+ A | - a | Visszaállít
2018. dec.
11
  Emborgia a földön
Kategória: Programajánló (film, irodalom, expo) - Közzétette: nordi
szerző: Wong Hu Li

Az írás részlet a szerző az Emborgia és az idegenek című , most készülő sci-fi regényéből. Ígérete szerint több részletet is a rendelkezésükre bocsát , így tehát mi vagyunk az elsők akik bepillanthatunk az író műhelytitkaiba és elsőkként olvashatunk Emborgia varázslatos és izgalmas világáról (nordi)

Valami belém harapott pontosabban az orromba. A hegyes kis tűfogak egyre dühödtebben harapdálták az orrom, ennek ellenére igyekeztem tovább aludni. Mélyen reméltem, hogy az álmom messze űzi a jeges fuvallatot, amit éreztem. Ám nem volt szerencsém. Most a lábam is eltűnt, a jobb, bokáig egy hatalmas nyálas szájban, mely békésen finoman csámcsogott rajta.

Tisztuló tudatommal kezdtem felfogni, hogy itt szó sem lehet további alvásról. Mirke az orromról áthelyezte tevékenységét a szemeimre, érdes nyelvével akkurátusan próbálta eltávolítani a csipát.

Kihúztam a lábam a hatalmas kutya állkapcsai közül és a nyáltól csöpögő jobb sorsra érdemes, amúgy elég formás lábfejem a papucsba csúsztattam, szinte egy időben a felülésemmel, melyet a termetes macska elégedett dorombolása díjazott. Szembe találtam magam a nyitott ablak párkányán ücsörgő és rám bámuló sólyommal.

- Aha! Akkor ez volt az a hűs fuvallat- gondoltam, kóválygó fejjel az ágy szélén ücsörögve. Egyetlen dolog, amit biztosan tudtam, hogy ezek az én csatolmányaim. Az már kérdéses volt, hogy hol vagyok, ki vagyok és most mi a frászt kéne csinálnom.

Az biztos, hogy fürdésre van szükségem, na de merre menjek? Dörmi felvezetésével megtaláltam a fürdőszobát. Megpróbáltam kizárni az élővilágot, de ez heves ellenállásba ütközött. Még Konc is a nyitott ajtó tetejére szállt. Nyugtalanságuk valahogy megértettem, engem is zavart a memóriámban tátongó űr. Bemásztam a kádba és megengedtem a kellemesen forró vizet, ilyenkor mindig mindent tökéletesnek érzek, mintha a forró zuhany eltüntetné a bajokat.

A horzsolásaim csípte kissé az antibakteriális szappan, de ez nem igazán zavart az ellazulásban. Már törülközés közben gondolkodtam el azon, hogy vajon hol szereztem őket a néhány kékes-zöldes folttal egyetemben.

- Aranyom nem jössz reggelizni?- hangzott fel egy kedvesen csilingelő női hang. - Ki lehet ez? Morfondíroztam miközben a szobámban lévő gondosan kikészített ruhákat magamra cibáltam. Lehömpölyögtünk a lépcsőn, majd az illatokat követve be a konyhába.

Ahol egy kontyos, arányos testalkatú, korához képest igen fürge mozgású magas hölgy tüsténkedett vidáman. Lehuppantam a nagy asztalhoz. Apró termetem szinte elveszett az öblös masszív székben, amit mintha egy rönkből faragtak volna ki. Hála a sok odakészített párnának azért felértem az asztalt. Körülnéztem, ebben a házban mintha mindent óriásoknak terveztek volna. Még a magas hölgy is kicsinek tűnt a hatalmas térhez és a túlméretezett berendezéshez képest. Természetesen az elsők az állatok voltak. Esküdni mertem volna, hogy az a csont amivel Dörmi lelkesen kirohant egy dinoszaurusz lábszára volt fénykorában. Végre elém is megérkezett egy bögrényi gyanús lötty.

(paramoral)
Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz