2019. aug.
03
03
Lunar Reconnaissance Orbiter felvétele a Holdunk "sötét oldalát” mutatjaKategória: Tudomány és érdekesség - Közzétette: nordi
szerző; Koncz Attila
Ez a Lunar Reconnaissance Orbiter által készített tiszta felvétel a Holdunk "sötét oldalát” mutatja. A valóságban azonban nincs a Holdnak állandó, sötét oldala, ez a tapasztalat csupán látszólagos illúzió. Ennek miértje elég egyszerű, hiszen régóta tudjuk már, hogy a Hold is forog a saját tengelye körül - bár az is igaz, nem 24 óra alatt tesz meg egy teljes ilyen ciklust, mint a Föld, hanem durván kerekített értékkel egy hónap alatt. Egyazon holdrészt a Nap így megszakítás nélkül kb. két héten át világít meg, majd ezt követi a kéthetes holdéjszaka. Ebből következően csak 29,5 földnaponként van napfelkelte a Holdon.
Mindössze azért nevezzük ezt a Hold “sötét oldalának”, mert az égi kísérőnk ezen arca mindig a Földdel ellentétes irányba néz. Maga ez a jelenség explicite amiatt van, mert a Hold egy úgynevezett kötött tengelyforgású égitest. Az ilyen típusú objektumoknál a tengely körüli forgási periódus és az anyaégitest körüli keringési idő megegyezik, ezért mindig egyazon felüket mutatják az anyaobjektum felé. Ugyanezért tapasztalható a Holdnak a leglátványosabb, szabad szemmel is jól látható hatása a Földön, az árapály-jelenség (amit mi dagály-apályként, avagy tengerjárásként láthatunk). Az árapály-jelenségnek azonban számos közvetett és lényeges hatása van, geológiai és biológiai szempontból egyaránt. A legfontosabb, hogy a nagy tömegű Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét, és fenntartja a jelenlegi 23,5 fokos ferdeségét. A Hold nélkül vadul ingadozna a tengelyferdeség, amitől gyakoribb lenne a szélsőséges és akként fluktuáló éghajlat egy adott földrajzi helyen - természetesen csak földtörténeti időskálán, azaz millió évek távlatában. Éppen ezért Hold nélkül talán a komplex élet sem alakulhatott volna ki a bolygónkon.
A Hold “sötét oldala” az 1960-as évekig nem volt számunkra látható, aztán amikor először űrszondát küldtünk Hold körüli pályára állítva, végre megtekintettük ezt a rejtélyes, “sötét oldalt”. Az rögtön feltűnt nagy meglepetésünkre, egészen másképp néz ki az égi kísérőnk örökké előlünk rejtett arca, mint azé az oldalé, melyet állandóan látunk! Ha mind a két holdi profilt egymás mellé helyezzük felvételek gyanánt, úgy néznek ki, mintha más világok lennének!
forrás;/ UniverZoom Projekt/
Ez a Lunar Reconnaissance Orbiter által készített tiszta felvétel a Holdunk "sötét oldalát” mutatja. A valóságban azonban nincs a Holdnak állandó, sötét oldala, ez a tapasztalat csupán látszólagos illúzió. Ennek miértje elég egyszerű, hiszen régóta tudjuk már, hogy a Hold is forog a saját tengelye körül - bár az is igaz, nem 24 óra alatt tesz meg egy teljes ilyen ciklust, mint a Föld, hanem durván kerekített értékkel egy hónap alatt. Egyazon holdrészt a Nap így megszakítás nélkül kb. két héten át világít meg, majd ezt követi a kéthetes holdéjszaka. Ebből következően csak 29,5 földnaponként van napfelkelte a Holdon.
Mindössze azért nevezzük ezt a Hold “sötét oldalának”, mert az égi kísérőnk ezen arca mindig a Földdel ellentétes irányba néz. Maga ez a jelenség explicite amiatt van, mert a Hold egy úgynevezett kötött tengelyforgású égitest. Az ilyen típusú objektumoknál a tengely körüli forgási periódus és az anyaégitest körüli keringési idő megegyezik, ezért mindig egyazon felüket mutatják az anyaobjektum felé. Ugyanezért tapasztalható a Holdnak a leglátványosabb, szabad szemmel is jól látható hatása a Földön, az árapály-jelenség (amit mi dagály-apályként, avagy tengerjárásként láthatunk). Az árapály-jelenségnek azonban számos közvetett és lényeges hatása van, geológiai és biológiai szempontból egyaránt. A legfontosabb, hogy a nagy tömegű Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét, és fenntartja a jelenlegi 23,5 fokos ferdeségét. A Hold nélkül vadul ingadozna a tengelyferdeség, amitől gyakoribb lenne a szélsőséges és akként fluktuáló éghajlat egy adott földrajzi helyen - természetesen csak földtörténeti időskálán, azaz millió évek távlatában. Éppen ezért Hold nélkül talán a komplex élet sem alakulhatott volna ki a bolygónkon.
A Hold “sötét oldala” az 1960-as évekig nem volt számunkra látható, aztán amikor először űrszondát küldtünk Hold körüli pályára állítva, végre megtekintettük ezt a rejtélyes, “sötét oldalt”. Az rögtön feltűnt nagy meglepetésünkre, egészen másképp néz ki az égi kísérőnk örökké előlünk rejtett arca, mint azé az oldalé, melyet állandóan látunk! Ha mind a két holdi profilt egymás mellé helyezzük felvételek gyanánt, úgy néznek ki, mintha más világok lennének!
forrás;/ UniverZoom Projekt/
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
