kék-arany lobogó mindig hirdeti, hogy Székelyföld örök, és senki nem tudja azt elvenni. Lobogása arra biztat, hogy nem szabad lapulni, behódolni, hanem cselekedni kell megmaradásunkért” – fogalmazott Gazda Zoltán.

forrás:/szekelyhon.ro/


[ Módosítva h febr 25 2013, 07:16 ]
Vissza az elejére
Oldal:       >>   

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System