+ A | - a | Visszaállít
2017. jún.
03
  A Juno bepillantott a Jupiter felhőtakarója alá
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: nordi
Hatalmas ciklonok dühöngenek a Jupiter rejtélyes pólusai közelében, míg erőteljes sarki fényei alapvetően különböznek a Földön megfigyelhetőektől. Ez csak kettő a NASA Juno űrszondájának megannyi felfedezése közül, amelyeket első közeli elrepülései során tett a gázóriás pólusainál.

Az űrszonda 2011. augusztus 5-én indult missziójára, majd 2016. július 4-én állt pályára a Jupiter körül. Az első adatgyűjtési randevújából – amikor is 4200 kilométeres magasságban haladt el az örvénylő felhők felett az év augusztus 27-én – származó eredményeket kettő, a Science-ben megjelent tanulmány mellett 44 másik vizsgálatban részletezték a Geophysical Research Letters folyóiratban.

A mérések többségét a közeli randevúk során végzi el a szonda, amelyekre 53,5 naponta kerül sor, ekkor kevesebb, mint 5000 kilométerre közelíti meg a Jupiter pólusait. (Az eredeti missziós tervek szerint kevésbé elliptikus pályán lenne, ami 14 naponta biztosította volna a randevúkat, de hajtóműrendszere két héliumszelepének meghibásodása miatt erről le kellett mondani.)

A szonda eddig öt ilyen adatgyűjtő elrepülést végzett el: az elsőt 2016. augusztus 27-én, a legfrissebbet pedig múlt héten, május 19-én.

A Jupiter déli pólusa a Juno „szemén” át, 52 ezer kilométeres magasságból. Az ovális képződmények ciklonok, átmérőjük elérheti az 1000 kilométert. A JunoCam több felvételt készített három elrepülés során, amelyeket a kutatók összefűztek. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS/)

Scott Bolton, a Juno szakembere és az egyik Science-tanulmány vezetője a NASA közleményében kifejtette, tudták, hogy a Jupiter tartogat számukra meglepetéseket, de amint odaértek, és megkezdték a tényleges vizsgálatot, kiderült, a bolygó sokkal izgalmasabb, mint ahogyan várták. Szavai szerint teljesen új Jupiter tárult eléjük.

Egy közeli randevú képei: A felerősített színű képek eme sorozata feltárja, milyen gyorsan változik a látószög a Junónak egy-egy elrepülése során. A felvételeket a JunoCam készítette.

A balra látható első felvétel a Jupiter teljes, félig megvilágított egészét mutatja, az északi pólus megközelítőleg középre esik. Ahogyan a szonda egyre közelebb araszol, a horizont lassan betölti a látómezőt. A harmadik és negyedik képen az északi sarki régió már kifordult a látómezőből, míg hullámos felhők sávja jelent meg a kamera előtt a középső északi szélességeken.



A Jupiter egy Juno-elrepülés során. (Fotó: NASA/SWRI/MSSS/Gerald Eichstädt/Seán Doran)

Az ötödik képen az örvénylő felhők sávja már szépen kitölti a kép központi részét. A hetedik és nyolcadik fotó akkor készült, amikor a Juno már majdnem elérte közelpontját a bolygónál, az egyenlítő mellett. Dacára annak, hogy ezt a két képet csupán négy perces különbséggel készítette, a látvány gyorsan változik.

Amint a szonda áthaladt a déli féltekéje fölé, a ragyogó, „déli trópusi zóna” uralja a kilencedik, tizedik és tizenegyedik fotót. A következő két fotón látható fehér oválisokat a kutatók a Jupiter „gyöngysorának” nevezik. A tizennegyedik felvételen a déli pólus tárul elénk.

A feltételezéseket megkérdőjelező eredmények között találhatóak a Juno képalkotó berendezésének, a JunoCamnek adatai is. Fényképei arról árulkodnak, hogy a Jupiter mindkét pólusát több, Föld méretű, örvénylő vihar borítja, amely szorosan összetömörül és egymáshoz súrlódik.

Bolton szavai szerint egyelőre rejtély, hogyan születtek meg ezek a viharok, mennyire stabilak, és a Jupiter északi pólusa miért különbözik annyira a délitől.
Az is kérdés, hogy dinamikus rendszerről van-e szó, vagy ami elébük tárult nem több egy állomásnál, ami esetleg jövőre már el is tűnik.

Egy másik meglepő eredményt a szonda mikrohullámú radiométere (MWR) szolgáltatott. Ez a berendezés a gázóriás légköréből származó hőkisugárzást méri az ammóniafelhők tetejétől az atmoszféra mélyebb rétegeiig.

Megfigyelései alapján a Jupiter ikonikus sávjai és zónái igencsak rejtélyesek: az egyenlítő közeli sáv teljes egészében lenyúlik a légkörbe, míg a más szélességeken lévők, úgy tűnik, másfajta struktúrákká fejlődnek.

Az adatok azt is sugallják, hogy az ammónia megoszlása igen változatos, és az MWR által érzékelt néhány száz kilométeres mélységig mennyisége egyre növekszik.

A Jupiter déli sarki fényei, a Juno hamisszínes felvételein. A vörös árnyalat a légkör mélyebb rétegeiből származó emissziókat sugallt, míg a zöld és a fehér magasabban található régiókat jelez. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/SWRI)

Már a Juno-missziót megelőzően ismeretes volt, hogy a gázóriás mágneses mezeje a legintenzívebb a Naprendszerben. A szonda magnetométere (MAG) által készített mérések arról tanúskodnak, hogy a Jupiter mágneses mezeje a modellek által előre jelzettnél is erősebb, formája pedig szabálytalanabb. Ráadásul ereje meghaladja a 7,766 Gausst, avagy tízszer erősebb a Földön megtalálható legerősebb mágneses mezőnél.

Jack Connerney, a mágnesesmező-vizsgálat vezetője szerint már most látható, hogy a mező erőssége hullámzó: bizonyos helyeken erősebb, máshol jóval gyengébb. Ez az egyenetlen eloszlás szerinte azt sugallja, hogy a mezőt a felszínhez közelebb, a fémes hidrogén rétege felett jelentkező, dinamószerű folyamat generálhatja.

A Junót úgy is tervezték, hogy tanulmányozni tudja a Jupiter sarki magnetoszféráját és látványos sarki fényeinek keletkezését. A jelek szerint másfajta részecskék idézik elő a jupiteri fényjátékot, mint a földit.

Az űrszonda poláris pályán kering, minden egyes röppálya jelentős részét nagy távolságban tölti, de 53 naponként a pálya az északi pólus fölé viszi, ahol megkezdheti kétórás átvonulását saroktól sarokig, melynek során nyolc tudományos műszere adatokat gyűjt, a JunoCam pedig fotókat készít. Az átvonulás során megszerzett 6 MB adat letöltése 1,5 napot is igénybe vehet.

Bolton szerint a következő, július 11-re tervezett elrepülésnél közvetlenül a Naprendszer egyik legismertebb képződménye, a Nagy Vörös Folt felett haladnak majd el. Abban reménykednek, hogy a Juno műszereivel végre bepillanthatnak az óriásviharba.


forrás:/hirado.hu/
Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz