+ A | - a | Visszaállít
2017. aug.
12
  Az óriásbolygókhoz a 30-as években?
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: Róza
szerző: Both Előd


A NASA közelmúltban készült tanulmánya az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz indítandó küldetések lehetőségét is tárgyalja.

Egyes kutatók szerint a hamarosan befejeződő Cassini és a még tartó Juno programok után a Naprendszer külső része kutatásában a következő logikus lépés két, az Uránusz, illetve a Neptunusz körül pályára állítandó szonda lehetne.

A tervek bekerültek a NASA következő évtizedre (mármint a 30-as évekre) vonatkozó előzetes terveibe, amely tanulmány végleges változatának elfogadása azonban csak 2022-re várható.

Az Uránusz és a Neptunusz a Voyager–2 1980-es években készített felvételein. Eddig ez volt az egyetlen űrszonda, amelyik a két távolabbi gázóriás közelében elrepült. (kép: NASA)

Csak ezután állítanának fel fontossági és megvalósítási sorrendet az állva maradó tervek között.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a 30-as évek legelején indítandó szonda akár az Uránuszt, akár a Neptunuszt 12–13 év alatt érné el.

A tanulmány 50 kg hasznos teherrel számol, amelybe három műszer férne bele, valamint egy ahhoz hasonló légköri szonda, amilyent a Galileo a Jupiter légkörébe küldött.

Az egyelőre Ice Giant Orbiter néven futó szonda kémiai hajtóművel és egyes bolygók gravitációs lendítő hatását kihasználva működhetne, de nem kizárt, hogy a jelenleg még fejlesztés alatt álló Nap-elektromos hajtóművet (SEP, solar-electric propulsion) próbálnák ki. Utóbbi a NASA Dawn szondája ionhajtóművéhez hasonlóan hosszú időn keresztül, kis tolóerőt kifejtve működne.

A tanulmány szerint a Jupiter gravitációs lendítő hatását az Uránusz felé 2030–2034 között lehetne kihasználni, míg ugyanez a lehetőség a Neptunusz felé tartó szondánál 2029–2030-ban kínálkozik. 2028 előtti indítással az Uránusz felé tartó szonda a Szaturnusz lendítő hatását használhatná.

Elképzelés az Uránusz körüli pályára állítandó szonda és a légkörbe behatoló egység lehetséges felépítéséről. (kép: NASA / JHU APL)

Az Ice Giant Orbiternek 2 milliárd dollár költségvetésű, ún. zászlóshajó küldetésnek kellene lennie (ez a Cassini és a Curiosity nagyságrendje). Korábban az is felmerült, hogy a New Horizons szonda klónját elküldenék az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz, de ezt a tervet elvetették. A küldetések fő feladata mindkét bolygónál a légkör, a bolygó belső szerkezete és a gyűrűk tanulmányozása, valamint az ismert holdak vizsgálata és újabbak felfedezése lenne.
Különösen érdekes a Neptunusz nagy, retrográd keringésű holdja, a Triton, mert feltételezik, hogy ez a hold egy befogott Kuiper-objektum lehet.

A minimális műszerezettségbe tömegspektrométernek, kis- és nagylátószögű kamerának, magnetométernek és pordetektornak kellene tartoznia.



Egy lehetséges, az Uránusz felé vezető pálya. (kép: NASA / CSA)

Az Ice Giant Orbiter szondákat plutónium (Pu–238) üzemanyagú radioaktív izotópos termoelektromos generátorral szerelnék fel, annak köszönhetően, hogy az USA Energiaügyi Minisztériuma még 2016-ban bejelentette, hogy űrkutatási célra újra termelni fogják ezt az izotópot.


forrás:/urvilag/
Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz