szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus

Ez itt kezdésnek nagyon jó kis szembesülés. Az, aki elkerüli a haragot, nem mer konfrontálódni. Minden áron meg akarja őrizni a látszatot, hogy ő tökéletes. És aki tökéletes, az ugyebár nem lehet haragos senkire. Folyamatos mosoly mögé rejtőzik, hogy mindenki elismerje őt.

Mivel belső önbizalma semmi nincs, így kívülről várja az elismerést. Épp ezért, hogy mások szeretetét megkapja, mindent megtesz, hogy környezetük őket tökéletesnek és hibátlannak lássa. Ugyanis el kell kerülje még a hiba látszatát is, mert meg van róla győződve, hogy őt csak akkor szeretik, ha tökéletesen hibátlan. Aki pedig ki meri fejezni nem tetszését, vagy véleményt mer formálni bármiről, ami más, mint ahogy Ő gondolja, az már veszélyforrás számára.
Épp ezért folyamatosan igyekszik a békét fent tartani. Mindenkivel jóban kell legyen, ő sem haragudhat senkire, de mindent megtesz azért is, hogy rá se haragudjanak. Ezt hívják "monitorozásnak".

Ha hibát látnak a környezetükben, azt rögtön ki akarják javítani, épp ezért nagyon zavarja őket, ha bárki, vagy akár ők maguk rosszul teszik a dolgukat. Ide tartoznak a maximalisták, akik a külvilágtól kapott elismerésükkel próbálják hiányzó önbizalmukat pótolni.

Tetteiket mindig a "kellene" irányítja. "De jó lenne, ha.." "Megteszem, ha már...", vagy "Akkor léphetek, ha minden tökéletes..." és mivel mindig, mindenben találnak hibát, így a várva várt "tökéletes időpont" soha nem érkezik el.

Bármibe maximalistán képesek magukat bevetni. Minden előkészületet megtesznek, tökéletes részletességgel dolgoznak ki dolgokat. Ez már az elkerülő viselkedés része, a javából. Soha nem érhetik el azt az állapotot, ahol lépni kell, mivel nem mernek. Ezért várják a tökéletes körülményeket, a tökéletes időpontot, a legalkalmasabb csillag együttállást. Ebből áll az elkerülő viselkedésük. Pedig az egész alatt csak félelem, önbizalomhiány és elismerés utáni vágy van.

Őket folyamatosan dicsérni kell, de mivel önbizalmuk ingatag, így a világ összes dicsérete nem elég nekik. El kell ismerni becsületességüket és egyenességüket, és mindenkivel szemben ragaszkodnak a sportszerűséghez. Kicsit naivan azt hiszik, majd ezt ők is visszakapják a környezetükből, ebből kifolyólag sok csalódás éri őket.
Saját magukat korlátozzák maximalizmusukkal, mert nem csak a környezetüktől várják el ezt, hanem saját maguktól is. Hisz pont ez a lényeg: kitűzni egy olyan célt, amit soha nem lehet elérni... addig meg lehet az időt ódázni. Ők azok, akik feladják annak a reményét egy idő után, hogy bármi jobb lehet, hisz az áhított ideális körülmények soha nem fognak eljönni.

Helyes viselkedés (megoldás):
Önmagad és környezeted elfogadása, úgy, ahogy van.
A körülmények mérlegelése után azonnali cselekvés, halogatás nélkül.
Lazábban felfogni a dolgokat, hogy ne az óra legyen az irányadó. Senki nem kapja le a fejed, ha később teljesítesz.
El kell fogadni az ilyen típusú embereknek, hogy minden mindig abban a pillanatban úgy tökéletes, ahogy van! Mindenki a saját fejlődési folyamatában éppen ott tart, ahol tartania kell, és abban az állapotában ő tökéletes. Mint ahogy mindenki, így ő maga is. Minden nappal, minden perccel változunk. Akik ma voltunk, holnap már nem létezik. Nem kell elérni semmilyen állapotot, szintet, hogy szerethetők legyünk: ÚGY VAGYUNK SZERETHETŐK ÉS TÖKÉLETESEK, AHOGY VAGYUNK!

Ha szeretsz, ha haragszol, ha teszed, ha nem.. szeresd Önmagad!


forrás:/facebook/