2015. márc.
01
01
Kategória: Ezotéria és hasonlók - Közzétette: fulldragon
szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus
Már rég írtam nektek. Pedig a vágy bennem van. De olyan üresnek éreztem magam. Persze nem azért, mert a témákból kifogytam volna. De most ezt élem. Az ürességet.
Húú.. mondhatja akárki. Milyen rossz lehet! Én viszont azt mondom, ez egyik legjobb dolog, ami csak történhet veled. Az üresség megtermékenyíthetőség. Csak ami üres, azt lehet megtölteni.
De ugyanakkor a semmisségben minden benne van. A teremtés a semmiből indult, és a kör végén oda is tér vissza. Ez a tiszta teremtés állapota. Az az állapot, amikor a létezéseddel nem állsz a teremtés útjába.
Amikor valaminek nagyon örülünk, akkor az érzelmi skála felső, amikor szomorúak vagyunk, akkor az alsó régióiban járunk. Mindkettő kiegyenlítődésre vágyik. Ezért van az, amikor pesszimistán a nagy boldogság után szinte várjuk a rosszat. Vagy, ahogy a közmondás is mondja: „A nagy nevetésnek sírás lesz a vége.”
Meg kell tanulni az érzelmeket minél kiegyensúlyozottabb szinten megélni, mondja a buddhizmus. Az élvezeteket sem szabad túlzásba vinni, mert az energiakiegyenlítődés szabályai szerint a túl rossz is érkezni fog.
A jó hír viszont, ha ezt a törvényt ismered, akkor tudod, hogy a rossz is el fog múlni. Ne félj, ha nagy öröm ér. Ne utasítsd el. Fogadd be.
De mitől tudod túl nagy örömnek megélni az örömöt? Mert már nagyon vágytál rá, nagyon rég hiányzott az életedből, nagyon sok volt a rossz! A másik véglet is „túl” volt.
Ezért jó az elégedettség állapota. A tudatos, örömteli jelen. Kiegyensúlyozott. Nagyon boldogító, nem unalmas. De nem is drámákkal teli. Ez a drahma, az egyetemes törvény.
Az ürességben megtermékenyíthető vagy! A teremtés könnyen ad, és könnyen viszi el, ami már kiszolgált téged. Igen! Többször megéltem ezt már. Először nagyon ijesztő érzés volt. Hiányoztak a drámák, a játszmák, a túlcsorduló pohár. Olyan érzés volt elsőre, mintha nem is élnék. Holott akkor éltem csak igazán. ÉN! És nem az elmém, akinek kellenek a játékok és a szerepek.
Most már testvér, jóbarát az üresség. Mert hoz valamit, tartogat nekem egy ajándékot, amit majd később átvehetek. Ez a tiszta lehetőség állapota, amikor belezuhansz a szavak közötti csendbe. Ott vibrál benne a mindenség lehetősége. Minden benne van, és minden kikezdhetetlenül tökéletes.
A csend meghozza a továbblépést, valami új, megtapasztalt dolog átadásának lehetőségét.
„Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van…. miért kell akkor középen ekkora hűhót csinálni? Miért kell a középen ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés? Az egész út a semmi-ségből indul, és a semmi-ségben végződik.” OSHO
forrás:/Lélekhang/
Már rég írtam nektek. Pedig a vágy bennem van. De olyan üresnek éreztem magam. Persze nem azért, mert a témákból kifogytam volna. De most ezt élem. Az ürességet.
Húú.. mondhatja akárki. Milyen rossz lehet! Én viszont azt mondom, ez egyik legjobb dolog, ami csak történhet veled. Az üresség megtermékenyíthetőség. Csak ami üres, azt lehet megtölteni.
De ugyanakkor a semmisségben minden benne van. A teremtés a semmiből indult, és a kör végén oda is tér vissza. Ez a tiszta teremtés állapota. Az az állapot, amikor a létezéseddel nem állsz a teremtés útjába.
Amikor valaminek nagyon örülünk, akkor az érzelmi skála felső, amikor szomorúak vagyunk, akkor az alsó régióiban járunk. Mindkettő kiegyenlítődésre vágyik. Ezért van az, amikor pesszimistán a nagy boldogság után szinte várjuk a rosszat. Vagy, ahogy a közmondás is mondja: „A nagy nevetésnek sírás lesz a vége.”
Meg kell tanulni az érzelmeket minél kiegyensúlyozottabb szinten megélni, mondja a buddhizmus. Az élvezeteket sem szabad túlzásba vinni, mert az energiakiegyenlítődés szabályai szerint a túl rossz is érkezni fog.
A jó hír viszont, ha ezt a törvényt ismered, akkor tudod, hogy a rossz is el fog múlni. Ne félj, ha nagy öröm ér. Ne utasítsd el. Fogadd be.
De mitől tudod túl nagy örömnek megélni az örömöt? Mert már nagyon vágytál rá, nagyon rég hiányzott az életedből, nagyon sok volt a rossz! A másik véglet is „túl” volt.
Ezért jó az elégedettség állapota. A tudatos, örömteli jelen. Kiegyensúlyozott. Nagyon boldogító, nem unalmas. De nem is drámákkal teli. Ez a drahma, az egyetemes törvény.
Az ürességben megtermékenyíthető vagy! A teremtés könnyen ad, és könnyen viszi el, ami már kiszolgált téged. Igen! Többször megéltem ezt már. Először nagyon ijesztő érzés volt. Hiányoztak a drámák, a játszmák, a túlcsorduló pohár. Olyan érzés volt elsőre, mintha nem is élnék. Holott akkor éltem csak igazán. ÉN! És nem az elmém, akinek kellenek a játékok és a szerepek.
Most már testvér, jóbarát az üresség. Mert hoz valamit, tartogat nekem egy ajándékot, amit majd később átvehetek. Ez a tiszta lehetőség állapota, amikor belezuhansz a szavak közötti csendbe. Ott vibrál benne a mindenség lehetősége. Minden benne van, és minden kikezdhetetlenül tökéletes.
A csend meghozza a továbblépést, valami új, megtapasztalt dolog átadásának lehetőségét.
„Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van…. miért kell akkor középen ekkora hűhót csinálni? Miért kell a középen ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés? Az egész út a semmi-ségből indul, és a semmi-ségben végződik.” OSHO
forrás:/Lélekhang/