A nyári napforduló az év leghosszabb napjának ünnepe. A csillagászati szakkifejezéssel a nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Ezt az örömnapot a keresztény kultúrkörben a Szent Iván éjjeli ünnepségekhez kötik. Azonban nem árt tudnunk, hogy ez a kereszténység felvétele előtti magyarság egyik legfontosabb ünnepe volt a téli napfordulóval egyetemben.

Az eredeti szertartások, mind a keleti puszták messzeségébe vezetik tekintetünket. A fény teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz. A magyarokkal kapcsolatos tűzgyújtási szertartásokról már Ibn Ruszta arab földrajztudós is említést tesz a 903 és 913 között íródott munkájában.

Hagyományőrző közösségeinknek egyik kiemelkedő ünnepe az ilyenkor (ismét) szokássá vált Szer megtartása, a tűzön járás,tűzugrás, együtt éneklés és virrasztás. Természetesen nem kell erőteljesen rámutatnunk arra a tényre, hogy a mai elanyagiasodott világunkban mennyire fontos ennek az ünnepnek a megtartó ereje.

A puszták világának, a nap és a természet erejének kicsúcsosodása a nyári napfordulós ünnep. Örömmel látni az egyre szaporodó sok kis hagyományőrző közösséget, minként ünneplik a napfordulót Őseink felelevenedő szokásai szerint.

Minden magyar testvérünknek lélekemelő ünneplést kívánunk!

forrás:/kulturtaj.hu/